Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-15 / 2. szám
4 Éíŕlslallflíves 1956. január 15. Tiszta istálló egészséges tej Élelmezésünkben íalun és városon egyaránt fontos szerepe van a tejnek, amely ízletes, könnyen emészthető és tartalmazza mindazokat az anyagokat, melyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek. A tejből készült, vaj, sajt, túró, minden család asztalán közkedvelt csemege. A tej azonban táplálkozásra csak akkor alkalmas, ha egészséges tehéntől származott és nem romlott. Az állami gazdaságokban, EFSZ-ekben és egyéni gazdáknál olyan tejet kell tehát termelnünk, amely nyers állapotában is minden veszély nélkül fogyasztható. A teheneket rendszerint az istállóban fejik, ahol számtalan alkalom van a tej szennyeződésére. A szennyeződéssel együtt kerülnek a tejbe a különböző káros baktériumok. A piszkos istállóban gondatlanul ápolt tehéntől fejt tej egy köbcentiméterjében 55 ezer baktériumot is találtak, míg a tisztán tartott gondosan ápglt tehén tejében csak 3 ezret, tehát egy tizedét sem. A szennyeződés föforrása a tehén testéről lehulló bőrkorpa, szőrszál és a rászáradt trágya. Szennyezi a tejet az istálló levegője, takarmány, a fejőedény, a trágya és az alom is. A szennyezett tej fogyasztásra és feldolgozásra alkalmatlan. A szennyel együtt a tejbejutó baktériumok különböző tejhibákat okoznak. Az ilyen tej forraláskor összecsomosódik, összefut, forralatlanul pedig gyorsan romlik. Télen az állatok a meleg, párás levegőjű istállóban tartózkodnak és takarmányuk is olyan, hogy az erősen szennyezi az istálló levegőjét, az állatok testét, és a kifejt tejet. Könnyebb az állatok szennyeződését megakadályozni, mint a szennyes állatokat megtisztítani. Ezért legyen az állatok alatt bőséges és tiszta száraz alom. Penészes, rothadt szalmával ne almozzunk. Az elhasznált szennyes almot minden fejés előtt távolítsuk el az istállóból. A trágyát az. alomról napközben is szedjük le, nehogy a 'tehenek a lefekvés alkalmával magukat beszennyezzék. Ne halmozzuk fel az istállóban a trágyát, mert ez erősen szennyezi az istálló levegőjét és ezen keresztül fertőzi a tejet. A tehenek gondos ápolását naponként rendszeresen végezzük el. A tőgyet és annak környékét fejés előtt alaposzellőztetéssel tartsuk a tehénistálló levegőjét 10—12 Celsius fokon, páramentesen. A tehenek etetését leghelyesebb rögtön fejés után végezni. Így az etetés alatti porképződés az állatok takarmánnyal való szennyeződése . jobban elkerülhető és egyes takarmányok sajátos szag- és ízanyagai nem kerülnek a tejbe. A tej fejés közben könynyen felveszi az istálló szagát. Ezért különösen vigyázzunk a silótakarmányok etetésénél. A silótakarmányt lesan tisztogassuk meg. Ügyeljünk az istálló levegőjének páratartalmára és hőmérsékletére is. A fülledt, .párás levegőjű istállóban az állatok nem érzik jól magukat, az ilyen istállóban gyorsan elszaporodnak a baktériumok, erősen szennyezik fejés közben a tejet. Az istálló padozatát, a jászlakat, a járdát,, a falakat, a menyezetet rendszeresen seperjük le, minden fejés előtt alaposan szellőztessünk. Ugyancsak gondoskodjunk a híg ürülék gyors elvezetéséről is. Az istálló ablakainak nyitvatartásával, a gyakori hetőleg fejés után etessük, vagy ha fejés előtt adjuk, akkor, alaposan takarítsuk ki a jászlakat, és gondosan szellőztessünk. Ne etessünk földdel szennyezett. fagyott és rothadt, üszög-, rozsda- és penészgombákkal szennyezett takarmányt. Egy percig se tartsuk a kifejt tejet az istállóban vagy a takarmányosban, mert kellemetlen mellékíze lesz. A tejet külön tejgyűjtő kamrában, annak hiányában az istálló nyitott ajtajában gyűjtjük és gondosan megszűrjük így jobb ízű és egészségesebb tej kerül a dolgozók asztalára. Hasznos és káros rovarok A rovar nemcsak szemetgyönyörködtető dísztárgy, kedves jelenség, hanem élőlény is, amely táplálkozik, szaporodik, mozog és érez. Sokan olvasóink közül azt fogják mondani, mi nem akarunk természetkutatók lengi, mi földművesek vagyunk, nekünk nincs időnk rovartanna! foglalkozni. Ez téves felfogás. A rovartan fontos a,- földművesek, gyümölcstermelő és szőlőművesnek, mert arra megtanít, 1. A közönséges szúnyog (Culex pipicno) 2. A malária terjesztő (Anopheles) hogy melyik rovarfaj hasznos vagy káros. Hasznos az a rovar, amely az ember valamely életszükségletét közvetlenül, vagy közvetve kielégíti; például a méh vagy a selyemhernyó. Ezeket nevezzük közvetlen hasznos rovaroknak. A „közvetve” hasznos ronövénypusztító kártevőket megszabott határaik közé szorítják vissza s így azok túlszaporodását megakadályozzák. A hasznos rovarokénál jóval nagyobb a kártékony rovarok száma. Kártékony az olyan rovar, amely pusztítja az ember, vagy hasznos állati táplálására és egyéb szükségleteinek kielégítésére termesztett növényeket, növényi, állati vagy ipari termékeket, anyagokat, eszközöket, stb... Az emberek és a hasznos állatok Egészségére káros például a vérszívő tetű, a poloska, a szúnyog és a bolha. De vannak ezeknél sokkal veszedelmesebb betegség-közvetítő rovarok, amelyek vérszívásuk alkalmával az embert és háziállatait súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegségek kórokozójával oltják be. Ilyenek például a maláriát, sárgalázt terjesztő szúnyogfajok. Kiderült, hogy az ártatlannak vélt házilégy több ragályos betegséget (tífuszt, kolerát, stb.) visz át az emberre. De rengeteg a növényi kártevő is. ilyen például a vetési bagolypille hernyója, a pattanó bogarak lárvái (drótférgek), cserebogarak, a borsózsizsik, lencsezsizsik, mákbogár, szölömoly, filoxera stb... Újabban hazánkban előfordul a „Colorádo”krumplibogár és az amerikai fehér szövőlepke hernyója is. Látjuk tehát, hogy a rovartan nem kizárólag egyesek szórakoztató kedvtelése, aminek azt némely ember tartja, hanem minden tekintetben komoly természettudomány, amely számtalan vonatkozásban van a gyakorlati élettel. Dexler Béla ______ч . ■ a. Futoncok, b. annak lárvája, c. Homokfutó, d. lárvája. e. aranyos bábrabló hernyót pusztít. Mindannyian hasznosak. A vetési pattanó bogár és lárvája (nagyítva) drótféreg. Igen kártékony. varok pedig azok, melyek az idegen beporzásra szoruló virágos növények megtermékenyítésében fontos szerepet játszanak. Például a különféle viráglátogató rovarok, amelyek a hímport testükön egyik virágról a más'ikra átviszik. Hasznosak a „ragadozó” és „élősködő” rovarok. Ezek az életközösségek egyensúlyi állapotának fenntartásában működnek közre, mert a A gyümölcsösben Végezzük el termőfáinknál a koronaritkítást, kéregkaparást, fatisztogatást, sebkezelést és gyökérsarjak eltávolítását. Az idősebb 'fákat most ültethetjük át a legjobb eredménnyel. A nyulak elleni védökötözéseket vizsgáljuk át és javítsuk ki. Kiöregedő fákat részlegesen, vagy teljesen megifjítjuk, de nagyobb fagyok alkalmávalezen munkálatokat nem végezzük, mert az elfagyás veszélye áll fenn. Kivételt képeznek a csonthéjas gyümölcsfák, dió, gesztenye, melyeknél a ritkítást, ifjítást a nyár végén, esetleg szeptemberben végezzük el. Ha fáinkra sok hő rakodott, rázzuk le, nehogy a teher alatt összetörjenek. A megfagyott hónál elővigyázatosan járjunk el, nehogy összetörje a gallyakat. Fagymentes napon oltóvesszőket szedhetünk és ezeket gondosan elvermeljük a pincébe, nedves homok közé. Enyhe fagymentes napokon az őszi szemzéseket biztosító csapra metsszük. Megkezdhetjük az idősebb oltványok korona alakítását. Szerszámainkat is kijavítjuk. Gyümölcsöskamráinkat két-három hetenként vizsgáljuk át és a romlandó gyümölcsöket távolítsuk el. Etessük a hasznos madarakat, mert nagy segítségünkre vannak a kártevők pusztításában. A csonthéjasok magja még elrétegezhető a pincében, nyirkos homok közé. Badonics Mihály A szőlővessző szedése A dugványozás és gyökeresítés útján szaporításra szolgáló szőlőveszszőkét legjobb még ősszel, a lombhullás után, de a nagy hidegek beállta előtt megszedni. A téli fagy és az ólomeső a tökén hagyott vesszőkben tavaszig sok kárt tehet. A megszede s megtisztított vesszőket megfelelően feldaraboljuk, osztályozzuk és télire gondosan elvermeljük. Maga a megszedés egyszerű dolog, mégis nagy körültekintést igényel, meri szaporításra csak teljesen érett, épn, egészséges vesszőt érdemes felhasználni. Vesszőszedéskor vigyázzunk, hogy olyan vesszőt vagy vesszőrészt, amelyre- a művelési és metszési mód szerint tavasszal szükségünk lesz, le ne 'ágjunk, mindig hagyjunk pár rüggyel hosszabb s nagyobb számú vesszőt. V megszedett vesszőket kötegekbe kötve, tavaszig elvermeljük. A tyúkok téli takarmányozása A tél folyamán fordítsunk nagyobb gondot tyúkállományunk takarmányozására. Ezt szükségessé teszi a megfelelő tojástermelés elérése, valamint az időjárás viszontagságai között az állatok egészségének megóvása. A tyúkok takarmányozására többnyire a szemestakarmányokat (kukorica, árpa, ecsu) és ezek daráit használjuk. A táplálóanyagok, különösen a fehérjék, kiegészítése céljából ezen felül ipari takarmányokat (korpa, olajpogácsa-daru, halliszt, húsliszt) adunk. Ezek a takarmányok csak részben biztosítják az állatok természetszerű táplálását, különösen vitaminszükségletük kielégítését. Tavasztól őszig az udvaron, szérűskertben, vagy a ház körül kapargáló baromfi, eíeségének egy részét maga keresi meg. Sok vitamindús, friss zöld eleséget fogyaszt. Télen, midőn a baromfi aránylag keveset tartózkodik a szabadban és ott jóformán semmi eleséget nem talál, megfelelő takarmányok segítségével kell az állatok vitamindús, természetszerű ellátásáról gondoskodni. Adjunk gyök-, gumós- és* szálastakarmányt A téli takarmányozásnál nagy szerepet kell juttatni a gyök- és ggmóstakarmányoknak, továbbá a szénaféléknek. E takarmányféleségek közül némelyiket (sárgarépa, cékla, stb.) a baromfitenyésztők jórésze eddig is rendszeresen felhasználta. Igen fontos lenne azonban, hogy a jövőben minden tenyésztő az eddiginél jóval nagyobb mennyiségben adjon állatainak gyök-, gumós- és szálastakarmányt. A gyök- és gumóstakarmányok közül a baromfitenyésztésben legjobban a sárgarépát használhatjuk fel. A sárgarépának .jelentős karotín tartalma van, könnyen emészthető, és a baromfi megfelelő hozzászoktatás után szívesen fogyasztja. Nagyobb mennyiségű sárgarépa etetése csak úgy érhető el, ha a répát apró 4—5 mm-es darabokra felvágjuk és a lágyeleségbe egyenletesen belekeverjük. A szénafélék közül a baromfiak számára leginkább lisztté őrült lucernaszénát adjunk. Csak a kevés rosttartalmú, fiatalon kaszált, leveles lucernából készítsünk lisztet. Az ilyen lucernaliszt minősége meghaladja a korpa táplálóértékét, mert több fehérje és vitamin van benne, mint a korpában. Az elmondottak alapján állítsuk össze egy tyúk téli takarmányadagját, a tömegtakarmányok fokozott felhasználásával. Egy 2—2,40 kg súlyú tyúk részére a napi takarmányban — téli időszakban — 103 gramm szárazanyagot, (79 gramm keményítőértéket és 13 grpmm fehérjét) kell adnunk. Ez a táplálóanyag az életfenntartáson felül havonta mintegy 6 db tojás termelésére is elegendő. A takarmányadagot a következőképpen állíthatjuk össze: Takarmány neve Mennyisége Száraz anyag Keményítő érték gramm Fehérje Árpa 10 8,6 6,7 0,80 Kukorica 62 53,1 49,0 5,14 Korpa 10 8,7 4,6 1,00 Halliszt 7 6,3 5,1 3,50 Fölözött tej 10 0,9 0,9 0,39 I.uícernaliszt 15 13,5 6,3 1,65 Sárgarépa 80 12,0 6,4 0,32 194 103,1 79,0 12,80 A takarmányok egy részét (10 gr. árpa, 32 gramm kukorica) szemesen, másik részét (20 gramm kukorica, 10 gramm korpa, 7 gramm halliszt, 15 .gramm