Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-20 / 8. szám
10 pSldmöves Í955. február 20. VADÁSZATI szemle A S7I OVAK! Al VADAS7VR0Eí;YI ETEK ORS/AC.OS S70VFTSpr,pNFK НЧмтмт un i Г*К! FTF Hiiim»nmimtm»nmnmmnHinHm»HtHniiHHmm»unmHHMH«mmintiHHmHHttHinwfHiwiiHHHHW п.шппНм.мт.жтж1т.т1..п.п..тн|т«жнжннти.м1титнм.тжжн.тт.п«шп>ттжт«1»тт.тшт,...г 'IéTŕ- I 8 <пщ ф A vad éljen vadon s azért ne tartsuk fogságban Sok heinen látni még ma is megszelídített vadat mely a kertben, udvaron álldogál beszaladod! a lakásba kerqetődzik a kutyává! stb. Nagyot tetszik az ilyesmi olyan embernek aki nem gondol arra, hogy az üyer, hely nem megjelelő a vad számára A vad helye kint a vad szabad tér méxzetben van s nagyon sokszor meg történt hogy az ilyen meQszelídíter vad halálos balesetet okozott. A jó ismert őzike. melyről mindenki azi hiszi, hogy a szelídség és a báj mintakéve tud komolyan vad és veszedelmes is lenni. Nézzük csak meg ezt a kedves gyenge állatot mire képes-Amikor a vadvédő egyletek országos szövetsége berendezte Stomlán a fácánost, elég szép számmal talált éhben a pagonyban őzvadat is, mely azonban egy kissé el volt satnya! va Hogy az állományt feliavHsa. néhány darab idegen vidékről behozott őzet engedett ki ezen a területen. Természetesen. legkényelmesebb volt megszelídített őzeket vásárolni s kiengedni, melyeket azután úgy kellett újra elvadítani ami elég nagy fáradságba került. Volt a jövevények között egy gyönyörű hatos agancsú bakocska. mely rv'k Miso volt a neve. Ez olyan vad volt. hogy nekiment az embernek * ha nem vigyázott ellátta a barát Egyszer egy jól megtermett fiatal asszony ment át a terü'eten a vadászház mellett A ház előtt éppen kint állt az erdész s nézett az asszony után. A háztól úgy száz lépésnyire lehetett amikor megjelent a vágás szélén Miso s nézte az asszonyt. Az erdész rákiáltott, hogy csak menjen tovább ne törődjön a bakkal, de ez nem hallgatott rá. hanem megdobta egy darab röggel. A bak erre nejcirontcrtt s két tűhegyes aaancsával elkezdte döfködni ledöntötte azután majdnem egy méter magasra dobálta a hatalmas termetű, iá 90 kilós aszszonyt, akin meg’ehetős nagy sebeket ejtett. Az egyik combján 25 centimé>er hosszú mély vágás volt s másutt s kapott szúrásokat Az erdész akiiéi ott wlt a Misó által már ismert ’’vadító csípős szíijostor segítségére ietett, s amint közelébe ért a bakocs••a beugrott a sű/tfbe. * * * Pozsonyban történt Szép kis villa i végében elég nagy kert s a kert ■égében külön elkerített körtílbelil Ю négyzetö’nyi hely volt, melybe egy pár őz tanyázott Először egy ban ”OÍt ennek a kis remiznek a lakója de kitalálták nagy bölcsen, hogy kél'ene a Jakabnak (így hívták a bakncskát) párocska s ezért szereztek valahol jó pénzért egy kis sutát is hozzá. Egy darabig csak ment a dolog, a két állat összeszokott, s teljesen szelídek voltak kézből ettek, meg lehetett őket cirógatni, a kis Mancika a hátára is ülhetett a türelmes Jakabnak szóval nagyon kedves kis ál- 1átok voltak, Egyszeresük áprilisban telefonáltak a vadvédő eoyletnek hogy eladó egy pár szelíd őz, mely egy szép kertben van, de nem lehet hozzájuk férni mert a bak nagyon ’■ad, szegény sutácskát teljesen tönkreteszi s ha valaki bemerészkedik az i kertjébe, megtámadja. Egyszer maga a gazda ment be a kis radaskertbe, de bizony Jakab nekiugrott s vsak nagynehezen menekült meg hegyes agancsa elől, s az volt a szerencséje hogy ciz a szállítóláda ott ál’t a közelben melyben a bakot hozták s ebbe kellett bújnia a gazdának, i míg megérkezett a segítség Jó két órácskát csücsült az őzládában