Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-10 / 28. szám
ь Földműves 1953. jűfius l'O. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és az EFSZ-ek további építésének feladatai íFolvtHtto a fi oldali/)!.) nak, be kell tölteniök feladatukat az EFSZ-ek alakításában és további fejlesztésében. Ennek érdekében feltétlenül meg kell javítaniok munkájukat és azt egybekapcsolni a falu életével. Ehhez nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a Földművelésügyi Minisztérium munkájának, amelyben még mindig sok a hiányosság. A párt és a kormány egyik fontos intézkedése, amely hozzájárul az EFSZ-ek gazdasági, politikai és szervezeti megszilárdításához, az állam által fizetett szervező dolgozók kiküldése az EFSZ-ekbe. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mindenütt, ahol a járás helyesen értelmezte ezt a segítséget, a szervező dolgozók a szövetkezetekben értékes munkát végeznek és hozzájárulnak a szövetkezetek megszilárdításához. így például Jaroslav Törnek elvtárs, akit a kaplicei járásban lévő rožmberk-i EFSZ-be küldtek, néhány hónap áldozatos munkájával s a falusi pártszervezet segítségével megjavította az EFSZ vezetőségének munkáját, helyesen megszervezte a munkát és bevezette a szövetkezetben a helyes jutalmazási rendszert. Ténykedése a szövetkezet gazdálkodásának általános javulásában nyilvánult meg. Az elvtárs elnyerte a szövetkezeti tagok bizalmát és az ő segítségével a szövetkezet a többi jól gazdálkodó szövetkezet színvonalára küzdi fel magát.' Sajnos nem mindenütt értették meg a szövetkezeteknek nyújtott ezen segítség jelentőségét. Számos esetben megtörtént, hogy a kerületi bizottságok irodái szervező dolgozókká olyan falusi funkcionáriusokat neveznek ki, akik a számukra kijelölt szövetkezet székhelyén laknak. Természetes,- hogy ezeknek már azelőtt-is kötelességük ivóit teljes erejükből segíteni az EFSZ fejlődését. Ök ezzel szemben tétlenül_ szemlélték a szövetkezet rossz gazdálkodását. Ilyen szervezőkkel nehezen biztosítjuk az EFSZ-ek fejlesztését. Szervezőkké a párt bevált, tapasztalt, politikailag fejlett és szervezőképes funkcionáriusait kell kiválasztanunk. A szervező feladata, hogy mélyen behatoljon a szövetkezet • gazdálkodásának kérdéseibe, segítse a szövetkezeti tagokat és a pártszervezet támogatásával gondoskodjék arról, hogy a szövetkezet vezetősége és valamennyi tagja harcoljon a gazdálkodás hiányainak kiküszöböléséért, a mintaaiapszabályzat betartásáért, a szövetkezeti termelés fellendítéséért. A falu általános kulturális színvonalának emelése is érdekünk. A közös gazdálkodás, a tudomány legkorszerűbb vívmányainak érvényesítése a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésben, a mezőgazdasági munkák széleskörű gépesítése és az élenjáró dolgozók haladó módszereinek alkalmazása — mindez nagy igényeket támaszt a szövetkezeti tagok kulturális színvonala iránt. A szövetkezeti gondolat győzelméért, a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséért folytatott harc tüzében nagy változásokra kerül sor magukban az emberekben, gondolkozásmódjukban és nézeteikben is. Felébred bennük a művelődés, a szélesebb kulturális látókör iránti vágy, leküzdi a régi előítéleteket. Ez a folyamat nem megy magától. A falu kulturális színvonalának emelését szervezni kell. Az élenjáró EFSZ-ek már jelentékeny tényezőkké , válnak a falu kulturális életében. Gondoskodnak a kulturális és népművelő intézmények felépítéséről, a szak. és szépirodalom terjesztéséről és felhasználásáról, az oktató filmekről, a legjobb dolgozók tapasztalatainak népszerűsítéséről, előadások, vitabeszélgetések, exkurziók és más kulturális akciók rendezéséről. Nézzük például a falusi ifjúság gyönyörű bemutatóit az I. Országos Spartakiádon. Testnevelésünk történetében egyedülálló eset, hogy a falusi ifjúság ilyen alkalommal önállóan lépett fel. Ebből láthatjuk, hogy a falun egészséges és erős ifjúság növekedik. Azonban e téren távolról sem lehetünk elégedettek. A szocialista mezőgazdasági nagytermelés fejlődésével összefügg a falusi kultúráiét lényeges fellendülése is. Ez megköveteli, hogy e kérdésekre sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk mi és a nemzeti bizottságok, valamint minden kulturális és népművelő intézményünk. Kultúrális dolgozóink mind ez ideig kevéssé segítették a kultúra fejlődését a falun. A kulturális élet fellendülésének tényezői az egységes földművesszövetkezetek legyenek. ők képviselik falvainkon az új életet, nekik kell a falusi hatalmas méretű kulturális fellendülés élén állniok. Az EFSZ-ek alapítására és szilárdítására csak a kulákok ellen folytatott éles osztályharccal kerülhet sor. Az osztályharc kérdésében helytelen nézetek Is felmerültek. Többek között az, mintha a szövetkezetek szétesése és a szövetkezetekből való kilépések különösen az 1953-as évben, csak szubjektív okokkal volna magyarázható, éspedig azzal, hogy a kis- és középparasztokat bekényszerítették a szövetkezetekbe. A párt elítélte az EFSZ-ek alapításának adminisztratív módszereit és kérlelhetetlenül harcolni fog ellenük. Hiba volna azonban meg nem érteni, hogy az EFSZ-ek megingása és a kilépések, valamint a szétesések elsősorban az osztályellenség müve. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, az élesedő osztályharc időszakában élünk. A falvakon a kulákság még mindig mint osztály létezik. Különféle jelek az osztályellenségre mutatnak, amely változtatja aknamunkája formáit és taktikáját, de annak lényege változatlan. Az űj EFSZ-ek alapítása során sem feledkezünk meg az eddig még egyé-, nileg gazdálkodó kis- és kőzéjjparasztoknak nyújtandó segítségről, Segítségünk továbbra is arra fog irányulni, hogy teljesen kihasználják a gazdálkodásukban rejlő tartalékokat a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Egyúttal azonban állandóan hangsúlyozni fogjuk előttük azt és nem feledkezünk el meggyőzni őket arról, hogy életszínvonaluk növelésének további fokozása a.szövetkezetekben megvalósuló szocialista mezőgazdasági nagytermelés. A mezőgazdasági termelés növelésére fordított igyekezetünkkel párhuzamosan harcot fogunk folytatni, elvtársak, a szövetkezeti mozgalom további kiépítéséért a falvakon. Ez egy feladatnak szilárdan egybekapcsolódó két oldala. Az egyik a másik feltétele. Igaz, hogy ez nehéz feladat. Megváltoztatni a paraszt gondolkozásmódját, viszonyát a termelőeszközökhöz és végeredményben az egész társadalomhoz, — sok szorgalmar munkát igényel. Erről, elvtársak, nem szabad megfeledkeznünk! А X. kongresszus határozatainak teljesítése megköveteli tőlünk, hogy pártunk állandó készenlétben legyen, s főként, hogy rendíthetetlenül megvalósítsuk a szocializmus építésének vezérvonalát. Tegyünk meg mindent, hogy további győzelmeket érjünk el, új lépést tegyünk az EFSZ-ek építése terén falvainkon. Sikeresen végezzük el az aratást, a begyűjtést és az őszi munkákat Ma, a közvetlenül előttünk álló feladat az aratás, a begyűjtés és az őszi munkák sikeres elvégzése és egyben az EFSZ-ek továbbfejlesztése és újak alapítása. A gabonaműek, az ipari növények és a kapások gyors és veszteségnélküli betakarításával, a begyűjtés teljesítésével elegendő mennyiségű élelmiszert akarunk biztosítani dolgozóinknak és nyersanyagot, könnyű és élelmiszeriparunk számára. Ez egész pártunk harci feladata, egész népünk ügye. A párt, a nemzeti bizottságok, a gép- és traktorállomások, a mezőgazdasági szakasz begyűjtési és állami apparátusának és a tömegszervezeteknek munkáját úgy kell végezni, hogy az aratással, begyűjtéssel és áz őszi munkákkal egyidőben megvalósuljon a mezőgazdasági termelési terv, a beadás és szerződéskötés szétírása az 1956-os évre. Ugyanakkor gondot kell fordítani a parlagon heverő föld és az elégtelenül megművelt földterület megművelésére a mezőgazdaságban irányított munkaerőkkel. Az aratás, a begyűjtés és az őszi munkák nemcsak gazdasági feladat, hanem rendkívül jelentékeny harcos párt- és politikai feladat, amelj’et a dolgozó parasztokkal szilárd együttműködésben kell végrehajtani. Az aratási, begyűjtési és az őszi munkák feladatainak előkészítésében a pártnak, a nemzeti bizottságoknak, valamint az feFSZ-ek, állami birtokok. gép- és traktorállomások vezetőségeinek a következő irányban kell folytatniok politikai és gazdasági szrevező munkájukat: Először: Az aratási, cséplési és felvásárlási tervek kidolgozására, amelyeket a dolgozó parasztok részvételével a nemzeti bizottságok és mezőgazdasági bizottságaik dolgoznak ki és vitatnak meg. Másodszor: Az EFSZ-nélküli községekben, mégpedig minél több községben, a közös munka megszervezésére. Ez a nemzeti bizottságok és mezőgazdasági bizottságaik feladata. Nekik kell megszervezni a gép- és traktorállomások közvetítésével a kis- és középparasztoknak nyújtandó széleskörű segítséget. A párt, a nemzeti bizottságok és mezőgazdasági bizottságaik aktív munkája, előfeltétele a parasztok közös munkára való megnyerésének és az EFSZ-be való belépésének. Harmadszor: Minden munkát agrotechnikai határidőkön belül kell végrehajtani. Teljes mértékben ki kell használni a munkanapot, az éjjeli műszakokat, a vasárnapokat és elsősorban a helyi forrásokat. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy nappal aratni, éjjel szántani. Idejében és a legnagyobb terjedelemben kel] elvetni a tarlókeverékeket, elsősorban a repcét. Az aratás során azonnal gondoskodni kell elegendő jő minőségű vetőmagról és ültetőanyagról. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy minden mezőgazdasági üzemnek rendelkeznie kell a kellő mennyiségű vetőmaggal és ültetménnyel a saját forrásaiból. Negyedszer: A beadást a megállapított határidőn belül kell teljesíteni a következő jelszó jegyében: az első gabonát a cséplőgéptől az államnak. A beadási feladatokat nemcsak teljesíteni kell, hanem túl is kell szárnyalni. Már az aratás kezdete előtt tudni kell, milyen lesz hozzávetőlegesen a hozam és eszerint operatívan kell begyűjteni. Ahol sok termett, meggyőző munkát kell folytatni az állami felvásárlás érdekében. A beadási feladatok következetes teljesítésével egyidőben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a begyűjtés politikai kérdés és ott, ahol megfélemlítő módszereket állapítunk meg, e módszer és a bűnösök ellen könyörtelenül eljárunk. A parasztoknak a begyűjtéskor és felvásárláskor tett hazafias felajánlásait a termelés fokozására és a beadások túlteljesítésére kell felhasználnunk. Nem szabad megengedni a tervezett beadási kötelezettségek nem teljesítését a kulákoknál, harcolni kell a szabotázs kísérletek ellen, ébernek kell lenni a tűzvésszel, a károkkal szemben és a megállapított esetekből azonnal le kell vonni a következtetéseket. A begyűjtött mezőgazdasági termékeket nem kell a parasztoknál, az EFSZ-ekben és az állami birtokon hagyni, hanem el kell szállítani és a begyűjtő helyeken kell elraktározni. Ötödször: Nagy gondot kell fordítani a répa és a burgonya kapálásának és megművelésének biztosítására, valamint a széna begyűjtésére, és gondoskodni kell arról, hogy a lehető legnagyobb mértékben növeljék a takarmánvalapokat az állattenyésztési termelés számára, különösen a zöldtakarmány silőzásával, tarlókeverékek vetésével, és burgonyaszárítással, s általában a takarmányalap növelése minden lehetőségének és forrásának kihasználásával. Hatodszor: Már az aratás során kell előkészülni az gszi munkákra. Ez Idén fontos lesz a szántás előkészítése, mivel számolunk azzal, hogy az aratás után az alapított, vagy pedig a magasabb típusra átmenő EFSZ-ek nagy részében megvalósítjuk a mezsgyék felszántását. Ezenkívül a parlayo.t heverő és ki nem használt föld több ezer hektárját felszántjuk és bevetjük. Az ősziek betakarítását, a szántást és vetést úgy fogjuk- megszervezni, hogy további alapul szolgáljon az EFSZ-ek alapításában és a föld közös megművelésében. Hetedszer: Az aratással és a begyűjtéssel egy időben fel kell készülni az 1956. évi mezőgazdasági termelési terv szétírására, pártunk X. kongresszusa irányelveiből kiindulva, amelyek a legközelebbi két-három évre előírják a mezőgazdasági termelés lényeges fellendítését. Ennek célja biztosítani a dolgozók élelmiszerekkel való ellátásának további javulását, a megfelelő takarmányalap megteremtését az állattenyésztési termelés számára és a könnyű-, valamint az élelmiszeriparnak ipari növényekkel való ellátását. Emeljük a falusi pártmunka színvonalát Vajon megvannak-e, elvtársak, a feltételeink ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat teljesítsük? Ügy hiszen, igen! Azonban teljes mértékben tudatosítani kell, hogy minden pártunktól, s annak munkájától függ. Jelenleg annak szükségessége áll az előtérben, hogy lényegesen növelni kell falusi pártszervezeteink szervező feladatát, széleskörűen ki kell bontakoztatnunk a propagandista és agitációs munkát a mezőgazdasági szakasz feladatainak teljesítéséért folytatott harcban. Egész munkánk súlypontja kétségtelenül a falusi pártszervezeteken, az állami gazdaságok és gépállomások alapszervezetem nyugszik. Azonban éppen itt van a legtöbb gyengénk. A javulás érdekében már tettünk néhány lépést. Az állami gép- és traktorállomásokon politikai munkával bíztuk meg a járási bizottságok instruktorait, akik munkájukban beváltak és már jelentkeznek az első eredmények. Ez azért van így, mivel teljes mértékben az állami gépállomások' feladataival foglalkoznak és többségükben nem szigetelik el a gazdasági feladatokat az állandóan folytatott politikai tömegmunkától. Általában azonban meg kell mondanunk, hogy a járási pártbizottságok új szisztemizációja, amelynek hozzá; kell járulnia a járások megerősítéséhez és különösen az alapszervezetekkel való kapcsolatok megszilárdításához, még csekély mértékben jut kifejezésre. Ez különösen azért van, elvtársak, mert a járási pártbizottságok a közútién személyi segítség útján nem kielégítően gondoskodnak a pártszervezetek aktivitásának növeléséről. Kevés gondot fordítanak arra, hogy a szervezetek feladataikat következetesen megoldják és biztosítsák. Sok pártszervezetet magukra hagynak és munkájukban az ösztönszerűség és a kényelemszeretet egészségtelen szociáldemokrata vonásai nyilvánulnak meg. Nézzük csak a párt taggyűléseiről szóló tényeket. A taggyűlések előkészítésére a pártszerveknek nagy figyelmet kell fordítaniok. Az adatok azonban azt mutatják, hogy egyes hónapokban a taggyűléseken a résztvevők száma csökken és sok járásban a tagok és tagjelöltek fele sem vesz részt rajtuk. Vagy vegyük a nyilvános gyűléseket. Számuk még mindig alacsony és ami különös hiba, nem ölelik fel a dolgozók széles tömegeit. Ez azért van így, mivel a gyűlések nem foglalkoznak a fő feladatokkal, mm adnak kielégítő választ az embereket érdeklő kérdésekre. A beszámolók előkészítése ugyanakkor még mindig gyenge, amint, erről az agitáció és a propaganda dolgozói nemrég tartott országos értekezletükön Is beszéltek. Ezt azonban nem elég csak megállapítani, hanem határozott intézkedéseket kell tenni e hiány kiküszöbölésére. Helyes lesz, ha a kerületek vezető elvtársai közvetlenül a helyszínen győződnek meg, milyen volt a beszámolók előkészítése és ha ők maguk is sokkal többet fognak nyilvánosan fellépni és beszélni az emberekkel. Megelégedhetünk-e,.elvtársak, szervezeteink gyűlésezési tevékenységének ilyen állapotával? Nem. Szükséges, hogy a pártszervek most komolyan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, megértsék a tag- és nyilvános gyűlések nagy jelentőségét, mint a párttagok aktivizálásának és valamennyi dolgozó mozgósításának fontos eszközét. A pártszervek akkor alkamaznak helyes munkamódszert és stílust, na a kerületi és járási bizottságok dolgozói idejűk nagyobb részét a lent végzett munkára fordítják, ha tanítják a szervezeteket, segítséget nyújtanak nekik a tag- és nyilvános gyűlések előkészítésében és feladataik teljesítésében. Amikor a kerületi és járási pártszervek megtárgyalják a működési területük politikai és gazdasági helyzetéről szőlő beszámolókat, szükséges, hogy sokkal többet foglalkozzanak az egyes munkaszakaszok konkrét elemzésével, így pl. a hozzájuk tartozó gép- és tratorállomások politikai és gazdasági munkájának helyzetével. Csak az ilyen konkrét elemzést lehet általánosítani, csak ezekből lehet okulni másutt is. A pártmunkában nagy haladást fog jelenteni annak elérése, ha a következő félévben mind több ilyen konkrét beszámolót fognak a pártszervek megtárgyalni. Természetesen az ilyen jelentéseket nem lehet anélkül megvitatni, hagy a vezető elvtársak ne győződnének meg a helyszínen a jelentés következtetéseinek helyességéről. A járási és kerületi konferenciák is azt bizonyították, hogy a politikai munka, különösképpen a falusi szervezetekkel kapcsolatos politikai munka hatékonysága és ereje még mindig gyenge. A konferenciákon igen csekély mértékben voltak képviselve a parasztok és a szövetkezeti tagok. A falunak mindeddig csekély segítséget nyújtanak az üzemi pártszervezetek, annak ellenére, hogy a párt és a kormány mindig hangsúlyozták: a falu szocialista átépítéséért folytatott harc a munkásosztály egyik legfontosabb kötelessége. V. I. Lenin szüntelen hangsúlyozta, hogy a dolgot úgy szervezhetjük meg, s úgy kell szervezni, hogy a városi munkás a kommunista .eszmék igazi terjesztője legyen a falu dolgozói között. A gyárak és az üzemek munkásai — mondotta — rendszeres segítséget nyújthatnak és kell is hogy nyújtsanak a falu kulturális fejlődésében. A párt X. kongresszusa ennek szellemében irányította a mezőgazdasági kérdés megoldásában az üzemi pártszervezetek figyelmét a falu megsegítésére. A helyzet azonban az, hogy üzemi szervezeteink nem fordítanak kellő figyelmet erre a jelentős feladatra. Ez igazolódott be ez év februárjában a Központi Bizottság határozatainak megvitatása és biztosítása során. Igaz, hogy az üzemi szervezetek jelentékeny része a határozatokat megvitatta és tudomásul vette, azonban sok helyen a falunak nyújtott segítség gyakorlatslag nem mutatko« zott meg. A szocializmus építése a falun nemcsak a parasztok, hanem az egész munkásosztály ügye. Nem kevés példa bizonyítja, hogy éppen üzemi munkásaink hatékony politikai szervező és műszaki segítsége alapján alapították meg sok faluban az egységes földművesszövetkezeteket. Számos üzemi védnökség érdemé. hogy a párt falusi szervezetei jól és aktívan dolgoznak. Ennek ellenére azonban a védnökség: munkát még mindig az EFSZ-ekmek a csúcsmunkák során nyújtott gazdasági megsegítésére szűkítik le, ami különösen az aratás, a kapások begyűjtése s hasonló munkák idején nyil(Folytatás a 11. oldalon?)
