Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-03 / 27. szám

10 FoIMves 1935. jaBus s. II. ért W! 26 szám if VADÁSZATI SZEME nintiiiiiiiimiiiniiiiiiii A si vAkiai vadAszvéoegyletek országos szövetségének .IIVATAf OS MET Г ÉKl.ETE. ľtimiimmmiiiihiiiiiiiiiniimii IIIIIIIIIIHIIMII 11Ш1|11Ш1|1|||1М|11|||1И1Ш1Н11111М|1Ш1|11! Országos bajnoki céllövőverseny golyósfegyverrel és kispuskával Június 4-én tartották meg Prágá­ban köztársaságunk bajnoki verse­nyét, ahol golyósfegyverrel és kispus­kával lőttek vadászcéltáblákra. Ezen a szép versenyen részt vettek legjobb lövőink: Маха főhadnagy, Šop, Perftian, Horák (prágaiak), Ven­ček, Maier (bratislavaiak) Krasnec (zsolnai). Berenc (malackai), Vyhnálek (dévényújfalusi) s még többen azok közül, akik elérték az előző kerületi versenyeken az előírt eredményt. Az ez évi országos lövészverseny iránt nagy volt az érdeklődés. Már a kora reggeli órákban nagy élénkség volt a prágai lőtéren. A versenyt a testnevelési és sport­­bizottság képviselője nyitotta meg, utána a Csehszlovák Vadászati Szö­vetség képviselője üdvözölte a ver­senyzőket, végül a verseny vezetöbí­­rája ismertette a verseny egyes pont­jait. Az egyes versenyszámokat sorsolás alapján kezdték. A versenyzőt figyel­meztették, hogy sorsolás után azon­nal készítse elő fegyverét, lőszerét és távcsövét. A versenyeket a nyírfajdkakas cél­táblával kezdték kispuskával, • 50 mé­ter távolságra lőttek 50 lövést. A versenyen Horák prágai versenyző vezetett négy szérián át, amikor is 100, 100, 10Ö, és 98 pontszámmal le­­győzhetetlen.i :k látszott. Az ötödik szériánál azonban egy lövése félre­­csűszott s így Maier pozsonyi ver­senyző mögött az ötödik helyen vég­zett. Ebből is láthatjuk, milyen heves s kiegyensúlyozott volt a verseny. Az eredmények a következők: 1. Šop 497, 2, Perman 494, 3. Hrne­­ček 490, 4. Maier 486, 5. Horák 486, 6. Vanček 484, 7. Маха 484, 8. Kras­nec 479, 9. Kapcunek 475, 10. Hone 475 ponttal (11-ik Berec, 12-ik Vyh­nálek). Az őzbakcéltáblára 100 méterről lőttek. Ez már nehezebb versenyszám, mély kitartást és jó idegeket követel. Ezt a versenyszámot elejétől végig zsolnai lövészünk Krasnec elvtárs biz­tosan nyerte meg. Eredmények: első Krasnec elvtárs, zsolnai lövészünk, aki 125 elérhető találati pontból 87 pontot szerzett. Második Vanček 86, harmadik Horák 84, negyedik Šop 78, ötödik Маха 78, hatodik Berec 77, hetedik Hromada 72, nyolcadik Vyhnálek 70, kilencedik Bohata 66 és tizedik Maier 65 pont­tal. A további verseny vadkancéltábiára 100 méter távolságra golyósfegyverrel ment végbe. 25 lövést kellett leadnia minden versenyzőnek. Ebben a ver­senyszámban is sikerrel szerepeltek szlovákiai lövészeink. A csehszlovák bajnokságot a prágai Маха nyerte el 250 pontszámból 208 pontnyi teljesít­ménnyel, második a pozsonyi Maier 192, harmadik Зегес 188, Krasnec Lajos Zsolnáról 187, ötödik Horák 185, hatodik Vyhnálek 185, hetedik Vanček 181, nyolcadik Hromada 180, kilencedik Šop 174 és tizedik Bohata 171 ponttal. Az idei versenyek színvonala első­rendű volt. Különösen kitűntek szlo­vákiai versenyzőink, akik minden egyes versenyszámban bejutottak az első 13 versenyző közé, s 17 verseny­zőt hagytak maguk mögött. Különö­sen jól lőttek Krasnec, Vanček, Maier, Berec és Vyhnálek elvtársak, akik a szlovákiai vadászoknak jó hírnevet szereztek. Megválasztották a sörét számozását A vadászatnál használatos sörét számozása nálunk Csehszlovákiában eddig külön rendszer szerint a nem zetközi számozástól eltérően történt. Hogy a zavaró különbség ne zavarja nemzetközi viszonylatban a lőszerrel való kereskedelmet s ennek használa tát, az Angliában, Szovjetunióban, A pórázon való vezetést a követke­ző két módszerrel könnyen tanulja a kutya. A vizslát fal mellett vezetjük s ha előbbre ugrik, bal térdünkkel a fejét a falhoz szorítjuk. Ezt addig gyakoroljuk, amíg meg nem tanulja a rendes egyenletes lábmelletti járást. A másik mód az, amikor a szíjon ve­zetett vizslának jobb lábunkkal a mellső lábára lépünk, mikor előbbre ugrik. Ha a vizsla néhányszor érzi, hogy ez nem jó, megtanulja a rendes járást. Ez a két módszer kissé drasz­tikus ugyan, de sok vizslánál szükség van rá, mert a nehezen tanuló ke­mény vizslánál testi fájdalommal kell érzékeltetni mindent, máskülönben nem érünk el célt. A második lecke az „ülj” vezény­szó megtanítása. A vizslát bálkézböl kell szíjon vezetni, a jobb kézben egy erősebb nem hajlékony vesszőt tartunk. A vizslával elindulunk s egy­szerre megtorpanunk, balkézzel visz­­szarántjuk a vezetőszíjat, jobb kézzel pedig a hátunk mögött a vizsla fa­rárra legyintünk s az „ülj" vezény­szót mondjuk. Az ütés ne legyen erős s csak akkor üssünk rá a vizslára kissé erősebben, ha nehezen tanul. A vizsla az előbbi fogás alkalmazására feltétlenül leül. A vizslát néhány má­sodpercig ülni hagyjuk, azután újra elindulunk vele, közben persze meg­cirógatjuk. Menet közben azután az előbbi tanítást ism-teljük. Ezt a vizs­la 10—15 perc alatt okvetlenül meg­tanulja, sőt mihelyt megállunk, ő is azonnal leül minden parancsszó nél­kül. A vizslát okvetlenül meg kell tanítani, hogy üljön le, ha magunkhoz hívjuk, vagy megállunk. Amíg ezt a vizsla parancsszó nélkül nem teszi, nem kész a tanítása. A harmadik lecke legyen a „Hasalj" vezényszó betanítása. Nagyon jó ve­zényszó a „Le“ szócska is, sőt sokan a „Ropp” szót is használják. Ez már a vezető dolga. ) A vezényszó megtanítás következő­képp történjen: A jobb kezünkben, jobb lábunk mellett hajlékony vesszőt tartunk s elindulunk a pórázon veze­tett vizslával. Meßet közben hiirteleg Egyesült Államokban, Németországba n, Franciaországban, Dániában és Bel­giumban használatos számozást vezet tűk be. Alábbi táblázat szerint a régi és az új számozás közti különbséget tüntetjük felt i megfordulunk a vizslával, magasra emelve a vesszőt, rálegyintünk ä há­tára s kimondjuk a vezényszót. Ha a vizsla egy kissé félénk természetű, akkor a gyakorlatot óvatosabban kell folytatnunk. Ilyen vizslára nem szabad ráütni, csak rálegyinteni. Azután az ilyen vizsla rendesen sokkal tanulé­konyabb, mint a keményebb kutyák. Ezt a gyakorlatot a vizsla sokszor már egy negyedóra alatt megtanulja. Nemcsak parancsszóra, hanem fütty­jelre, sőt karmozdulatra is azonnal léhasal. Ennek a gyakorlatnak'megta­nítása más módon is könnyű. Az ülő vizslát egyik kezünkkel a hátán, a másikkal a fején lefelé nyomva, köz­ben a parancsszót ismételve egészen a földre nyomjuk, azután a két mell­ső lábát rendesen kiigazítjuk a fejét a földre szorítjuk, a hátsó lábát is, rendesen eligazítjuk, hogy ne feküd­jön ferdén. így is megtanulja a vizs­la a fekvést, ha nem akarunk vesszőt alkalmazni. Már másnap szóval, karmozdulattal s füttyjellel folytatjuk a gyakorlatot. . A gyakorlatot 4—5 napon át foly­tatni kell. Azután következzen a lö­véshez való szoktatás. Riasztópisztoly, s ha ez nincs, néhány lövés sörétes­puskából, sőt jó erős pattogó ostor is megfelel. Amikor kimondjuk a „te” vezényszót, vagy füttyentünk, abban a pillanatban elsütjük a fegyvert, vagy pattintunk az ostorral. Ezt a gyakorlatot a vizsla nehezebben ta­nulja meg, de 7—8 nap alatt ez is megy. Hozzászokik a durranáshoz s lövésnél nyugodtan fekve marad. A negyedik lecke a „Vissza" ve­zényszó megtanítása. A vezetöszfjon tartott vizslát elengedjük. Amikor1 észreveszi, hogy szabadon van, min­den vizsla előre szalad. Néhány lépés­ről megdobjuk egy kis botocskával, vagy kaviccsal s rákiáltunk „Vissza”. A vizsla könnyen tanulja meg ezt a vezényszót s ha később nem is talál­juk el s kaviccsal csak a suhogását hallja, már visszajön. A vizslát min­den sikerült gyakorlat után meg kell simogatni, jutalmazni. (Folytatjuk) Jól kelnek a fogolycsibék Országos Szövetségünk vágvecsei kamrázó állomásán nagy a forgalom. Naponta hordják a területekről a fo­golytojást, volt úgy, hogy egy nap alatt több mint négyszázat behoztak. Már szünőben van a tojás szedése, mert a kaszálás lassan mindenütt be­fejeződik. A fogolytojást külön kelte­tőgépekben keltetik. Nagyon jól kel a fogolycsibe, alig van veszteség s ezt is az okozza, hogy már kihűlt, elha­gyott fészekből szedett tojást hoztak be keltetni. Már kereken 4000 darab fogoly kelt ki s jönnek sorba -z egyes vadászgazdák a csibékért, hogy azután elhelyezzék őket kint a terü­leten. Nagyon jól beváltak a fogoly­kakasok, melyeket a kamrázó állomás külön erre a célra teleltetett ki. Ha vége lesz az akciónak az eredmény­ről külön tudósításban számolunk be. Még csak annyit, hogy ez idén a to­­jásszedési akció a tavalyinak négy­szeresére emelkedett. ★ A kakukk Erről a titokzatos szép madárról sok monda, sok nóta szól. Vannak, akik károsnak mondják. Azonban többen szeretik, mint minden sza­badon élő más madarat. A kakukk vándormadár. Elég ko­rán, a hideg ősz beállta előtt ván­dorútra kél és csak április második felében tér vissza kedves hazájába, az erdőbe. A kakukk fészekrontó madár. To­jásait más madarak fészkébe rakja. A nagyra nőtt kakukkfióka a többi madárfiókákat kiszorítja a fészek­ből. Ézért káros, azonban van egy mbs nagyon f&ntos jó tulajdonsága amiéit minden bűnét meg kell bo­csátanunk. Táináiéka fo'képipen kártékony hernyókból, lárvákból, rovarokból áll. Szereti a cserebo­gainkat, legyeket, lepkéket, szöcs­kéket, stb. Később, ősz felé meg­eszi a bogyót is. Növényi táplálé­­k t inkább fiatal példányuk gyom­rában találni. A kakukk nagyon falánk, legjobb hernyópusztító ma­darunk. Ezért az erdő, mező és a kertek legjobb orvosa. Nagyon jó tulajdonsága, hogy elfogyaszjta a szűrös hernyókat is. Sokszor az er­dőn alig akad más állat. amely ezeket a veszedelmes hernyófajtákat pusztítaná. Sokszor előfordul, hogy azokon a helyeken, ahol a szőrös hernyó elszaporodik, a kakukk tö­megesen megjelenik, addig tdnyázik ott, míg a hernyókat elpusztítja. A kakukk sok olyan nuidár fészké­ben is költ, amely nem mondható hasznosnak. Azt a kárt, amelyet a hasznos madarak fészkében ‘ tesz, nem szabad túlbecsülni, mert a ka­kukkfióka ott is több hernyót el­­fogyaszt, mint a kiszorított négy-öt i fióka. Az anyamadár alig győzi neki hordani a hernyós rovart. Ha a kakukkot bántjuk, magunknak ár­tunk vele. Sokan összetévesztik a karvallyal, süt egy régi német tév­hit szerint a kakukk télire karvallyá változik. Mikor e kedves madarunkat haji­juk az erdőben kakukkolni, gondol­junk arra a nagy haszonra, amely­­lyel a kártevők pusztításával щфо ás meaöggzdűeminkmajt hg-jjs, A sörétszem nagysága m/m. A régi számozás»! Az újj sSámozös 2,00 M 9 2,25 13 8 2,50 12 7 2,75 11 6 3,00 10 5 3,25 9 4 3,50 8 3 3,75 7 2 4,00 6 • 1 4,25 5 0 4,50 4 2/ 0. Ha sörétes töltényt vásárolnak, ne felejtsék el megkérdezni az el­árusítóban, hogy régi, vagy új számozású a söréttöltés, nehogy tévedésből más nagyságú sörétet kapjanak. A vizsla oktatásáról MÉHÉSZET A raizás vége Minthogy a méhcsaládnak rendsze­rint csak egy elfogadott, elismert anyja van, a rajzás után a fölösleges fiatal anyák kikerülhetetlen sorsa a halál. A fölösleges anyák kiirtására, ha meg nem előzik a munkások, maga az anya is vállalkozik s a még ki nem' ürült bölcsőket rendesen a felső ré­szükön — ahol a fejlődő rovar altes­te van, maguk a bölcsők pedig nin­csenek kibélelve — oldalról szokta felbontani, ami szinte hihetetlen gyor­sasággal történik, a következő pilla­natban leszúrja a növendék anyát, a munkások aztán megtágítják a rést, kivonszolják a halottat, nedveit ki­szívják, a maradványokat pedig kita­karítják a lakásból. Ha tehát a rajzás folyamában több, oldalról felnyitott bölcsőt látnánk a kaptárban: bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy a méhcsalád a tovább való rajzást beszüntette. Megtörténik, hogy egy-egy érettebb fiatal anya megsejtve a veszedelmet, maga nyitja meg a bölcsőt és sikerül is menekülnie a kaptárból. S ha ked­vez neki a szerencse, szíves fogadta­tásban is részesül valamely anyátlan családnál. Ellenkező esetben pedig, mint száműzött mindenektől elha­gyatva pusztul el. Hogy véget ért a rajzás, kétségte­len jele, ha megszűnik az anyák fe­leselése és egyidejűleg a fiatal anyák egy része élve menekül, másik részét pedig — melyek között egészen éret­lenek is vannak — holtan dobják ki a kaptárból. Végül a belső vizsgálat arról is meggyőz bennünket, hogy födött anyabölcső nincs már a kaptárban, a sejtekben pedig rendes munkásfiasí­­tást találunk, bizonyos 1 tehát, hogy a fiatal anya már megtermékenyült. Az anya magtalanságának tünetei A magtaianság akkor következik be, ha az anya olyan szervi hi­bákban szenved, mely útját állja a peték képződésének, vagy letételé­nek; ilyen lehet a petefészek, vagy a hüvely rendellenes fejlődése, eset­leg az, hogy az anya a hímivar­­szervnek párosodás alkalmával be­szakadt maradványaitól nem bírja magát megszabadítani. De elég egy esés, vagy a fullánknak fegyver gyanánt való használata, hogy az anya végképpen beszüntesse a pe­­tézést. Az is megtörténik, hogy a rendellenesen képződött peték ki­fejlődés# nélkül maradnak. Az arnyamagfalanság felismerését nehezebb; de helyes nyomra vezet­hetnek bennünket a következő je­lek: 1. Magtalan anyja van a család­nak, — mely gyakran alig külön­bözik a munkásaktól, így nagyon nehezen ismerhető fel — ha a munkáslépeken tömött csoportba hú­zódva vannak a méhek. 2. Habár keveset, de mégis mun­­kássejteket építenék; ajnyabölcsöket pedig nem alakítanak. í. Rajoknál bizonyos az anyát­lanság, ha az építmények hetekig, hónapokig fehérek maradnak. 4. Ha a méhek nem' nyugtalanok s viselkedésük a többiekétől nem különbözik. , 5. Ha a gyanús családnak nyílt munkásfiasítást adunk és a méhek nem alakítanak anyabölcsőket, bi­zonyosak lehetünk benne, hogy a csa'ádnak magtalan anyja van. 6. Ha már régebbi a nyanús álla­pot s a méhek ismételt próbára sem alakítanak anyabölesöket; mi­kor legerősebben járnak a méhek; állítsunk helyére — csak néhány percre — egy hagonló formájú anyáskaptárt; ha a gyanús kaptár méhei ebbe is habozás nálkül men­nek be, bizonyos, hogy magtalan anyja van a gyanús családnak, ha pedig sehogysem akarnak bemenni vagy ha bementek is, rögtön kijön­nek, és nyugtalanul szaladoznak akkor anyátlan a család. Ha a gya­nús kaptár nem mozdítható ď в helyéről, egy anyáskaptárból söpör­jünk néhány méhet a kijárónyílés elé a küszöbre, ezeknek hasonló vf­­selkedéséből is megtudhatjuk, va­jon magtalan anyja van-e a csa­ládnak, vagy a Gsalád anyátlan. Érett méz Az a méz, amit akácvirágzás köz­ben vagy tarlóvirágról lázas gyor­sasággal perget a méhész a nyi­tott, vagy csak részben befedett sejtekből, még nem teljesen .be­sűrűsödött méz és ennek legfel­jebb 75 százalék cukortartalma van. Az a méz pedig, amit a teljesen befedett sejtekből nagy hordás után pergetünk, már teljesen besűrűsö­dött s ennek cukortartalma 84-85 százalék. Az ilyen méz nem erjed, tehát nem sanvanyodik. De külön­ben * kár volna a méhcsaládot mézhordás idején tsz amikor rrtfftr den perc drága, bármiféle nagyobb művelettel, főképpen mézelszedéssel háborgatni. Hordás közben az éretlen méz pergetése helyett kettős mézürt helyezzünk a családokra. A meg­teltet felülre, az üreset pedig alája helyezzük, ez ezért is nagyon jó, mert a méheknek főhordás idején nagyobb helyre van szükségük a víz elpárologtatására. A sok kereten jobban szét tudják szórni a mézet és így a párolgás is meggyorsul. APRÓ HÍREK A rajszállító láda nagysága (Schweizerische Bienenzeitung, 1955. május). Gyakori hiba, hogy a rajt igen kicsi ládában küldik. Helyes nagyság: minden kiló rajra 12—13 1. Há­romkilós rajnak 40 cm hosszú, 35 cm széles és 30 cm magas láda alkalmas . Szellőzés: oldalt és fölül. Az oldalsó rostaszövet 12 cm széles, a láda teljes hosszúságára terjed és csak féloldalt van. A felső szellőző 10 cm átmérös környílás rostaszövettel takarva. Ha nagyobb biztonság szükséges, mindkét oldalra lehet rostát szegezni. A felső rostát két, ferdén a tetőre szegezett léc védi, hogy a ládára helyezett postai csomagok a szellőzőrést el ne zárják. ф A méhek táplálékának vitamintartalma (Deutsche Bienenwirtschaf t 1955. május.) — Koch. A. würzburgi előadásának kivonatát közli. Sok В-vitamint találtak a zsálya,' sáf­rány, hóvirág és. a fűz virágporá­ban, Az akác, harangvirág, bokréta­fa (vadgesztenye), kankalin és al­ma virágpora is gazdag vitamin­ban. A vizsgált virágporok negyed­része azonban nagyon kevés B-vi­tamint tartalmazott. Eddig Is tud­tuk, hogy a különféle virágporok fehérje és olajtartalma, tehát táp­lálóértéke nem ugyanaz. Most ki­derült ez a vitamintartalomról is. Érdekes Kochnak az . a megáľapí­­tása is, hogy egy csomó vizsgált mérgező növény virágpora ártalmat­lan a méheknek. Gyümölcsfák és bokrok nektártermelése (Pcselovodsztvo, 1955. 4.) A Mé­hészeti Intézet tanulmányozta egyes gyümölcsfajok hektártermelését. A kapott eredmények szerint a gyü­mölcsfák és bokrok hektáronként a következő mennyiségű cukrot ter­melték. Piros ribizke 14—35 kg, fehér ribizke 8—18 kg, szilva 15— 37 kg, meggy 4—25, kg, körte 8—13 kg, alma 16—47 kg. Érdekes, hogy a cukortermelés nemcsak fajonként, hanem fajtánként is sžéles határok között váltakozik. Piros ribizkéből pé'dául a Viktória 35 kg, a Hol­landi piros csak 18 kg cukrot ter­melt. Az eleség hatása a méhcsalád fejlődésére (Pcselovodsztvo, 1955. 4.). Érdekes kísérletet végzett Podoba E. G. a har­kovi egyetemen. Méhcsaládok elesé­sébe pajzsmirigy-készítményt, here-, álca- és herebáb-kivonatot, állati vért. é# heteroauxint kevert. Ellenőrizte, milyen hatással vannak ezek az anya­ggá a flftsjtas fejlődésébe és & csa­ládok hozamára. A pajzsmirigy-ké­­szítmény, a herebáb-kivonat és he­­teroauxin a méhek fejlődési idejét megrövidítette. Legnagyobb hatása a pajzsmirigy-készítménynek volt. A munkásméhek fejlődése 17 napra rö­vidült. A hasítás terjedelme is ezek­ben a családokban volt a legnagyobb. Ezek adták a legtöbb mezek

Next

/
Thumbnails
Contents