Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-08 / 14. szám

1956. április 8. 10 t-MEHESZET­FÉSZEK BŐVÍTÉS Az első tavaszi átvizsgálásakor a hiányosságok pót­lásával lehetővé tettük méhcsaládaink gyors fejlődését. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. A főhordásra csak akkor lesznek elég erősek családaink, ha továbbra is mindent elkövetnek, a fiasítás növelésére. Az első tavaszi hordás megindulásával, amikor a petézés nagy lendületet vesz, minden családot újra át­vizsgáljunk. (Természetes, csakis melegben). A fészek választódeszkák közé van szorítva, a méhek a deszkák közötti kereteket sűrűn fedik. Ilyenkor a válaszdeszkát eltoljuk és a fészekbe újabb kereteket teszünk. A le nem szűkített fészekben megállapítjuk azt, hogy milyen lépek vannak a szélső fiasításos keretek mellett. Ha itt olyan kereteket találunk, melyek a fiasítás terjedését gátolják, (mézzel, virágporral teli, fiasításra alkalmat­lan keretet), akkor azokat a fiasítás mellől távolabb tesszük. A fiasítás mellé ezek helyett világos színű, dol­gozó sejtekből álló lépet helyezünk el, Ha mézeslépeink nincsenek, akkor a bővítésre használandó kereteket lan­gyos cukorsziruppal’, vagy hígított mézzel megpermetez­zük. Így a méhek korábban előkészítik petézésre. Még az időjárás bizonytalan és az éjszakák hűvösek, a fész­ket csak egy-egy kerettel szabad bővíteni. Melegebb idő­ben azonban egyszerre kettővel is lehet. Ilyenkor a fia­sítás és fészek mindkét oldalára tehetünk egy-egy kere­tet. Ha a hordás elég jó, műlépes kerettel is bővíthet­jük a lépet (lépcsíkot ne használjunk). Azért teljes mű­lépes kerettel, mert a lépkezdéshez hereseítek jutnak. — Ilyenre csak akkor van szükségünk, ha tenyésztésre al­kalmas heréket akarunk nevelni. Hordástalan időben mű­­léppel ne is kísérletezzünk, mert az csak meggörbül, vagy lerágják a méhek, de nem építik ki. Az időben végzett fészekbővitéssel elérjük, hogy a petézés gyorsan terjed újabb és újabb keretekre. Minél több keret van betetézve, annál több időt kell az anyá­nak petézésre alkalmas sejtek keresésével eltölteni Ezért erős családoknál az anya teljes petézőképességét nem tudjuk kihasználni. Nem tudunk elég munkát adni _ a fiatal méheknek sem. Nincs annyi fedetlen fiasítás, amennyit gondozni tudnának. Ez a rajzási ösztön fel­ébresztéséhez vezet. Ugyanekkor a gyenge családoknál az anya petézőképessége azért marad kihasználatlanul, mert nincs elég fiatal méh a fiasítás melegítésére. Mi a teendő, hogy az anyák petézőképességét erős és gyen­ge családoknál egyformán ki tudjuk használni? Az erős családoktól a fiasításos lépeket elvesszük és a gyengébb családokhoz helyezzük át. Hogyan végezzük ezt? Mikor az erős családoknál már hat—hét keretre terjedt a zártsoros fiasítás, egv-egy kelőben levő fiasj­­tásos keretet elveszünk, helyére fiasításra alkalmas lé­pet, hordás idején műlépet adunk. Az elvett Hasítással pedig a gyönge családokat felerősítjük. Jó mézelő és kiváló takarmánynövény A méhészek gyakran panaszkodnak a legelőre: „Kevés a mézelő növény. Senkisem akarja termelni. A méhé­szek pedig termelnének, nincs föld­jük“. Amíg csak magánméhészek