Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-27 / 21. szám

10 Föídműves 1956. május 27. MÉHÉSZET Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek Tisztelt Szerkesztőség! Mivel úgy látom, hogy kérésemre felvetett vita befe­jeződött, úgy érzem, hogy ehhez még nékem is köte­lességem hozzáfűzni néliány szót. Erre kötelez az az önzetlen segítség, az a jó szándék, az a kezdeti nehéz­ségektől megóvni akarás, amellyel a kuliszatitkokat őszintén feltáró (ha szabad így neveznem) jövendő mé­hésztársak mind az enyém, mind sok más méhészkedni vágyó társamnak igyekeztek egyengetni a számukra még kövezetlen utat. Őszinte szívből mondok köszönetét mindazoknak, akik hozzászólásaikkal, tanácsaikkal segítettek bevezetni a méhészkedés mesterségébe. Egyúttal köszönetét mondok a Szabad Földműves szerkesztőségének mivel kérésemnek helyt adva a lap hasábjain, igen alkotó módon hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sokakat érdeklő kérdést ilyen nyilvánosan beszélje meg a lap olvasó és levelező tábora. őszintén bevallom, hogy a kérdés feltevésekor nem bíztam nagyon ab­ban, hogy ennyi jó szándékkal és segíteni akarással találkozom majd a válaszokban. Izgatottan vártam az első hozzászólást. Nem kellett soká várnom. Amikor aztán elolvastam az első ajánlatokat, mindjárt elhatároz­tam, hogy rövidesen meg is kezdem a méhészkedést, mert pl. Világhy Árpád szabta feltételeket — ügy gondoltam — könnyen teljesíteni le­het. A méheket szeretni — ezt ter­mészetesnek vettem, a befektetés sem lehetetlen, ha akarat van hozzá, a hely, mivel faluvégen lakom, úgy gondolom, szintén nem probléma. A negyedik ponttal, a tudással nincs baj — gondoltam — mert tudom azt, hogy a méh szorgalmas rovar, sőt azt is, hogy szorgalmával annyi mézet gyűjt, hogy abból még elvenni is le­het, ha másképp nem, nát a család kifojtásával. Így csinálták ezt mife­lénk a méh „műkedvelők”. Határoztam tehát, hogy az első ja­vaslatok szerint 2 kiépített méhcsa­láddal kezdek, mivel Világhy Árpád cikke nyomán meggyőződtem, hogy ez a legjobb, mert ezzel még az idén megtérülhet valami a befektett tő­kéből és tudás sem kell annyi, mint az építő rajhoz. Szóval a határozat megszületett, de ezzel szemben egy bizonytalankodó érzés is. Ez abból, hogy az elvtársak ajánlanak ilyen vagy olyan családot. Hát én honnan ismerjem meg az építő, vagy kiépí­tett családot, avagy az 1 vagy több éves anyát? De fűtött a vágy a méhészkedés mesterségének elsajátításához, hát feljegyeztem minden új dolgot, hogy alkalomadtán majd megkérdem vala­melyik hozzáértőtől. Lehet, hogy a tapasztalt méhészek­nek ma már nevetségesek ezek a naivságok, mert nekik már minden olyan természetes. Én azonban még szakmámban is másképp állok ma már a természetessel, mert megta­nított gondolkodni a szomszédék 3 Egy anyaváltó család födött bölcsői közül egyet kispároztatóba helyeztem. A kis család gondosan takargatta. Az anya azonban nem kelt ki rendes idő­re. A kelés idejének elteltével egy hétig mindennap ellenőriztem, de csak nem kelt ki az anya. A bölcső végét levágtam és kifejlett, holt anyát ta­láltam benne. Meglepődve láttam, hogy potrohúval a bölcső csúcsa felé, éves fiacskája. Mégpedig úgy, hogy ő is szereti a traktort meg én is. így hát, ha megállók valahol, akkor már ott terem és mindjárt kérdez. Ez mi, az mi, mire kell ez, meg amaz ? És én most már szakértelemmel vágom rá azt, amit a sofőrvizsgán még bi­zonytalanul nyögtem Mert most min­den olyan természetes, de neki bi­zony nem. így voltam én is az első ajánlások, illetve válaszok után. Később még­­inkább beljebb csaltak az ismeretlen­ség erdejébe. És már félteni kezd­tem leendő rajaimat. Szerencsémre segítségemre siettek