Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-14 / 33. szám
1S55. augusztus 14. ß Földműves 7 Kazalozzuk a szalmát - bántsuk a tarlót Szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban, ahol jól megszervezték az aratási munkálatokat, nem okozzák az időjárást, mert gabonájuk már keresztekben van. Sőt nagyon sok gazdaságban már be is fejezték a rséplést. Kombájn után a szalmát kazalba rakták, és elvégezték a tarlóhántást. Érik a talaj, készül az új mag részére a magágy. Vannak azonban EFSZ-eink, ahol ugyan arattak, csépeltek, de elfeledkeztek a szalmáról és a tarlóhántásról. örülnek a gazdag termésnek, de nem rakják le alapját az újnak. A drága szalma, amely tavasszal nagyon jó lenne, kint ázik, rothad, pedig egy kis jóakarattal már kazlakban lehetne. Ki kell használni a gépek, fogatok segítségét, hogy a szalma mielőbb kazlakba kerüljön. A tarlóhántást pedig két múszak bevezetésével haladéktalanul fejezzük be. Versenyeznek a tarlóhántásban Az ipolysági járásban levő felsőszemerédi EFSZ tagjai a múlt évben jó tapasztalatokra tettek szert a másodnövények vetésével. A múlt évben 72 mázsa zöld takarmányt nyertek minden hektár másodnövényböl. Ezáltal két hónapra biztosították 42 fejőstehén részére a takarmányt. A másodnövényekkel való takarmányozással elérték, hogy 1,6 literrel emelkedett a tehenek napi tejhozama, amely 9808 korona jövedelemtöbbletet* jelentett a szövetkezetnek. Ezért számára kihasználták a kedvező időjárást és ez évben még jóval több másodnövényt vetettek. A kerület többi szövetkezeteit versenyre hívták, melynek feltéte'ei szerint augusztus 10-ig befejezik a tarlóhántást és a másodnövények vetését. A vágsellyei EFSZ az aratással egy időben megkezdte á szalma összehúzását és kazalozását. Bevonták a traktorokat, majd az ökrösfogatokat is, hogy a szalma mielőbb kazlakba kerüljön. A földet időben leürítették és a tarlóhántást befejezték. Képünkön Száraz Gyula és Petró József traktorosok vontatják a szalmát az elevátorhoz. Nappal aratni, csépelni, éjjel tarlót hántani Az időben elvégzett aratás után meg kell gyorsítani a tarlóhántást. A felhántott földbe még vethetünk másodnövényt, hogy október végéig zöldtakarmányt etethessünk. A kukoricanapraforgó keverék, szudáni fú, cirok, köles, 9—12 hét alatt kifejlődik. Az időjárás pedig alkalmas arra, hogy nagytömegű takarmányt nyújtson. A községek eddigi beérkezett jelentései szerint a bratislavai kerületben ez ideig összesen 33 767 hektár földön végezték el a tarlóhántást. A munkákban a galántai gépállomás vezet, utána a csallóközcsütörtöki, sztupavai, dunaszerdahelyi gépállomás következik. Igen elmaradt a holiči, a kosztolnái és a nagyszombati, ahol a tarlóhántás egyharmadát sem végezték el. A tarlóhántást sok helyen az gátolja, hogy a szövetkezetesek az önkötözők után nem sietnek a gabona keresztbe rakásával. Az utóbbi napokban a kedvezőtlen időjárás szintén késleltette a tarlóhántást. Vegyük tekintetbe azt, hogy az időben és jól végzett tarlóhántással először gyomot írtunk, másodszor megőrizzük a talajnedvet, amivel biztosítjuk a jövő évi bő termést. A felhántatlan földeken a gyom elburjánzása tízszerte nagyobb, mint a felhántottakon. Ezért a következő jelszóhoz tartsuk magunkat: „Nappal aratni, csépelni, éjjel tarlót hántani.“ Šutková Edita • 4* Sír a szalma, sír a traktor, bosszankodik a traktoros.Szántani, se keresztbe, se hosszába... sok akadály van az útjában... Kajal, Kosúti, Felsöszdi, Sárkány, Szölgyén és néhány EFSZ, hol szalma s traktor csak kesereg. » Más a helyzet Köbölkútcm és Ebeden, Nagymácsédon.Galántán és Királyréven: kazalban van a sok szalma, a tarlót is lehántották nagyobb részben. Fordítsunk nagy figyelmet a silózásra Az esős, de mindamellett meleg időjárásnak nagy hatása van a takarmánynövények fejlődésére. Ezért földműveseink lesilózhatják zöldtakarmány feleslegüket. A silózáshoz felhasználhatnak minden olyan zöldet, amelyet az esős időjárás miatt vagy más okokból nem lehet szárítani és tárolni. így állataink részére elég nedvdús takarmányt biztosíthatnak a téli időszakra. A X. pártkongresszus, mely a mezőgazdaság termelésének lényeges fokozását tűzte elénk célul, nagy súlyt fektet a silótakarmány növelésére is és pedig minden fejőstehén részére 25 mázsa a növendékállatok részére 10 mázsa silótakarmányt irányzott elő. Minden EFSZ érdeke, hogy ezt a mennyiséget a zöldtakarmányok silózásával biztositsa. A silózásban a brnói kerület EFSZ-ei járnak elől. A znojmói járásban levő zeleticei egységes földművesszövetkezet eddig már 30 vagon silót készített rozsból és őszi bükkönyből. Az eddig lesilózott takarmány is fedezné már napi 18 kilogrammos fogyasztás mellett a fejőstehenek szükségletét, pedig még csak a silózás elején tartanak. Hasonlóan jól gondoskodnak Onanov község szövetkezetében is, ahol eddig már 13 vagon zöldtakarmányt lesilóztak. Katonaságtól a határvidékre Másodéves katonáink, akik jól felkészültek a haza védelmére, nemsokára visszatérnek a polgári életbe. Ma ezek előtt óriási lehetőségek nyílnak. Ján Pečarka Hazánk építésének bármely szakaszán elhelyezkedhetnek. Egységünknél is toborzás volt a határmenti vidék betelepítésére. A CSISZ-szervezet — és az alakulati párttagok meggyőző munkája révén Gladiš és Pečarka közkatonák már aláírták a jelentkezési ívet. Azoknak a bajtársaknak akik a határmentére akarnak menni dolgozni, itt a hadseregnél is alkalmuk nyílik a traktoros-tanfolyam elvégzésére. Másodéves katonáink megértették a határvidék betelepítésének fontossá-Alexej Gladeš gát, és egységünknél Pečarka és Gladiš példáját mások is követik. Majerský Márton szakaszvezetö. Segítettek a kőbánya dolgozói A júliusi forró nap bőségesen ontotta sugarait. A hűs lombok alatt körülbelül nyolcvanan gyűltek össze, kezükben sarlóval, kaszával, hogy résztvegyenek a korláti EFSZ aratásában. Az aratási munkabrigádot Fábián István javaslatára a kosúti Bazalt kőbánya dolgozóiból szervezték meg. Kötelezettséget vállaltak 4 hektár gabona learatására. Szorgalmas munkájuk nyomán gyűltek a tarlón a keresztek, — A korláti határban ne vesszen kárba egy szem gabona sem — volt a brigádosok jelszava. Öregek, fiatalok, buzgón nekiláttak. A 60—70 évesek is mind eljöttek, segíteni, Papanec József, Dudok Gyula, Jarabka György és még sokan mások. Amikor a nap utolsó sugarai elérték a Bucsony hegy ormát, már az utolsó kereszteket rakták. A munka befejezésekor az EFSZ elnöke Sinkó Barnabás megköszönte a brigád segítségét, majd Lukács András, a helyi pártszervezet elnöke rámutatott a munkás-paraszt- szövetség fontosságára. Megkérte a kőbánya dolgozóit, hogy amennyire idejük engedi, jöjjenek más alkalommal is segíteni, az EFSZ tagokkal szorosan együttműködve, a szocialista falut felépíteni. Gál Béla Nyújtsunk nagyobb segítséget ifjúságunknak 'Ifjúságunk — országunk gyöngye egyre tisztábban látja jövőjét s örömmel kapcsolódik be szép hazánk építésébe. Bizonyítéka ennek, hogy a párt hívó szavára az ifjúsági brigádok százai és ezrei indultak a mezőgazdaságba a határvidékre. Az ifjúság munkájára azonban nemcsak a határszélen van szükség, hanem az egész ország területén. Tőlük várjuk mezőgazdaságunk fellendítését, az új módszerek bevezetését. Szövetkezeteinkben, á'lami gazdaságainkban nekik kell élen járni a munkában s megmutatni az idősebbeknek, a kételkedőknek az új termelési módszerek előnyeit. Természetes, az ifjúságot erre tanítani s nevelni kell. Többen úgy gondolták, hogy az ifjúság nevelése csak a CSISZ feladata. Elsősorban egyes szövetkezeteink vezetőiről mondhatnánk ezt el. Most, hogy a fejlődés azon szakaszához értünk, mikor az ifjúság arccal fordul a falu, a föld felé, az eddigiektől lényegesen több segítséget várunk az EFSZ-ek s állami gazdaságok vezetőitől is. Nagyobb érdeklődést kell tanúsítanak az EFSZ-ben dolgozó fiatalok munkája és élete iránt. Alakítsunk ifjúsági munkacsoportokat. Tavasszal nagyon sok EFSZ-ben alakultak ifjúsági munkacsoportok. Ahol a szövetkezet vezetősége nem volt rövid'átó s-megértette a csoportok alakításának fontosságát, felkarolta a fiatalok kezdeményezését, ott ma a vezetőség nem győzi dicsérni az ifjúsági csoport jó munkáját. Sajnos ez nem mindenütt történt így. Voltak helyek, ahol a CSISZ-szervezet vezetőinek vitatkozni és valósággal verekedni kellett az EFSZ vezetőivel azért, hogy megengedjék az ifjúsági munkacsoport megalakítását. S itt jogosan kérdezhetjük: vajon miért volt erre szükség? Talán nem egy célért harcol és küzd az EFSZ és a CSISZ vezetősége falvainkon? De igen is egy célért s éppen ezért helyes és fontos ifjúsági munkacsoportok alakítása az EFSZ-ekben. E csoportok, helyes irányítás mellett, a szövetkezet díszévé, a munka motorjává vá'nak. Persze ehhez szükséges, hogy a csoport élére lehetőleg idősebb, tapasztalt vezetőt állítson az EFSZ vezetősége. Olyat, akire hallgat az ifjúság, akinek tekintélye van a fiatalok között, aki szereti a fiatalokat és szívén viseli azok gondját — baját. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott ahol a szövetkezet vezetősége helyes -ízempontból tekint erre a kérdésre, ott nemcsak a fiatalok nevelése ha'ad előre, hanem a szövetkezet is jelentősen megerősödött. így van ez a ružindoli, a felsőpatonyi és még sok más EFSZ-ben. Vannak szövetkezetek, ahol. a vezetőség először lelkesedéssel fogadta a fiatalok kezdeményezeséí, de később megfeledkezett róluk, s ebből több félreértés született, ami kedvezőtlenül hatott a fiata'ok munkakedvére. így töiiént ez a vásárúti szövetkezetben is. Ebben az EFSZ-ben a fiatalok 10 hektár cukorrépa, 9 hektár kukorica gondozását vállalták és végezték is becsületesen. Az EFSZ vezetősége örült. Az ifjúsági munkacsoport neve már tavasszal a dicsérettáblán díszelgett, s mégis egy hónap elteltével az EFSZ vezetőségének nagy része úgy vélekedett, hogy kár volt ifjúsági csoportot alakítani, mert „több kár lesz belőle, mint haszon”. Vajon mi történt itt? Semmi különös. Az ifjúság elbizakodott lett az első eredmények után, s kezdett példát venni az idősebb tagoktól, akik haza jártak ebédelni a határból. Jó néhány hétbe került, míg újra megjavult a munkafegyelem. Vajon hibás volt itt az EFSZ vezetősége? Bizony. Megfeledkeztek a fiatalok neveléséről s úgy gondolták, hogy ha néha elbeszélgetnek a CSISZ elnökével, vagy egy félórára kimennek megnézni őket a répaföldre, ez már elegendő ahhoz, hogy a 16—18 éves fiúkból és lányokból új emberek, a szövetkezet áldozatos munkásai nevelkedjenek. Támaszkodjunk a fiatalok erejére Nem szabad elfelednünk, hogy a fiatalok — hibáik és minden rossz tu'ajdonságaik figyelembevételével is, mégis csak fiatalok, akik az erőt, a jövőt, az életet képviselik. Azoknak, akik a jobb jövőért dolgoznak, akik a szövetkezetek és nemzeti bizottságok élén állnak, kötelességük úgy fogla'kozni az ifjúsággal, Hogy mire férfivé érnek, hiba és rossz tulajdonság nélkül állhassanak be hazánk építő.nek táborába. Az aratás s cséplés forró napjaiban az EFSZ vezetői minden erőt haszná'nak. A nagy buzgalomban — megmozgatnak, minden tartalékot fellegtöbbször a kevés munkaerővel rendelkező, EFSZ-ekben — az elnök és a vezetők tekintete segítségkeresés közben, mint jelentéktelen erőn, siklik át a fiatalokon. Nem látják a fától az erdőt. Nem látják a hatalmas erőt, mely a fiatatok ereiben szorong. Nem tudják, hogy ez az erő helyes irányítás mellett csekély bíztatással csodákat tenne. A fiatalok legtöbb helyen jól látják, hol kellene segíteni, de nem irányítja őket senki. Oda kell menni közéjük, tanácsot adni, segíteni kell nekik, buzdítani, nevelni kell őket. Napjainkban az építkezéseken, a gyárakban dolgozó fiatalok százai intenek búcsút munkahelyüknek és visszatérnek dolgozni a faluba, a szövetkezetbe. Ezek a visszatérő fiúk és lányok már nem azok, akik néhány évvel ezelőtt elhagyták a falut. Megváltoztak. Az a néhány év, amit a városban töltöttek, erősen hatott reájuk. Megízlelték a közös munkából a közös harcból származó örömöt és apró bosszúságok mellett a munka utáni, közös szórakozás örömeit is. Most, hogy hazatérnek falujukba, úgy akarják berendezni életüket, mint előző munkahelyükön. A közösséget, a kis kollektívát majd kialakítják a falusi fiatalok soraiban, a napi munkában összeforrnak velük, de a szórakozás körül a legtöbb helyen már bajok 'esznek. Moziterem, kultúrotthon hiányában a városhoz szokott fiatalság rövidesen a kocsmát választja szórakozóhelyéül. Hogy ez meg ne történhessen az idősebbeknek az EFSZ vezetőinek, a nemzeti bizottság tagjainak segítségére lesz szükség. Tanítsuk, neveljük ifjúságunkat Nem emeletes kultúrházak építéséről van szó, — igen örvendetes, hogy számtalan faluban építettek ilyet közös munkával — hanem olyan nagyobb termek létesítéséről, amilyeneket minden faluban lehet találni. Ott, ahol még eddig nincs ifjúsági otthon, a falu vezetői jelö'jenek ki e célra megfelelő helyiségeket és irányítsák úgy a fiatalokat, hogy azok ott kellemes otthont rendezzenek be maguknak. Elég égy rádiö, ping-pong asztal, néhány társasjáték s a hely a fiatatok kedvenc szórakozóhelyévé válik. Természetes, az ifjúsági otthon megteremtésével a falu vezetősége még távolról sem tett eleget feladatának, ez csak a kezdet, a többi feladat majd a szürke hétköznapokon tornyosul eléjük. Állandó kötelességük marad figyelemmel kisérni a fiatalok életét — különösen az újonnan hazajöttekét — érdeklődni kérdéseik, gondjaik iránt, osztozni örömeikben, szoros barátságot kötni velük és személyes pé’damutatással tekintélyt szerezni előttük. A falvak és az EFSZ-ek, állami gazdaságok vezetői ne feledjék el, hogy a faluba hazatérő fiatalok pártunk hívó szavára határozták el magukat, hogy a mezőgazdaságot választják. Teremtsenek olyan körülményeket a hazatérő fiatalok . számára, hogy azok otthon találjanak s a mezőgazdaságban jövőjüket, egyéni felemelkedésüket lás-CSETÖ JÁNOS
