Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-13 / 19. szám

yfz.a(ŕ^ä A szocialista faluért! Földműves A FÖLDMŰVEL ESUGYI MEGBÍZOTTI Hl 1 VA TÁL LAPJA Bratislava, 1956. május 13. | Ára 40 fillér | VII. évfolyam, 19. szám Dicsé évforduló 1921. május 14-ike történelmi ese­mény volt a csehszlovák munkásosz­tály s az egész csehszlovák dolgozó nép életében. Harcmincöt esztendővel ezelőtt ezen a napon alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely felvértezve a marxizmus-leni­­nizmus tanításával, immár 35 eszten­dőn keresztül tölti be a munkásosz­tály élcsapatának szerepét. Világító fáklya volt szeretett pártunk egész eddigi történelme folyamán minden dolgozó előtt, mely megvilágította előttünk az utat a munkások és pa­rasztok államának megalakítása, a szocializmus felépítése felé. Pártunk megalakításával munkásosztályunk és dolgozó népünk vezércsillagot kapott, mely tündöklő, tiszta fényével mindig reménysugárt jelentett számunkra a kapitalista elnyomatás, majd a legsö­tétebb fasiszta terror idején is. A marxizmus-leninizmus tündöklő fénye volt ez, annak halhatatlan tanítása a társadalom fejlődésének törvényszerű­ségéről, melynek során minden nép­nek előbb-utóbb el kell jutnia ahhoz a ponthoz, mikor lerázza magáról az elnyomó kapitalista rendszert. Pártunk megalakulásától kezdve ennek az esz­mének szószólója és gyakorlati szer­vezője volt hazánkban. Pártunk egész története azt igazolja, hogy határta­lanul hitt a tömegek alkotóerejében, mindig rájuk támaszkodott, mert tudta, hogy csakis a tömegek akarata formálja át a történelmet. Az első pillanattól kezdve a tömegek nevelője és tanítója volt. Ma, mikor visszate­kintünk pártunk történetére, még magasabbra emeljük azt a vörös zász­lót. mely alatt győzelemre jutott Csehszlovákia munkásosztálya a hata­lomért folytatott harcban és ezzel aranybetükkel írta be nevét, nemcsak Csehszlovákia népeinek történelmébe, de a dolgozók szívébe is. Pártunk megalakulása az Októberi Szocialista Forradalom közvetlen ered­ménye volt, mely győzelmével nem­csak abban nyújtott példát Közép- Európa nemzeteinek, hogy hogyan kell kiharcolni nemzeti függetlenségüket, de megmutatta azt is, hogy az igazi nemzeti függetlenség csakis a mun­kásosztály hatalmával, szocialista for­radalommal biztosítható. Ezenkívül az Októberi Szocialista Forradalom azt is megmutatta, hogy a szocialista for­radalom győzelméhez szükséges, hogy a kizsákmányolt és elnyomott töme­gek élén olyan párt álljon, mely ön­tudatot visz a tömegek harcába. A csehszlovák munkásosztály saját bőrén érezte az 1918—1920-as években egy ilyen párt hiányát. Ezekben az idők­ben megvolt minden lehetőség, hogy a munkásosztály magához ragadja a hatalmat, de a szociáldemokrata párt vezetőségének árulása ezt megakadá­lyozta és lehetővé tette, hogy a bur­zsoázia hatalomra kerüljön Csehszlo­vákiában. Mindezek a tények szinte napirendre tűzték egy olyan párt megalakulását, mely minden megalku­vás nélkül következetesen fogja ve­zetni a dolgozó tömegek harcát a ka­pitalizmus ellen. Ebből a szükségsze­rűségből alakult tehát meg Csehszlo­vákia Kommunista Pártja. A burzsoá­zia már az orosz példán okulva, ter­mészetesen mindjárt látta, hogy itt nem egyszerűen a pártok mennyiségi szaporodásáról van szó, de érezte azt, hogy a párt megalakulása minőségi munkát jelent a munkásmozgalomban. Hogy a munkásosztály benne új veze­tőt kapott, forradalmi vezetőt. A párt megalakulása tehát ezzel párhuzamo­san űj ideológiai áramlat kezdete is volt hazánkban, mely azt jelentette, hogy a párt propaganda és agitációs munkáján keresztül a marxizmus­­leninizmus a széles tömegek birtokába kerül, melynek elméletén és gyakor­latán az edzett bolsevik káderek szá­zai nevelődtek ki a munkásosztály soraiból. A burzsoázia mindjárt a párt megalakulása után támadásba indult a párt ellen. Támadását két fronton folytatta. Egyrészt kivülről, nyíltan támadta a pártot, melynek során a funkcionáriusok és tagok egész sorát börtönözte be és belelövetett a sztrájkoló tömegekbe. Másrészt meg­kísérelte, hogy a párt egységét belül­ről bontsa meg. Äm sem az egyik, sem a másik módszer nem járt siker­rel. A párt visszaverte ezeket a tá­madásokat, leleplezte a kapitalista társadalom igazi célkitűzéseit, mely­nek végső célja az volt, hogy meg­semmisítse a pártot, a dolgozók veze­tőjét. Ugyanakkor a párton belül is leleplezte azokat az elemeket, akik el akarták ferdíteni a párt irányvonalát. A párt megalakulásának első évei te­hát az opportunizmus és a kapitaliz­mus nyílt támadása elleni harc jegyé­ben folyt le. Ezekben a nehéz évek­ben edződött és acélozódott meg pár­tunk és nyerte el dolgozó tömegeink feltétlen bizalmát is. Ezekben az években a kommunisták ott voltak mindenütt, ahol a dolgozó tömegek érdekeit kellett védeni. Nem kímélték testi épségüket sem. Jól emlékeznek erre Kossuti dolgozó parasztjai, a csallóközi mezőgazdasági munkások és a füleki munkások is. A magyar mun­kásság és dolgozó parasztság gondo­latai ezekben a napokban visszaszáll­nak ezekbe az időkbe és a büszkeség érzése tölti el őket azért, mert része­sei voltak a párt harcának, melynek eredményeképpen ma boldog hazában, boldogan építhetik és formálhatják saját boldogabb életüket. Csehszlová­kia Kommunista Pártja a dolgozó nép érdekeiért folytatott harccal párhuza­mosan mindig elszánt harcot folyta­tott a köztársaság függetlenségéért a hitleri fasizmus ellen. És amikor a burzsoázia árulása következtében mé­gis bekövetkezett hazánk fasiszta megszállása, egyedül a párt volt az, mely ezekben a nehéz években nem hagyta cserben a dolgozó népet. Meg­alakultak az illegális központi bizott­ságok és pártunk megkezdte a fasiz­mus elleni ellenállási mozgalom szé­les, nemzeti alapokon való szervezé­sét. Ezekben a harcokban több, mint 25 ezer kommunista áldozta életét. A kommunisták áldozatos munkája azon­ban megszerezte azt, ami pártunk számára mindig a legdrágább volt, a tömegek bizalmát és támogatását. Pártunk 55. évfordulóján soha el nem múló szeretettel és hálával gon­dolunk azokra a kommunistákra, akik életük utolsó leheletéig hűek marad­tak a néphez, nem sajnálták feláldozni azt sem, ami mindenki számára leg­drágább, az életüket. Emlékezzünk Július Fuéíkra, akinek utolsó szavai­ból is a kommunista emberszeretet sugárzott ki. Aki társaival, együtt a biztos halál tudatában is kitartott azon a poszton, ahová pártunk és a munkásosztály állította. Emlékezzünk Steiner Gáborra, akit egész életében, különösen a magyar dolgozók határ­talan szeretete övezte körül. Ö volt az, aki még a fasiszta haláltáborban sem saját magára gondolt, hanem ar­ra, hogy milyen sors vár a többi és főleg a fiatal elvtársakra. Egész sor ilyen nagy hőst sorolhatnánk fel, akik törhetetlen elszántsággal harcoltak az igaz ügyért. Tanuljunk tőlük! Tanul­juk meg ügy szeretni a népet, mint ahogyan ők szerették. Tekintsünk olyan határozott bizalommal a jövőbe, mint ahogy ők tekintettek. S ha va­lóban méltók akarunk lenni emlékük­höz, akkor úgy szeressük drága pár­tunkat, ahogy ők szerették. Tanuljunk dicső történelméből és a tapasztala­tokat használjuk fel a szocializmus építésére. Ebben a harcban tömörül­jünk még szorosabbra pártunk körül, és emeljük még magasabbra a mar­xizmus és leninizmus legyőzhetetlen eszméjének zászlaját. Varga J. A csallóközcsütörtöki gépállomás dolgozói kimagasló eredményeket ér­tek el a tavaszi munkák első szaka­szában. Kukoricából kétszer annyit vetettek négyzetes-fészkes módszerrel, mint azt tervük előirányozta, a tava­szi kalászosok vetésében pedig Szlo­vákia legjobbjainak egyike. Az első negyedévben elért munkasikerekért e Jiónap 5-én Vratislav Krutina föld­művelésügyi miniszter átadta a gép­állomás dolgozóinak a kormány és a szakszervezetek Vörös zászlaját. Az átadásnál jelen volt Michai Chudík földművelésügyi megbízott is. Ez al­kalomból kitüntették a gépállomás legjobb traktorosait. Képünkön Miklós István, a csalló­közcsütörtöki gépállomás igazgatója átveszi a zászlót Vratislav Krutina elvtárstól. Fogjunk papírt és ceruzát! Négy év alatt teljesítik, az ötéves tervet az állattenyésztésben Szerte, a felsőpatonyi határban se­rény munka folyik. Az állattenyész­tésben dolgozó szövetkezeti tagok is iparkodnak, hogy ma hamarább be­fejezzék a munkát. Este a szövetke­zet taggyűlésén nagy dolgokról lesz szó, a második ötéves terv irányel­veit vitatják meg. Az emberek kisebb csoportokban latolgatnak, beszélget­nek a lehetőségekről. Napnyugta után a kultúrterem be­népesedik. Eljött a szövetkezet apra­­ja-nagvja. Helyszűke miatt, sokan állva hallgatják a beszámolót, amely a nagy feladatokról beszél. A mun­kacsoportok már előzőleg megvitat­ták, most közösen az egész tagság szól a javaslathoz, amelynek egyik pontja azt tartalmazza, hogy az ál­lattenyésztésben négy év alatt telje­sítik az ötéves tervet. Ezt az állat­­állomány hasznosságának fokozásával és a darabszám növelésével érik el. A szarvasmarha-állománv 1959-ig 110 darabbal növekszik. Minden száz hek­tárra 50 db szarvasmarhát, ebből 22 tehenet tartanak. Különös gondot for­dítanak a borjúnevelésre. »Már 1955- ben 80 borjút választottak el 100 tehéntől; az ötéves terv negyedik évé­ben 84-re emelik az elválasz­tott borjúk számát. A múlt évben 3620 kg marhahúst termeltek 100 hektáronként. Ebben az évben ezt még túlszárnyalják. 1958- ban már 4300 kg-ot termeinek. Ezt úgy érik el, hogy a növendékállato­kat 420 kg-os átlagsúlyban adják be és a hízómarha legkisebb súlya az eladásnál 750 kg lesz. A kiselejtezett tehenek 6 mázsás súlyban kerülnek eladásra. 1958-ban 50 ezer liter tejet termel­nek 100 hektáronként. Ez 2600 liter­rel több, mint amit az ötéves terv előír. Egy tehéntől évenként 240Ü liter tejet fejnek. A sertéstenyészetben nem emelik a darabszámot, rátérnek a minőség­re. Az anyasertéseket gondosan kivá­logatják és csak 110 kg-on felül bú­­gatják be. 1957-ben tizenkét. 1959-ben pedig tizennégv malacot választanak el egv-egy anyától. 