Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-21 / 34. szám
-ЙЯ$ШЙNo§ 1955. augusztus 2ÍA surányi gépállomás dolgozóinak lelkes válasza a kormányfelhívásra A surányi gépállomásról már tavaly is igen sok jó hírt halottunk. Ez a gépállomás annakidején az egész köztársaságban elsőként fejezte be a nyári munnkákat. Ez a kérdés az :dén még eldöntetlen, annyi biztos, hogy a gépállomás az idén is jó munkát végez és a nyitrai kerület verse, nyében az első helyre küzdötte fel magát. Mrkvica Imre elvtárs, a gépállomás igazgatója, a kormány betakarítási felhívásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az lelkesedéssel tölti el a gépállomás minden egyes dolgozóját. Már a felhívás éjjelén összeálltak és megvitatták, mit kell tenniök. Még az éjszaka intézkedtek is. A kormányfelhívás után már másnap hajnalbann öt kombájn, egy cséplőgép és huszonnégy ember indult Jesenské-Üdolí-ba, hogy segítséget nyújtsanak és siettessék a betakarítást. Jelenské-Üdolí község IV. típusú EFSZ-el rendelkezik és a csépléssel kissé megkéstek. A brigád lelkesen fogott munkához és a cséplést rövidesen befejezték. — Itt a kormányfelhivás kézzelfogható eredménye — jelenntette ki Mrkvica elvtárs. De nemcsak Jesenské Üdolíba küldtek segítséget. Egy cséplőgép megfelelő személyzettel együtt vállalta a hurbánovcei EFSZ megsegítését. Három traktor és egy cséplőgép a megfelelő személyzetté a České Budéjovicei kerület földműveseinek megsegítésére sietett. — Már írtak is az elvtársak a csehországi Táborból és örömmel közlik, hogy nem hoznak szégyent a surányi traktorosokra — szólt közbe Strašková elvtársnő, a gépállomás egyik dolgozónője. Soroksári Ernő, a besei brigádközpont vezetője, a besei és zsitvabesenyői traktorosok nézetét tolmácsolja, akik lelkesen sorakoznak fel a kormány felhívásának teljesítésére és részt kívánnak venni az ország gabonájának betakarításában. — Odamegyünk, ahol a legnagyobb szükség van ránk — jelenti ki Soroksári elvtárs. isi . , — A múltban is nyújtottunk sej^gítséget más járásoknak — fglytatja a beszélgetést Mrkvica elvtárs. Ezt legjobban a šulekovoi, vagy a tapolcsányi gépállomás dolgozói tudják igazolni, ahonnan nemrég jöttek vissza gépeink. A jövőben a más járásoknak nyújtandó segítséget még fokozni szeretnénk. A kassai kerületben jelenleg sok gépünk dolgozik, de ennek ellenére újabb cséplőgépeket küldünk Rybanyba. A zsolnai kerületbe szintén több gépet küldünk. Épp most telefonált a nyitrai nemzeti bizottság, hogy készítsünk elő újabb öt cséplőgépet. A gépeket már el is készítettük és várjuk, hogy hova irányítják őket. A surányi gépállomás dolgozói tehát lelkes munkavággyal tettek eleget a kormány felhívásának és azt már részben gyakorlatilag meg is va'ósították. Igaz, hogy megvannak hozzá az előfeltételeik. Ezen a gépállomáson jó szakerők dolgoznak. A napi áthgos norma teljesítése eléri a 140—150 százalékot, de gyakori a 200-as egyéni normateljesítés is. A tavalyi győzelem tehát nem véletlen következménye. A körzetükhöz tartozó traktorosbrigádok a cséplést már befejezték és a tarlóhántást is 90 százalékban teljesítették. Alapos felkészültséggel, jó munkaszervezéssel megelőzték a kerület valamennyi gépállomását és az első helyre kerültek. A gépállomás dolgozói annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy augusztus 20-ig a nyári munkákat • — beleértve a szalma összehordását és kazalozását is — teljesen befejezik. A traktorosbrigádok közötti versenyben a trávnicei brigád vezet, mely munkatervét eddig 72,9 száza* lókra teljesítette. Sorrendben a milanovcei brigádközpont 60 százalékos és a surányi traktorosbrigád 59.9 százalékos teljesítménye következik. Még a bánovi, vagy a hrádoki brigádközpontok is — amelyek pedig egyébként a járás utolsó helyezettjei -- nyári munkatervüket 50 százalékon felül teljesítették. A surányi járásban a földművesek nagyon megszerették a kombájnt. A besenyőiek először nem akartak kombájnnal aratni, de később, amikor meggyőződtek a kombájn munkájá'ői, még az egyéni gazdálkodók is azzal akartak, aratni. A kombájnaratás sikerében és népszerűsítésében nagy része van Dávid Mihálynak, a járás legjobb kombájnosának, aki jó munkájával és szemveszteség nélküli betakarításával megszerettette a kombájnt. De jó munkát végeztek a többi brigád dolgozói is. A surányi gépállomás dolgozói a szocializmus leikes építői. Most, a kormányhatározat azonnaii teljesítésével ismét igazolták, hogy méltók a dolgozók bizalmára. M. L. Éjjeli műszak Megy a traktor, fogy a tarló, szaporodik a barázda... A szenei gépállomás traktorosai több mint ezer hektáron végezték el a tarlóhántást, legnagyobb részt a második műszakban. A szép eredmény a traktorosok igyekezetének és jó munkaszervezésnek köszönhető. Külön dicséretet érdemel Harami f ajos, 19 éves CSISZ-tag, aki a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága felhívására egy nap alatt a blatnói szövetkezett földeken több mint 17 hektár tarlót lehántott. A többi fiatalok is követik példáját és így a páros versenyben heves küzdelem alakult ki. A vrbovoi állami gazdaságban az aratási és cséplési munkálatok mellett a többi növények begyűjtéséről sem feledkeznek meg. A múlt héten 30 hektárról tépték ki a lent. Amíg a lent csak kézzel tépték, a nyűvés igen sok munkaerőt vett igénybe. A csehszlovák gyártmányú lenkombájn ez évben először dolgozik földjeiken. Ma a 30 hektárnyi területen lenkombájnnal csak 4 ember dolgozik s naponta 2—5 hektárról tépik ki a ient. Szép eredményeket ért el Viktor Blažko kombájnos és Mikulík József traktoros, akik 8 nap alatt több mint 18 hektárról gyűjtötték be a lent. A vágsellyei járás elsőként fejezte be a len tépését Munkában a hazai gyártmányú lenkombájnok A nyitrai kerületben a vágsellyei járás elsőként befejezte a len tépését. A sókszelőcei, negyedi és tornóci szövetkezetek földjein Kitis András és SopkoVics János kombájnosok jő munkát végeztek. A sókszelőcei egységes földműves szövetkezet sok hasznos tapasztalatot szerzett a len termelésében. Tavaly a 20 hektáron termelt lenért 130 ezer koronát kaptak. Ebben az évben már 25 hektáron vetettek lent. A Horné-Obdokovcei-i, Horné-Štitári, Veľké-Ripňani, santovkei, nyitraszerdahelyi és a počenic' szövetkezetesek ugyancsak elsők között végezték a len betakarítását. A nyitraj kerületben lévő EFSZ-ek eddig több mint 300 hektár len tépését fejezték be. Jó eredményeket ér el a len betakarításában a dunaszerdahelyi járás is. A gépállomás dolgozóinak az évi terv szerint 470 hektárról kell a lent begyűjteniök. Eddig már 176 hektárról takarították be a lent és ebből 35 hektárról kombájnnal, ami az egész lenterületnek kb. 37 százalékát teszi ki. A kedvezőtlen időjárás miatt lassan halad a len tépése. Most azonban, hogy jobbra fordult az idő, napról napra nagyobb eredményeket érnek el. A dunaszerdahelyi gépállomás dolgozóinak 14 lentépö gép és 4 lenkombájn áll rendelkezésükre. A szeredi gépállomás dolgbzói igyekeznek a gépeket teljes mértékben kihasználni. Ez az igyekezetük abban is megmutatkozott, hogy Deák Ferenc, aki egyébként a gépállomás legjobb kombájnosa — 16 hektárról gyűjtötte be a lent. Mivel a növényzet igen gyomos volt, lentépő gépekkel átlagosan csak 2—2,5 hektárról nyűtték fel a lent. Üj magyar univerzális-traktor Az M 25-ös traktor mintatípusának eredetileg október elsejére kellett volna elkészülnie. A Járműfejlesztési Intézet dolgozói azonban két hónappal előbb készítették el a traktort, hogy még augusztusban és szeptemberben alaposan megismerhessék, és a szerzett tapasztalatok alapján jövőre megkezdhessék sorozatgyártását.- Ezzel a két hónappal így lényegében egy évet sikerült nyerniök. A traktor üzemképes állapotban kétezer kilogramm súlyú, könnyebb a „Zetornál“, kevesebb üzemanyaget fogyaszt, teljesítőképessége pedig nagyobb. Az új, 25 lóerős traktor szántásra, aratásra, palántaültetésre alkalmas, pótkocsival pedig közúti szál* Utasra is használható. Szíjtárcsa felszerelésével állóhelyzetben cséplőgépet és kisebb mezőgazdasági gépeket is hajt. Már az első kísérlet azt mutatta, hogy sokkal egyenletesebben hajtja a cséplőgépet, mint az eddig használt 35 lóerős traktor. *ЯВЯШ*ШШЯВЯЯвв!ЯВ**1авВЕЯ A KUBANI VE Rasida észbekapott. Érezte, hogy ezt kár volt mondania — de már késő volt. — Hát csak rajta, kislányom! — szólt Sajhulla-agaj. — Sok szerencsét! — tettem hozzá. Rasida nem jött zavarba, csak átható pillantást vetett felém. — No, van még valami mondanivalód? — kérdezte aztán hevesen. — Tisztában vagyok magával! — válaszoltam és észre sem vettem, hogy magázom. — Ejnye, Arszlangarej! — kiáltott fel Rasida és egyre izgatotiabb leit a hangja. — A szívem majd kiugrik a helyéből: úgy szeretnék dolgozni, ahogy még soha! Eszembe sem jut, hogy fáradt is lehetnék! Szóval, jegyezd meg jól, holnap hajnalbah átlón hozzánk Ándréj. Bevallom, ö maga hé'te, hogy ezt megmondjam nektek .. Más mondanivalód nincs? — Egyelőre ennyi is elég . ■ ■ — Eredj csak, kislányom, eredj pihenni, mi 'is aludni akarunk — szakította félbe Sajhulla-agaj a sziveltást. Rasida elsietett. És a ‘szád ásunk egyszeriben üressé, sivárrá vált. Vajon alhat-e az ember egy ilyen, éjszakán? Virradatkor felébresztettem SajhuUa-agajt. Nagysietve bekaptuk a reggelit és siettünk a kombájnunkhoz. Ekkor érkezett oda Andréj is. — Magukhoz jövök, ha elfogadják a segítségemet. Sajhulla-agaj kétkedő pillantást vetett rám: talán csak nem gúnyolódik velünk ez a kozák? _ Nagyszerül —- mondtam én. — Már tegnap is jó lett volna. — Tegnap másnak segítettem — felelte Andréj. — Az is bajban volt. Most pedig még a segítőtársam is kidőli Maláriája van. Most értettem meg. hogy Száfa miért hordott be tegnap kétszer anynuit, mint mi. Pedig mi nem semdvmk ae#ríséget kérni — dörmögte Sajhullaagaj — Megszoktuk, hogy magunk i.gezzuk el a munkánkat . — De hiszen versenyben állunk! Cs miféle verseny az, ahol nem segítünk egymásnak? — Andréj szélesen elmosolyodott. — Ha maga sem boldogul egykmynyen, akkor megpróbálunk mégis egyedül megbirkózni a dologgal segíts<g nélkül — felellem erre, de magam sem tudom miért, én is elmosolyodtam. — Hiszen, ha vsupán magunkról volna szó! — válaszolt habozás nélkül Ándréj. , — Csakhogy a gabonát kell betakarítani: a nép vagyonát. Akár akarják, akár nem, kötelességem, hogy segítsek. Ha pedig nekem kell segítség, én fordulok majd magukhoz. Kezét a váltamra tette. Sajhulluagaj lopva rám kacsintott: no eleg tesz a szófecsérlésböl! Ándréj , gondosan megvizsgálta a kombájnt, majd elővette a noteszét és valamit számolni kezdett. Én bevallom, odapislantottam, holmi ismeretlen képleteket láttam. Nem értettem, pedig elvégeztem a középiskolát. — Mit számol? — Éneikül nem megy... — felelte Ándréj, felpillantva a jegyzeteiből. — Hol tanulta? — A főiskolán. — Szóval, diák? — Levelezőtanfolyamon veszek •észt. — No lám! Pedig csae kombájnvezető. — Hát aztán? Az igazi kombájnvezetőnek sokat kell tudnia. Még a hegyi pásztor is jót teszi, ha lanu! manapság. — No jó, hát kezdjük. A dob nem akadozik? — Hát, tudja, túl magas a gabona , •k D. Iszlámov elbeszélése ★ — Nagyszerű a gabonaI De mi lenne. ha magasabban vágnánk a szánkat? Nem próbálta? — Sok menne veszendőbe. — Talán nem is olyan sok — szólí és hosszan, mosolyogva nézed rám Egyszerre tegezni kezdett. — Idehallgass, öcsém, régóta dolgozol a kombájnon? — Idén először. Tavaly segédkombájnos voltam. — Ejha! És már az első évadban háromszázötven hektárról takarítottad be a gabonát? Ez már igen! — szólt elismerően bólogatva. -*- Én bizony az első évben csak százötvenig jutótiám... Andréj megvizsgálta a vágószerkezetet és utána azt javasolta, hogy fokozzuk a sebességet. Meg is magyarázta: — Kisebb sebességnél sok szem megy veszendőbe! Ezután ellenőrizte a dobot és azt tanácsolta, hogy sürgősen ritkítsuk meg a dugószegeket. Meg is mutatta, hogy melyik lécről melyik szegei kell eltávolítani. Sok jó tanácsot adott. — Micsoda tapasztalt kombájnos! '— Most próbáld meg, öcsém, teljes vagószélességgeü — mondta végül. Ha még mindig nem sikerül, majd kitalálunk valami mást. Sok szerencsét, elvtársak! — Sietve elbúcsúzott és a saját kombájnja jelé jutott. Meg kell mondanom. Sajhulla-agaj, meg én nemigen bíztunk a kozákban, de azért pontosan végrehajtottuk a tanácsait. Sajhulla-agaj még a munka megkezdése előtt is kétkedve mondotta: — Hátha lóvá tesz minket ez a kozák! - ^ sl D É G Az eredmény azonban minden várakozásunkat felülmúlta. Annak ellenére, hogy későn kezdtünk, mégis másfél normát teljesítettünk. .4 következő napon pedig még további négy hektárral többet. Egyre jobban megközelítettük Andre jt. Andréj mindig szakított magának eí’y-egy percet, hogy átszaladjon hozzánk és mindig volt valami hasznos tanácsa. Egyszer aztán nagymerészen azt mondtam neki: — Maga tegnap öt hektárral kevesebbet végzett, mint mi. Mégis folyton oktat minket.. — Mert az én kombájnom régi típus: már hatodik esztendeje járja a mezőt — jelelte és mint mindig, most is mosolygott. — A tiéteken megérezni, még a friss mázolás szagát. . E szavaknál még meg is simogatta a mi Sztálinyecünket. Meg kell mondanom őszintén: az, hogy a második hét végefelé első helyre kerültünk a kerületben — Ándréj érdeme. Neki köszönhetjük! Hej, fiúk, micsoda fájdalom zúdult a dzsigitekre! Ki hitte volna, hogy ez a kubányi vendég, ez az Ándréj Bondár, aki azért jött, hogy segítsen nekünk a betakarításnál, lángra gyújtja Rasida szívét!? Eleinte magam sem hitiem. Gondoltam, mindent csak én találtam ki féltékenységemben, mert hogy olyan eszeveszettül szeretem ezt a lányt. Ándréj megérkezése után vagy három héttel egyszer munka után lementem a folyóhoz. A közelben egy ösvényen hirtelen két alakot pillantottam meg. Magam sem tudom, mitől kezdett kalapálni a szívem. A lábam magától vitt feléjük. Néhány lépés után pedig már tudtam, mitől ver úgy a szívem. Ök voltak! Egy öreg tölgyfa tövében ültek az Ak-Idel meredek partján és halkan beszélgettek. Gyötört a lelkiismeret — de mégis a kíváncsiságom győzött. Lehasaltam a harmatos-nedves fűbe és a tölgy felé kúsztam. Közben szidtam magamat. ... .4 kozák valamit mesélt Rasidának. A futkározó szellő olykor elvitte a hangjukat, mintha rejtegetni akarná előlem, mit beszélnek. Anynyit mégis megtudtam, hogy a kozák öreg édesanyjával lakik valami nagy faluban, a Kubány vidékén. Megtudtam, hogy 1944-ben, amikor húszéves volt, súlyosan megsebesült és hogy most már hatodik esztendeje kombájnvezető. —... Magam sem tudom, = miért mondtam el ezt most mind... — fejezte be elbeszélését. — És miért nem nősültél meg? — kérdezte Rasida. — Mert téged kerestelek! — jelentette ki habozás nélkül Andréj. — És ha nem találkoztunk volna? — Látod, hogy találkoztunk! Elfelejtetted már, mit mondtam, amikor Moszkvában elbúcsúztunk? Megmondtam: eljövök hozzátok, bármi történjék isi Először egy másik kerületbe küldtek, de én ide kértem magam. Akkor egy másik kolhozt jelöltek ki, én azonban kijelentettem: csakis az „Ak-Idel"-kolhozba megyek. Én most újra találkoztunk. —... A kozák mereven nézi Rasidát, lesi, mit felel a lány. Én is lesem, tán még izgatottabhan, mint ö. — Hát a Kubány vidékén nincs elég leány? — kérdezi most Rasida tiszta, ezüstös hangján. — lói gondold meg a dolgot, Andréj, kérdezd meg a szivedet ... És ha az nem válaszol, ne áltass engemI — Ugyan, Rasida! — szól erre a kozák. — Rengeteg a lány Kubányban meg az Ak-Idel mellett is. Szépek és jókedvűek. Az ember mind megnézi, azért van szeme! De a szív az csak egyet szerel... (Folytatása következik)
