Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-25 / 39. szám
12 Földműves 1958. szeptember 26. A szovjet-nyugatnémet megállapodás visszhangja A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak felvételéről szóló hírek a világsajtó figyelmének középpontjában állnak. A visszhang általában kedvező: a lapok többsége nagy jelentőséget tulajdonít az eseménynek, bár bizonyos nyugati cikkírók alig leplezik csalódásukat a tárgyalások sikeres befejezése miatt. Egyes nyugatnémet és amerikai kommentárok hangja tartózkodó. A béke és barátság jegyében Berlin: A Német Demokratikus Köztársaság sajtója behatóan foglalkozott a moszkvai tárgyalások eredményével. Több újság hangsúlyozza, hogy a tárgyalások eredménye nemcsak a szovjet külpolitika és a tárgyalások módszerének újabb sikerét jelenti, hanem egyben hozzájárulást is az egységes Németország megteremtéséhez és a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyének növeléséhez. Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese, a Kereszténydemokrata Unió elnöke, sajtónyilatkozatában kijelentette: ,,Az az örvendetes megállapodás, hogy Bonn és Moszkva diplomáciai kapcsolatokat létesít és nagyköveteket cserél, további lépés a nemzetközi feszültség csökkentése útján. A tárgyalások módszere újra jó eredményt hozott.“ Bonn: “Óvatos helyeslés." A nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok vezető helyen, vastagbetűs címekkel közölték a moszkvai tárgyalások befejezéséről szóló jelentéseket. A „Der Tagesspiegel“ moszkvai tudósítójának jelentését közli, A moszkvai tárgyalások eredménye — írja a tudósító —' „azért vált lehe.tővé, mert a szövetségi kancellár csatlakozott a szovjet kormánynak ahhoz a nézeteltéréséhez, hogy a diplomáciai kapcsolatoknak a normalizálási folyamat kezdetét, nem pedig a végét kell jelenteniük.“ A „Die Zeit“ helyesli Adenauer moszkvai úját és a moszkvai tárgyalásokat, mert „a két nép viszonyától sok minden függ.“ A „Der Kurier“ azt állítja, hogy abban a levélváltásban, amely N.rA. Bulganyin és Adenauer között történt, „homályos pontok“ vannak és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a „homályos részek“ később különböző értelmezésekre vezethetnek. London: Hivatalos körökben üdvözlik a megállapodást: Az United Press tudósítója jelenti Londonból, hogy az angol hivatalos személyek igen nagy érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió és Nyugat-Németország megállapodásának hírét. Hivatalos körökben üdvözlik a hírt, bár tartózkodnak a hivatalos kommentároktól. Az angol külügyminisztérium képviselője a következő megegyezést fűzte a tárgyalások záróközleményéhez: „Az a tény, hogy Moszkvában megegyezés jött létre, az október 27-én, Genfben kezdődő négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet örömteljes előjele.“ Párizs: A kudarc-jósok kénytelenek sikerről írni. A párizsi lapok figyelmének középpontjában Szintén a moszkvai tárgyalások sikeres befejezése áll. Több lap szemleírója hangsúlyozza, hogy ez „fordulatot jelent a háború utáni történelemben“. A Combat azt írja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtése „a szovjet küldöttség sikere. A szovjet küldöttség megoldotta fő feladatát.“ A Libérationnak az a véleménye, hogy ez az esemény „megkönnyíti az európai biztonsági rendszer kérdésének megoldását“ és hogy ^.Moszkvában új lépést tettek a szervezett béke felé vezető úton.“ Egyes burzsoá lapok, például a Figaro, zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még kudarcot jósoltak. Washington: A megállapodás „váratlan" A . Daily News, „váratlannak“ nevezi a Moszkvában kötött megállapodást: Mint Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, a Washington és Bonn közötti hosszabb diplomáciai eszmecsere során „úgy tételezték fel, hogy a németek csak diplomáciai „érintkezés“, vagy a Moszkvával való diplomáciai viszony más, átmeneti formájának megteremtésébe egyeznek bele.“ Kerr, a New York Herald Tribune washingtoni tudósítója azt írja: hogy az amerikai kormány „nyugtalanság nélkül szemléli a Nyugat-Németország és a Szovjetunió között kötött megállapodást“, de hozzáteszi: természetesen Washingtonban „nem_ örvendenek“ a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének. Moszkvában szeptember 16-án tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és Finnország képviselői között azzal a céllal, hogy megtárgyalják a két állam jelenlegi baráti kapcsolatainak további fejlesztését és megszilárdítását érintő kérdéseket. Bulganyin elvtárs felszólalásában a többi között említést tett arról, hogy a két ország baráti kapcsolatainak fenntartása és elmélyítése szempontjából helyesnek látná az 1948-ban kötött szerződés megújítását és meghosszabbítását, természetesen akkor, ha ezt finn részről is helyeslik. Beszéde további részében foglalkozott azzal, hogy az utóbbi időben a nemzetközi feszültségben beállt enyhülés következtében lehetségesnek tartja azt is, hogy megvizsgálják a Finnország területén levő szovjet haditengerészeti támaszpont megszüntetésének kérdését. Mint ismeretes, a Porkkala- Udd haditengerészeti támaszpontot Finnország az 1947. február 10-én megkötött békeszerződés értelmében 50 évre bérbe adta a Szovjetuniónak. Annak idején Leningrad biztonsága biztosításának érdekei tették szükségessé a támaszpont megteremtését a Szovjetunió határainak közvetlen közelségében. „Figyelembevéve az országaink között kialakult baráti kapcsolatokat és e kapcsolatok további fejlődésének kedvező kilátásait, a szovjet kormány lehetségesnek tartja, hogy a határidő lejárta előtt lemondjon az említett terület bérletére vonatkozó jogairól, megszüntesse ezt a katonai támaszpontot és kivonja onnan csapatait. Nem kétséges, hogy az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése más hatalmak részéről is fontos lépés lenne a nemzetközi feszültség további enyhítése az államok között; bizalmatlanság kiküszöbölése szer^pontjából és elősegítené a fegyverkezési verseny beszüntetéséhez szükséges feltételek megteremtését" — fejezte be beszédét Bulganyin elvtárs. Utána Kekkonen Finnország minisztelelnöke szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy mind az 1948. évi szerződés, mind a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése érdekében egyetért a szovjet részről tett javaslatokkal és finn részről elfogadják ezt. Beszédében hangsúlyozta: „Az Ön kijelentése miniszterelnök úr a Porkkala-Udd haditengerészeti támaszpontra vonatkozólag nagy örömmel tölti el szívünket és az egész finn nép szívét. Nem lehetett volna jobb bizonyítékot adni két ország jó szomszédi viszonyára, mint a Finnország és a Szovjetunió közötti békés egymásmelleit élés például állítható viszonyát, amelynek eredményeként a Szovjetunió lehetségesnek tartja, hogy idő előtt lemondjon a Porkkala-Udd haditengerészeti támaszpontra vonatkozó bérleti jogáról. így tehát csak megállapíthatom, hogy mi elfogadjuk azt a két javaslatot, amelyet Ön, Miniszterelnök Or tett. A nyilatkozatok után eszmecserére került sor, majd a tárgyalásokat a gyakorlati intézkedések megvalósítása érdekében tovább folytatták. A tárgyalások során megegyeztek abban, hogy a két ország közötti baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényét húsz évvel meghosszabbítják. Továbbá megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió lemond Porkkala-Udď területének haditengerészeti támaszpontként való felhasználási jogáról, emellett kárpótlás nélkül átadja a finn kormánynak azokat a lakó-, köz-, raktár- és más épületeket és kikötő berendezéseket, mólókat és egyéb építkezéseket, amelyeket a szovjet fél Porkkala-Udd területén épített. A Szovjetunió és Finnország kormánya megerősítette, hogy külpolitikai törekvéseiket továbbra is a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a népek békéje és biztonsága biztosításának támogatására irányítják. A tárgyaláson létrejött megegyezésről a két fél egyezményt írt alá. A Szovjetunió és a NDK kormányküldöttségének tanácskozása Szeptember 17-én Moszkvában a nagy Kreml-palotában megkezdődtek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai a két állam közötti baráti kapcsolatok fejlesztését és megszilárdítását szolgáló további lépésekről. A küldöttségek a két kormány között létrejött megállapodás értelmében tovább folytatják azokat a tárgyalásokat, amelyeket ez év nyarán kezdett a két kormány N. A. Bulganyin és N. Sz, Hruscsov berlini tartózkodása alatt. A többnapos ülésen tárgyalásokat folytattak a két országot érintő kérdések megoldására vonatkozólag. A tárgyalások során megegyeztek abban, hogy megbízzák a két fél szakértőit, hogy azonnal kezdjenek közös tárgyalásokat és ezek alapján terjesszenek elő javaslatoka A két ország szakértői tárgyalásaik során kidolgozták „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatokról szóló szerződés” tervezetét, amelyet a két kormány küldöttsége elé terjesztettek. A hétfői ülésen a két állam küldöttsége további tárgyalásokat folytatott az előterjesztett szerződés tervezettel kapcsolatban. Az ülésen beszédet mondott Bulganyin elvtárs és a többi között a következőket hangsúlyozta: „Nagy jelentőséget tulajdonítunk »A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatokról szóló szerződések« előterjesztett tervezetének. Kétségtelen, hogy ez a szerződés elősegíti majd az államaink közötti szoros együttműködés továbbfejlődését és a baráti kapcsolatok elmélyülését. E szerződés értelmében a Német Demokratikus Köztársaság szabadon oldhatja meg bel- és külpolitikai kérdéseit, beleértve a Német Szövetségi Köztársasághoz való viszonyát, valamint minden más államhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztését. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban megvizsgálta, célszerú-e tovább fenntartani a Szovjetunió németországi főbizottságának tisztségét. A szovjet kormány ezenkívül megvizsgálta a németországi Ellenőrző Tanács 1945—1948-ban kiadott törvényeit, utasításait, rendeletéit, és más rendelkezéseit. A szovjet kormány úgy találta, hogy célszerű megszüntetnie a Szovjetunió németországi főbiztosának tisztségét, továbbá a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét megbízni azzal, hogy megfelelő kapcsolatokat tartson fenn az Egyesült Államoknak, Angliának, Franciaországnak a Német Szövetségi Köztársaságban levő képviselőivel a Németország egészét érintő olyan kérdésekben, amelyek a négy hatalom megfelelő döntéseiből folynak. Tekintettel arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban végrehajtották a németországi Ellenőrző Tanácsnak a társadalmi élet békeszerető és demokratikus átépítésére hozott határozatait, és tekintettel a Német Demokratikus köztársaság törvényhozására, amely feleslegessé teszi az említett határozatok érvénybentartását, a szovjet kormány célszerűnek tartja kijelenteni, hogy a németországi Ellenőrző Tanács által 1945—1948-ig kiadott megfelelő törvények, utasítások, parancsok és egyéb rendelkezések érvényüket vesztik a Német Demokratikus Köztársaság területén. Engedjék meg befejezésül annak a meggyőződésemnek kifejezését, hogy mindaz, amit tárgyalásaink során elértünk, megfelel majd a német nép és a szovjet nép érdekeinek éppen úgy, mint a többi európai nép érdekeinek" — fejezte be beszédét Bulganyin elvtárs. A kulturális és egyéb szociális beruházások eredményeként emelkedik a kínai nép életszínvonala. Az állam mintegy 46 millió négyzetméter alapterületű lakóházat épített a munkások és alkalmazottak számára. Nő a lakosság vásárlóereje. A kínai parasztok milliói indulnak el a szövetkezés, a szociálisa mezőgazdaság építésének útján. Hatéves a felszabadult Kína Október elsején lesz hatéves évfordulója a Kínai Népköztársaság kikiáltásának. Az elmúlt hat év valósággal megváltoztatta az ország arculatát. Oj városok, ipari központok létesültek Észak- Északnyugat- és Közép-Kínában. Megváltozott Tibet és a többi nemzetiséglatkta terület gazdasági és kulturális élete. Az országépítő munkához nagy segítséget ad Kínának a testvéri szovjet nép. Az ötéves terv alatt 156 nagyipari objektum épült a Szovjetunió segítségével és szovjet mezőgazdasági gépekkel és egyéb felszereléssel Északkelet-Kínában a „Barátság” nevet viselő húszezer hektáros gabonatermesztő gazdaságot. Segítenek a bányákban a folyók szabályozásánál, a vasút- és útépítésnél, a kutatóintézetekben és az egyetemeken. • • Látogatás egy kínai faluban Itt Észak-Kínában — ahová sebesszárnyú repülőgépen értünk — nem aratnak háromszor, mint délen, de sokkal bővebben jut föld egy-egy parasztnak, mivel jóval ritkább a népesség. A nagy táblákon az öszvérek, ökrök vontatta faekék mellett fel-feltűnnek a berregő, mély barázdákat szántó traktorok, vetőgépek. Jelzik: új útra tér a falu. Та Csing Cun — egy kis kínai falu Shenyang mellett, ahová most ellátogattuk — már ezen az úton jár. Sokat vásárolnak a parasztok A közös gazdaság farmján szép fehér fajtyúkok hangoskodnak, kotkodácsolnak. Megtekintjük a halastavat és a szövetkezet mintaszerű, tiszta disznóhizlaldáját is. Az egyik ólban a sertésgondozó szigorú felügyelete mellett kismalacok ciháinak egy hatalmas fekete kocát. Tán egy órája, hogy húszat fiadzott egyszerre. De bőven van jószág — hatvan ökör, négyszáz disznó — a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiban is. A szövetkezet boltjában napi 800 juan a bevétel. (Egy pár nyári cinő körülbelül három juan, egy méter jó minőségű pamutvászon egy juan.) Ami nem kis forgalom az alig hatszáz lakosú faluban. Elmesélték, hogy nemrégen berendeztek egy gyógyszertárat s még sietve, büszkén hozzáteszik: „Van orvosunk is“! Három testvér, három termelőszövetkezeti család lakik együtt azon a portán, ahová betérünk a falu látón r Vsa közben. Velüpk tart Sü Liucsing, a TSZ elnöke is. Keresztülmegyünk a tisztára sepert udvaron, s a konyhán át tágas, világos, fehérre meszelt szobába lépünk. Az egyik oldalon sárga gyékénnyel letakart kang (fából készült dobogószerű építmény) — ezen alszanak. Rajta szépen öszszehajtogatott, virágmintás paplanok, a fal mellett polcok, ruhásládák. A mennyezeti gerendára erősített hosszú kötélen bölcső függ, s fölé hajolva egy fiatalasszony szoptatja kicsinyét. Egy másik fiatal nő — éppen takarítással foglalatoskodik — mosolyogva elénk jön és barátságosan üdvözöl. Szán Szu-csin, a neve. Három „se“-ből három „van“ lett Eleinte csak mi kérdezgetünk — keressük a beszéd fonalát —- később már ők tartanak szóval. És mintha csak bennünket akarnának meggyőzni, hogy mennyire érdemes belépni a termelőszövetkezetbe, elmeséli, mit vettek’ maguknak az utóbbi években. Sorra előkerülnek a ládából az új holmik: gyapjúpulóver, báránybőrbunda, új cipők, fehérneműek. Beszélgetés közben megérkezik a mezőről a két férj is — a harmadik házaspár éppen a városban tartózkodik — és a társalgás még élénkebb lesz. — Én tizenkét évig dolgoztam a földesúrnak, mégsem volt semmim — szólal meg egyikük. — A kis kunyhóban, ahol szüleimmel laktunk, egy kang volt az egész berendezés. Nekünk egy marék föld sem jutott, de a földesúr rengeteg szántót bitorolt. Akkoriban a „három se“ mondás járta mifelénk, „se házam, se ruhám, se kenyerem“. Amióta földet kaptunk és szövetkezetünk, a három „se“-böl, három „van“ lett: „van házam, van ruhám, van kenyerem. A íöldesűr is próbálja meg, mi a munka Találó ez az egyszerű paraszti életbölcselet. Az elnök azonban nincs megelégedve. — Ez még így kevés. Arról is beszélhetnétek, hogy régebben csak egy tanító volt a faluban s a mi gyerekeink egyáltalán nem tanulhattak. Most hatosztályos új iskolánk van, minden gyerek tanul és hetvenen járnak felsőbb iskolába. Esti iskolát nyitottunk a felnőttek számára. Az öregeket a fiatalok és a gyermekek otthon tanítgatják írni-olvasni. Színielőadásokat is rendezünk. — Széles mosolyra derűi. — így bizony. A három „van“-hoz ez a negyedik is hozzátartozik, amióta a földesúr és a kulák nem nyúz bennünket. — És a földesúr most mit csinál? — kérdezzük. — Azelőtt a városban élt, most itt lakik a faluban. Felosztottuk vagyonát, ami tőlünk harácsolt össze munkátlanul, csalással, erőszakkal, neki pedig meghagytunk annyi földet, amennyit mi kaptunk az osztásnál. Próbálja i meg ő is, mi a munka. — No, és hogyan dolgozik? — ügy látjuk, elvégzi, ami szükséges. Hij szén most már nem élősködhet nyakunkon, hanem dolgoznia kell, ha meg akar élni. — Elmosolyodik. ravaszul. — Meg aztán szemmel is tartjuk, nehogy valami „hiba“ legyen. Rádió szól az új házban Sok érdekes dologról szeretnénk még beszélgetni, de mennünk kell. Kifelé jövet meglepődve mutatunk az egyik épület tetején kifeszített antennára: „No, nézd csak, hiszen már rádió is van a házban.“ Nevetnek. És kiderül, hogy még sok mindennel eldicsekedhetne a három fiatal, szorgalmas család. A középső, cserepes házat sem régen építették — a másik még sza’matetős — ott az új kerékpár is a színnek támasztva, s az ólban öt szép, fényesszőrű süldő röfög. Már indulnánk, de San Szu-csin férje valamiért beszalad a házba. Vajon mit akarhat? A következő pillanatban azután megértjük. A szikár parasztember kezében hatalmas lúdtojásokkal tér vissza. Talán tizenöt dekát is nyom egy-egy. Nekünk hozta. Egy kicsit szabadkozunk, mert hisz bajos lesz ezt a két tojást hazáig megóvni az összetöréstől. Végül mégis csak elvesszük, mert visszautasítani _ nagy sértés lenne. Jóízűen nevet mindenki, amikor felkapom házigazdáink két huncutszemű fiacskáját és a fényképezőgép alá állok velük. Azután még egy meleg baráti kézs'zorítás: — Adjátok át otthon tiszteletünket! — ezzel búcsúznak tőlünk a kapuban. örömmel megígérjük. (Szabad Föld О. I.) -SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99 Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó. n. v„ Bratislava, Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél A—68723
