Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-25 / 39. szám

12 Földműves 1958. szeptember 26. A szovjet-nyugatnémet megállapodás visszhangja A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság dip­lomáciai kapcsolatainak felvételéről szóló hírek a világ­sajtó figyelmének középpontjában állnak. A visszhang általában kedvező: a lapok többsége nagy jelentőséget tulajdonít az eseménynek, bár bizonyos nyugati cikkírók alig leplezik csalódásukat a tárgyalások sikeres befejezése miatt. Egyes nyugatnémet és amerikai kommentárok hangja tartózkodó. A béke és barátság jegyében Berlin: A Német Demokratikus Köztársaság sajtója behatóan foglal­kozott a moszkvai tárgyalások eredmé­nyével. Több újság hangsúlyozza, hogy a tárgyalások eredménye nemcsak a szovjet külpolitika és a tárgyalások módszerének újabb sikerét jelenti, ha­nem egyben hozzájárulást is az egy­séges Németország megteremtéséhez és a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyének növeléséhez. Otto Nuschke, a Német Demokrati­kus Köztársaság miniszterelnök-helyet­tese, a Kereszténydemokrata Unió el­nöke, sajtónyilatkozatában kijelentette: ,,Az az örvendetes megállapodás, hogy Bonn és Moszkva diplomáciai kapcso­latokat létesít és nagyköveteket cse­rél, további lépés a nemzetközi feszült­ség csökkentése útján. A tárgyalások módszere újra jó eredményt hozott.“ Bonn: “Óvatos helyeslés." A nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok vezető helyen, vastagbetűs cí­mekkel közölték a moszkvai tárgyalá­sok befejezéséről szóló jelentéseket. A „Der Tagesspiegel“ moszkvai tudósí­tójának jelentését közli, A moszkvai tárgyalások eredménye — írja a tudó­sító —' „azért vált lehe.tővé, mert a szövetségi kancellár csatlakozott a szovjet kormánynak ahhoz a nézetelté­réséhez, hogy a diplomáciai kapcsola­toknak a normalizálási folyamat kez­detét, nem pedig a végét kell jelen­teniük.“ A „Die Zeit“ helyesli Adenauer moszkvai úját és a moszkvai tárgya­lásokat, mert „a két nép viszonyától sok minden függ.“ A „Der Kurier“ azt állítja, hogy abban a levélváltásban, amely N.rA. Bulganyin és Adenauer között történt, „homályos pontok“ vannak és aggodal­mát fejezi ki amiatt, hogy ezek a „homályos részek“ később különböző értelmezésekre vezethetnek. London: Hivatalos körökben üdvözlik a meg­állapodást: Az United Press tudósítója jelenti Londonból, hogy az angol hivatalos személyek igen nagy érdeklődéssel fo­gadták a Szovjetunió és Nyugat-Né­­metország megállapodásának hírét. Hi­vatalos körökben üdvözlik a hírt, bár tartózkodnak a hivatalos kommentá­roktól. Az angol külügyminisztérium kép­viselője a következő megegyezést fűzte a tárgyalások záróközleményéhez: „Az a tény, hogy Moszkvában megegyezés jött létre, az október 27-én, Genfben kezdődő négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet örömteljes előjele.“ Párizs: A kudarc-jósok kénytelenek sikerről írni. A párizsi lapok figyelmének közép­pontjában Szintén a moszkvai tárgya­lások sikeres befejezése áll. Több lap szemleírója hangsúlyozza, hogy ez „fordulatot jelent a háború utáni tör­ténelemben“. A Combat azt írja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatai­nak megteremtése „a szovjet küldött­ség sikere. A szovjet küldöttség meg­oldotta fő feladatát.“ A Libérationnak az a véleménye, hogy ez az esemény „megkönnyíti az európai biztonsági rendszer kérdésé­nek megoldását“ és hogy ^.Moszkvá­ban új lépést tettek a szervezett béke felé vezető úton.“ Egyes burzsoá lapok, például a Figaro, zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még ku­darcot jósoltak. Washington: A megállapodás „váratlan" A . Daily News, „váratlannak“ nevezi a Moszkvában kötött megálla­podást: Mint Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, a Washington és Bonn közötti hosszabb diplomáciai eszmecsere során „úgy tételezték fel, hogy a németek csak diplomáciai „érintkezés“, vagy a Moszkvával való diplomáciai viszony más, átmeneti formájának megterem­tésébe egyeznek bele.“ Kerr, a New York Herald Tribune washingtoni tudósítója azt írja: hogy az amerikai kormány „nyugtalanság nélkül szemléli a Nyugat-Németor­­szág és a Szovjetunió között kötött megállapodást“, de hozzáteszi: ter­mészetesen Washingtonban „nem_ ör­vendenek“ a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti dip­lomáciai kapcsolatok megteremtésé­nek. Moszkvában szeptember 16-án tár­gyalások kezdődtek a Szovjetunió és Finnország képviselői között azzal a céllal, hogy megtárgyalják a két ál­lam jelenlegi baráti kapcsolatainak további fejlesztését és megszilárdítá­sát érintő kérdéseket. Bulganyin elvtárs felszólalásában a többi között említést tett arról, hogy a két ország baráti kapcsolatainak fenntartása és elmélyítése szempont­jából helyesnek látná az 1948-ban kö­tött szerződés megújítását és meg­hosszabbítását, természetesen akkor, ha ezt finn részről is helyeslik. Be­széde további részében foglalkozott azzal, hogy az utóbbi időben a nem­zetközi feszültségben beállt enyhülés következtében lehetségesnek tartja azt is, hogy megvizsgálják a Finnor­szág területén levő szovjet haditenge­részeti támaszpont megszüntetésének kérdését. Mint ismeretes, a Porkkala- Udd haditengerészeti támaszpontot Finnország az 1947. február 10-én megkötött békeszerződés értelmében 50 évre bérbe adta a Szovjetuniónak. Annak idején Leningrad biztonsága biztosításának érdekei tették szüksé­gessé a támaszpont megteremtését a Szovjetunió határainak közvetlen kö­zelségében. „Figyelembevéve az országaink kö­zött kialakult baráti kapcsolatokat és e kapcsolatok további fejlődésének kedvező kilátásait, a szovjet kormány lehetségesnek tartja, hogy a határidő lejárta előtt lemondjon az említett terület bérletére vonatkozó jogairól, megszüntesse ezt a katonai támasz­pontot és kivonja onnan csapatait. Nem kétséges, hogy az idegen te­rületeken levő katonai támaszpontok megszüntetése más hatalmak részéről is fontos lépés lenne a nemzetközi feszültség további enyhítése az álla­mok között; bizalmatlanság kiküszö­bölése szer^pontjából és elősegítené a fegyverkezési verseny beszüntetésé­hez szükséges feltételek megteremté­sét" — fejezte be beszédét Bulganyin elvtárs. Utána Kekkonen Finnország minisz­­telelnöke szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy mind az 1948. évi szerződés, mind a kereskedelmi kap­csolatok kiszélesítése érdekében egyet­ért a szovjet részről tett javaslatok­kal és finn részről elfogadják ezt. Beszédében hangsúlyozta: „Az Ön ki­jelentése miniszterelnök úr a Pork­­kala-Udd haditengerészeti támasz­pontra vonatkozólag nagy örömmel tölti el szívünket és az egész finn nép szívét. Nem lehetett volna jobb bizonyíté­kot adni két ország jó szomszédi vi­szonyára, mint a Finnország és a Szovjetunió közötti békés egymásmel­leit élés például állítható viszonyát, amelynek eredményeként a Szovjet­unió lehetségesnek tartja, hogy idő előtt lemondjon a Porkkala-Udd hadi­tengerészeti támaszpontra vonatkozó bérleti jogáról. így tehát csak meg­állapíthatom, hogy mi elfogadjuk azt a két javaslatot, amelyet Ön, Minisz­terelnök Or tett. A nyilatkozatok után eszmecserére került sor, majd a tárgyalásokat a gyakorlati intézkedések megvalósítása érdekében tovább folytatták. A tárgyalások során megegyeztek abban, hogy a két ország közötti ba­ráti, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés érvényét húsz évvel meghosszabbítják. Továbbá meg­egyeztek abban, hogy a Szovjetunió lemond Porkkala-Udď területének ha­ditengerészeti támaszpontként való felhasználási jogáról, emellett kárpót­lás nélkül átadja a finn kormánynak azokat a lakó-, köz-, raktár- és más épületeket és kikötő berendezéseket, mólókat és egyéb építkezéseket, ame­lyeket a szovjet fél Porkkala-Udd te­rületén épített. A Szovjetunió és Finnország kormá­nya megerősítette, hogy külpolitikai törekvéseiket továbbra is a nemzet­közi feszültség enyhítésére, valamint a népek békéje és biztonsága biztosí­tásának támogatására irányítják. A tárgyaláson létrejött megegye­zésről a két fél egyezményt írt alá. A Szovjetunió és a NDK kormányküldöttségének tanácskozása Szeptember 17-én Moszkvában a nagy Kreml-palotá­­ban megkezdődtek a Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai a két állam közötti baráti kapcsolatok fejlesztését és meg­szilárdítását szolgáló további lépésekről. A küldöttségek a két kormány között létrejött megállapodás értelmében tovább folytatják azokat a tárgyalásokat, amelyeket ez év nyarán kezdett a két kormány N. A. Bulganyin és N. Sz, Hruscsov berlini tartózkodása alatt. A többnapos ülésen tárgyalásokat folytattak a két országot érintő kérdések megoldására vonatkozólag. A tárgyalások során megegyeztek abban, hogy megbízzák a két fél szakértőit, hogy azonnal kezdjenek közös tár­gyalásokat és ezek alapján terjesszenek elő javaslato­ka A két ország szakértői tárgyalásaik során kidolgoz­ták „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok­ról szóló szerződés” tervezetét, amelyet a két kormány küldöttsége elé terjesztettek. A hétfői ülésen a két állam küldöttsége további tár­gyalásokat folytatott az előterjesztett szerződés tervezet­tel kapcsolatban. Az ülésen beszédet mondott Bulganyin elvtárs és a többi között a következőket hangsúlyozta: „Nagy jelentőséget tulajdonítunk »A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti kapcsolatokról szóló szerződések« elő­terjesztett tervezetének. Kétségtelen, hogy ez a szer­ződés elősegíti majd az államaink közötti szoros együtt­működés továbbfejlődését és a baráti kapcsolatok elmé­lyülését. E szerződés értelmében a Német Demokrati­kus Köztársaság szabadon oldhatja meg bel- és külpo­litikai kérdéseit, beleértve a Német Szövetségi Köztár­sasághoz való viszonyát, valamint minden más államhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztését. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban megvizsgálta, célszerú-e tovább fenn­tartani a Szovjetunió németországi főbizottságának tiszt­ségét. A szovjet kormány ezenkívül megvizsgálta a né­metországi Ellenőrző Tanács 1945—1948-ban kiadott tör­vényeit, utasításait, rendeletéit, és más rendelkezéseit. A szovjet kormány úgy találta, hogy célszerű megszün­tetnie a Szovjetunió németországi főbiztosának tisztségét, továbbá a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét megbízni azzal, hogy megfelelő kapcsolatokat tartson fenn az Egyesült Államoknak, Angliának, Franciaországnak a Né­met Szövetségi Köztársaságban levő képviselőivel a Né­metország egészét érintő olyan kérdésekben, amelyek a négy hatalom megfelelő döntéseiből folynak. Tekintettel arra, hogy a Német Demokratikus Köztár­saságban végrehajtották a németországi Ellenőrző Ta­nácsnak a társadalmi élet békeszerető és demokratikus átépítésére hozott határozatait, és tekintettel a Német Demokratikus köztársaság törvényhozására, amely feles­legessé teszi az említett határozatok érvénybentartását, a szovjet kormány célszerűnek tartja kijelenteni, hogy a németországi Ellenőrző Tanács által 1945—1948-ig ki­adott megfelelő törvények, utasítások, parancsok és egyéb rendelkezések érvényüket vesztik a Német Demokratikus Köztársaság területén. Engedjék meg befejezésül annak a meggyőződésemnek kifejezését, hogy mindaz, amit tárgyalásaink során el­értünk, megfelel majd a német nép és a szovjet nép érdekeinek éppen úgy, mint a többi európai nép érde­keinek" — fejezte be beszédét Bulganyin elvtárs. A kulturális és egyéb szociális beruházások eredményeként emelkedik a kínai nép életszínvonala. Az állam mintegy 46 millió négyzetméter alapterületű lakóházat épített a munkások és alkalmazottak számára. Nő a lakosság vásárlóereje. A kínai parasztok milliói indulnak el a szövetkezés, a szo­ciálisa mezőgazdaság építésének útján. Hatéves a felszabadult Kína Október elsején lesz hatéves évfordulója a Kínai Népköz­­társaság kikiáltásának. Az elmúlt hat év valósággal megváltoz­tatta az ország arculatát. Oj városok, ipari központok létesültek Észak- Északnyugat- és Közép-Kínában. Megváltozott Tibet és a többi nemzetiséglatkta terület gazdasági és kulturális élete. Az országépítő munkához nagy segítséget ad Kínának a testvéri szovjet nép. Az ötéves terv alatt 156 nagyipari ob­jektum épült a Szovjetunió segítségével és szovjet mezőgaz­dasági gépekkel és egyéb felszereléssel Északkelet-Kínában a „Barátság” nevet viselő húszezer hektáros gabonatermesztő gazdaságot. Segítenek a bányákban a folyók szabályozásánál, a vasút- és útépítésnél, a kutatóintézetekben és az egyeteme­ken. • • Látogatás egy kínai faluban Itt Észak-Kínában — ahová sebesszárnyú repülőgépen értünk — nem aratnak három­szor, mint délen, de sokkal bővebben jut föld egy-egy parasztnak, mivel jóval ritkább a né­pesség. A nagy táblákon az öszvérek, ökrök vontatta faekék mellett fel-feltűnnek a berre­gő, mély barázdákat szántó traktorok, vetőgé­pek. Jelzik: új útra tér a falu. Та Csing Cun — egy kis kínai falu Shenyang mellett, ahová most ellátogattuk — már ezen az úton jár. Sokat vásárolnak a parasztok A közös gazdaság farmján szép fehér faj­tyúkok hangoskodnak, kotkodácsolnak. Megte­kintjük a halastavat és a szövetkezet minta­szerű, tiszta disznóhizlaldáját is. Az egyik ól­ban a sertésgondozó szigorú felügyelete mel­lett kismalacok ciháinak egy hatalmas fekete kocát. Tán egy órája, hogy húszat fiadzott egyszerre. De bőven van jószág — hatvan ökör, négyszáz disznó — a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiban is. A szövetkezet bolt­jában napi 800 juan a bevétel. (Egy pár nyári cinő körülbelül három juan, egy méter jó mi­nőségű pamutvászon egy juan.) Ami nem kis forgalom az alig hatszáz lakosú faluban. El­mesélték, hogy nemrégen berendeztek egy gyógyszertárat s még sietve, büszkén hozzá­teszik: „Van orvosunk is“! Három testvér, három termelőszövetkezeti család lakik együtt azon a portán, ahová be­térünk a falu látón r Vsa közben. Velüpk tart Sü Liucsing, a TSZ elnöke is. Keresztülme­gyünk a tisztára sepert udvaron, s a kony­hán át tágas, világos, fehérre meszelt szobába lépünk. Az egyik oldalon sárga gyékénnyel letakart kang (fából készült dobogószerű épít­mény) — ezen alszanak. Rajta szépen ösz­­szehajtogatott, virágmintás paplanok, a fal mellett polcok, ruhásládák. A mennyezeti ge­rendára erősített hosszú kötélen bölcső függ, s fölé hajolva egy fiatalasszony szoptatja ki­csinyét. Egy másik fiatal nő — éppen taka­rítással foglalatoskodik — mosolyogva elénk jön és barátságosan üdvözöl. Szán Szu-csin, a neve. Három „se“-ből három „van“ lett Eleinte csak mi kérdezgetünk — keressük a beszéd fonalát —- később már ők tartanak szóval. És mintha csak bennünket akarnának meggyőzni, hogy mennyire érdemes belépni a termelőszövetkezetbe, elmeséli, mit vettek’ ma­guknak az utóbbi években. Sorra előkerülnek a ládából az új holmik: gyapjúpulóver, bá­­ránybőrbunda, új cipők, fehérneműek. Beszél­getés közben megérkezik a mezőről a két férj is — a harmadik házaspár éppen a város­ban tartózkodik — és a társalgás még élén­­kebb lesz. — Én tizenkét évig dolgoztam a földesúr­nak, mégsem volt semmim — szólal meg egyi­kük. — A kis kunyhóban, ahol szüleimmel lak­tunk, egy kang volt az egész berendezés. Ne­künk egy marék föld sem jutott, de a földes­úr rengeteg szántót bitorolt. Akkoriban a „há­rom se“ mondás járta mifelénk, „se házam, se ruhám, se kenyerem“. Amióta földet kap­tunk és szövetkezetünk, a három „se“-böl, három „van“ lett: „van házam, van ruhám, van kenyerem. A íöldesűr is próbálja meg, mi a munka Találó ez az egyszerű paraszti életbölcselet. Az elnök azonban nincs megelégedve. — Ez még így kevés. Arról is beszélhetné­tek, hogy régebben csak egy tanító volt a fa­luban s a mi gyerekeink egyáltalán nem tanul­hattak. Most hatosztályos új iskolánk van, minden gyerek tanul és hetvenen járnak fel­sőbb iskolába. Esti iskolát nyitottunk a felnőt­tek számára. Az öregeket a fiatalok és a gyer­mekek otthon tanítgatják írni-olvasni. Színi­előadásokat is rendezünk. — Széles mosolyra derűi. — így bizony. A három „van“-hoz ez a negyedik is hozzátartozik, amióta a földes­úr és a kulák nem nyúz bennünket. — És a földesúr most mit csinál? — kér­dezzük. — Azelőtt a városban élt, most itt lakik a faluban. Felosztottuk vagyonát, ami tőlünk harácsolt össze munkátlanul, csalással, erő­szakkal, neki pedig meghagytunk annyi földet, amennyit mi kaptunk az osztásnál. Próbálja i meg ő is, mi a munka. — No, és hogyan dolgozik? — ügy látjuk, elvégzi, ami szükséges. Hi­­j szén most már nem élősködhet nyakunkon, hanem dolgoznia kell, ha meg akar élni. — Elmosolyodik. ravaszul. — Meg aztán szemmel is tartjuk, nehogy valami „hiba“ legyen. Rádió szól az új házban Sok érdekes dologról szeretnénk még beszél­getni, de mennünk kell. Kifelé jövet megle­pődve mutatunk az egyik épület tetején kife­szített antennára: „No, nézd csak, hiszen már rádió is van a házban.“ Nevetnek. És kiderül, hogy még sok mindennel eldicsekedhetne a három fiatal, szorgalmas család. A középső, cserepes házat sem régen építették — a má­sik még sza’matetős — ott az új kerékpár is a színnek támasztva, s az ólban öt szép, fényesszőrű süldő röfög. Már indulnánk, de San Szu-csin férje vala­miért beszalad a házba. Vajon mit akarhat? A következő pillanatban azután megértjük. A szikár parasztember kezében hatalmas lúdto­­jásokkal tér vissza. Talán tizenöt dekát is nyom egy-egy. Nekünk hozta. Egy kicsit sza­badkozunk, mert hisz bajos lesz ezt a két tojást hazáig megóvni az összetöréstől. Végül mégis csak elvesszük, mert visszautasítani _ nagy sértés lenne. Jóízűen nevet mindenki, amikor felkapom házigazdáink két huncutszemű fiacskáját és a fényképezőgép alá állok velük. Azután még egy meleg baráti kézs'zorítás: — Adjátok át otthon tiszteletünket! — ez­zel búcsúznak tőlünk a kapuban. örömmel megígérjük. (Szabad Föld О. I.) -SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99 Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó. n. v„ Bratislava, Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél A—68723

Next

/
Thumbnails
Contents