Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-26 / 26. szám
12 1955. június M. Földműves Lázadás а „Potyemkin“ cirkálón (1905. június 27.) Az ehő orosz forradalom előtt a tengerészek nagy része hajógyárakban dolgozott, ök maguk is szakmunkások voltak, így a javítási munkálatok közben érintkezésbe léptek a munkásszervezetekkel. Így , keletkezett a Fekete-tengeri flotta keretén belül az első tengerészszervezet, a „Szevasztopoli Tengerészközpxr amely több helyen kiépítette pártsejtjeit. 1905 tavaszán megkezdték a hajóhad felkelése tervének előkészítését. A felkelés 50 évvel ezelőtt, 1905. június 27-én tört ki a „Potyemkin” nevű cirkálón egétzen váratlanul. Aznap a cirkáló részére romlott húst hoztak. A tengerészek lázongom kezdtek és elhatározták, hogy elutasítják az ebédet. Senki nem ment az ételért. A kapitány parancsot adott, hogy sorakozzanak fel a fedélzetre. A hajó 768 főnyi legénysége közül csak tizenketten teljesítették a parancsát. Az egyik tiszt ekkor előhívta az őrséget és kiadta a parancsot a lázongó tengerészek agyonlövésére. Az őrség megtagadta az engedelmességet. A tiszt ekkor kitépte a pruskát az egyik matróz kezéből és agyonlőtt egy tengerészt. A feldühödött tengerészek erre őt és a többi tisztet is agyonlőtték. Űj parancsnokságot és piolitikai vezetőséget választottak. Így kezdődött a „Potyemkin’’ cirkáló legénységének lázadása. Odesszában szállt partra a cirkáló. A szociáldemokrata párt vezetősége itt nagy hibát követett el, amikor nem fegyverezte fel a munkásságot és nem használta ki a hatóságok fejetlenségét. A cári kormány így időt nyert és megkezdte a lázadás elfojtását. Erős flottát küldött a forradalmi cirkáló ellen. De a Potyemkin" bátran szállt harcba a túlerővel. A többi cirkáló tengerészei baráti „hurrá" kiáltásokkal üdvözölték a Potyemkin harcosait. Nem akartak harcolni bajtársaik ellen. A felkelők vezetősége azonban újból mulasztást követett el, amikor nem szállták meg a hajókat és nem fogták el a tisztikart, hogy megnyerjék a legénységet a forradalom számára. Csak egy cirkáló csatlakozott egészen a „Potyemkin"-hez, később ez is elárulta a felkelést. A „Potyemkin” lázadói Romániába mentek, ahol megadták magukat a kormánynak. A „Potyemkin" cirkáló felkelői férfias, bátor, de politikailag kevésbé felkészült emberek voltak. Nem értékelték eléggé a proletariátus vezető szerepét és segítségét, nem volt forradalmi vezetőségük, tehát a felkelésnek el kellett bukni. Hiányosságuk volt az is, hogy nem volt előre kidolgozott tervük és következetes forradalmi taktikájuk. De annak ellenére, hogy a hajó lázadása nem végződött győzelemmel, mégis nagy hatással volt nemcsak az orosz munkásságra, hanem a külföldre is. Lenin akkor azt írta róla, hogy a Potyemkin-cirkáló átállása a forradalom oldalára nagy haladást jelentett a munkásmozgalom számára. Ez volt a forradalom első harcoló katonai alakulata. A Potyemkin-cirkáló 11 napon keresztül úgy lépett fel a kormány ellen, mint a forradalmi államhatalom képviselője. Bár az 1905-ös forradalom elbukott; ennek a nagyszerű eseménynek a jelentőségét nem tudja megsemmisíteni a forradalom felett aratott átmeneti győzelem. A „Potyemkin" hajó lázadásával megtörtént az első lépés, hogy a hadsereg csatlakozott a forradalomhoz. És ez a tény az egész világon olyan visszhangot keltett, timely bíztatóan és lelkesítőén hatott a forradalmi megmozdulások növekedésére< GREK IMRE KÜLPOLITIKA Ülésezik a „üépek Parlamentje“ A nemzetközi közvélemény érdeklődésének előterében két kiemelkedő esemény áll: a helsinki Béke Világtalálkozó és a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezlete. Mindkettőtől sokat vár az emberiség. * Június 22-én a Finn-öböl partján elterülő, gyors ütemben fejlődő Helsinkiben megkezdődött a Béke Világtalálkozó. A szélrózsa minden irányából repülőgépen, hajón és vonaton megérkeztek a találkozó résztvevői, hogy a világ nyilvánossága előtt számot adjanak a népek békeakaratáról és békeharcos elszántságáról. Nagy és komoly feladat előtt állanak a Világtalálkozó részvevői. Milliók várják tőlük, hogy megoldást találjanak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására. A béke híveinek aktív békeharca már eddig is sok sikert hozott. A helsinki Béke Világtalálkozó éppen olyan időszakban ült össze, amikor az emberiséget még soha nem látott tömeggyilkos háború veszélye fenyegeti, de a nemzetközi helyzet békés úton való rendezésének lehetősége még soha nem állt olyan közel a megoldáshoz, mint napjainkban. Az egész emberiség szívszorongva várja, hogy a helsinki Béke Világtalálkozó eredményesen hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke biztosításához. Helsinkiben a rendkívül tágas, világos ülésteremben az elnökség emelvénye mögött ott áll már a világsajtó hasábjain a napokban gyakran megemlített 15 méter magas fenyőfa, a végeláthatatlan északi erdőségek „királya”, hogy Finnország és a finn nép üdvözletét fejezze ki a nagy Béke Világtalálkozónak. Az vegyes küldöttségek összetétele félreismerhetetlenül megmutatja, hogy a nemzetközi békemozgalom hatósugara az egész békeszerető emberiségre kiterjed. A küldöttek között eqyenlő arányban találjuk meg úgyszólván valamennyi nép kénviselőit, arcbőrük színére, hitfelekezetiikre, világnézetükre, pártállásukra és társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül. Különböző nemzetiségű, de egy célért harcoló emberek tárgyalnak itt a legidőszerűbb kérdésről, a tömegpusztító atomfegyver betiltásáról, a népek békés együttélésének kérdéséről, a nemzetközi helyzet rendezéséről. A Finn Béketanács június 27-én este 8 órakor békeünnepséget rendez a Finn-öböl partján elterülő Hesperia-ligetben. Ez a békeünnepség, amelyen a Nemzetközi Békemozgalom több vezetője beszédet mond Helsinki lakossága és a külföldi küldöttek nagy baráti találkozója lesz. A négyhatalmi értekezletről E napokban a föld minden táján Murmanszktól Foktőidig és Párizstól Pekingig azt kérdezik az emberek i van-e rá lehetőség, hogy a kormányfői értekezlet sikerrel végződjék, hogy megoldja feladatát a nemzetközi feszültség enyhítését az államok közötti bizalom megszilárdítását? E kérdésre határozott igennel lehet válaszolni: Van rá lehetőség. S hogy ez így van, az két öszszefüggő tényezőnek köszönhető. Az egyik: a Szovjetunió politikája, a másik: a népek állhatatos állandóan fokozódó harca a tárgyalások elvének alkalmazásáért. A nyugati diplomácia azonban igyekszik akadályokat gördíteni a négy nagyhatalom kormányfői értekezletének útjába és ki akar térni a német kérdésnek a béke és az európai biztonság érdekében való megoldása elől. A külföldi sajtóban számos utalás történik arra, hogy a nemzetközi események legutóbbi fejlődése és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet intézkedések ingerültséget keltettek a nyugati országok diplomáciai körében. Ezek a körök most arra törekszenek, hogy azokkal a javaslatokkal szemben, amelyeknek a közvéleményre gyakorolt hatásától félnek, előterjesszék saját elfogadhatatlan ellenjavaslataikat, s elvetésük esetén a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget a balsikerért. A három nyugati külügyminiszter között a kormányfői értekezlettel kapcsolatban nézeteltérések vannak Az Associated Press hírügynökség tudósítója közli, hogy a francia külügyminiszternek nem tetszett Adenauer külön tárgyalása Dullessa! és Eisenhowerrel. Pinay — közli a tudósító — elégedetlenségét fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államok már megállapodott Adenauerral és Franciaország külügyminiszterének már nem marad más hátra, mint fejet bólintani ehhez a megegyezéshez. A négyhatalmi értekezlet előkészítése folyamán, amelyen a legfontosabb nemzetközi kérdések kerülnek megtárgyalásra világszerte reménykedő légkör uralkodik. Nem volna reális azt várni, hogy ezek a tárgyalások véglegesen megoldanak minden vitás kérdést és a világot kigyógyítják minden betegségéből. Az értekezlet azonban pozitív eredményeket érhet el, ha a részvevő felek jóakarattal, őszinte törekvéssel tárgyalnak, a másik fél javaslatait őszintének tartják és azokat megtárgyalják és készek arra, hogy engedményeket tegyenek és lemondjanak tömbök alakításáról. ♦ Hanumara japán igazságügyminiszter parlamenti nyilatkozata szerint a legutóbbi másfél év alatt 9400 amerikai katonai személy követett el Japánban bűncselekményt. ♦ A brazíliai Sao Paulo hatóságai az egészségre ártalmas italnak minősítették a coca-colát, s megtiltották árusítását. ♦ Az Egyesült Államokban a dolgozóknak jó ötödrésze köteles jelenleg valamilyen formában lojalitási esküt tenni, illetve hivatalos, vagy nem hivatalos „megbízhatósági” vizsgálaton átesni. ♦ New Yorkban véget ért a három nyugati hatalom — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterének tanácskozása. ♦ Tiranában megnyílt az Albán Demokratikus Arcvonal III. kongresszusa. A kongresszust Hysni Kapó, az Albán Demokratikus Arcvonal főtitkára nyitotta meg. ♦ Eden angol miniszterelnök meghívta Nehru indiai miniszterelnököt, hogy a jövő hónap elején, még a kormányfők genfi értekezlete előtt látogasson el Londonba. ♦ Az amerikai szenátus 63 szavazattal három ellenében ratifikálta az osztrák államszerődést. A ratifikálás ellen szavazott Jenner, Malone és Mc Carthy szenátor. ♦ A jugoszláv nemzetgyűlés időszaka befejezte munkáját. Az ülésszakon a járások és kerületek megszervezéséről, az egyes tudományok doktori fokozata elnyerésének feltételeiről, továbbá a jugoszláv néphadseregről és a honvédelemről hoztak törvényt. ♦ A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa együttes ülést tartott. Az ülésen a tavaszi vetés helyzetével, valamint az 1955-ös tej- és íúsbeadási állami tervvel foglalkoztak. ♦ Fucsien tartomány Csang-Pu megyéjében csangkajsekista katonák fegyveres csoportja partraszállást kísérelt meg. A helyi milícia tagjai azonban rövid tűzharc után visszaverték a betolakodókat. ♦ Rigában befejeződött a lett, litván és észt mezőgazdasági dolgozók értekezlete. Az értekezlet befejezése után a rigai Győzelem téren nagygyűlést tartottak. ♦ Belgrádban hivatalos közleményt h ztak nyilvánosságra a jugoszlávburmai tárgyalásokról. A közlemény bevezetőben megállapítja, hogy „a tárgyalások igen szívélyes és baráti légkörben zajlottak le, teljes kölcsönös megértésben”. ♦ A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége V. I. Ivanovot, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. ♦ Eddig négy úszó halfeldolgozó üzemet készített a Szovjetunió számára a nyugat-németországi kiéli hajógyár. ♦ A brit kormány közölte a Lengyel Népköztársaság kormányával, hogy egy hadihajója kész udvariassági látogatást tenni Lengyelország valamelyik kikötőjében. ♦ Angliában vízrebocsátották a Szovjetunió megrendelésére készült 20 halászhajó közül az elsőt. ★ Gruenther tábornok, az Északatlanti Tömb fegyveres erőinek főparancsnoka rendszeresen tart uszító beszédeket, amelyekben a fegyverkezés fokozását s az atomháború előkészítését követeli. (Újsághír) Gruenther tábornok gyakran kifecsegi az amerikai monopolisták gondolatait J. Novak rajza Eisenhower és Adenauer közös nyilatkozata Eisenhower elnök és Adenauer kancellár a Fehér Házban tartott megbeszélés után közös nyilatkozatai adott ki. A nyilatkozat közli, hogy a megbeszéléseken a nyugati hatalmak és a Szovjetunió közötti kapcsolatokkal foglalkoztak, főként a legutóbbi fejleményekkel, mint például a Szovjetunió részvételével megtartandó négyhatalmi értekezlettel, valamint az Adenauer kancellárhoz intézett szovjet meghívással. A nyilatkozat a továbbiakban hangoztatja: megegyeztek abban, hogy a küszöbön álló négyhatalmi értekezlet egyik célja „Németország hamarosan történő újraegyesítésének útját egyengetni.” Adenauer kancellár és Eisenhower elnök a nyilatkozat befejező részében hangsúlyozza, hogy véleményük szerint „a semlegesség fogalma semmiképp sem alkalmazható Németországra.” Ezután azt az általános megjegyzést teszi, hogy „Németország függetlensége csak egy kollektív biztonsági megegyezés keretében biztosítható.” A nyilatkozat azonban semmi utalást sem tartalmaz arról, hogy mit is ért a két államférfi a „kollektív biztonság” fogalma alatt. * * * ADENAUER KANCELLÁR New Yorkból jövet vasárnap Londonba érkezett s Eden angol miniszterelnökkel tárgyalt. A megbeszélésükről kiadott hivatalos közlemény szerint a négyhatalmi értekezletről, valamint a Szovjetunió által Adenauerhoz intézett meghívásról tárgyaltak. Adenauer a megbeszélések során tájékoztatta Edent az amerikai kormány tagjaival folytatott tárgyalásairól is. A közlemény szerint a nyugati hatalmak továbbra is szoros kapKSÓtatot kívánnak fenntartani a Német Szövetségi Köztársasággal. Adenauer kancellár a megbeszélés után hazautazott Bonnba. A NÉMET PARASZTSÁG ÚTJA Tíz ÉV MÚLT EL 1945. június 11-e óta, amikor Németország Kommunista Pártja történelmi jelentőségű kiáltványban kihirdette a monopolisták, nagybirtokosok és háborús bűnösök vagyonának kártérítés nélküli kisajátítását. Azóta Németországnak ebben a részében ór;ási változások történtek. A német mezőgazdaság két ellentétes irányban halad. Ezt ma már világosan láthatjuk. A Német Demokratikus Köztársaság területén valamikor 7060 junker uralkodott. Ma a munkásosztállyal szövetségben csaknem 560 000 fölszabadult földműves dolgozik és tervez a földeken és a közigazgatásban. Ezzel szemben Nyugat-Németországban 14 400 nagybirtokos még most is zavartalanul bitorolja a földek több, mint egynegyedét. Csak az amerikaiak által megszállt területen még több, mint 22 hajdani trónörökös, vagy egyéb herceg, 4 vajda, 80 gróf és 124 báró uralkodik. Ezek valamennyien a háborút óhajtó körökhöz tartoznak és szívesen uszítanák Németországot egy harmadik világháborúba, hogy megfordíthassák a történelem menetét. A német dolgozók azonban meghiúsítják ezeket a terveket. A nyugatnémetországi kis- és középparasztok milliói még nem feledkeztek meg arról, hogy fiaik, testvéreik s a földművesek 40 százaléka elpusztult a második világháborúban. A földműves fiatalok elkeseredett harcot kezdtek a fenyegető törvény, a kötelező katonai szolgálat törvénybeiktatásával szemben. Németország a támadó Atlanti Tömb haderejéhez köteles hozzájárulni. Hivatalos jelentések szerint ebbe a hadser agbe a katonák egyharmadát, tehát 520 000 embert, a földművesek soraiból toborozzák majd. Ezen felül a földművesektől „egyelőre” a békét veszélyeztető új hadsereg számára 200 000 hektárnyi szántóföldet sajátítanak ki. Az a tény, hogy a földművesek egyre gyakrabban próbálják meg 'elkergetni földjeikről a bitorlókat, azt bizonyítja, hogy fokozódik bennük az elszántság, hogy szembeszálljanak a fegyverkezéssel s hogy megvédjék a békét. NÉMETORSZÁG KÉT EGYMÁSTÓL elválasztott része között napról napra szorosabb a dolgozó földművesek közötti kapcsolat. Már több közös gyűlést tartottak és küldöttségek látogatták meg egymást. A földművesek elhatározták. hogy karöltve harcolnak Németország békés egyesítéséért. E tántoríthatatlan elhatározásnak legutóbbi bizonyítéka a földművesek áprilisban tartott wernigerodei értekezlete (NDK). Ez azért jelent fontos lépést, mert ezen az értekezleten már konkrét megállapodásokhoz jutottak, hogyan kell megszervezni az ellenállást. A nyugatnémetországi földművesek újrafelfegyverzés elleni harcát erkölcsileg és politikailag támogatja a Német Demokratikus Köztársaság. Az NDK kormánya segítséget nyújt a nyugatnémetországi földműveseknek abban az esetben is, ha a nagybirtokos-politika miatt elvesztik kenyerüket, vagy mint békevédők üldözésnek lennének kitéve. Ilyen esetekben az NDK területén új gazdaságokra tehetnek szert. Az NDK-nak a gazdasági alap megszilárdítására irányuló igyekezete — mely egyúttal erejének és békeakaratának nagyszerű bizonyítéka — hozzájárul ahhoz, hogy a földművesek még nagyobb lendülettel látnak a munkához. A minisztertanács 1955. március 15-én határozatot hozott a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztésére. Ennek alapján a több, mint 400 mezőgazdasági értekezleten a mezőgazdasági munkaverseny új módszerét határozták el. Nem a csúcseredmények elérésére törekszenek, hanem arra, hogy a szovjet újítások alkalmazásával, valamint a tudomány vívmányainak kihasználásával az egész mezőgazdaság színvonalát emeljék. A munkaverseny célja, hogy a nemzetgazdasági terven felül 45 ezer tonna húst, 250 ezer tonna tejet stb. termeljenek. Ebbe a munkaversenybe a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken kívül bekapcsolódott a földművesek valamennyi tömegszervezete. MIND AZ NDK SZÖVETKEZETI TAGJAI, egyénileg gazdálkodó földművesei, mind Nyugat-Németország haladószellemű, békeszerető földművesei megértették, hogy: „A béke onnan jön, ahol a hatalom a munkások’ és parasztok kezében van. Az ő létérdekük összefonódik a békével, mert békében akarnak építeni s emelni életszínvonalukat.“ Bruno Bibach, a „Der Freie Bauer” (Szabad Paraszt) című hetilap szerkesztőjének cikkéből. Szabad Földműves — a Földműv-lésügyl Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava, Križková 7. — Telefon 332-99 — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7 — Telefon 243—46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat n. v., Bratislava Križková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne, n. p. z. z., Bratislava, UI. A-68515 Nár. Povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40. — Tyjoszfl a Eesta Hírlap szolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. 11ЛОТЯЕСА HüNGARICA Sumaria-Somorja-Samnrfn
