Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-29 / 4. szám
MÉHÉSZET-----____________ ______FiSTdinflves • • Ünnepélyes évzárás a mézfelvásárló üzemben « A bratisl svai mézfelvásárló üzemben nagy változás történt. Az udvarról eltűntek azok a kannák, arnekfek százával voltak egymás hegyén-hátán. Az 'üreseket elküldték, a teli kannák érkeztek, a szűk udvaron dig lehetett megmozdulni. A raktárban is csend uralkodik, bár ott még sok méz vár eladásra. Az alkalmazottak ünneplőbe és ú.i munkaruhába öltözve várják i SSVD küldötteit. Ünnepél^s évzárásra készülnek. A rádió riportere is eljött és kérdéseket intéz Manas Józsefhez, a felvásárlási üzem igazgatóiéhoz: — Million eredményeket értek el a szlovákiai méhészek az. 1955. évben? — A kései tavasz kezdete és a rossz időjárás azt mutatta, hogy nem lesz hordás.. A nyár azonban kellemes meglepetést hozott, mert a zsolnai kerület egyes .vidékeinek kivételével egész Szlovákiában közepesnél jobb volt a mézhozam. — Ezek szerint tehát jól ment a méz felvásárlása is? — Erre a kérdésre igennel kell válaszolnom. Az év végéig 171,8 százalékra teljesítettük a felvásárlás tervét.. — Milyen volt a mézhozam a cseh kerületekben? — A cseh kerületekben már gyengébb volt mint nálunk, ezt bizonyítja az is, hogy csak 78 százalékra teljesítették a felvásárlás tervét. Ezért mindent elkövettünk, hogy a Szlovákiában felvásárolt többlettel lehetővé tegyük az országos ter.v teljesítését — Minden évben teljesítjük a mézfelvásárlás tervét? • — Nem. Ezt a felszabadulás óta első ízben csak tavaly sikerült elérnünk. Az újonnan szerzett tapasztalatok segítségével és a központi, valamint a járási méhészegvletek szoros együttműködésével a jövőben is tudjuk majd teljesíteni feladatainkat. A járási méhészegyleteknek köszönetét mondok tavalyi jó munkájukért. — Ezzel kapcsolatban érdekelne, milyen a mézfogyasztás Szlovákiában'* — Szlovákiában nagyon alacsony a mézfogyasztás és a termelés magas m túlszárnyalja a hazai keresletet. így tehát a felvásárolt méz nagyobb részét a cseh kerületekbe szállítjuk, másrészt pedig most tárgyaljuk i nléz külföldre való szállításának lehetőségét. v — Elnézést kérek a megjegyzésért, de úgy tudom, a közelmúltban még behozatalra szorultunk. — Igen, 1953-ban még 50, 1955-ben azonban már „csak“ 12 vagon mézet hoztunk be külföldről. A méztermelés azonban annyira emelkedett Szlovákiában, högy nemcsak a hazai szükségletet tudjuk fedezni, hanem még kivitelre is jut. Ezzel egyrészt biztosítjuk a ternjelőktöl a méz felvásárlását, másrészt pedig jelentős anyagi megtakarítást érünk el. — Miért olyan alacsony Szlovákiában a mézfogyasztás? — Szerintem ennek az az oka. hogy a fogyasztók még nincsenek tisztában a méz magas tápértékével. Az is elő•fordul, hogy az üzletekben hosszabb ideig tárolt, megkristályosodott mézet a fogyasztók műméznek gondolják. Az akácméz marad leghosszabb ideig folyékony állapotban, mivel abban van a legtöbb gvümölcscukor -Hazánkban műmézel egyáltalán nem is gyártunk Az üz!etben vásárolt, megkristályosodott mézet meleg vízbe kell állítani, melyben hamarosan visszanyeri eredeti színét és cseppfolyás állapotát. — Mire lehet még felhasználni a mézel? — Az élelmiszeriparban és a háztartásban van erre a legnagyobb lehetőség. Ajánlom a háziasszonyoknak, próbáljanak cukor helyett mézet használni a süteményekbe, tortákba. Jó a mézzel édesített citromszörp, a férfiaknak pedig mézborral lehet kedveskedni, melynek gyártását ebben az évben mi is megkezdjük. — Milyen feladatok előtt áll méhészetünk a második ötéves tervben? Tudatában vagyunk- annak, hogy milyen nagy nemzetgazdasági