Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-23 / 4. szám

A szocialista faláért! S za b a d A FÖLDMÜVEI ESÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1955. január 23. Ára 40 tiílér V. évfolyam 4. szám Vadul vágtatott a januári csípős szél, s meggypirosra festette a já­rókelők arcát Ipolyvisk utcáin. — Azonban ez mit sem számított ne­kik. Férfiak, asszonyok, fiatalok ünnepi ruhákban,^arcukon derűs mosollyal igyekeztek a kultúrház felé. Nem volt sem ünnep, sem vasárnap, mégis az arcok, a szemek s az emberek egész lénye elárulta, hogy nagy nap van ma Ipolyvisken A helyi hangszóró szebbnél­­szebb zenével, dallal szórakoztatja a falubelieket. A zene még fokozza az ünnepi hangulatot, belopódzik, közel férkőzik az emberek szívéhez s azok akaratlanul is a zene ritmu­sára dúdolni kezdik a dalt. E nagy vidámság oka nem más, mint az, hogy ma tartja évzáró gyűlését az ipolyviski szövetkezet. Er-c az alkalomra vendégeket is hívtak, a :ik'a tagókkal együtt zsú­folásig telt kultúrteremben kí­váncsian várták a gyűlés megkez­dését.' Volt mit hallaniok.' A szám­oszlopok sokaságát olvasták fel, amelyek csak a papíron holt sz'á- ' Lobogó EFSz zárszámadása Nyolc lóval kezdték, s ma már milliomosok gondoljuk, hogy az elmúlt évben 2,344.595 korona bevételük volt. Kötelező sértésbeadásuk 208 má­zsát tett ki. Ők azonban 590 má­zsát adtak be. Természetesen a fe­lesleget szabadáron értékesítették. Ezenkívül szép összeget árultak te­nyészkanok és tenyészkocákból. Tehát alapos munkát végeztek a sertésgondozók. Csala István, Tóth János, Balázs Kálmán gondos mun­kája nyomán dőlt a pénz a közös kasszába. Csala elvtárs gyönyörű eredmé­nyeket ért el, mind a törzskönyve­zett növendékeknél, mind az anya­kocáknál. Az elmúlt évben a ter­vezett 12 darabbal szemben, 13.5 volt választási átlaga. Az általa gondozott tenyészállatok közül 60 darab elit-rekord lett, amiért Csa­la elvtárs a kerülettől 2.850 koro­nát kapott jutalmul Egészévi mun-Érdemes szövetkezni — ezt bizonyítja az ipolyviski Vörös mennyit hoz Csala elvtársnak? — hangzik valahonnan a kérdés. Csala sertésgondozó hirtelen t emis tudja, mit feleljen. — A ga­bona. . . hát én nem igen tudom, mert bennt hagytam a szövetke­zet raktárában. Hát hová tennék én annyi gabonát! Igaza van Csalónak, mert az 51 mázsa búzának, 17 mázsa árpának 7 és fél mázsa kukoricának bizony nagy hely kell. — Ehhez még hoz­zájön a 17 mázsa széna és alom­­szalma is. Egy millió háromszázkilencven­­nyolcezer koronát fizettek ki a tagoknak A zárógyülés után egypár pilla­natra mély csönd, majd öröm­ujjongás tört ki a tagokból, mikor megkezdődött az évvégi jutalék ki­osztása. A nagy borítékok tömve Voltak százasokkal. Tóth János, Balázs Kálmán sertésgondozók egyenként 11.216 koronát kaptak. A Nvustin-család tagjai 25 ezret éc sokan pedig 10—15—20 ezer ko­ronát veitek fel az elszámolásnál Száz szónak is egy a vége, a szö­vetkezet az elmúlt év folyamán elő­legként 623 752. az elszámolásnál pedig 774.268 koronát fizet ki lag- I jainak, összesen tehát 1.398.000 koronát. A természetbeni juttatás. 15 vagón búza. 5 vagón árpa, 2.5 vagón kukorica, 5 vagón széna és 1 7.5 vagón alomszéna. Szép számok i ezek. fényes bizonyítékai a közös szövetkezeti munka eredményei­­! nek. Kiszélesítették a szociális alapokat hez. Ennek tudatában a szövetke­zet tagjai jutalékosztás után a je­lenlevő Odry László, járási taka­rékpénztár igazgatója asztalához mentek s ott átadták felesleges pénzüket, hogy' államunk tovább gazdálkodjon véle. Bartal elvtárs. az EFSz elnöke 10.900 korona ju­talékából példamutatóan átadott 10.000 koronát. Csala István, Nyus­­tin Lajos, szintén tízezer koronát tettek a bankba. Tóth Kálmán Öt­ezret, Juhász Lajos ötezret és még sok más is követte ezt a szép pél­dát. Többen hazavitték a pénzt; otthon megbeszélte a család, mek­kora összegre van szükségük s a felesleget takarékbetétként he­lyezték el. Kovács György késő este adott át ötezer koronát. Családjukban három betétkönyvecske van. Egyik a vejéé, a másik a lányáé é$ a har­az eddiginél sokkal több termést takaríthassunk be. A beszámolók során valóban ki­derült, hogy az elmúlt évben akadt nem- egy hiba, nehézség, amelynek kiküszöbölése még megsokszoroz­za az elért eredményeket. „Vörös Lobogó” EFSz Ipolyvisk A tagok szorgalmas, odaadó munkája nyomán, az ipolyviski szö­vetkezet járási méretben az első, és országos viszonylatban a leg­jobb EFSz-ek közé tartozik. Mél­tán megérdemli tehát, hogy nevet adjunk szövetkezetünknek — mon­dotta beszámolójában Bartal elv­társ. Mély, megható csönd fogadta ezt a bejelentést. A tagok átérezték a névadás fontosságát és tudatában vannak annak, hogy a szovjet kol­hozok példái nyomán ez nagy ki­tüntetés szövetkezetükre. Banal Lajos, az ipolyviski Vörös Lobogó LFSz elnöke a tad ja Csala István sertésgondozónak a Csata-család évvégi utánfizetését — 27.200 koronát. mok, a valóságban azonban kézzel­fogható tízezer, meg százezer ko­ronát jelentenek. Az eggyéforrt szövetkezeti csa­lád 815 hektár földjén odaadó kö­zös munkával jólétet teremtett magának. Az évzáró gyűlés kézzel­foghatóan bizonyítja: érdemes volt a szövetkezeti gazdálkodás útját választani. Az ipolyviski EFSz 1950-ben ala­kult. Nyolc rossz ló, pár juh, ma­lac, hat anyasertés, hét tehén és egy adaptált istálló volt az összes vagyona. Azóta négy év telt el. Sok víz folyt le hát az Ipolyon és az ipolyviski szövetkezet 150 tagja ma már milliomos szövetkezeten gazdálkodik. Míg 1954-ben egy év­vel ezelőtt 3,410.910 korona volt a szövetkezet vagyonának értéke, most az összes beruházott vagyo­nuk 4,212.520 koronára rúg, ami annyit jelent, hogy egy év alatt 800.000 koronával gazdagodott a szövetkezet. Közel egymillió korona jövedelem sertésekből A szövetkezet elnöke Bartal elv­társ a jelenlevők meglepetésére ki­jelentette, hogy bevételük majd­nem 50 százaléka sertésekből szár­mazik. Ez nem kis dolog, ha meg­kájával pedig 1214 munkaegységet szerzett. Huszonnyolc korona egy munka­egységre A szövetkezet munkaegységen­ként eredetileg 24 koronát terve­zett. Ez azonban a termelés túltel­jesítése folytán 28 koronára emel­kedett. Az ellenőrző-bizottság el­nöke Tóth Ignác, vitafelszólalásá­ban így jellemezte a fejlődést; — Évközben egyesek azt állítot­ták, hogy termelhetünk ezer vagón gabonát, sertést, árulhatunk több­millió koronát, úgysem lesz na­gyobb hasznunk, mint amennyit a terv előír. íme, most itt a példa A tervezett 24 koronából 28 lett és azt mind kifizetik. Ezek szerint Csala István épp­úgy, mint a többiek, a 12 korona előleghez, még 16 koronát kapott munkaegységenként. Mivel Csala István Lajos öccsével és annak fe­leségével dolgozik az EFSz-ben, a család összmunkaegysége az el­múlt évben 1700-at tett ki. Ezért előlegként 20.400, az elszámolásnál pedig Bartal elvtárs 27.000 koronát nyújtott át Csala István sertésgon­dozónak. Hát a gabona, a természetbeni A szövetkezet vezetősége már az elmúlt években is súlyt fektetett a szociális lapra, de ezévben még jobban kiszélesítette azt. Erre a célra terményben 9.234, pénzben pedig 50.273 koronát tett félre. — Ebből fizetik a családi segélyeket, a szülési, temetkezési, nősülési se­gélyt, stb. Gyógyszervásárlásra 5.000 koronát hagytak meg. Gyer­mekpótlék címén tavaly egy gyer­mek után 50 koronát «0011 1955- ben, az első gyermekre 50, de a másodikra . 0, harmadikra 90. a negyedikre pedig 110 koronát fo­lyósított. A szövetkezeti tag meg­betegedése esetén a tagság napi félmunkaegységet engedélyez, ugyanakkor a beteg tag megkapja a természetbenieket is. Ebből lát­hatjuk, hogy Ipolyvisken a mező­­gazdasági termelés elérte az ipar színvonalát, mert a tagok a kiter­melt javakból éppolyan jutalma­zásban részesülnek, mint az ipar­ban dolgozó munkások. Az EFSz tagjai a kultúra fejlesz­tésére is gondoltak, mert erre a célra 12.041 koronát irányoztak Az elszámolás első óráiban 98 ezer j koronát tettek a tagok takarékba Az észszerű helyes gazdálkodás ! kétségtelenül hozzájárul a béke- j harchoz, hazánk erősebbé tételé­Odry Lászfo, a járási állami bank igazgatója átnyújtja a Csala-családnak a betétkönyvecskét, amibe 10 ezer korona bevételezését igazolja. madik könyvecske Kovács Györgyé aki ugyanis a multévi zárszámadás­kor, amikor az EFSz munkaegysé­genként csak 12 korona jutalékot fizetett ki, mégis pénzt tett a ta­karékpénztárba. Este, amikor a bank tisztviselői összeszámolták a beadott összege­ket, 98.000 korona bevételezést mutathattak ki. A szép eredmények titka A kultúrhelyiség legkiemelke­dőbb részén ez a felirat látható: „Az alapszabályok betartásával erő­sítsük szövetkezetünket.” Ez így is van. Az ipolyviskieknek törvény az alapszabály. Az EFSz-nek másik jó pontja az, hogy már nagy rész­ben alkalmazza a haladó módszere­ket. A kapásoknál az egyéni mű­velés, az állatoknál pedig a ho­zamszerinti és pótjutalmazás szép eredményeket szült. Az ipolyviski­­ek azonban mindezzel távolról sin­csenek megelégedve. Ez kitűnt a vitában felszólalt Báli János szavai­ból. — Nem ülhetünk habárainkon — mondotta. Tovább kell fejlesz­tenünk tudásunkat a szövetkezeti munkaiskolán keresztül, hogy még bátrabban, szaktudással felvértez­ve álljunk a munka frontján, hogy Milyen nevet válasszunk, latol­gatták az EFSz tag jai, hogy az méltó legyen szövetkezetükhöz. — Én azt ajánlom, nevezzük Vö­rös Lobogónak — mondta az elnök. A tagság óriási tapsviharral adta tudtul, hogy egyetért az elnök ja­vaslatával. A Vörös Lobogó EFSz tagsága bebizonyította, hogy mikor tagjai mint egykori kizsákmányoltak meg­álltak helyüket a múlt viharos élet­ben, a sztrájkokban és a földbirto­kosok elleni harcban, úgy még in­kább megállják azt ma, mikor sa­ját birtokukon gazdálkodnak. Szebellai elvtárs, a JNB elnöke az évzáró gyűlés kiértékelésénél a vörös lobogóról beszélt, amelyet 1917-ben bontott ki győzelmesen az orosz forradalmi munkásság és amelynek ötágú csillaga a tiszta égboltról mosolygó nap gyanánt bearanyozza a dolgozók harcos, sikeres életét. Azért pedig, hogy így legyen, még jobban kell küzde­ni minden békeszerető embernek. Sándor Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents