Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-22 / 3. szám

12 i^ídmőves 1956. január 22. A múlt hét eseményei a világpolitikában A francia nép választási győzelme után megkezdődtek a különböző po­litikai pártok és csoportosulások tár­gyalásai: az új francia kormány összetételéről. A szocialista és a radikális párt az elmúlt hét folyamán nem adott vá­laszt a kommunista párt javaslatára, amely baloldali kormány létrehozá­sát javasolja. Guy Mollet, a szocialis­ta párt főtitkári a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az új szocialista — radikális kormány megalakulása esetén nem kérné a kommunisták támogatását, de nem is utasítaná el szavazataikat. A szocia­lista párt második vezető személyi­sége, Vincent Auriol, volt köztársa­sági elnök a kommunisták kizárásával javasol kormányalakítást. A francia lapok célzásokat tettek arra, hogy bizonyos ellentét lenne Guy Mollet és Mendes-France között, ami a jövőbeni kormány miniszterel­nöki posztjának elfoglalását illeti, Ha ezt az állítást az illetékesek cáfolták is, mindenesetre elgondolkoztató je­lenség. A szocialista párt múlt héten lefolyt megyei kongresszusain tudni­illik >a felszólalók többsége az algé­riai háború megszüntetése, a világi oktatás biztosítása és a dolgozók élet­­körülményeinek megjavítása mellett foglalt állást. Egyes helyeken a fel­szólalók Auriol kizárását követelték. Népfront-kormány mellett szállnak síkra a mind számo sabbá váló népfront-bizottságok is, amelyek műhelyekben és irodákban, falvakban és városokban alakulnak. A szocialista párttagok túlnyomó ré­sze természetesen nem Guy Mollet­­nek vagy Mendes-France-nak, a mi­niszterelnöki székért folytatott ma­chinációit támogatja, hanem határo­zott baloldali politika folytatását kő­zeted. A szocialista párt országos kongresszusának számolnia kell a tö­megek állásfoglalásával. Ezzel kap­csolatban írja Jaques Duclos a l’Hu­­manité szombati számában. „Kívána­tos, hogy mindenütt kövessék azok­nak a szocialistáknak és kommunis­táknak a példáját, akik egyesült erő­feszítéssel követelik, hogy a nép aka­ratának megfelelő — tehát baloldali kormány alakuljon.“ Az egész világsajtóban, de különö­sen az angol lapokban óriási felhá borodást keltett Dulles kardcsörtető nyilatkozata, amelyet a Life című folyóiratnak adott. A Manchester Guardian című angol lap megállapítja: „Dulles nem történetíró és a diplomáciához sem ért sokat.“ Majd cikke végén így ír: „Kérdés, vajon Dulles úr ébren volt-e, amikor a Life-fel' beszélgetett.’ Ez a megállapítás azonban az enyhébbek közé tartozik. Dulles tudniillik a há­ború küszöbén álló nemzetközi fe­szültség állandó fenntartását állította eszményképül és „feltétlenül szüksé­ges művészetnek“ nyilvánította azt a képességét, hogy „a háború küszöbéig menjünk el, azonban ne bocsátkoz­zunk háborúba". Az amerikai külügy miniszter a koreai és a vietnami há­ború megszüntetését, ra kínaiak Taj­van elleni „támadásának’ elmaradá­sát az amerikai külpolitika „határo­zott fellépésének“, atorpfenyegetőzésé­­nek tulajdonította. Jelentős Humphrey amerikai de­mokratapárti szenátor nyilatkozata, aki azzal vádolta a külügyminisztert, hogy jelenleg alaptalanul és szűk pártelképzelésektöl vezettetve tulajdo­nít a kormánynak nemzetközi győzel­meket és rámutatott, hogy ez az or­szágban politikai viszályt kelt „a szövetségesekben pedig megvetést“ ébreszt. „Egyetlen más amerikai fele­lős képviselő sem jellemezte így ko­runkban az amerikai diplomácia cél­ját. Dulles úr tegnap nem volt haj­landó megerősíteni vagy tagadni fe­lelősségét ezért a kijelentésért. Ma felszólítom, hogy határolja el magái ettől a nyilatkozattól. Ha a nyilatko­zat pontosan azt jelenti, amit mond, akkor az amerikai nép nem ért vele egyet“ — mondotta. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban a héten több figyelemreméltó esemény történt. Ezek közül is kiemelkedik a chilei általános sztrájk; tiltakozás a kormány gazdasági intézkedései el­len. Ä kormány rendkívüli állapot életbeléptetésével és a sztrájk mint­egy 300 vezetőjének letartóztatásával válaszolt a munkások jogos megmoz­dulására. A kormányterror ellen a vi­lág dolgozói tiltakozásukat fejezték ki. Az indonéz választások a baloldali elsöprő győzelmével vég­ződtek. Több mint hatmillió szavaza­tot kapott a kommunista párt. Ennek ellenére a reakciós Masumi párt ve­zette Harahap kormány tevékenysége a nyugati hatalmak pozícióinak meg­erősítését és a dolgozó milliók élet­­körülményeinek rosszabbra fordulását eredményezte. Az Indonéz Közponú Szakszervezeti Szövetség múltheti nyilatkozata a Harahap kormány le­mondását és az új választásokból ki­került többségen alapuló baloldali koalíciós kormány létrehozását köve­teli. Figyelemreméltó az Egyesült Amerikai Szakszerveze­tek elnöke. George Meany állásfogla­lása a nukleáris fegyverek és az atomkísérletek ellen, amely a pápa karácsonyi felhívásával kapcsolatban hangzott el.' A New York-i Daily Worker szerkesztőségi cikkben foglal­kozik Meany kijelentéseivel és meg­állapítja. hogyha a szakszervezet el­nöke „teljes szívvel“ egyetért, az el­hangzottakkal, akkor 1950-es állás­pontjához viszonyítva közeledett a békepolitika gondolatához. Meany ál­láspontja arra ösztönözze a munkás­vezetőket, hogy szabadabban nyilvá­nítsák ki béketörekvésüket — álla­pítja meg a lap. Mao Ce-iung írja: — Több mint 70 millió parasztgazdaság csatlakozott a mezőgazdasági (termelőszövetkezetekhez — Szun Csi-lin asszony Delbi-i tartózkodása alatt koszorút helyezett el Gandhi emlékművére. • A. múlt héten Damaszkuszban közös szíriai-libanoni közleményt ad­tak ki. Á közlemény szerint a tárgya­ló felek, megállapodtak, hogy Szíria és Libanon védelmi egyezményt köt. Az egyezménytervezet kidolgozására albizottságot alakítottak. • Az angol és francia lapok elíté­lően írnak arról, hogy Dulles — „fel­tétlenül szükséges művészetnek nyil­vánította azt a képességet, hogy a háború küszöbéig menjünk el, azon­ban ne bocsátkozzunk háborúba”. A munkáspárti DAILY HERALD hang­súlyozza, hogy „a szükséges csele­kedet“ ijesztő elmélet, aminek, „meg kell rendítenie az Egyesült Államo­kat”. • Wilson hadügyminiszter a szená­tus hadügyi bizottságának ülésén nyi­latkozott az Egyesült Államok kato­nai programjáról. Wilson szavaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok folytatni akarja a fegyverkezési haj­szát. • Három hónap óta a legnagyobb áresés volt észlelhető január 9-én a New York-i értéktőzsdén. • Indonézia népei új kormány megalakítását követelik. A demokra­tikus erők kétszeres választási győ­zelme után új helyzet van kialaku­lóban a szigetországban. Az ellenzéki pártok a népakaratnak megfelelő kor­mányt és politikai irányvonalat köve­telnek. millió parasztgazdaság csatlakozott a szövetkezetekhez. Ez hatalmas jelentőségű esemény. Azt mutatja, hogy már 1956-ban gyakorlatilag befejezhető a fél-szocialista mezőgazdasági szövetkezeti átalakulás. További három­négy év alatt, azaz 1959-ben, vagy 1960-ban nagyjából befejezhető az átállás a fél-szo.cialista szövetkezeti for­máról a teljesen szocialista jellegű formára. Ez a körülmény azt mutatja, hogy erőfeszítéseket kell tennünk, a kínai kisipar, a tőkés ipar és a kereskede­lem szocialista átalakításának elősegítésére, mert csak így lehet kielégíteni a mezőgazdaság fejlesztésével járó követelményeket. Azt mutatja, hogy Kína iparosítása nemkülönben a tudomány, kultúra, közoktatás, közegész­ségügy stb. fejlesztési arányainak és ütemének tekin­tetében többé nem teljesen az eredeti terv szerint kell megtenni az intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket megfelelően ki keli bővíteni és el kell mélyíteni. Kubában a diákok a Batiszt-kormány ellen tüntettek. Л kormány hivatalos szervei letörték a diákmozgalmat, sok tüntetőt megsebesítettek és letar­tóztattak. A képen: A kubai fogoly-diákok, akik részt vettek a december 7-i nemzeti ünnepük manifesztációján. Mao Ce-tung „A szocializmus diadalmas árja a kínai falvakban” c. könyvének előszavában a többi között a következőket írja: Ez a könyv azoknak nyújt anyagot, akik falun dolgoznak. Eredetileg múlt év szeptemberé­ben készült előszó ehhez a könyvhöz. Azóta három hó­nap telt el. Az az előszó elavult és át kellett írni. Ennek magyarázata az, hogy 1955 második felében alapvető változás ment végbe Kína helyzetében. 1955 december végén Kína 110 millió parasztgazdaságának több, mint 60 százaléka, azaz több mint 70 millió pa­rasztgazdaság hallgatta meg Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának felhívását és csatlakozott a fél­­szociaiista mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez. 1955. július 31-én a társas mezőgazdasági termelés kérdéséről tartott beszámolóban megemlítettem, hogy a termelőszövetkezetekhez csatlakozott parasztgazdaságok száma 16 900 000. Néhány hónapon belül több, mint 50 SZUDÁN — FÜGGETLEN KÖZTÁRSASÁG Január elsején az új év első napján Khartumban ünnepélyesen kihirdették a független Szudáni Köztársaságot. Ötvenhat évig nehezedett Szudánra az angol gyarmati elnyomás. Az an­gol gyarmatosítóknak valósággal vér­tengeren kellett átlábalni ok, hullahe­gyeket kellett megmászniok, amíg az országot a kezükbe kaparintották. A szudáni függetlenségi harc, a Mahdi­­, mozgalom katonái 17 éven át verték vissza és zúzták szét a brit expedí­­ciós csapatokat és amikor végül Kit­chener tábornok 1899-ben bevonult Khartumban — Szudán lakosságának fele kipusztult! Az angol gyarmatosítók gondoskod­tak arról, hogy az „elszenvedett ká­rokért” bőségesen kárpótolják magu­kat. Szudán központja a dúsföldű Dzsezire az angol gyapot-textil’par egyik fő ellátója lett, a gyapotlölde­­ken dolgozó szudániak átlagos életko­ra viszont nem haladta meg a 25 évet. A hazánknál sokszorta nagyobb területű 9 millió lakosú ország urai a „civilizáció áldásai” közül mindössze a gyapotültetvényeket és az adókat vezették be, bőségesen elegendőnek találták azt. hogy Szudánnak mind­össze 43 elemi iskolája, 30 kórháza és 100 orvosa van. Szudán egy fél évszázadon át a hivatalos angol-egyintomi kondomini­­um (közös birtok) nevet viselte, ami azonban nevetséges szemfényvesztés volt. hiszen a Szuezi-csatorna révén Egyiptomot is az angol gyarmatosítók tartották kezükben. Ez a szemfény­vesztés egészen világossá vált a má­sodik világháború után, amikor Egyip­tomban és Szudánban is fellendült a függetlenségi mozgalom, és a két or­szág demokratikus erői nem egyszer együttesen léptek fel a közös ellenség, az angol gyarmatosítók ellen. A szudáni függetlenségi mozgalom 1953-ban engedményekre kényszerí­tette az angol gyarmatosítókat. Bele­egyeztek az általános választások megtartásába, de az Egyiptommal aláirt közös egyezményben kikötöt­ték, hogy Szudán csak egy „három­éves átmeneti időszak" után nyeri el az önrendelkezési jogot és addig az angol főkormányzó megtartja a ha­talmat. Az angol gyarmatosítók abban reménykedtek, hogy e három év alatt módjuk lesz keresztülhúzni a szudá­ni nép függetlenségi törekvését. Az események gyorsuló menete azonban az angol számításokat ke­resztül húzta: az általános választá­sokon az a párt győzött, amely az Egyiptommal való federáció mellett I szállt síkra, megalakult az első szu­­■ dáni kormány, leváltották a brit tiszt­­; viselőket és múlt év őszétől fokoza­tosan kivonták az ország területéről az angol csapatokat. Az angol gyarmatosítók azzal is I próbálkoztak, hogy éket verjenek az Egyiptommal való szövetséget és tel­jes függetlenséget követelő politikai pártok közé, mesterséges ellentéte­ket szítsanak a szudáni kormány és a vallási csoportok, az északi arab. és a déli néger lakosság között. A szu­dáni közvélemény azonban az utóbbi hónapokban az angol mesterkedések ellenére egységes álláspontra helyez­kedett az ország jövőjének kérdésé­ben. Az Egyiptommal való államszö­vetség helyett a teljes függetlenséget követeli. A fordulat oka az, hogy a két ország ma már nem szorul arra, hogy az angol gyarmatosítás elleni harcában feltétlenül közös államszö­vetségben egyesüljön. Kedvező lehe­tőség kínálkozik arra, hogy az egyen­lőség és egymás érdekeinek kölcsö­nös tiszteletben tartása alapján gyü­mölcsöző baráti kapcsolatokat fej­lesszenek ki egymással. Ilyen körülmények között felesle­gessé vált, hogy az eredeti elképze­léshez híven, nemzetközi ellenőrzés alatt lefolytatott népszavazás dönt­sön az ország jövőjéről. A szudáni parlament kezébe vette az ország sor­sának irányítását és kihirdette Szu­dán függetlenségét. Nemsokára meg­tartják az alkotmányozógyűlési vá­lasztásokat, megírják az alkotmányt, megválasztják az államfőt. Addig öt­tagú kormányzótanács gyakorolja az angol főkormányzótól átvett hatalmat. A szudáni függetlenség létrejötté­ben komoly szerepe van a bandungi szellemnek, a gyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenségért, a békés egymás mellett élésért harcoló ázsiai és afrikai országok összefogásának. Van valami jelképes abban, hogy Szu­dán, amely a múlt év tavaszán részt vett már a bandungi értekezleten, de még nemzeti zászlaja sem volt, s a szudáni küldöttség kénytelen volt egy fehér lobogót kitűzni, amelyre- vörös betűkkel arab nyelven ír.ta fel az or­szág nevét, — 1956. január 1-én a teljes függetlenség útjára lépett, ar­ra a széles útra, amelyen Kína, Egyiptom, India és a többi egykori gyarmat járt. B. Sz. SZaBAD FÖLDMŰVES — a Földmm désügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadj* a Szlo­vákiai Mezögaz' sági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja: A.erkantilné tlačiarne n. p., z. z., E atislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, (él évre D-50038 Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. я

Next

/
Thumbnails
Contents