amíg ■áakadtak. a bak meg csak keriVgeP.e a ládát s döfködte, ami bizonyára degesítette a jóindulatú gazdát. A >ele(onhívásra odamentünk ketten. A házbeliek nagyon féltették bennünket, mert hátha bennünk is kárt te<z majd a vad bak. de hát nekünk nem irtott, sőt meneküH elö’ünk, ahogy sak tudott. Аг volt éppen a baj hogy nem акаЧ támadni, ezért nem bírtuk megfogni Végre beszorítottuk egy sarokba, ahol egy élrekesztett hely wlt. A bejárat elé odatoltuk az ’i szállítóiddá iát s elkezdtük piszkál ni. Inkább belement a ládába, csak hogy ízelünk ne jusson érintkezésbe Amint azonban házbeli jött a közelhf még a ládában is toporzékdt. Sokka több bajunk volt a sutácskával. tr'yet nem akartunk megsebezni, s ez’rt meg kellett vele küzdeni, amic jkerü!t ládába gyömöszölni. Odakint i területen Jakab csakhamar elvadult * nagyon szép bak lett ЬеШе. * * * A 90 kilós menyecskét emelgető Miso olyan szemtelen volt, hogy még a csendőröktől sem félt. Közéjük ment. ezek persze etették, s egyszer megitatták sörrel, amitől úgy megvadult hogy nekik esett s alaposan szétugratta őket. Az egyik esendő/ hat hétig feküdt a kórházban, olyan sebeket kapott a fürge őzbaktól. * * * Az üyen megszelídített őzbak úgy viselkedik a háznál, mintha ő lenne a gazda. Ne gondoljuk hogy csak a H5 szén&cskát zabot stb szereti, rá 'ehet kapatni más eledelre is. Egyszer egy ilyen őzbakot meqkiná’tnk kirántott hússal. Amilyen torkos volt meg is kóstolta Ha ezután kirántott hús sült volt a konyhán, mindig vigyázni kellett, nehogy a torkos bak a konyhába beugorhasson mert a forró zs'ron sistergő húst kilopta a lábasból s azon forrón zabálta meg. * * * Ha valahol találnak elhagyatott vadat, gondoskodni kell ró'a, sok helyütt egy darabig üvegből szoptatták az elhagyatott őzikét, de amint ételre szoktatták kiteszik egy elkerített helyre, adnak neki elegendő éleséget, vizet, ott hagyják két három hétig, azután kinyitják (rendesen éjjel) a kerítést s szabadon engedek a foglyot Teljesen él szokott vadulni, csak kíváncsiságból kerülgeti a házat s nem fél annyira mint a többi vad, de mái nem szelíd. A vadnak kint a helye a szabadban, nem pedig fogdában! HIÚZ A FOGSÁGBAN (VII. 1.) VÁNDORLÁS A méhész, ha gyönge a méhlegeló. vándorlásra van utalva. Odamegy ahol biztosítva van jobb. tartósahb legeié. A tBbbtermelésre is nagy jelentősége van a vándorlásnak akkor ha a méheket a megtermékenyítésre váró növények közvetlen közelébe viszik. E két ok következtében előre.tható, hogy a vándorlás a jövőben nagy fellendülésnek indul. Tudni kell tehát majdnem mind *n méhésznek higy elsősorban a vándorlásra alkalmas kaptárban érdemes méhészkedői Továbbá fontos, hogy kellően tud ir kezelni kaptárait vándorlás alatt, mert különben a méhek sokat szenvednének, sokszor még el is pusztulnának vándorlásnál éspedig a „méhész” tudatlansága miatt. A tudást pedig egy kis jóakarattal el lehet sajátítani. Sokszor a kedvezőnek Ígérkező legelő csalódást okoz. A rossz időjárás megsemmisítheti a várt eredményt A fertőző betegségek terjedése a vándorlást sokszor gátolják, mégis kifizető, ha vándorlunk méheinkkel Fertőzött méhekkel tilos vándorolni, viszont az egészséges méheket nem szabad elvinni fertőzött vidékre. Ezt ellenőrzik a járásokban a méhészeti szaktanítók és a higiénikusok. Vándorlás előtt ki kell szemlélni az alkalmas helyet és a hely tulajdonosával a lerakodást megbeszélni Az állami erdők és birtokok igazgatóságai ebben a méhészetnek segítségükre szoktak lenni. Nappal lehetőleg ne gyötörjük szállítással a méheket, hanem éjjel szállítsuk őket, úgy, hogy virradatra érkezzünk velük a vándortanyára. A kaptárakat gondosan helyezzük el a járművön, ne rázkódjanak. A kaptárak elhelyezése a járműtől függ: ha vonatra rakjuk a kaptárakat a léputcák a vonal irányában legyenek elhelyezve, mert az ütések esetleg elül'61. vagy hátulról lehetnek de kocsin, vagy gépkocsin az ütések oldalról »önnek, itt ezért a léputcák keresztben. a kocsitengelyekkel egyirányban •egyenek. A legnagyobb súlyt a szellőztetésre fordítsuk, mert a száll'tással nyugtalanított méhcsalád olyan meleget fejleszthet, hi,qy nemcsak a fiasltás, hanem a kifejlett méhek fc= 'Hnkre mehetnek. Ez a magas hőmer. séklet nagy levegőszükséglete- Igényel, Ezt csak szellőztetővel lehet oőtolnl. A népes családnak különösen •ok levegőre van szüksége Ezt biztosítani kell és klilönöser nyárra még fokozottabban. Szállítás előtt és utáni is itatni kell a családokat, mert s kaptáriiar nagy a nedvveszteség, mer» a méhek lélegzései vizet juttatnak s -aptár levegőjébe, ezáltal is hűti! .estüket. Ha a méheket hosszabt útra visszük és nappal is kénytelenéi vagyunk szállítani, úgy a kaptár fels< részét rosta szövettel látjuk el és a; úton is itatjuk őket. A vándortanyán lehetőleg olyat sorrendben helyezzük el a kaptárokat ahogy otthon voltak, hogy könnyebben tájolhassanak a méhek. A megérkezés után mindjárt ne dolgozzunl velük, csak később, amikor már lecsillapodtak. Ha még nincs hordás etessünk, de a rablásra nagyon vigyázzunk! A kaptár kinyitása élőt megszöktetjük a méheket a röpnyilásnál vízzel, s azután kiengedjül őket. A méhek hurcolása —- a vándorló tehát kellemetlen, sőt sokszor végze tes lehet, különösen akkor, ha те legek az éjszakák. Ezért a vándorlá szakértelmet és nagy óvatosságo kivan. / Szíj jártó Gyűl Kölyökkorában fogságba esett hiúz megfeelő bánásmód mellett talán még könnyebben szelídítheti!, mint a farkas. Az alattomosság nem ütközik k úgy belőle, mint a farkasból, amit ez a történet is tanúsít: Volt egy igen ió barátom, aki az egyik ungvidéki nagybirtokon teljesített szolgálatot. Egyszer a favágók hiúzvacokra akadtak, melyben három körü'belü! négy hetes kölvköt ta'á’tak Subát dobtak a varokra, de viaskodás közben kettőt agyontapostak, a harmadik azonban egészségesen került fogságba. Barátom megkísérelte fe'nevelését, és ez sikerült is. A kis kandúrt úgy nevelte, mint a házimacskát , Szokásai ugyanazok voltak mint a macskáé. Szerette a cirógatást és kéjesen elnvújtózkodott. ha a füttíövét vakargatták. Ha gazdája az íróasztal nál ült. odate'e''Pdett a lábához s dorombolva odadörgö íídzött, pihenés közben pedig az ölébe ugrott. A tisztaságot is szerette, akár a macska, s nyávogással kérodzkedett kf Nagvon kedvelte a ió puha fekvőhelyet, s nagy előszeretettel telepedett meg в kályha köze1 éhen. Éjjel mindig a gazdája lábánál feküdt az ágyban Gazdájának aki legénvember volt. élénkítette kissé magányosságát. Hanzt lett a neve és e néven szólítva mindig előjött ilyenkor kapott rendesen va’ami jó kóstolót. Ha gazdája fáradtan hazatért, csak nézte öt nagv ke rek szemével, de amíg nem hívta, nem ugrott az ölébe, nrntha tudta volna, hogy terhére lenne. Ha ölébe ugrott s a gazda beszélt hozzá, jóleső dorombolással simult hozzá, ha pedig gaz-Iája e’szündított, mozdulatlan maradt. Soha sem kellett ütni. Mikni valami rosszat tett. egyszerűen meg szidták, s iivenkor megtanulva osont valami sarokba Féléves korában mai akkora volt mint a kutva mel'vei ló egyetértésben élt. Egyéves korában pedig 0 volt az úr a háznál Ha is mereben égvén mutatkozott az aitó ban kiervenesedve fe á4t. két pamacsos fü!