a további jó ta­nácsokkal s megvilágosodott újra a látóhatár. Hreuszik Vince például megírta, hogy előre tanulmányozni kel! valamilyen méhészkönyvet és szaklapot. Ezzel egyetértettem. De jöttek új problémák, Ilyen, meg olyan kaptár. Aztán a legelő kérdés stb. így jöttek a problémák nyakra­­főre és lassan rájöttem, hogy milyen másképpen kell a méhészkedést meg­kezdeni, mint előzőleg elképzeltem. De azért egyre érdekesebbé vált előt­tem a dolog, mert akár Knopp Lő­rinc, akár Hajmás Béla vagy Nagy Bertalan cikkét olvastam, mindből tanultam valami újat, ha ez nem is volt még tudás, csupán sejtelem. Eddig rendben is lett volna, min­den. Már tudtam, hogy 2 kiépített családdal kezdek, hogy szlovák nor­­malizált kaptárt használok és azt is láttam, hogy sok mindent meg kell még tanulnom, sok mindenre fel kell készülnöm, De bíztam a további se­gítségben és az bátorságot adott. Akkor jelent meg aztán Csurilla Gábor méhész cikke, amely nagyon elgondolkoztatott. Az a kalapbafogott raj igen megingatta elhatározásomat. Mert úgy morfondíroztam, hogyha igaz a kiépített családról eddig hitt nézetem, igaz az is, hogy a késői raj a természetes anyabölcsőben kelt fiatal anyával olyan erősre fejlődhet, mint ahogy Csurilla Gábor írta, ak­kor érdemes azon gondolkodni, hogy nincs e még harmadik, meg további fejjel befelé fordulva volt a bölcső­ben. A sok viaszmorzsalék arról ta­núskodott., hogy a kifejlett anya sza­badulni szeretett volna, rágta a böl­cső falát és alját, de nem tudta fel­nyitni. A kis pároztatóban a méhek még akkor is várták a kibújását; sem a bölcső kirágásához, sem a anyaböl­cső építéséhez nem fogtak. G. L. igaz is, amelyekkel még többet lehet elérni, mint így az egyesekkel. A kas vagy' kaptár választása már nem okozott volna problémát. A le­galább három családdal való kezdést is helyesnek találtam, de a családok faját illetően eljutottam a kiúttalan­ság kellős közepébe. Vártam egy ideig, hogy amint azt Csurilla Gábor, felvetette, majd tovább vitatják a kérdést. Azóta» azonban nem írtak róla. Az idő pedig halad. Döntenem kellett tehát, hogyan kezdjem. Nehe­zen ment. Végre úgy határoztam, hogy két kaptárral és két kassa' »kezdek. A kaptárakba erős májusi rajokat, a kasba késői rajokat szer­zek. mert úgy gondoltam, hogy a fiatal anyának nagy jelentősége van és a kasokat rajzásra felhasználom, s mire cserélni kell az anyákat, akkora bizonyos gyakorlati tapasztalatot sze­rezhetek. És felhasználom továbbra is a tapasztalt méhészek tanácsait. Nem vagyok hivatott arra, hogy szakszempontból értékeljem a nyil­vános vitát. Erre tudatlanságom, il­letve e téren való tapasztalatlansá­gom miatt nem is lennék képes. De. hogy ez egy kezdőnek mennyit segí­tett, azt csak mi, kezdők tudjuk ér­tékelni. Elmondhatjuk, hogy sokat tanultunk belőle É6 ez nem abban nyilvánul meg, hogy már megtanultunk mé­hészkedni, mert éppen a hozzászólá­sok győztek meg arról, hogy a szak­tudás elsajátítása csakis a gyakorlat­ban lehetséges. De megtanultam azt, hogy a sikeres méhészkedéshez a méhészkedés rejtett berkeinek feltá­rásához szükséges a méhek szeretete. Épp a vita mutatta meg, hogy a mé­hészet terén is vannak még olyan rejtett tartalékaink, amelyeket a to­vábbiak során épp az ilyen nyilvános megbeszélések hozhatnak napvilágra. Mindezért hálás köszönetét mondok . az összes közbenjáróknak. Polóka András traktoros, Bodrogmező * * * Méhészeti kiállítás Prágában E hónap 20-án a prágai Strelecký Ostrovon megnyílt a méhészeti kiál­lítás. A kiállítás szemléltetően bemu­tatja a méhészet múltját, a méhek életét, élettanát és munkásságát. A kiállítás látogatói megismerkedhetnek a méhészkedés nemzetgazdasági je­lentőségével, a méhészet hasznossága fokozásának alapelveivel, valamint a méhek kártevőivel és betegségeivel. A kiállításon többféle típusú kaptár látható, melyeknek belső összetételét tökéletesen látni engedik az üvegfa­lak. Ezenkívül mézkészítményeket, méhmérget, viaszt és egyéb méhésze­ti terméket mutat be a kiállítás. A kiállított tárgyakat filmelőadásokkal kötik össze, s így az érthetőbbé vá­lik a látogatók számára. A kiállítás június 3-ig tart. Bölcsőben fejjel befelé fordult anya Hizlalt lép építése A méhek a mézeslépek sejtjeit jó_ bordáskor ^ meg­nyújtják, ha helyük van. A kasok csúcsában széles és vastag, mézzel telt léprészeket lehet találni (befelé). A méheknek ezt a szokását kereteskaptárban is értéke­síthetjük. Az anya a hizlalt lép mély sejtjeibe nem peté­zik. ■ A hizlalt lép előnyei: körülbelül 1 ötöddel kevesebb tép kell a mézkamrában, tehát műlépet, pénzt, és keze­léskor, — a méhek lesöprésekor a födött sejtek felnyi­tásakor, pörgetésekor, — időt takarítunk meg. A méhek­nek kevesebb sejtet kell befödniök. Közvetlenül bejuthat a mézkamrába, a közlekedés könnyű és gyors, a herék sem rekednek meg. A fiasításra nem használt hizlalt sejtek a viasz-molyhernyók táplálására nem alkalmasak, a mézkamra lépjei tehát kevés védelmet .kívánnak. A méhek a mély sejtekbe virágport nem raktároznak, a virágpor a méz minőségét nem befolyásolja. A fiasítás­ra nem használt sejtekben bábing nincs, a méz tehát csak tiszta viaszfalakkal érintkezik. Szűkfcszkű kaptárban a méhek lerághatják a mély sejteket, hogy a fészekben megszorult anyának peté­­zésre helyet juttassanak. A kiskaptáros méhészek sok­szor panaszkodnak emiatt. A nagy kaptárakban ritka­ság. ,, . , „ A sikeres hizlaltatás föltételei: щ lep a felső mez­kamrában legyen, 15—20 cm-nél ne legyen magasabb, és a méhek bőségesen gyűjtsenek. Legalkalmasabb te­hát az alacsony mézkamrás rakodókaptár. A magas lé­felső mézkamrában pet nem hizlalják egyenletesen. Oldalsó mézkamrában is gyakran ez a baj. A hizlalt lép építtetése nem ördöngösség, de gondot igényel. A lépeket időnként meg kell vizsgálni, a sza­bálytalanságokat helyreigazítani, A rendes 2,5 cm vas­tag helyett leginkább 4—5 cm-re hizlaltatják a lépeket. A lép szerint a keretlécnek is 4 vagy 5 cm szélesnek kell lennie. Az építkezésnek két módja ajánlatos. Mind­kettő azon alapszik, hogy a méhek nem tűrnek rendes­nél tágasabb utcákat a mézeslépek között, tehát meg­nyújtják a sejteket, ha nagy a hézag. 1. ) A keretekbe rendes vastagságú lépeket szabunk be és tágasabb utcákat hagyunk közöttük. Mérsékelt vastagsághoz mindjárt végleges távolságra is húzhat­juk egymástól a kereteket, különben azonban fokozato­san, a méhek sejtnyújtó munkájához igazodva, növeljük a hézagot, mert a méhek a túlságosan tág közökben keskeny lépnyelveket (zugépítmény) kezdenek. 2. ) A kereteket csak iépkezdéssel vagy műléppel sze­reljük föl. Az alsó léc keskeny, például csak 2 cm. A kereteket összetoljuk. Léceik fölül és oldalt érintkezhet­nek, a méhek alúlról feljárhatnak. Később a kereteket fokozatosan szét kell húzni. A keskeny alsó lécet egy léc odaszegezésével ki is lehet egészíteni, de nem szük­séges. Sokan mindjárt távolabbra helyezik a kereteket, de az építkezést gyakran ellenőrzik és a zugépítményt szorgalmasan leszedik. Ha a keretekben csak kezdés van', ajánlatos két teljes lépet létrának betenni. A bírálat nyomán ... Nemrég a Szabad Földműves bírálta az egyházfai szövetkezetét, hogy az állatok nincsenek összpontosítva. Azóta már elkészült az első közős is­tálló a marhaállomány részére. Ez év március elsején a teheneket és az egyes növendékállatokat az újonnan épített istállóban összpontosították. Az ezt megelőző időszakban a napi tejhozam alig haladta meg a két litert. Ma ugyanazon tehenektől 5 liter a napi átlag. r'z az első kézzelfogható eredménye a közös istállózásnak. Természetes az etetők és a fejők is elégedettek. A tejhozam emelkedé­séből nekik is van hasznuk, hiszen a tej után amit terven felül adnak be, jutalmat kapnak. A múlt hónapban is pót jutalmazás címén 465 koronát kaptak az etetők és 117 koronát a fe jők. Most már nem okoz gondot a további építkezés. Eddig a tagság nem akart építkezni, most pedig már sürgetik a sertésólak építését. De van a közös istállónak egy másik előnye is. Amellett hogy sok­kal kevesebb takarmány kell, nincs szükség annyi munkaerőre sem. Ré­gebben mindenki a saját istállójában etetett és ott is fejt. Ebben az idő­ben összesen huszonötén dolgoztak a tehenekre. Ekkor alig volt szabad tej. Ma a közös istállóban az állatok nagy részét négy etető és négy fejő gondozza. Ezenkívül a növendékállatoknál van még három etető. Összesen tizenegyen vannak. Ez annyit jelent, hogy tizenegy munkaerő felszabadult más munkára. Ha mindezt összegezzük, akkor helyesnek tarthatjuk azoknak a ta­goknak a nézetét, akik azt mondják, hogy az istálló költsége majdnem egy év alatt megtérül a szövetkezetnek. Csandal István, Szene Eső után a határban A hirtelen támadt szél felborzolja a vetéseket és a virágdíszbe öltözött fák lombjait. Az égen tűzcsóvák ci­káznak és a kotlós féltve rejti szár­nyai alá a pelyhes csibéket. Vihar van kitörőben. A virágillatos levegő­ben „lóg az eső Iába“. Minden élő­lény védett helyre menekül. Pedig nincs ok a félelemre, mert a szél ereje lassan alábbhagy és nagy kövér cseppekben megered a langyos májusi eső. Aranyat ér minden cseppje, ettől nő nagyra a vetés, ettől hízik a cu­korrépa és a zsenge lucerna. De tőle növekszik, bokrosodik és terjeszkedik a kultúrnövények esküdt ellensége — a gyom is. Eső után nagy a sürgés-forgás az érsekújvári növényvédelmi brigád ud­varán. A traktorosok átvizsgálják a gépeket és kijavítják az esetleges hi­bákat, hogy aztán tovább folytathas­sák a cukorrépa porzását a gyomok ellen. . — Mihelyt kikelt a cukorrépa, azon­nal megkezdtük a pofzást. — mondja Mellcharek Severin, a növényvédelmi brigád vezetője. — Ez ideig közel 500 hektárt poroztunk be. A paláriko­­vói szövetkezetnek 136, ez andódinak 70 és az érsekújvári II. szövetkezet­nek is az egész cukorrépával bevetett területén elvégeztük a porzást. Most a tardoskeddi, a .intői és sor­iában a járás minden szövetkezetében beporozzák a cukorrépát, közel 2500 hektárt. — Hogán István traktoros és Molnár László gépkezelő „Buffalo turbina“ géppel átlagosan 50 hektárt poroznak be egy nap alatt. Persze ni-., ragaszkodnak a nyolc órás mun­kaidőhöz. A felkelő nap már a határ­ban találja őket, este pedig a csil­lagok sziporkáznak az égen, amikor abbahagyják a munkát Adamec Imre, a gépállomás igaz­gatója nagy súlyt helyez a brigádra. Különösen is olyan ember hírében áll, aki minden jogos és helyes kérelmet támr at. S mindezt a gépállomás, a géni munka népszerűsítése érdekében teszi. Mert nagyon fontos ám. hogy jó munkát végezzenek a szövetkeze­tekben. A palárikovói szövetkezet ré­paföldjén például az agronómus meg a mezei csoportvezető nyomban a gép után mentek és megvizsgálták, vajon ellepte-e tökéletesen a Dynocid-por a növényeket. A két álarcos azonban nem végez „fele“ munkát. Arcukat és légzőszervüket álarccal védik a mér­gező hatású por ellen. Nyomukban szürke porfelleg száll az ég felé, az­tán aláhull, hogy kiirtsa a növényi kártevőket. Akik a gép után rnegvizs­­gálják a porral belepett gyomokat, elismerően bóli anak: „Finom mun­kát v'gez ez a két ember, meg a gűp.