Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-10 / 28. szám

6 Földműves 1955. július ?0. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a EFSZ-ek további építésének feladatai (Folytatás az 5. oldalról.) mezőgazdaságba és hatásos politikai l támaszai legyenek főleg az EFSZ-ek­­nek. Továbbá a mezőgazdaságba meg kell nyernünk azokat a fiatalokat, akik az idén befejezték kötelező iskolaláto­gatásukat és szüleik falusi lakósok. 1955. végéig meg kell erősíteni a gép- és traktorállomások, valamint ál­■ ‘ Mezőgazdaságunk alapvető politikai feladata a mezőgazdasági termelés • további szocialista szövetkezetesítése ■ - az EFSZ-ek útján. . - A X. kongresszus falvainknak az EFSZ-ek útján való szocialista átépíté­sének meggyőző eredményeiből kiin­dulva kitűzte, hogy a meglevő EFSZ- eket szervezésileg, gazdaságilag és poli- I tikailag meg kell szilárdítani és új szö­­vetkezeteket kell alakítani. Azonban a földművesszövetkezetek fejlesztésé­re kitűzött pártirányvonal me'gvalósí­­tásában a falvakon határozatlanság és zavar uralkodik. Az új EFSZ-ek meg­alapítását és az eddigi szövetkezetek tag- és földalapjainak kibővítését a pártszervezetek és nemzeti bizottságok nem szervezik meg rendszeresen, nincs biztosítva a többi napi felada­tokkal összefüggésben a falvakon a X. kongresszus mezőgazdasági terme­lés lényeges -emelésére irányuló irány­elveinek megvalósítása. Számos elv­- társ nem látja, hogy a meglévő szö­­■f* vetkezetek megerősítése és rpegszi­- lárditása elválaszthatatlanul összefügg ■ az új EFSZ-ek további megalakítá­sával és hogy csakis a szocialista mezőgazdasági nagytermelés alapján­­lehet biztosítani a mezőgazdasági ter­melés növekedésének állandó ütemét. Nem becsülik kellőképpen és nem ér­tik meg, hogy nem lehet megmaradni abban az állapotban, hogy rohamosan fejlesztjük az ipart és emellett még a mezőgazdaságban túlsúlyban van a kistermelés. Nem tudatosítják, hogy a második ötéves terv számít , a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­re is, aminek teljesítése szükségsze­rűen megköveteli a termelési formák megváltoztatását. Az EFSZ-ek száma 1955. június 1-ig az egész köztársaságban a következő: II. típusú EFSZ 185 III. —IV. típusú ÉFSZ_____6478 összesen 6663 A szövetkezetek számbeli növekedé­sének bizonyos egyhelybentopogésa ellenére meg kell állapítani, hogy a kis- és középparasztok EFSZ-ekben való kollektív gazdálkodásának gondo­lata mély gyökereket vert falvainkon A községek 47 százalékában van má­sodik, vagy magasabb típusú EFSZ, amelyekben 217 647 parasztgazdaság tömörül. És a mai időben, a harmadik és ne­gyedik típusú EFSZ-ek a mezőgazda­­sági terület 30 százalékát és a szán­tóföldek 32,9 százalékát művelik meg. A harmadik és negyedik típusú EFSZ- ek az állami gazdaságokkal együtt a Csehszlovák Köztársaságban a mező­­gazdasági terület 36,1 százalékán, a szántóföldek 39,2 százalékán gazdál­kodnak. Ez a tény alkotja a szocia­lista mezőgazdasági termelés szilárd alapjait -és jelentősen támogatja dol­gozóink ellátását. A szocialista mező­­gazdasági szektor a gabonafélék 41,5 százalékát, a cukorrépa 56,4 százalé­kát, a sertéshús 59 százalékát, a mar­hahús 48,5 százalékát és a tej 43,3 százalékát szolgáltatja. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy az állami gazdaságok magas pia­ci termelését az állattenyésztési ter­melésben elleplezi az a tény, hogy az EFSZ-ek még nem veszik ki részüket a hús-, tej-, tojásbeadásban olyan mér­tékben, mint amilyen mértékben ré­szesednek a földek megművelésében. Most ezt a hiányosságot az EFSZ-ek gazdálkodásából ki kell küszöbölni és biztosítani kell az állatállománynak, főként a szarvasmarháknak megfelelő mennyiségű növényi termelést. Az EFSZ-ek fennállásuknak arány­lag rövid ideje alatt politikailag, szer­vezésileg és gazdaságilag is megszilár­dultak. A legrégibb szövetkezetek már három-négy aratást végeztek el. Év­ről évre szüntelenül nagyobbodik a közös termelés és emelkedik a szövet­tanai gazdaságok vezetőségeit pártta­gokkal, mégpedig munkásokkal és technikusokkal, tapasztalt funkcioná­riusokkal, jó szakemberekkel és szer­vezőkkel 2000 főnyi számban. Tovább­ra is ki kell tartanunk a határvidék betelepítése mellett, amelyet a Föld­művelésügyi Minisztérium végez. Meg kell gyorsítani a családi házak javító kezet tagjainak életszínvonala. Az EFSZ-ekben a pénzjövedelem egy hek­tár mezőgazdasági föld után a múlt évben az 1953-as évvel összehason­lítva 532 koronával emelkedett, tavaly növekedett a munkaegységek után szétosztásra kerülő rész, mégpedig 1 hektár mezőgazdasági földre számítva az 1953-as évvel szemben 40 száza­lékkal. A legtöbb szövetkezet gazdálkodásá­nak pozitív eredményei kétségtelenek és örvendetesek. Ez azonban nem elégíthet ki bennünket és nem veret­het arra, hogy most már ölhetett kézzel várjuk, míg ezek a jó szövet­kezetek maguktól a szövetkezeti gaz­dálkodás gondolatára vezessék a parasztokat. Nem volnánk kommunis­ták, ha nem volnánk állandóan tudatában annak, hogy minden újnak harcban kell születnie. Az új eszmé­kért harcolni kell és a szocializmus építése éles osztályharc közepette fo­lyik a kizsákmányoló osztályok ma­radványai ellen. Az emberek régimó­di gondolkodása ellen és az új szocia­lista társadalom megteremtéséért foly­tatott harc nem könnyű dolog, foieg amennyiben ez a parasztokat illeti, akiknél a legjobban megnyilvánul a maradiság és a konzervativizmus gon­dolkodásukban és nézeteikben Ezért a parasztért harcolnunk kell, meg kei! őt győznünk és nem várnunk, míg magától határoz. Annak alapját, hogy az . egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat megnyerjük a szövetkezeti gondolat­nak. az képezi, hogy meg kell őket győznünk az EFSZ-ben való közös gaz­dálkodás előnyeiről. Ehhez szemléltető példáink vannak a jól működő EFSZ- ben, a szilárd anyagi alapokon álló gép- és traktorállomásokban és főleg az erős pártszervezetekben. Hogy mi mindent érhetünk el céltudatos mun­kával, azt megmutatják az EFSZ-ek­­nek, a kis- és középparasztoknak ha­zánk szovjet hadsereg által való fel­szabadítása 10. évfordulójának tiszte­letére ( vállalt kötelezettségei és az idei tavaszi munkák lefolyása. A szé­lesen kifejlett meggyőző tömegpoliti­kai munkával sikerült felkeltenünk a szövetkezeti tagok és parasztok kez­deményezését. Ez azt bizonyítja, hogy a dolgozó parasztok túlnyomó többsége egyetért a párt politikájával, támogat­ja azt és kezdi megérteni, hogy élet­­színvonaluk emelkedésének előfelté­tele a mezőgazdasági termelés fokozá­sa. Azt mondhatjuk, hogy a helyzet és, a hangulat alkalmas a szövetkezeti mozgalom további építésére. A X. kongresszus irányelvei nem teljesülnek saját maguktól, vagy csak szemléltető példák nyomán, hanem szükséges ehhez tevékeny politikai munkánk is. Ha azt várnánk, hogy szövetkezeteket csak ott lehet ala­pítani, ahol 100 százalékosan megvan­nak az előfeltételek hozzá, akkor a szocialista mezőgazdaság nem halad­na messzire. A szocalizmus felépítésé­re nem várhatunk évtizedekig, hanem a közel jövőben akarjuk megvalósíta­ni. Ezért megkezdjük a kis- és közép­parasztok rendszeres meggyőzését ar­ról, hogy milyen fontos, hogy belép­jenek az EFSZ-ekbe és új szövetke­zeteket alapítsanak. Milyen irányba igazítsuk a mező­­gazdaság szocializálásának további fej­lesztésére irányuló törekvéseinket? Elsősorban arról lesz szó, hogy min­den politikai, szervezési, gazdasági és káder előfeltételt megteremtsünk új EFSZ-ek alapítására. Szövetkezeteket fogunk alapítani mindenütt, ahol -a parasztok készek rá. Ott is, ahol a parasztoknak csak kisebbik része akar szövetkezetei alapítani, támogatni fogjuk őket és ebben a törekvésükben minden eszközzel segítünk. Másodszor arról van szó, hogy fo­kozott figyelmet szenteljünk azoknak munkálatait és általában megjavítani ennek az akciónak intézését és vég­rehajtását.-Munkaerők szervezése a mezőgaz­daság számára nemcsak a pártszeť­­vek és szervezetek fő feladata, ha­nem a szakszervezetek, ifjúsági szer­vezetek és valamennyi „fokú nemzeti bizottságok fő feladata is. a meglévő EFSZ-eknek, amelyeknek állapota mindeddig nem kielégítő. Itt elsősorban arról van szó, hogy. fi­gyelmünket ezen szövetkezetek veze­tőségének megszilárdítására irányít­suk, még- azon az áron is, hogy ká­dereket áthelyezünk ide a jól működő EFSZ-ekből. Rendkívüli segítséget nyújtunk a gyenge, kisebbségi szövet­kezeteknek, amelyeket fenn kell tar­tanunk és rendszeresen céltudatosan erősítenünk kell. Harmadszor fokoznunk kell új ta­goknak a meglevő EFSZ-ekbe való megnyerésére irányuló politikai mun­kát; elsősorban a kis- és középpa­rasztok soraiból kell tagokat nyer­nünk és ezzel kibővíteni a meglévő EFSZ-ek föld- és állattenyésztési alapját. Azonban az EFSZ-ek tagalapjának kibővítésében arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy az üzemekből mun­kásokat és más dolgozókat, a falvak­ról pedig nőket nyerjünk meg a szö­vetkezet tagjaiul és ezzel megteremt­sük az előfeltételeket az EFSZ-ekben tömörített összes földek belterjes művelésére és lehetővé tegyük, hogy az EFSZ-ek további parlagon heverő földeket műveljenek meg. Negyedszer valamennyi szövetke­zetben szüntelen és rendszeres gon­dot kell fordítani a munka irányí­tásának és szervezésének kérdéseire, az EFSZ mintaalapszabályzatának ér­vényesítésére és különös gondot kell fordítani a közös állattenyésztési tere mo,és megszervezésére. Ötödször az EFSZ-ekben erős pénz­ügyi és anyagi gazdasági alapokat kell létesíteni, hogy a szövetkezetnek saját forrásai legyenek elegendő ve­tőmag- és takarmányalapokra, a beru­házási építkezésre és a gépesítés ki­bővítésére. A további új szövetkezetek meg­alapítása összes feltételeinek megte­remtése most fő politikai feladatunk a falvakon. Most azonnal meg kell tenni az első intézkedéseket. A Köz­ponti Bizottság ülése után és az ara­tás folyamán új szövetkezeteket kell alapítani. Ez elsősorban megköveteli, hogy • a kerületi és járási pártbizottságok ala­posan elemezzék a községek helyze­tét. Boncolgassák, a szövetkezetek alapításának, vagy megerősítésének feltételeit, főleg azt, hogy milyen le­hetőségek vannak a kis- és közép­parasztok megnyerésére és hány mun­kást és nőt lehet megnyerni. Mennyi föld nincs bérbeadva, nincs megmű­velve, vagy rosszul gazdálkodnak raj­ta. Főként jól kell biztosítani a gép- és traktorállomások hatásos segítsé­gét, a községben biztosítani kell a közös állattenyésztési termelés elő­feltételeit, meg kell állapítani van­nak-e nagy gazdasági épületek, le­het-e őket adaptálni stb. Meg kell ál­lapítani, hogy a szövetkezetnek mi­lyen anyagi előnyöket nyújthatunk. Milyen káderek vannak a falvakon, kit küldünk ide a járásról, hogyan dolgozik a falusi szervezet, a nem­zeti bizottság és annak mezőgazdasági albizottsága. Főleg a nemzeti bizott­ságok mezőgazdasági albizottságainak kell fontos szerepet játszaniok a me­zőgazdasági termelés emelésében, az EFSZ-ek alapításában és az új tagok megnyerésében. Az új szövetkezetek alapításában és eddigi EFSZ-ek . tag és — földalapjának kibővítésében a meggyőző munkát el­sősorban a középparasztokra irányít­juk, akik a falusi lakosság számotte­vő rétegét alkotják. A középparasztok művelik meg a legnagyobb földterületeket és terme­lik egész mezőgazdasági termelésünk lényeges részét. A középparasztok többsége azonban még mindig az EFSZ-eken kívül gazdálkodik. A kö­zépparasztok megnyerése az eddigi szövetkezetbe és az új EFSZ-ek ala­pítása áldozatkész, türelmes és szí­vós, meggyőző munkával jár. A közép­paraszt megnyerésére irányuló tö­rekvésben a jó gazdákra, a tapasz­talt parasztokra kell támaszkodni, akik a község bizalmát élvezik. Komoly problémát jelentenek a kis tagsággal és földalappal rendelkező szövetkezetek. Határozott harcot kell folytatnunk számos szövetkezeti tag szektárius nézetei ellen, akik elutasít­ják azt, hogy új tagokat fogadjanak a szövetkezetbe. Az EFSZ-ekbe továb­bi, eddig egyénileg gazdálkodó parasz­tokat kell megnyerni. A kisebbségi szövetkezeteket fokozatosan ki kell bővíteni, hogy a község kis- és kö­zépparasztjainak többsége bennük le­gyen és a község határának egyre na­gyobb és fontosabb részét műveljék meg. Nyíltan állást kell foglalni az idős kis- és középparasztok felvétele mel­lett, akiket sok helyen nem akarnak felvenni a szövetkezetbe, mert csak terhet látnak bennük. Igaz, hogy so­kan közülük ma már nem tudnak a földeken dolgozni. A szövetkezet azonban felhasználhatja gazdag ta­pasztalataikat a baromfifarmokon, az apró gazdasági állatok gondozásá­ban, a méhészetben, a palántázásban és a fiatalabb dolgozókat ezekről a helyekről nehezebb és felelősségtel­jesebb munkákra oszthatják be. További kérdés, amellyel foglalkoz­nunk kell, az a tény, hogy még min­dig számos falusi és üzemi pártszer­vezeti tag, akinek földje van, nin­csen benn a szövetkezetben. Nyíltan megmondjuk: „a párttagnak köteles­sége, hogy tagja legyen a szövetke­zetnek és gondoskodjék a szövetkezet felvirágoztatásáról!“ Az új EFSZ-ek alapítása és az ed­digi EFSZ-ek új tagokkal való kibőví­tése valamennyi falusi pártszervezet, nemzeti bizottság, gép- és traktorál­lomás, állami gazdaság, begyűjtési apparátus és védnökségj üzem dol­gozóinak feladata. Az idei év főleg az aratási és őszi munkák időszaka, kell, hogy előbbre vigye falvaink szociali­zálását. Ez azonban nem csupán va­lami gépiesen adott számok és fel­adatok dolga. Ez elsősorban a falva­inkon végzett politikai munkánk szín­vonalának, és főleg harciasságának és aktivitásának kérdése. Minden egyes EFSZ bizonyos kon­szolidációs folyamaton megy keresz­tül, mielőtt határozott gazdasági eredményeket ér el. Kezdettől fogva a szövetkezet megszilárdulásáig olyan folyamatról van itt szó, amely nem egyszerű és amellyel számolnunk kell. Szüntelenül úgy kell a szövetkezetei tovább vezetni, hogy a lehető legha­marabb sor kerüljön politikai és gaz­dasági megszilárdulására. Ennek az útnak a sikere maguknak a szövetke­zeti tagoknak a kezében van. Hogyan kezdenek az egész dologba, és aho­gyan megoldják az EFSZ felépítésé­nek és a szövetkezeti termelés fej­lesztésének problémáját, olyanok lesz­nek azután az EFSZ munkájának eredményei is. A konszolidációs folyamatban fon­tos tényező magának a szövetkezet­nek a vezetősége. Attól függ, milyen tapasztalt és bölcs gazdák állanak az EFSZ élén. Ezt megerősítették és megmutatták az EFSZ-ek kiépítésé­nek eddigi tapasztalatai. így például a Plzeň-vidéki mašovicei EFSZ, ahol 47 állandó dolgozó gazdálkodik 338 hektár mezőgazdasági földön, a múlt évben szép eredményeket ért el. A növényi és állattenyésztési termelés­ből befolyt 777 928 korona bevételből a termelési költségekre leszámított összeg és az oszthatatlan alapra be­utalt 46 455 korona levonása után a szövetkezet tagjának 331 38g._ ko­ronát fizettek ki és egy munkaegység értéke a természetbeli jutalmazással együtt 20,65 koronát tett ki. Emellett a szövetkezet _tagjai nem feledkeztek meg a beruházási építkezésről sem és megkezdték egy 200 sertést befogadó sertéshizlalda építését 200 köbméte­res silógödröt és két 170 mázsa bur­gonya számára elegendő köralakú gödröt építettek. Most egy nagy te­hénistálló építésére készülnek. A közös gazdálkodás előnyeiről ta­núskodnak azon községek EFSZ-einek eredményei, is, ahol a természeti fel­tételek zordabbak. így a Žilinai ke­rületben levő puchovi EFSZ, amely 136 hektár földön gazdálkodik, a ked­vezőtlen természeti feltételek ellenére is szép eredményeket ért el a múlt évben. A szövetkezet tagjai a terve­zett hektárhozamokat árpában 17 má­zsa helyett 20,4 mázsára, a zabban 15 mázsa helyett 18 mázsára, repcé­ben 12,4 mázsa helyett 21,5 mázsá­ra, burgonyában 136, mázsa helyett 148 mázsára, cukorrépában 215 mázsa helyett 430 mázsára, a takarmány-ka­pásnövényekben 285 mázsa helyett 500 mázsára teljesítették. A búzában elérték a tervezett 17 mázsa ho­zamot, csupán a rozsban nem teljesí­tették a tervezett hozamot. Az ál­lattenyésztési termelésben az egy tehénre eső évi átlagos tej­hozam 2130 liter volt. Továbbá 17 malacot neveltek fel egy anyadisznó­tól és 90 borjút 100 tehéntől. A ter­vezett munkaegységek és természet­beni jutalmazások 25,52 korona ér­tékben való teljesítése mellett még különféle alapokra is befizették a , bruttó jövedelemnek összesen 10 szá­zalékát. Ilyen eredményeket ér el más számos EFSZ-ünk is. Az új EFSZ-ek alapítása kétségtelenül hoz­zájárul az eddigi EFSZ-ek megszilár­dításához is. Üjabb tagokat és további földet nyerünk ezekbe a szövetkeze­tekbe. Magasabb típusokra, korszerűbb és termelékenyebb termelési formák­ra térnek át. Most a tapasztalatok alapján fon­tolóra kell venni, vajon szövetkezete­inknek sok típusa nem teszi-e bonyo­lultabbá a munkát, nem könnyíti-e meg az osztályellenség tevékenységét. Az eddigi rendszer egyszerűsítésének hívei vagyunk. Helyes lesz, ha az elő­készítő bizottságoktól közvetlenül rá­térünk а II. típusra, vagyis a föld közös megművelésére. Ezzel lerövidít­jük az átmeneti időszakot. Ez ugyan­több meggyőző munkát igényel, de jobb eredményeket fog hozni. А III. típusú EFSZ-eknél a földjá­radék kérdésében szektáns nézetek és e kérdés komoly meg nem értése nyil­vánulnak meg. Sok EFSZ belső hely­zetének megfontolását mellőzve alap­talanul és önkényesen megkezdte a földjáradék megszüntetését. Ezzel kedvezőtlen feltételek alakultak a pa­rasztoknak, különösen a középparasz­toknak az EFSZ-be való megnyerésé­re, sőt ez az eljárás gyakran ezek­nél a parasztoknál elégedetlenséget váltott ki. Ebben a kérdésben világosan kell látnunk. A kisebbségi szövetkezetek­ben, amelyekbe a parasztok beadták földjüket és állatállományukat, meg­tartjuk a földjáradékot. Más kérdés a földjáradék szintjének meghatározása. Ezzel „szemben a többségi szövetkeze­tekben be kell tartani a földjáradék kérdésében a demokratikus elveket. Annak megszüntetéséről az egységes földművesszövetkezet taggyűlése dönt. Az EFSZ-ek további fejlődésével kapcsolatban bírálólag kell értékelni a mezőgazdasági igazgatás munkáját. Valamennyi szövetkezetnek a szer­vezés és a termelés irányítása terén mind nagyobb gondosságra és sokol­dalú segítségre van szüksége. A me­zőgazdasági igazgatás egyes dolgozói elégtelenül gondoskodnak a gazdálko­dás szocialista formáinak fejlesztésé­ről falvainkon. Nem számolnak azzal, hogy a kis- és középparasztok — kü­lönösen a szövetkezet alapítása ide­jén — nem rendelkeznek a szövetke­zeti nagytermelés szervezéséhez szük­séges tapasztalatokkal. A mezőgazdasági igazgatás ezen dolgozói megelégszenek azzal, hogy időnként beszélgetnek až EFSZ elnö­kével, s megelégszenek, azzal, hogy a községben ott van az EFSZ szervező­je és elhárítják magukról a szövet­kezet gazdálkodásának eredményeiért és a szövetkezet irányításáért a felelősséget Sőt vannak olyan esetek is, hogy a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak dolgozói félnek ellátogatni a falvakra. A szövetkezetek elégtelen segítsé­get kapnak az agronómftsoktól, a zoo­­technikusoktól és más szakemberek­től is. A mezőgazdasági igazgatás szerveiben az élő és gyakorlati segít­séget továbbra is a hivataloskodás, a kérdőívek kiköltése és a körlevelek kiküldése helyettesíti. A nemzeti bizottságoknak és mező­­gazdasági szerveiknek és bižottságaik­­- (Folytatás a 1 oldalon.) indítsunk harcot az EFSZ-ek további építéséért

Next

/
Thumbnails
Contents