Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-23 / 43. szám
12 Földműves 1955. október TCL 1 ' fen yek ereje Ősi emberi vágy, évezredes törekvés, de soha még ilyen egetö nem volt: leszerelni! A bibliai dárdák helyett atomágyúkból kovácsolni a békés munka szerszámait, és legalább emberileg tartós időszakra megszervezni a nyugalmat és biztonságot, kiiktatva a háborút a világ vitás kérdéseinek „megoldási módszerei" közül Már nagyon sokszor lehervadtak a történelem során az emberiségnek ezek a reményei. Elég emlékezetünkbe idézni a régi Népszövetség tanácskozó termeinek képét, ahol hét esztendeig folyt a szócséplés a „leszerelésről“. 1925-töl 19S2-ig játszogattak a népszövetségi urak, . az Imperialista pacifizmus bajnokai a népek reménységével. A Szovjetunió, az egyetlen hatalom, amely komolyan vette a leszerelés gondolatát, s amely már akkor átfog« leszerelési tervet tett le a Népszövetség asztalára — a megátalkodottság és a hideg cinizmus valóságos A hiba gyökere e téren elég mélyre nyúl. A Szovjetunió — akárcsak a Népszövetségben az akkori viszonyok és lehetőségek között — most is a tényleges lefegyverzés végrehajtását indítványozza. — Azt, hogy a folyamat befejezte után kisebb legyen az egyes hatalmak hadseregének létszá-ma, mint most és hogy megfelelő fokozatok beiktatásával végül elérjék a tömegpusztító fegyverek betiltását is. A Szovjetunió is tisztában van azzal, hogy mindezt nemzetközileg ellenőrizni kell, s ezért javasolta, hogy Odesszában, vagy a moszkvai katonai repülőtéren éppen úgy üljenek ott a nemzetközi ellenőrző bizottság emberei, mint Toulonban, vagy a nagy amerikai repülőtereken. A leszerelési albizottság vitái megmutatták, hogy az amerikaiak lényegében csak az ellenőrzésről akarnak beszélni. Eisenhower ismeretes terve a kölcsönös légi felderítésről és a katonai információk cseréjéről — noha őszinte törekvést mutat az ellenőrzés és felügyelet, valóban fontos problémájának megoldására — a tulajdonképpeni feladatról, a fegyveres erők és a fegyverek csökkentéséről, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáról nem beszél. A dilemmát talán úgy lehetne megfogalmazni, - hogy mi lefegyverzést akarunk ellenőrzéssel — az amerikaiak ellenőrzést lefegyverzés nélkül. Az Eisenhower elnökhöz intézett emlékezetes Bulganyin-levélnek történelmi érdeme, hogy a leszerelés ügyének bonyolult szövevényéből ki tudta ragadni ezt a három pontot, ahol az eddigiek szerint a legközelebb állanak egymáshoz a vélemények, s amelyekben azért, nyomban megállapodást lehetne elérni. Bulganyin emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió elfofalába ütközött. Ez az akkori hétesztendős huzavona végül is önmaga karikatúrájává torzította a leszerelést. A genfi külügyminiszteri értekezlet a közeljövőben talán ugyanazokban a termekben — de egy teljésen más világban, — újra tárgyalni fogja a leszerelés nagy ügyét. A tőkés nagyhatalmak — az Egyesült Államok is — ma már a Népszövetséghez nem is hasonlítható komolysággal foglalkoznak a leszerelés problémájával. De a legutóbbi hetek tapasztalatai azt is megmutatták: egyesek mintha újra csak csúfot akarnának űzni millió és millió ember legszentebb vágyaiból. Az Egyesüli Nemzetek Szervezetének leszerelési albizottsága, amely a Genf utáni nemzetközi enyhülés légkörében kezdte meg pedig tanácskozásait — többhetes komoly megbeszélés után sem ért el számottevő eredményt. Igaz, ez az eredménytelenség egyáltalán nem végleges és viszszavonhatatlan. gadta a nyugati hatalmak régebbi hadseregcsökkentési irányszámait. Ha tehát a nagyhatalmak kormányai még mindig állják a szavukat, ebben nyomban meg lehet egyezni. Arról is beszélt Bulganyin levele, hogy a Szovjetunió a maga eredeti álláspontját megváltoztatva elfogadta és beépítette leszerelési javaslatába azt a régebbi angol-francia indítványt, hogy az ún. klasszikus fegyverekben végrehajtott csökkentés előzze meg az atomfegyverek betiltását, s a tömegpusztító fegyvereket csak akkor helyezzék törvényen kívül, amikor a „hagyományos fegyverzet“ csökkentési tervét már kétharmad részben végrehajtották. Figyelembe vette a Bulganyin-levél az amerikai kormánynak az ellenőrzés problémája iránt tanúsított rendkívüli érdeklődését és felajánlotta, hogy a szovjet leszerelési terv ellenőrzési részében már most, az általános megegyezés előtt kössenek megállapodást. Bíztató, hogy az angolok és franciák — úgy tűnik — továbbra is állják a régebbi javaslataikat. Tény viszont, hogy a leszerelési albizottságban az amerikai megbízott arról beszélt, hogy az Egyesült Államok fenntartással kezeli saját korábbi álláspontját is a leszerelés kérdésében. így áll a dolog. És mégis azt kell mondanunk, hogy az óriási nehézségek ellenére továbbra is megvan ' a megegyezés lehetősége a leszerelés ügyében. Igaz, a hidegháború hívei néha egyenesen úgy viselkednek, mintha nem is lett Volna genfi értekezlet. De ez nem változtat azon, hogy volt. És azon sem, hogy a hidegháború jegét I megtörő genfi tanácskozást nem az azon résztvevő államférfiak szeszélye szülte — hanem mély és ellenállhatatlan gazdasági, társadalmi és politikai erő. A tömegpusztító fegyverek „egyedüli“ birtoklásának vágyálmára alapított atom- és hidrogénzsarolás politikája, amely a hidegháború éveiben az amerikai erőpolitika alapja volt — végképp csődbement. A járható utat viszont megmutatják a Szovjetunió politikájának következetes békekezdeményezései ma éppenúgy, mint Genf előtt. A szovjet-nyugatnémet, vagy szovjet-finn megegyezés példája elevenen mutatja, hogy ezek milyen reális politikai erőt képviselnek. A nemzetközi békemozgalom, az egyszerű embereknek ez a történelmileg új, hatalmas harci eszköze, — éppen Genf miatt erősebb már, mint Genf előtt. Ezek a történelem áradásából fakadó és abból táplálkozó erők hozták létre a „genfi szellemet“, amelyről annyit beszélünk. A lényege ennek az. hogy a földkerekség vezető imperialista hatalmai is kénytelenek voltak hivatalos kormánypolitikává emelni azt az elismerést, hogy az „erőpolitika“, a bunkósbot politikája, többé nem old meg semmit, hogy a jelenlegi helyzetből nincs más kivezető út, mint a béke, a szívós, nehéz, bonyolult tárgyalások útján kivívandó béke. Ezt a szellemet lehet támadni, de kiirtani nem lehet. Éppen ezért: a leszerelés egén végigvonuló felhők ellenére továbbra is az a helyzet, hogy az ősi álom nem álom többé, hanem tényleges lehetőség, hogy a leszerelés nemcsak történelmileg lehetséges, hanem történelmileg elkerülhetetlen is. S ezért akár tetszik ez valakinek, akár nem: akár Genfben, akár Genf után — a makacs tények Végül is győzedelmeskedni fognak a tények makacs ellenfelei felett. Angol tengerészek Moszkvában A baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett angol tengerészek egy csoportja Leningrádból Moszkvába érkezett. Megérkeztükkor Denny tábornagy kijelentette: „valamennyi tisztem és matrózom rendkívül örül, hogy részt vehet ezen a látogatáson és élvezheti az igazi orosz vendégszeretetet”. Az angol haditengerészeti minisztériumba küldött jelentésében Denny azt írja, hogy a Szovjetunióban olyan fogadtatásban részesítették őket, amilyent „sok éves szolgálata és a különböző külföldi kikötőkben eltöltött matrózkodása során még nem tapasztalt“. A világ egyik legöregebb embere Mahmud Ejvazov, a „Komszomol” kolhoz tagja (Azerbajdzsán) betöltötte 147. életévét. Ejvazov az ország egyik legöregebb embere. A 2 ezer méter magasságban fekvő Pirasszura hegyi faluban lakik. Közel 100 éven át juhtenyésztéssel foglalkozott, _zenkívül dolgozott a mezőgazdaságban, sőt ipari munkát is végzett. Ejvazov még most is dolgozik a kolhozban, amelyet fiaival együtt létesített. 23 gyermeke van. Nemrégiben látogatást tett Moszkvában, ahol megtekintetre a Kremlt, a Mezőgazdasági Kiállítást, a Moszkvai Egyetemet és sok más nevezetességet. Sajtónyilatkozat Theotokisz görög külügyminiszter sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy Görögországban az „egyenjogú barátság” politikájának irányzatát ehet megfigyelni. A New York Times tudósítójának jelentése szerint a miniszter sajtónyilatkozatában azt mondotta, hogy „a görög nép kételkedik abban, szükséges-e oly nagy összegeket kiadni katonai célokra most, amikor világszerte nyilvánvalóan megszilárdul a béke”. A miniszter szavai szerint a görögök „csalódást éreznek szövetségeseik nemrégi állásfoglalása miatt”. Időszerű külpolitikai kérdések A HÄBORÜS TÖMBÖK KULISSZÁI MÖGÖTT A NATO szervezői annak idején hangosan hirdették, nogy az atlanti tömb szabad és önkéntes szövet-ég, amelyet kizárólag „védelmi” célokból és a „közös béke eszméje jegyében“ létesítettek. Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában pedig néhány szónok alig pár napja görcsösen védelmezte a NATO szigorúan önkéntes és védelmi jellegéről szóló régi és ugyancsak megtépázott mesét. Egyes nyugati sajtókommentárok azonban másként vélekednek az „atlanti egységről”. Sulzberger, a NEW YORK TIMES tudósítójának véleményt szerint a nyugati hatalmak által „gondosan kidolgozott” északatlanti katonai tömb a bomlás aggasztó tüneteit mutatja. Azt írja, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése kedvezőtlenül hathat a NATO katonai intézkedéseinek végrehajtására. Az északatlanti egyezmény két részvevője ,Töröko - szag és Görögország már most hajbakapott egymással, Ciprus szigete, amely oly fontos szerepet játszik a NATO sztratégiai tervében, „darázsfészekké” vált. Az északatlanti tömb országainak „egységét” — állapítja meg keserűen az amerikai újságíró. — meglazítja a meleg genfi szél. A sajtó a napokban közölte, ho.,y Görögország nem vesz részt az atlanti tömb „Ezüst-folyő“ elnevezésű ősz; hadgyakorlatain. A görög kormány valamivel korábban visszautasította a nyugati hatalmak követelését, hogy vonja vissza a ciprusi kérdésben az ENSZ elé terjesztett panaszát. Görögország atlanti partnerei nyíltan megalkudtak, csakhogy a görög panasz ne kerüljön a közgyűlés napirendjére. Görögország szeptember 30-án az algériai kérdésről folyt szavazás alkalmával az atlanti tömb többi hatalmával szemben e kérdés közgyűlési tárgyalása mellett döntött. Ezek az események némileg rávilágítottak a NATO kulisszatitkaira, s föltárták a katonai tömbök politikájának ez ideig árnyékban maradt vonatkozásait. HOVA HALAD IRÁN? Mint ismeretes, az iráni kormány elhatározta, hogy csatlakozik a „bagdadi szerződés” név alatt ismeretes angol-török-iraki-pakisztáni katonai szövetséghez. Az angol és amerikai hírügynökségek és lapok szemleírói helyeslik Iránnak a bagdadi katonai tömbhöz való csatlakozását. Nyíltan kijelenti, hogy Iránnak ez a léiiése tökéletesen beleillik a nyugati hatalmak közel- és közép-keleti terveibe. Irán a bagdadi katonai paktumhoz csatlakozva meredek lejtőre került. Ez az egyoldalú állásfoglalás, amely kedvező bizonyos külföldi köröknek, de elientétben áll az iráni nép érdekeivel és a béke érdekeivel, semmi jót sem ígér Iránnak. MAROKKÓBAN Bou Zined környékén a jelentések szerint pénteken újabb összeütközés volt és ennek során öt francia katonát megöltek és egyet megsebesítettek. A Rif-hegységben folyó hadműveletek még mindig nem jelentenek nagyobb arányú megadásokat. Félhivatalos jelentés szerint többszáz felfegyverzett marokkói még mindig akcióban van. Szombaton este megalakult a marokkói kormányzótanács. A tanács tagjai Mohammed el Mokri, Mohammed Sbihi, Si Bekkai és Tahar Ouassou. A francia kormány jóváhagyta a marokkói kormányzótanács megalakulócát" A SAAR-VIDÉK lakossága ma, azaz október 23-án dönt arról, hogy koncul a franciáknak dobják-e, vagy elvetik a Saar-vidék! statútumot. A kilátások nem nagyon kecsegtetők a franciák számára. ♦ A Vietnami Demokratikus Köztársaság kereskedelmi és fizetési egyezményt kötött Franciaországgal. Az egyezmény az egyenlőség és kölcsönösség elvén alapszik és évi ezermillió frank árucserére vonatkozik. ♦ A szovjet könnyűipari küldöttség befejezte angliai látogatását és szombaton Párizsba utazott. ♦ Lipcsében megnyílt a közszükségleti cikkek kiállítása, amely az NDK iparának több mint húszezer készítményét mutatja be. ♦ A nagy esőzések következtében árvíz pusztít Görögországban. Volosz városának nagy része víz alatt ál.. Sok ház összeomlott és 24 ember életét vesztette. Athénben 1500 házat öntött el a víz. ♦ Hruscsov elvtárs a napokban fogadta Pietro Nennit, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát, és hosszas baráti beszélgetést folytatott a nemzetközi helyzet és békeharc kérdéséről. ♦ Kölcsönös baráti látogatást tettek az albán és a jugoszláv határőrök. Az albán határőr-küldöttség sok jugoszláv várost megtekintett. ♦ Peron, volt argentin köztársasági elnök felett — távollétében — öt tábornokból álló becsületbíróság ítélkezik. ♦ Hágában átadták a Szovjetuniónak a Hollandiában készült 6500 tonnás hűtőhajót, mely egyike azon öt hajónak, amelyet a Szovjetunió Hollandiában rendelt. ♦ Kína felszabadulása óta több mint 100 ezer tonna űrtartalmú különböző típusú hajót emeltek ki a tengerből. Ezeket a háború idején süllyesztették el a japán, vagy csangkajsekista csapatok. Legnagyobb részüket kijavították és ismét vízrebocsátották. ♦ Az amerikai atomenergia-bizottság bejelentette, hogy november elreje táján a nevadai sivatagban újabb atomfegyver-kísérletet kezdenek meg ♦ Kanadából az amnesztia alapján október 13-án tizenkilenc csehszlovák polgár tért vissza hazájába. ♦ A kalkuttai rendőrség és 2 ezer béremelésért sztrájkoló vasúti munkás között öt óra hosszat tartó öszszeütközésre került sor. ♦ Lezuhant egy amerikai lökhajtásos bombázógép a Kalifornia állambeli Marchi légitámaszpont közelében. A gép személyzete életét vesztette. ♦ A Kínai Népköztársaság és az Egyiptomi Köztársaság kormánya jóváhagyta a két ország között létrejött három évre szóló kereskedelmi egyezményt. ♦ A washingtoni francia nagykövet nyilatkozata szerint: „Franciaország kivonulása az ENSZ-ből nem állandó jellegű”. ♦ Az amerikai Westinghouse Electric Corporation 29 üzemének negyvenkilencezer munkása hétfőn sztrájkba lépett, mert a vállalat nem járult hozzá a kollektív szerződés megújításához. „Afeista" és „istenfélő" fegyverek Az angol rádió a napokban a közel-keleti országok számára adott közvetítésében azt tanácsolta Egyiptomnak, hogy ne vásároljon fegyvert a demokratikus tábor országaitól, mert ez „ateista” (istentagadó) fegyver. A Barada című szíriai lap kommentálva ezt a közvéleményt, a következőket írja: A közleményből kitűnik, hogy a nyugati hatalmak fegyverei, amelyekkel az arabok és más muzulmánok tíz- és százezreit ölték és ölik meg, „istenfélő fegyverek”, az a fegyver pedig, amely megvédi az arabokat és a muzulmánokat, „ateista fegyver“. Micsoda ostobaság! Az A1 Faiha című lap ugyanezt a kérdést érintve azt írja, hogy már önmagában „a fegyver nem lehet sem szent, sem,ateista, de szentté válhat, ha a függetlenségért, szabadságért és szuverenitásért vívott harcban használják fel.” Mégiscsak lesz új pálya Helyes, vagy nem helyes, de tény az, hogy a falu sportéletét a labdarúgás képezi. Azonban megfigyelhetünk már olyan irányzatot is, amely a más sportágak — főleg a röplabda, asztalitenisz, könnyűatlétika elterje - désére vallanak. Az „új” sportágak azonban nehezen hódítanak tért maguknak. Hogy miért, annak több oka is van. Többek közö.t a meg nem értés és nem utolsósorban a pálya, a hely hiánya. Nemrégen a királyhelmeci járásban fekvő Poľany községben tártam. Tudtam, hogy járási viszonylatban is jó labdarúgócsapatjuk van és valamit hallottam arról, hogy új pályát — ahol lesz futball, könnyűatlétika és röplabdapálya — építenek. Ezt még a múlt évben hallottam s így érthető kíváncsisággal kezdtem a beszélgetést az egyik leglelkesebb sportemberrel, Hrinkács Miklóssal. — Mióta Tóth Géza lett a Sokol elnöke, minden jobban megy. Tőle várjuk, hogy egy kissé fellendítse falunk sportéletét, mert a régi elnök bizony nem nagyon törődött vele. A játékosok szívesen játszanak és biztos, hogy más sportágak űzésében is kedvvel vennének részt, de nincs hol' Van egy hepe-hupás rossz pályánk és semmi több. — Hiszen akartak új pályát építeni! — szólok közbe. — Ez igaz, mi akartunk, de még most sem adták ide a pályának Ígért helyet. _ n — Tudniillik a EFSZ megalakításakor, a földek felmérése idején kijelölték azt is, hogy hol lesz az új pálya. De csak kijelölték — megáll a beszédben, latolgatja a szavakat és aztán gondol egyet — tudod mit. ha nem esik nehezedre, nézz szét kint a pályán. Én úgyis ott dolgozom a közelben s aztán ott lesznek olyanok is, akik még mondhatnak valamit. Engedtem a hívásnak. Künn a faluvégén — a régi pályával átellenben — hatalmas négyszcgalakú terület van. Két oldalán sudá-, fiatal nyárfák leveleit készteti halk susogásra a fujdogáló szellő. Ez a készülő új pálya helye. A poľanyi fiatal sportolók és a sportszerető közönség vágya. Üjra felvettük az elejtett beszélgetés fonalát. A szóváltás során lassan kialakult a valóság. A pályát valóban kimérték. A Sokol vezetősége kérte is már, de az EFSZ vezetősége valahogy mindig elodázta és bevetette valami takarmányfélével. S az idő haladt. Az évszakok váltották egymást. A nyárból ősz, az őszből tél lett s újra eltelt egy év. A Sokol vezetősége megnyugodott (s ez volt a hiba!) A sportolók dühöngtek — de ebben az évben sem történt semmi. Most már más nem volt hátra, mint az egységes földművesszövetkezet vezetőségének véleményét megtudni, Az elnököt nem találtam, de beszélni tudtam Vaszily elvtárssal, a szövetkezet tanácsadójával. Ő a következőket mondta: — Én magam sem értem, miért nem kezdtük már meg az új pálya építését. Én nemcsak az egységes földművesszövetkezet vezetőségében látom a hibát. Nincs senki, aki elindítaná, szervezné a dolgot. Beszélnek csak, de a dolog végét senki nem akarja megfogni. — Én a magam s a vezetőség részéről Ígérem, hogy minden támogatást megadunk a sportegyesületnek s tavasszal átadjuk nekik a kijelölt helyet. Hiszen mi is szeretjük a sportot s érdekünk, hogy falunkban élénk sportélet legyen. Nos, poľanyi sportkedvelők, most már csak rajtatok áll! Szó, ami szó meg is érdemli a támogatást a poľanyi Sokol szervezet. Eredményeik alapján már a kerületi bajnokságban is játszhatnának, de sohasem volt rá pénz. S a sportolók mindig szívesen segítenek az egység > földművesszövetkezetnek. A nyáron is kicsépeltek több, mint két vagon terményt. Másrészt viszont igaz az, hogy az EFSZ a sportegyesületnek közlekedési eszközt bocsát rendelkezésére. Tehát az együttműködés már valamilyen formában megvan és így jogosan várhatjuk, hogy más kérdésekben is megértik egymást. Kovács Zoltán SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99. Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó, n. v., Bratislava. Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Nár. povstania-±1 — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél A-68765