ét heg-, e/ve me: ön nézte s betnakodót. aki rendszerint sietvr ugrott vissza s tette be maga után az ajtót Ha a gazdája néha bement a faluba úgy kísérte akár egv kutva Ilyenkor nagv volt persze a riadalom. mert az összes kutyák megtámadták de bizony szorultak, mert ahány volt véiesre pofozta mindnyájukat. Nem bírtak villámgyors, füree mozdultainak kitérni. Annyira ment a dolog hogy egyszer egész kü'döttség kérte a hiúz eltávolítását, mert az összes kutyákat megtépázta. Ezután má» nem mehetett többé a fa'uba Ha pedig macska tévedt az udvarba, nem ugrott ki onnan elevenen. Egyetlen ütéssel levágta, fö'kapta. s perceken keresztül úgv rázta, mint a fogas eb Napsütéses tavaszon és nyáron szeretett kifeküdni az ól lapos tetejére ahol elsütkérezett, s játszott a fecskékkel, melyek mellette elcikáztak ő pedig fe'éiük kapkodott mancsával Amint nőtt és öregebb lett, különös szokása támadt. Alkon vatko» nyugtalankodni kezdett, fe’feié álló farokkal járkált a szobában és mormogott. Ügvláts7ík. hogy a kóborlás1 vágy k’nozta. de néhány csillapító szóra abbahagyta a iárkálást s gazdáiéhoz simult. Kétéves koréban mái valóságos óriás .volt és akkor olvasrri történt ami miatt azután e' kellett a szép állatot távo'itani Egv rakoncát'an gyerek ráusz tóttá a hiúzra a kutyáját, melvet bizony véresre pofozott s erre a gverek bottal rávágott A hiúz me'lének ugrott, a fő’dre te- Derte de nem bántotta, mert a közeiben levő gazdass7onv kozbe'épett. Erre meglett a baj jelentést tettek az uradalom igazgatóságánál a hiúz és gazdája ellen s Hanzinak el kellett tűnnie. A köze’i Lembergben volt egv állatsereglet, melv a szép állatot megvette. Bizony az egész ház üres lett. mindenki sajnálta a szép szelíd ál’atot. Gazdája egv év mú'va ismét Lembergben járt az állatseregletbe.’ s megnézte az П kedves hiúzát is. A ketrecek mellett járva egyszerre csak az egyikben egv soha nem hallott idétlen nyávogásszerű hang hallatszott mely szinte sértette az embei fülét. Majd látni lehetett, hogy a vasrácshoz feszülve igyekszik egv hiúz a 'átogatóhoz. Megismerte volt gazdáiét A szomszédos ketrecekben fe'hördüHek az állatok az Örök mindenhonnan odaróhantak, s a látogató’ elrántották ° ketrectől. Hanzi ott feküdt hátralapított fü’ekke’ a ketreceién. mancsát kinyújtotta volt gazdája felé, mint valamikor, ha az» akarta, hogy megvakargassa fü'etövét Az Örök magvarázgatták az Ismeretlennek hogy ez a legveszede'me eb! bestia az egész seregeiben. Gazdája csak nevetett, odament a ketrechez benvúlt, s elkezdte vakargatni a h»V»v fejét, fületövét, s simogatta szép bundáját. Erre e'kezdett dorombolni, s azután fel s alá iárká't a ketrecben akár va'am»kor régi gazdájánál. Ma.id újra lefeküdt, s gazdára újra megsimogatta. Az "ök csak bámultak mert nem tudták, hogy gazdája áll mellette, akit végte'enül szeret Nagyon sokszor téved az ember amikor az ál'atokát felruházza az összes rossz emberi tulajdonságokkal Ne irtsuk a hasznos ragadozó madarakat Egyik nagyon kedves és szép ragadozó madarunk a kékvércse, vagy imgarászsólyom. Ez » rovarpusztitő madár gyakran a tudatlan vadászok áidozatáu’ esik. akik a rosszhangzás»' vércse név miatt gondolkozás nélkü o.icztit ják A hím palaszürke a levegőben feketének látszik, csak a gatyája vörös tojó felü kékesszürke. sötéten távozott aluí halvánvvfirhenyes, tarkái sötét szalagok 'ark’tiák Nagy szabad területek határán kis 'iqetekben fasorokban szeret tanyáz ni. A varjaktól elvett fészkekben kiüt. Mivel a kékvércse csőre a varjúéhoz kénest igen gyönge, a eszekért vívott harcok teljesen ártalmatlanok. A kis kékvércse csak gyors, ügyes röptével, gyakori támadásaivá' győz és szerzi meg a fészket. Hf nem tenne ez a madár olyan repü'ömüvész, nem birna az erős. de lassúbb s ügyetlenebb varjúval Ez a kis madár gyönge esőrévei, kis karmaival igazán csak rovarirtásra van teremtve. Tápláléka főleg szöcskékből sáskákból s egyéb rova'okból áll Karcsúbb mint a vörösvércse. hangja vékonyabb Rendesen csoportokban él. Kímélni kell. Fajtabéli különbség a méhek védekezésében Aiber szerint Szicíliában, Calabriában a legtöbb északi méhfaita és a krajnai nem védekezik annvira a nagy és kis viaszmolv el'en. mmt a déli méhek A viaszmolv a fiasítást eró-en behálózza. A családok védek' z" hajlama közt öröklődő kü’önbséget észle't. Hasonló a mecál'apítása a lódarázs el'eni védekezésről is. Ca'abriában és Szicíliában az északi, kraj nai méhek és keresztezéseik a lódarázs ellen erősen kigyíi'nek a kijáró kö'nyékére. Támadóiuk köze'edtekor magas hangon zúgnak e'sö lábaikat hirte’en fölemelik és szétnvitott ragokkal a lódarázs felé fordulnak. Néhánvan n*ki is ugranak de többnyire életükkel lakóinak. Ha azonban egyszerre 5-6 méh megragadja a darázs'•sániát, számvát. sikerül legyűrme. A többiek csapatostul sereglenek oda és a méhcsomó csak akkor bom'ik szét amikor a darázs e pusztult. A Fö'dközi tenger vidékének méhfajtái másképpen viselkednek: a kiiárót méhszurokkal szűkítik, csak kis lyukakat hagynak. „Várfaluk” mögé vonulnak A lódarázs nem tud beható*ni a lát S7Ólag elhagvott kaptárba. Akad azonban néhány olyan déli csa'ác melv harcba bocsátkozott a darazsak kai és olvan k'ainai is. mely méh szurok-fal möpöt keresett véde'met. Ilven különbséget a védekezésbe: másutt is megfigyeltek. Örösi Pr Zoltán „Méhel’enségek és a könü ál 'atvi'ága'1 c. könyvében olvashatju a 25. lapon, hogy a Jairánban honc méhek a mandarin-darázs e'ő inkáb a kaptár belsejében húzódnak met Ha a kijáró olyan szűk. hogy a da rázs nem tud bebújni, a méhek véd ve vannak. A Japánba vitt euróor méhek nem szoktak hozzá a manda rin-darázs támadásához Kúódulnak kijérón és harcolni kezdenek mmth a mi közönséges lódarazsunkka' vol na dolguk, de nem tudnak megbír kozni vele és óriási veszteséget szén vednek. (Schweizerische Bienen Zeitung 1954 11) Szabadalmazod vírégporpófló — Ausztráliában virágpótló-szert szabadalmaztak. Összetétele- szójaliszt 22 font, zsírtalanított búzacsíra 0.673 font. aleuron 15.9 font erjeszt'ihatásátó! megfosztott (inaktív) éesztő 5.5 font. répacukor 43 font. sötét méz 59.3 font, víz 23.7 font (1 font= 453 g). glicerofos7fátos mangán 0.3 g magnézíumkarbonát 4 61 g. vassá* i 3,75 g, tejsavas mész 9,2 g. konyha só 34.55 g. (Gleanings in Bee Cul tűre 1954.10) Kemény cukorlepény hőmérő nélkül A fazekat mérlegre állítjuk, beleőntiük a kívánt mennyiségű cukrot és klónként még 115 e vizet A méreget egyensúlyozzuk Ennyi víz nem e'ég a cukor oldására de ennv n k Ke1] maradnia a kész lepénvben öntünk tehát tetszés szerint vizet a fa zékba míg a cuk' t könnven nem ol dódik A szörpöt forraljuk Ha sűrű’ söd»k időnként a mér’esre állítjuk Addie ke’l főzni míg a mér eg egyen súb’t nem mutat, annak »e'óűl. hog' csak 115 g víz maradt minden kiló cukorban Nem kénves. ha több vi főtt el. vagyis a szörp felé bélen . mér1 eg mert rpr-'eg vizet öntünk hoz. zá egy kicsit főzzük és n-msokér, újra métjük A cukoi lepénvt mézzé :s lehet kész teni 1 kg cukorhoz lő г mézet keverve csak 13 г víz szűk égés, mert a mézben is van víz. t mérleget a cukor kilómként akkor i; 115 g-ra kei! beállítani, az edény súván kívül. (L, ApicuUeur 1954.10
