Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-22 / 3. szám
12 i^ídmőves 1956. január 22. A múlt hét eseményei a világpolitikában A francia nép választási győzelme után megkezdődtek a különböző politikai pártok és csoportosulások tárgyalásai: az új francia kormány összetételéről. A szocialista és a radikális párt az elmúlt hét folyamán nem adott választ a kommunista párt javaslatára, amely baloldali kormány létrehozását javasolja. Guy Mollet, a szocialista párt főtitkári a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az új szocialista — radikális kormány megalakulása esetén nem kérné a kommunisták támogatását, de nem is utasítaná el szavazataikat. A szocialista párt második vezető személyisége, Vincent Auriol, volt köztársasági elnök a kommunisták kizárásával javasol kormányalakítást. A francia lapok célzásokat tettek arra, hogy bizonyos ellentét lenne Guy Mollet és Mendes-France között, ami a jövőbeni kormány miniszterelnöki posztjának elfoglalását illeti, Ha ezt az állítást az illetékesek cáfolták is, mindenesetre elgondolkoztató jelenség. A szocialista párt múlt héten lefolyt megyei kongresszusain tudniillik >a felszólalók többsége az algériai háború megszüntetése, a világi oktatás biztosítása és a dolgozók életkörülményeinek megjavítása mellett foglalt állást. Egyes helyeken a felszólalók Auriol kizárását követelték. Népfront-kormány mellett szállnak síkra a mind számo sabbá váló népfront-bizottságok is, amelyek műhelyekben és irodákban, falvakban és városokban alakulnak. A szocialista párttagok túlnyomó része természetesen nem Guy Molletnek vagy Mendes-France-nak, a miniszterelnöki székért folytatott machinációit támogatja, hanem határozott baloldali politika folytatását kőzeted. A szocialista párt országos kongresszusának számolnia kell a tömegek állásfoglalásával. Ezzel kapcsolatban írja Jaques Duclos a l’Humanité szombati számában. „Kívánatos, hogy mindenütt kövessék azoknak a szocialistáknak és kommunistáknak a példáját, akik egyesült erőfeszítéssel követelik, hogy a nép akaratának megfelelő — tehát baloldali kormány alakuljon.“ Az egész világsajtóban, de különösen az angol lapokban óriási felhá borodást keltett Dulles kardcsörtető nyilatkozata, amelyet a Life című folyóiratnak adott. A Manchester Guardian című angol lap megállapítja: „Dulles nem történetíró és a diplomáciához sem ért sokat.“ Majd cikke végén így ír: „Kérdés, vajon Dulles úr ébren volt-e, amikor a Life-fel' beszélgetett.’ Ez a megállapítás azonban az enyhébbek közé tartozik. Dulles tudniillik a háború küszöbén álló nemzetközi feszültség állandó fenntartását állította eszményképül és „feltétlenül szükséges művészetnek“ nyilvánította azt a képességét, hogy „a háború küszöbéig menjünk el, azonban ne bocsátkozzunk háborúba". Az amerikai külügy miniszter a koreai és a vietnami háború megszüntetését, ra kínaiak Tajvan elleni „támadásának’ elmaradását az amerikai külpolitika „határozott fellépésének“, atorpfenyegetőzésének tulajdonította. Jelentős Humphrey amerikai demokratapárti szenátor nyilatkozata, aki azzal vádolta a külügyminisztert, hogy jelenleg alaptalanul és szűk pártelképzelésektöl vezettetve tulajdonít a kormánynak nemzetközi győzelmeket és rámutatott, hogy ez az országban politikai viszályt kelt „a szövetségesekben pedig megvetést“ ébreszt. „Egyetlen más amerikai felelős képviselő sem jellemezte így korunkban az amerikai diplomácia célját. Dulles úr tegnap nem volt hajlandó megerősíteni vagy tagadni felelősségét ezért a kijelentésért. Ma felszólítom, hogy határolja el magái ettől a nyilatkozattól. Ha a nyilatkozat pontosan azt jelenti, amit mond, akkor az amerikai nép nem ért vele egyet“ — mondotta. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban a héten több figyelemreméltó esemény történt. Ezek közül is kiemelkedik a chilei általános sztrájk; tiltakozás a kormány gazdasági intézkedései ellen. Ä kormány rendkívüli állapot életbeléptetésével és a sztrájk mintegy 300 vezetőjének letartóztatásával válaszolt a munkások jogos megmozdulására. A kormányterror ellen a világ dolgozói tiltakozásukat fejezték ki. Az indonéz választások a baloldali elsöprő győzelmével végződtek. Több mint hatmillió szavazatot kapott a kommunista párt. Ennek ellenére a reakciós Masumi párt vezette Harahap kormány tevékenysége a nyugati hatalmak pozícióinak megerősítését és a dolgozó milliók életkörülményeinek rosszabbra fordulását eredményezte. Az Indonéz Közponú Szakszervezeti Szövetség múltheti nyilatkozata a Harahap kormány lemondását és az új választásokból kikerült többségen alapuló baloldali koalíciós kormány létrehozását követeli. Figyelemreméltó az Egyesült Amerikai Szakszervezetek elnöke. George Meany állásfoglalása a nukleáris fegyverek és az atomkísérletek ellen, amely a pápa karácsonyi felhívásával kapcsolatban hangzott el.' A New York-i Daily Worker szerkesztőségi cikkben foglalkozik Meany kijelentéseivel és megállapítja. hogyha a szakszervezet elnöke „teljes szívvel“ egyetért, az elhangzottakkal, akkor 1950-es álláspontjához viszonyítva közeledett a békepolitika gondolatához. Meany álláspontja arra ösztönözze a munkásvezetőket, hogy szabadabban nyilvánítsák ki béketörekvésüket — állapítja meg a lap. Mao Ce-iung írja: — Több mint 70 millió parasztgazdaság csatlakozott a mezőgazdasági (termelőszövetkezetekhez — Szun Csi-lin asszony Delbi-i tartózkodása alatt koszorút helyezett el Gandhi emlékművére. • A. múlt héten Damaszkuszban közös szíriai-libanoni közleményt adtak ki. Á közlemény szerint a tárgyaló felek, megállapodtak, hogy Szíria és Libanon védelmi egyezményt köt. Az egyezménytervezet kidolgozására albizottságot alakítottak. • Az angol és francia lapok elítélően írnak arról, hogy Dulles — „feltétlenül szükséges művészetnek nyilvánította azt a képességet, hogy a háború küszöbéig menjünk el, azonban ne bocsátkozzunk háborúba”. A munkáspárti DAILY HERALD hangsúlyozza, hogy „a szükséges cselekedet“ ijesztő elmélet, aminek, „meg kell rendítenie az Egyesült Államokat”. • Wilson hadügyminiszter a szenátus hadügyi bizottságának ülésén nyilatkozott az Egyesült Államok katonai programjáról. Wilson szavaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok folytatni akarja a fegyverkezési hajszát. • Három hónap óta a legnagyobb áresés volt észlelhető január 9-én a New York-i értéktőzsdén. • Indonézia népei új kormány megalakítását követelik. A demokratikus erők kétszeres választási győzelme után új helyzet van kialakulóban a szigetországban. Az ellenzéki pártok a népakaratnak megfelelő kormányt és politikai irányvonalat követelnek. millió parasztgazdaság csatlakozott a szövetkezetekhez. Ez hatalmas jelentőségű esemény. Azt mutatja, hogy már 1956-ban gyakorlatilag befejezhető a fél-szocialista mezőgazdasági szövetkezeti átalakulás. További háromnégy év alatt, azaz 1959-ben, vagy 1960-ban nagyjából befejezhető az átállás a fél-szo.cialista szövetkezeti formáról a teljesen szocialista jellegű formára. Ez a körülmény azt mutatja, hogy erőfeszítéseket kell tennünk, a kínai kisipar, a tőkés ipar és a kereskedelem szocialista átalakításának elősegítésére, mert csak így lehet kielégíteni a mezőgazdaság fejlesztésével járó követelményeket. Azt mutatja, hogy Kína iparosítása nemkülönben a tudomány, kultúra, közoktatás, közegészségügy stb. fejlesztési arányainak és ütemének tekintetében többé nem teljesen az eredeti terv szerint kell megtenni az intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket megfelelően ki keli bővíteni és el kell mélyíteni. Kubában a diákok a Batiszt-kormány ellen tüntettek. Л kormány hivatalos szervei letörték a diákmozgalmat, sok tüntetőt megsebesítettek és letartóztattak. A képen: A kubai fogoly-diákok, akik részt vettek a december 7-i nemzeti ünnepük manifesztációján. Mao Ce-tung „A szocializmus diadalmas árja a kínai falvakban” c. könyvének előszavában a többi között a következőket írja: Ez a könyv azoknak nyújt anyagot, akik falun dolgoznak. Eredetileg múlt év szeptemberében készült előszó ehhez a könyvhöz. Azóta három hónap telt el. Az az előszó elavult és át kellett írni. Ennek magyarázata az, hogy 1955 második felében alapvető változás ment végbe Kína helyzetében. 1955 december végén Kína 110 millió parasztgazdaságának több, mint 60 százaléka, azaz több mint 70 millió parasztgazdaság hallgatta meg Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának felhívását és csatlakozott a félszociaiista mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez. 1955. július 31-én a társas mezőgazdasági termelés kérdéséről tartott beszámolóban megemlítettem, hogy a termelőszövetkezetekhez csatlakozott parasztgazdaságok száma 16 900 000. Néhány hónapon belül több, mint 50 SZUDÁN — FÜGGETLEN KÖZTÁRSASÁG Január elsején az új év első napján Khartumban ünnepélyesen kihirdették a független Szudáni Köztársaságot. Ötvenhat évig nehezedett Szudánra az angol gyarmati elnyomás. Az angol gyarmatosítóknak valósággal vértengeren kellett átlábalni ok, hullahegyeket kellett megmászniok, amíg az országot a kezükbe kaparintották. A szudáni függetlenségi harc, a Mahdi, mozgalom katonái 17 éven át verték vissza és zúzták szét a brit expedíciós csapatokat és amikor végül Kitchener tábornok 1899-ben bevonult Khartumban — Szudán lakosságának fele kipusztult! Az angol gyarmatosítók gondoskodtak arról, hogy az „elszenvedett károkért” bőségesen kárpótolják magukat. Szudán központja a dúsföldű Dzsezire az angol gyapot-textil’par egyik fő ellátója lett, a gyapotlöldeken dolgozó szudániak átlagos életkora viszont nem haladta meg a 25 évet. A hazánknál sokszorta nagyobb területű 9 millió lakosú ország urai a „civilizáció áldásai” közül mindössze a gyapotültetvényeket és az adókat vezették be, bőségesen elegendőnek találták azt. hogy Szudánnak mindössze 43 elemi iskolája, 30 kórháza és 100 orvosa van. Szudán egy fél évszázadon át a hivatalos angol-egyintomi kondominium (közös birtok) nevet viselte, ami azonban nevetséges szemfényvesztés volt. hiszen a Szuezi-csatorna révén Egyiptomot is az angol gyarmatosítók tartották kezükben. Ez a szemfényvesztés egészen világossá vált a második világháború után, amikor Egyiptomban és Szudánban is fellendült a függetlenségi mozgalom, és a két ország demokratikus erői nem egyszer együttesen léptek fel a közös ellenség, az angol gyarmatosítók ellen. A szudáni függetlenségi mozgalom 1953-ban engedményekre kényszerítette az angol gyarmatosítókat. Beleegyeztek az általános választások megtartásába, de az Egyiptommal aláirt közös egyezményben kikötötték, hogy Szudán csak egy „hároméves átmeneti időszak" után nyeri el az önrendelkezési jogot és addig az angol főkormányzó megtartja a hatalmat. Az angol gyarmatosítók abban reménykedtek, hogy e három év alatt módjuk lesz keresztülhúzni a szudáni nép függetlenségi törekvését. Az események gyorsuló menete azonban az angol számításokat keresztül húzta: az általános választásokon az a párt győzött, amely az Egyiptommal való federáció mellett I szállt síkra, megalakult az első szu■ dáni kormány, leváltották a brit tiszt; viselőket és múlt év őszétől fokozatosan kivonták az ország területéről az angol csapatokat. Az angol gyarmatosítók azzal is I próbálkoztak, hogy éket verjenek az Egyiptommal való szövetséget és teljes függetlenséget követelő politikai pártok közé, mesterséges ellentéteket szítsanak a szudáni kormány és a vallási csoportok, az északi arab. és a déli néger lakosság között. A szudáni közvélemény azonban az utóbbi hónapokban az angol mesterkedések ellenére egységes álláspontra helyezkedett az ország jövőjének kérdésében. Az Egyiptommal való államszövetség helyett a teljes függetlenséget követeli. A fordulat oka az, hogy a két ország ma már nem szorul arra, hogy az angol gyarmatosítás elleni harcában feltétlenül közös államszövetségben egyesüljön. Kedvező lehetőség kínálkozik arra, hogy az egyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján gyümölcsöző baráti kapcsolatokat fejlesszenek ki egymással. Ilyen körülmények között feleslegessé vált, hogy az eredeti elképzeléshez híven, nemzetközi ellenőrzés alatt lefolytatott népszavazás döntsön az ország jövőjéről. A szudáni parlament kezébe vette az ország sorsának irányítását és kihirdette Szudán függetlenségét. Nemsokára megtartják az alkotmányozógyűlési választásokat, megírják az alkotmányt, megválasztják az államfőt. Addig öttagú kormányzótanács gyakorolja az angol főkormányzótól átvett hatalmat. A szudáni függetlenség létrejöttében komoly szerepe van a bandungi szellemnek, a gyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenségért, a békés egymás mellett élésért harcoló ázsiai és afrikai országok összefogásának. Van valami jelképes abban, hogy Szudán, amely a múlt év tavaszán részt vett már a bandungi értekezleten, de még nemzeti zászlaja sem volt, s a szudáni küldöttség kénytelen volt egy fehér lobogót kitűzni, amelyre- vörös betűkkel arab nyelven ír.ta fel az ország nevét, — 1956. január 1-én a teljes függetlenség útjára lépett, arra a széles útra, amelyen Kína, Egyiptom, India és a többi egykori gyarmat járt. B. Sz. SZaBAD FÖLDMŰVES — a Földmm désügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadj* a Szlovákiai Mezögaz' sági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja: A.erkantilné tlačiarne n. p., z. z., E atislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, (él évre D-50038 Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. я
