Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-29 / 17. szám
1956. április 29. ffftidtaiäves з i Lenin-emlékest Bratisiavában Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártja központi, kerületi és járási bizottsága április 21-én a Nemzeti Színházban Lenin emlékestet rendezett Lenin születése 86. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepélyen megjelentek az SZLKP politikai irodájának tagjai, az SZLKP KB titkárai, ezenkívül a kerület és a város több hivatalának képviselői, hogy megemlékezzenek a világ első szocialista államának, és az SZKP-nak megalapítójáról. Az ünnepi emlékbeszédet az SZLKP Központi Bizottságának titkára, Augustin Michalička mondotta. Szövetkezeti munkaiskoláink legjobb diákjai a Magas-Tátrában Aki tanul, az tud, s aki tudását gyakorlatilag is kihasználja, az nem tanult hiába. Ilyen gazdaságosan tanulnak dolgozó parasztjaink is a szövetkezeti munkaiskolákban. Nemrégiben alkalmunk volt ezen iskolák legjobb „nagy diákjaival", vezetőivel és tanítóival találkozni. Jó munkájuk jutalmául egy heti tátrai tartózkodással ajándékozta meg őket a. Földművelésügyi Megbízotti Hivatal. Tatranské Lomnicán a Volga üdülőben egy hazának három nyelven beszélő, de egymást megértő és egy közös célért küzdő dolgozói találkoztak, hogy tartós barátságot kössenek folytatta tovább — a hitetlenek csak gúnyolódtak s azt mondták, hogy talán miniszterek akarunk lenni s hogy a répa iskola nélkül is megnő. Ez is elmúlt s most már látják a gúnyolódok is, hogy nekünk volt igazunk, mert tudásunkat és ismereteinket munkánk eredménye világosan igazolja. Lám, ilyen emberek nőnek, formálódnak szövetkezeti munkaiskoláinkban. Fiatalok — öregek, asszonyok és férfiak mind a falu fejlődésének útját választották. A rimaszombati szövetkezet őszhajú Korim bácsija olyan kedves büszkeséggel és annyi meleg szeretettel és lelkesedéssel beszél szóéi tapasztalatcsere jó tanító s némely adatot hasznos papírra vetni. A szövetkezeti munkaiskolák hallgatói, vezetői és tanítói búcsúzóul még összejöttek s tapasztalataikat, megfigyeléseiket közölték egymással. egymással és tapasztalataikat kicserélhessék a még jobb eredmények érdekében. Ez az élményekben gazdag hét, a Magas Tátra elbűvölő szépségei, a kellemes környezet s a megérdemelt pihenés mély benyomást tettek a kollektív minden egyes tagjára s új erővel és még nagyobb munkakedvvel vértezte fel őket. Az utolsó ünnepélyes összejövetelen szövetkezeti munkaiskoláink legjobbjai meggyőző szavakkal tettek hitvallást a szövetkezeti munkaiskola mellett. Szép sorjában elmondták, hogy ezen iskolázás, milyen nagy jelentőségű mezőgazdasági termelésünk növelésében és szövetkezeti nagyüzemeink megszilárdításában. A szövetkezeti munkaiskolákat azonban nemcsak szövetkezeti tagok látogatják, hanem egyénileg dolgozó parasztjaink nagy tömege is, akik rájöttek arra, hogy a szaktudás igen hasznos és az iskolában töltött óra jó befektetés. Ismerjük a falusi ember természetét, az újdonságokkal szemben bizalmatlan, azonban ha egyszer meggyőződött az új dolog előnyösségéről, ö lesz legbuzgóbb követője és szószólója. Ezt pontosan így éreztük Mokrohajská, a szövetkezeti munkaiskola III. osztályának hallgatójánál is, aki a határmenti znojmoi járás boroticei szövetkezetének tagja. Fiatalabb koromban — mondotta, — mikor mint mezőgazdasági munkás dolgoztam, bizony nem tartottam fontosnak ismereteim kiszélesítését. Most azonban, mióta a szövetkezet tagja vagyok, minden egészen más. Tudatára ébredtem a szaktudás nagy szükségességének s tudom, hogy mit csoportvezetőnek sok mindenhez kell értenem. Hisz munkánk eredménye a miénk s a siker vagy kudarc tőlünk függ. Ez az iskola igen nagy segítségemre van. Ma már tudom, hogyan kell a műtrágyát alkalmazni, hogyan szervezzem meg legjobban munkacsoportom munkáját s ismerem az agrotechnikai határidők pontos betartásának jelentőségét is. Kezdetben — vetkezetük iskolájáról és azokról az eredményekről, amelyekhez a tanulás segítette őket. Természetesen nem feledkezett. el megemlíteni gazdag könyvtárukat sem, amelyben szakkönyvek sorakoznak és élnek — igenis élnek, mert a szövetkezelesek kézből kézbe adják és legjobb tanácsadójuknak és segítőtársuknak tartják őket. Doúbravszký Ferenc, az olomouci járásból, Keifel Sándor, a dunaszerdahetyi járásból, Brezovszkjj János, Komáromból, Paška Anna Zvolenská Slatináról, Blaskó Emilig, a myslenicei EFSZ-ből, Duri István egyénileg dolgozó paraszt, aki szintén a szövetkezeti munkaiskolát látogatja és a többiek, mind állításaikat gyakorlati eredményekkel bizonyították s munkájuk jobb eredményeiben rejlik az a nagy erő, amely a többieket is magárai ragadja. ■ Vavrína Rudolf, a FMH dolgozója, aki minden tudását, erejét, egész szivét a szövetkezeti munkaiskolák színvonalának növelésére áldozza, zárószavaiban nagyon találóan mondta, hogy a szövetkezeti munkaiskolák a munkaerős hadseregét nevelik fel s a leghatásosabb fegyverrel — a tudással harcolnak a jobb holnapért, a szocialista falu boldog életéért. A harmadik évfolyammal azonban nem fejeződik be a tanulás — mondotta Vavrína elvtárs — hanem a jó szakkönyvek segítségével folytaitódik és mindenki tovább fejlesztheti tudását és ismereteit. Hogy a vállalt kötelezettségekről és a Magas Tátrában eltöltött szép napokról ne feledkezzenek meg, a szövetkezeti munkaiskolák meghívott munkaközösségének mindegyike egy gyönyörű kivitelű, a Magas Tátra szépségeit tartalmazó könyvet kapott. Új szakemberek nőnek szövetkezeti munkaiskoláinkban, a falu szebb életének úttörői, aki mezőgazdaságunkat magas színvonalra emelik s gazdag asztalt biztosítanak hazánk minden dolgozójának. L. Máté Irén k ÖCSI, s ami mögö He van Még nem feledték el Bogyán azt a rövid eszmecserét, ami az EFSZ évzáró közgyűlésén a bognár és a kovácsmester között lefolyt. Nagyon felvidította az akkor a szövetkezet tagságát. Az elnök a pótjutalmazás egyes feltételeit ismertette, többek között megemlítette a bognár- és kovácsműhely feltételeit is, ami így hangzott: a kovácsok és bognár, ha az összes javítást elvégzi, ezen felül egy új kocsit elkészít, jogosult a „prémiumra", pótjutalmazásra. Amikor az elnöki beszámoló megvitatására került a sor, felállt ifjú Anthal Béla, ez a dús fekete bajúszos kovácsmester és mosolygós arccal mondta: — versenyre hívom Kelemen Lajost, a szövetkezet bognárját, hogy egy helyett két új kocsit készítsünk el. Ügy van! Helyes! — hangzott innen is, onnan is. Kelemen Lajos röpke ideig hallgatott, gondolkodott. — Mit gondolsz, elfogadja a kihí ást? — löki oldalba a hálamögölt ülő a társát. Amaz vállat vont. — A kihívást elfogadom — mondja a bognár — habár én csak magam vagyok, ti meg ketten dolgoztok. — Na most vágj vissza Bélus, ha tudsz, — gondoltain magamban. De nem sokáig várhat magára a kovács, ismét feláll. — Az igaz, hogy mi ketten vagyunk. de a mi munkánkhoz hozzá ion még 22 pár lónak a patkolása, azonkívül idejárnak Lipovéról is vasaltatni. Ez is igaz, ezt a bognárnak nem kell tenni. — Az egyik kocsit készítsük el már május elseje tiszteletére — fejezi be beszédét a kovácsmester. A május elseje tiszteletére vállalt kötelezettségek között egy kocsi vasalása is jelentős. Mennyivel másról tudna beszélni idős An^hat Béla, az öreg, nyugalmazott kovácsmester, az első magyar tanácsköztársaság vörös katonája, a fehér terror elől Bogyóra menekült öreg harcos. Pesten élt, ott dolgozott, ott volt alkotó része a pesti proletáriátusnak, ott harcolt május elsején a munkások jogaiért. Akkor nem kocsivasalással, nem békés munkával ünnepelték a nemzetközi mun-Anthal elvtárs ka ünnepét, május elsejét, hanem harccal, sztrájkkal, vörös zászlók alatti felvonulással, kalapáccsal a kézben. Most 1956-ban fiai, ifjú Anlhal Béla és Anthal Gyula, akik mindketten a szövetkezet kovácsai, a vén kovácsműhely ódon falai között, ahol édesapjuk több mint 30 éven át kovácsmester volt, meghosszabbított munkaidővel, nem ritkán késő estig is dolgoznak, mert sok a javítani való. A lovakat is át kell vasalni nyári patkóra. Az új kocsit pedig nem május elsejéig, hanem 10 nappal előtte ki akarják gördíteni a műhely alól. Nem kis munka ez, de méltóan akarnak elsején ünnepelni. A fújtató megállt. A vas szikrázva izzik a tűzben, majd az üllőre vágódik. — Húzz rá, szaporán, de könnyen — mondja a mester —... elég. A vas engedelmeskedett. Szépen összeforrott. A „hicc" jó volt . — Hányadika van ma? — kérdezi a kovács izzadságtól kivert homlokát törölve. — Április 19 — mondom. — No, ha valami közbe nem jön, holnap estére készen is lesz. Már csak a lőcsök végére a karikát kell ráforrasztani, aztán jön az oldalak beállítása. Ez egy kicsit több időbe kerül, mert piszmogó munka. Ha lehet, az éjjel még elkészítem az oldalakat összetartó lánc „pántjait" és „kész a kocsi". A vas ismét tüzesen az üllőre kerül. Megmérik a hosszát elég-e, aztán kézbe kerül ,.a szechammer" és — huzz rá, Gyuszit Még a föld is reng, ahogy ez az ifjú, szőkehajú, erős segéd a nagy kalapáccsal a simító kalapács fejére ver. A vas kénytelen engedni, meglapul, megnyúlik. Most a „rundhammer“-rel (ez egy kalapács féle, amelynek az alján újjnyi vastag félgömbölyű horpadás van) meggömbölyítik a vasat, hogy ne látszék az ütés nyoma. Egy-két nap, aztán jön a minőségi ellenőrzés. Nem egyszerű dolog egy kocsi átvétele. Először a „papa" vizsgálja át tapasztalt szemeivel. Ha az megvan, jön a falu szeme. Aki Bogyán jót akar tenni, hogy a többségnek tetszék, az jót kösse fel azt a bizonyos magyar ruhadarabot. No de mindegy. Nem azért kovács ifjú Anthal Béla már 22 éve, hogy ne tudjon egy kocsit megvasalni. A verseny egyik fele befejeződött. A kocsi kész. A bognáron múlik, hogy az első kocsihoz hasonló ügyességgel a másik kocsi is időben elkészüljön. Ez a kocsi pedig csiklandozza most már a kocsisok fantáziáját. — Versenyezzenek ők, hogy ki ül majd az új kocsin. — Ha a hátralévő 10 nap alatt az asztalos befesti a kocsit, — mondia végül a kovácsmester — ezen szeretnék május elsején Nagymegyeren felvonulni. Végh Gusztáv Versenyeznek a fiatalok Simkó István ben állnak az . „öregekkel". A felnőttek csoportja még meg is mosolyogta őket, amikor alig egy hónapja kijelentették, hogy május 1-re elkészül a két tyúkfarm. Ma természetesen elismerik, hogy a fiatalok méltó versenytársak, sőt az értékeléskor azt is be kellett látniok, hogy az eddigi munkában előnyt is szereztek. TJogy a 8 fiatal építő közül ki végéz jobb munkát, azt nehéz lenn_ eldönteni. Egyformán jól dolgozik Rincsu János, Szedlák Sanyi, Kiss György, vagy Pongó Béla. Sim-Л/Т indent lehet, csak akarni kell — ■L'-*- mondják a battyányi fiatalok. Es ők valóban akarnak. Fürge kezükben most is szaporán kopog a szekerce. Egyik helyen faragnak, másutt szögeznek s a május 1-re tervezett tyúkfarm április 21-re már tető alatt van. Még 2—3 nap és az utolsó simításokat is elvégzik. Így találtuk szorgalmas munka közben a Bérei Benjámin vezetése alatt álló „fiatal" építőcsoportot a battyányi EFSZ-ben. ügy látszik, mintha még most, szombat délután sem akarnák abbahagyni. Nem csoda, hisz versenykó Istvánnak, a CSIŠZ elnökének szavai szerint azért tudnak ilyen iá eredményeket elérni, mert csoportjuk' jól összeforrt kollektíva. Tj'zek az első benyomások, amelyekböl az idegen előtt már kirajzolódik a battyányi CSISZ-szervezet munkája. De az eddig látottak csak töredékei annak, amit a 46 CSISZ-tag vállalt a szövetkezetben. Mer! nemcsak az építkezésnél folyik a verseny, hanem minden téren. Ezért bts. • egyforma lelkesedéssel és elismerően a fiatalokról Gabri Lajos, az EFSZ elnöke és Dohányos Viktor agronómus. Szerintük a fiatalok köteleze:'ségvállalása arra enged következtetni, hogy az idei munkálatokban nem lesz fennakadás. A kötelezettségvállalásnál a CSISZ 11. szlovákiai kongresszusának határozataiból kiindulva főképp az idénymunkákra helyezték a *úlyt. Vállalták, hogy a. szénagyüjiésnél TOO brigádórát dolgoznak, egy cséplőnél pedig két műszakban szervezik meg a munkát. S hogy vállalásuk nem marad csupán papíron, azt már eddig is bebizonyították. A rét és legelők javítási munkáta■f*-Iáiból 30 hektár feljavítását vállalták. A teljesítésnél persze nem ragaszkodtak szigorúan a tervhez, mert Kulcsár és Battyányi traktoros 89 hektáron végezte el a boronálásl, simítózást, a többi CSISZ-tag pedig a 2 napos rét és legelő javító műszak alatt 20 hektáron a meszezést, 25 hektáron a fejtrágyázást. A legelő tisztításában pedig kiváló munkát végzett Breza Lajos, Simkó Böske, Horváth István, Csonka Rudolf, vagy ahogy Dohányos agronómus mondja, — az egész fiatalság. A kapásnövények megmunkálásából is jelentős részt vállaltak 15 hektár burgonya és 20 hektár kukorica munkálatait az ültetéstől a betakarításig ők végzik és minden munkában versenyt indítanak a felnőttek csoport-Bugár László csoportvezető, Nagy Eta mezőgazdász és Takács Domonkos, valamennyien a pozsonyeperjesi traktorosbrigád tagjai, a most kapott lenmag minőségét vizsgálják. A szövetkezet tagjai 30 hektáron termelnek az idén lent. Vetés után a talajt fogasolták, majd hengerelték. jaival. A cukorrépa munkálataiban pedig , azzal nyújtanak segítséget, hogy az egyénekre szétosztott parcellákon versenyeznek a magasabb terméshozam eléréséért. Ezt még fokozza az, hogy a szövetkezetben bevezették érdemszerinti- és a pót jutalmazást. 17" un és Fedor traktorosok is ver■*'- senyben állnak egymással. — Megy is a munka. Kun az évi termét április 20-ig már 76,55%-ra teljesítette, s május 1 tiszteletére pedig vállalta, hogy az év elején vállalt 170 százalék helyett 180 százalékra teljesíti évi tervét. A battyányi fiatalok aktív kezdeményezöképessége tehát hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezetben minden téren kibontakozzon a szocialista munkaverseny. S ez annál könnyebben megy, hogy a fiatalok minden termelési ágban ott vannak. A kocsisok között például 6 CSISZ-tag van, a 9 traktoros közöli 7-en az egyik építőcsoport, mind CSISZ-tagokból áll s ezenkívül a különböző munkaszakaszokon még kb. 10-en dolgoznak. A köztük kialakult ló versenyszellem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Horváth István szövetkezet a tervezett hektárhozamokat ne csak elérje, de túl is szárnyalja. Így etfíelkedik a hektáronkénti jövedelem, ezzel párhuzamosan a munkaegységek értéke, vagyis a tagok jövedelme is. A battyányi fiatalok tehát megta■f*- látták helyüket a szövetkezetben. Ezt elősegítette az is, hogy az EFSZ vezetősége és a nemzeti bizottság dolgozói helyesen értékelik munkájukat és mindenben támogatják őket. A baityányiaktól tehát tanulhatnak az olyan községek és EFSZ-ek vezetői, ahol a fiatalok eddig még „idegenek" az EFSZ-töl. De tanulhatnak az ilyen községek fiataljai is, hogy életük szebbé, gazdagabbá tételében ne várjanak mindenben csak segítségre, hanem maguk is váljanak kezdeményezőkké. —Haraszti—=
