Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

1956. május 6. Földműves 9 Dolgozók a Szombaton, április 14-én mutatta be először a nagy­­megyeri Népmíívelődési Otthon mellett működő CSE­­MADOK _ kuítúrcsoportja Dunajevszkij Szabad szél című 3 felvonásos daljátékát. Л három hónapi kitartó tanu­lás után ekkor lépett először a közönség elé. Az operettet már ismertem, tudtam, hogy színésztől A kép előterében Stella és Markó (Molnár Irénke és Kulcsár Rezső) és rendezőtől egyaránt sokat kíván, éppen ezért nagy érdeklődéssel vártam a kezdést, s minden jelenetet. A nézőtér már jóval a kezdés előtt zsúfolásig meg­telt és míg Araezky György zenekara a nyitányt ját­szotta, idegesen várta a közönség a függöny felgördü­­lését. Amikor végre a színpad. elénk tárult, nyomban kacaj csiklandozott bennünket, mert a színen megjelent a két legjobb szereplő: Foma és Filip, Kovács Ferenc és Németh Imre alakításában. A szereposztás nagyszerűen sikerült. Maga a két matróz, Foma és Filip alakításában nem volt semmi kivetni való. Arcjátékuk, mozdulataik nem voltak túl­zottak, de nagyon kacagtatok. És a két komikus matróz tréfái mellett is jól kidomborodott a mű igazi, komoly mondanivalója. , Stella szerepét Molnár Irénke alakította nagy átérzés­­sel és teljes szívvel. Társát, Markót Kulcsár Rezső sze­mélyesítette és kettősben, játékukkal, szeszélyes sorsuk­kal sok kis lánynak csaltak könnyet a szemébe. Pepita és Miki szerepét Szeder Irma, illetve Grell­­neth Károly játszotta. Ha a közönséget megkérdeznénk, melyik pár játszott jobban, a vélemények 1:1 arányban megosztanának. Stella szerepe más volt. komoly sors­üldözött szerelmest kellett alakítania, míg Pepita mó­kás, játékos lányt személyesített meg. És a maga sze­repét mindegyik a legnagyobb tudással adta elő, mintha rájuk szabták volna a szerepeket. A partizán özvegye, Klementina, Németh Mária volt. A sokat dicsért és nagy sikereket elért nagvmegyeri színdarabok állandó szereplője volt Németh Mária, és A. Markin: /Яг ember dolgozókért most is, Klementina alakjában beváltotta a hozzáfűzött reményeket. El-elcsukló hangja szinte éreztette azt a fájdalmat, amit egy néhai hős-partizán üldözött neje érzett. ----­Jól alakította a pénzember szerelmest Földes Ferenc Stan szerepében, illetve a baklövésekben gazdag Ches­­terfieldet, Teleky Miklós, aki egv „importált amerikai“ benyomását keltette. Hozzájuk hasonlóan, az elismerés hangján kell szólanunk Vízvári Lajos Gall Cézárjáról — akinek 1948 óta ez a 16. szereplése. — továbbá Szeghy Valéria Márkinőjéről, valamint Nagy László és Vigh József alakításáról. A matróztáncot előadó CSISZ tánccsoport leánvtagjaínak fellépése ugyancsak kelleme­sen hatott, melyért köszönet illeti az operett névtelen hősét. Csiba Rozáliát, a táncok tanítóját. A darab rendezője Németh Imre volt. aki egyúttal Filip szerepét s játszotta. Kulisszákat cipelt és min­denütt ott veit, ahol tenni kellett valamit. Azt hiszem rendezői tehetségét a darab bizonyítja a legjobban. Ez a tehetsége két forrásból ered. Az egyik a gazdag ta­pasztalata, a másik nagy erénye, az igazi új ember­típus, aki soha sem önelégült, mindig talál hibát, szá­­zadszor is talál csiszolni valót. Ha az ember dícsér, ő bírál. Ez az, ami előre visz bennünket, a több és nagyobb tudás felé. És köszönetét érdemel a színjátszó csoport minden­egyes tagja, akik szabad idejüket áldozták