Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-21 / 34. szám

12 Földműves 1955. augusztus 21. A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL ■Aims A HAtra AIKOIMÁNY NÉHÁNY ÉVTIZEDDEL ezelőtt, Ady Endre, a nagy magyar költő és hazafi egy cikkében így írt az akkori Magyarországról: „Az ország majd­nem gyarmata egy másik züllő or­­szagnak ... beteg ország. Koldús, mert kiszipolyozták és mert kiszipolyozzák. Magában nem bízó, mert másoktól függ... Itt még társadalmilag az őskorban élünk. Amit kultúrára ál­dozhatnánk, lenyeli Ausztria és a had­sereg. Mindezek fölött pedig az ország sorsát kaszinóban intézik. A magyar politika — írta a továbbiakban Ady — teljesen belemerült a reakcióba és nak, amely ezt az új szabad életet szervezi, védi és oltalmazza — a munkás-paraszt szövetség a szikla­szilárd alapja. Az alkotmány e szö­vetség törvénye: a munkás-paraszt szövetség állandó erősítése az alkot­mány éltető forrása. Ez a szövetség széttörhetetlen gátat emel a népi ha­talom vívmányainak védelmére. Ez a szövetség új tartalmat adott az or­szág életének: a dolgozó nép boldo­gulásának tartalmát. EZEKET A VÍVMÁNYOKAT szögezi le és biztosítja a Magyar Népköztár­saság Alkotmánya, melynek megszü­Az Alkotmány biztosítja a pihenéshez való jogot. A megérdemelt munka jutalmaként a magyar dolgozók ezrei nyaralnak a Balaton mellett. egészen a kiváltságosok osztályát szol­gálja. A nép kivándorol... Árva, si­vár, csúnya őszi kép kietlenkedik előt­tünk ... Ide új hit, új erő és új munka kell!“ Amit Ady Endre az új, szabad Magyarországot megálmodó nagy har­cos néhány évtizeddel ezelőtt oly hőn óhajtott a magyar népnek, az ma valósággá vált. Új hit — a dolgozó nép teremtő erejébe vetett hit; ú j erő — a dolgozó tömegek ereje, és új munka — a szocializmus építése megteremtette azt a, Magyarországot, mely gyökeresen más képet mutat, mint aminőt Ady festett. Uj társada­lom, új ország született, s a felsza­badult nép a maga sorsát intézi. Tu­lajdonába vette fez a nép a gyárakat, földeket, bankokat, — mindazt, ami­vel még egy évtizeddel ezelőtt is a vérét szipolyozták a kizsákmányoló osztályok. Sajátjáévá tette a nemzeti kultúra minden örökségét és vívmá­nyát. Kezébe vette a hatalmat, — néphatalom lett Magyarországon. Be­bizonyosodott, hogy a dolgozó nép rá­termett arra, hogy az országot ve­zesse, irányítsa, és a boldog élet fel­tételeit megteremtse. A magyar nép új, szabad életének, annak a liatalom­letését a független hazában a szocia­lizmust építő magyar nép immáron hetedszer ünnepli. A magyar Alkot­mány Magyarország történetének leg­nagyobb, legdöntőbb feladatát rögzíti le. A régi Magyarországon a tőkéseké és a nagybirtokosoké volt a hatalom. Gyötrő kenyérgond, munkanélküliség, sötét nyomor, üldöztetés, a gyárosok hajcsármódszerei, ez jellemezte a ma­gyar munkások sorsát. A régi Magyarországon a legsöté­tebb elvadultságot, nyomort' és tudat­lanságot jelentette a falu. A földesúr igájában nyögő dolgozó paraszt, vagy summás, mindenből kisemmizett, látás­tól vakulásig robotoló jogtalan ember volt. A felszabadulás, a Szovjetunió testvéri segítsége, a munkáshatalom, meghozta a dolgozó paraszt számára is azt, amiről évszázadokon át álmo­dott, övé lett a föld. S ma már a gépek ezrei, a kultúra áldásai, a vil­lanyfény, az új iskolák, s kultúrházak teszik könnyebbé és szebbé a paraszt életét. Egyre többen lépnek rá a szö­vetkezeti gondolkodás útjára, hogy így biztosítsák a boldogabb holnapot. Ä parasztok ezrei vesznek részt a ha­talom gyakorlásában is. Az új paraszti élet tanúskodik arról, hogy mily iga­★ ★ ★ zak az Alkotmány szavai: „A Magyar Népköztársaságban megvalósult a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.“ Magyarország e szövet­ségben, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, erős ipari országgá vált. A szocialista városok, létesítmények egész sora, — Sztálinváros, Tiszalök, Kazincbarcika, Komló, Várpalota és a többiek — vívta ki az egész magyar dolgozó nép elismerését. Joggal büszke a magyar nép a kul­­túrforradalomra is, amely végbement Magyarországon. Felvirágzott a kul­túra, a tudomány és a sport — a nép államának hathatós segítsége nyomán. A MAGYAR ALKOTMÁNY — amelynek megalkotásában a sztálini alkotmány mutatott utat — a szocia­lista humanizmus megtestesülése. Lé­nyege: legfőbb érték az ember, min­dent a dolgozó emberért! A burzsoá „alkotmányok“ célja ezzel szemben: az emberi méltóság íezüllesztéset, a dol­gozó ember szabadságának elrablása. A Magyar Népköztársaságban — éppúgy mint nálunk — minden hata­lom a dolgozó népé. A dolgozó milliók ezernyi képviselője intézi, igazgatja közvetlenül az ország ügyeit. Ezek a tanácstagok a nép soraiból valpk és a nép által választott küldöttek,' akik a felszabadított Magyarország 10 esz­tendeje alatt sajátították el az ál­lamvezetés művészetét. Az Alkotmány biztosítja azt, ami a múltban vagy tilos volt, vagy elér­hetetlen álomnak tűnt a dolgozó em­ber szemében, s ami ma' mindennapos valóság: a munkához, a művelődés­hez, a pihenéshez való jogot. Egyén­­jogúvá váltak a nők, s a párt, a kormány, az egész dolgozó nép sze­­retete veszi körül a fiatalokat, gondos­kodik róluk, hogy testben és lélekben egészséges, képzett, öntudatos, bátor, minden helyzetben rendíthetetlenül hű fiai legyenek a hazának. S az alkot­mány rendelkezései megadják nemcsak a rendelkezéseket, hanem a biztosíté­kokat is erre. MAGYARORSZAG MA MAR nem az imperialista hódítók játékszere és a dolgozó emberek börtöne. Az „új hit, az új erő és az új munka“ új orszá­got teremtett. „A Magyar Népköztár­saság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az or­szág függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen.“ Ez az az igazság, elszánt aka­rat, amely minden becsületes magyar dolgozót arra ösztönöz, hogy min­dent megtegyen hazája növekvő jó­létéért és boldogságáért éppúgy, mint népe hatalmának megvédéséért. Tizenegy éve szabad Románia népe Tizenegy éve szabadította fel Ro­mánia népét a szovjet hadsereg, s azóta halad a szabad népek fényes útján. A Román Népköztársaság a felszabadulás óta küzdelmes, nagy utat tett meg, s ezen évek munká­jának számvetése, gazdag eredményei, büszkeséggel töltik el a testvéri né­peket is. A felszabadulás után az új Románia a kommunista párt vezetésével, a munkások és parasztok szövetségére támaszkodó szilárd állammá, önálló politikát folytató népi hatalommá e­­melkedett. A párt köré tömörült dolgozó nép ellenállhatatlan erőre tett szert, olyan országot teremtett, ahol szabadon bontakozik ki a nép alkotó ereje. Áz eltelt 11 esztendő alatt egész új iparágakat teremtettek, ameiyek a román népgazdaság további fejlő­désének alapját vetik meg. Villamos­ipar, gépipar született Romániában, s ma számos olyan gépet gyártanak, amelyet azelőtt külföldről kellett be­hozni. A régi gyárak új, korszerű fel­szerelést kaptak, kibővültek, új gyá­rak, üzemek létesültek, melyek a szocialista építés alkotó erejét jelzik. Alapvetően megváltozott a dolgozó parasztság élete is. A nagybirtokok felszámolása s ezen területeknek a földnélküliek közötti elosztása, vala­mint gépek, traktorok, nemesített ve­tőmag, előnyös kölcsönök juttatása hozzájárult a földművesek életszínvo­nalának emeléséhez. A kis- és kö­zépparasztok tömegei léptek a szö­vetkezeti gondolat útjára, hogy a nagyüzemi gazdálkodás révén, maga­sabb terméseredmények elérésével biztosítsák az örömteljesebb holnapot. A felszabadult nép a kultúrában is nagyot alkotott. A népi demokratikus Romániában új magaslatokra emeiték a művészetet, irodalmat, a népi kul­túrát. Gondoskodó szeretettel körül­vett kultúregyüttesek, ének- és tánc­csoportok terjesztik a román nép, Moldova, Erdély felbecsülhetetlen gaz­dag népi művészetét. Leírhatatlan a különbség a régi és az új Románia között. De az új, felfelé ívelő élet megteremtése nem ment könnyen Romániában sem. Ne­héz áldozatok, harcok, a belső ellen­ség, a régi legyőzése, az új harca az elavulttal — ez töltötte ki 11 év küz­delmét. Ezen az úton, ahol minden lépést kemény, céltudatos munkával kell kiharcolni, a Román Munkáspárt szer­vezi és vezeti a harcot, szüntelen munkálkodik a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésén, harcol a ter­melés fokozásáért, a munka terme­lékenységének növeléséért, a takaré­kosságért, mert ezek a jólét alapvető feltételei. A párt az az erő, amely egységbe kovácsolja a romániai népe­ket a lenini-sztálini nemzetiségi po­litika elvei alapján. A román nép minden erejével a szebb holnap építését segíti elő s minden vágya a béke. Külpolitikája a nép akaratát tükrözi vissza, meg­védeni a békét, biztosítani a nem­zetek közötti együttmunkálkodást és biztonságot. Közös felszabadítónk, a Szovjetunió arra tanít, hogy nincs nagyobb erő, mint a népek összefogása, barátsága. A román nép szabad, boldog életé­nek tizenegyedik évfordulóján együtt örülünk vele építőmunkája sikereinek és kívánjuk, hogy a jövőben is további nagyszerű győzelmeket érjen el a szo­cializmus építésében, a béke védel­mében. A kísérleti- és kutatómunka a mezőgazdaság szolgálatában. Néhány nappal ezelőtt (augusztus 12-én) örökre lehúnyta szemét Thomas Mann, korunk legnagyobb német írója, aki ez év júniusában töltötte be nyolcvanadik évét. Ravatalánál egyesült a kultúra és humanizmus minden igaz hívének gyásza és bánata. A veszteség érzése annál hevesebb és mé­lyebb, mert Thomas Mann hatalmas életműve még nyolcvan éves korában sem volt lezárva. „Élete és munkássága olyan ritka magasságokba emelke­dett, amely érettsége és öregkori bölcsessége éveiben a német irodalom­nak, a német kultúrának és egész Németországnak mind jobban becsületére és dicsőségre vált.” Író és ember harcos egységbe központosul Thomas Mann művészi fejlő­désében. Regényeiből, elbeszéléseiből és újságcikkeiből a nemes humaniz­mus és demokrácia erős hangja hallatszik. A fasizmus sötét évei alatt egyike volt azoknak, akiknek írásaiból a mi népünk is reményt merített. Bátran és határozottan állt ki sok éven át a béke mellett, az atomháború ellen, a német nép békés és demokratikus egyesülése érdekében. Thomas Mann nemcsak korának legnagyobb polgári írója, hanem egyúttal, ettől elválaszthatatlanul — csakúgy, mint irodalmi ősei, a nagy kritikai realisták —, kora társadalmának nagy nevelője is volt. Korea állami ünnepe Augusztus 15-én ünnepelte Korea népe felszabadulásának 10. évfordulóját. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a romokból támadt fel és ma Távol-Kelet békéjének jelentős té­nyezője. Boldogok és büszkék vagyunk arra, hogy bár távol vagyunk egymástól, bár népeink bőre különböző színű, más a nyelvünk és kultúránk, mégis közelállunk egymáshoz közös óhajainkban és céljainkban. Hisz a költő mindannyiunk nevé­ben kiáltja: „Korea, te is hazám vagy, — mert minden fold az én hazám, — hol a szabadság vérben ázott — lobogója ma­gasra száll.” Most, amikor a koreai nép tízéves szabadságát ünnepeljük, úgy érezzük, hogy ez évtized derekán, a legnehezebb időben mi is segítettünk a koreai népnek, amely kommunista pártja vezetésével útját állta a támadó túlerőnek. Segítettünk egy olyan nemzetközi légkör kialakításában, mely erkölcsileg meg­bélyegezte a betolakodókat. A csehszlovák üzemek dolgozói szeretettel készítik azokat a megrendeléseket, amely a koreai ipar megújhodását szolgálják. De segítettünk ennél még jelentékenyebb és maradandóbb módon: békeharcosan, politikailag is. Korea és Csehszlovákia népe büszke arra, hogy részese a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora testvéri országai hatalmas és legyőzhetetlen szövetségének, amelynek élén a Szovjetunió áll. E táborhoz való tartozásunk, a proletár inter­nacionalizmushoz való hűségünk, biztosítják szabadságunkat, függetlenségünket, s új életünk építésének sikereit. S ha el is felejtenők, hogy Korea déli részében nem ünne­pelhették augusztus 15-ét, eszünkbe juttatja maga a dél-koreai Haynau, a vén Li-Szin Man, aki nem tud belenyugodni a meg­változott, a genfi légkörbe és apró, hitvány, de veszélyes pro­vokációkkal próbálja a régi nótát fújni. Ehhez a dallamhoz azonban már egykori pártfogói is egyre kevésbé hajlandók zenekart szolgáltatni. A világ nagyot lépett előre, örülünk koreai testvéreinkkel együtt, hogy az újra felkelő béke aranyló hajnalhasadásában ünnepelhetjük közös szabadságunkat. A szovjet kormánynak az a hatá­rozata, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát ez év végéig 640 ezer fővel csökkenti — igen élénk visszhangot keltett a világsajtóban. Franciaország, az Egyesült Király­ság, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok kormánya diplomá­ciai tanácskozások után elhatározta, hogy a négy hatalom külügyminiszte­reinek értekezletét — melyet a kor­mányfők július 23-án jóváhagyott irányelvei helyeztek kilátásba — 1955. október 27-re Genfbe hívják össze. A külügyminiszterek értekezlete mellett működik majd a négy hatalom közös titkársága. *** A bonni kormány a Szovjetunió au­gusztus 3-i jegyzékére válaszolva, kö­zölte, hogy Adenauer szeptember 9-én szándékozik Moszkvába utazni és kér­te a szovjet kormány hozzájárulását ehhez az időponthoz. *** Az Amerikában tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség vezetője meghívta az Egyesült Államok álla­mainak kormányzóit a moszkvai me­zőgazdasági kiállítás megtekintésére. A kormányzók ezt a meghívást igen nagy érdeklődéssel fogadták. Statáriumot hirdettek ki Goában és Karwartól északra, India és Goa déli határán, portugál haderőket összpon­tosítottak. *** A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának határo­zata szerint ez év augusztusától kezd­ve 30 százalékkal csökkentik a mun­kások és alkalmazottak jövedelmi adó­ját. Ezzel egyidejűleg 30 százalékkal leszállítják a viziutakon, országutakon és az autóbuszokon lebonyolított köz­lekedés díjait. *** Az indonéz sajtó jelentése szerint a katonai rendőrség augusztus 12-én Dzsakartában letartóztatásokat eszkö­zölt. Többek között letartóztatta Gondokuszomo volt igazságügyminisz­tert, aki egyben a nemzeti néppárt el­nöke is volt, s nem egyszer erélyes intézkedéseket követelt a'külföldi töke indonéziai befolyásának kiküszöbölé­sére. Az atom- és hidrogénfegyver eltil­tása ügyében tartott nemzetközi érte­kezlet augusztus 15-től Tokióban foly­tatja munkáját. *** Bonn és Berlin megegyezése elodáz­hatatlan politikai szükségszerűséggé vált — állapítják meg a nyugat-né­metországi lapok. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földmű-elésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99. Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243-46. — Fős- rkesztö Major Sándor. -- Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó, n. v., Bratislava, Krížkova 7. — N yomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Ňár. povstania” — Évi előfizetés Kčs 20,8.0, fél év re Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta híiTapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél A—68683 ’ л

Next

/
Thumbnails
Contents