1959-ben 14 100 kg sertéshúst termelnek 100 hektáron­ként. A súlygyarapodást 48 dekáról 60-ra emelik, amivel lényegesen lerö­vidítik a hizlalás idejét, munkaegysé­get takarítanak meg és csökkentik a termelés önköltségét. Az állattenyésztés gazdaságosságá­nak fokozása nem képzelhető el a hektárhozamok növelése nélkül. Ezért az ötéves terv végéig búzából 27, rozsból 24, árpából 26. kukoricából 35, cukorrépából pedig 400 mázsás hektárhozamot érnek el. Lényegesen több silókukoricát termelnek és ál­talában emelik a silózásra kerülő növények vetésterületét. A tagok figyelmesen hallgatják a számokat, amelyek arról beszélnek, hogy a felsőpatonyi szövetkezetesek nagy feladatok előtt állnak. Alig hangzik el a beszámoló, máris hozzá­szólnak a tagok. — Pártunk és kormányunk megta­nított bennünket gazdálkodni, de még sok hibát orvosolnunk kell. Fogjunk csak papírt és ceruzát, mennyi érték ment tönkre tavaly, mert a szalmát nem takarítottuk be időben. Ez egy­részt a traktorállomás hibája is, amelynek mi megfizetjük munkája után a bért, viszont a traktorosok sokszor rosszúl dolgoznak. Ha körülnézünk, szövetkeze­tünk házatáján, ha mindenki gazda lesz a maga helyén, könnyen teljesíthetjük az ötéves terv ránk eső részét — mondotta Tóth elvtárs. Ehhez hasonlóan szóltak a többi tagok is. Szűcs elvtárs arról beszélt, hogy a' traktorosok most is rosszúl szántanak, ezen rövidesen változtatni kell. — Sokkal többet termelhetünk, mint amit az ötéves terv irányszámai előírnak. — szólalt fel Szarvas Gyula. — Minden anya érdeke, hogy az ötéves terv maradék nél­kül teljesüljön — szólalt fel a vitában Miklós elv­társnő, a nőbizottság elnöke. Beszélt arról is, hogy az asszonyok is kive­szik részüket a tervfeladatok megva­lósításából. A nőbizottság gyűlésén 220 asszony vállalta, hogy minden erejükkel hozzájárulnak a kapásnö­vények ápolásához A gyűlésre jellemző volt Tóth elv* társ felszólalása. fiatalok öregek papírt és ce­ruzát vettek kezükbe és gaz­da módjára Szóltak hozzá, az ötéves terv feladatainak tel­jesítéséhez. Egyöntetűen szavazták meg a javas­latot. Egy kérdés felett azonban elsiklojt a taggyűlés. A beszámoló megemlí­tette, hogy a következő években be­vezetik az érdemszerinti jutalmazást Ezt hamarabb is életbe léptethetnénk, mert hiszen ennek nincs semmi aka­dálya és ez hozzájárul a munkafe­gyelem megszilárdításához, amely okvetlen szükséges a feladatok telje­sítéséhez. B. ii Leleszen is megtárgyalták .„ ♦ A leleszi EFSZ tagjai május 5-én megtárgyalták és jóvá hagyták a má­sodik ötéves tervből eredő feladatokat, amelyek szövetkezetük előtt állanak a termelésben. A taggyűlésen a tagok egyetértettek az elkészített tervekkel, melyek a CSKP KB irányelvei alapján készültek s amelyek reálisak és meg­valósíthatók. A leleszi szövetkezet egyike a leg­nagyobbaknak a kassai kerületben, ezért nagy súlyt helyez a tervek el­készítésére. E tervek szerint a máso­dik ötéves tervben főképp a takar­mányalapot bővítik, olyképpen, hogy a kukorica vetésterületét 190-ról 209 hektárra emelik s az eddigi 25 he­lyett 35 q szemeskukoricát termelnek hektáronként. A burgonya vetésterü­letét, 23, a silókukoricáét 36 hektár­ral bővítik. Az állattenyésztésben egész sor fo­gyatékosságot állapítottak meg. A szarvasmarha rovására több sertést tartottak. A tervek jóváhagyása után ez az aránytalanság megszűnik, elérik, hogy minden 100 hektár területre 50 szarvasmarha jusson. A terv szerint a hústermelést 100 hektáronként 3008 kg-ról 4440 kg-ra, az átlagos tejho­zamot pedig az ötéves terv végéig 44,25 %-kal növelik. Több feladatot négy év alatt akarnak megvalósítani. Képünkön (balról jobbra) Szabó Já­nos, Papp Imre, Helmeci Sándor, Bartko Pál tervező és Palágyi János, a szövetkezet elnöke tanulmányozzák a CSKP KB irányelveit.

Next

/
Thumbnails
Contents