Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-29 / 17. szám
N^\V' 1 " * у////// '/, 51&*1вк л» —<5*3 Prolétaires de lous les Pays, unissex-vous! Világ proletárjai egyesüljetek! Steinlen rajza. Először a Jaurés szerkesztette párizsi „l’Humanité”-ben jelent meg. JOHANNES R. BECHER: Ébredés május elsején Mily könnyen lengtem át e napba én! Sugárzó ének lengett, gyűlt körém — Álmomban lágyan messzi dallam zengett, S fölébredtem, hogy zengve egyiittlengjek. Zászlók suhogtak át az ablakon, S az ajtók nyílni vágytak szabadon, Minthogyha sok barátra vártak volna. Ott lenn az úton mentek ők dalolva. A vén asztal a fény felé vonult A falra sugárkévék dísze hullt, S a szürke tárgyakon boldog derengés, — Ö együttzengés, zengő együttlengés! Zeng a világ: ez május elseje. Egy áradat megy, s mintha menete Áthömpölyögne végtelen időkön, Hogy egy napon hatalmasan kitörjön. Eörsi István fordítása Május piros harangjai Irta: Ligeti Károly ¥ s piros zászló lobog a levegőben, • ' s forradalmi dalok zúgnak az ' utcák során. A Munka fellázadt az ősi rabiga ellen, amelybe beletörték a hosszú ezreitek és sápadt, rongyos katonái diadalittasan marsainak a győzelmi lobooó alatt, amelynek a színe piros, mint a munka katonáinak reá hulló vére. Csak most látni meg, milyen hatalmas ez a tábor, amelyen a tőke rablánca csörög, csak most látni meg, hogy ez a tábor tud csak világot rombolni — és új világot építeni. Az orosz ég alatt boldogabb sugár ragyog szemében a rongyos katonáknak, mert itt a láncot már összetörték, itt már a börtönt összezúzták — csak a lánctörte sebek fájnak még, csak az áj hajlékot kell még felépíteni Az orosz ég alatt szabad a proletár: gyűlölt hatalmai a múltnak ott fetrengenek a porban s akárhány hidráiéi is nő ki belőlük, szétzúzzák azt Irgalom nélkül a munka hős katonái ... Az új világ vérben fogalmik; a szenvedés, a kín, az éhség a ringalói, reálja, les alattomos gyűlölettel minden ősi rabló, fojtogató kart nyújtogat feléje minden más világ, ahol még ür a töké, úr a rablás, úr a börtönéjszaka. Május piros harangjai, lázadó dalt énekelnek. Erőt a harcolóknak, bízást |t csüpgedöknek, és szent parancsot ml azoknak, akik még némán nézik, \'únt hull a vér, amelyet a gazok ön- I mek, akik a piros katonákkal szem- I >n állnak. Ettünhet-e még egyszer a nap az égről? Lehet-e még éjszakája annak, aki maga teremtett fényt és derűt? Lehet-e szolga, lehet-e börlöntaká az, aki milliomodmagával szabadult fel s verte szét a böriönfalakat? Lehet-e mégegyszer úr a tőkés, mikor a fölszabadult proletárnak száz- és százmillió testvére van, míg az elnyomó mellett csak a rablók hitvány, törpe csoportja áll, amelyet körülvesz mindenütt a népek ősi gyűlöletlengere. ... Május piros harangjai konganak s ez a kongatás végigdörög a véráztatta földön. Felrepül az égre a vörös sugár s elkergeti a szörnyű éjszakát, amely uralkodik ezredévek óta a világ felett s összegyűjti a forradalmár milliókat, akik íetiporva a múltat, megteremtik a Munka szabad, boldog hazáját. Kondid-e szivetekben a tűzharang, lestvérmilliók? Május kongatja az ő piros vészharangjait, hogy mindnyájan összegyűljetek a nagy vlíágbarrikádra, megcsinálni a ti utolsó nagy forradalmatokat. Ne kongjanak hiába az idő tornyában május piros harangjait Forradalom. Omszk, 1918. május 1. (ápt. 18). Ligeti Károly költő és publicista oroszfogságban érte meg a Nagy Októberi Forradalmat. Nyomban csatlakozott hozzá. A szibériai Omszkban megjelenő egyik első magyar nyelvű kommunista lap, a „Forradalom“ e. újság szerkesztőjeként írta ünnepi cikkét 1918. május 1-re, Röviddel később az ellenforradalmi légiókkal ío,ytatott harcban halt hősi halált. ILLYÉS GYULA: • • Üzenet Ö, szerteszét felsercegő őrtüzek: Májusok, a nyirkos, szolga éjjelen rőt lánggal fölfutók, ó, szerteszét ma ragyogón világló váraink! e földről millió kar meleg sebektől égve int. Kik megmaradtak, harcosok Csaták s Bomlás után itt daccal gyűlnek ünnepünk harcos magaslatán. Sok elbukott, sok elmaradt sokat golyó s kötél rántott halálba, ám csapat Májusnak fényinél, évfordulók magaslatán nem nézett soha még ilyen merev szemmel a mély jövendő dús vidék felé! — Fejünk bár szél veri s a felhő szitkokat erjeszt s mögötte bombaként füstöl, forog a nap, s bár évekig a régi tűz füstként földön futott s mint vak szemek úgy sírtak a börtönablakok: lm, állunk, állunk, őrködők, egymásnak dűlve itt, s örömtüzekre szítjuk a tábornak lángjait. Tegnap mi volt még vert sereg: véres bozóton át gyűl már itt újra, gyűl, — hahó hallgasd a trombitát! Ki tepnap még futott s nyomán csaholt ezer kopó: megáll és visszanéz — amott leng már a lobogó! Kik megmaradtak a setét tobzódó őrület éjfélén s csak száraz szemük gyújtott szikra s tüzet, míg fent örök törvény szerint zengtek az évszakok: hallják, hogy gördülnek elő várva-várt hajnalok’• Ö,, pirkadat, rőt áradás! álmunkban annyiszor látott, s ti távoli tüzek! — szennyes ködök alól, sírok közül, véres fejek, vajúdó táj felett sisteregve száll felétek ím innen ma üzenet! Pohárnak alján csöppnyi bor: szívemben a remény, megvillan fényeden, örök Május! rád nyújtom én! Kedvünk helyett, aki ragyogsz s égsz életünk helyett ő, trombitálj, hű Május, ó e néma táj felett hirdesd jövendő harcaink győzelmeit, s te nap indulj!... Lépünk mi még veres győztes zászló alatt! 1929. május 1. MAJAKOVSZKIJ: Kis májusi dal A télen át csupasz fa. nézd újra friss. Megyünk az új tavaszba. Én is, te is, mi is. Május gyolcs vászna libben, meg-megleggyint. Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, megyünk, Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszban mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk, neked, nekem. Május ünnepe A hatalom kiadta a parancsol: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen. Csak robotoljon csöndben a reményi Es jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadéra. Mind győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hányt el, a vizekben Millió élet nászdalt. remegett, Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepetI HAJNAL GÁBOR: Május 1 Illattal telnek meg a kertek, lilák az orgonabugák, s a hegyoldalról rámnevelnek habfehér szirmú almafák. Es sziromerdők gyülekeznek mindenütt, hegyen-völgyön át, rigók csízek, cinkék repesnek, fütyülnek, — zengnek mind a fák. Dalba fogott az egész ország s virágba borult erejét ifjak, vének összekarolják, a tavaszt szívükben kibontják, a győzelmet együtt dalolják: ünnepük május elsejét. FRAŇO KRÁĽ: Május, 1945 Már dong a léptünk. Az ágyú dörej vad zenéje gyorsítja ritmusát. A keleti testvér segélye ez, mely tűzzel irt és rút fekélybe váj, mely fasizmust öl és életet ád Bajtárs előre csak, meg ne állj! A gyötrő éjt a reggel váltja lel. A szellem börtönét a szárnyalás. A tövis útját friss viráglepel. Vidám tavasz a téli borzadályt. A napsötétet forró napsugár. Bajtárs előre csak, meg ne állj! Fordította: Boros Gyula. Májusi dal Szállj, mint köszáli sasmadár, szállj, vers, hegyek s rónák felett hol az aranyos napsugár fakaszt zsendűlő életet , Csattogj suhogó szárnyaddal, mtg én derűsen nézem majd behintve kristály harmattal a bíbor májusi hajnalt. S e május első reggelén — hol ezrek ajka békét zúg — lengjen zászlónk piros selymén, hogy soha többé háborút! Forrjon össze szíveinkben egy elszánt roppant áradat s földünk tenger népeiben a békét vágyó akarat. Gáspár Endre fordítása Tavasz van, legszebb ünnepély, csengjen dalunk gyöngyfűzére, s lobogjon bennünk szenvedély millió láb ütemére.' Török Elemér Májusi köszöntő Moziban láttaaz utcákon munkások folyama hömpölygőit újongva, májust ünnepelve. — Rájuk rontottak a rendőrök — szent vér fröccsent a kövezetre. Feltörnek még a rossz emlékek, rég elfájt sebek visszafájnak de röpke perc, s már messze tűnnek: meggyógyult szívek dala szárnyat elébed május, drága ünnep. Mint a fanedv, ha új tavasz jő. ú - у pezsdül a vér ereinkben. Menetünk guőzlesek menete nincs többé, aki űzne, nincsen, aki élénkbe gátat vetne. Szálli dalunk messze a szellőkön, gyújts fényi a rab népek szívében Záporozd, ég, a mosolyunkat s fecskék csattogjatok a légben jelképezvén szabadságunkat. • Petrík József Ö ь