\ A gyomirtáson kívül a répabolha irtására is felkészüllek. A porzáshoz és a permetezéshez szükséges anyago­kat időben biztosították. De bár ne lenne rá: ' szükség, — jegyzi meg a brigádvezető. A cukorrépa után az országút mel­lett lévő gyümölcsfák kerülnek sorra. Több ezret permeteznek a közeljövő­ben Dynol-oldattal, hogy sok egész­séges gyümölcs kerüljön a piacra. Mindkettő — a gyümölcs és a cukor — nélkülözhetetlen a közélelmezésben. Ami a cukrot illeti, jogosan nevezzök „fehér aranyunknak“. Azért igyekszik és dolgozik szorgalmasan az érsekúi­­vári GTÁ növényvédelmi brigádjának minden tagja. Iiogy minél több cukor jusson a hazai és a külföldi piacra. Tamás GAZDA KALENDÁRIUM Gyomirtás a gazda egyik legsürgő­sebb feladata napjainkban. Vegysze-, rekkel való gyomirtásnál a permete­zést legelőnyösebb olyan gabonábart végezni, amely 15—25 cm-nél nem magasabb és amikor a gyomnövények körülbelül 3-4 levelet növesztettek. Ott, ahol hereféléket vetettek az ár­pába, ott természetesen nem alkal­mazható a permetezés. Ahol vegysze­res gyomirtó gépek nem állnak ren­delkezésre, a kézi vagy gépkapa vé­gezze ezt a hasznos munkát. Vizet, levegőt és Г napfényt von el a gyom a kultúrnövényektől. Ne tűr­jük tehát földjeinken, de még a kö­zelükben sem! * * * A répa fejtrágyázását azonnal az egyelés után kezdhetjük. Amint a, tábla egyik végén elvonulnak, az egye­lők, a másik végén már hozzáfogha­tunk a fejtrágyázáshoz. Fejtrágya­ként vagy könnyen oldható nitrogén­trágyát szórunk — hektáronként 75- 100 kg-ot — vagy egyötödére hígított húgylevet alkalmazunk. A húg.ylé har­monikus tápanyagöeszetételén kívül növekedést serkentő hormonokat tar­talmaz. Alkalmazása ezért olyan nagy­­jelentőségű és szembetűnően gyors a hatása. * * * A lucerna első kaszálásakor jelöl­jük ki azt a részt, ahol a második kaszálásból magot akarunk fogni. Szem előtt kell tartanunk, hogy a kártékony rovarok nagy kárt tehet­nek a lucernamag termesztésében. Ezért ahol nincsenek bogárfogó be­rendezések, azonnal a rendek felsze­dése után boronáljunk és Dynocid­­dal porozzunk. Nagyon ajánlatos a szakaszos ka­szálás. Egy-egy szakasz között négy­hat napot hagyjunk. A rendes mag­kötés előfetétele a jó meleg időben történő virágzás, illetve termékenyü­­lés. így remélhető, hogy kedvezőtlen évadban is sikerül valamelyik sza­kaszból magot nyerni. * * * Amint elkezdődik a lucerna etetése, azonnal lássunk hozzá az őszi bük­köny-keverék silózásához. Előnyösebb a teljesen friss takarmányt azonnal íelaprítani, szecskázni és fonnyadás, de főként bemelegedés nélkül silózni. A jó! fertőtlenített siló térségben a szecskázott takarmányt alaposan ta­possuk le, hogy minden levegőt ki szorítsunk belőle. Ahol elég nagy a silótérség, a tapozást állatokkal vé­geztethetjük el. De ügyelni kel! arra, hogy a silógödröt egyenletesen tölt­sük meg és ne csak a silóanyag kö­zepe, hanem szélei is meglegyenek taposva. A silót töltése után szalma­­réteggel vagy kátránypapírral és 50- 60 cm vastag földréteggel takarjuk le. Megülepedéskor a földtakaró re­pedéseit tömjük ■he, hogy se levegő, se esővíz ne hatoljon rajta keresztül. * * * A borjú is, meg a bárány is köny­­nyebben rászokik az evésre, ha zsen­ge fűből készült szénát tesz elé a gazda. A borjúszéna készítésének itt az ideje. A rét legjobb szénatermő részéről kaszáljuk külön a zsenge fü­vet és villahegyen szárítsuk azt szé­nává. Ügyeljünk, hogy a borjúszénát ne érje eső és ne égesse feleslegesen a nap. A szárítás után pedig nyom­ban hordjuk pajtába. A borjúszénából kiváló szénateát is készíthetünk, amely jó gyógyszere az állatok gyo­morhurutjának. de igen jól használ­ható az anyatej nélkül maradt fiatal állatok felnevelésére is. —fm—

Next

/
Thumbnails
Contents