Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-29 / 17. szám

10 Ю56. április 29 MÉHÉSZET Méhpusztítók Egy éve történt. A déli órákban fojtott meleg terpeszkedett az utcá­kon, amikor az egyik falubeli méhész motorkerékpáron hirtelen megállt há­zunk előtt. — Mostanában nem nézted a mé­heidet? ... — kérdezi ijedten, szinte' magából kikelve. — Most jöttem a kertből. — Nem láttál lisztes hátúnkat? — Nem. Szorgalmasan hordják a vizel és a virágport. Az én emberem fejebúbjára tolta kalapját, tarkóját, vakarta és suttog­va mondta: — A kutya mindenségit csak tud­nám ... a faluban már minden mé­hészt felkerestem, de senki sem árul­ja el... — Mi történt? Talán baj van? — Baj! Képzeld, rabolják mé'nei­­met, már három napja. A kert és az udvar tele méhekkel s minden kap­tárnál óriási a huzakodás, verekedés. Nem tudok mit csinálni. Már■ min­dent elkövettem. Petróleummal, kar­­bollal is bekentem a kijáró nyílásokat. Füstöltem, vizes lepedőt terítettem a kaptárokra, elszükíletteni a kijárót, a legjobban megtámadott családokat el­­vitiern helyükről s még tudja isten, hogy mit nem tettem velük. — Ügy látszik, hiába szórtam meg liszttel a rabló méheket, nem találok gazdá­jukra. No. nem baj. majd... Sötét pillantása mén akkor is előt­tem lebegett, mikor elnyelte az utca pora. Később — bár véletlenül — meg­tudtam. aljas cselekedetét. Kora haj­nalban saját kaptárai kijáró nyitását leggyengébb kivételével lezárta. A negyedik nap már a reggeli órákban idegen méhekkel tömve volt a nyitva hagyott kaptár. A házigazda forralta a vizet és kielégítette bosszúvágyát. Ki volt a hibás? A rabló méhek vagy maga a méhész? Emberünk burgonyacukrot vásárolt és azt papírzsákba tartotta. A cukor a melegben megolvadt és vastagon rátapadt a papírzsákra. — Sebaj, gondolt egyet a ..mindent tudó“ mé­hész, majd a méhek lenyalják. .4 cukroszsákot a kaptárok elé terítette s órákhosszat gyönyörködött szorgal­mas melleiben. Másnap az őrein ürömmé változott. A környék méhsi is észrevették a potya zsákmányt, amikor az elfogyott, nekiestek a kap­tároknak és az általános rablás meg­indult. Ezt sokkal könnyebb volt elő­idézni, mint leküzdeni. 4 méhész s::'­­dott, átkozott mindenkit, csak magát nem. Azt gondolta, hogy valamelyik falubeli méhész odairányítva rabolta méhelt. Ez nem egyedülálló eset., s évente sok tízezer méh esik áldozatit!, ha­sonló kegyetlenkedésnek. Aki ilyesmit elkövet, nem méltó a méhész névre s nem várhat a társadalomtól megbe­csülést, csak megvetést. Ami pedig a rablás kitörését illeti, mindig nap­nyugta után etessünk bent a kaptár­ban, de sohasem a szabadban. A méz vagy cukorszörp csöpögést a kaptárok körül tüntessük el. Üres kereteket, de főleg mézeset egy percig sem hagy­junk a méheknéí szabadon. Tartsuk szemetelt azt. hogy gondatlanságunk­kal nemcsak magunknak okozunk kárt, de a környékbeli méhészeknek is. R. R, Mézelő családok megrajzésáxiak okai Nem egy panasz érkezett már ar­ról, hogy itt, vagy amott rnézelésre berendezett méhcsalád megrajzott, mielőtt a kaptárt megtöltötte volna. Fnnek nagyon sok oka lehet, de a leggyakrabban előforduló okok a kö­vetkezők: A méhcsaládok népessége alá va* rendelve a méhek faji természetének. Ha például valamely fajta huzamos időkön át kisebb lakásban él, faji ter­mészetévé vált a gyakori rajzás, mert a kis lakásban meg sem népesedhe­tett az anya petéző képességéhez mérten már is túlnépes volt a fészek, így csak megoszlással, rajzással me­nekülhetett