Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-18 / 38. szám
Földműves 6 1955. szeptember 18. „ ♦ ♦ ♦ népi demokratikus rendszerünkben a sajtónak az a feladata, hogy a népet kellően tájékoztassa, szervezze, öntudatossá tegye, nevelje és vezesse“ A legutóbbi sajtónap óta sajtónk visszavonhatatlanul szép sikereket ért el munkájában. Jelentős szerepet játszottak napilapjaink és folyóirataink a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságba, valamint a Nemzetgyűlésbe való tavalyi választások alkalmával, hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának örömteli megünneplése előkészítésében, valamint az I. Országos Spartakiáda sikeres lefolyásában. Nem kisebbek sajtónk érdemei hazánk szocialista országépítéséért folytatott mindennapi harcban, üzemeinknek és falvainknak a munkatermelékenység fokozására való buzdításában. A sajtó feladata napjainkban még fokozódik, amikor a nemzetközi feszültség enyhülése tapasztalható és az egész világ békeerői győzedelmeskednek. Sajtónknak kötelessége, hogy éberen őrt álljon és leleplezzen mindenkit, aki a béke iránti erőfeszítést zavarni és a nemzetközi helyzetet kiélezni szeretné. Cjságainkban továbbra is az első helyen foglalkoznak azokkal a cikkekkel, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére Irányuló intézkedésekről és a nemzetek közötti baráti kapcsolatokról tájékoztatnak. Sajtónk legnagyobb ereje a pártosságban van, amelyet úgy kell értenünk, hogy a sajtó bátran kiáll a nép érdekei mellett, védi és harcol minden külső és belső ellenséggel szemben. A sajtó magasztos küldetését és nagy feladatát csak a munkásosztály győzelme tette lehetővé — amely a kommunista párt vezetése alatt megdöntötte, szétverte a burzsoá rendszert. Hazánkban nincs többé helye olyan sajtónak, amely olvasótáborát rosszul tájékoztatná, azt bomlasztaná és butítaná, amint azt a burzsoá-lapok tették a múltban. Gottwald elvtárs szavaival élve „népi demokratikus rendünkben a sajtónak az a feladata, hogy a népet kellően tájékoztassa, szervezze, öntudatossá tegye, nevelje és vezesse.” Sajtórendszerünk élén a pártsajtó áll. De a párt, mint hazánk minden eseményeinek irányító és ösztönző ereje nemcsak a pártsajtóról gondoskodik, hanem törődik a többi sajtótermék fejlesztésével is. Pártunk állandóan tökéletesíti sajtónk rendszerét, emeli színvonalát és javítja terjesztését. A pártsajtóból tanulnak a többi újságok és folyóiratok dolgozói. De nemcsak a mostani pártsajtóból tanulnak, hanem gazdag tapasztalatokat merítenek a kommunista sajtó múltbeli hagyományaiból is, amely értékes példáját mutatta újságíróinknak, hogyan kell a nép ügyét tántoríthatatlanul szolgáló, becsületes munkát végezni. Merítenek a „Rudé právo” gazdag hagyományaiból, amely most ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Népünk jelenleg ama nagy feladatok teljesítésén fáradozik, melyeket a CSKP X. kongresszusa tűzött ki. Erről ékesszólóan beszélnek II. ötéves tervünk alapszámai. Az elkövetkező öt évben (1956—1960) a brutto ipari termelésnek 50 százalékkal kell növekednie a jelenlegi állapottal szemben — a mezőgazdasági termelésnek pedig — ugyancsak öt év alatt — 39 százalékkal kell emelkednie. A termelésnek ezt a fokozását nagyobbára a munkatermelékenység növelésével kell majd elérni. A sajtónak nemcsak az a hivatása, hogy feltárja előttünk ama feladatokat, amelyek a szocialista társadalom építéséből .................................. ★ ★ ★ ................................... erednek, hanem egyre mélyrehatóbban megvilágítsák azt is, miért tűzzük ki e feladatokat, mi az értelmük és mi a céljuk. A népgazdaság kérdéseinek teljes megvilágítása és a megoldásban való segítség megköveteli, hogy a pozitív példa ereje hasson elsősorban a tömegekre. Hogy miként hat a példa ereje a tömegekre, azt legjobban az élenjáró dolgozók haladó módszereinek ismertetése és terjesztése, valamint az üzemek dolgozóinak munkájában elért jó eredményei bizonyítják, amelyeket méltányolnak a többi dolgozók is, mert jobb munkára ösztönzi őket. Tény az, hogy a jó példának ezt az erejét sajtónk eddig nem becsülte meg mindig kellőképpen. Dolgozó népünk általában fejlett újságolvasó. E téren is megmutatkozik politikai fejlettségének hatalmas növekedése néni demokratikus rendszerünk 10 éve alatt. Gyakran meggyőződhettünk arról, mennyire helyesen értékelik dolgozóink az újságok egyes cikkeinek színvonalát, legyen az belpolitikai, vagy nemzetközi tárgyú. Nagyon jól meg tudják ítélni, melyik cikket írták a dolgok alapos ismerete nélkül. Újságainktól megkívánják, hogy helyesen tájékoztassák őket az eseményekről és tárgyilagosan írjanak életük kérdéseiről, feladataikról. Emellett dolgozóink a béke érdekeit védő, magával ragadó, hévvel írt eleven újságot akarnak. A szerkesztőségeknek ebben a munkájukban hatékony támogatást nyújthatnak a földműves- és munkáslevelezők, "k’k állandóan közvetlen kapcsolatban vannak az üzemek és falvak életével. „Szeretem a földművessajtót *. Mészáros Ferenc, a muzslai EFSZ takarmányozó csoportjának vezetője felismerte a sajtó szerepét és annak jelentőségét. Arra a kérdésünkre, hogy mit tanul a sajtóból, a következőket mondta: „Szeretem a földműves-sajtót, mert segít mindennapi munkámban, az eredmények elérésében. Különös figyelemmel olvasom a takarmány helyes kezeléséről és az állatok hasznosságának növeléséről szóló írásokat. A földműves-sajtóból tanultam meg azt is, hogy a napi háromszori etetéssel és a háromszori fejessel növelhetjük a tejhozamot. Szövetkezetünkben is azóta emelkedik a tejhozam, amióta ezt a módszert alkalmazzuk. Ugyancsak nagy szerepe van a sajtónak a munkaszervezés terén. Bizony eleinte szövetkezetünkben sem ment minden a maga rendjén. Hiányzott a munkafegyelem, rossz volt a munkaszervezés. Mindezen hiányosságokat a sajtó bírálta, s így indult el szövetkezetünk azon az úton, amelyen haladnia kell.” Mészáros elvtárs példáját követve minden földműves olvassa saját lapját, a földművessajtót, mert csak úgy tudjuk az előttünk álló feladatokat sikeresen megvalósítani ha tanulunk, művelődünk. -z-Ho^van lettem levelező ľ ■Ezt a fiatal férfit, kinek munkáját, jellemvonásait és készségét e pár sorban összegezem, három éve láttam először. Gesztenyeszínű haja, akkor is simára fésülve, arca mosolygós, tekintete is bátor volt, mint most. Ezek után azt mondhatnánk, hogy ismerősünk nem változott semmit. Én is így gondoltam, Es csak beszélgetés közben vettem észre a változás tüneteit. — Sokat tanultam, amióta a sajtó levelezője vagyok — mondja Rados Pál, levelezőnk. E szavak után úgy gondoltam, megkérem levelezőnket, mondja el, hogyan lett munkatársunk. „Egy alkalommal, régi tanítóm látogatott meg. Beszélgettünk, egyetmást. Többek között az irodalomról is. Bizony akkor még nem sokat tudtam szólni ehhez a kérdéshez. Tanítóm bíztatott: „Ne félj, megtanulsz mindent, csak olvas és...“ — itt egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta: — „Tudod mit? Írjunk egy cikket az újságba." Meglepődve néztem. Mi — itt? Cikket? Én? De jó akaróm, csak nem hagyott nyugton és máris papírt, ceruzát vett elő. Megjelent a cikk. Igaz, csak rövid beszámoló volt, de amilyen rövid volt az írás, olyan nagy volt az örömöm. Es most, amikor má egyedül is hozzálátok egy-egy levét megírásához, arra gondolok: ha nehéz is volt az első lépés, megérte, mert azóta már sok élenjáró dolgozóról írtam, sok hiányosság kiküszöbölésében segítettem, ugyancsak én magam is sokat tanultam. Es most még azt mondom: a sajtót írni, olvasni és terjeszteni fogom! (z. j.) Mészáros István — aki 1950-től olvassa a Szabad Földművest — szabad idejét olvasásra, tanulásra használja fel. Egy újsághír nyomán A koratavaszi szél lassan szárítgatta a pocsolyákat a nagypusztai traktorosbrigád udvarán. Nyargalászott, süvöltött, jelezte a traktorosoknak: Itt a tavasz! Sürgős a munka! Pataky Bandi épp egy csavart húzott meg л traktorán. Bodrogi Sanyi tankolt a raktárnál s a többiek is a traktorok mellett foglalatoskodtak, amikor Kovács Laci brigádvezető újsággal a kezében kilépett az irodából és úgy, hogy magára vonja a traktorosok figyelmét, lelkesen kiáltotta: „Megvan"! — Mi van meg? — fordul felé Bandi és leteszi a kulcsot. — Mi — amin már hetek óta gondolkodunk. Arról van szó, hogy megnyerhetjük a versenyt. — Hátha csak annyiból állna — mondja Tóth Jani — hogy megbeszéljük. De hisz most az ötödik helyen vagyunk a járásban. — Nem tesz semmit. Arról beszéljünk, hogyan nyerhetjük meg a versenyzászlót. Érted? — — Tudjátok mit? — mondja Laci — ha úgy szervezzük meg a munkát, mint a köbötkútiak, elsők lehetünk a járásban. — MutasdI — nyúltak hárman is egyszerre az újságért. — Várjatok, inkább felolvasom. Es olvassa a cikket, jól hangsúlyozva, sőt ismételve a fontos helyeken. Különösen azt hangsúlyozta, hogyan állították össze a gépcsoportokat és hogyan szervezték meg a két műszakot. — No? — kérdezte és úgy csillogott a szeme, mintha már látná a/z eredményt. — Van benne valami — mondja Bandi elgondolkodva. — Hanem a gépcsoport szerelése csak úgy megy, ha a gépállomás sürgősen segít. — Még ma elintézem, — mondja Laci. — De a két műszakot könnyen megszervezhetjük — mondja tűzzel Sanyi. No, komám — mondja Molnár Géza traktorosnak — megpróbáljuk? A tizennyolc éves barna fiú szemében megcsillan a lelkesedés fénye. Képzeletében már azt látja, amikor átveszi a járás vándorzászlaját. Az elhatározás szilárd hangján mondja: — Meg. Es megpróbálták. Pár napja találkoztam Gézával. Amikor észrevett megállt és mosolyogva nyújtott kezet. Arcán látszott, hogy valami fontos mondanivalója van. Szokás szerint meg akartam kérdezni, hogy mi újság, de ö megelőzött. — Megnyertem a vándorzászlót — újságolja örömmel. Fiatal szive duzzadt a büszkeségtől. — Igazán? Gratulálok — mondom meglepetten. — Óh, semmiség az egész — mondja most már könnyedén. Tudod az az újsághír... H. Gy. A földműves hű barátja Mátyusföld szívében ringó búzatáblák és keresztsorok között takaros kis falucskába érkeztünk. A szélső fehérre meszelt ház kapuján belépve, tisztán tartott udvar tárult elénk. A kerítés mentén és a ház körül az ápolt gyümölcsfák arról tanúskodtak, hogy rendszerető, szorgalmas gazdáé a porta. A család éppen megebédelt és Bólék János, a házigazda, mielőtt munkához fogott volna, még pihent egy kicsit. Ez abból állt, hogy az asztalnál ült és az újságot böngészte. Aratás, hordás, cséplés ideje volt. Nagy dologidő ez a parasztembernek és Bólék János is kissé restelkedve, jegyezte meg: — Rengeteg a dolog, de azért mégsem tudom megállni, hogy bele ne nézzek az újságba. Hisz annyi mindent tanulhat belőle az ember, hogy százszorosán visszafizetődik a pár percnyi olvasás. Arra a kérdésre, hogy mi hasznát látja a rendszeres újságolvasásnak, kissé elgondolkozva felel: — Nem is csoda, az újságolvasás haszna nem úgy jelentkezik, hogy azt mércével lehetne lemérni, hanem lassan, szinte észrevétlenül ivódik az emberbe a tudás, ami aztán megmutatkozik az eredményesebb, észszerűbb, hasznot•» hajtó gazdálkodásban. így van ez Bólék gazdával is. — Az igazat megvallva, eleinte úgy tartottam — emlékezik vissza — hogy johbban értek én a munkához, mint az újság. De egyszer olvastam a Szabad Földművesből egy jó szakcikket. Arról szólt: „Hogyan védjük meg gyümölcsfáinkat a kártevők ellen?" Megpróbáltam a cikk alapján végezni ezt a munkát. Nem bántam meg. ősszel gyönyörű almáimért majdnem kétszer annyit kaptam a piacon, mint szomszédjaim. El is látogattak hozzám, kérdezősködtek, mit csináltam, hogy ilyen szép termésem lett. Elmagyaráztam nck'ik. Ettől kezdve még jobban figyelemmel kísértem az újságot és sok tanucsot megfogadtam. Kicsit elhallgatott és gondolataiba merült. — Aztán tovább folytatta: — Nagyon jó az, hogy az újságok rendszeresen hírt adnak az új rendeletekről, párt- és a kormány határozatairól. Hisz azok mind a mi érdekeinket szolgálják. Olvastam sok olyan cikket is, amelyikből világosan kitűnt a gépi munka előnye. Megfogadtam, hogy én is géppé! végeztetek mindent, amit csak lehet — és nem bántam meg. Mástól tudtuk meg, hogy Bólék gazda jó gazdálkodásáért már többször elismerésben részesült. Ezt nemcsak azzal érdemelte ki, hogy háza környékét virágzó gazdasággá alakította, hanem azzal is, hogy mint a község elöljáróságának tagja, mindig bátran és segíteni akaróan beleszólt a közügyekbe. Ezzel aztán megnyerte gazdatársai bizalmát és elismerését. — Azonban a dicséretünket szerényen hárítja el. — Nagyrészben ezt is az olvasásnak köszönhetem — mondja elgondolkozva, majd folytatja. — Tavasszal például olvastam, hogy a palóci EFSZ sertésgondozója, Németh Ferenc miképpen jár el a malacok és az anyadisznók gondozásában. Azzal, hogy a'z anyákat az ellés után ötödik napjára ismét párosítja, az erősebbeket naponta kétszer is jelentős szaporulatot ér el a sertésnevelésben. Es így nem is csodálatos esemény 28 anyától évente 420 malacot elválasztani. Beszélgettem erről gazdatársaimmal. Mi is bevezettük ezt a módszert és a falu sertésállománya rohamosan megnövekedett. Megkérdeztük, hogy milyen természetű írásokat olvas legs:ívesebben. — No, nehéz lenne ezt részletesen elmondani, mert általában minden hasznos dolgot érdeklődéssel olvasok. így például a külpolitikát. — Anélkül ma már nem is élhet az ember, mert ahogy olvasom, a béketábor híveinek újabb és újabb -győzelmét, ebből biztonságot és erőt merítek a munkához. Aztán szeretem az olyan cikkeket is, amelyek ipari dolgozóink életéről számolnak be, mert ebből megismerjük, hogy mennyire függünk egymástól. De legjobban az tetszik, hogy a lapok nyíltan rámutatnak a hibákra is és ebből sokat tanulunk. Mit szól a folytatólagosan közölt elbeszélésekhez és a szakcikkek közléséhez — kérdezzük. — Ez mind nagyon értékes és szükséges, mivel új ismeretekhez jut az olvasó s ezáltal is fejlődik. Az elbeszélések pedig kellemes és értékes szórakozást nyújtanak. Közben Bolekné is beleszólt a beszélgetésbe. Meghatódottan mondotta: — Húsz, huszonöt esztendővel ezelőtt nem jöttek újságszerkesztők a szegény emberhez. Senki nem kérdezte, hogyan élünk. Most pedig a parasztasszonyok munkájáról, a mi munkánkról is ír az újság. Mégis csak nagyot fordult a világ! Bizony igaza van Boleknénak, valóban nagyot fordult a világ. Ma már ezer és ezer dolgozó fog tollat, hogy megírja véleményét és gondolatait. Sok-sok levél érkezik naponta a szerkesztőségekbe, amelyek összekötő szátokat képeznek az újság szerkesztői és az olvasó között. Sokan tanácsot, segítséget kérnek ügyesbajos dolgaikban, mások véleményüket, tapasztalataikat írják meg. Majd azt is elmondotta, hogy az újságolvasás nyomán szokott rá a mezőgazdasági szakcikkek olvasására. Mindenütt azt keresi, hol mit lehet tanulni, mit lehet hasznosítani. A Bólék Jánossal való beszélgetés folyamán érezhetjük azt, hogy szocialista sajtónk betölti hivatását. Az elmúlt évek alatt Bólék Jánosnak és vele együtt sok, sok ezer dolgozó parasztnak, munkásnak, komoly mértékben tágult a látóköre, gyarapodott szakmai tudása, általános műveltsége és ebben derekas munkát végzett a sajtó. Tallo
