Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-13 / 46. szám

1955. november 13. földműves 7 A hetményi fejőgulyások emelik a tejhozamot a barátsági hónapban T apasztalatcsere a košťanyi állami gazdaságban A tornóci állami gazdaság iránt so­kan érdeklődnek azóta, hogy elfogadta Sztropkó Béla, a hetényi részleg fiatal fejőgulyása. a nagylomnici állami gazdaság üzemen belüii önálló elszámolással kapcsola­tos versenyfelhívását. Egyre fokozódik az érdeklődés az állami gazdaságok dolgozói körében, de a tornónak hall­gatnak. Nekünk sem küldik a megí­gért cikket. Nem csoda, nyakig van­nak a munkában. A cukorrépájuk fele még a mezón van. Az üzemen belüli önál'ó elszá­molás bevezetése is sok dolgot ad. Az irodában sötét estig dolgoznak az in­struktorok, farm-vezetők és mások, ahelyett, hogy a mezőn megszervez­nék a munkát. Másnap folytatják, a­­hogy este abbahagyták. No de hagyjuk őket magukra, néz­zük meg inkább azokat, akik iránt a legtöbben érdeklődnek. A messze sík róna közepén, régi kastélyból, néhány házból és istállóból álló tanyává zsugorodott a hetményi részleg. Tizenegy felé jár az idő ... A fejőgulyások abbahagyják kedvenc szórakozásukat, az olvasást. A fiatal Sztropkó Béla rendbehozta a raktár elrontott lakatját, Gál János búcsú­zik méhecskéitől. Dinga Ferenc párt­tag pedig, amit a könyvből tanult, a gyakorlatba akarja átvinni és a tehén­istállóba siet. Az istállóban két hosszú sorban áll­nak a tehenek. A hat fejögulyás ép­pen most ért hozzájuk és gyorsan munkához látnak. Először a trágyát húzzák ki a tehenek alól, aztán meg­almoznak. A teheneket megvakarják, kefélik és elvégzik az etetést. A cukorrépa karajok jóízű ropogta­­tás közben fogynak a betonvályúból. Az istálló közepén kis asztalon fehér dobozban sárga zsír van. Hát ez mire való?... Talán gyógyításra? — Óh, dehogy! Ezzel dörzsöljük be leheletszerűen a tehén tőgyét, — ma­gyarázza Dinga Ferenc, fejőgulyás. Ma­­linyina módszeréhez ez is hozzátarto­zik. A fejőgulyások most kétszeresen iparkodnak. A szovjet barátság hónap­jában még nagyobb eredményt szeret­nének elérni és még alacsonyabbra akarják csökkenteni az önKöltséqet. Ezután a hasznosabb qazdálxodásért a fizetéshez nemcsak dicséretet, ha­nem jutalmat is kapnak. Gál János tehenei tegnap ?gy liter­rel adtak több tejet, mint tegnapelőtt. Beszédes Béla könyvelő, hamiskodva megjegyzi: Hát csak egy literrel? —• A tejhozamot fokozni csak ap­ránként lehet. Bezzeg mennyivel erő­sebb ütemben csökken, ha valami hi­ba csúszik a módszer alkalmazásába’ T.valy Fakó tehenem 32 litert adot^t naponta. De mikor visszajöttem egy­hetes szabadságomról, már 26 literre csökkentette tejhozamát. A haladó módszer is csak akkor eredményes ha azt lelkiismeretesen alkalmazzuk Az idősebb fejőgulyások már sokat tanultak, gazdagabb tapasztalatokkal rendelkeznek. Mindegyikük két-hárorr. fajta újságot és számos szakkönyvet olvas. De a tizennyolc éves Sztropkó Béla ugyan mikor tanulhatta meg ily alaposan ezt az új módszert? — Ebben a vézna gyerekbon nagy az akarat. — mondja Hruška Ferenc. A munkában még az erőseket is le­győzi. Egy évig mezőgazdasági isko­lában tanult, itt pedig a mi tapaszta­latainkat sajátította el. Olyan jól dol­gozik, hogy a múlt hónapban már 1700 koronára emelkedett a keresete A tehenek megették az iz'etes ta­karmányt. A fejők is elvégezték a tőgymasszázst és hozzáfogtak a fe­jeshez. Vastag sugárban ömlik a tej a sajtárba, fehér habot verve. Óiból emelkedett a tejhozam. Egy helyen csak egy literrel, másutt többel, de ebből is megállapíthatjuk, hogy itt is méltó versenytársak fogadták el a nagylomnici állami gazdaság felhívá­sát. A könyv és újságolvasás révén a haladó módszer bőven gyümölcsö­zik. Cs J. Gál János és 32 liter tejet adó Fakó tehene. A legjobb vállalatok kitüntetése A Szakszervezeti Központi Tanács 1955. harmadik negyedévben elért leg­jobb eredményekért többek között a következő üzemeknek juttatta a vörös zászlót: A Mezőgazdasági Minisztérium sza­kaszán: A Csallóközcsütörtöki Gép- és Trak­torállomásnak, a Brnói Mezőgazdasági Építészeti tizemnek, a Brnói Kerületi Mezőgazdasági Kutatóintézetnek. Az Állami Gazdaságok Minisztériu­mok szakaszán: a bajcsi Állami Gazdaságoknak; a Gépkocsi és a Mezőgazdasági Gépipari Minisztérium szakaszán: a jiöíni Agrostrojnak, a trnavai Ko­­vosmaltnak, a Praha-Vysočany-i Kle­ment Gottwald Automobil tizemnek, a jihlaval Motorpal-üzemnek. a Nové Mesto-i Stavostroj-üzemnek. Minden szónál több a tett Már évek óta lúlteljesíti termelési tervét a nánai állami gazdaság hideg­völgyi részlege. Négy év egyetlen hónapjában sem csökkent 8—9 liter­nél kevesebbre az átlagos tejhozam, sőt Rajcsányi Pál, Bednárik Mihály évi 12—13 literes átlaggal is dicse­kedhetnek. Ha valaki megkérdezi őket, hogyan tudnak állandóan ilyen jó eredményeket elérni, csak annyit felelnek: — Követjük a szovjet mesterek példáját. Ehhez a néhány szóhoz még hozzá­fűzik: — Jöjjenek el hozzánk, Hidegvöl­gyön megláthatják, miben rejlik ered­ményünk titka. Minden három hónapban összejön­nek Nánán az állami gazdasághoz tartozó részlegvezetők, farm- és cso­portvezetők, zootechnikusok, pártfunk­cionáriusok, hogy az elmúlt hónap eredményeit és a következő hónap tervét -legvitassák. Egy ilyen gyűlé­sen állapították meg, hogy a múlt hónapban gazdasági méretben a tej­­átlag visszaesett. Ez a rossz hír na­gyon bántotta a dolgozókat. — Meg kell találnunk a hibák okátl Az mégsem lehet, hogy az országos hírű nánai gazdaság kiessék az élen­járók sorából. Meg kell találnunk a hibákat, hajtogatták a dolgozók. — Meg kell, de hogyan? — Gyerünk ki Hidegvölgybe! — Nézzük meg, hogy ők mit csinálnak. Náluk most sem csökkent a tejhozam. Egy szép őszi napon minden rész­legről négy-öt dolgozó indult Hideg­völgy felé. A „kíváncsiskodók" száma kb. ötven volt. Ott is gyűlés kere­tében beszélgettünk a múlt hónapi eredményekről, leginkább a tejterme­lésről. Ä gyűlést heves vita követte. Újból felvetődött a kérdés, mit csi­nálhatnak a hidegvölgyiek, hogy ott évről évre, télen-nyáron magas a tej­hozam. A hidegvölgyi részlegvezető, min­denki kedvelt Géza bácsija csak any­­nyit mondott: — Hogy mit csinálunk? ... Nézzük meg! A fejőgulyások éppen most ké­szülnek a fejéshez. Nagy érdeklődéssel indultunk az is­tálló felé. Mészporral fertőtlenítettük cipőnket és az istállóban halkan be­szélgettünk, hogy ne zavarjuk a tehe­neket. Az istállóban mindjárt sze­münkbe tűnt a napirend-tábla. — Itt kezdődik a dolog nyitja, a napirend pontos betartásával — je­gyezték meg a szakértők. Hatvan tehén és hat üsző állt az istállóban. A gulyások hozzáfogtak a fejéshez. Ha másutt találkozunk ve­lük, azt vélhettük volna, hogy tiszta, fehér ruhába öltözött betegápolók, — Nem sokat kérdezősködtünk, hiszen minden tehén feje fölött táblácska függött, amely pontosan feltüntetett minden adatot: a tehén nevét, szá­mát, az ellés időpontját, a borjú élet­korát hónapokban, a tehén napi tej­hozamát, a takarmánymennyiséget. A tehenek sem faj, sem hús szempont­jából nem voltak rendkívüliek, de tiszták és gondozottak. Mind az öt fejögulyás kütön-külön 12 tehenet gon­dozott. Az istálló egyik részében hat üsző állott. — Ez igen. Ezekből jó tehenek tesz­nek, — hangzott a szakértők bírálata. Ki gondozza őket? — Mindenki a sajátját, válaszolta Géza bácsi. Minden gulyás maga ké­szíti elő az üszőt elléshez. Ki hogyan készíti elő, úgy veszi hasznát. Az istállóba nyíló abrakkészítőben hatalmas halom leszecskázott takar­mányt pillantottunk meg. Többen ma­rokba vették, szagolgatták és a rész­legvezetőtől tudakolták a keverék ősz szeállítását. — Napraforgó, csalamádé, tarló­­here, somkóró. Es milyen finomra volt mindez szecskázvaI Pedig csak egyszerű szecskavágó húzódott meg a sarok­ban. Látjátok elvtársak, itt a magas tej­hozam titka, ilyen keverék minden részlegünkben elkészíthető, hiszen ezek a takarmányfajták másutt is bő­ven megtalálhatók, — szólt Medo­­varský elvtárs igazgató. No, de már anélkül igazán nem mentünk el, hogy meg ne nézzük a legkisebbeket... a borjakat. Itt is rend és tisztaság fogadott. A borja­kat rideg módszerrel nevetik. Tíz borjú volt a nevelőben, de valóban borjak a javából. Erősek, edzettek. Egy tizenhéthetes1 borjú súlya 180 kg voltx A részlegvezető örömmel újságolta, hogy az idén túlteljesítik a borjúelválasztás tervét, mert sok hús kell az országnak és a jó tehénre is szükség van. Már visszafelé tartottunk a terembe, amikor szemünkbe tűntek a silógöd­rök. A dolgozók éppen silóztak. Két gödröt már teljesen megtöltöttek, a harmadikba pedig már csak kevés hiányzott. Olyan takarmányt silóz­tak, amilyet előbb a tehenek előtt láttunk. Hazafelé a Hidegvölgyhöz tartozó majorban, Ivánhalmán is megálltunk. Itt is nagy rend és tisztaság foga­dott. Talán csak annyi volt a különb­­ség, hogy itt még szebb borjakat lát­tunk, mint Hidegvölgyön. Az útszélen herekazlak emelkedtek. Mindegyik kazal mellett ott volt a táblácska, amelyről megtudtuk, mi­lyen állat részére való és hogy ki az állat gondozója. Nem kérdezősködtünk tovább. Mindenki rájött a magas tej­termelés titkára. A példa többet mon­dott minden szónál. Hazafelé minden­ki azon gondolkodott, hogyan alkal­mazza majd a hidegvölgyieh példáját. Trencsík Mária, Nána A helyes munkaszervezés és a mun­kamódszer ismereteinek kölcsönös ta­pasztalatcseréi mindinkább dolgozó­ink kiváló iskoláivá válnak. Az elmúlt hét folyamán e célból gyűlt össze a mártoni AG košfany-i részlegén a zsolnai kerület 25 példás sertésgon­dozója. Ezt az összejövetelt a Szak­­szervezeti Szövetség Kerületi Bizott­sága az „üjszerű technika napja“ al­kalmával rendezte meg. A dolgozók a trebostovi farm meg­tekintése után — ahol közellátásunk részére tucatnyi vagónszámra terme­lik a sertéshúst — a košťany-i rész­legen élénk vitát folytattak. Beszéd­jükből kiéreztük a munkájuk iránt va­ló érdeklődést, de az elért szép ered­mények alapján indokolt enyhe büsz­keséget is. Stano Tamás elvtárs beszámolt a sertéegondozásnál elért szép eredmé­nyeiről és hangsúlyozta, hogy a szép eredmények a Surikov-módszer alkal­mazásának köszönhető. E módszer alkalmazásával a sertések darabon­ként és naponként 0,96 kg súlygya­rapodást, az elválasztott malacok pe­dig az 50 kilogramm súly eléréséig napi 0,46 kilogramm súlygyarapodást érnek el. Minden etetés után a serté­sekkel tűlevelű fák gályáiból főzött teát itat. A teát a következőképpen készíti el: 10 liter vízbe egy kilo­gramm vékony fenyögalyacskát tesz. A folyadékot felforralása után hűlni hagyja és utána 10 liter vízbe egy liter teát önt. Ha több teát önt a vízbe, akkor jó hashajtó szert nyer mely a sertések esetleges emésztési zavarai szempontjából fontos. Sic elvtárs a mikulási AG palud­­zai részlegének dolgozója beszélt ez­után arról, hogy mennyire fontos az anyákat minden 4—5 évben kicserél­ni. Mikor most egy éve, az iparból a mezőgazdaságba, jelenlegi munka­helyére jelentkezett, a sertésekhez osztották be. Nem tetszett neki, hogy 150 kilón felüli anyasertések csak 5-6 malacot ellettek. Az idősebb anyákat fokozatosan fiatalokkal cserélte ki. Meg is mutatkozott az eredmény. — Tavaly, 125 malacot választott el. A további vitába Holienčik elvtárs, a mikuláši AG košťany- i részlegének munkaérdemrenddel kitüntetett dolgo­zója is bekapcsolódott. Holienčik elv társ elmondotta, hogy eddig csaknem 6000 malacot választott el. Mindjárt beszéde elején hangsúlyozta, hogy csakis egészséges, jól táplált, gondo­san ápolt állatoktól várhatunk meg­felelő utódokat. Ezzel kapcsolatban reámutatott egyes hiányosságokra is, amelyek mindennapi munkáját megne­hezítik. Elsősorban a ketrechiányt említette, amely miatt az anyaserté­sek a vemhesség idejében is együtt vannak a többi sertésekkel. Ennek aztán az az eredménye, hogy az új­szülött malacok közül több hull el, mint megmarad. Az alacsony elvá: lasztási átlagot a rossz takarmányo­zás is okozza és ennek tulajdonítható hogy gyakran csak két—öt malacot választunk el egy anyától. Holienčik elvtárs felkérte a jelen­levőket, hogy ajánljanak hatásos or­vosságot, amely a kismalacokat meg­óvná a hasmenéstől. A maga részé­ről ilyenkor a kismalacok szájpadlá­sát faszénnel dörzsöli be. Italukba ugyancsak faszenet kever és ettől elmúlik a hasmenés. Holienčik elvtárs külön kiemelte, hogy faszén és föld nélkül nem is tudna malacokat ne­velni. Amikor befejezte mondanivalóját, csend lett a teremben. Minden jelen­levő bizonyára arra gondolt, hogy miként dolgozott ezideig és milyen módszerrel dolgozzék a jövőben. Dr. Bellay István, Bratislava. Gyorsan betakarították a bő termést Cukorrépából ez évben gazdag ter­més volt a bajcsi állami gazdaságban, mégis októberben elvégezték a beta­karítást. A gyors betakarítás a jó munkaszervezésnek és a szocialista munkaversenynek köszönhető. A kombájnosok versenyében Kliho János győzött 33 hektár cukorrépa ki­szántásával és letisztításával, Annus Károly 27 hektárral a második, Orlík József pedig 26 hektárral a harmadik helyre került. A szállításban Klaris István 130 százalékra teljesítette napi tervét. A három Karis-testvérről sem feledkez­hetünk meg, akik tervüket szintén túlteljesítették. A vasárnapi brigádon az irodai dol­gozók 12 vagon cukorrépát raktak a vagonba és köztük jő munkával ki­tűnt még Zaťovič Pavel, vasúti állo­másfőnök. Nemcsak a betakarításért érdemel dicséretet a bajcsi állami gazdaság, hanem a termés eredményéért is. A tervezett 190 métermázsa hektárho­zam helyett 398 mázsa cukorrépát termeltek. Ezt a szép eredményt úgy érték el, hogy Csapó részlegvezető Tarts agronómus és Benyő csoportve­zető jól megszervezték a munkát. A dolgozók a talajelőkészítést, ve­tést, sarabolást, egyelést agrotechni­kai időben végezték. A vezetők rend­szeresen értékelték a munkaversenyt ami serkentette a dolgozókat, hogy a reájuk bízott parcellákról minél na­gyobb termést érjenek el. A többi növénytermelő csoport is szép ered­ményt ért el. Annus Kálmán szőlőtermelő cso­portja hektáronként 80 mázsát ter­melt, sőt egyes hektárokról 100 má­zsa szőlőt is szüretelt. Lalák László csoportja a káposzta­termelésben a tervezett 200 mázsa helyett 826 mázsás hektárhozamot ért el. Csoportja legjobb dolgozói' Risavy Erzsébet I, Bystrický Agnes, Kovács Júlia és Pastorek Anna. Ugyanez a csoport 148 százalékos eredményt ért el az uborka, és 170 százalékot a pap­rikatermelésben. Bálint Vilmos szőlé­szeti csoportja 125 százalékra telje­sítette tervét, Benyő elvtárs csoportja pedig október 15-re befejezte az őszi vetést. Psenák József Bajcs Tizenhárom vagon burgonya terven felül A kopčanyi szövetkezet negyven hektáron termelt burgonyát ebben az évben. Kratochvíl Ludmila és Karasz Ferdinánd mezei csoportjai a napok­ban befejezik a burgonya betakarítá­sát. A nyári kapálásokat nagy gond­dal végezték, de nem bánták meg: hektáronként 160 mázsa burgonyájuk termett, a Karmen fajtából pedig, a­­melyet négyzetes-fészkes módszerrel ültettek 8 hektáron, 182 mázsa átla­gos hektárhozamot értek el. A bő termésből sokkal többet ad­­hattajk közellátásunknak, mint azt eredetileg tervezték. Ugyanígy ültetni való burgonyából is több vagonnal ad­hattak be terven felül. Így a szövet­kezet 137 százalékra teljesítette bur­­gonyabeadását. Ezenkívül 13 vagonnal adott be terven felül. Bőven jut a ledolgozott munkaegységekre is, meg ületni való burgonyáról is gondos­kodott a szövetkezet. Az eladott bur­gonyáért összesen 260 ezer koronát kapott a szövetkezet. Ez a példa is világosan bizonyltja, hogy a föld bőven visszafizeti a fá­radságot. Élnek az alkalommal — silóznak A szenei állami gazdaság budmericei részlegének dolgozói teljes ütemben silózzák i a földekről elszállított répafejet. A bő répalevél-termést — kb. 120 mázsa hektáronként — 9 fogatos szekérrel hordják a 26 hektáros par­cella szélére. Mielőtt szekerekre raknák a répalevelet, gondosan kirázzák közüle a földet, hogy eléggé tiszta állapotban kerüljön a silőgödrökbe. A silózási munkálatokat Jurášek J. csoportvezető irányítja. Ezen a 26 hek­táros parcellán ez ideig több, mint 30 vagon silót készítettek. A budmericei részleg dolgozói élnek a kínálkozó alkalommal. Mmden si­lógödröt, sőt még az egyszerű felszíni silógödröket is megtöltik répafej­jel. A cukorrépát gondosan müveltéKs annak köszönhetik, hogy .530 mázsa termést takarítanak be minden hektárról.

Next

/
Thumbnails
Contents