Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-02 / 1. szám

1955. ianuá'r 2.

ŕllá«ftv«s

9

PETŐFI SÁNDOR

«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■e

r

Újévi köszöntő

Öreg esztendeinek az utolja jár-ja

Vidám, derűs arccal új lép a nyomába.

Üj évben új tervet kovácsol az ember,

Városokat épít példás csoda-renddel.

Új évben új célok, új eszmék születnek.

Sziklás hegyoldalba csemetét ültetnek.

Erős munkás kezek régi és új arcok

Munka csataterén vívnak dicső harcot.

Közös akarattal tör népünk előre,

Hatalma rejlik az egyesült erőbe’.

Küzd, épít országunk, apraja és nagyja,

Egyre szilárdabb lesz jobblétünk alapja.

Bányász és vasöntő, szövőlány és paraszt

Lelkes munkájával új életet fakaszt.

Élettelen helyen város, falu épül

Kérges kezek nyomán, hazánk arca szépül.

Számunkra az új év, új sikerek ; éve,

Örömmel és bízva tekintünk eléb i Kezünkben munka ég. szivünkben ;

békeláng ■

Építünk s Őrködünk a béke várfalán. ;

Nyugaton ássák az új háború j sáncát. ;

Feloldják vérszomjas oroszlánok S láncát, I

Hogy bőszült haraggal ellenünk ■ törjenek \

S a mi újra éled, mindent megöljenek. :

De hiába! Tervük örökre terv marad! \

Ezermilliónyi szívben egy akarat. ! Még ma is él bennük háború emléke :

S azért egy a célúk: legyen • világbéke. ■

Legyen hát az új év alkotások éve ■ Viruljon ki benne a világ reménye • Szeretet kék ege nézzen a világra ! Nyíljon ki a béke hófehér virága- :

TAMÁS VINCE.

Még szorgalmasabban az új évben

Ott állok én is a csatában Katonáid közt századom! Csatázok verseimmel.. . egy-e{/y Harcos legény minden dalom

Talán még soha senki nem fogalmazta meg ilyen pontosan a pártosság elkerülhetetlenségét, a költészet célját, mint Peiüfi Sándor fentebbi néhánv sorában. Bátran, félreérthetetlenül kimondta, hogv a költészet nem öncélú nem elég, ha csupán szép. csengi) rímekkel teli, lükteti! ritmusú. Mind a költészet, mind minden művészet célja a haladás, az örök emberi eszmények, a szabadság szolgálata kell hogv legyen.

Mi haszna a díszes köntösnek, ha hitványságot takar, a csengőbengő szavaknak, ha nem a szabadságot hirdetik? Petüfi Sándor több mint száz esztendővel. ezelőtt meghirdette a könyörtelen harcot a rabszolgatartók. az elnyomatás minden formája ellen. Harcol karddal és lanttal — mint maga mondja — a szabadságért s harca — mindnyájunk har- Ci — kimenetelén mitsem változtat az, hogy kora ifjúságában elpusztul az elnyomók elleni küzdelemben. Harca tovább folyik, ma is, és ő is velünk harcol, mellettünk áll. „csatázik verseivel.”

Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar lírikus 1823 január 1-én született Kiskőrösön. Édesapja előbb Félegvházára. majd Szabadszállásra költözött s a fiatal költő leikébe mindörökre belevésődtek a magyar síkság képei. Gyermekkorát viszonylagos jólétben töltötte, családiának nem voltak anyagi gondjai s szülei iparkodtak fiúknak gondos nevelést nyújtani. Iskolába adják, azonban szeitslen természete Petőfit az egyik helyről a másikra sodorja. Tizenöt esztendős korában kerül Selmecbányára, ahol már megmutatkozott művészi hajlandósága sajnos nem éppen a legjobb irányban. Az eddig szorgal-Beáll katonának, előbb Ausztriában, majd Horvátországban szolgál. 1841- ben azonban súlyos betegen kórházba kerül és elbocsátják a hadseregből. Innen Pápára megy a kollégiumba, majd Kecskemétre és Pozsonyba. Egyidejűleg kezdetét veszi tulajdonképpeni költői pályafutása is. Hova-tovább mind több verse jelenik meg nyomtatásban. Így a János vitéz, a Cipruslombok és a Szerelem gyöngyei.

Mégegyszer felvakítja a színpad csillogása, egy vándorszinész társulattal bejárja az országot. A nélkülözéstől kimerülve érkezik vissza Debrecenbe 1843-ban s a nagyalföldi városban rettenetes telet tölt. 1844- ben felmegy Pestre, ahol a nemzet koszorús költője Vörösmartv Mihály felismeri tehetségét, pártját fogja és keresztülviszi, hogy a nemzeti kör kiadja verseit. Ezentúl is gondoskodik róla. megismerteti Vahot Imrével és Petőfi a Pesti Divatlap segédszerkesztője lesz. Megélhetése biztosítva van. nagy munkásságot fejt ki s a következő évben már az egész ország ismeri nevét.

1846-ban a lány édesapja ellenkezésének dacára feleségül veszi Szendrey Júliát. Feleségével együtt Pesten él s lázasan várja, érzi, jövendöli j világot átformáló nagy napok eljövetelét:

„Véres napokról álmodom.

Mik a világot romba döntik.

S az ó világnak roní/pín

Az új világot megteremtik.

Csak szólna már. csak szólna

már.

A harcok harsány trombitája,

A csatajelt a csatajelt

Zajongó lelkem alig várja!

1848 március lö^én Petőfi Sándor Nemzeti dala a szabad sajtó első terméke. A költő úgv érezte, hogy elkövetkezett ,a végső leszámolás ide-1849 július 31-én a segesvári csatában nyoma vész. Halála híre meg az általános gvász napjaiban is nagy megdöbbenést kelt Évtizedekig váriák vissza, azt hívén.' hogv fogságba esett álhírek érkeznek és terjednek róla, a nemzet nem tudja elfelejteni üstökösként kihunyt nagv költőjét.

* » *

Petőfi lelke mélyéig forradalmi lélek. Forradalmárrá tette kora, a vándorlása közben elszenvedett sok nyomorúság az érvénvesülésért folytatott hosszú küzdelem s mindenekelőtt tisztánlátása, igazságérzete, amely megmutatta neki a leigázott, kizsákmányolt köznép emberhez méltatlan helyzetét. Szertelenül csapongó, példátlan képzelete eléje vetíti azok képét, akik harcoltak az elnyomatás ellen, a szabadságért, ott látja magát is a feltámadott elnyomottak táborában, ahogy a végső leszámolásra indulnak. Nem dicsőségre áhítozik. csak közkatonája akar lenni a világszabadságnak, látomásaiban megjelenik előtte az ő és sok más „közkatona” halála árán is diadalmasan előrenyomuló, legyőzhetetlen vörös néphadsereg. Eléje vetül az izzó vastrónon ülő Dózsa György képe. akit bár megöltek, de lelkének, akaratának, céljainak örökösei vannak: az eszmét nem lehet megölni.

* * *

Napjainkban, amikor fel akarják támasztani a fasiszta nyugatnémet hadsereget, mikor az elnyomók érdekszövetsége újra támadásra indui minden emberi érték ellen, különös súlyt, jelentőséget nyernek Petőfi Sándor versei. Hitet öntenek belénk, megingathatatlan bizalmat, hogy igazságunk, ügyünk legyőzhetetlen, mert a nép, a tömegek, ügye és az igazi hatalom a „víz árjának”, a népnek, a tömegeknek ereje:

.......Tombold ki, te . özönvíz,

Lapunk legutóbbi számában foglalkoztunk levelezőink munkájával Azonban helyszűke miatt nem tudtuk valamennyi levelezőink tevékenységét értékelni. így. ha nem is olyan terjedelemben, mint ahogy azt előzőleg tettük, megemlékezünk mindazon levelezőnkről, akik szorgalmukért s jó munkájukért dicséretet érdemelnek.

Rados Pál, a besztercebányai kerületben mint Csemadok kerületi oktató működik. Fiatal, tehetséges, a boldogabb jövő hasznos építője. Beszámolóit mindig a legfontosabb problémákról írja.

Bubenkó Imre méhészlevele ző. Első levelét Liptóváraljáról az egyéves méhésziskdából írta. Az iskolában tanultakat a tornai állami gazdaság buzitai részlegén hasznosítja.

Köpöncei Lajos, az ipdysági járási nemzeti bizottság mező gazdasági osztályán mint szövetkezeti oktató dolgozik. Elfoglaltsága mellett ír a szövetkezet életéről, az elért eredményekről és a hiányosságokról.

Judin Dániel, a fülei Csemadok járási titkára. Leveleiben rámutat a jól- és a kevésbé jól működő kulturcsoportok munkájára.

Nagy Bertalan, pelsőci méhész. Hosszú idő óta összegyűjtött tapasztalatait igyekszik leveleiben átadni a fiatalságnak, a köznek.

Még több szorgalmas levelezőnk nevét sorolhatjuk fel, mint Krajcsovics Ferdinand, Haraszty János, Máté Pál. Smid János és sok más nevét, akik leveleikkel igyekeztek lapunk tartalmát gazdagítani és a falu szocializálását elősegíteni.

Az új évben minden hónap végén értékeljük levelezőink munkáját, hogy ez által is fejlődjenek is jobb munkára serkentsük őket. — Igyekezzenek tehát minél többet és jobbat írni, hogy az értékelésnél mindannyiok nevét az elsők közé sorolhassuk.

Sikeres irodalmi vitaest Udvardon

mag fiú elhanyagolja tanulmányait és egyre a selmeci német színházat látogatja. Sem édesapja, sem szűklátókörű nevelői nem ismerték fel nyugtalansága igazi okát — művésztermészetét. csupán a zabolátlan, rossz útra tért diákot látták benne A részvétlenség láttán otthagyja az iskolát és elindul az érvényesülés felé, Pestre — gyalog.

Előbb a világot jelentő deszkákon akar kitűnni, de nem jut szerephez.

je. megirja királyellenes verseit.

Irodalmi munkásságán kívül fegyverre] is szolgálja hazáját, 1848 őszén már százados. 1849-ben Bem seregébe lép, aki őrnaggyá nevezi ki és hadijelentések és tudósítások vitelére használja fel. Jellemző Petőfi nagyságára. ho^v Bem. aki csak hevenyészett német fordításban ismerte a költő verseit, oly nagyra értékelte tevékenységét, hogy minden lehető módon óvta őt a veszedelémtöl.

Tombold ki magadat.

Mutasd mélységes medred,

S dobáld a fellegekre Böszült tajtékodat:

Jegyezd vele az égre örök tanuságúl:

Habár fölül a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a viz az úr!

BABOS LÁSZLÓ--------------------------------- ★ ★ ★ -------------------------------Lakodalom van a mi utcánkban

Deák Sándorék tulvarában sürögforog az asszonynép. Szép fehérre meszelik a falakat, tisztára súrolják a lócákat, stb. Szörnyű pusztítást visznek véghez a baromfiak között. Sőt még a kövérre hízott disznót sem kíméli n.eg az éles kés.

Deák Pista, a vőlegény már három hete búcsút vett legénytársaitól. Már nem vesz részt csintalanságaikban, meglett embernek érzi magát. Még a nyár folyamán megtartotta volna a lagzit, — örök hűséget esküdött volna Petrik Zsuzsának — de amikor szándékát közölte apjával, hát biz’ az keményen rárivallt-.

— Most erre nincs idő! Itt az aratás. Ez a legsürgősebb munka. Ennek elvégzése után lehet csak róla szó. Majd akkor lehet „dinom-dánom-"ozni.

Tehát emiatt maradt, el a házasság későbbre.

* # *

De térjünk a tárgyra, a lakodalom napjára. Első, aki a lakodalmas háznál megjelenik, az Macska. Öt szemelte ki a ház népe a násznagyi tisztre, mert ő tud a legjobban rigmusolni. S bizony nem is lakodalom az, ahonnét Kovácsvágáson Macska hiányzik.

. . . Kint az udvaron gyülekezik már a násznép. Beszédük tárgya egyedül az új pár. Főképpen a násznagy nem fogy ki a magasztalásokból:

— Nincs derekabb fiú hét faluban a vőlegénynél, mag különb menyasszony Zsuzsikánál. — Ilyen és he«mló dicséretek váltják egymást. Mire elérkezik az esküvő ideje, olyan jókedv fogja el a vendégsereget hogy apraja-nagyja összeveri bokáját, úgy istenigazábul. Közben kurjongatnak, s dalolnak. . . Persze a muzsikusok sem hiányzanak. A zenéjük — no meg az ital — olyan hangulatot teremt, hogy a fiatalság nyomban táncra perdül. a‘ zenészek fokozott hévvel rángatják vonóikat.

Legszebb a lakodalomban — Pista, a vőlegény. Üj, pörge kalap van kerekded fején. Mellén két ökölnyi nagyságú bokréta díszeleg.

Macska násznagy megelégedéssel szemléli az új párt. Arcáról leolvasható a gondolat, amely a fejében motoszkál:

— íme, a harmincadik pár, akit összehoztam az év folyamán.

Most jön azután a fennakadás, Pistától megkérdezik. hogy hány éves. Persze a vőlegény a feltett kérdésre hamarjában válaszolni sem tud. E helyett zavarát igyekszik leplezni. Mást az egyszer Macska sem segít neki. .. De a vőlegénynek kisvártatva eszébe jut. hogy a múlt évben volt sorozáson, így hát 22 éves lehet. Zsuzsi is tudja: anyja tizennyolcszor fehérített vásznat születése óta a patakban.

A tréfálkozás, tere-fere után • a vendég-sereg helyet foglal a terített asztaloknál. Persze az asztal főn Mucska ül, a násznagy. Az „eszemiszom" elejét a „Rozmaring-vers" vezeti be s aztán jön a csirke-, kacsa-. tyúkleves. Természetes, hogy az étkezést a közkedvelt Mucska kezdi meg. A legszívesebb fogadtatásban a töltött-káposzta részesül, majd gyors egymásutánban túrós csusza, paprikás csirke, nyárson sült liba, stb. következik. A násznép jól tudja, hogy az állatok egy része nagyon szeret úszkálni. Tehát gondoskodtak arról, hogy a „kivégzett’’ állatkák haláluk után is úszkálhassanak — ezúttal borban.

Végre az asztalra kerül még: herőce. lepőce, puffadt vajas, zsíros pogácsa. melyekre szintén csúszik a jó borocska.

Köszöntések sofa következik. Az új házaspárnak sok szerencsét és boldogságot kívánnak életútjukra. Az eszem-iszom végetértével a lakodalom legfőbb része: и tánc kerül újra sorra. De először gyorsan kihordják az asztalokat, ágyakat, hogy helyet csináljanak a táncolóknak. Fölharsan a muzsika ... a zenészek olyan talpalávalót húznak, hogy még az öregek is táncra perdülnek. A násznagy is összecsapja bokáját, s táncba viszi Zsuzsit, az új menyecskét. Világos virradatig tart a tánc, a mulatozás s csak utána oszlik szét a vendégsereg.

. . . Déltájban ismét összegyűlik a násznép egy kis utó-lakodalomra. Ezt is Mucska násznagynak kell befejeznie. Erélyes hangon kijelenti a ház gazdájához intézve a szót.

— „Kötelességünket megtettük, amit. adtatok — szerencsésen megettük”.

TÓTH MAGDA, a rozsnyó: egészségügyi iskola tanulója.

így segít a jó könyv .. .

DECEMBER MÁSODIK FELÉBEN a „Slovenská kniha“ nemzeti vállalat a helyi tömegszervezetekkel karöltve irodalmi vita-estet rendezett. Udvardon — érseküjvári járás e népes községében — megvitatták Galina Nyikolajeva: „Az aratás” című Sztálin-díjas regényét.

A vitaestet a régi mozihelyiségből átépített új kultúrházban tartották meg. A község lakosai igen nagy számban — közel ötszáz főnyien — jelentek meg. A vitaestet Mackó Ferenc EESz-elnök nyitotta meg.

Az ifjúság tréfás kultúrműsora után Mártonvölgyi László ismertette „Az aratás“ irodalmi és gyakorlati jelentőségét. Kihangsúlyozta, miért nélkülözhetetlen olvasmánya a falu dolgozóinak e könyv, éppen most, amikor a szövetkezetek 3 éves fejlődési tervük elkészítésével foglalkoznak.

A KAPITALISTA MÚLT romjain Udvardon ígéretesen fejlődik, erősödik az EFSz, Bortnyikov, a fentemlített könyv egyik főhőse pedig a második világháború alatt megsemmisült kolhozt kelti új életre. így Udvardon „Az aratás“ nemcsak lebilincselő olvasmány — a szocialista-realista irodalom egyik remekműve — de útmutatóul is szolgál a falu szocialista építéséhez, segít a bonyolult kérdések megoldásában.

A „Slovenská kniha” helyesen választotta meg a vitaestek kiindulási helyét. Ugyanis ismeretes, hogy a községben működik Szlovákia egyik legnagyobb EFSz-е. S most, amikor a moszkvai értekezlet felhívta figyelmünket a háborús veszélyre, amikor fokoznunk kell a békeharcot, csak jó szolgálatot tehetnek az ilyen vitaestek. E vitaestek során megismerhetjük a szovjet emberek lelkivilágát, lángoló hazaszeretetét és hősies elszántságát, hogy kommunizmust építő ! hazájukat a nyugat minden mesterkedésével szemben megvédik.

I *

A VITÁBAN ELSŐNEK Mackó Ferenc szólalt fel. Rámutatott arra, hogy az udvardi szövetkezet tagjai nagyobbrészt elolvasták a megvitatandó könyvet, ami nagymértékben segített munkájuk hiányosságainak eltávolításában. Ezután párhuzamot vont a könyvben szereplő „Május 1” kolhoz és szövetkezetünk munkája között.

— Szövetkezetünk — mondotta — négy éve alakult meg. De bizony voltak nehéz napjaink is, akárcsak a „Május 1” kolhoznak. Különösen az

állattenyésztés és a takarmányalap biztosítása körül voltak bajok. Ekkor felidéztük a kolhozelnök feleségének, Avdotyának a személyét, aki a kolhoz állattenyésztését a nők bevonásával rendbehozta és az elsők közé kerültek.

— Mi is nekiláttunk — folytatta — s ma már ott tartunk, hogy állattenyésztésünk mintaszerű. Míg két évvel ezelőtt egy silógödör megtöltése is lehetetlennek látszott, ma már minden silógödröt megtöltöttünk. Lesz bőven nedvdús takarmány állataink részére.

Azt is bátran elmondhatják az udvardi szövetk^zetesek, hogy az őszi mélyszántással sem adósak a földnek.

NAGYON TETSZETT a könyv olvasóinak, mint alakul át a vadvirág Froszka a kolhoz egyik legjobb dolgozójává. Példaképük Aljósa, aki életét adta a munkáért. Azt sem felejtik el, hogy a mások hanyagsága miatt kellett meghalnia.

Nagy hatást gyakorolt még a szövetkezet tagjaira Vaszilissza anyó példája, akiben olyan erősen gyökeret vert a kollektív eszme, hogy a neki felkínált bárányt sem fogadta el — mert hiszen ahogy Vaszilissza anyó mondotta: — „Az én házam a kolhoz“.

Schuman Emília, a helyi nobizottság elnöknője rámutatott arra, hogy milyen példát meríthetnek a nevezett regényből a szövetkezet nötagjai. Felidézte Kszjusa példáját, hogy és mint érte el kitartó munkával, az új módszerek alkalmazásával a „Dumka” nevű tehénnél a tejhozam csúcseredményét.

— Udvard dolgozó női — fejezte be Schuman elvtársnő felszólalását — példaképüknek látják „Az aratás" női alakjait, a szovjet nőket.

Értékes hozzászólással gazdagította a vitát többek között Danisz István elvtárs is, aki Bortnyikov törhetetlen hitét és kitartását jellemezte.

*

MÍG A VITA FOLYT, a „Slovenska kniha“ dolgozói a magukkal ЬогЖ könyvújdonságokból kisebb kiállítást rendeztek. A vitaesten résztvevők közül többen értékes könyveket vásároltak.

A vitát Mártonvölgyi László értékelte. Örömmel állapította meg, hogy az előadás és a vita értékes felszólalásokat eredményezett.

Ladányi József

itBÉÉflÉMÍHK