létez­tek, valóban úgy volt, hogy kevés földterületekkel rendelkeztek. A mé­hészek népszerűsítették az egyes ki­váló mézelő növényeknek a termesz­tését, de jó példa hiányában nem terjedtek el. Leggyakrabban a facélia termesztését ajánlották. „Kevés mag­gal sok földet be lehet vetni“. A nö­vény igénytelen, takarmánya köze­pes, és másodvetésű növénynek is megfelel. Magja értékes és bőtermő. Engemet is ezek a tanácsok bíztat­tak a facélia termesztésére. Később rájöttem, hogy az' igazi haszon, aimt belőle nyerünk, nem a takarmány, hanem a méz. Takarmánynak gyönge. Magja értékes bár de nincs keres­lete. A facéliának nem vagyok ellen­sége, sőt szeretném, ha minél jobban elterjedne. De ne úgy propagáljuk, mint jó takarmánynövényt, hanem mint jó mézelőt. Nagyüzemi és egyé­ni gazdaságokban is érdemes' termel­ni, ha rossz elhanyagolt földekbe vet­jük, ahol más növényből nem» sok hasznot várhatunk. Továbbá másod­vetésnek. A leszántott tarlót, amit egyéb maggal nem szándékszunk be­vetni, vessük be facéliával. Ez bősé­ges zöldtrágyát és dús mélylegelőt biztosít. A facéliátől sokkal értékesebb nö­vény a baltacím. Ez kevesebb mézet ad, de mint takarmány legértékesebb valamennyi növényeink között. Külö­nösen növendékállatoknak és friss fejősteheneknek szolgál elsőrendű ele­delül. Gazdatársaim és én is beteg állatok részére tartogatjuk, őrizgetjük egész télen. Ha betegség nem követ­kezett be, akkor választott borjakkal és ellésben legyengült tehenekkel etetjük. Azelőtt a vásárra hajtott mar­hát falattuk baltacímmel, hogy hasa­sabb, mutatósabb legyen. A k; „mondás azt mondja, hogy jó bornak nem kell cégér. Ebben az ér­telemben a baltacím jó bor, mégis cégért kíván. Keveset termelünk be­lőle, pedig nemcsak elsőrendű méze­lőnövény és kiváló takarmány, hanem a talajjavításban is páratlan mun­kát végez. Meszes száraz talajunkon, ahol lu­cerna és lóhere vetéséhez válogatjuk a földet és még így is csak min­den szökőévben hoznak bő termést, addig a baltacím a domboldalakon és elhanyagolt földeken is díszítik. Füves-gyepes területeken is megho­nosodik, természetes arasznyi nagy­ságú szilvási füvek között. Csak kéz­zel szoktuk rávetni és beboronáljuk. Ha pedig úgy vetjük, mint a lóherét, védőnövénnyel együtt, nagyon jól te­rem. Következő évben olyan takar­mányt kaszálhatunk, amelynek illata még a nem szakértő figyelmét is fel­hívja. A baltacím évelő növény. Hogy meddig tartsuk, azt önönmaga mu­tatja meg. Nitrogéngyűjtő dús gyö­kérzete mikor megjavította a földet, a növény megritkul és elkorcsosodik. Ilyen1' r szántsuk ki és utána már vethetünk búzát, vagy más igényes növényt. Következő vetésforgóban a lóhere is jó eredményt hoz. A baltacím nagyon hasznos növény — s most van a vetés ideje — ezért ne feledkezzünk meg róla. Csuritla Gábor Takarmánykeverék-félék vetése A tavaszi vetésű takarmánynövé­nyek közül itt az ideje a bükkönyös zab és a zabos borsó vetésének. A vetést három-négy cm mélyen gabo­nasortávolságban végezzük, ha viszont a talaj felső rétege kiszáradt 5—6 cm legyen a vetési mélység. A vetőmag keverési aránya a zabos bükkönynél is meg a zabos borsónál is egyne­gyedrésznyi