fel, hogy a Jelenet a dalműből. A képen (közepén) Foma és Filii (Németh Imre, Kovács Ferenc), jobbra: Markó, Pepita, a fogadós és a tengerészek. (Kulcsár, Szeder, Irma, Vigh József). közönséget neveljék, szórakoztassák. Ez az erény az, ami megbékélésre int bennünket, Irogy ne sújtsuk szőr­szálhasogató bírálattal őket, mert mindnyájan csak műkedvelők, amit tesznek, mint dolgozók a dolgozók­ért teszik. — V é g h Gusztáv karaidból Nemzedékek születtek, éltek és hal­tak meg anélkül, hogy bolygónk föld­rajzában bárminemű változást ész­leltek volna. Ügy tűni, hogy hosszú évszázadokon át minden a régiben marad, semmi sem változik, s nincs olyan erő, amely átalakíthatná a Föld felületét. Ma pedig tudjuk, hogy ko­rántsem így áll a dolog. A víz ere­je egész hegyláncokat mos alá és hord el a tengerekbe. A tenger hul­lámai sokhelyütt alámossák a partot. A szél is megteszi a magáét. .4 földkéreg emelkedése és süllyedése is gyakori folyamat. Változik a fo­lyók medre és iránya, változnak n tengerek és óceánok körvonalai. Min­den mozgásban van ... Évmilliók helyett néhány óra A modern geológia óriási anyagot halmozott fel. Megismertük a Föld korát és életrajzát. Összeállították a Föld időrendi táblázatát, amely száz és száz millió évre visszamenő kor­szakot tart nyilván. Ám a Föld rop­pant lassan ,,dolgozik" ... A huszadik századot az jellemzi, hogy a tudomány és a technika el­keseredett harcot vív azért, hogy „meggyorsíthassa" az időt. E téren sok minden! elérhetünk már. A táv­közlés és a villamosenergia továbbí­tása 300 000 kilométeres másodper­cenkénti sebességgel valósul meg. — Az emberek elérték, hogy a repülő­gépek a hang terjedési sebességét meghaladó gyorsasággal száguldanak. Felmérhetetlenül csökkent a legbo­nyolultabb tudományos kutatások idő­tartama. A rádiumot évszázadunk kü­szöbén fedezték fel. Nem sokkal ez­után a tudósok megtanulták a mes­terséges rádióaktív izotópok előállí­tását. Megjelent az elektronlámpa, megszokott dologgá vált a távolba­látás, s a rádiólokáció is az ember szolgálatában áll. Egy évtizede csu­pán. hogy a tudomány megtette az első lépéseket az atomban rejlő ener­gia hasznosítása felé, ma pedig már működik az első atomviltanytelep.... A tudósok mind nagyobb kitartás­sal hatolnak beliebb a természet tit­kaiba. Laboratóriumaikban gyorsítják a természetben végbemenő folyama­tokat. Íme egy példa: a természetnek ahhoz, hogy gyémántot hozzon létre, többszáz millió évre van szüksége. A modern ipar ugyanezt néhány tóra alatt végzi el. Elmondhatjuk ezt a folyékony tüzelőanyagról, az égethe­tő gázról és sok más anyagról is. A tudomány, a technika hatalmas vív­mányainak segítségével, úgyszólván összébb szorítja az idő naptárát, s a legcsábílóbb feladatokat tárja az emberiség elé. Ismét életre kelhet a sarkvidék A Föld geológiai történetében szá­mos nagy esemény ment végbe, mi­előtt a Föld mai arculatát felvette A természet az északi féltekének úgy­szólván minden t leven színét letö­rölte. Óriási térségeken uralkodott el a néma csend, a talajt — helyenkint többszáz méter mélységben — bi­lincsbe verte az örök fagy. A tudósok azonban cáfőlhatatlanul megállapították, hogy a távoli múlt­ban Eszak-Amerika és Szibéria terü­letén nedves, szubtropikus éghajlat uralkodott. 