Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-05 / 5. szám

12 FcMmfives 1956. február 8. N. A. Bulganyinnak Eisenhowerhez intézett üzenetéből BESZÉLNEK A SZÁMOK Zarubin, a Szovjetunió washingtoni rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe felkereste Dwight D. Eisenhawert, az Egyesült Államok elnökét és átnnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének üzenetét. Az üzenet a következőképpen hangzik: DWIGHT EISENHOWER őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Washington Igen tisztelt Elnök Or'. Mély meggyőződésem, hogy Ön osztozik az országaink kapcsolatainak jelenlegi állapota miatt érzett aggo­dalmamban, s ezért közölni szeret­ném önnel a kapcsolatok megjavítá­sához vezető lehetséges utakról alko­tott elképzeléseimet. ön természetesen egyetért velem abban, hogy a jelenleg kialakult nem­zetközi helyzet azt követeli vala­mennyi államtól és elsősorban a vi­lágbéke és a népek biztonsága bizto­sításáért különös felelősséget viselő nagyhatalmaktól, hogy olyan intézke­déseket tegyenek, amelyek előmoz­díthatják a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülését, valamint az államok közti bizalom és együttműködés el­mélyülését. Ez összhangban állana a népek hő törekvéseivel, hogy békében és nyugalomban éljenek, anyagi erő­forrásaikat és energiájukat a terem­tő, építőmunkának, a kulturális fel­lendülésnek és felvirágzásnak szen­teljék. Genfben, a négyhatalmi kormány­fői értekezleten mindannyian kije­lentettük, hogy a békés egymás mel­lett élés és a hatékony együttműkö­dés elveinek megfelelően készen ál­lunk arra, hogy elérjük a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok közti kapcsolatok megjavítását. Kétségtelen, hogy a nemzetközi fe­szültség további enyhítése szempont­jából különös jelentőségűek a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kap­csolatai. Ezzel kapcsolatban felmerül annak szükségessége, hogy lépések történ­jenek a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatainak lényeges meg­javítására. A szovjet-amerikai kap­csolatok ilyen megjavítása komoly mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy egészségessé váljék az egész nemzet­közi helyzet, hozzájárulna a világbéke fenntartásához és megsziládításához. Országaink kapcsolatainak történe­te meggyőzően bizonyítja, hogy a kölcsönös megértést célzó törekvésen, a szuverenitás kölcsönös tiszteletén, majd a továbbiakban az agresszív erők elleni közös harcon alapuló ba­ráti együttműködésük megfelel mind­két nép legfőbb érdekeinek. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy államaink népei az ifjú szovjet köztársaság elleni külföldi interven­ció időszakát kivéve, sohasem harcol­tak egymás ellen, nem volt és ma sincs köztük semmiféle kibékíthetet­len nézeteltérés, nincsenek olyan ha­tárok vagy területek, amelyek vita vagy konfliktus tárgyául szolgálhat­nának. A szovjet nép ezért a teljes meg­értés érzésével fogadta Önnek a gen­fi négyhatalmi kormányfői értekezle­ten elhangzott ama kijelentését, amelyben rámutatott: „Az amerikai nép a szovjet nép barátja szeretne lenni. Az amerikai nép és a szovjet nép között nincsenek viták, nincse­nek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellentét. Történelmileg népeink min­dig békében éltek.” Maga az élet bizonyította be, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének alapjai nem vé­letlen és múló motívumok voltak, ha­nem gyökeres és tartós érdekek. Ez szembetűnően kifejezésre jutott min­denekelőtt abban, hogy országaink mindkét világháborúban szövetsége­sek voltak. ön, mint a Hitler-ellenes koalíció egyik kiváló katonai vezetője, külö­nösen jól tudja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok harci együtt­működésének a második világháború éveiben döntő fontosságú szerepe volt a közös ellenség — a fasiszta agresz­­szorok — szétverésében. A két or­szág legjobbjainak vérével megpecsé­telt harci szövetség, amelyben Nagy- Britannia, Franciaország, Kína, Len­gyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Norvégia és a szabadságszerető népek koalíciójának többi országai is részt vettek, becsülettel kiállta a próbát, az agresszió erői által Nyugaton és Keleten népeinkre kényszerített há­ború minden megpróbáltatását. Sajnálatos, hogy a háború befeje­zését követő időben a Szovjetunió és az Egyesült Államok baráti viszonya és együttműködése megszakadt. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának megromlása — bármilyen okok is idézték ezt elő — ellentétben áll mind a szovjet nép, mind az amerikai nép érdekeivel, hát­rányosan hat ki az egész nemzetközi helyzetre. Úgy vélem, hogy Önnek, csakúgy, mint nekem, az a meggyőződése, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió társadalmi rendszerének kü­lönbsége nem akadályozhatja meg or­szágaink politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatainak fenntartását, ami érdeke népeinknek. A második világháborút megelőző években a szovjet-amerikai kapcsolatok különö­sen gazdasági téren jelentős mérték­ben fejlődtek. A háború alatt orszá­gaink kapcsolatai újabb fejlődésnek indultak. Ez a fejlődés országaink népeinek széleskörű támogatásával ta­lálkozott és fokozta népeink kölcsö­nös rokonszenvét. Ez elősegítette a háború befejezésének meggyorsítását és a népek áldozatainak csökkentését. Természetesen nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a „hideghá­ború” időszakában a Szovjetunió és az Egyesült Államok között komoly nézeteltérések támadtak a leszerelést, az európai biztonság biztosítását, a német kérdést, valmint egyes távol­keleti kérdéseket illetően. És az em­lített problémák fontossága érthető Mint a Genfben tartott legutóbbi négyhatalmi külügyminiszteri érte­kezlet megmutatta, ha közeledett is egymáshoz a felek álláspontja ,az egyes tárgyalt kérdésekben lényeges eltérések merültek fel és további erőfeszítésekre és időre van szükség, hogy az említett problémák megoldá­sában megfelelő megegyezésre jus­sunk. A szovjet-amerikai viszonyban je­lenleg fennálló helyzet fenntartása azonban nem segítheti elő a megol­datlan nemzetközi problémák rende­zését. Viszont a szovjet-amerikai vi­szony megjavulása — ami megfelelne az országaink közti baráti kapcsola­tok fejlesztésére irányuló törekvé­seknek — olyan új nemzetközi lég­kört teremthetne, amely kedvezően hatna a vitás kérdéseknek tárgyalá­sok útján, kölcsönös elfogadható ala­pon történő megoldására. Feltétlenül látni kell, hogy a nem­zetközi feszültség további enyhítése és az államok közti bizalom megszi­lárdítása, ezen belül a szovjet-ame­rikai viszony megjavítása feladatának gyakorlati megoldása megfelel mind a szovjet nép, mind pedig az amerikai nép érdekeinek, de valamennyi más nép érdekeinek is. Atz hiszem, Elnök úr, Ön egyetért azzal, hogy a nemzetközi feszültség a mai körülmények között a béke meg­bontásának lehetőségét rejti magá­ban, ennek a népekre nézve minden veszedelmes következményével. Emellett mindenki előtt ismeretes, hogy a hadviselés legújabb eszközei, így az atom- és a hidrogénfegyver, a korszerű lökhajtásos és rakéta-tech­nika különböző eszközei, valamint a tömegpusztító fegyverek egyéb fajtái, minden ország népeit egyaránt ve­szélyes helyzetbe hozzák a nemzet­közi béke felborulása esetén, azzal fenyegetik őket, hogy területük, és elsősorban a magas fejlettségű orszá­gok sűrűn lakott vidékei az atomhá­ború pusztító hatása alá kerülnek. A szovjet-amerikai viszony megja­vulása megkönnyítené a fegyverkezé­si hajsza megszüntetését és elősegí­tené az államok gazdasági erőforrá­sainak békés célokat szolgáló telje­sebb felhasználását. Ebben az eset­ben azok az anyagi eszközök, ame­lyek most nem-termelékeny katonai kiadásokra jutnak, felhasználhatók lennének a népek anyagi jólétének fokozására: az adók csökkentésére, a reálmunkabér emelésére, lakás- és középítkezésre, arra, hogy a béke és a nemzetközi együttműködés megszi­lárdítása érdekében segítséget nyújt­sanak az elmaradott országoknak. Mindez elősegítené a belső piac fel­vevő-képességének jelentékeny növe­lését, továbbá a nemzetközi kereske­delem kiterjesztését. fel kell ismerni, hogy az utóbbi idő­ben olyan események történtek, ame­lyek kedvező hatásának feltétlenül meg kellett mutatkoznia az egész nemzetközi helyzeten. Az elmúlt év j olyan esztendő volt, amelyben a vi- j lág egyetlen táján sem volt háború. ! A legutóbbi időszakban rendeztek né­hány olyan bonyolult nemzetközi j problémát, amely a második világhá- j ború befejezése után megoldatlanul maradt. Az utóbbi időben észrevehetően megjavultak a Kelet és a Nyugat or­szágainak, köztük a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak a kapcsolatai, bár e kapcsolatokat még korántsem lehet széleskörüeknek és elégségesnek nevezni. Ami a Szov­jetuniót és az Egyesült Államokat il­leti, ezek 'a szélesedő kapcsolatok megmutatták, mennyire erős orszá­gaink népeinek törekvése e kapcso­latok és a baráti együttműködés fej­lesztésére. Mindezekben a fontos nemzetközi eseményekben, amelyek során a Szovjetunió a béke megszilárdítása és a népek közötit barátság érdeké­ben szállt síkra, a létrejött eredmé­nyeket jelentős mértékben országaink együttműködése biztosította. Őszinte meggyőződésem, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megja­vítása megérett és szükséges. Véleményem szerint ezt a célt szolgálhatná, ha országaink barátsági es együttműködési szerződést kötné­nek egymással. Ez a szerződés kimondhatná, hogy a felek az őszinte együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében fejlesztik és erősítik a Szovjetunió és az Egyesült Államok népeinek ba­ráti kapcsolatait, az egyenjogúság, az állami szuverenitás kölcsönös tisz­­teletbentartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, és kizárólag békés eszközökkel, az ENSZ alapokmányában foglalt rendelkezé­seknek megfelelően oldják meg ösz­­szes nemzetközi vitáikat. A szerződés kimondhatná a felek megegyezését arra vonatkozólag, hogy elősegítik a Szovjetunió és az Egye­sült Államok gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének fej­lődését és erősödését, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság elve alap­ján. Én és kollégáim úgy véljük, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok e szerződésének megkö­tése fontos hozzájárulás lenne a szovjet-amerikai viszony fejlesztésé­hez és egyúttal nagy nemzetközi je­lentőségű akció is lenne. Mélységesen hiszem, hogy ön ked­vezően fogadja a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együtt­működési szerződésének megkötésére tett javaslatot, amely a béke meg­szilárdítása érdekeinek megfelelően a szovjet—amerikai viszony megjavítá­sára és a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésére irányul és az ked­vező visszhangra talál a szovjet nép­ben és az amerikai népben, valamint más országok népeiben. Az általam javasolt szerződést a mellékelt tervezet szellemében kép­zelem el. Remélem, hogy hamarosan kapok Öntől elgondolásokat az általam érin­tett kérdésre nézve. Őszinte tisztelettel: N. BULGANYIN Milliárd mázsányi vasról, a világ legnagyobb hegyénél magasabb acél­hegyekről, új atomtelepekről, százmillió méter szövetekről, búzatengerek­ről olvasunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága terve­zetében. Mintha óriások beszédét hallanánk, olyan szédítőek az arányok. A VI. ötéves tervben — mondja a többi között a javaslat — 53 millió tonna lesz a szén, annyi, amennyi ötmillióháromszázezer tíz-tonnás vasúti kocsiba belefér. Hasonlóan meghökkentő számok oszlopain nyugszik az új terv — ilyen gigásziak a kommunizmus építésének pillérei. A fenti szem­léltető ábrák azt mutatják, hogy az új ötéves terv utolsó esztendejében — 1960-ban — mekkora arányban emelkedik 1955-höz képest egyes ipari készítmények évi termelése. TERVEZET A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződése nöke részéről: 4. CIKKELY A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának El­nöksége és az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnöke. a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bi­zalom megteremtésére irányuló tö­rekvéstől áthatva és az egyetemes béke és biztonság fenntartása érde­kében eljárva, attól az óhajtól áthatva, hogy erősöd­jék a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok népeinek barátsága, abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok barátságának és együttmű­ködésének megszilárdítása az egyen­jogúság, az állami szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása és az egy­más belügyeibe való be nem avatko­zás elvei alapján megfelel mindkét ország életbevágó érdekeinek, leszögezve, hogy hisznek az ENSZ alapokmányban kifejezésre jutó cél­kitűzésekben és alapelvekben és arra törekszenek, hogy együttműködjenek és békében éljenek minden néppel és minden kormánnyal, elhatározták, hogy megkötik a je­len barátsági és együttműködési szer­ződést és meghatalmazottaikként meg­nevezték : a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának El­nöksége részéről: ........................... az Amerikai Egyesült Államok el­akik a kellő formában és teljes rendben talált meghatalmazásaik ki­cserélése után az alábbiakban álla­podtak meg: 1. CIKKELY A szerződő felek az őszinte együtt­működés és a kölcsönös megértés szellemében fejlesztik és szilárdítják a Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok népeinek baráti viszo­nyát, az egyenjogúság, az állami szu­verenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása alapján. 2. CIKKELY A szerződő felek megállapodtak, hogy az ENSZ-alapokmány rendelke­zéseinek megfelelően minden nemzet­közi vitájukat csakis békés eszközök­kel oldják meg. 3. CIKKELY A szerződő felek elősegítik, hogy a két állam gazdasági, kulturális és tu­dományos együttműködése a kölcsö­nös előnyök és az egyenjogúság elvé­nek alapján fejlődjék és szilárduljon. A jelen cikkely továbbfejlesztése­ként a szerződő felek megfelelő meg­állapodásokat köthetnek. A jelen szerződés ratifikálásra szo­rul és a ratifikációs okmányok kicse­rélésére minél rövidebb időn belül . . . . . .-ben kerül sor. A szerződés érvénybe léptétől szá­mított húsz évig hatályos. Az emlí­tett időtartam eltelte után a szerződő felek bármelyikének joga lesz azt felmondani. Á felmondás a bejelen­tés napjától számított egy év múlva lép érvénybe. A fentiek bizonyságául a megha­talmazottak aláírták a jelen szerző­dést és ellátták pecsétjükkel. Megszerkesztve.......................-ben. 1956 ................................................... két példányban, mindegyik orosz és angol nyelven. Mindkét szöveg egy­aránt érvényes. A Szovjetunió Lgefelső Tanácsa Elnökségének megbízásából. Az Amerikai Egyesült Államok elnökének megbízásából. * * 1 2 3 * * * Washington — A Reuter hírügy­nökség jelentése szerint január 28-án a Fehér Ház közzétette Eisenhower elnök válaszát N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek üzenetére. Eisenhower elnök vá­laszában elutasítja az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közötti baráti és együttműködési szerződés megkö­tésére tett szovjet javaslatot. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földműt elésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlo­vákiai Mezőgaz' sági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja: Merkantilre tlačiarne n. p„ z. z,, В atislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre A-65576 Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. '

Next

/
Thumbnails
Contents