Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-27 / 48. szám

10 f^ldnifives Í955. november 27. A SZOVJETUNIÓVAL A BÉKÉÉRT, HAZÁNK BIZTONSÁGÁÉRT ÉS NÉPÜNK BOLDOGULÁSÁÉRT! A Magyar Területi Színház bemutatója Л 1 'L ' "(t tamtono A Komáromi Magyar Területi Szín­ház november 10-én mutatta be Bródy Sándor „A tanítónő" c. 3 felvonásom drámáját. A bemutató hatalmas sikert aratott (azóta már négyszer megis­mételték), s hasonló sikerre számít­hat szlovákiai kőrútján. Bródy Sándornak ez a müve tár­sadalomkritikai vonatkozásban kitűnő képet fest a századforduló földesúri, szolgabírás, sokszor embertelen és népellenes világáról. ,,A tanítónő" egy vidéki felvilágosult, öntudatos fiatal lány küzdelmét mutatja be a falu hatalmasaival: a földesúrral, a pappal, a szolgabíróval, akit azonban a küzdelem nem tör meg, sőt, „a nyo­morélet iskola erősíti" csak. A történet egy isten háta mögötti bácskai faluban zajlik le, ahová be­toppan Tóth Flóra sok nemes vágyá­val, tiszta eszményeivel, hogy a pa­rasztgyerekeket emberré nevelje. Cél­kitűzéseinek megvalósításában azonban kudarcra van ítélve, a falu urai gá­tolják ebben, akiknek minden törek­vése csak arra irányul, hogy a fiatal tanítónőt hálójukba kerítsék. A taní­tónőt ezektől az emberektől mélysé­ges osztályellentét választja el. Ezek közé tartozik a parasztnábob fia, Nagy István is, aki iránt érzett re­ménytelen szerelme szinte egy életre szól. Nincs az a szerelem, mely ezt a szakadékot át tudná hidalni. S vé­gül is, amikor a falu bűnös urai a falu elhagyására kényszerítik, a taní­tónő éppoly emelt fővel távozik, mint, ahogyan jött, csupán a reménye fosz­lott csalódássá. Drámáját a hivatás­­tudat és a felelősség teszi nemessé, míg Nagy István értékes emberré vá­lásának drámáját — a tanítónő mellett — ositályhelyzete és múltja teszi végzetszerüvé. A komáromi színház ezzel az elő­adással fordulóponthoz jutott. Ezt a fordulópontot az idézte elő, hogy a színház Lendvay Ferenc, a Pécsi Nem­zeti Színház főrendezője személyében olyan szakemberhez jutott, aki megmutatta, hogyan kelt tiszta szín­padi helyzetet, lüktető életet terem­teni a színpadon. Lendvay a cseh­szlovák-magyar kultúrkapcsolatok akciója keretében került a színház­hoz, mint vendégrendező, aki „A ta­­nítónö“-t Pécsett is rendezte (okt. 4-én volt a bemutató), s így Cseh­szlovákiába nemcsak tehetségét, sok­éves tapasztalatát, de magának a da-Rózsák Szitáló esós, ködös idő volt 12-én, szombaton este. Mégis a Nag.ymegyer­­re vezető utakon tízesével mentek a kerékpárosok, gyalogosok, és az állo­másról igyekező emberek. Valameny­­nyien a kultúrhfizban színre kerülő Gül Baba című operettre siettek, melynek története a 16. század vará­­zsos környezetében zajlik le, amikor még török félhold fénylett Buda tor­nyain. Huszka Jenő és Martos Ferenc klasszikus operettjét a komáromi CSEMADOK színjátszói adták elő ezen a napon és vasárnap. Már jóval a megkezdés előt.t a váróhelyiségben nyugtalanul tolongott a kíváncsi ven­dégek serege. A gyönyörű színházte­rem ajtói feltárultak és mindenki a székét keresve helyet foglalt. Zsúfo­lásig megtelt a terem, még a falak mentén a pótszékekre is jutott ember, sőt- alig maradt olyan keskeny ösvény, ahol a szünetben libasorban kibukdá­csolhatott az ember száz pardont mo­solyogva, ha az útban ülők lábára akaratlanul is rá-rálépett. Elosztanak a nyitány utolsó tónusai, majd felgör­dül a függöny. Az első sorokban ülők kivételével mindenki zsiráf szeretett volna lenni, vagy legalább is hasonló hajlamot mutatott, mert velem együtt szinte vezényszóra megnyúltak' a nya­kak. Az oldalt ülőknél ez annyiban is érdekesebb volt, hogy ebbéli törekvé­sük nemcsak felfelé, de oldalra is történt, kérdőjel formán. A színészek szinte mindenkit ügy lekötöttek igazi, szép játékukkal, hogy egyszerre örült, egyszerre sirt velük az egész közönség. Már az első felvo­nás utáni szünetben csaknem mindon­­k nek meg .mit a kedvenc választottja. De kinek ne tetszett volna meg An­gyal Ferenc elmés és humoros alakí­tása Zülfikár szerepében, vagy a Gábor diákot játszó Czibulka József szépen csengő hangja, megnyerő kül­seje. Jaj, de sok lány szívesen ját­szotta volna vele Leila szerepét! Az­tán ott van Mujkó szerepében Kadli­­csek István kedves, szimpatikus alak­ja. Hogy tudja barátját szeretni, hogy tud kétségbeesni, sírni, micsoda mű­vészi teljesítményt nyújtott, de sok rabnak friss átélését is elhozta ma­gával. „A tanítónő" átütő sikere Cseh­szlovákiában elsősorban az ő érdeme. A komáromi színészek nagyon meg­szerették és munkáját nagyon becsü­lik. Mikor elbúcsúzott, hogy vissza­térjen Magyarországra, bizony a szí­nészek szeméből kicsordult a könny. — Lendvay Ferencben nemcsak nagyszerű szakembert ismertünk meg, hanem kitűnő pedagógust is — mon­dotta Riszdorfer László segédrendező. A darab betanításához nem egész hó­nap állt rendelkezésére, és a darab sikere mégis teljes. Közvetlen modo­rával és jóindulatú tanításával olyan légkört teremtett a színészek közölt, hogy jóformán nem is érezték azt a hét órát, amit naponta próbáltak. Lendvay a mestere annak, hogy kell a színész leikéhez hozzáférkőzni, nem hiába tanulmányozta a színészek egyéniségét is — mondta a férfi fő­szereplő, Hatvány László, aki még debreceni színész korából ismerte Lendvayt. Tőle tanultam az igazi könnyet — mondotta Lörincz Margit, a női főszereplő, aki húsz éves ko­rában a színpad egyik büszkesége. Lendvay Ferenc szerény ember volt, nem szerette ha dicsérték. Ennek el­lenére meg kell állapítanunk, hogy hozzá hasonlót még rendező nem al­kotott a komáromi magyar színpadon. A szereplőket illetően kitűnő volt Lörincz Margit tanítónője, akit sze­retőjévé akart tenni a falusi földbir­tokos, szolgabíró és pap egyaránt, S midőn nem értek célt, elcsapják állá­sából. Hasonló magabiztonságot tanú­sított Hatvány László ifj. Nagy sze­repében, Tóth László a szolgabíró, Botka Zsuzsa a nagyasszony, Tarics János a káplán, Király Dezső a plé­bános, Konrád József öreg Nagy sze­repében, valamint a többi művész is elismerést aratott. A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok sikerét sok más mellett ez is igazolta. Ez a kapcsolat a jövő évben még nagyobb mértékben meg­nyilvánul, ahogy arról a közelmúlt­ban Prágában lefolyt tárgyalások ta­núskodnak. A kulturális megismerés, találkozás, a közös munka vágya mindkét ország népei részéröl egyre hatalmasabb erővel nyilvánul meg. Dolgozóink leghőbb vágya, hogy mun­kában és barátságban egyaránt talál­kozzanak. —PP—gyi között asszonynak varázsolt könnyet a sze­mébe. Aztán a szívet gyönyörködtető Leila törékeny, gyengéd alakja meny­nyire szívből alakította szerepét, s a rózsák rózsája milyen örömmel vág neki a viharvert szabadságszeretö. diák oldalán a nehéz magyar életnek. S mire a harmadik felvonásnak is vége lett, igazán jó érzéssel távozott a közönség. Mennyire megszerette Veleba An,tal bácsit Gül Baba szere­pében. A második felvonás végén, amikor művészetének virágát nyújtot­ta, szinte mindenki megkönnyezte. Meg kell még, hogy említsem a bör­tönőrt, Lőwinger Lászlót, aki bebizo­nyította, hogy nincs kis szerep, csak kis színész van. Nem volt nagy sze­­.repe, de azt a rövidet is olyan szív­ből játszotta, hogy hatalmas tapsvi­hart zúdított felé a hálás közönség. — Megérdemelte. Alig volt gyengébb pontja az előadásnak az ulémák, szpáhik, zarándokok, rabnők. . alakí­tása is. Valamennyien szívük egész melegével játszották szerepüket. És a legnagyobb érdemük, halld meg egész világ, hogy műkedvelők csak, és 130 tagú színgárdát tudtak szervezni dol­gozókból, akiknek nagy része a hajó­gyárban dolgozik, vagy máshol van munkában, és amit nyújt, szabad ide­jét áldozza fel érte. És itt egy még nagyobb érdem, hogy nemcsak fiata­lok, hanem deresedő fejű apák, sőt nagyapák, feleségek és anyák. S hozzátehetjük, ez az igényes darab a dolgozók kollektív igyekezete révén nagy közönség sikert aratott, s vetél­kedik a hivatásos művészek fellépésé­vel. A komáromi do'gozók a többi ma­gyarlakta terület kultúrcsoportjainak méltó példaképei lehetnek, akiket fel­lépéseikkel szintén várunk. Búcsúzóul mondom, hogy a viszontlátásra. Láto­gassatok meg bennünket minden szá­motokkal, szeretettel hívunk és vá­runk benneteket. A további bemuta­tókkal váltsátok be a felétek áradó szeretet és bizalom kötelezvényét. Valósítsátok meg azt a jelszót, hogy a szocialista hazában a kultúra a dol­gozóké! Munkátokhoz sok sikert kí­ván: Végh Gusztáv HÍREI A barátsági hónap alkalmával fal­­vainkon, városainkban és üzemeinkben a dolgozók elsősorban jó munkájuk­kal és a szovjet néptől szerzett ta­pasztalataik elmélyítésével járulnak hozzá a. csehszlovákiai és a szovjet emberek barátságának megszilárdítá­sához. Л szovjet nép iránti ’ hála és szeretet abban is megnyilvánul, hogy egyre több dolgozó jelentkezik a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetségbe, így például a bratislavai Keramos­­üzem „Csehszlovák-szovjet barátság“ elnevezésű lakatosműhelyének alkal­mazottjai tömegesen léptek be a ba­ráti szövetségbe, hogy méltók le­gyenek műhelyük nevéhez. Ma már egytől-egyig tagjai a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetségnek. Ebben a szervező munkában a legnagyobb érdem Szirmos Lajos elvtérsé, a CSSZBSZ 20 tagú üzemi csoportja vezetőjéé, aki elsőként a műhely leg­jobb dolgozóját Jozef Hailáčeket szer­vezte be. * * * E hó 19-én és 20-án • Szlovákia ke­rületi székhelyein a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség kerületi kon­ferenciái zajlottak le, melyeken több mint 1900 járási küldött vett részt. Kalinyin Az ifjúság melegszívű, őszinte ba­rátja, lelküíetének alapos Ismerője volt Mihail Ivaiiovics Kalinyin. — Nyolcvan esztendővel ezelőtt (1875. november 19-én) született és 71 éves korában halt meg. Kalinyin öt évtize­den át — Lenin és Sztálin harcostársa — a szocializmus, majd a kommu­nizmus építésének sok fontos őrhelyén végzett nagyszerű forradalmi mun­kát. Saját szavaival jellemezhetjük őt a legjobban: „Őszintén megmon­dom, nem tetszik nekem, amikor azt mondják rólam: ennek az embernek nehéz élete volt. Ha valaki magáévá tette a kommnista világnézetet, az oly gazdag tartalommal tölti meg életét, hogy az élet nem tűnik nehéznek, ha­nem inkább gazdagnak, és — ami a legfőbb — az ember maga még a leg­nehezebb pillanatokban is jónak érzi ezt az életét.“ Kalinyin elvtás egész élete, peda­gógiai munkássága: példa és útmuta­tás a mi fiatalságunknak is és minden szülőnek, nevelőnek. Forgassuk minél többet magyarul is megjelent írásait és tapasztalni fogjuk, hogy ifjúságunk kommunista szellemű nevelésének mi­lyen sok kérdésében kapunk tele bölcs tanácsot, helyes irányítást. Szövődik a barátság Amikor belépünk » nagykaposi ma­gyar tannyelvű 8-éves középiskola jól­­fűtött irodájába, Kohány tanító elmé­lyülve tanulmányoz egy vaskos köny­vet. A könyv lapjain számtanpélda formájára betűkkel kevert számok so­rakoznak. Bizonyosan valami komoly dolog, ezt mutatja Kohány tanító rán­cokba húzódott homloka is. Pedig tud­juk róla, hogy jó matematikus. 6 aztán gyorsan felvilágosít, hogy a könyv a szovjet főiskolák részére készített aritmetika. — Sok jó dolog van benne — mondja a matematikus komolyságá­val — csakhogy sajnos, még nem ér­tek mindent belőle, mivel ehhez nem­csak matematikai, hanem orosz nyelv­tudás is kell. Aztán elmondja, hogy a csehszlovák­­szovjet barátság hónapjának keretén belül az iskolájukban is megnyílt a népi orosz nyelvtanfolyam. Az egész tanítói kar jelentkezett, mert tudják, milyen nagy segítséget nyújt nekik az orosz nyelvtudás. Csizmár Ilonká­nak például nemcsak az egyetemi vizsgálat könnyíti majd meg, hanem hozzásegíti ahhoz is,' hogy a világiro­­vizsgáit könnyíti majd meg, hanem sztojnak és Puskinnak a műveit ere­detiben olvassa. A nyelvtanfolyamot Géczy elvtárs vezeti, aki tudása legjavát adja át hallgatóinak. Nagykaposon ezenkívül — az üzemekben és hivatalokban •— még 8 nyelvtanfolyamon működik. Géczy elvtárs, a Járási Pedagógiai Központ dolgozója nagy gondot fordít FEKETE LAJOS: arra, hogy a járásban minél több nyelvtanfolyamot szervezzenek. A CSSZBSZ járási vezetőségének és az ő munkájának köszönhető, hogy a járásban már 32 népi orosz nyelvtan­­folyam működik. Egyes csoportok már jelentős eredményeket értek el. Mok­­csakerészen például 16 szövetkezeti tag vesz részt a II. fokú .nyelvtanfo­lyamon. A múlt évben is szépen ha­ladtak, s az idén is komoly tanulási szándékkal nyitották meg a tanfolya­mot. Pálócon ugyancsak 16 taggal műkö­dik a III. fokú, nyelvtanfolyam. Feňá­­ková tanítónő Joggal büszke növendé­keire, hisz egyesek már szépen for­dítják az orosz szövegeket és egy­szerű mondatokban már el is beszél­getnek. Ugyancsak szép eredményeket érnek el Deregnyőn, Lakárton, Nagyszelmen­­cen, Bésben és még több helyen. A tanfolyamok részvevői szorgalmasan tanulnak, hogy ezzel is méltóan ün­nepeljék meg a barátsági hónapot. Hisz a nagykaposi járás dolgozóinak kettős ünnepe a barátsági hónap, mert 11 'évvel ezelőtt novemberben hozta el nekik a dicső Vörös Hadsereg a szabadságot, a békét és a jelent. Es amint ezek az egyszerű emberek, az üzemek és szövetkezetek dolgozói lassan mondatokká fonják a betanult szavakat — mint szövőszékben a fii­nál — széttéphetetlenné szövődik né­pünk igaz barátsága a Szovjetunió népeivel. H. Gy. Egy század múlt el . . . Vörösmarty halálának 100. évfordulójára * Nem volt büszke a tiszttartó fia; Előbb csak gyerek — s béresvátlakon pajtásai, — kis béresgyerekek, — emelte népe magasra fiát, a Tóth Jánosok és Kocsis Andrisok és népével egyszírttre magasodva között maga is gyerek lehetett. a dal hevében ő csak egyre szállt. Néhanapján a tiszttartói lak S a dal: „Hazádnak rendületlenül.." udvara megtelt és a cimborák hogy megzendült, — utána bukás honfoglatósdit játszva, vállra vették' bukásra jött, de „Él nemzet e hazán" vezérüket, a vézna kis Mihályt. dalolta mégis, — ahogy senki más.. Egy század múlt el, s íme itt vagyunk! És itt leszünk, míg teremtő kezek a tornyosódó bajt, célt mérlegelve új századokkal megverekszenek ... /Qd am ylíickiew icz [179B—1855] Most emlékezünk meg a lengyel költő Adam Micklewicz halálának 100. évfordulójáról. Mickiewicz jelentősége olyan a lengyel irodalomban, mint a magyarban Vörösmarlyé, Petőfié, vagy Aranyé. A lengyel nép szabad­ságának megteremtése, a nemzeti el­nyomás alóli felszabadítása, az ön­álló Lengyelország visszaállítása; ez volt Mickiewicz és a korabeli haladó gondolkozású lengyelek életcélja. Mic­kiewicz alkotásai túlléplék a haza szükebb határait, az egész világ sza­badságáért küzdő népeinél is vissz­hangra találtak. A Krimi Szonettek, a Konrad Watténroit év a Pun Ta­déusz röviden megjelenésük után ki­vívták a költő hírnevét, és bátran mondhatjuk, halhatatlanságát. Mi volt az az erő, ami megalapozta Mickie­wicz verseinek hatékonyságát? Min­denekelőtt a lengyel népnek a lengyel hazáért folytatóit gigászi harca a fél Európát Igában tartó Szent Szövet­ség ellen. (Mickiewicz a haza fogal­mát sohasem szakította el a nép fo­galmától.) Ifjúkori alkotásai, mint az Oda az ifjúsághoz és a Balladák és román­cok a haladó lengyet ifjúság harcos kiáltványaivá leitek. — Az utóbbi, amelyet 1822-ben adott ki. népi és hazafias motívumokkal van tele. Ő maga részt vett különböző forra­dalmi csoportok tevékenységében, ami­ért bebörtönözték és Oroszországba száműzték. Oroszországi tartózkodása alatt barátságot kötött A. Besztuzsev és K. Rijelev ismert dekabristákkal. Orosz írókkal és költőkkel ismerkedett meg, — főleg Puskinnal. Ez a barát­ság a fiatal költőre nagy hatással volt. 1829-ben sikerült külföldre jutnia. Bejárja Németországot, Svájcot és és Olaszországot. Külföldi tartózko­dása alatt jut el hozzá a hír, hogy hazájában felkelés tört ki a cárizmus ellen. Sietve hazatért, de sajnos, nem vehetett már tevékeny részt a felke­lésben, mért azt elfojtották. 1832-ben Mickiewicz Párizsba megy, altot a lengyel emigránsok „népe ve­zérének és költőjének" nevezlek. A Collég • de France-ra a szláv iroda­lom előadójának hívják meg. Előadá­saiban meleg szeretettel emlékezik meg Puskinról. Az 1848-as francia februári forra­dalom megerősíti Mickiewiczben ha­zája felszabadításának vágyát. Olasz­országban lengyel légiókat szervez Ausztria ellen. A légió hivatása, hogy támogassa a magyar, az olasz és a szláv népek Habsburg-ettenes harcát. A párizsi Tribune des Poputes című napilapban ír forradalmi hangú cik­keket, melyekben felhívásokat intéz a szabadságukért küzdő nemzetekhez, többek között a magyarokhoz is. A magyar szabadságharc sikerében nem vesztette el hitét — éppúgy, ahogyan meg volt győződve saját népe felsza­badulásáról. 1856-ben kitör a krimi háború. A kötíő mégegyszer — utoljára — len­gyel légiót szervez Törökországban. Ebben a munkában éri el Konstanti­nápolyban a halál. Mickiewicz. költészete teljesen egy­beforrott életével — költészetében egész lénye megnyilvánult. A felsza­badult lengyel néppel együtt az egész világ haladó emberisége tisztelettel emlékezik meg a népek nemzeti sza­badságáért küzdő harcos költőről. S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents