Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-06 / 6. szám
1955. február 6. Földműves 5 Szalka dolgozó földművesei példát mutatnak Szalka község nem messzire esik Párkánytól, a járási székhelytől. Mégis, ha az ember gyalog közelíti meg a falut a dimbes-dombos utakat járva azt gondolja hogy a község el van zárra a külvilágtól Pedig itt is pezseg az élet. amit a kis- és középparasztok szorgalmas munkája bizonyít. Ez a község tavaly 100 százalékban teljesítette gabonabeadási tervét, a vágómarhabeadását 120 százalékra, a tejbeadás tekintetében vedig az egész járás legjobb községeihez tartozik, Az állatállomány tervét 150 százalékra sikerüli teljesíteniük Ami az Őszi vetést illeti, betartották az agrotechnikai határidőket, s október végéig az utolsó szemig befejezték a vetést. A községben azonban az iskola épületén kívül nagyobb terem vagy kultúrház nincs. Csupán a helyi nemzeti bizottság épületei teszik lehetővé, hogy a falu dolgozó parasztjai néhanéha összejöjjenek és jövő terveikről beszélgessenek. Nemrégen is üt gyűltek össze. Nagy dologról volt itt szó. Meghallották, hogy a többi községek magángazdálkodói kötelezettségeket vállaltak a mezőgazdasági termelés emelésére. Ez irányban ők sem akartak lemaradni. A helyi nemzeti bizottság elnöke Környi Lajos mutatja éppen a tervet, amely szerint a szálkái földművesek vállalják, hogy a tavaszi munkákat is idejében — az agrotechnikai határidők betartásával — végzik el. Ezenkívül kitisztítják gabonájukat hogy nemes mag kerüljön a talajba; műtrágya fel vásárlást is eszközölnek, ami által egy mázsával növelik majd a terméshozamot. — Szajkó Jószel magángazdálkodó ezzel kapcsolatban megjegyezte hogy a terveket időhöz kellene kötniök nehogy előforduljon, mint ahogy Kőhídgvarmaton történt, hogy a kukorica alá későn áprilisban hordják ki az istállótrágyát igaza van Szajkó Józsefnek. A terv csak akkor jó, ha időhöz is kötik amelyben minden egyes munkamozzanatot pontosan rögzítenek így a munka is sokkal jobban megy Az ígéret azonban csak ígéret marad, míg nem teljesítik. Szálkán azonban nem akarnak csupán az Ígéret mellett maradni. Környi Lajos meggyőzően beszél: — Az ősszel mindent megtettünk hogy jó termésünk legyen Ugyanúgy tavasszal sem maradunk el. A terveket meoiavítiuk. de ez még nem minden A többi magángazdálkodó példája nyomán kötelezettséget kellene vállalnunk a begyűjtés teljesítésére is. Jól emlékszem hogy a kapitalizmus idején éppen attól fájt mindig a fejünk, kinek fogjuk eladni termelvényeinket. És mi van ma? Államunk megvásárolja tőlünk a terményeket, sőt a terven felül beadott javakért nagyobb árat is fizet a termelőknek Én kötelezettséget vállalok, hogy terven felül 3 mázsa vágómarhát, 200 kilogramm rozsot és 300 liter tejet adok be — mondta Környi Lajos. A helyi nemzeti bizottság elnökének határozott szavai termékeny talajra találtak. Utána Pollák István is megszólalt: — Én 300 kilogramm búzát adok be terven felül. — Molnár Lajos pedig megjegyezte hogy már tavaly is 400 literrel több tejet adott be és így ezidén sem marad el Más földművesek is vállaltak kötelezettséget, mint például Pesko István. Tóth Balázs, Raj Kálmán. Ezenkírrü' versenyre hívták fel Kőhídgyarmat község dolgozó parasztjait a termelés emelésére. Molnár István befejezésül hozzátette: Kössék fel jól nadrágjukat a gazdák és már most készüljenek fel a meginduló versenyre. A szövetkezeti munkaiskolában hallották . . . Ä vicsápapáti szövetkezeti munkaiskolában a hallgatók éppen Laszkos mérnök elvtárs előadását hallgatják a cukorrépa termeléséről. Az előadás rámutat azokra a hibákra, amelyeket a termelők a cukorrépa ápolásánál elkövetnek. És mennyi kár származik ebből! Különösen a répa begyűjtésénél vannak jelentős veszteségeink. Nem ritka eset, hogy az úttesten szétszórtan, a kocsikról lehullott répákat láthatunk. Mindez nagymennyiségű cukorveszteséget okoz. A cukorrépatermelés mint eddigi tapasztalataink is híven bizonyítják, kifizetődik, mind pénzben, mind takarmányban. Ha csak a répafejeket számítjuk, egy hektár termése több takarmányt nyújt, mint egy hektár rété. Sokszor azonban ezek a répakarajok is kint a földön rothadnak el. Az előadó többek között megismerteti a hallgatóságot a Szovjetunió élenjáró kolhozparasztjainak termelési módszereivel. Többek között példának hozta fel Darina Dzsantochova, a Vörös Csillag kolhoz egyik kiváló dolgozónőjét, aki egy hektáron 1992 mázsa cukorrépatermést ért el. A jó talajelőkészítő munkákon kívül tizenegyszer sarabolta meg a növényt. Ebből háromszor kézi-kapálást végzett. Nyolc-ízben pedig traktorral végezte el a kapálást. Amikor az előadó Olga Gonyazsenka példáját hozta fel, aki 200 : négyzetméteren, hektárra átszámítva, 5 ezer mázsa répatermést ért el, a szövetkezeti tagok felszisszentek. „Ez aztán alapos trágyázást adott a talajnak”, jegyezte meg Buday elvtárs, a szövetkezet egyik tagja. Bizony adott. A műtrágyákat összekeverte az istállótrágyával és az ősszel alapos mélyszántással beszántották a földbe. Tavasszal ismét műtrágyázott komposzt-keverékkel. A répát a vegetációs időben öntözgette, ennélfogva a növényzet állandó nedvességben voit. Ezzel magyarázható, hogy a 200 négyzetméternyi uarcelián 20 mázsa cukorrépa termett. A Szovjetunióban nagy súlyt helyeznek a cukorrépa termelésére. Az első kapálás előtt 2 százalékos kálisó oldattal vagy szuperfoszfát keverékkel permetezik meg a növényzetet. Ez az eljárás igen hasznos, emeli a cukorrépa cukortartalmát. Nálunk hasonló intézkedést a csehországi szövetkezetek tettek. A répa cukortartalmát ezzel az eljárási módszerrel 0.6 százalékkal emelték. A szövetkezeti tagok kiszámították, hogy ha Vicsépapátin is alkalmazták volna ezt az eljárást és ha csupán fél százalékos emelkedést érnek el, a tavalyi termésből így is csaknem 125 mázsa cukortöbbletet értek volna el. Az előadás többek között megismertette a hallgatókat a répa ellenségei ellen való küzdelemmel, mint a drótféreg, moly és egyéb betegségek kiküszöbölésének módozataival. A vitában a szövetkezet tagjai elmondották, hogy szövetkezetükben is megvannak a magas termés elérésének lehetőségei és határukban is 4-500 mázsás répatermést termelhetnének hektáronként. Mindaz, amit a szövetkezeti munkaiskolán elsajátítanak, hozzásegíti őket a termés növeléséhez. Majercsik elvtárs a munkaiskola vezetője felhozta, hogy nagyon jó lenne, ha az előadók az év közben is ellátogatnának és gyakorlatban is megmagyaráznák a szövetkezet tagjainak a termelés fontosabb kérdéseit. őket ezen programm teljesítésére. Vájjon hogyan tudna megvalósulni kormányunk ezen programmja olyan járásokban, területeken, ahol a ' parasztság túlnyomó többsége még kívül áll a szövetkezeti mozgalmon, ha népi közigazgatási szerveink csak az EFSz-ekre támaszkodnak. Ennek természetes következménye csak az lenne, hogy a kormányprogrammot nem tudnánk teljesíteni. Ezért fontos, hogy fokozottabban és teljes bizalommal forduljunk a magángazdálkodó kis- és középparasztok hatalmas törne eihez és szívós felvilágosító munkával megnyerjük őket a kormányprogramm meo valósításának. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért folytatott harcban káros az olyan nézet, melynek üzemeinkben olyan munkásokkal szemben igyekeznek érvényt szerezni, axik a gyárban dolgoznak, de kisebb-nagyobb mennyiségű föld van tulajdonukban. Ezeket a munkásokat szakma szerint különböző elnevezésekkel illették. (Kovorol'ník, stavorolník, chemorolník stb.) Mindezekből az elnevezésekből kisebb-nagyobb mértékben kicsendült a parasztság lebecsülése. Ennél a kérdésnél is a marxizmusleninizmus klasszikusaira kell hivatkoznunk, akik tanításaikban sohasem beszélnek kétlaki földművesekről. Vajon miért lenne kétlaki földműves a füleki, vagy a podbrezovai üzemekben dolgozó munkás, ; az első burzsoa köztársaság alatt elszántan harcolt a kapitalista rendszer elnyomása ellen. Csak azért, mert egy-vagy fél hektár földdel rendelkezik? Ez természetesen helytelen. Ennél a kérdésnél nagy feladatok hárulnak az üzemi szakszervezeti tanácsokra. A feladat az, hogy azokat a munkásokat, akik falvainkon vannak, vagy az üzemekbe* dolgoznak, megnyerjék a falu szocialista építése prepagátorainak. Tehát nem az a feladatunk, hogy harcot folytassunk ellenük, hanem hogy rajtuk keresztül szilárdítsuk a munkás-paraszt szövetséget. A falusi dolgozók öntudatosabb részét arra kell felhasználnunk, hogy szövetkezeteinket megszilárdítsuk, bevonjuk a kis- és középparasztság tömegeit a kormányprogramm teljesítésébe. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért folytatott harcnál jelentős feladataik vann°k a járási, de különösen a helyi nemzeti bizottságoknak is, amelyek az államhatalom helyi hordozói és kormányunk politikájának gyakorlati megvalósítói falvainkon. Melyek ezek a feladatok? Elsősorban a nemzeti bizottságoknak állandó kapcsolatot kell fenntartaniok a falu kis- és középparasztjaival, akikkel rendszeresen tanácskozzanak azokról a kérdésekről, melyek közvetlen, vagy közvetve érintik őket. Ez azt jelen'ti, hogy nemzeti bizottságainknak nemcsak az egységes földművesszövetkezetek problémáit kell ismerniük, de tökéletesen ismerniük kell a magángazdálkodó kis- és középparasztság problémáit is, mert csakis így lehetséges helyes döntéseket hozni. Vigyázni kell arra, hogy a kérdéseket ne mechanikusan oldjuk meg, de minden kérdésnél a helyi problémák sajátosságaiból induljunk ki. És ami nagyon fontos: ne akarja egyetlen funkcionárius sem saját gondolatát abszolút igazságnak feltüntetni, mintha az mindenkor és mindenütt helyes lenne. A nemzeti bizottságokban és más szervekben működő falusi funkcionáriusainknak szem előtt kell tartaniuk, hogy gondolataik és határozataik csak annyiban helyesek, amennyiben ezek a határozatok a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását szolgálják. A nemzeti bizottságok például hibát követhetitek el akkor, ha a beadási kötelezettségeket önhatalmúlag, gépiesen osztják el, ahelyett, hogy azt" megtárgyalnánk a kis- és közepparaszlsaggal és meggyőznénk őket a beadás fontosságáról. Ilyen esetben a l.is- és középparasztság zöme magáévá teszi a nemzeti bizottságok határozatait, és úgy tekint rá, mint saját határozataira, melyért kész harcolni is. Természetesen a munkás-paraszt szövetséget nem szabad egyoldalúan értelmezni, hanem úgy, hogy ebből a szövetségből kölcsönös kötelezettségek hárulnak mindkét osztályra. Е/ azt jelenti, hogy a terv teljesítéséért mind az iparban, mind a mezőgazda Ságban egyformán harcolni kell. Nem szabad tehát a nemzeti bizottságoknak szemet húnyni afölött, ha az egyes kis- és középparasztok nem teljesítik beadási kötelezettségeiket. Viszont alaposan meg kell vizsgálni a nemteljesités okát és az egyes eseteket igazságosan kell megítélni, nehogy valakit elhamarkodott döntésekkel sérelem érjen. A kérdéseket mindenkor annak tudatában oldjuk meg, hogy a munkásosztály szövetségesével van dolgunk. A szövetségessel pec’ g baráti alapon kell beszélnünk Tudjuk, hogy mezőgazdaságunk előtt .>agy feladatok állanak. De tudjuk azt is, hogy nagyok azok a lehetőségek is, melyekkel az EFSz-eink és magángazdálkodóink, kis- és középparasztjaink rendelkeznek. Most csak rajtunk múlik, hogy helyes politikával, a munkás-paraszt szövetség állandó megszilárdításával mozgósítsuk kis- és középparasztságunk nagy tömegeit, megnyerjük őket a hároméves mezőgazdasági terv feltétlen támogatására és kötelezettségvállalásokra, melyek jelentősen hozzájárulhatnak a mezőgazdasági termelés lényeges emeléséhez. VARGA JÁNOS Kártevők Is líverzánsok «Нем per Egy tizenhéttagú kártevő banda fölött ítélkezett e napokban a prágai legfelső bíróság szenátusa. A gonosztevők 1950—1953-ig terjedő években terrorizálták Podébrad Kolín, Čáslav, Kojetin és más vidékek lakosságát. Gyilkoltak, raboltak, fosztogatták az állam vagyonát, azonkívül a szabotálások egész akcióját szervezték meg. A banda vezetői a podébradi Mašín testvérek Ctirád és József voltak, akiknek sikerült Mila*’ Paumer csavargóval külföldre szökniök. A többiek munkakerülők. volt szervezett fasiszták, tolvajok, volt földbirtokosok és más züllött elemek voltak. 1951. szeptemberében kezdték a Mašín testvérek Paumerrel gonosztetteik láncolatát. Hogy a banda tagjai pénzhez, motoros járművekhez és robbanószerekhez jussanak, gyilkoltak és a terrorista akciók egész sorát hajtották végre. Számos véres gyilkosság elkövetése után. melyeket nagyrészben a kirabolt és legyilkolt áldozatok ruháiban követtek el, nem riadtak vissza semmiféle államellenes felforgató tevékenységtől sem. Egyik nagyméretű gaztettüket az EFSz állatállománya ellen szervezték meg Villanygyújtókkal, kloroformmal és méreggel Hatva, akarták az állatokat megmérgezni. A gyújtókat a Hanavidéki kazlak felgyújtására használták fel. Ezzel a gyalázatos tettükkel gazdaságunkat egynegyedmillió koronával károsították meg. Ján Lecián tűzoltótestület parancsnokának, aki üldözőbe vette őket. kilőtték a jobbszemét és átlőtték a mellkasát. Mikor aztán a bizt nsági szervek szorgalmas munkája folyamán sikerült a banda nyomára jutni vezetőik elhatároztak, hogy Berlin nyugati övezetébe szöknek. Szökés után az öttagú .felfegyverzett csoport folytatta a Német Demokratikus Köztársaságban is kártevő tevékenységét Janota vádlottat sikerült elfogni es Švéda vádlottat lövöldözés során f- gták el. A banda többi tagját letartóztatták. A fötárgyaláson beismertek bűnüket és a bizonyító vallomások egész sora igazolta bűnösségüket A védőbeszédek és a vádlottak utolsó felszólalásai után a szenátus Ctibor Novákot. Václav Švédát, Zbynek Janatát halálbüntetésre. Zbynek Roušart életfogytiglani szabadságvesztésre és a banda többi tagját pedig 4—22 évig terjedő szabadságvesztésre ítélte. A cukor Az emberek túlnyomó része szereti az édességet és azt az anyagot, amely az édességet megtestesíti — a cukrot. Az ember eleinte mézet, később a növényekből, például a kukorica szárából, a cirokból, vagy a nyárfából nyert nedvet használta édesítésre. A iávorfának megcsapolásával és édes gyümölcsökből is nyert cukorszörpöt. Az édesség fogalmának jelképéül megmaradt a méz. Őskori gyűjtéséről érdekes adataink vannak. A spanyolor. szági Valencia mellett, az Arana barlang falán talált sziklafestmény tanúskodik arról, hogy már a kőkorszakbeli ember gyűjtötte a vadméhek mézét. Ezután a védákban — az ind szent könyvekben szerepel először a4 cukornád, melynek eredete Indiában keresendő. Innen terjedt át Kínába is és egyúttal Perzsiába. Ismeretes, hogy Funan állam hadikárpótlásként cukornádat szállított Kínának. Európában először Nagy Sándor admirális tesz a mézet tartalmazó nádról említést. A cukor gyorsan terjed Észak-Afrikában, a 8-ik században Egyiptomban már fejlett cukoriparról beszélhetünk. Itt a cukornád ültetvényeken már öntözést is alkalmazták. Spanyolországba<i a mórok hozták, onnan átterjedt Olaszországba, Az európai gyarmatosítás nyomában a nádcukortermelés rohamosan terjedt el a nyugatafrikai Kanári szigeteken. Amerika felfedezése után Kolumbus átvitte Sant-Domingo szigetére; majd onnan Kubára. Mexikóba, Brazíliába került. Nemsokára már a hollandok, franciák, angolok is behozták a nyerscukrot a tengerentúlról és a XVI-ik század elején működni kazdtek az első európai nádcukor-finomítók. Az amerikai szárazföldön csak 1750 körül honosodott meg a cukornád termelése. Termesztésében Kuba, Jáva, Keletfndia vezet. Európában a XVIIl-ig század közepéig Németország finomítói voltak az élen, de a 30 éves háború véget vetett ennek az elsőségnek, melyet aztán a hollandok, majd a, franciák és az angolok ragadtak magukhoz. A későbbi iparosodás, de különösen a kávé, tea és csokoládé-italok elterjedése a cukorfoqyasztás gyors emelkedésével járt. A nagy vetélytárs, a cukorrépa, 1747-ben jelent meg a színen, mikor Markgraf német i'egyész bejelentette. nagr felfedezését; a fehérrépában megtalálta a cukrot. Tanítványa, a francia Achard 154 évvel ezelőtt megalapította Szibériában az ehő répacukor-üzemet. A répacukor-gyártás nyersanvaqa a cukorrépa gyökere. Őshazáin ragt/ a Kaukázusban man A baromfitenyésztés sokszorosun áolniok szövetkezeti tagjainknak története a Káspi tenger partjain keresendő, ahonnan áthozták Görögországba és Németországba ahol Nagy Károly ideiében már a böjti ételekhez tartozott Achard érdeme volt, hogy a cukrot tartalmazó répa nemesítését sikeresen elindította és a cukortartalmát megkétszerezte. A répacukorgyártás kezdeti nehézségei már a cukoripar létét fenyegették, mikor Napoleon a tengerentúli árúkra, zárlatot rendelt el, ami a répacukor fejlődését erősen segítette. 1813-ban Franciaországban már 40 gyár működött és Németországban Koppy gyára 1806-ban 35 mázsa répát dolgozott fel naponta. A régi Magyarország területén később Tessedik Sándor kezdeményezésére,— aki Szlovákiában élt, — 3 kisebb üzem épült. A mai Csehszlovákia területén 1344-ben a török háborúk idején említik először a nádcukrot, amely nagyon drága volt és ezért csak a gazdagok asztalára került. Csak később, amikor a cukorra bevezették a beviteli vámot, alapították Zbraslavban az első cukor finomítót. Cseh- és Morvaországban több helyen épiütek finomítók. Szlovákia területén az első iparszeril répacukorgyártás 1830-ban Nagyfödémesen (Ulan y nad Zit vo и) és Bátorkeszin indult meg. A vetési terület akkor csupán 300 hektárt tett ki. Ezek a kisüzemek aztán később megszűntek. A legelső nagy cukorgyár 1854-ben Surányban létesült, amely 1916-ban leégett és utána újból felépítették. 1866-ban felépült a diószegi cukorgyár (Sládkovičovo), 1869-ben Trnaván létesült cukorgyár, mely köztársaságunk legnagyobb cukorgyára. A további cukorgyárak, mint Oroszka (Hronský Ruskov) 1894-ben, Trencsén-Tepla, Sered, Terebes (Trebišov) későbben, Nyitra pedig 1928-ban épült. A cukoripar nagy konjunktúrája először az 1912/13-as idényben jelentkezett. később pedig 1923/24-ben, amely 1930-ig tartott. A cukor kivitel is nagyarányú emelkedést . mutatott, így például 1926-ban a cukortermelés 82 százalékát vitték ki külföldre. — 1929-ben beállott vüággazdasági vá1- ság e nagy kivitelnek részben véget vetett. Ugyanakkor a belföldi cukorfogyasztás is jelentősen visszaesett. Népi demokratikus rendszerünkben a cukor értékesítésénél oly tényező lépett fel, mely a válságokat megszünteti. Ez a nagyhorderejű tényező pedig nem más, mint a dolgozó népünk. életszínvonalának emelkedése, mely a cukorfogyasztás ieiadag^nak m.X'jipbvrlóeph p? jjp^pf Q ]щ megtéríti a táradsugvt, Erre kell yonrnost, amikor az éw termelési terveket : öss2e.
