Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-30 / 5. szám
2 1955. január 30. A csehszlovák nép üdvözli a szovjet kormánynak az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos ajánlatát A szovjet kormánynak az a határozata, hogy a Kínai Népköztársaságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak sokoldalú segítséget nyújt tudományos kísérleti központok létesítésére a nukleáris fizika terén végzett kutatások és az atomenergiának békés célokra való felhasználása érdekében, Csehszlovákiában hatalmas visszhangot * Ködös, hideg szombat délután volt. Az üzemek, a tanuló-otthonok ifjúsága. a főváros lakossága a Duna felül fújó, csípős, hideg széllel nem törődve. nagy lelkesedéssel köszöntötte kedves ifjú vendégeinket. Víg énekkel az ajukukon vonultak végig az ünnepség részve- 'K a város utcáin; harmonikaszó adta a lépéshez az ütemet, s ha nem is volt élüvirág, legalább tarka papírvirág díszítette a jelszavakkal díszített szép táblákat. Boldog mosollyal az arcán haladt az ifjúság a Hviezdoslav-tér felé■ Ez a felvonulás már magában is kifejezte annak a szónak az értelmét, mély e napon három nyelven vált szállóigévé: „Mier— Béke—Frieden!” Itt a Hviezdoslav-téren találkoztak három ország ifjai. kik igaz barátsággal szorították mtÖ egymás kezét, tánccal és énekké fejezték ki maguk s a világ minden békeszerető emberének vágyát: a békét. A Duna partján, tehát annál a folyónál. mély e három nemzetet — a csehszlovák, a magyar és osztrák népet összeköti, száillt a dal: „Bár több nyelven, mégis egyért harcolunk...” Ez az összefogás értelme, egyben pedig HgySlkeltett. A dolgozó nép lelkesen üdvözölte ezt a hírt, és a szovjet kormány békejavaslataról falvainkban is élénk vita folyik. A Szovjetuniónak a béketábor számára nyújtott' további testvéri és önzetlen segítségét Csehszlovákia népe az őszinte hála érzésével fogadta. A dolgozók beszélgetéseikben értékelték e fontos tudományos szakaszon való együttműködés jelentőségét a jövőre és népgazdaságunk fejlesztésére nézve. * meztetés azok számára, akik újabb vérontást akarnának, akik nem törődnek azzal, hogy az ifjúság az apák által megkezdett építőmunkát akarja folytatni, nem pedig újra rombolni. A felvonulás utáni esti órákban a három nemzet fiai és leányai közös kultúresten vettek részt. Az osztrák ifjúság elhozta hazájának jellegzetes dalait, táncait. Szinte érezni leheteti az Alpok havas leheletét, patakjainak csörgedezését. Az osztrák munkások, földművesek és értelmiségiek fiai nem értenek egyet a hitleri nácizmus felélesztésével. Ebbéli magatartásuk csendült ki azon dalból is, melyei nagy lelkesedéssel énekeltek: „Előre ifjúság"... A kultúresten részvevő közönség minden számot hosszantartó tapssa köszönt meg. Tapssal fejezte ki azt is hogy nem várják tétlenül, mit hoz n jövő. Együtt, kéz a kézben fogják megsemmisíteni azokat a terveket, melyeket a nyugati imperialisták kovácsolnak. Minden tapsra emelt kéz egyben szavazat volt a békére, az építő munkára, a szebb jövöre. STRBÍK KATÓ Jelentés a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának üléséről A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága pénteken, folyó év január 21-én František Zupka képviselő elnökletével ülést tartott, amelyen részt vettek Zdenék Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnöke, Václav David külügyminiszter és a Nemzetgyűlés szűkebb elnökségének tagjai. Václav David külügyminiszter az ülésen nyilatkozott a Csehszlovák Köztársaság kormányának állásfoglalásáról a német kérdésben. A külügyi bizottság megvitatta és egyhangúlag jóváhagyta a külügyminiszter nyilatkozatát. Ugyanezen az ülésen Zdenék Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnöke beszámolt a Lengyel Népköztársaság szejmje, a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája képviselőinek részvételével lefolyt prágai értekezlet eredményeiről, amelyet 1954. december 29. és 31-ke között tartottak meg. A külügyi bizottság egyhangúlag jóváhagyta a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése küldöttségének eljárását. A két napirendi pontról folytatott vitában felszólaltak Anežka Hodinová- Spurná, Dionyzius Polanský, Andrej Žiak, František Zupka, Helena Leflerová és Jiŕi Fleyperk nemzetgyűlési képviselők. Megindult Rozsnyó és Ka»sa között a vasúti forgalom Az elmúlt vasárnap ünnepélyes keretek között nyitották meg Rozsnyó és Kassa közötti vasúti közlekedést. Ezzel a rozsnyói és gömöri bányászok régi óha.ia teljesült, mivel a múltban hiába követelték e fontos vasúti szakasz megépítését. Hazánk dolgozó népe tehát előnyős vasúti összeköttetéshez jut Kassával és egész Kelet-Szlovákiával. Az új vasútvonal forgalomba helyezése egybeesett Rozsnyó és környéke tízéves felszabadulásával. A környékbeli dolgozók hatalmas részvétele mellett megtartott ünnepélyen Antonin Pospišil közlekedési miniszter vezetésével jelen voltak a kormány képviselői, továbbá a párt Központi Bizottságának tagjai, Karol Bacílekkel, a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárával az élén. Ott voltak a Honvédelmi Minisztérium és Belügyminisztérium, az Építőipar - ügyi Minisztérium és a párt kerületi szervezefeinek képviselői js. Az új vasútvonal nagyban hozzájárul iparunk fejlődéséhez és lehetővé teszi, hogy helybeli források felhasználásával még nagyobb segítséget nyújtsunk mezőgazdaságuii.knek. ★ ★ ★ Három nemzet Újainak béketalál kozóia Az elmúlt héten szombaton a bratislavai egyetem aulájában tartották meg a magyar, csehszlovák és az oszttrák fiatalok tiltakozó-tanácskozásukat a német úiraf elf egy vérzés ellen. A magvar küldöttség már az előző este megérkezett a fellobogózott Bratislavába, Szombaton reggel pedig hazánk és Magvarország fiataljai együttesen fogadták a Becsből autóbuszokon érkező 200 fönvj osztrák küldöttséget. A délelőtti órákban kezdődő tanácskozásokon a küldöttségek vezetői tartottak beszámolót. Milan Rázus, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottságának első titkára a német úirafelfegvverzés elleni közös küzdelemre buzdította a három szomszédos ország fiataljait. Majd Walter Wachs, az osztrák ifjúsági küldöttség vezetője és Gosztonvi János, a magyar küldöttség vezetője tolmácsolták a konferenciának az osztrák és a magyar fiatalság üzenetét. Azután a három nemzet fiataljai közös határozatot fogadtak el. amelyben hangsúlyozzák, hogy az ifjúság tántoríthatatJanul harcolni fog a nyugat-német imperializmus és szövetségesei — nemzeteink halálos ellenségei ellen. Egyénileg gazdálkodó földműveseink a X. kongresszus irányelveinek teljesítéséért Hazánk polgárai a legörömteljesebben készülnek felszabadításunk évfordulójának megünneplésére. Ezzel az ünnepséggel kapcsolatban az üzemek dolgozói kötelezettségvállalásokat tesznek az ipari cikkek gyártásának fokozása érdekében, vállalják, hogy több árut bocsátanak vásárlóink rendelkezésére, bányászaink viszont több szenet és vasércet termelnek ki ipari üzemeink számára. Nem maradnak el ám az egyénileg gazdálkodó töldművesek sem, akik úgyszintén értékes felajánlásokat tesznek az évforduló tiszteletére. Leszaj János földműves versenyfelhívása Én, mint a pöstyéni járás, nagykosztolányi község egyénileg dolgozó földműves a szovjet hadsereg által való felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére kötelezem magam, hogy 200 kilogramm sertéshúst adok terven felül közellátásunknak. Ezenkívül az 1954. éves 160 mázsa cukorrépa hektárhozamát 180 mázsára emelem. Ezt az agrotechnikai időpontok betartásával, helyes növényápolással biztosítom. Kötelezettségvállalásom alkalmával a mezőgazdasági termelés fokozására Elfogadták Leszaj János irányuló X. kongresszus irányelveiből indultam ki. Ez az egyedüli útja kulturális és gazdasági színvonalunk emelkedésének, városainkban és falvainkban egyaránt. Ebből az alkalomból felhívással fordulok minden egyes magángazdálkodóhoz, hogy vállaljanak kötelezettséget a mezőgazdasági termelés emelésére, mert csak ezáltal szilárdíthatjuk meg hazánkat és védelmi készségét. Leszaj János, Nagykosztolány földműves felhívását Nagykosztolány község dolgozó parasztjai, közül Ferencsik Mihály, nyomban felelt Leszaj János versenyfelhívására. Ferencsik Mihály megfogadta, hogy a köteles beadáson felül még 220 kilogramm sertéshúst ad be, Pasztorek József pedig 1 mázsa sertéshús beadására vállalt kötelezettséget, ezenkívül a búza és az árpa hektárhozamait egy mázsával emeli. Idősebb Hanzel Géza kisparaszt ugyancsak elfogadta a versenykihívást és a következőket fűzte hozzá: „Nagyon örülök, hogy pártunk és kormányunk törődnek az egyénileg gazdálkodó földművesekkel és segítenek munkájukban. Nem vagyok tagja a kommunista pártnak, de a kommunisták példája nyomán, akik az üzemekben és nemzetgazdaságunk egyes szakaszain teljesítik kötelezettségvállalásaikat, megfogadom, hogy terven felül két .mázsa sertéshúst és 300 liter tejet szolgáltatok be. Ez azonban nem jelenti, hogy ez az utolsó szavam. Hiszem, hogy pártunk és kormányunk további segítségével nemcsak teljesítem, de túl is lépem vállalásomat”. Bluzsák Gusztáv földműves hasonló kötelezettségvállalást fogadott el. Vállalta, hogy a köteles sertéshúsbeadás mellett 200 kg-ot és 300 kilogramm árpát ad be, Vállalásához e szavakat fűzte hozzá: „A magas terméshozamot úgy kívánom biztosítani, hogy a gabonaneműek vetésénél alkalmazom a szűksoros vetési eljárást. Ezenkívül betartom az agrotechnikai határidőket“. Befejezésként hozzátette: „Ez az én hozzájárulásom a X. pártkongresszus irányelveihez és felszabadulásunk 10. örömteli évfordulójához”. (B. Ch.) Az ipar egyre tökéletesebb gépekkel látja el bányaüzemeinket. Képünk egy korszerű szénfejtőkombájnt mutat be, amely megkönnyíti a bányászok nehéz munkáját, és nagymennyiségű szén kitermelését eredményezi. laaaaaaas Mélyítsük el a szövetkezeti demokráciát Minden eddigi társadalmi rendszerben a tömegek képviselték azt az erőt, amely a termelő eszközök fejlesztésén keresztül döntően hozzájárult a társadalom fejlődéséhez. Ezt a hatalmas erőt, mely minden hatalom forrása, Csehszlovákia Kommunista Pártja , a dolgozók öntudatosságának állandó fokozásával, következetesen szocialista országépítésünk irányában mozgatja. Hatalmas feladatainkat, amelyeket gazdasági és kulturális életünk fejlesztésénél célúi tűztünk ki, nem oldhatnánk meg, ha úgy az ipar, mint a mezőgazdaság vonalán nem támaszkodnánk a dolgozó tömegek állandóan növekvő kezdeményező képességére. Ez azt jelenti, hogy az előttünk álló feladatok megoldására az egész társadalom aktív közreműködése szükséges. Mindnyájan sokat hallunk arról, hogy a szocializmus építésének mai szakaszában minden a kádereken múlik: Minden attól függ, milyen és mennyi politikailag meg szakmailag fejlett káderrel rendelkezünk. Ez igaz, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a legképezettebb vezetők (káderek) sem tudnak minden kérdésben helyesen dönteni, ha nem vonják be á döntésbe a dolgozók széles tömegeit, akik saját bőrükön érzik a vezetés hiányosságait, vagy eredményeit. Sztálin elvtárs mindig hangsúlyozta, hogy a vezető káderek ugyan" sok hibát láthatnak, de nem láthatnak meg mindent; ezért a vezető kádereknek saját megfigyeléseiket és tapasztalataikat a tömegek tapasztalataival kell kiegészíteniük. Csak ilyen vezetés lehet biztosítéka annak, hogy nem követünk el lényegesebb hibákat. A káderek és a vezetőség munkaközösségük tagjai révén, úgy a politikai, mint a gazdasági élet vonalán, — tehát mindenütt ellenőrzik elgondolásaik helyességét. Ezek az alapelvek az EFSz-ek vezetésére, és ennek alapján a belső szövetkezeti demokrácia teljes Hszteletbentartására is érvényesek. Azzal, hogy a földműves teljesen szabadon, minden kényszertől mentesen önként lép a szövetkezetbe, automatikusan részesévé válik mindazoknak a jogoknak és kötelességeknek, amelyek a szövetkezet mintaalapszabályzatábó! reá hárulnak. Az EFSz-ek mintaalapszabályzatn kidomborítja a szövetkezeti belső demokrácia elvét, melynek érvényesülése elsősorban a szövetkezeti vezetőség demokratikus választásánál, az egyes szövetkezeti .ág és a vezetőség egymáshoz való viszonyában, valamint abban a lehetőségben mutatkozik meg, hogy a szövetkezeti tag saját állásfoglalásával befolyásolja az egész szövetkezet irányítását és vezetését, Megmutatkozik végül abban is, hogy a szövetkezet mindennapi életében minden tag érvényesítheti kezdeményező képességét. C1 zen elvek alapján az EFSz-ek mintaalapszabályzata nagy jelentőséget tulajdonit a taggyűlésnek — mint az EFSz vezetése legfelső szervének. Az alapszabályzat alapvető jogként biztosítja minden tag számára, hogy résztvehessen a tagsági gyűléseken és a szövetkezet irányítását e.;ntő elvi kérdések eldöntésében. Ezzel függ össze az az elv is, hogy a szövetkezet vezetősége a taggyűléseken felelősséggel tartozik minden ténykedéséért, főleg a közös vagyon védelméért és az állammal szemben vállalt kötelezettségek teljesítéséért Ezzel párhuzamosan az alapszabályzat lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy a vezetőség munkáját állandóan ellenőrizzék. Mindezek előfeltételei annak, hogy a szövetkezet vezetősége és a tagság között állandó szoros kapcsolat épüljön ki. A belső demokrácia megvalósítása nélkül lehetetlen a szövetkezetei helyesen irányítani. A belső demokrácia hiánya azt jelentené, hogy a szövetkezetei nem a közösség irányítja, és nem jut érvényre a kritika meg az önkritika, ■ mely minden fogyatékosság eltávolításának legfontosabb eszköze. Éppen ezért fontos, hogy a szövetkezetek vezetőségei mindennapos munkájukban a dolgozók tapasztalataira támaszkodjanak. A széles alapokra helyezett belső demokrácia feltételezi, hogy a szövetkezet vezetősége meghallgatja a taggyűlésen a dolgozók véleményét, fontolóvá teszi a kívülről jövő hozzászólásokat és javaslatokat. Tűrhetetlen, hogy a szövetkezet vezetősége figyelmen kívül hagyja az alúlról jövő bírálatot is, hogy ne tanácskozzon a szövetkezeti tagsággal. Minden olyan kísérlet, mely a szövetkezeti kérdések közösségi döntését egyéni döntéssel akarja pótolni, mérhetetlen károkat okozhat a szövetkezet gazdálkodásának. Az alulról jövő kritika figyelmen kívül hagyása és az egyéni diktátorkodás olyan következményekkel járhat, hogy az EFSz tagsága nem teszi magáévá az elnök, vagy a vezetőség döntését és nem harcol a hozott határozatok megvalósításáért. Ez természetesen az EFSz tagsága egységének megbomlásához és végső fokon a munkafegyelem teljes leromlásához vezet. Ezért minden szövetkezeti vezetőségnek tudnia kell, hogy amennyiben a szövetkezetben meg akarjuk szilárdítani a munkafegyelmet és magasabb fokra akarjuk emelni a dolgozók munkakezdeményezését, úgy feltétlenül szükséges, hogy a tagság döntő többsége saját tapasztalatai alapján meg legyen győződve a határozatok helyességéről. Vegyünk példát két szövetkezet, a csehországi Mračnice és Ohnišťovice szövetkezet példáját, melyek egyenlő számú munkaerővel és' ugyanolyan nagyságú földdel rendelkeznek és mégis jelentős különbség van köztük az állatállomány szempontjából. Amíg a mračnicei szövetkezetben 100 hektárra 38 tehén és 87 sertés jut, addig Ohnišťovicén mindössze 21 tehén és 46 sertés esik 100 hektárra. A tejtermelés az előbbi szövetkezetben hektáronként 226 liter az utóbbiban mindössze 192 liter. Mindez természetesen még, markánsabban mutatkozik a munkaegységek értékében, ahol azt látjuk, hogy míg a mračnicei szövetkezetben a munkaegység értéke 30.— Kčs, addig az ohnišťoviceié csak 5.60 korona. Miben rejlenek ezeknek az óriási különbségeknek okai? Elsősorban abban, hogy a mračnicei EFSz élén tapasztalt vezetők állnak, másodsorban pedig abban, hogy ezek álandóan tanácskoznak a tagsággal, tehát a vezetésnél szerzet saját tapasztalataikat kibővítik a tagság tapasztalataival. ami által biztosítják a szövetkezet kollektív vezetését. Ebből a példából is láthatjuk, milyen sok függ attól és milyen nagy jelentőséggel bír, ha az EFSz-ek mintaalapszabályzata szüntelenül érvényesül az EFSz életében. A szövetkezeti demokrácia érvényesülése ** nagyban függ attól, milyen javaslatokkal járul a szövetkezet vezetősége a tagság elé. A javaslatok gyökeredzenek mindenkor a szövetkezetek alapszabályainak szellemében. Az EFSz-ekben megvalósítandó demokrácia nem jelentheti természetesen, hogy minden szövetkezeti tag azt csinál, ami jól esik neki, hanem annyit jelent, hogy minden szövetkezeti tagnak joga és kötelessége határozottan harcolni áz alapszabályzat érvényesítéséért. Sok szövetkezetben például a demokráciát úgy képzelik el, hogy egyenlűsdit vezetnek be a jutalmazásnál. Ez helytelen, mert a munka szocialista és lehető legdemokratikusabb jutalmazása éppen abban áll, hogy mindenkit munkája és teljesítménye szerint kell jutalmazni. Igazságos lenne-e vájjon, ha nem egyenlő képességű emberekkel szemben egyenlősdit alkalmaznánk? Vájjon nem volna-e ilyesmi a demokrácia legmélyebb megsértése? Az egyedüli helyes út a jutalmazások terén tehát az, hogy mindenki munkája mennyisége és minősége szerint kapja fizetségét. Megfigyelhetjük, hogy amelyik szövetkezetben bevezették az egyenlősdi elvét, ott nincsen munkaverseny. Minek is lenne, ha az egyik kevesebb munkateljesítményért annyit kap, mint a másik nagyobb munkateljesítményért. Az egyenlősdi tehát nem mozgósít, hanem aláássa a szövetkezetben a munkafegyelmet és az egész gazdálkodást. A szövetkezeti demokrácia érvényesítésének különösen ma van nagy jelentősége, amikor pártunk ama feladatok elé állítja mezőgazdaságunkat, hogy három éven belül lényegesen emelje a mezőgazdaság termelését. Nem akármilyen emelésről van tehát szó, hanem olyanról, amely döntő módon járul hozzá a népgazdaság általános fejlődéséhez. Mindezen feladatok megkövetelik valamennyi szövetkezeti vezetőségtől, hogy mozgósítson minden tagot, s hogy a szövetkezeti demokrácia következetes megvalósításán keresztül fejlessze a szövetkezet tagságának kezdeményezését. (V. J.)