'Pálmák, babérfák, mag­nóliák és fügefák nőttek errefelé. A rendkívül gazdag növényvilág örök­ségeként maradtak ránk a szénme­dencék. Ma még elképzelni is nehéz hogy Eszakkelel-Európában — példá­ul a moszkvai területen — valaha trópusi erdők zúgtak, majomfalkák ugrándoztak, tarka papagájok röp­ködtek ágról ágra. E tények hallatára az ember ön­­kényletenül is azt gondolja: „Nem is lenne rossz dolog, ha az észak­nak legalább részben visszaadhat­nánk a múlt áldott éghajlatát. Mesterséges hegyek, völgyek, szigetek Valóban, nem volna-e lehetséges, — a világludomány vívmányaira tá­maszkodva, az atomtechnikát felhasz­nálva tevékenyen beavatkozni a meleg és a hideg önkényes játékába, tetszés szerint „áttologatni" a földön végbemenő víz- és légáramlásokat? A tudomány igennel felel erre a kérdésre. Elmondhatjuk, bogy uz em­beriség most már megtalálta azt a bű• "s kulcsot, amely megnyitja szá­mára uz utat a természet radikális átalakításához Ez a kulcs: a mag­reakciók ereje. A szárazföld és a tengerfenék dom­borulata — az éghajlat kialakulásá­nak legfőbb feltétele. Ha az embe­reknek meglesznek hozzá az eszkö­zeik, hogy a földfelület körvonalait szabályozzák, akkor már nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyes területeken átalakíthatjuk az időjárási rendszert. Nem kétséges, hogy a tudomány ezt a kérdést is megoldja. Valamikor mégiscsak megteremtik az áramlások körforgását a forró egyenlítőtől az északi félteke ,,fűtési rendszerén" át és visszafelé. A Föld kérgében, óriási atomrobbantások segítségével, vulka­nikus tevékenységet idézhetünk maid elő. Az óceánokban nemcsak óriás­gátak, hanem úf szigetek is „épül­nek". A szárazföldön pedig mester­séges hegyláncokat, hatalmas csator-, nákxt, víztárolókat és tengereket is építenek majd az atomerővel. Lelki szemünkkel ma még nehéz felölelni mindazt, „ami akkor lesz". Ha a földkerekségen mindenütt valóra váltják azokat a mérnöki terveket és elgondolásokat, amelyek az atom­energia széleskörű felhasználásán ala­pulnak, akkor valósággal egész kon­tinenseket tárhatunk fel, csodálatos éghajlattal és mesés természeti kin­csekkel. Kertek és szántóföldek sma­ragdzöldiével, fények mittiárdfaivat csillannak maid elibénk „az örök né­maság" ma még fagyos, élettelen tá­jai. Ojjáteremtett folyók szelik majd keresztill-kasul e festői tájakat, szám­talan híddal, országúttal és világré­szeket összekötő, villamosított vasút­vonalakkal. Ezer meg ezer új város élvezi maid a békés munka gyümöl­cseit. A világ tudósai és mérnökei a Föld térképe fölé hajolnak ... Törekvéseiket egyesítve teljesen úr­rá lehetünk az elemi erők felett és termelési folyamatokká alakíthatjuk ál uzokat. F.s akkor majd bőkezűen árasztja el az emberiséget megszám­lálhatatlan tavaival a hatalmas, de immár engedelmes természet. Májusi hajnal Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladlak a gesztenyéjük ágain az ezernyi tüzek: a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét, hallgatom a fa halk énekét. Bimbók, rügyek, piciny levelek: mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mety sötétben leni, hol rögök közt nedv, nyírok kereng, munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. A magasba csak a mélyen át törhet fel az ég felé az ág. ~z a törvény: ágy nő meg a törzs, ha oda, le, a mélységbe törsz. Ezt hirdeti e gesztenyefa szivemből fel­­sutlogó szava. Ezt példázzák rügyek és csirák, a körülöttem bokrok és a fák, midőn itt e kbrahajnaton bensőmből a hangjuk hallgatom, s vetem együtt az egész világ figyeli az újul-'.s dalát. Mint habos tej, a napsugarak csobognak a kék íelleg alatt. Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is vetetek és viruljon bennem is tovább remény, hűség: tavaszi virág. VIHAR BÉLA Annyiszor kapáljunk, ahányszor a talaj megkívánja Irta: Palágyi János, a leleszi „Május 1“ EFSZ elnöke A legtöbb szövetkezetben, állami gazdaságban és általában a mezőgaz­daságban befejeződött a tavaszi mun­kák első szakasza. Földbe került a mag, zöldéinek a vetések és a barna táblákon vékony sorokba zöldéi a cu­korrépa, meg a kukorica. Kikelt a mag, a növényzet további, fejlődését azonban már az ember Irányítja. Ami­lyen munkát kap a talaj, olyan ter­mést hoz. Rajtunk, a növényápoláson múlik tehát, milyenné fejlődnek a vékony cukorrépa és kukorica sorok A leleszi „Május 1” EFSZ már több ízben ért el kiváló eredményeket a kalászosok és a kapásnövények ter­melésében. Ez annak tudható be, hogy a jó vetőmag és talajerő figyelembe­vétele, illetve biztosítása mellett nem­csak a vetést végeztük el időben, ha­nem a növényápolást is. Kétségtelen, hogy a jó termés biztosításának alap­­feltétele a talaj termőereje. Az, hogy a növény fejlődéséhez szükséges táp­anyagok milyen mennyiségben vannak tárolva. Hiba lenne azonban egyedül a ta­lajerő közreműködésének tulajdoníta­ni a különböző terméseredményeket. A talajerő, a jó vetőmag és ültető­­anyagon kívül döntően befolyásolja a terméseredményeket a növényápolás, különösen a kapásövények ápolása, amely körültekintő és észszerű mun­kaszervezést igényel. Hogy csak egy példát említsek, a múlt évben 10 hek­tárnyi takarmánytököt termeltünk egy elgyomosodott talajon, amely egyéb­ként jó termőerőben volt. közel 600 számosállat napi adagjának öO ®/«-át pótoltuk takarmánytökkel 2 hónapon keresztül. De rájöttünk, hogy ha több figyelmet szenteltünk volna a gyom­talanításnak, úgy 40—50 e/o-kaí több takarmányanyagot nyertünk volna. A kukoricát gondosabban ápoltuk egyé­nekre osztva és több mint 60 mázsás hektárhozamot értünk el. Mivel a ku­koricát négyzetesen vetettük, így a sorközi megművelés következtében könyebbé vált a gyomtalanítás. A bur­gonya megművelését ugyancsak a gé­pek tették könnyebbé. Ezáltal időben végeztük el a kapálást és a kétszeri töltögetést. A cukorrépánál a vetésen és a gyomirtáson kívül a begyűjtést is gépekkel végeztük, az úgynevezett „gólyalábú” lánctalpassal vontatott kombinált répaszedővel. De nem lenne helyes, ha elhallgat­nám, hogy mind a krumpli, mind a kukorica és a cukorrépa területét, a vetéstől kezdődően egészen a betaka­rításig szétosztottuk egyéni megmű­velésre. Ennek tulajdonítható, hogy a növényápolást nemcsak időben, de minden különös nehézség nélkül el­végezték a szövetkezeti tagok a szá­mukra kijelölt parcellákon. A talajt annyiszor kapálták, ahányszor megkí­vánta. Nem sajnálták a munkát, mert tudták, hogy a gyakori kapálás bő termést eredményez. Ez nem is ma­radt el. Sok vagon kukoricát, cukrot és jelentős pénzösszeget osztottunk szét a tagság között, pőtjutalomként. A múlt évi eredményekből kiindulva ebben az évben az összes kapásnö­vényt szétosztjuk az állandó munka­­csoporton belül egyéni megművelésre és minden téren bevezetjük a pótju­talmazást. így növekszik a szövetke­zeti tagok anyagi érdekeltsége, egyéni felelősségérzete és kezdeményezése ... Ebben az évben több mint 100 hek­tár kukoricát vetettünk négyzetesen. Itt a növényápolást nagyban meg­könnyíti a kétirányú gépi megműve­lés lehetősége. De a kézi kapálással sem lesz hiba. mert a múlt évi ered­mények meggyőzték az embereket! hogyha többet termelnek, több jut nekik is. Ez pedig mindenekelőtt a gondos növényápoláson keresztül válik lehetővé, A cukorrépát a sorközi meg­műveléssel egyidőben hígított trágya­lével öntözzük, hogy ezáltal a növény­zet fokoztosan megkapja a 9 számára szükséges tápanyagot. Emellett azon­ban a talaj állandó lazításáról, illetve a gyomirtásról is gondoskodtunk. Az egyéni megműveléssel nemcsak gyom­talanítás zavartalan menetét biztosít­juk, hanem megteremtjük a gyors betakarítás 'ehetőségét is. Ezenkívül az egyéni megművelés sok kezdemé­nyezést és leleményességet szül, szé­les alapokra helyezi a szocialista mimkaversenyt, növeli a tagokban a közös vagyon megőrzésinek és gya­rapításának tudatát, és érdekeltté te­szi őket a nagyobb termés elérésében. A ífeövetkezet vezetőségének egyes' tagjai, az irodai munkaerők és a bri­gádközpont tagjai egy külön parcellán csúcseredmény elérésére törekszenek. Ezt a parcellát azért nem osztjuk egyéni megművelésre, mert csak 5 ’hektár és esetleg vitára adna okot, mivel itt sokkal jobb a termelési le­hetőség. mint a többi parcellán. Ezen a területen legkevesebb 60 mázsa csöveskukoricát kell termelni hektá­ronként, de a nevezett egyének 100 mázsás hektárhozam elérésére törek­szenek. Ezt a hozamot a gondos nö­vényápolással el is lehet érni. De amikor elérkezik a kapálás ideje nem szabad előtérbe helyezni a háztáji földet, mert ha a fél hektáron gyen­gébb is a termés, azt a szövetkezet pótolhatja. De ha a szövetkezetnek nem terem, azt nem tudja pótolni a tagság. Legyen hát első a növényápo­lásnál a „miénk“ nem pedig az „enyém”. A növényápolásra úgy gépekkel, mint emberi munkaerővel alaposan felkészültünk. 0\z egyéni művelésre osztott területeken minden kapásnö­vény ápolása és begyűjtése a pótju­talmazás biztos tudatában folyik majd. Ogy számítjuk, hogy ebben az évben több mint kétszeresére emelkedik a természetbeni pótjutalmak mennyisé­ge. A mezögazdság gyors fejlesztése csak úgy lehetséges, ha a növényter­mesztés szakaszán a haladó módsze­rek bevezetésével áttérünk a gépesí­tés széleskörű kihasználására. Mi er­re törekszünk: gépekkel vetünk, ül­tetünk és gépekkel takarítunk be minden terményt. A burgonyát két­szer fogasoljuk az ültetési és a kapá­­lási időszak között, de ezt nem nap­tár szerint jelöljük ki, hanem idősze­­szerűen és a talaj állapotának meg­felelően. A burgonyát a kapáláson kívül kétszer töltögetjük, a kukoricát pedig a kézi kapáláson kívül legalább háromszor járatjuk sorközi traktoros kultivátorral. A feladat nem kicsi, de rendelke­zünk lelkes és becsületesen dolgozó szövetkezeti tagokkal és nem utolsó­sorban egy jól felkészült traktoros­brigáddal. Tudatában vagyunk annak, hogy pártunk és kormányunk által kitűzött feladatok elvégzésének reánk eső része állampolgári és hazafias kötelességünk. Igyekszünk tehát meg­adni a földnek mindent, hogy bőter­­méssal fizesse vissza fáradozásunkat. Annyiszor kapálunk majd, ahányszor a talaj megkívánja. De ez nemcsak nálunk fontos, hanem országszerte, mert csakis így biztosíthatunk bő ta­karmányalapot és így emelhetjük lé­nyegesen a mezőgazdasági termelést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents