Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-06 / 6. szám

1955. február 6.

fSídnflve!

«

V. M. Molotov elvtárs beszélgetése két amerikai újságíróval

csőlátókat, mint ahogy azt most Is teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ottmaradt, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma megoldását a szovjet kormány támogatására talál".

A Kingsbury Smith által felvetett egyhónapos ideiglenes tűzszünet gondolatával kapcsolato melynek célja az lenne, hogy elősegítse Csang- Kai-sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen), Molotov közölte: „ha Csang-Kai-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor őt ebben aligha akadályozza meg bárki is.

Majd az európai ügyekre áttérve, Hearst utalt G. M. Malenkov miniszterelnöknek újévi üzenetére, melyben Malenkov az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség fő okaként az amerikai katonai támaszpontok hálózatának Szovjetunió körüli létesítését említette. Hearst ezen kapcsolatban megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légi támaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében.

Molotov kifejezetten Ausztria kérdését érintve, megállapította, hogy a Szovjetunió nézetei e tekintetben jól ismerték bizonyára Hearstre nézve is. Aztán hozzáfűzte: „Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesült amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés

hitleri megszállók elleni harcban elestek a szov.iet—német fronton. A katonai attasé azt a reményét fejezte ki, hogy e kitüntetések átadása Franciaország és a Szovjetunió népei fegyverbarátságának jelképe lesz.

Valin hadseregtábomok, a légierők főfelügyelője. mint a francia légierők parancsnokságának hivatalos képviselője. válaszbeszédében köszönetét mondott a kitüntetésekért.

Szovjet kitüntetések a volt francia repülőknek

Egy héttel ezelőtt Párizsban, a szovjet nagykövetség épületében Zotov vezérőrnagy, katonai attasé, „Königsberg bevételéért” elnevezésű érmeket nyújtott át a „Normandie-Neman ’ francia repülőezred volt repülőinek, akik a második világháború idején a szovjet-német fronton harcoltak.

Az érmek átnyüjtása után Zotov vezérőrnagy rövid beszédet intézett a kitüntetettekhez és azoknak a francia repülőknek a családtagjaihoz, akik a

Egy dolgos angol tábornok

Hennicker angol tábornokot nemrég Malagából áthelyezték Nyugat-Németországba. Mielőtt régi állomáshelyét elhagyta, nyilatkozott a sajtónak. Kijelentette, hogy ,.nagyon kellemes mit a malayai állomásozás”, s hozzátette, hogy ennek egyik oka: harcolhatott a .,banditák’’, vagyis a malayai hazafiak ellen. „Elismerem — mondotta a tábornok, — hogy ezeknek a

Hamburg nem alkuszik

valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót”. Válasza során rámutatott arra is, hogy az amerikai támaszpontok kérdése is oka annak, hogy még az osztrák kérdés sincs rendezve. A beszélgetés további során Molotov leszögezte, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb támaszpont nincs. Viszont az Egyesült Államoknak támaszpontjai vannak a Szovjetunióval határos Norvégiában és Törökországban, sőt kis híján Pakisztánban is, nem is szólva Európa es Ázsia más vidékeiről. Az is kiderült, hogy biztonságának szavatolása szempontjából az Egyesült Államoknak Taivanra is szüksége van. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy valamennyi államban támaszpontra van szüksége. Molotov aztán megállapította, hogy az Egyesült Államok a támaszpontokkal sem a saját érdekükben, sem a béke érdekében nem érhetnek el semmi jót. Az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti, legkevésbé a Szovjetunió, amely mint Molotov mondotta „a maga oelső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy a más népeknek is érdeke”.

banditáknak a létezése baj. De nélkülük nagyon unalmas lett mlna itt a katonai szolgálat. Csak akkor boldog az ember, ha van valami el foglaltsága.”

íme. egy dolgos angol tábornok, aki a gyarmati szolgálat unalmát nem a szokásos ivással vagy kártyázással űzi el, hanem szabadságra vágyó emberek kiirtásával.

A Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere 1955. január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hearst és Kingbury Smith amerikai újságírókkal. Erről a beszélgetésről kivonatosan néhány szemelvényt adunk közre lapunk hasábjain.

Hearst azt mondta, hogy i mai nemzetközi kérdések közül úgylátszik utóbbi időben kialakult távol-keleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az e Molotov véleménye, hogy a Formóza térségben kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetésé jelenti.

Molotov rámutatott arra, hogy „a Taivan térségben kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre”. A, továbbiakban hozzáíűzte, hogy „a Szovjetunió Taivant Kína elidegeníthetetlen részének tekinti“.

Kingsbury Smith emlékeztette Molotovot arra, hogy Eden közelmúlt nyilatkozata szerint Kína már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formózát. „Ügy tűnik, mint egy száz éve“ — tette hozzá Hearst.

Molotov válaszában utalt arra, hogy „az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a japán fegyverletételről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió irt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak érdekében Taivain kínai területet is át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később 1950-ben tett.

Kiderült tehát, folytatta Molotov, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehetne beszélni“.

Hearst rámutatott arra, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés — mondotta — hogy a szovjet kormány hajlandó lesz e ugyanilyen módon eljárni Formóza esetében is.

Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak természetesen a nemzetközi feszültséget enyhíteni és nemzeti feszültséget enyhíteni és hogy a Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami ezt a célt előmozdítja. A továbbiakban azután kijelentette: „Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen, vagy olyan részének elszakítása, anynyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle". Molotov' elvtárs a továbbiakban azután azt is leszögezte, hogy „ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, amely pozitív eredményekkel jár.

Hearst arra vonatkozó megjegyzésére —, amelyet Kingsbury Smith is magáévá tett —, hogy megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot, de lévén ez a probléma ma a legkomolyabb, fontos lenne akár ideiglenes megoldást is találni, amivel elkerülhető volna a világbéke veszélyeztetése, illetve a háború Molotov hangsúlyozta: „ ... Kína senkit

sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Taivan térségében.

Mikor Hearst felvetette a kérdést, hogy a szovjet kormány hajlandó-e kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozására, hasonló módon eljárni, mint ahogy azt az Egyesült Államok kormánya barátainak — vagyis Csang-Kai-seknek tanácsolja, Molotov többek között ezt válaszolta: „A Kínai Népköztársaság

kormánya és az úgynevezett Csang- Kai-sek kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang-Kai-sek „kormány“ számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahová és ne rontsa az államok közti kap-Hamburg — Ernst Thälmann városa — nem felejtette el harcos hagyományait. A búgó hajószirénák, sivár dokkok és füstös gyárkémények hazája annakidején — 1933- ban — minden német munkásközpont közül a legkitartóbban küzdött a hitlerizmus ellen. Azóta két súlyos történelmi eseményekkel terhes évtized pergett le az idő orsójáról, s ma újra felgyulladnak Hamburgban azok a lángok, melyek akkor, a horogkeresztes időkben harcba szálltak a hitleri fenevadakkal. Újra él Ernst Thälmann Hamburgja, s hiába tesznek bármit is az új hitierek, ismét áramlik az erő és bátorítás a dokkok honából Nyugat-Németország minden sarkába: mindenüvé, ahol folyik a harc az új fasizmus, a militarizmus ellen.

Csaknem 3 héttel ezelőtt, január 18-án életjelt adott magáról a harcos, a meg nem alkuvó Hamburg — a német munkásság Hamburgja Mindaz, ami történt, csa.. az 1933- as eseményekhez hasonlítható. Harmincezer üzemi- és kikötőmunkás indult a belváros felé, hogy szétkergesse az „Acélsisak”, a „Volt ejtőernyősök“ és a „Német birodalmi párt“ fasiszta szervezetek gyűlését, amelyet a porosz militarista birodalom megalapításának évfordulója alkalmából rendeztek meg. A hitleri revanš jelszava kát üvöltő SS legényeket az adenaueri gondviselés rendőrkordonja igyekezett megóvni a hamburgi munkásság erejétől. Míg Code la Sauce újfasiszta vezérszónok korlátlan működési jogokat követelt a militaristáknak és a nagynémet birodalom helyreállítására uszított, a környező utcákban heves összeütközések voltak a rendőrség és a munkások között. A Winterhubder teremben szabad volt a német nép vészbesodrásának. elárulásának újfasiszta

programmját hirdetni, a hamburgi utcán szabad volt gumibottal és vízifecskendővel rátámadni a békés emberi német jövő harcosaira. Igazi 1933-as kép, amelyen a lángokban álló Reichstag gomolygó füstjét is megtaláljuk, hiszen a karlsruhei kommunistaellenes per máglyarakásának lángnyelvei a harcos Hamburgot is égetik.

De másféle dolgok is történtek a a Winterhubder teremben. A munkások áttörték a rendókordont, behatoltak a terembe, és a háború jelszavait az igazi német érdekek harcbahívó felszólítása némította el: „Szakszervezti tagok, egyesüljetek, hogy elkergessük a fasisztákat." És ez is szorosan beletartozik abba a képbe, melyet 1933-hoz hasonlít az. emlékezet. Mégis a január 18-i hamburgi események — számottevőbbek 1933-nál. Húsz év történelmi tapasztalatai sűrűsödtek abban az erőben, amely a hamburgi munkásnegyedeket most ilyen nyílt összecsapásra mozgósította az újfasiszták ellen. Oj Wehrmacht — új háború — újabb német» véráldozatok, íme az adenaueri politika logikai láncolata, melyet lehetetlen eltitkolni, s amelynek kiáltó veszélyével a hitleri kalandokban megtizedelt német nép tisztában van. 1933-ban még sokak előtt sokminden homályos volt, de 1955-ben már nem titok, ki volt Hitler és kicsoda eszmei utóda, Adenauer. Hamburg ma erősebb, mint akkor volt, és határozottabb a német nép is, amely belát az adenaueri kulisszák mögé. És mi van a kuliszszák mögött, sőt már a bonni politika nyílt színpadán is? Patinás náci nevek szerepelnek az újfasizmus nyugatnémet szereposztásában. Cruewell tábornok (Rommel volt vezérkari főnöke), Manteuffel,

A Reuter londoni ielentése szerint megkérdezték az angol külügyminisztérium egyik szóvivőiét, milyen álláspontra helyezkedik Nagy-Britannia a tajvani kérdésben. A szóvívd kijelentette: „Anglia nem vállalt közvetlen

kötelezettséget arra, hogy fenntartsa Csang Ka.j-sek tábornok uralmát Formóza szigetén.”

* * *

Colombobó: érkező hírek szerint Kotevala, Ceylon miniszterelnöke január 26-án levelet küldött Csou §nlájnak. amelyben elfogadja azt a meghívást, hogy ez év áprilisa után utazzék a Kínai Népköztársaságba,

* * *

Az AFP jelentése szerint Indonézia nagykövete felkereste Nasszer.

egyiptomi miniszterelnököt és az Indonéz kormány nevében meghívta az április 18-án Bandungban kezdődd

ázsiai-afrikai értekezletre. Nasszer a meghívást elfogadta.

* * *

Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke ün-Wenk, Galland, Kretschmer, Heye és még számos hitlerista tábornok várja kinevezését a tervezett revanshadsereg élére. Az adenaueri csonka birodalom 27 milliárd márkát kitevő évi költségvetéséből 9 miHiárdot költenek fegyverkezésre. Atomágyú, újjászervezendő Luftwaffe, az 1945-ben churchilli parancsra elraktározott német fegyverek előszedése, a Blank-féle minisztérium embereinek katonatoborzó körútjai, demokratikus ifjúsági szervezetek betiltása, kommunistaüldözés — íme ezek azok a veszélyek, amelyek oly sokmindenre figyelmeztetik Nyugat-Németország népét. S ha Hamburgban, vagy bárhol másutt kirobban a tiltakozás, az a történelmi tapasztalatok mélyenfekvő gyökereiből ered. Nincs az újfasiszta áramlatoknak olyan ereje, mely meg tudná dönteni a német munkásság egyre izmosabb ellenállását.

Növekszik az ellenállás Nyugat- Németországban a Wehrmacht feltámasztásával, a párizsi szerződésekkel szemben — írják a lapok. Az ifjak nem hajlandók katonának rtienni, Düsseldorfban, Kölnben, Krefeldben naggyűléseken adják tudtára a Blank-féle titkos hadügyminisztérium embereinek ezt az elhatározásukat. A szociáldemokrata párt szintén ellene van a felfegyverzésnek, és mozgósítja tagjait a párizsi szerződések ratifikálása ellen. Egész csomó nyugatnémet polgári lap azt javasolja, vizsgálják meg a német kérdésben tett legutóbbi szovjet javaslatokat. A nyugatberlini munkanélküliek bizottsága is állást foglalt a felfegyverzés ellen. Most pedig Hamburg — a német munkásmozgalom harcos Hamburgja — adott életjelt magáról. I. G.

népség keretében átnyújtotta 29 szovjet katonának és tisztnek „Az árvízkatasztrófa leküzdéséért” elnevezésű érdemérmet.

A szovjet csapatok kitüntetett tagjai a múlt évi árvíz idején több polgári lakos életét és nagy anyagi értékeket mentettek meg a pusztulástól. * * *

Hírügynökségi jelentések szerint az atomenergia békés felhasználásának kérdésével foglalkozó nemzetközi tudományos értekezletre az ENSz SO tagállamán kívül 24 országot hívnak meg. -Ezek az országok tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezete különleges szerveinek.

A listán lévü országok a következők: Albánia, Ausztria, Bulgária, Kambodzsa, Ceylon, Spanyolország, Finnország, Nyugat-Németország, Jordánia, Magyarország, Írország, Olaszország, Japán. Dél-Korea, Laosz. Libia. Monaco, Nepal, Portugália, Románia, San Marino, Svájc, a Vatikán és Dél-Vietnam.

Az osztrák békeharcosok megkezdték az aláírásgyűjtést

Amerikai fejőstehén

részvevője már a felhívás elfogadása napján aláírta ezt a fontos okmányt. Az osztrák béketanács munkabizottságának közlése szerint sok vállalat száz meg száz munkása írta alá a felhívást.

no meg — és ez az ok nem kevésbé fontos — Dulles szerint Amerikai önzetlen barátja, aki ernyedetleniil küzd a francia parlamentben az Egyesült Államok kormányának érdekeiért.

Tejkirálynőnk vállalkozása, mint utólag kisült, egyenesen vakmerő mit. A francia parlament képviselői nehezen, igen nehezen adták be derekukat s igy a tejkirálynő Mendes-France-szal és Dulles-szal egyetemben keserves pillanatokat éltek át, mig nagg üggyel-bajjál megszületett a 27 főnyi többség. Mendés-France tehát újra levegőhöz jutott és a lejkirálynő arcán mosoly derült, hogy Párizsba röpülhet. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis csak akkor nyomta az útlevelet kezébe, mikor már szörnyű vajúdások után létrejött a korcs — a szánalmas többségre épített ratifikáció.

Az amerikai üzletemberek megtagadnák magukat, ha nem indítványoznák, hogy valamennyi franciának hajlandók porított tejet szállítani, melynek fogyasztása lelohasztaná az amerikai politika ellen megnyilatkozó szenvedélyes harciasságukat. Az így előálló borfölösleget pedig Hihatnák az amerikaiak, akikben fdpeesdülne a vér, és így új tanácsokkal meg útmutatásokkal hatékonyabban uszíthatnának a háborúra. Milyen sgép is lenne, a megszelídített franciák támogatnák Nyugat-Németország felfegyverzését, jó szívvel fogadnák az SS- eket amint Párizs diadalíve körül sétálgatnának, akárcsak 1944-ben.

I A franciák azonban másképpen drj telmezik az újévre küldött ajándékot, mely szerintük eltévesztette a helyes címet. A tejet elsősorban Adenauerпек kellett volna küldeni, hogy leijó—

; zanodjék az amerikai politikából. i Mendes-France a legjobb esetben is j csak 27 liter tejre• tarthat igényt, vagyis minden képviselő után egy K; térré, akit többségként megnyert az ; amerikai mágnások és háborús gyújj tagatok támogatására.

Arm Mendes-Fnmee-4 inteti, ő ebben az ajándékban az amerikai fejőtj tehén jelképét látja, amely engedel- I messég ellenében bizonyos mértékig j fejhető. — már ameddig nem kezd j rúgni. Viszont ahhoz hogy ne rúgjon \ nem dég simogatni, de bőségesen I etetni is keÜ, amire ttemdes-France ; válM'koeott is. Az amerikaiak remélik, hogy Mendes-Frame ae. amerikai tejjel táplálva tökéletes amerikaivá válik, testestől-lelkestől a Wallstreet gyermeke lesz. Ámde az amerikai tehenet nem Mendes-France-nak, de a francia népnek keil etetnie, ez pedig már rosszabb. Az amerikai tehen rendkívül falánk, felzabálja a francia dolgozók munkájának minden gyümölcsét is, ha lehet. Most tehát arról van szó, nem döfi-e meg az amerikai fejőstehén végzetesen Mendes-Francét, ha nem kapja meg mindazt, amit <el akar falni.

Az osztrák lakosság lelkesen fogadta a Béke-Világtanács irodájának egyszerű, bátorhangú felhívását. A Béke-Világtanács irodája kibővített ülésének befejezésekor összehívott bécsi gyűlés legtöbb

Amikor Mendes-France remegve latolgatta, megszerzi parlamenti képviselők többségét a párizsi egyezmények ratifikációjához, a nyugateurópai burzsoá-lapolc az első oldalon elegáns, mosolygó nőt ábrázoltak tejeskannával a kézben. A kép alcíme „tejkirálymf'-ként mutatja az ábrázolt szépséget, aki egyébként Minnesota állam egy farmernője. Ez a tejkirálynö elhatározta, hogy meglátogatja Mendes-France-t és hogy Amerika ajándékaként 48 liter tejet visz neki, vagyis minden csiliaglobogós államból egyet, ami meg is történt. Ennek a maga nemében eredeti ajándéknak kettős oka volt. Mendes-France mint tökjózan államférfiú előnyben részesíti a tejet a szeszes itallal szemben,