lucernaliszt, 80 gramm sárgarépa) pedig darakeverék formájában, lágykeverékként adjuk. A keveréket fölözött tejjel nedvesítsük meg. Igen ajánlatos a szemesen adott árpát csíráztatni és csíráztatva etetni. Csiráztatáshoz az árpát egy napig áztassuk, utána 20 cm vastag rétegben elterítve, mintegy 5 napig csírázni hagyjuk. Akkor etessük, amikor a csíra (nem a gyökér) hossza a mag hosszát elérte. Csúsztatáskor az árpa éles héja megpuhul, a mag keményítötartalma elcukrosodik, s ezáltal könnyen emészthetővé válik, vitamintartalma pedig megsokszorozódik. A baromfik A baromfik könnyen megbetegedhetnek. A betegséget pedig könnyebb megelőzni, mint orvosolni. A tisztaság legjobb orvosa a baromfi betege ségek megelőzésének. Az ólak tisztátalanságával és a baromfik hiányos gondozásával különböző fertőző betegségek lépnek fel. A baromfi-kolerában sokszor egész vidék baromfiállománya járványszerüen elpusztul. Hogy ennek a betegségnek elterjedését megakadályozzuk, a hatóságoknak azonnal be kell jelenteni, és a beteg baromfikat el kell különíteni. Minden elhullott baromfit oltott mésszel leöntve el kell ásni. A2 ólat gondosan kitakarítani és karbonos mésszel kimeszelni. betegségei A szomjúságtól pipet kapnak a fiatal tyúkok, csirkék. Ezt a betegséget a nyelv hegyén keletkező bőrkemén.vedés okozza, s emiatt az állat nem tud enni. Az etető teendője, hogy a szaruréteget a baromfi nyelvéről eltávolítsa és tejben áztatott kenyérrel vagy kukoricaliszttel etesse a beteg állatokat. A baromfik eltetvesedését szintén a tisztátalanság okozza. Ezeket az élősködőket rendszerint más baromfiudvarokról hurcolják be. Ilyen esetben az ólat forró marólúggal kell kimosni és minden rést, repedést marólúgos mésszel kimeszelni és betömni. Majerszki Márton, tanító, Szalka. Jól jövedelmez a szárnyasok tenyésztése Az érsekújvári II. EFSZ évvégi zárszámadásának hozzávetőleges eredménye azt bizonyítja, hogy pénzjövedelmük jelentős részét a baromfitenyésztésből nyert összeg képezi. A tágas baromfifarmon több mint 3600 Leghorn, Rhode-Island és Wiandotfajtájú tyúkot tenyésztenek. A műit évi tojáshozam egy-egy tyúknál 140 darab volt. Ez a szép eredmény a szövetkezetnek lehetővé tette, hogy a kötelező tojásbeadáson kívül 30 ezer darabot értékesítsen szabad áron. Ebben nagy érdeme van Ma.iercsík Júliának, Majzon Máriának, Ölvecky Máriának és Kovács Júliának, akik a köbölkúti ellenőrző állomás utasításai szerint pontosan betartják a takarmányozás időpontját, a takarmányozási tervek szerint Ízesítik a baromfiak takarmányát. A helyes takarmányozásnak köszönhető, hogy a téli hónapokban is magas tojáshozamot érnek el. A baromfiról való fokozott gondoskodás kifizetődik az érsekújvári II. EFSZ tagjainak. Ezt bizonyítja a tojásért és a baromfiért kapott 2X8 ezer korona. Szárított vért etetnek a sertésekkel A szlováki.ai vágóhidakon felgyűlemlet vért eddig csupán a Nagyszombat melletti Zvar-i takarmánykészítő üzem dolgozta fel. Kelet-Szlovákiában értéktelen hulladéknak tartották a levágott állatok vérét. A kelet-szlovákiai húsfeldolgozó üzemek dolgozói most javaslatot terjesztettek az illetékes szervek elé, hogy a vágóhidakon nyert vért értékes takarmánnyá dolgozzák fel. E célra átépítették a szepestamási burgonyaszárítót. A múlt év utolsó hónapjában megkezdték a vér feldolgozását. A vérből un. takarmánydarát készítenek, amely vér és korpa keverékből tevődik össze. Az ilyen vegyi úton nyert takarmánydara 29 százalék könnyen emészthető fehérjét tartalmaz, és igen ízessé teszi a sertések egyéb takarmányát. A szepestamási vérszárító üzemben már több tonna ilyen takarmányt készítettek, s az 1956-os év első negyedében annyit gyártanak belőle, amely 420 tonna könnyen emészthető fehérjét tartalmaz. A vérszárító üzem Szlovákia valamennyi vágóhídjáról nyert vér feldolgozására alkalmas.
