Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-22 / 16. szám
t 10 földműves Ю56. áprffis !2. i—MÉHÉSZÉT Adjanak tanácsot... Öt éve méhészkedem. Két rajjal és rossz kaptárakkal kezdtem, de ma már van 18 családom és normaíizált kaptáraim 25x40-es keretmérettel. Eddig még sohasem pusztult el egy családom se — de szeretném, Па a hozzáértő olvasók segítségemre lennének egy megismétlődő kellemetlen dologban. A helyzet az, hogy méheim tavasszal erősen rajzanak. A múlt évben sem tudtam rendesen etetni, mert annak ellenére, hogy a mézíírőket korán felraktam, a legjobb családok mégis kirajoztak. Már reggel 8-kor meg kezdték a rajzást s még délután 5-kor is jött ki raj. Voltak olyanok is, amelyek a htideg miatt a fűben feküdtek. Tíz családom volt s ebből a raizás után Í5 rajt szedtem ősszé. Az erős rajzás természetesen a méhek méztermelékenységének hátrányára volt. Kérem az olvasó méhésztársakat adjanak tanácsot, mit tegyek, hogy az ilyen erős rajzásokat megakadályozzam. Slobodník Pál, Celáry — Kürt. Vándoroljunk fűzre Mint méhész állandóan figyelemmel kísérem méhészrovatunkat. Tekintve, hogy a fűzfa mézeléséve] kapcsolatban még nem olvastam a rovatban cikket, ezért szeretnék az e téren elért tapasztalataimról beszámolni. 1950 óta méhészkedem. Ekkor öt családdal kezdtem. Szlovák normalizált В kaptárokat használok. Méheszkedésem megkezdése előtt nagybn sok szaktanácsot meghallgattam és főleg nagy segítségemre volt és van ! ma is Örösi Pál Zoltán „Méhek között“ című könyve. Méhészkedésem kezdete óta mindig nagy súlyt fektettem a vándorlásra.. Minden évben vándorolok, mégpedig fűzfára és akácra. Vándorlásaimmal ez ideig mindig komoly eredményeket értem el. Tavaly pl. április 24-én mentem a Duna mellé fűzfára. A fűz ekkor virágzott javában. Az eredmény nem maradt el. Három nap alatt, azaz 27—30-ig méheim súlygyarapodása 10.5' kg volt családonként. Utána a május nagyon szeszélyes volt, de én könnyen vártam az akácra, mert méheim bőven el voltak látva élelemmel. A dimamenti akácosok nem biztosítják a kívánt eredményt, de a fűz igen. Itt akácról a hordás mindig mérsékelt más akácosokkal szemben. Véleményem szerint ezt a talaj okozza. Igaz, ugyan, hogy a mérsékelt ! mézhozamot kiegyenlíti akác után a többi vadvirág, ami itt nagy tömegben fordul elő és meglehetős hosszú hordást biztosít. > Ezért szeretném figyelmeztetni méhésztársaimat,, hogy minél többen vándoroljanak a fűzre, minél több méhcsaláddal használják ki a fűzvirág bőséges nektárát. A fáradság díja bőségesen megtérül. Soós László Felbár • E t e A sűrűsorokban felállíott kaptáraknái— legkívált a kijáró nyílások közelsége miatt — lehetetlen úgy etetni, hogy azt a szomszédos családok észre ne vegyék. Mert az élelem beadása után néhány perc alatt az így megbolygatott család egészen hangosan adja tudtára a közeli szomszédoknak az ő nagy örömét. Kitör és olyan erősen tájol, mintha rajzást a készülne. Ez pedig ‘még inkább felkelti a szomszédos családok figyelmét észreveszik a vígságot s meg is értik annak okát, természetes tehát, hogy. abból hívatlanul is ki akarják venni a maguk részét, aminek — egész bizonyos, hogy civakodás. dulakodás, öldöklés és rablás lesz u következménye. Hogy tehát elkerülhessük e veszedelmet, az élelem beadásával meg kell várni az alkonyatot. Így elejét vehettés jük, a rablás rögtönös kitörésének; mert az esthomálvban sem az élelemhez jutott, sem a prédára leső csaladok méhei nem távoznak lakásukról. De azért bármily óvatossággal, is intézzük az etetést, mégis azt tapasztaljuk; hogy a sűrűsorokban felállított méhcsaládoknál az etetés a legtöbo esetben rablással végződik. Az élelembe? jutott család, habár az esthomályban nem is kezd röpködni, de örvendező zúgással csoportosul a kijáró nyílás környékén, ezzel vonja macára a szomszédok figyelmét, mégpedig annál erősebben, minél többször megismétlődik az etetés. Ebből keletkezik előbb kutatás, majd civakodás, végül pedig rablás. Ezért előnyös az, ha a méhcsaládokat a szabadban távolabb helyezzük el egymástól és csakis este etetünk. Tíízdelés Tűzdelés: a fészek fejlesztése, fiasításos lépek közzé tett lépekkel. Erre akkor kerülhet sor amikor a fiasítás már nekilendült, a méhek vízhez és virághoz bőségesen jutnak, a mostani körülmények között áprilisban, illetve a fűz és kajszibarack virágzásakor kezdhetjük meg. Csak akkor lehet tűzdelni, ha a következő feltételek megvannak: a család a szélső fiasításos lép utcáján kívül 10 C fokos időben sűrűn megtölt egy-egy lép utcát, 20 C fokos időben két-két lép utcát. Kedvező, ha a legnagyobb Hasított lépfelület a keret kétharmad részét eléri. Ha ennél kevesebb, a család még az elfoglalt lépeket sem tudja jól kihasználni, fölösleges tehát tűzdelni. Általában minden három fiasításos lép után tűzünk egyet, öt után kettőt. A műveletet 7—10 naponként ismételjük. Ha 7-8 fiasításos lépet elértünk, céltalan folytatni a tüzdelést, mert az anyának elég helye lesz már a kibújt fiasítás sejtjeinek betetőzésével. Tűzdelésre meleg szobában tartott és cukros vízzel megpermetezett lépeket használjunk. A lépek a család fiasításos lépeivel egyidősek legyenek. Mindig a legtöbb fiasítású lépek közé kell függeszteni, A családnak bő mézkészlete legyen. Ha ez nincs, etetni kell. A fészket melegen kell tartani. Ha a tűzdelés feltételei hiányoznak, a fészket csak melléje helyezett léppel szabad bővíteni. Anyásítás Tavasszal az anyásítás könnyebb, mint más időszakban. A fejlődés időszakában az anyátlan család szívesen fogadja a termékeny anyát. Az agyatlanság megállapítása után az új anyát szabadon engedjük a fészek középső keretére. Megfigyeljük, hogyan viselkednek vele szemben a méhek. Ha az anya nyújtja a szipókáját és a méhek nem támadják, hanem szintén szipóká.jukkal nyúlnak feléje, élelmei adnak, nyert ügyünk van. A keretet nyugodtan betehetjük a kaptárba. A kaptárt letakarjuk és a családot legalább nyolc napig békében hagyjuk. Ha támadják, kénytelenek vagyunk kalitkába zárni. Aztán kalitkával együtt betesszük a fészek középső keretei közé s megvárjuk a következő napot. Ha támadják a kalitka dróthálózatán keresztül, még mindig tanácsos a családot újra átvizsgálni. Lehetséges, hogy valahol anyabölcsö maradt, vagy fiatal, meg nem párzott anya van a kaptárban. Ha azonban nem támadják, hanem etetik a dróthálón keresztül, akkor a kalitka múlását mézes, cukros péppel betömj ük és az anya kivezetését a méhekre bízzuk. Nyugodjak lehetünk, hogy nyolc nap múlva anyát és fiasítást tálé',nk. Az anvásítási munkálatoknál javunkat szolgálja a fény behatása, amely fokozza méhek anyátlanságának