jelentősége van a méhészetnek. A méhek nemcsak mézet gyűjtenek, hanem beporozzák legértékesebb növényeinket s ezzel elősegítik a hektárhozamok emelését. Ez a művelet képezi méhészetünk legfontosabb részét. Ennek tudatában született Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak azon elhatározása, hogy 1956-ban 10 százalékkal emelik a méhállományt. . • Az évzáró gyűlésre érkezett vendégek megnézték*hzokat a helyiségeket, ahol a mézet melegítik, (hogy viszszanyerje cseppfolyósságát) és a raktárak at. Az értékelésnél arra a meggyőződésre jutottak, hogy nagyobb he yiségekre, több- gépre van szüsége a mézfelvásárló üzemnek, hogv a felvásárlást a jövőben zavartalanul végezhesse. M. J A Bratislava! Mézfelvásárló Üzem dolgozói. FONTOS TUDNIVALÓ A méhészeti fogyasztási szövetkezet 15 000-es számú körrendeletében, — melyet az összes méhészeknek elküldött — az 1956-os évi tagsági illetékekekkel foglalkozik. Ebben az évben a méhészeti egyletek minden méhésztől, akinek körzetükben van a méhészetük, tagsági díjat szednek, tekintet nélkül arra, hogy ezek a, méhészek 1955-ös évben hol kapták a cukorra szóló jegyeket, vagy, hogy melyik méhészeti egyletnek fizették előzőleg a tagsági díjat. A méhészeti egylet a: „Méhészetek kimutatása az 1955-ös évben" nyomtatványban körzetének összes méhészeteit feltünteti. Ez alapján kapják meg a tagsági díjra szóló kimutatásokat, valamint a kedvezményes cukor felvásárlási jegyét is. A tagsági díjak nem változtak: egy tag után 10 Kčs, és minden méhcsalád után 1.20 Kés. Ezeket a díjakat elvben közösen abba aé egyletbe kell befizetni, amelyik körzethez a méhek tartoznak. Ha a méhésznek több körzetben van méhe, akkor csak egy méhészeti egyletnek fizeti a tagsági díjat, mégpedig annak, ahol lakik, természetesen, ha ott is vannak méhei. A méhészeti egyletek összeszedik a tagsági díjakat és azokat 1956. március 3-ig elküldik a méhészeti fogyasztási szövetkezetnek. A fentemlített körlevéllel egyszerre a „Méhészetek kimutatása az 1955-ös évben” nyomtatványokat is elküldték. Ezeket a .kimutatásokat a méhészeti egyleteknek négy példányban kell kiállítaniuk. Az egyik példányt megtartja magának a méhészeti egylet, a másikat a JN'B járási statisztikai szolgálatának küldik be, a harmadikat a kerületi méhészeti körzetnek és a negyediket a Jednota Včeláru v Prahe II, Kŕetnencová 8. szám alá kell beküldeni. A kimutatásokat még 1955 december 51-ig kellett elküldeni. Aki még eddig ezeket nem küldte be, minél hamarább csinálja meg. A „Méhészetek kimutatása az 1955- ös évben“ nyomtatvány alapján fogják az 1956-os évre szóló tagsági díjakat kiszabni. A tagsági bélyegeket az 1956-os évre egyszerre küldik a tagsági díjak kimutatásával. Kozmér Gyula jövedelme A galántai járásban fekvő vízkeleti szövetkezetben derűs, vidám hangulat uralkodik. Megtörtént már náluk a zárszámadás. Szép eredményekkel zárták a múK évet. Ezt bizonyítja Kozmér Gyula állatgondozó keresete is, aki tizenhét tehenet fej és takarmányoz. Jutalmát a tejhozam szerint kapja. A múlt évben 1 565 munkaegységet szerzett, amelyre csupán előlegként 14 121 koronát kapott. A zárszámadáskor pedig 4 695 korona osztalék ütötte a markát. Múlt évi jövedelme nem- hasonlítható össze egyetlen középföldműves jövedelmével sem. Egyedül u 18 816 korona pénzbeni jövedelme is olyan számottevő összeg, amely havi 1 500 koronánál is többet tesz ki. Ehhez jön még a természetbeni járandóság' 31 mázsa búza, 15 mázsa árpa, közel 8 mázsa kukorica és a 780 liter tej. Hát még a háztáji gazdaság jövedelme? Ilyen gazdag évi jövedelem biztosítására csak a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás képes. K. F. A téli kampány első eredményei A terebesi JNB tanácsa a téli kampány keretében feladatul tűzte ki a szövetkezetek további megszilárdítását. E feladat végrehajtásával a kommunistákat bízták meg, akiknek ezekben a hetekben meg kell látogatni a járás községeit és beszélgetéseket kell szervezniük a szövetkezeti tagokkal és az egyénileg dolgozó parasztokkal a mezőgazdasági termelés emeléséről. A szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok már nagyon jól tudják, hogy a mezőgazdasági termelés emelését csakis a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja. Erről már az imbregi egyénileg dolgozó parasztok is meggyőződtek, bár nem mondhatnánk, hogy a helyi szövetkezet példásan gazdálkodna. Tagjai azonban felismerték, hogy e hibákat saját maguk a tagok kötelesek eltávolítani. Zurko András, Holindák Géza, Lobo István, Cap Mihály, Pásztor Géza és még több egyénileg dolgozó paraszt nem ijedt meg a nehézségektől és felvételüket kérték a .szövetkezetbe. Helyes elhatározásukat szorgalmas munkával igazolták. Azonnal megkezdték az istállótrágya kihordását, és a szövetkezet szőlőjébe 1220 szekér trágyát hordtak ki. Kötelezték magukat, hogy január 20-ig állataikat a szövetkezetben összpontosítják és közösen kidolgozzák a termelési terve- ' két. A taggyűlésen Gyürek Mihályt választották meg a szövetkezet elnökének. Az imbregi szövetkezeti tagok bíznak abban, hogy a taglétszám kibővítésével jobban megy majd a munka és a jó eredményeket látva, újabb kis- és középfüldmüvesek , lépnek a szövetkezetbe. így minden lehetőség megvan, hogy az imbregi szövetkezet a terebesi járás legjobbjai közé küzdje fel magát. Jűn Kaščák 1956. január 29. Megjött a „János bácsi" Kora reggel váratlan ven* dég érkezett szerkesztőségünkbe. Fürge mozgású, mosolygóarcú, nagybajúszú ember, aktatáskával a kezében. Azt mondja, hogy János bácsinak hívják. — Országjáró ember vagyok — kezdte a beszédét. — Egy helyen sokáig nem maradok, de ahová' egyszer beteszem a lábam, ott megemlegetnek. Mindig' odamegyék, ahonnan a hibákról hírek terjednek. .. No, de ne ijedjetek meg elvtársak, hozzátok nem e célból jöttem, ■ hanem azért, mert meggyőződtem arról, hogy a falusi dolgozók szeretik a Szabad Földművest. Szívesen olvassák és írogatnak is bele. Gazdag tapasztalataimból én is szeretnék átadni valamit a lap olvasótáborának. — Jól van János bácsi — válaszolt a főszerkesztő. — Munkádban szívesen segítünk, de még keveset tudunk felőled. Nem árultad el, honnan jöttél, mi a foglalkozásod. Már pedig ez is fontos, hogy írásaid a Szabad Földművesben megjelenjenek. Azt mondtad, hogy országjáró ember vagy ... Hát ez milyen foglalkozás ? — Ezt is elárulom. A természet titkait kutatom. Egész életemet annak szentelem, hogy munkám nyomán nagyobb kalászt teremjen a búza, több tejet adjon a tehén, köt^rebbre hízzon a disznó, édesebb gyümölcs teremjen a fán, a kopár dombokon megkössön a szőlő, s a csatorna vize öntözze a szomjas rónát... Mindent, mindent szebbé, jobbá szeretnék tenni a dolgozók országában. Hosszú évek óta kutatom a természet titkait. Feltárom a földben rejlő gazdag kincseket. Azt mondják rólam, hogy természettudós vagyok. Itt. vannak a hivatalos iratok is. Ezek is bizonyítnak valamit. Minden rendben van János bácsi. A Talajvizsgáló Intézet tudós tanárának szívesen közöljük cikkeit. — Munkámban sokan segítenek, de vannak olyanok is, akik kötélre húznának, s lábbal taposnák munkámnak gyümölcsét. A földeket parlagon hevertetik, hadd nője a gyom, a kukoricát a dér csípős leheletével érleltetik, szétlopkodják a szövetkezet építkezési anyagát, hogy késleltessék az új istállók felépítését. Ezeket az embereket szeretném toliam hegyére szúrni. (Cs.) János bácsi első bíráló cikkét az alábbiakban közöljük és kérjük őt, hogy ezután gyakrabban látogasson el szerkesztőségünkbe és írjon többet a hiányosságokról. Szurkálja meg éles tollával azokat az egyéneket, akik a dolgozók életét megnehezítik akik a munkának kerékkötői. (Sz) Nem tudom, hogyan történt, elég az hozzá, hogy elaludtam az autóbuszban. Igen, elaludtam. Ezen viszont nem is tehet csodálkozni, hiszen még ebben a járásban még nem hoztak rendbe minden utat és az ember úgy érzi magát az autóbuszban, mintha bölcsőben ringatná valaki. De ezt talán nem is kellett volna elmondanom. Annát érdekesebb, amit álmodtam. Micsoda álom volt az! Azt álmodtam, hogy az egyik szövetkezet taggyűlése agronómussá választott. Hanyag munkám következtében tavaly a tervezett 200 helyett csak 171 hektár tavaszi árpát vete!tünk. A többi vetőmagot feletettük az állatokkal, részben pedig, a múlt év februárjában szétosztottuk a tagok között. Hasonló sorsra jutott az a 4 vagon kukorica is, melyet az 1954-ben elemi csapásért kapott a szövetkezet kártérítés fejében. ...........................I.V» ... v biwuuj / L O t- / / I van abban, hogy 1955-ben nem épí tettük fel a tervezett anyasertés-ólmt De minek is lenne az? Áz gnyakocá kát a hizlaldában tartjuk és csak 11 nappal ellés előtt osztjuk szét a ta goknak, akiknek megfelelő óljaik van nak. De olyanoknak is jin, akik nen tagjai a szövetkezetnek, mint pl: Mar cél Géza, Nagy Dezső, stb., akikló azután ellés után siralmas áUapotbar kerülnek vissza a szövetkezeibe. Nen csoda tehát, hogy az EFSZ tagjai 301 sertést adtak be a múlt évben „sza bad áron". Érthető tehát: hogy a ta gok nagyon is „becsülnek.' Azután tovább álmodtam. Azon top rengtem álmomban, vajon mi lenne ha „példás• munkámat’ véletlenül lelepleznék és az osztályellenség tevékenységével azonosítanák? Erre c gondolatra elmosolyogtam magam. Almom tovább folytatódott. Agronómusi működésem egyik nemes cselekedete volt, hogy a múlt évben 18 hektáron négyzetesen ültettük el a kukoricát. Erre a célra „jó“ kavicsos talajt választottam, amely már 10 éve nem látott trágyát. El tudjátok képzelni azt a hektárhozamot? A takarmányalap kibővítéséről is gondoskodtam: 9 hektár takarmánytököt ültettem a kukorica közé, melyet azután künn hagytam a határban. Megfagyott és beszántottuk. Hasonló volt a helyzet a cukorrépával is, amelyből 190 mázsás hektárhozamot értünk el. Ennek a sok „sikernek" azonban nem én vagyok az oka, hanem a talajvíz. Jó kifogás, nemde? Azután tovább álmodtam. Azt álmodtam, hogy egy másik szövetkezetben állattenyésztési csoportvezetővé választoltak. — Nagy bizalmat helyezett belém a tagság s nem szabad vele visszaélni, — gondoltam magamban. Es ennek tudatában végeztem .. Hz csacsiság — gondoltam. Mi köze ehhez az oszt..illetlenségnek? De azért mégis elárulom, hogy az utolsó gondolattól hideg verítékcseppek gyöngyöztek homlokomon. Higyjétek el, hálás voltam a kalauznőnek, amikor Gele határában felrázott álmomból. Amikor, kiszálltam, alig tudtam magamhoz térni kábultságomból. A hűvös szellő azonban lassan arcomba kergette a vért s igyekeztem elfeledni ezt a csodálatos álmot. Mielőtt befejezném ezt a történetei, okvetlenül fel kell tennem egy kérdést, amely úgy nyomja szívemet, mintha malomkő lenne. Kérdezem tehát Nagy Rudolftól, a géléi EFSZ agronómusától és Csóka Istvántól, a £ ’ei EFSZ (íllattenijésztési csoportvezetőjétől, vajon mit szólnak álmomhoz? Tényleg álom-e ez, vagy valóság? „János bácsi“.