a tűrhetetlen helyzetből. Ha aztán az ilyen természetű méh­család nagy lakásba kerül, megtörté­nik, hogy nem alkalmazkodik ahhoz a népesedésével, hanem felülkerekedik a faji természete, erőt vesz rajta a rajzási ösztön s megoszlik, mielőtt a lakást benépesítette, vagy megtöltötte volna. A hőség és a szűk kijáró is okoz­hat nem kívánatos rajzást. Sokszor oly rögtönös elhatározással kirajzik a hőségtől szenvedő család, hogy anya­bölcsőket sem alakít, ami világosan bizonyítja, hogy helyzete már tartha­tatlan volt. Ez tulajdonképpen már nem is rajzás, hanem kiköltözés, mert a családnak jórészt az a fiatal bogár­­tömege marad vissza a lakásba, amely még első tájolását sem végezte. Végül az is általános ismert igaz­ság, hogy az idősebb anyáyal bíró családok gyakran megrajzanak, anél­kül, hogy lakásuk teljesen beépítve, vagy túlnépesedve volna. Sokszor az anyaváltás idézi elő a pártokra való szakadást és ezzel a rajzást. Mind­ezekből láthatjuk, hogy a mézelésre, meddőségre szánt családok rajzása csakis a kivételek közé tartozik, az mindenkor valamely jelentős ok kö­vetkezménye. A méhésznek tehát az legyen a feladata, hogy ezeket az okokat tőle telhetőleg elhárítsa. MÁJUSI VÉSZ Április végén vagy május elején jelentkezik a kifejlett fiatal méhek nem fertőző betegsége. A megbetege­dett méhek alig repülnek egy-két lé-1 pésnyire a kaptártól, már is a földre hullnak és bágyadtan számyrezgetve mászkálnak össze-vissza, majd gör­csös vonaglások közt elpusztulnak. A beteg méhpotroha vastagra duz­zad az emésztőbélbe és a vastagbélbe megsűrűsödött virágportól. A méh a vastagbelét nem tudja kiüríteni vagy csak igen nehezen. Ürüléke sűrű, zsi­nórszerű. A májusi vésznek valószínűleg több oka van. Közvetlenül legtöbbször a virágpor megrekedésével függ össze de ennek eredetét nem ismerjük eléggé. Rossz virágporra, egyik-másik virág porának és gombáknak mérgező hatására is gondolnak. Gyakran talál­kozunk azzal a véleménnyel, hogy a májusi vész virágpor mérgezést külö­nösen a boglárka félék virágporától kapják a méhek. Az, hogy fiatal mé­hen jelentkezik, a munkafelosztással függ össze. A fiasltás etető, tehát sok virágport fogyasztó méhek fiata­lok. Régebben májusi vésznek sok fer­tőző betegséget is gondoltak, pl. a gyomorvészt, mert a külső jelek sok­szor hasonlítanak. Csak mikroszkópos vizsgálat döntheti el, hogy májusi vész vagy gyomorvész pusztít a mé­hek között. Mérgezés tünetei is ha­sonlók lehetnek. Valószínű, hogy a májusi vész még ma is gyűjtő név. Kezelése. A májusi vész kisebb­­nagyobb pusztítás után néhány nap alatt magától is megszűnik. Rendsze­rint nem kell beavatkozni. Súlyos esetekben a méheket meleg cukor­szörppel kell itatni (1 kg cukor + 4 liter víz). Meleg időben langyos vizes permetezésüket is ajánlják. A méhe­ket nem a lépeken kell permetezni, hanem lesöpörve, hogy a lépre tapadt Noséma spórák föl ne ázzanak és a felszívott vízzel ne fertőzzenek. Eladó Eladó Húsz család méh, 30 x 36-os Négy család méh. Cím: Szabó keretméret rakodó kaptárba. Lajos Bielovce 60. okr. Želie-Cím: Persei Lajos, Moča 218, zovee. okr. Štúrovo. „Nekünk segítség kell, nem újságu Levelezőink írják A királyrévi szövetkezetben április 10-én befejezték a tavaszi kalászosok vetését, melyek már haragos zöld­szőnyegként tarkítják a határt. Jól előkészített talajba vetették a kukori­cát, a kendert és a marharépát is. — Vetés előtt 110 kg mésznitrogént ve­tettek el hektáronként. A napraforgó és a burgonya is a földben van már; az összesei négyzetesen vetették el. Szorgalmasan folyik a talajelőkészítés a. négyzetes kukorica alá is. A tavaszi munkákból kiveszik a ré-\ szűkét az asszonyok is, sőt kötelezett­séget' is vállalnak. Medik Jánosné ve­zetésével május 1 tiszteletére soron­­kívül kimeszelték az istállókat és a tyúkfarmot is. Az ünnep.к előtt kellemes meglepe­tés érte a doháriykertészeti csoportot. Pótjutalímként 12 000 koronát osz­tottak szét. a brigád tagjai között. Meg keli még említeni a takarmá­­nvozó csoportot, kiválóan végzik mun­kájukat, különösen Polák Mihály es Gladics István, akik május 1 tiszte,­­letére kiélező húsbeadásukat 100 szá­zalékra teljesítették. Ezenkívül Polák Mihály a tojásbeadást 55 százalékra, Gladics István pedig 100 százalékra teljesítette. Mindkettőiüknek két-két 50 kg-os sertésük van, s vállalták, hogy október 10-ig az egyiket 150 kg-os súlyban leadják a közellátás részére. Deák István A szinai szövetkezetesek jól felké­szültek a tavaszi munkákra. A mun­katervet előre elkészítették és be is tartották. Így sikerült nekik a kassai járásban elsőnek bevégezni a tava­sziak vetését. A szövetkezeti tagok önfeláldozó munkája mellett ki kell emelni Ilmát István és Rezetko György traktoristák munkáját, akik a tavaszi munkák ideje alatt éjjel-nap­pal dolgoznak. Már hozzáfogtak a cukorrépa v.réséhez, a kukorica és a burgonya ültetéséhez, melyet nagy részben négyzetes módszerrel vetnek el. Mató Pál * * * A galantai járás legjobb traktoros­brigádjai közé tartozik a hidaskürti és a .taksonyi brigádközpont. A tak­­sonyi brigád legjobb traktoristái Papp Dániel, Korin János és Karasz, János elvégezték a cukorrépa, vetését s a többiekkel együtt nekifogtak a kuko­rica vetésének. Céljuk ugyanaz, mint a szövetkezeteseké: a magasabb hek­tárhozam elérése. Ezért az összes kukoricát négyzetesen vetik el. F. * * * A bősi szövetkezet tagjai 360 hek­táron elvégezték az őszi kalászosok ápolását. A rét és a legelő gondozá­sáról sem feledkeztek meg és 370 hek­tárt megjavítottak. A tavasziak veté­sét epv liét alatt befejezték. A burgonyát gondosan előcsíráztat­ták és túlnyomó részben négyzetesen vetik el. 182 hektáron a kukoricát is az előbb említett módszerrel vetik. A szövetkezet kertészeti csoportja is mindent megtesz, hogy jobb ered­nie eket érjen el. A retket és a korai karalábét már több mint egy hete szállítják a piacra. Ha a hősiek így dolgoznak továbbra is, akkor a szövetkezet a legjobbak közé küzdheti fel magái Illés Bertalan * * * A čerjaki állami gazdaságban is befejezték a tavaszi gabonák vetését. Ez nagy részben a szocialista mun­kaversenynek köszönhető, amely az egyes dolgozók között folyik. A mun­ka vasárnap sem szünetelt s több mint 30 hektárt vetettek el. 30 hektáron már megkezdték á cukorrépa és 60 hektáron a kukorica vetését. M. P. Helyreigazítás Lapunk 16-ik számában Gazdaságo­sabb állattenyésztést a nagymegyeri járás szövetkezeteiben című írásban technikai okokból hiba csúszott a tej árának kiszámításánál. Ugyanis míg a tej szabad eladási ára március 31-ig 2,40 korona volt, ennek ellenére a nyárasdi EFSZ a tej minőségénél fog­va csak 1,92 koronát kapott literen­ként. Kérjük olvasóinkat, hogy a szöveget eszerint értelmezzék. (Szerkesztőség) J'f erebes Lajos, a kálnai gépállo­' más üzemi tanácsának elnöke, a munka és a sok funkció terhe alatt azt se tudja, melyik lábán álljon. Az egyik irodába be, a másikból ki, mű­helyeket, udvart össze-vissza jár, de a helyét sehol sem találja. — Az embernek semmire sincs ide­je! ... idehívnak, odamenjek, renge­teg papír, tervezés, munkaverseny; kint a traktorok, bent az iroda. Min­denre nekem kell gondolni, — mér­gelődik magában, de úgy, hogy má­sok is hallják. — Mi a baj Lajos barátom? — szólt hozzá haragcsitító hangon Ko­máromi Adóm igazgató. — Hagyj békében! Annyi a mun­kám és ilyenkor . háborgatnak még ezek is. Kettő jött a Prácától, egy meg a Szabad Földművestől. Emezek kevésnek tartják azt a három napi­lapot, amit tőlük járatunk, amaz pe­dig rólunk szeretne, riportot írni... Nekünk segítség kell, nem újsági — Olyan segítség, aki felül a traktorra vagy az ócskavasat elszállítja az ud­varról. Dicséret helyett kritikát ké­rünk, szigorút. Anélkül a traktorosnak nem kell az újság, hiába adjuk in­gyen. Az igazgató csak mosolygott, pe­dig nem érlett egyet Verebessel. Az üzemi bizottság elnöke azelőtt trak­tort nyergeit és minden figyelmezte­tés nélkül megjavította azt, ha el­romlott, és az újságolvasásra is telt az idejéből. Ezt akkor természetesnek tartotta. Most pedig inkább ellenke­zik, ahelyett, hogy másokat is meg­győzne, az újság segítő erejéről. JEfornyák László főmérnök és Ehn ■*~L Béla, technikus is észrevették, hogy Verebes miért mérgelődik. Éppen kapóra jött nekik. Már egy féléve kö­nyörögnek a nyitrai Kovošrot üzem­vezetőjének, hogy szállíttassa el az udvarról azt a sok ócskavasat, ami vagy 10 vagonnal lehet. Először szé­pen kérték, könyörögtek is neki, ké­sőbb telefonon figyelmeztették, hogy az ócskavas nem szaladt el az udvar­ról. A kutyák sem vitték el, a szere­lők hiába dobáltak szalonnabőrt és száraz kenyérdarabokat a vasak kö­zé. A főmérnök már azzal is fenye­gette Kovács elvtársat, a Kovošrot üzemvezetőjét, hogy ,,betéteti" a Ró­káéba, ha az ócskavasat nem szállít­tatja el. Ezzel a kérdéssel azért fog­lalkozik minden dolgozó, mert úgy néz ki a kálnai gépállomás udvara, mint ea- gépiemelő. A sok ócskaság mialt az új gépekkel nem lehet köz­lekedni. Egy féléve minden próbálkozás kárba veszett. Eredményre most sem de a rossz lóháton nyargal. Ezt mondja a közmondás. így van Üjbar­­son is. A traktoros brigád jó hire nem messze jutott, de a ■ szövetkezet régi rossz hírét még a szomszédos járásokban is emlegetik. Nagy gonddal ápolták a múlt év­ben a négyzetesen vetett kukoricát. — Keresztbe-hosszába többször megsara­­bolták, de mikor a növény gyönyörű­en kifejlődött, a kukoricát kézzel le­törték, a kóróvágásért sem akartak fölöslegesen fizetni. Miért is tenné el a pénzt a gépállomás, hiszen az ő zsebükből sem pereg ki. A kóróvágó gépeket felváltotta a kapa és sarló. Kezdetben sokan azt hitték, hogy takarékosság szempont­jából kellett ez az intézkedés. De ké­sőbb a vak is láthatta, hogy hiba van a kréta körül. A betakarítás sokáig elhúzódott, il­letve a karácsony hamar beköszöntött Üjbarson. A szilveszter is a mezőn érte a négyzetesen vetett- kukoricát. Az ó évet új követte, de a kuko­rica a régi maradt, idővel, viharral szembeszálló. — A növénynek nem =árt az edző­­dés, a .gyarapodás pedig hasznos. — Hadd nőjjön a szára, érjen a mag­ja. - mondogatták ,.i okoskodók. A „rövid“ tenyészidö alatt minden cső nem tudott beérni. Nagyon sok zsengésen maradt, de hogy ez évben két termést is elérjenek, január 17-én véget vetettek a betakarításnak. Sze­rencséjük, hogy ilyen „korán“, mert az új módszerrel nevelt kukorica várnak, de hogy az újság embereit lerázzák a nyakukról, hát így bíztat­ják őket: — Intézzétek el az ócskavasat és ak jr beszélnetek sem kell arról, hogy az újság segít. A Práca kiadóhivatal két dolgozó­­fát felidegesítette ez a kijelentés. Azok nem szerkesztők és nem szokták még meg az ilyen vendéglátást. Egyébként nem az újságon keresztül szokták le­bonyolítani az ilyen üzleti ügyeket. A Szabad Földműves szerkesztője pedig azonnal telefonált. Egyszeri csönge­tés után néhány perc múlva jelentke­zett a nyitrai Kovošrot. — Itt Kovács üzemvezető! Mivel szolgálhatok? — Riportot akarok Írni a kálnai gépállomás udvarán heverő ócskava­sakról. Ehhez szerelnék ... — Kérem addig ne írjon egy betűt se, még meg nem magyarázom. Már is autóra ülök és 2 óra .múlva Kát­­nán személyesen elintézzük az ügyet. szürke személyautó. mint a vil­lám úgy rohant Kátna felé. A tervezett időt felére csökkentette. Még egy óra se telt el és megérkezett a gépállomásra. Kovács üzemvezető szállt ki az autóból. A kedvesség szinte áradt belőle. — Kgrem, mi terv szerint dolgo­zunk. — És mi meg egy féléve terv sze­rint várunk, — vágott közbe Her­nyók László főmérnök. — Gondoltunk magukra... no nem baj, e héten elszállítjuk az összes ócskavasat, még az udvart is felse­perjük. Május 1-re olyan rend lesz itt, hogy érdemes lesz lefényképezni. Mire a kritikai cikk megjelenne, min­den úgy lesz, ahogy maguk akarják. Szerkesztő úr kérem, csak ne írjon erről, nem szerelnék még egyszer az újságba kerülni. Azt nem tudom, hogy Kovács elv­társ melyik újságba került, azt sem, hogy a szerkesztő ír-e róla, de én írok. Az újság .iránt tanúsított hely­telen magatartást nem hallgathatom el. A kritikai cikk megírását a leve­lezők is elvégzik, de a kálnai gépál­lomás vezetőségében nincs egy em­ber, aki megszervezné a sajtó tér­je. -'ését, pedig 400 alkalmazott kö­zül akadna olyan levelező, akinek cikke mély álmából jobban felrázná a Kovács-féle vezető elvtársakat, mint a telefoncsengő. Az üzemi tanács elnöke pedig mun­kaszervezést tanulhatna az újságból, hogy a munkára és pihenésre is le­gyen ideje. szemtelenné vált. Törés előtt sok el­szökött melegebb helyre. Egyrészük a szövetséget góréjába, a többi pedig a tagok portáján keresett menedéket. Néha-néha az égj madarak is meg­töltötték begyüket, hogy a sárgasze­­mü kukorica ne fázzon tovább. A széltépte kórót pedig a Garamlöki Állami gazdaság vette oltalomba. — Hazavitette, felszecskáztatta, hogy a szűk abrakadagra szoktatott fajtehe­neknek ne csökkenjen a tejhozama. A két gazdaság kölcsönösen segítette egymást. Az állami gazdaság teljesen letakarította a kórót és a jó minősé­gű takarmányért 10 hektár földet is felszántatott a szövetkezetnek. Ilyen fajta „két termést” mint az év­ben, sohasem értek el Üjbarson és hasonlóra a jövőben sincs remény. A szövetkezet gyeplője más kezekbe ke­rült. A tagság új vezetőséget válasz­tott és a kapzsiság megfékezésére tör­vényt szabott. A lopásokat munka­egység levonással büntetik. A megszilárdított házirend és az új munkafegyelem megalapozta a szövet­kezet jövőjét. Ez évben már 65 má­zsa sertéshúst adtak be terven felül s az utóbbi 10 nap alatt 60 literrel emelkedett a tehenek napi tejhozama. Ezenkívül még sok más szép ered­mény a' változást és a jó munka elő­nyét igazolja. A szövetkezet a traktorosbrigád nyomában a becsület útjára lépett és rossz hírét a jó, ha lassan is, de megelőzi. (cs) Jánös bácsi A jó hír lassan ballag * . *

Next

/
Thumbnails
Contents