érzetét. Nagyobb a felzúdulás, sírás, és az új anya rögtön „udvart“ kap fiatal méhekből! melyek már etetik, védik, ápolják. Ma már értékelik a becsületes munkát Kitüntették az állami gazdaságok legjobb dolgozóit A múlt hét csütörtökén Bratislavában közös értekezletre jöttek össze Szlovákia állami gazdaságainak legjobb igazgatói és dolgozói, hogy értékeljék a múlt évben elért gazdasági eredményeket. A megnyitó beszédet Ján Šebik, az állami gazdaságok megbízottja tartotta. Azután elismerő oklevelekkel és ajándékokkal tüntették ki az állami gazdaságok 115 példás dolgozóját. A kitüntetett^ igazgatók sorában ott szerepel Vajda István a holiči, Olša Mihály a szeredi és Tarina Ottó, a bajcsi állami gazdaság igazgatója. A kitüntetett fejők névsorában találjuk Petrik V., a királyhelmeci állami gazdaság, J. Ševčík, a partizánskej állami gazdaság, N. Jánošík, a galántai állami gazdaság és J. Farkas, a palárikovói állami gazdaság fejőgulyásának nevét is, akik a múlt évben több mint 40(H) liter tejet fejtek ki minden tehéntől. A kitüntetettek között van Tirpák József is, a királyhelmeci állami gazdaság leleszi részlegének dolgozója. Értékes felszólalásából a következő részt idézzük: „Én a királyhelmeci állami gazdaság leleszi részlegén dolgozom, mint hízósertés etető és gondozó. Eddigi tapasztalataim szerint az állatoknál legfontosabb a takarmányozás idejének pontos betartása, a tisztaság és az állatok nyugalmának biztosítása, a szellőztetés, a sertések súlyszerinti elosztása egyes csoportokba, és főleg a takarmány, valamint a takarmány ízesítése. Nálunk.egy hízó napi adagja 1 kg kukoricadara, 0,5 kg árpadara, 20 dkg takarmányliszt, 30 dkg rizshulladék és 3 kg krumpli. Ezt a takarmányt' élesztővel összekeverve ízesítem. Minden sertés takarmányadagjában 1 dkg élesztőt adok, azonkívül sót és táplisztet is adagolok. Az etetést háromszor végzem naponta. mindig pontos időben A múlt évben 134 db hízósertést gondoztam, melyeknél 58 dkg átlagos napi súlygyarapodást értem el. Ebben nagy része van a jó takarmányozásnak, meg a takarmányok ízesítésének is, de szerintem mégis az a legfontosabb, hogy az ember szeresse az állatot”. * * * * Az értekezletre Mészáros Józsefet, a komáromi állámi gazdaság harcsási farmjának dolgozóját is meghívták. Ez a tény már magában azt bizonyítja, hogy szép eredményeket érhetett eľ munkaszakaszán. De hadd mondja e! maga, milyen munkát végez, milyen módszereket alkalmaz é.s milyen eredményeket ért el. „A harcsási részlegen 1955. január elsejétől dolgozom, mint anyasertésgondózó. Amikor átvettem az anyasertéseket, változást eszközöltünk a takarmányozásban is, hogy megszüntessük az egyoldalúságot. Azután 0.5 kg lucernadarát, 3 kg takarmányrépát és 3 kg takarmány sárgarépát, továbbá szemestakarmányt kaptak az anyakocák, aszerint, melyiknek hány malaca volt. Természetes, nem feledkeztem meg az ásványi anyagok adagolásáról sem, mert azok nagyban pótolják a felsorolt takarmányokból hiányzó tápanyagokat. Itt az állami gazdaságban hallottam, hogy a vas- és a réz oldatra is szüksége van az állatnak. Kezdetbe^: bizalmatlan voltam až idegen anyagokkal szemben, mert előző munkahelyemen másképp takarmányoztunk. Később azonban rájöttem, hogy csakis ezzel a takarmányozással várhatunk az anyakocáktól egészséges utódokat. Ennek tulajdonítható az is, hogy megelőztük a vérszegénységet, a hasmenést és más betegséget s minden anyakocától 14,9 egészséges malacot választottam él a múlt évben, 13,36 kg átlagsúlyban.. Kötelezem magam, hogy ebben az évben 17 malacot választok el minden egyes anyától” * * * Most pedig Erdélyi Ilona, a palárikovói állami gazdaság növény termes: - tési csoportvezetőjének felszólalásából tárunk néhány sort olvasóink elé: „Én egyszerű munkáscsalád gyermeke vagyok. Apám, mint napszámos dolgozott a múltban, abból tengette saját és ttflfcgyermekes családja életét. Már 10 éves koromban megkezdtem munkámat a^ mezőgazdaságban persze „gyereknapszámért”. 12 éves koromban 6 hétig dolgozt- m a cséplőgépnél, mint marokszedő, 2 mázsa búzáért. Akkor, a béresgazda szitkozódása közepette még gondolni sem mertem arra, hogy egyszer majd olyan értéke lesz a becsületes munkának, mint ma. Ma megbecsülnek munkámért, és rendes keresetemen kívül még kitüntetésben is részesülök, én, az egyszerű falusi asszony, aki abban a „régi jó világban” olyan közelről láttam a nyomor kegyetlen arcát. Nagy kitüntetés számomra, hogy résztvehetek az állami gazdaságok legjobb dolgozóinak értekezletén. Ez arra serkent, hogy a jövőben még jobban dolgozzam és én is hozzájáruljak nagy ügyünk, a szocializmus végső győzelméhez”. Még számos hasonló felszólalás hangzott el, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az állami gazdaságok dolgozói az egykori béressorsból felemelkedtek az emberhez méltó életbe. Munkájuk díja ma már nem a szitok, és a szűk kommenció, hanem a megbecsülés- és a rendes megélhetés. T. Szövetkezeteink megbarátkoznak a négyzetesenvető gépekkel Az iskolázás után, — melyen résztvettek a járás agronómusai és az EFSZ elnökei, — több szövetkezet akar géppel vetni. A magyarbéli szövetkezetben is gép pel vetették a krumplit. A vetőgép kitűnően dolgozik s nagy előnye az is, hogy a műtrágyát is a földbe teszi a krumplival együtt. Nem is akarják elengedni ■ a magyárbéliek, míg a krumplijuk mind a földbe nincs. A jókai szövetkezet vezetősége ügy határozott, hogy még- a kukoricavetés megkezdése előtt a kukorica-négyzetes ültetőgépet kihasználják a napraforgó ültetésénél s így a kukoricavetés idejére már nagy gyakorlatra tesznek szert. Örvendetes az a tény, hogy ma már sok szövetkezet akarja használni a négyzetbevető-gépet. A rétéi brigádközpont vezetője Dordai elvtárs kijelentette, hogyha kellő mennyiségben kap gépeket, akkor minden kukoricát négyzetesen vethetnek el. Csandal István Befejezték a kombájnok javítását Szabó István és Farkas Zoltán; a feledi gépállomás mozgóműhelyének ve zetői, akik a rimaszombati járásnak dolgoznak, már a negyedik hónapj a legszebb eredményeket érik el. Néhány nappal ezelőtt már befejezték gabonaarató kombájnok javítását. A szenei járás az elmúlt évben is elöl járt a mezőgazdaság gépesítése terén. Most is több olyan gépet alkalmaznak a tavaszi munkák folyamán — főleg a vetéseknél — melyekkel most dolgoztak először. E gépek minden szempontból beválnak. Eddig elvetettek több mint 3285 hektár árpát, 260 hektár zabot,.- 369 hektár tavaszi keveréket, 79 hektár cukorrépát, 115 hektár napraforgót, krumplit és borsót. A GTÄ jól felkészült a tavaszi munkákra s így alig volt fennakadás a gépekkel. A szövetkezet tagjai elégedettek voltak s a jókai szövetkezet elnöke, Vicián elvtárs azt mondta, hogy ilyen gyorsan és jól még nem végezték el a tavaszi munkákat. De a tavaszi munkákra nemcsak a brigádközpontok készültek fel jól, hanem a szövetkezetek is. Nem nézték az időt, éjjel-nappal dolgoztak. Ösztönzője volt a munkának a napi értékelés és a rendszeresen kiadott röplap is. A röplapokon értékelték a legjobb brigádokat és a legjobb traktoristákat. A legjobb brigád az utóbbi időben a pálďi brigád, A traktorosoknál is folyik a verseny. Jelenleg Krizsán Gyula, a nagyfödémesi brigád tagja van az élen. Tavaszi munkatervét 80 százalékra teljesítette. Jól dolgoznak még Rablánszki Gyula és Mucska Ferenc, az egyházfai brigád tagjai. Lánctalpas traktoroknál a legjobb Kojis Ferenc és Kovacsovszky József, akik felváltva dolgoznak s tervüket eddig 75,5 százalékra teljesítették A GTÁ jelenlegi legnagyobb feladata a kapásnövények négyzétesen való elvetése. A íúlt évben ez nem sikerült teljes mértékben s most akarják megmutatni, hogy tanultak a múlt év hibájából. A múlt évben a' helytelen kezelésből eredt a sok hiba. Ezért a GTA vezetősége úgy döntött, hogy az új gépek kezelőit iskoláztatja, és a gépek kezelőit nem fogják váltogatni. Az ferdök Köztársaságunk kormánya felhívással fordul az ország lakosságához, melyben a fával, mint nyersanyaggal való takarékosságra, valamiftt erdősítéssel a meglévő erdők szakszerű ápolásaival és a gyorsan növő fafajok tnyárfák) csemetéinek kiültetésével a jelenlegi faanyagkészlet növelésére hívta fel figyelmünket. Ezen felhívás és az elmúlt évek tapasztalatainak alapján rendezte meg áprilisban az Erdő- és Faipari Megbízotti Hivatal az erdők hónapját, amely szerves kiegészítője a város és faluszépítési akciónak. A fának, jobban mondva az erdőnek egészségügyi szempontból is nagy jelentősége van. Az üdülőtelepek és a szanatóriumok főleg erdőkben, méghozzá fenyvesek közelében épülnek. Az eiőfák ugyanis oxigént lehelnek ki, megtisztítják a levegőt, sőt a legújabb szovjet kutatások ' alapján olyan anyagokat (fytoncideket) termelnek, amelyek bizonyos kórokozó baktériumokat is képesek elpusztítani. De nézzük meg a fa illetve az erdő további hasznosságát is. Hatalmas vízieröműveink szintén megkövehónapia telik, hogy vízgyűjtő területeinket; a folyók felső vidékét erdők borítsák. Az erdők fái ugyanis lombozatuk, gyökérzetük és az általuk kialakított, erdei talaj segítségével lehetővé teszik, hogy a csapadék lassan, folyamatosan és szennyeződésektől mentesen kristálytiszta, csörgedező erekké alakuljon, melyek később bővizű foloókká duzzadva táplálni tudják víztároló medencéinket s így közvetlenül biztosítják energiaellátásunkat. De1 az erdő vagy keskenyebb erdősáv, esetleg fasor jótékony hatást gyakorol az éghajlatra is. Vajon hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy az erdősávok és a fasorok csökkentik a szél erejét, a talajnedv elpárolgását, megakadályozzák a téli időszakban lerakodott hóréteg elhordását s így emelik a talajvíz készletét. Ahol pedig sok a fa, ott megjelenik a hasznos madársereg is, amely a parasztembernek szinte ingyen napszámosa. Hacsak tehetjük, segítsünk erdőgazdaságunknak a tavaszi erdősítési munkálatokban, ültessünk ki az arra alkalmas helyekre minél több facsemetét. Kohán István
