Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-06-03 / 22. szám

* 6 ISídmftves 1956. június 3. A minszki mezőgazdasági akadémia gyakornokai Belo­­'usszija egyik kolhozának, gyümölcsösében a virág be­­oorzását tanulmányozzák. Segítenek a gépek A takarmánynövények kaszálásának idejét mindig a helyi körülményekhez mérten válasszuk ki. Számolni kell az időjárással, a munkalehetőségekkel, a rendelkezésre álló gépi és kézi munkaerővel. A kaszálás és gyűjtés folyamatos legyen. Számolnunk kell azzal is, hogy a ta­karmányok gyűjtését aratásig fejezzük be. Az idejében kaszált s állványon szárított lucerna szénájából jó lucer­naliszt készíthető. Ez felülmúlja fehérje és ásványi anyag tartalmánál fogva a jó abraktakarmányt. Tápanyag tar­talma téli időszakban baromfiak és hús sertések részére pótolhatatlan, ezért gondoskodjunk minél több jó minő­ségű lucernáról. A takarmányok kaszálásánál nagy segítséget nyújtanak a gépek s ez évben már nemcsak a kaszálásnál, hanem a szárításnál és a gyűjtésnél is tudnak segédkezni. A takarmányt géppel forgatják, majd ugyanaz a gép átál­lítva a száraz takarmányt hurkába húzza. Ezután gyűj­tőpréssel — amit egy Z-25-ös traktor vontat — felszedi a szénát és menetközbe bálákba préseli, beköti és ki is dobja. Ez a gép fogja majd az aratás alatt a kombájnok szalmáját összeszedni, ami eddig sok kellemetlenséget okozott. Huszti E. Tornaija Mit keli tudnunk Maradi felfogású gazdák között akadnak még, akik a kettős termeléstől félnek, mert azt hiszik, hogy ezzel kirabolódik a talaj. Bizalmatlanok a másodvetéssel szemben azok is, akik megpróbálták, de nem sikerült. Ezeket nehezebb meg­győzni arról, hogy rosszul végezték. Másodtermeléssel csúcsterméseket nem lehet elérni, de az elővetemény és a másodvetés együttesen számított termésével igenis tudjuk a hektárhozamokat érdemlegesen emelni. A talaj előkészítését úgy végezzük a másodvetés alá, hogy a gyommagvak ne kerüljenek fel az alsó talajré­tegből, mert ezek a kikelés után fejlődésben gátolják a kultúrnövényt. Óvjuk az elővetemény tarlója alatt lévő talajnedvessé­get és vigyázzunk, hogy a termőtalaj túlságosan ne szel­­lőződjék. A talajt trágyázzuk. A másodvetések sikeres termesztését nagyon elősegíti a mérsékelt szerves trágyázással kombinált műtrágyázás. Ha az istállótrágya késő tavaszi beszántása folytán túl­ságosan kiszáradt a talaj, a tarlóba vetett csalamádé alá trágyalevet öntözzünk. Ma mér háromféle módot ismerünk a másodvetések talajának trágyázását illetően. Első a komposztos — marhatrágyával szemcsézett műtrágyázás. Először külön szemcsézünk 56 kiló szuperfoszfátot 280 kiló szervestrá­gyával. Majd 28 kg 40 százalékos kálisót és 28 kiló mészsalétromot ugyancsak 280 kg szerves trágyával ke­verünk össze. így egy hektárra 672 kg szemcsézett mű­trágyát kapunk, vagyis kereken 700 kilót. Második a trágyaíével kombinált műtrágyázás. A trá­gyalevet a sok fuvarjárat elkerülése miatt csak fele-fele arányban hígítjuk. Egy hektárra 56 hektoliter hígított trágyalevet számítunk. A tárgyalébe 112 kg szuperfosz­fátot és csak 28 kg mészsalétromot keverünk. Szuper­­foszfátból azért kell több, hogy a benne lévő gipsszel megkössük a trágyalé könnyen elillanó ammóniáját, a nitrogént. A harmadik kitűnő trágyázási mód a tyúkfarmok trágyá­jából készített trágyalé. Minden hektoliter vízbe 7 kg szá­raz _ tyúktrágyát keverünk be és beleszórunk negyedkiló mészsalétromot. Egy heti erjedés után sűrűjével össze­keverve öntözzük ki a trágyázandó földre: ez az úgyne­vezett Herényi-Gotthard-féíe „Bioplanfcton”, mely kitü­nően szolgálja a talajéletet. i másodvetésekröl ? Minthogy ez a három trágyázási módszer nem minde­nütt vihető keresztül, megemlítem, hogy a műtrágyák szokott adagolásával is dolgozhatunk érdemleges siker­rel, de szükséges, hogy a talaj a tavaszi esőkből elegen­dő nedvességgel rendelkezzen. Ez azonban pazarlással jár, mert szervestrágyával szemcsézett műtrágyából az ötödrésze elegendő ugyanolyan magas hektárhozam el­éréséhez. A másodvetemény alá egyenesen az elővetemény tar­lójára szórjuk vagy öntözzük a trágya-keveréket és lehe­tőleg nyomban kétszeresen járatott tárcsás boronával 7—8 cm mélyen dolgozzuk be. A vetőmag előkészítése, valamint a vetések ápolása ugyanaz mint a rendes vetéseknél. A másodvetésre alkalmas növényeink vetési ideje a következő: május utolsó tíz és június első tíz napja na­gyon megfelel a 110—120 nap alatt beérő kukoricafajtá­nak. Sűrűn és bükkönnyel keverten vetett csalamádé le­gelőnek tehenek részére. Ez. amikor eléri 30—40 cm magasságot már lehet legeltetni, és a benne lévő bük­köny 3—5 hét múlva még egy sarjú legelőt ad. Ugyan­akkor vethetjük a silókukoricát, de ne keverjünk bele napraforgót. Vethetjük már magnyerésre a konyhababot, kölest és muhart. Ekkor vethetjük a szudáni füvet, mely tehenek részére kiválóan alkalmas, hosszú időn keresz­tül ad legelőt és a tejelést a legkiegyensúlyozottabban biztosítja. Június második és harmadik tíž napjában vethetjük a pohánkát, homokon a csibehúrt, kiültethetjük a jarovi­­zált „előcsíráztatott“ burgonyát, amelynek terméséből a jövő évi vetőgumót biztosítjuk. Ugyancsak vethetjük még a 100 napos kukoricát is. Itt a sortávolság 50, a tőtávolság 35 cm legyen. Ezért fontos, hogy az alacsony növés ellenére az utána következő várható forró napok alatt be tudja árnyékolni a talajt. Négyzetbe ültetve 40x40 a fészek távolság. A 100 napos kukorica, ha idő­ben nem érik be, silózzuk le. Dél-Szlovákiában a tavasz folyamán lekerülő vetemé­­nyek után a másodvetés sikerét az elegendő napfény és meleg mennyisége biztosítja. Másodvetéseink necsak a tervben szerepeljenek, hanem a határban zöldeljenek, hogy a silógödröket évente lega­lább kétszer megtölthessük. L. B. Idejében töltögessük a burgonyát A burgonya töltőgetésének jól és időben való elvégzésére ez évben megvan a kedvező talajállapot. A má­jusi esőktől áztatott talajt fokozatos mélyítéssel húzhatjuk fel a bokrok tövéhez. A töltögetés célja, hogy a burgonya az indáján is köthessen gumót. Ehhez a munkához korán fogjunk hozzá és fokozatosan végezzük. Fontos szabály, hogy ne töltöges­sünk túl magasan. A burgonyanövé­nyek kis vájatban helyezkedjenek el, amelybe a nedvesség összegyűlik. A töltögetést lehetőleg eső után vé­gezzük, amikor a talaj nyirkos, de nem tapad a művelőeszközökre. Töltögetés után a sorokat járjuk végig s a töltögetö-eke munkáját ké­zikapával egészítsük' ki. Júniusban a burgonya második, il­letve harmadik töltögetését is be kell fejezni. Virágzás alatt már nem sza­bad töltögetni, mert zavarjuk a gu­móképződést. De amiatt is be kell fejeznünk ezt a rendkívül fontos munkát virágzásig, mert a még fiatal burgonyaszár képes stólók fejleszté­sére, ezáltal sok gumó képzésére. Az elkésett töltögetés után nem várha­tunk nagy termést. Termésünket növelhetjük, ha az el­ső kapáláskor vagy az első töltöge­­téskor fejtrágyát adagolunk. A növény ugyanis fejlődésének első szakaszában nitrogént igényel, amely elősegíti az erőteljes gyökérfejlődést. A BAGOLYLEPKÉKRŐL Hazánkban félezernél több fajtájuk található. Nevüket onnan kapták, hogy bolyhos tollúk a bagoly fejére emlé­keztet s ezek is éjjeli állatok. Sötét­színű hernyóik is éjjel járnak táplá­lék után. A legtöbb közülük kártékony. Nagyobb részben hernyó vagy báb alakban telelnek át. Ismertebb fajok. Kalászrágó bagolypille. Sötétbarna mellső és sárgabarna hátsó szárnyai vannak. Hernyói kezdetben a réti fü­a. Kalászrágó bogolypille, b. báb, c. hernyó. veken élnek, majd a puha gabonasze­meket pusztítják. Ha magtárba beke­rül, az éret szemeket is kikezdi. Má­jusban bábozódik. Káposzta bagolypille. Színe sárgás­barna, szárnyai márványos rajzolatú­­ak. Két nemzedéke közül az őszi a kártékonyabb. Hernyói a répába és a káposztába furakodnak és azt tönkre­teszik. Páréj bagolypille álca korában a kertinövények ellensége. 1. Nyugvó lepke, 2. hernyó, 3. lepke kifeszített szárnyakkal. Mindezek közül a legkártékonyabb a vetési bagolypille. Aratás idején tö­megesen rajzik. Hernyói ősszel a ve­tést, áttelelve a cukorrépát és a do­hányt pusztítják. E kártevők ellen leginkább gyomir­tással védekezhetünk. Újabban Dyno­­cid permetezéssel is jó eredményeket értek el. Drexler Béla A falu apraja — nagyja támogatja A csicseri szövetkezet 300 hektár földjén 35 tag dolgozik. A szövetke­zetben két csoport működik: egyik az állattenyésztő, másik a növénytermelő csoport. A szövetkezeti tagok a tavaszi mun­kák ideje alatt jó munkát végeztek. Idejében elvetették a tavasziakat, az őszieket már kétszer féjtrágyázták. A kukoricát és a krumplit négyzete­sen ültették el annak ellenére, hogy a nagykaposi GTÄ nem tudta bizto­sítani az SZGK-4 jelzésű négyzetbe­vető gépet. A cukorrépa elsőosztályúnak mutat­kozik. Ügyelnek is rá a tagok; már A zöldtakarmányozás jelentősége a sertéstenyésztésben Ha sertéstenyészetünket jövedelme­zővé és magas termelékenységűvé akarjuk tenni, mindenekelőtt az álla­tok helyes takarmányozásáról kell gondoskodnunk. A sertéseket, de a többi haszonállatokat is aszerint takarmányozzuk, milyen termelési irányt követünk. A gazdaságos takar­mányozás alapelve, hogy minél jobb eredményeket érjünk el alacsonyabb termelési költség és kevesebb takar­mány kiosztása mellett. Célunk, hogy a feltakarmányozott táplálék helyébe minél több húst és zsírt kapjunk, ugyanakkor meg kell őrizni az állat kifogástalan egészségét és súlyt kell helyeznünk a takarmány tápértéké­té, valamint olcsóságára. E célunk elérését a kitűnő' sajátos­sággal rendelkező zöldtakarmány se­gíti elő. Zöldtakarmánnyal a nyári időszakban számottevő mértékben ki­egészíthetjük a sertések takarmány­adagját. Többen ezt a nézetet vallják, hogy nemesített sertésfajtáink kizáró­lag szemes takarmányokkal (abrakkal) takarmányozhatók. Ezzel szemben tény: a sertések nemcsak készséggel fogyasztják a zöldtakarmányt, hanem a termelékenység is rohamosan nö­vekszik. Miután a sertések emésztőszervei­nek terjedelme aránylag kicsi, nem takarmányozhatjuk azokat elöregedett, megrostosodott zöldtakarmánnyal. In­kább fiatal herét és lucernát adjunk, amely a tenyészsertések kitűnő táp­láléka. A here és lucerna sarjúja lé­­dus, könnyen emészthető. Mindkettő­ben sok az értékes fehérje, vitamin és csontképző ásványi anyag, s ez a tulajdonság jó! érvényesül az állatok táplálásában. Egy hektárnyi lucernás legelő mintegy 12 métermázsa sertés­hús termelését biztosítja. A második és harmadik évben a lucernás több zöldanyagot nyújt, tehát a sertések legeltetésére még alkalmasabb. A sertéseket lassan szoktassuk a zöldtakarmányhoz. Először egészen kis adagokat adjunk. Ezeket az ada­gokat néhány nap múltán fokozatosan emelhetjük. Közben kísérjük figye­lemmel a sertések étvágyát és álta­lános állapotát. A gyors átmenet, va­lamint a harmatos zöldtakarmány ete­tése rendkívül veszedelmes, emésztési zavarokat és bélgörcsöket okoz. A lu­cernán és herén kívül a füveskeverék is alkalmas. Ajánljuk, hogy ilyen fü­vekkel vessük be a sertéslegelőnek szánt területeket. A legalkalmasabb fűféleségek: a rétiper je, a réti-csen­­kesz, a vörös-csenkesz és a herefélék közül a fehérhere. Leghelyesebb, ha a gazdaság köze­lében lucerna, vagy here parcellát lé­tesítünk. A friss levegőn végzett moz­gásnak nagy jelentősége van, főleg, ha a mozgás jó minőségű legelőkön történik. Elsősorban a fiatal tenyész­­példányokra gondolunk. A legelős ki­futók kedvező körülményeket biztosí­tanak. Ha, a kifutót az adottsághoz mérten szakaszokra osztjuk és here­füves, esetleg lucernafüves keverékkel vetjük be, ež a legjobb megoldás. A legelőn nevelt sertések életereje sok­kal jobb, testalkatuk erősebb, emész­tőszerveik fejlettebbek. Ennek követ­kezményeként a hízásra fogott állatok jobban hasznosítják a táplálékot, na­gyobb a súlygyarapodásuk, az anya­sertések esetében pedig emelkedik a tenyészérték. A legeltetést óvatosan kezdjük, ne­hogy az átmenet emésztési zavarokat váltson ki. Kísérletek bizonyítják, hogy a gondosan kezelt legelők egy hektáros területe, négy hónap alatt 30 fejlett sertést tart el. Számítások szerint az anyasertések naponta 16 kg és a süldők 8 kg fűtermést fogyasz­tanak. Egy fejlett anyasertés mintegy 3—5 ámyi legelőterületen találja meg táplálékát. Hogy a sertések alaposan kihasználják a legelőt, azokat mindig éhesen és legfeljebb két-három órára hajtsuk ki. Ennyi idő alatt jó! lak­nak, nem pocsékolják a táplálékot és nem túrják össze a legelőt. Ha a sertések megszokják ezt a legeltetési módot, a 2—3 órára korlátozott időt is jól kihasználják, úgy hogy óljukban már csak abraktakarmányt kell adni. Tenyészsertések, valamint az anya­­sertések és szoptatókocák táplálékából a zöldtakarmánynak nem szabad hiá­nyoznia. Ezt legeltetéssel biztosítjuk, vagy pedig a felaprózott lucernát sze­mestakarmánnyal keverjük. A te­­nyészsertéseknek zöldtakarmányt jól­­lakásig adhatunk, míg az előrehala­­dottan vemhes és szoptató anyakocák legeltetését közvetlenül elles előtt és utána korlátozzuk. Később az anyako­cát malacaival együtt legelőre terel­jük. Ha a szoptató anyakoca nem jut legelőhöz jóllakásig kaphat zöldtakar­mányt, de ne feledkezzünk meg kellő mennyiségű szemestakarmány adago­lásáról, amely a tejképzödésnél nél­külözhetetlen. Mindent egybevetve: a zöldtakar­mány rendkívül jótékonyan befolyá­solja a sertések fejlődését. Használjuk ki tehát a zöldtakarmány nyújtotta előnyöket, ezáltal jelentős mértékben megjavíthatjuk a szövetkezeti sertés­tenyészetek színvonalát és fokozot­tabb jövedelemhez juttatjuk a szövet­kezetét. Szűcs Ferenc, a királyhelmeci JNB dolgozója kétszer megkapálták. A növényvédelmi munkákat sem hanyagolják el, s már kétszer végeztek Dynociddal való be­porzást. A falu apraja-nagyja támogatja a szövetkezeiét, s így remélhető, hogy eredményes lesz a csicseri szövetke­­zetesek igyekezete. Boczán Sándor, a nagykaposi GTA agronómusa * * * A kukorica fejlődése Élősúly Még mindig akadnak gazdák, akik azt hiszik, hogy a sertések hizlalásá­hoz csak kukoricát lehet felhasználni és azt állítják, hogy a hizlalás kizá­rólagos ideje a tél. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nyári hizlalás ugyanolyan eredménnyel jár, mint a téli, ráadásul olcsóbb, mert ilyenkor van bőven zöldtakarmány, amelyet különösen a hizlalás első szakaszában fogyaszt jó étvággyal és értékesít kiválóan a sertés.

Next

/
Thumbnails
Contents