zab és háromnegyedrész bükköny, illetve borsó legyen. Vetés közben a magot állandóan keverjük a magládában, mert különben a könnyű fajsúlyú zab nem keveredik egyenle­tesen és foltos lesz a vetés. Vessük a cukorrépát Minden gazda tudja, hogy a jó ter­més alapja az idejében végzett vetés. Különösen áll ez a répára, amelyet akkor kell elvetni, amikor a talaj hő­mérséklete elérte az 5—6 C fokot. A vetés mélysége általában 2—3 cm. A sortávolság pedig 38—42 cm legyen. Vetés után járassunk hengert és tö­visboronát, s ha a talaj cserepesedik küllös kapával lazítsuk fel. A répa­bogarak ellen a táblák körülárkolásá­­vai vagy 1 %-os arzénos permetezés­sel védekezünk. A rizsvetömag előkészítése A jó rizstermés fontos előfeltétele, a gondosan előkészített jarovizált rizsvetőmag. A vetésre szánt rizst 8 óránként három ízben nedvesítsük be Egy-egy nedvesítéshez 12 liter vizet használjunk. A utolsó nedvesítés után 50—60 cm vastag rétegben halmozzuk és 20—25 C fok hőmérsékleten tart­juk két-három napig. Mikor a mag­vak 3 %-án észrevesszük, hogy meg­indult a csírázás, a garmadát szétte­rítjük, esetleg eresszük át szellőző rostán. Utána a vetőmagot gondosan szellőzve tároljuk a vetésig. A javori­­zált vetőmag gyorsabban kel ki és erőteljesebben nő. Irtsuk a gabonafutrinkát Különösen az egyénileg gazdálkodó parasztok kis parcelláin pusztít évről évre a kalászos növények egyik leg­veszedelmesebb kártevője a gabona­­futrinka, amely főként ott pusztít, ahol őszi gabona után újra vetnek. Ahol ez a veszedelmes kártevő meg­jelenik agritox idegméreg porozással kell irtani. A kukorica vetőmag előkészítését, ha még eddig nem ké­szítettük el most már haladéktalanul szorgalmazzuk. Válogassuk ki a fejlett fent és lent jól benőtt csöveket s csak a középső részt, ahol a kifogás­talanul kifejlődött szemek vannak, használjuk fel vetőmagnak. A vető­magnak szánt kukoricát vékony ré­tegben elterítjük, száraz, szellös he­lyen, mert rendesen még elég vizet tartalmaz: s néhányszor átlapátoljuk, hogy szárítás és tisztítás után zsákol­hassuk. Az ősziek ápolását az előrehaladott időre való tekintettel, gyorsan el kell végezni. A rozsot hengereljük, a búzát pedig bo­­ronáljuk. A fejtrágya első adagját le­hetőleg e műveletek előtt adjuk. Ha a rozs elég erős, nem kell visszariad­nunk boronálásától sem. A növényzet képe boronálás után néha megijeszti a tapasztalatlan szemlélőt, de a jó eredmény biztosan bekövetkezik. A hereföldek boronálását ne halo- I gassuk. Mindig csak eléggé megszik­kadt táblákon végezzük a boronálást. Az összehárított különböző növény­maradékokat gondosan hordjuk el a tábláról, nehogy a termésben kárt és a kaszálásnál akadályt okozzon. A prizmákban tároljuk még termésünk jelentékeny részét. A prizmák hőmérsékletét ál­landóan ellenőrizni kell. Gondoskod­junk a meleg és a széndioxid elveze­téséről. Ha a tárolt anyag egészséges, akkor a téli takarót ne húzzuk le. viszont, ha romlani kezd az átváloga­tását minél előbb végre kell hajtani. A cukorrépa-dugványok kiültetéséhez a dugványokat gondosan válogassuk át. A nem teljesen egész­séges, rossz alakú példányokat selej­tezzük ki, s tegyük külön a túlságo­san fejlett dugványokat is. Ezeket ültessük külön, nagyobb tőtávolság­ra. Az ültetésre szánt táblát gondosan munkáljuk meg s vonalazás előtt kö­zépnehéz hengerrel járjuk át. A leg­előnyösebb sortávolság 62 cm. A so­rokra pontosan vonalazzuk a tőtávol­ságot 35—40 cm-re a dugványok erőssége szerint. A kiültetésnél három körülményre kell ügyelni: 1 a dug­ványt egyenesen, merőlegesen kell a földbe ereszteni, úgy, hogy a gyökér a leeresztésnél meg ne görbüljön. 2. A dugvány feje egyszinten legyen a talajjal. Se mélyebbre, se magasabbra ne kerüljön. 3: A dugványt cipősarok­kal tapossuk körül, hogy olyan erősen álljon, meg se mozduljon, ha meg» próbáljuk kihúzni. A letaposás után a dugvány fejét gyengén letakarjuk, porhanyó földdel Ez védelem az esetleges éjjeli fagyok ellen. F. M. iort8ceoK»csaKSC8CW8<»aK$csaK^iOKSCgcKsaäcKSCiäct<«cgc*«*<aNo<308<S Megyesi István: u/ <JSzívekbe tüzet szítok Tudás vágya ízott bennem, reményektől forrt a lelkem: de az apám szegénysége ezer bajjal állt elébe. Sokszor mentem esdve, kérve az esperes úr elébe, de az isteni bölcsesség szent szájából így röppent szét: „Ha paraszt vagy, legyél paraszt. de и sorsod ellen vanaszt még akkor se szállón ajkad, ha nem segít senki rajtad, Paraszt volt a nagyaoád is, néked sem kell kalamáris. A parasztnak minek ecset, sértené a művészetet Mért költenél iskolára? Pénzt kapsz, hogyha jársz napszámba. Ha paraszt vagy, légy csak paraszt. S ne "zólj sorsod ellen panaszt!" Azóta már újra kezdtem, de a múltat nem feledtem, ez ad mindig erőt nékem. Sólyom szárnyon száll reményem. й mígléci szöyetkezetesek kölelezettségváSialása a CSKP megalakulása 35. évfordulójának tiszteletére A migléci EFSZ azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyek a kassai járásban elsőnek alakultak meg. Rendkívüli nehézségekkel kezdett. Ezek a nehézségek azonban nem szegték meg a szövetkezeti dolgozók kedvét, hanem kitartóan dolgoztak tovább. A múlt évben pártunk X. kongresszusának határozata tiszteletére több önálló és kollektív kötelezett­ségvállalást tettek. A munkát nagyon jól megszervezték. Ezáltal a terme­lési tervet, nemcsak hogy teljesítették, de túl is haladták. Ezek az ered­mények lehetővé tették a munkaegységek teljes értékének kifizetését és azonfelül 12 670 korona pótjutalomnak az elosztását. Az 1956. állami terv szerint a növénytermelést 8,8 százalékkal kell etnelniök, míg az állattenyésztést 15,9 százalékkal. Nagy gondot fordítanak éppen ezért az erőnormák kidolgozására és megtárgyalására. Az ünnepé­lyes évzáró közgyűlésen a tagság kijelentette, hogy minden erőfeszítéssel azon lesz, hogy az 1956. évi feladatokat túlteljesíthesse. Pártunk megala­kításának 35. évfordulója tiszteletére a következő kötelezettséget vállalják, és egyidejűleg versenyre hívják a kassai járás minden szövetkezetét az alábbi feltételek meHett: I. A növénytermelésben. 1. Az őszi és tavaszi vetést az ösz­­szes területen sűrű- vagy keresztsoro­­san végzik. 2. Az egész tervezett burgonya és kukorica területet négyzetesen ülte­tik el. 3. A burgonyát előcsíráztatják öt hektárra. 4. A cukorrépa vetésterületét 250 %-kal bővítik Id az eredeti állami tervvel szemben. 5. Az összterület 50 %-át kombáj­nokkal aratják. 6. A tervezett hektárhozamokat az egyes növényeknél az állami tervvel szemben túlteljesítik, mégpedig gabo­nából és kukoricából 10 %-kal, bur­gonyából 20, cukorrépából 50, takar­mányrépából 35, lenből 10, olajosmag­vakból 10, és takarmányból 20 %-kal. 7. Az istállótrágya kihordását a mezei trágyatelepekre egész éven át biztosítják. 8. Az évelő takarmányok 30 %-át magnak hagyják. 9. Minden fejőstehénre 40 q és minden növendékmarhára 30 q minő­ségi silót készítenek. 10. 1957-re annyi vetőmagot és ül­tető gumót biztosítanak, hogy nem kell az állami alapból vásárolni. 11. A rozs és lóhere terület 50 %­­án elvégzik a pótbeporzást. 12. A szárításra szánt takarmány csakis szárítókban szárítják ki; 13. A földterület 50 %-át mesze­­zik. 14. Megszervezik a növényi kárte­vők elleni harcot úgy, hogy azokat még csírájukban elpusztítsák. II. Az állattenyésztésben 1. Minden fejőstehéntől évi 2200 liter tejhozamot érnek el. 2. 100 darab tehéntől 90 darab bor­jút választanak el. 3. 100 darab tehéntől 85 borjút nevelnek. 4. A borjak 50 %-át rideg nevelé­­ses módszerrel nevelik. 5. Az elválasztott borjak súlygya­rapodása naponta 0,75 kg lesz. 6. Az egyéven felüli üszők 85 %-át évvégéig a tehén állományba besoroz­zák. 7. A vágószarvasmarháknál napi 85 dekás súlygyarapodást és 450 kg bea­dási súlyt érnek el. 8. Hízósertéseknél napi 50 deka­grammos súlygyarapodást és legalább 115 kg-os vágósúlyt biztosítanak. 9. Minden anyakocától legalább 12 darab malacot nevelnek fel, 15 kg-os átlagsúllyal. 10. Juhonként 4 kg gyapjút termel­nek. 11. 100 darab anyajuhtól 120 db bá­rányt választanak el. 12. A juhállománynál darabonként 10 kg sajtot termelnek. 13. Tyúkokként évi 120 db tojást érnek el. 14. A vásárolt csibék nevelésénél az elhullás nem haladhatja túl az 5 %­­ot. III. A munkaszervezés és jutalmazás terén. 1. A csoportok részére a dűlőket és az ingó és ingatlanokat jegyző­könyvileg egy vetésforgó idejére el­osztják. 2. A mezei csoportoknál a munka­­szervezést rendszerezik úgy, hogy a kapások, ipari növények és takarmá­nyok megmunkálását tagokként oszt­ják meg egymás között. 3. Az érdem szerinti jutalmazást bevezetik minden szakaszon. 4. Bevezetik minden vonalon a pót­jutalmazást, hogy a tervezett felada­tok túlteljesíthetők legyenek. 5. A munkaszervezés javítása cél­jából a szövetkezet vezetősége heten­te, a tagság havonta egyszer ülésezik 6. Az állattenyésztésben a munkál úgy megszervezik, hogy a takarmánv elkészítését, valamint annak szárítá­sát csakis az etető végezze el. 7. 14 db tehénnél bevezetik a Ma­­linyina módszert. 8. A sertések 50 %-ának hizlalását Surikov módszerrel végzik. A migléci szövetkezet ezen kötele­zettségvállalások teljesítésével 54? 090 koronát nyer, amiáltal lényegesen növekedik majd a tagok bevétele. A migléci szövetkezet dolgozói bíz­nak, hogy felhívásukat a kassal já­rás minden szövetkezete elfogadja s közösen teljesítik azokat a feladato­kat, amelyeket pártunk és kormá­nyunk elénk tűzött. Alexander Iván Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents