Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-24 / 30. szám

6 1955. július ?4. ASSZONYOK-ASSZONYOK aranykezű aszzonyo к Az ég peremén nyugat felöl felhők tornyosulnak. Szorul a nap, sugarai forrón törnek a földre. A levegő fojtott, nem mozog, a fa levele sem rezdül. Kéty utcái kihaltak. A falu népe az új kenyérrel dolgozik. Püf­­fögnek a traktorok, vontatják az ön­­kötöző gépeket. A kasza belefúr a sűrű búzába, ponyván fut, a zizegő kalászok összekeverődnek s a gép dobálja a bekötött kévéket. Asszony­sereg lepi el a földet, fiatalabb, öre­gebb s cipelik, hordják keresztekbe a gabonát. — Gyorsan, gyorsan — mondogatják, mert távolról az égzör­gés mar idehallik. Közeleg a felhő­­tömeg, a 24 asszony versenyezve rakja a kereszteket. Azok szaporod­nak, még sem akar fogyni, sok a kéve, jó a búza. Ezért lassan gyara­podik az asszonyok munkaegysége, mert 0.60 hektár a norma. Ezt Szal­ma Gyula csoportvezető is tudja. De mit lehet csinálni. A gabona az övék, legyen kevesebb munkaegység, csak jól fizessen a búza. Tizenkét óra, ebédre mégse men­nek az asszonyok. Nincs megállás, mert veszélyben a gabona. Ügy fo­rognak a kévékkel, akárcsak tojása­ikkal a megbolygatott hangyák. De hol vannak az emberek? Egyet sem látni közülük itt. — Az emberek? — takarmányt gyűjtenek s azt hordják kazlakba — mondja Dánó Lajos a szövetkezet el­nöke. Holnap a hat hektár lucernát gyűjtik s azt is kazalozzák. A lóhere is rájuk vár. Nincs fennakadás, asszonyainknak dolgos keze van. Ember még nem nyúlt a gabonához, mégis a 22 hektáros búzadülön a ke­resztek szépen sorban állanak. Érte­nek ők a munkához. A legelső fél­kereszteket 13 kévéjével rakták, de niem tetszett nekik, kicsinyek voltak a rakások. Tizenhetet rája — mondta egy idősebb — s meglett a kereszt formája. Míg az idősebbje a gabonát rende­zi, tíz fiatalabb a dohányt töri. Pat­tog a dohánylevél, szaporodnak a ra­kások, megtelik a szekér. Amit dél­előtt törtek, délután fűzik. Nagy Jó­zsef, dohányos szigorúan felügyel. Első nap fűznek, még nincs gyakor­latuk. Bajkai Bözsi valamit sugdos Kása Erzsinek. — Te, Erzsi, meg kéne kötni. — Meg hát. Készítsétek elő a szal­­lagot. Ügylátszik a lányok a dohányos felbokrétázásán törik a fejüket. A munka első napján bokrétát kötnek vezetőjük karjára, utolsó nap pedig dohányból készült koszorút fonnak s megisszák az áldomást. Bizonyos, hogy a szőke Fazekas Valika is er­re gondolt, mikor szaporán szedegeti a leveleket. Kábái Irénke csak 16 éves, de ég kezében a munka. Az álmodozó szemű Nagy Terézke, mint­ha festve lenne a felfűzött dohány­­l ívelek közt. Pirospettyes szoknya simul derekához, bőre a naptól bar­nám sült. Kerekpiros arca mosoly­gós. Hollósi Eszter, Kacska Erzsébet, Síma Annika a falu leányainak szí­­ne-java a közösben dolgozik. Fiata­lok, öregebbek, megtalálhatók min­den munkában. Jelen vanak a kom­bájnnál, aratásnál, cséplésnél, fejős­nél. A kapásnövények ápolásának oroszlánrészét is ők végezték. Mun­kájukkal nagy segítséget nyújtanak, s hozzájárulnak az EFSZ megerősíté­séhez. Egyszóval, a nők a férfiakkal vállvetve dolgoznák s szebbé, gazda­gabbá teszik falujukat s jobbá saját életüket. SÁNDOR G. Zápražná Rozália 47 egészséges borjút nevelt Szép júliusi délelőtt van. Kint va­gyok Božetechovo község határában. A sárga búzatáblák ringának a szél­ben. A ciferi állomástól fél órás út vezet a községbe. Fehérre meszelt házak szinte mosolyognak az érkező­re. Többszöri kérdezősködés után megtalálom Krištofič elvtársat, az EFSZ elnökét. _ Kérdéseimre szívesen válaszol. A szövetkezetei sikerrel vezeti. Példás tevékenységéért a Munka-érdemrend­del tüntették ki. Első pillantásra egy­szerű és szerény ember benyomását kelti, de hosszabb beszélgetés és fi­gyelés után felismerem, hogy körül­tekintése nagy és lelkiismeretessége megfizethetetlen. — Valamikor tanítöskodtam — mondja, de az első köztársaság nyo­mora megtanított a gyakorlati gon­dolkodásra. Mint falusi tanító a nép­pel éltem és fejlődtem. A februári események után visszatértem oda — ahonnan valamikor elindultam — a földhöz. Boldog vagyok, mert mun­kám eredményes. Öröm látni, hogyan nő évröl-évre a tehenek tejhozama, Borjaink szemlátomást gyarapodnak, 1954. március 5-től rideg nevelési r- ndszerrel 47 borjút neveltünk fel. Így saját nevelésünkből kiegészíthet­jük állatállományunkat. A mondottakból kiáradó öröm en­gem is elfog s azon igyekszem, hogy minél többet tudjak meg tőle. Együtt távozunk a Stejman bódék felé. A felnevelt 47 borjú egészséges, fényesszőrű és napi súlygyarapodásuk 91 dkg. Gondozójuk Zápražná Rozália elvtársnő, aki minden 10 kg súlygya­rapodás után 1 munkaegységet ka­pott. Az elmúlt év március 5-töl de­cember 31-ig 237,80 munkaegységet szerzett, egyenként 20,50 korona ér­tékben, azonkívül 3,5 kg gabonát ka­pott természetbeni jutalomként. Krištofič elvtárs megemlíti, hogy az EFSZ-ben jó a munkafegyelem. Na­gyon sokat segítenek az asszonyok, akik csúcsmunkák idején már reggel 4 órakor munkába indulnak. Munká­jukat igazságosan jutalmazzák. Az EFSZ bevezette a pótjutalmazást, ami naöymértékben növeli a munkakedvet és a munkafegyelmet. Egy kéttagú szövetkezeti család múlt évi átlag jö­­delme 20 ezer korona és 40 mázsa gabona volt. Valóban örvendetes és s-ép mérleg. Megnyugodva távozom és a bože­­techovoi szövetkezeteseknek, valamint elnöküknek Krištofovič elvtársnak búcsúzáskor sok sikert kívánok továb­bi munkájukhoz. Šutková Edita Háromszor kapálták a cukorrépát A bolyi EFSZ tagsága már harmad­szor megkapálta 14 hektár cukorré­páját. Eredménye: már most 70 dekás cukorrépák vannak. A kukorica két­szer bekapálva szépen fejlődik az eső­utáni melegben. Érdemes megnézni a bolyi szövet­kezet munkáját. Minden tag lelkiis­meretesen dolgozik. A szorgalmas, kitartó munkának megvan az ered­ménye. Nem küzködünk pénzhiánnyal, van mit a tejbe aprítani. A munka­egységekre készen áll a pénz július­ra, sőt augusztusra is. Az őszi árpa, búza szép; nyugodtan várhatja a tagság a természetbeni fizetést. Lesz puha kenyér, lesz árpa­dara a sertéseknek. A zöldségesben koratavasszal ki­szedték a retket, már helyén virág­zik, növekszik az uborka. Beszállítot­tuk a korai kalerábét, helyére szintén uborkát vetnek. Őszre abból lesz a legjobb berakni való uborka, amit szívesen és jó pénzért átvesz a tere­­besi konzervgyár. Ebből jut a tagok­nak is, a munkaegység után kapott árpán hízott sertéskarajhoz. Azonban vannak nehézségeink is. Már egy hete az istállóban kell tar­tani a szarvasmarhát. Zöld-takar­mányt sem adhatunk nekik, mert a víz 'elár'äšztótta a Zöldet' adö Terüle­teket. így most a téli takarmányból kell tartani a szarvasmarhaállományt úgy a közösben, mint a tagoknál. Pártunk és kormányunknak nagy és szép tervei vannak, ezért reméljük, hogy eljön az idő, hogy sor kerül töltések építésére, hogy a legelő ne kerüljön víz alá. Ennek rendezésével EFSZ-ünk még szebb eredményeket érne el, amely nagyban hozzájárulna az új szocialista falu felépítéséhez. Visi E. könyvelő Nem lesz hét szükesztendö Ipolyszakállason A hullámzó gabonatáblák az Ipoly völgyében is kasza alá értek. Kovács József, az ipolyszakálasi EFSZ agro­­nómja naponta sorra vizsgálta a dús kalászos táblákat, hogy percnyi ké­sedelem nélkül takarítsák be az évi, szorgalmas munka gyümölcsét. A szövetkezet tagjai és a magán­gazdák soha sem néztek ilyen nyu­galommal és bizakodással az aratás elé, mint ez évben. A termés a sze­szélyes időjárás ellenére várakozáson felül szép. A bizakodás az aratás nehéz munkája ellenére abból is ered, hogy a Szmolka traktorosbri­gád a 160 hektár réti széna kaszá­lásánál és a növényápolásnál végzett munkájával megnyerte a dolgozó pa­raszt»!: szívét ég bizalmát. Az embe­rek nem egyszer tettek összehasonlí­tást két szomszéd magángazda, gép­pel és igával végzett munkája közt. Az eredmény mindig a gép javára dőlt el, mert utána a termény szára több mint egy arasszal magasabb és kalásza dúsabb. Ez késztette gondol­kodásra még a gépi munkával szem­ben közömbös embereket is. Regge­lenként a magángazdák csoportjai je­lentek meg a brigád irodájában, hogv gépi segítséget kérjenek a kaszálás­hoz. Az ipolyszakálasi brigádhoz ugyan.'; több község is tartozik. Az aratás munkáját ezen község határában két kombájn és hat önkö­töző aratógép végzi. Az első hírek igen kedvezőek. Szete községben 28 mázsás hektárhozamot értek e' az őszi árpából. A traktorosbrigád 320 hektár gabonatermésnek gyors beta­karításával nagy gondot és terhet vesz le a kis- és a középgazdák vál­láról és egyúttal hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb szemveszteség­gel kerüljön biztos helyre dolgozó parasztságunk munkájának gyümöl­cse és az ország kenyere. A virzsinia dohány bő termést ad Az országút mellett terül el a szö­vetkezet 5 hektár virzsinia dohány­ültetvénye, amelyen minden arra já­rónak megakad a szeme, mert csúcs­termésre van kilátás. Az EFSZ ag­­ronómusa, Kovács elvtárs és mások abban látják a jó dohánytermés tit­kát, hogy jól választották meg az ültetvény legalkalmasabb helyét. Ez­­zsl magyarázzák, hogy a szárazság ellenére is csodálatos szép a dohány. Péli István dohányos azonban más véleményen van. Csak erről nem be­szél. A dohányos minden másról szí­vesen beszél, csak a saját munkájáról a legkevesebbet. Pedig ez igen ta­nulságos mindegyikre nézve. Á dohányos elmondja munkamódszerét Péli elvtárssal nehezen indul a beszélgetés. De amikor végre meg­adja magát, pár szavából is megálla­pítjuk, hogy tapasztalt, szaktudással rendelkező dohányossal állunk szem­ben. — Hát ha már annyira van — hát megmondom. Tyúktrágyát rak­tam a zsákba, azt vízbe áztattam s ezzel öntöztem és tápláltam meleg­ágyban a palántákat. Ezenkívül a növénykéket hozzászoktattam . a sze­szélyes időjáráshoz. A legrosszabb időjárásnál is, — kezdetben rövidebb, később hosszabb ideig — kitakar­gattam őket, hogy megedződjenek, megszokják a rossz időt is.’ Monda­nom sem kell, — folytatja a dohá­nyos — hogy a föld, amelybe ül­tettük, igen jó talajművelést és el­készítést kapott. De ez nem m'nden. Amikor már kiültettük a dohányt és láttam, hogy egyes példányai a fej­lődésben kezdenek lemaradozni a többitől, tudtam, hogy rajtam a sor, hogy beavatkozzam. Erre gyorsan megkapáltuk. Nem hiába mondja a közmondás, hogy a jó kapálás felér egy esővel. Ennek igazsága itt is be­­bizonyult. Ugyanezt megismételtük másodszor is, amikor azt láttam, hogy a dohánynak fejlődéséhez esőre van szüks’ge; ezt az esőt jó kapá­lásai biztosítottuk. Ez tehát a titka, hogy a szakálasi EFSZ 5 hektár do­hányültetvényén 70—80 centis nagy­ságú levelek törés alá értek, és a tervezett 13,90 mázsa hektárhozam helyett 20 mázsás hozamot, vagyis az 5 hektár területen egy vagon do­hánytermés és vele együtt igen szép jövedelmet értünk el. Jó volna, ha Péli István dohányos a csodálkozóknak elmagyarázná do­hánytermesztési módszerét és segí­tene rávezetni azokat is, akik az időjárás szeszélyein siránkozva alko­tó emberi munka helyett az esőt várták és katasztrófáról, a bibliai hét szűk esztendőről beszéltek. Pél István dohányos példája és bevált tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem a természettől, hanem nagyrészt az embertől függ a termés. Mindezen szép eredmények ellenére, melyeket a szövetkezet e téren elért, az öröm mellé üröm ig vegyül. A zselízi járási nemzeti bizottság nem törődik azzal, hogy az EFSZ fel tud­ja építeni a dohányszárítót. Ez kés­lelteti a dohánytörést és ezáltal nagymértékben csökkenti annak ér­tékét. A szövetkezet az év első ne­gyedére tervezte a dohányszárító fel­építését, de a járási Szervek nem biz­tosították hozzá a megfelelő anyagot, így a mai napig sem épült feí. Jó volna, ha a JNB megvizsgálná, vajon építészeti csoportja miért építi olyan huza-vonával az ipolyszakállasi szö­vetkezet dohányszárítóját. A JNB egyes dolgozói ne csak akkor men­jenek Ipolyszakállasra, amikor mu­­íatozási kedvük van, de akkor is, amikor a szövetkezetnek segítségükre van szüksége. M. S. EGY NAP ALATT 4 VAGON BURGONYA A vámosladányi EFSZ tagjai megbirkóztak a nehézségekkel A kisgéresi EFSZ az elmúlt napokban megkezdte az aratást. A rossz talajviszonyok miatt a kombájnt nem tudják kellő mértékben kihasználni. Ahol a gépek segítségét nem tudják igénybevenni, ott kézierövel végzik az aratást. Radi István, az EFSZ elnöke, a vezetőség segítségével jól szervezi meg a munkát. Ennek bizonyítéka, hogy az aratás előtti napok­ban, mikor a korai burgonya gyors betakarításáról volt szó, a tagok csa­ládtagjaikkal együtt vonultak ki a burgonyaföldre. Csupán az asszonyok és lányok száma 146-ot tett ki; ennek eredménye az lett, hogy 1 nap alatt 2,60 hektár területről 400 mázsa burgonyát takarítottak be, amely 153 mázsás hektárhozamnak felel meg, Ezzel egész évi burgonyabeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Az érsekújváriak 129 ezer paprikája Nehéz volt az 1954-es év a vá­mosladányi szövetkezet tagjai számá­ra. A szövetkezet kulák befolyás alatt és felelőtlen egyénék vezetése mellett anyagilag és gazdaságilag egyre hanyatlott. A hanyatlásnak különböző okai voltak, többek kö­zött az is, hogy a szövetkezet vezetői nem törődtek a legfontosabb feladat­tal, a szarvasmarhák és lovak össz­pontosításával. Ez okozta a szövet­kezetben a legnagyobb bajt A lo­vak és szarvasmarhák magángazdák­nál voltak szétszórva és így sok lel­kiismeretlen állattenyésztő megtalálta az alkalmat arra, hogy a szövetke­zettől takarmányt és egyebet is lop­jon. A szövetkezet volt vezetői — Lojekkel az élén és még néhány ku­lak segítségével — megtettek minden tőlük telhetőt, hogy megakadályozzák a szarvasmarhák és főképpen a lo­vak összpontosítását. TALÁLTAK EGY CSOMÓ KIFO­GÁST ARRA, hogy miért nem lehet az állatokat összpontosítani: hol ta­karmányhiányra hivatkoztak, hol az­zal mentegetődztek, hogy nincs elég istálló stb. Röviden: a lovakat sem­miképpen sem lehetett összpontosí­­tani. „ De egy szép nap az ellenőrzi) szer­vek leleplezték az osztályéi lenséget, valamint a felelőtlen vezetők mun­káját is. A szövetkezeti tagok pedig feltették magukban, hogy minél rö­videbb időn belül megbirkóznak az összes nehézségekkel. Ezen elhatáro­zást tettek követték. Elsősorban a szövetkezet élére alkalmas vezetőket kellett állítani, kiknek más a szövet­kezethez és a munkához való viszo­nyuk, mint az előbbieké volt. Ezéií elnökké egy idősebb, jól bevált elv­­társat, mégpedig Dobrovoľnýt vá­lasztották meg. Eleinte kissé nehez volt az EFSZ-ek mintaszaba'yzatanak alapján az új, helyes útra térni. — Rendbe kellett hozni a szövetkezet elhanyagolt pénzügyeit. Ezt a mun­kát Martosi elvtárpra bízták, aki a védnökségi üzemből jött a szövetke­zetbe és ma már örömmel jelenti, a szövetkezeti tagoknak, hogy a köny­velési munkákat minden héten pon­tosan, hátralékok nélkül zárja le. — Továbbá állandó munkacsoportokat kellett felállítani. No de minden jó munka gyümölcsöt hoz. Az EFSZ vezetősége jól megfontolta, • melyik tag képességére nézve hol állhatná meg legjobban a helyét, és így az­tán sikerült összeállítani az állandó munkacsoportokat is. Szétosztották a gazdasági felszerelést és a földeket. A csoportok között munkaverseny in­dult, és nyilvánvaló lett, hogy a szö­vetkezet jó útra tért. Most pedig azt kellett megtudni, milyen lehetőségeket nyújt a község az állatok összpontosítására. Kikeres­ték és rendbehozták az alkalmas is­tállókat, ahová június 22-én és 23- án 45 pár lovat összpontosítottak. ÉS EKKOR MUTATTÁK MEG iga­zi arcukat a kulák-elemek, akik az­előtt a szövetkezetben garázdálkodtak és nagy károkat okoztak. Valameny­­nyi szövetkezeti tag megörült annak, hogy a lovak végre közös istállóba kerülnek. De nem örült ám ennek Taliga kulák, aki két lova számára már jónéhány mázsát lopott a szö­vetkezet takarmányából. Még attól sem riadt vissza az elmúlt évben, hogy az aratás idején szövetkezeti gabonával etesse lovait. De még ez sem volt elég. Amikor a múlt ősszel a szövetkezeti tagok rizst csépeltek. Taliga kulák rizzsel etette lovait és még barátait is rábírta arra, hogy ugyanúgy cselekedjenek. A kulák gyűlölete a szövetkezettel szemben akkor érte el csúcspontját, amikor a lovakat összpontosították. Ellenséges magatartásában annyira ment, hogy az összpontosításkor villával támadta meg Dobrovoľný elvtársat, a szövet­kezet elnökét és Štrba elvtársat, a szövetkezet szervezőjét és tanácsadó­ját. A szervező ügyességének köszön­hető, hogy a jelenlevőknek sikerült Taliga—Fürért lefegyverezni. TALIGA—FURER KULÁK a na­pokban felelt tetteiért a lévai járási népbíróság előtt és két és fél évig lesz majd ideje a börtönben azon gondolkodni, hogyan készítette elő tá­madását az EFSZ ellen és hogy а téli hónapokban mit tanácsolt és milyen utasításokat adott a többi ku­­láknak arra nézve, hogy megtámad­ják és eltávolítsák a szövetkezet el­nökét és néhány más vezetőjét. — Gondolkodhat arról is, hogy hány ka­szást fosztott meg bérétől, melyért az ő 17 hektár földjén hajnaltól al­konyaiig kellett görnyedezniök. Ta­lán "eszébe jut a cséplőgép is, melyet abból a pénzből vásárolt, melytől a kérgeskezű munkásokat fosztotta meg, akik keserves garasért dolgoztak földjein, mialatt ö henyélt és a ha­sát tömte. Ez tehát az osztályellenség és a szövetkezeti gondolat legeltökéltebb ellenségének, a kuláknak igazi arca. A vámosladányi szövetkezet példájá­ból tanulja meg a többi EFSZ is, hogy a lovak közös istállóba való összpontosítása a legfontosabb fel­adatok egyike, melyet az EFSZ-ek mintasz-bályzata alapján helyesen kell teljesíteni. Csakis ilymódon ve­hetjük elejét a szövetkezeti takar­mány lopásának és fölösleges pazar­lásának. J. CUPÁK, .a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. A hőmérő 38 fok meleget mutat árnyékban, amikor elindulunk az ér­sekújvári II. számú EFSZ irodájából, hogy megnézzük azokat a föld táblá­kat, ahol vitaminok születnek — a zöldség-kertészeteket. Elindulás előtt körülnézünk az iro­da helyiségében. Szemünk megakad a dicsérő oklevélen, melyet a szö­vetkezet a Földművelésügyi Minisz­tériumtól kapott a tavalyi — 1954-es évben a zöldségkertészkedésben elért jó eredményeiért, mely számokban kifejezve... de adjuk át a szót Sza­bó Sándornak, a kertészeti csoport vezetőjének. — Tavaly kereken 200 vagón zöld­ségfélét adtunk át, ezért kaptuk ezt a dicsérő oklevelet — mondja szeré­nyen. Öt önálló kertészetünk van, de menjünk ki a helyszínre, ott többet láthatunk. Kuczman Gyula bácsit, az üveg­házi, valamint a melegágyi termények mesterét, munka közben találjuk. Ép­pen az uborkát szüreteli. Szőlcsan Anna és Jócsik Teréz, jókedvűen mo­solyognak, amikor látják, hogy a lá­dák egymásután telnek az elsőrendű „Produkta” uborkával. A végered­mény nagyon szép, 6 mázsát szed­tek le. Kuczman bácsi simogató pil­lantással nézi a buja, haragoszöld szí­nű uborkafolyondárokat, amelyek dzsungel-szerűen futják be a hatal­mas modern üvegházat. Fojtó, párás meleg van itt, szinte megijedünk, mikor a hőmérőve nézünk. Negyven­egy fokot mutat, s mi már szinte át­főttünk ebben „a dunsztos üvegben”. Ezután meglátogattuk Morvay bá­csit, aki fél hektáros paprika-ültet­vénye közt szorgoskodik. Melegágyai és üvegháza — 2650 ablakból — a legjobb nevet vívta ki magának a kertészetben. Hosszú évek, gyakorlati kísérletei­nek erdeményeként korai, bő termő csemegepaprikával tudja ellátni a dolgozók asztalát. Az üvegházban bu­ján tenyészik a paradicsom s eddig már több, mint 400 kg-ot adtak át közélelmezési célokra. Morvay bácsi munkatársai szorgal­mas, lelkiismeretes emberek, akik örömmel végzik munkájukat. Tuda­tában vannak a zöldség fontosságá­nak, mely az eddig elért eredmények­ben tükröződik legjobban vissza. Ed­dig 120 ezer darab paprikát adtak át, mellyel évi tervüket 50 százalékra teljesítették. Minden remény meg­van rá, hogy ebben az évben is túl­teljesítik tervüket. A mosolygós arcok, a jókedv, ka­cagás, mind-mind igazolása annak, hogy az érsekújvári U. sz. EFSZ ker­tészet dolgozói nem fognak lemarad­ni abban a harcban, amely a béke legbiztosabb záloga — a termelő munkában. Jánossy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents