Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-26 / 26. szám
tSlelmöves 10 Vadászfegyverek vizsgálata A szenei vadvédő egyesület a közbiztonsági hivatal felügyelete mellett átvizsgálta a vadászok fegyverét. A vizsgálaton a tagok 92 százaléka vett részt, csak a távolabb lakó vadászok nem jelentek meg. A vizsgálatot a közbiztonsági szakosztály küldötte, az egyesület elnöke, titkára és a JNB földművelési szakosztályának megbízottja vezette. A vadászjegyeken azonnal kijavították a r bejegyzési hibákat. A puskák közül 25 darabot kiselejteztek és háromnak a javítását rendelték el. Biztonsági okokból a meg nem felelő, régi „damaszk"-csövű fegyvereket kiselejtezték. A selejtfegyvereket széttörve átadták az anyaggyüjtöknek. A lyukas, színezett és javítgatott csövű fegyvereket is kiselejtezték a tagok nagy megelégedésére. * Értelmezzük helyesen a rendeleteket Sok rendeletnek vannak olyan pontjai, melyek néha vitára adnak okot, s ezé.rt sokan félremagyarázzák. így van ez a nemrég kiadott vadászidényre vonatkozó rendelettel is, mely az 1954. évi rendelet némely pontját megváltoztatta. A dámvad, muflon-vad és a vetési varjú egész éven védve van. A fácántyúk lövését az esztendő utolsó két hetére engedélyezték, de csak a hivatalosan elismert fácánosban. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy ne maradjanak vén fácántyúkok. A vén tyúkok szép tollúkkal, fejlettségükkel magukhoz csalják a kakasokat, de a költésnél aztán lemaradnak. Néha csak négv-öt tojást tojnak. Egv régi vadász, aki negyven évig foglalkozott fácántenyésztéssel, akt mondta, hogy ha a tyúk lövésére tilalom volt, a költés idején megvizsgálta a fészkeket és amelyik öreg tyúk alatt csak négy-öt tojást talált, annak a tyúknak kitekerte a nyakát és a tojásokat pedig más fészekbe helyezte. Ez az engedmény is a selejttyúkok lövését teszi lehetővé. A rendeletnek van még egy érdekes pontja, amely szerint, ha a tilalmi idő első, vagy utolsó napja vasárnapra esik, úgy ezzel a nappal a tilalmi idő megrövidül. Tavaly ezt is sokan félremagyarázták. S ha a tilalmi idő kezdete vagy vége előtt nem egy, hanem több ünnepnap volt, akkor több nappal akarták a vadászati időt meghosszabbítani. Ez helytelen, mert a rendelet csak egyetlen napot említ. Ha egy vad vadászati ideje december 31-ig tart, ezt sem szabad áttolni január elsejére azon a címen, hogy ez ünnepnap volt, akkor több nappal akarták a vadászati időt meghosszabbítani. Ez helytelen, mert a rendelet csak egyetlen napot említ. Ha egy vad vadászati ideje december 31-ig tart, ezt sem szabad áttolni január elsejére azon a cíipen, hogy ez ünnepnap. Január elseje már a következő esztendőt jelenti. A vadbeadást legkésőbb december 31-ig kell teljesíteni és nem lehet a következő évben az előző év javára pótlólag kiegészíteni. Az árvízsújtotta vidékek vadászatáról is intézkedik az új rendelet. Ezeken a vidékeken az illetékes járási nemzeti bizottságok a vadvédő egyesületekkel együtt minél előbb jelöljék ki azokat a területeket, melyeken néhány vad vadászata egész éven tilos. Minden vadászgazda köteles ilyen esetben saját hatáskörében intézkedni s megtiltani ezeken a területeken a vadászatot a megnevezett vadnemekre. Az nem lehet kifogás, hogy a hivatal a vadászati tilalmat még nem rendelte el arra a területre. Visszapillantás a múlt évi munkára A vizsla oktatásáról Vadvédő ' Egyesületek Szövetsége a vadászebek tenyésztését sikeresen végzi. 2—3 év múlva elláthatják az összes vadászterületeket tisztavérű jó vadászkutyákkal, elsősorban vizslákkal. A vadászkutyák árát is úgy állapították meg, hogy az ne okozzon gondot a vásárlóknak. A dologban azonban mégis van egy hiba. A megvásárolt kutyakölyköket tanítani kell, mert e nélkül nincs értelme az e(fész akciónak. Л vadászkutyát ha nem oktatják éppen olyan csahos házőrzővé válik, mint bármelyik más kutya. Akinek nincs rá módja, hogy kutyáját mással idomíttassa, annak az oktatást magának kell elvégeznie. Egy kutyátenyésztő tapasztalatai alapján röviden leírjuk az oktatás módját. A kutyanevelésnél először azok a játékos oktatási órák a fontosak, amelyekkel a kutyát engedelmességre, szobatisztaságra s egyes könnyebb feladatok elvégzésére szoktatjuk. Ilyen például egyes tárgyak éthozása, melyet játszva tanul meg a vizslakölyök. A fiatal vizslát ki lehet vinni a mezőre is, s ott kezdjük úgy nevelni, hogy a vad után ne rohanjon ész nélkül, mert ha ezt fiatal korában, megszokja később ösztönössé válik. Eleinte ha . a nyúl, vagy a felröppend madár után rohan, ne büntessük meg, de minden* esetben megfenyítsük, hogy lassan leszokjon erről a káros ösztönéről. A kutyát, jó csípős vesszővel csak akkor büntessük meg, ha már az oktatásban semmilyen más módszer nem használ. Ez ritkán fordul, elő, mert a vizsla nagyon könnyen tanul és hűséges állat. A vizsla igazi oktatása 8—10 hónapos korában kezdődik. Első lecke a pórázon való vezetés _. tornaijai vadvédő egyesület évzáró közgyűlésének jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a tagok a múlt évben jó munkát végeztek. Több politikai és szakoktatást tartottak, valamint, a vadászat történelméről, a vad betegségéről és más értékes dolgokról beszéltek. Azonkívül gyakorlólövészetet rendeztek agyaggalambra, mozgó nyúl céltáblára, róka céltáblára, nyírfajd és tizkörös céltáblákra. A . lövészeten valamennyi tag és az ifjúság is részt vett. A vadászvizsgára jelentkezőkhek előkészítő tanfolyamot rendeztek. Ennek köszönhető, hogy a vadászvizsgán a jelölteknek legtöbbje meg is állta a helyét. Az egyesület a vadbeosztást átlagosan 100,5 százalékra teljesítette. Volt olyan társaság, amely a tervét 175 százalékra teljesítette. A károsvad pusztítása terén is szép eredményeket értek el. Összesen lelőttek 252 kóborkutyát, 143 házimacskát, 54 ragadozó madarat, 39 rókát, 294 szarkát, 807 szürkevarjút és 322 szajkót. A károsvad pusztításban pontokban átszámítva a legjobb eredményeket a következők érték el: 1. Fejes Béla 470 pont 2. Lencsók Sándor 250 pont 3. Pásztor István 150 pont 4. Sándor Béla 100 pont A vadvédő egyesület ezeknek az elvtársaknak ezúton is köszönetét fejezi ki. Az évzáró közgyűlésen Snopko János, a földművelésügyi osztály vezetője nagy hozzáértéssel bírálta mind az egyesület, mind a vadásztársaságok működését, megmutatta a helyes irányt, amely a vadászat felvirágoztatásához vezet. Többek között hangsúlyozta, hogy elsősorban a vadállományt kell feljavítani, s a rendes és '.eredményes vadászatra — valamennyi területen csak azután lehet gondolni. Azoknak a dolgozóknak, akik vadászjelvénnyel rendelkeznek, politikailag és szakmailag annyira fejletteknek kell lenniök, hogy a vad védelmét fontosabbnak tartsák a vadászatnál. Vannak még olyanok is, akik ezt nem akarják megérteni, s szándékosan büntetendő cselekményeket követnek el, ezek ellen azonban szigorúan fognak eljárni. Az előadó követelte a vadászfegyverek és a vadászjegyek szigorú ellenőrzését, hogy a kihágásoknak, túlkapásoknak elejét vehessék. A vadászatokon a jövőben ellenőrzik, hogy kellő számú vadászkutya legyen. Végül hangsúlyozta, hogy az egyes vadásztársaságok között milyen fontos a baráti szellem ápolása, valamint a versenyszellem kialakítása különösen a károsvad irtásának terén. A közgyűlés Snopko János elvtárs felszólalását nagy örömmel fogadta. Pusztítsuk a kormos var jut Az ez évi vadásznaptár szerint a vetési varjú egész éven át védve van. Nem szabad sem üldözni, sem megfogni, vagy bármiképpen elpusztítani. A vetési varjú — ha tesz is a kisvadban itt-ott csekély kárt — nagy hasznot hajt a mezőgazdaságnak. Van azonban ennek a hasznos varjúnak egy válfaja, mely a szürkevarjú és a vetési varjú kereszteződéséből származik. Ez a kormos, vagy más néven fekete varjú. Ez a káros, ragadozó természetű madár a szürke varjúhoz hasonlóan, fagyon sok vadat pusztít. A kormos varjú megbúvik a szintén fekete vetési varjak között, ezért nehéz az üldözése. Ha nem figyeljük meg alaposan, azt hisszük, hogy a vadállományban a vetési varjú okozza a nagy károkat. Ez a káros vad nyugatról jött hozzánk. Nyugat-Szlovákiában főleg a somorjai járásban elég gyakran előfordul. A kormosvarjú tollazatának színéről kapta a nevét. Míg a vetési varjúnak kékes, fényes fekete a tolla, addig a kormosvarjúé — a koromhoz hasonló — mocskos fekete színű. A kórmosvarjút a barátvarjúval együtt irgalmatlanul kell irtanunk. Elhangzottak ugyan olyan vélemé-. nyék is, hogy inkább kíméljük, mint lőjük, mert rossz megfigyelés esetén a kormos varjúval sok vetési varjút is elpusztíthatunk. Ha ennyire fogjuk kímélni a kormos varjút, akkor kevés gondunk lesz a hasznosvadak vadászatára, mert a kormosvarjú nagyon sok -fiatal vadat kipusztít mind az erdőkben, mind a mezőkön, Ezt azonban már néhány hónapos vizslával is meg lehet kezdeni, hogy megszokja az egyenletes és fegyelmezett járást. Először a nyakörvet tesszük a vizslára és csak azután néhány nap múlva kezdjük szíjjal vezetni. A kutya amint észre veszi, hogy megkötöttük, megijed, húzza, rángatja a pórázt, szeretne tőle szabadulni. Ilyenkor nyugodtan magunkhoz húzzuk, megsímogatjuk és kedvesen beszélünk hozzá. Erre megbátorodik és előre akar futni. De ezt sem engedjük, hanem újból magunkhoz húzzuk és azt mondjuk neki, hogy „vissza”. Ezt pedig gyakoroljuk, amíg a kutya nyugodtan nem követ bennünket. Néha pár hetes oktatás is elegendő, azonban máskor hónapok szükségesek, amíg ezt elérjük. Érdekes, hogy a legtöbb jó vadászkutya ezt a leckét tanulja meg a legnehezebben. A vizslát mindig baloldalt vezetjük. Amikor megszokta a fegyelmezett járást, olyan helyen járunk vele, ahol sok fa van. A fa mellett úgy megyünk el, hogy a kutya ne férjen el közöttünk. Á kutya a fa túlsó oldalára kerül s úgy akar velünk jönni, dg a póráz beleakad a fába. Ilyenkor vékony vesszővel ralegyintünk s „vissza” parancsszóval hátraküldjük. Ezt a gyakorlatot is Immár megtanulja a vizsla. Már az ötödik, hatodik fánál óvatos lesz, elmarad tőlünk s hátunk mögött haladva megy el a fa mellett. Az így idomított vizsla erdőben, kukoricásban is nagyon jól vezethető, mert minden akadályt ügyesen kikerül. (Folytatjuk) Gyűjtsünk a vadaknak télire eleséget Szövetkezeteinknek és erdőgazdaságainknak brigádmunkával sokat segíthetünk a takarmány gyűjtésekor, faültetésben és különösen a közelgő aratási munkákból kivehetjük a részünket. A becsületes munkást egy kis ocsúval, jó takarmánnyal, faanyaggal szívesen megjutalmazzák, ami az etetők elkészítéséhez szükséges. Ha földműveseinknek segítünk, ezáltal jót teszünk dolgozó népünknek és könnyen biztosíthatjuk vadjainknak a télire való jó takarmányt, abrakot és etetőket. Í955. június 26. MÉHÉSZÉT Erősítsük taríóvirágzásra a családokat Sok helyen leszántják a tarlót, a méhészek mégis ezt az időt mondják tarlóvirágzásnak. Ez a második nagy hordás. Ilyenkor virít a napraforgó, másodvetésü pillangósnövény, vadlóhere, réti virágok stb. Akác nincs mindenütt, mégis legtöbb vidéken akácvirágzás idején van a főhordás, így vagyunk a tarlóvirágzás időszakával is. A mézelő család anyja öreg, vagy nem megfelelő, selejtezzük és a kölyökcsalád fiatal anyját adjuk helyette. A kölyökcsaládot anyanevelésre utaljuk. Az anyát nem nevelő kölyökcsaládoktól kellő fiasításos lépekkel segítsük a főhordásban legyengült mézelő családokat. Ilyen kezeléssel megmenekülünk sok kellemetlen munkától, amivel egyéb kétcsaiádos rendszerek küszködnek. Elmarad a választódeszka tologatás, közös mézkamra, egyesítés akác előtt és a két család visszaállítása akác után, sok bosszúság egy-egy rossz nyáron, vagy az anyanevelés sikertelensége. A leírt mód lényege nem új: anyacserélés és a családok népesítése Hasítással. Csupán tervszerűvé, rendszeressé tettük azt, hogy megoldjuk a rossz időjárásban legyengült méhcsaládok fejlesztésének komoly kérdését. Tarlóvirágról is csak erős családok gyűjtenek fölösleges mézet. Vándorláskor azonban ne hagyjuk otthon a gyöngéket sem, mert azok, ha fölösleget nem is hoznak, de a télire való eleséget begyűjtik. Cs. J, A me/ szűrése és tárolása A kipergetett mézet kettős szitán szűrjük meg, hogy így megszabadítsuk a viasztörmeléktől. Aztán száraz helyiségben helyezzük el, lehetőleg olyan nagy edényben, mely az egyforma színű és sűrűségű mézet befogadja. Később, ha már a habját feladta, lefölözzük, egyszer, addig míg tükörfényes lesz a méz felszíne. Azután lefejthetjük kisebb edényekbe, amelyekben eladásig, vagy a fogyasztásig gondosan lezárva marad. Ha huzamosabb időre nedves helyiségbe tesszük el a mézet, a méz a leggondosabb lekötés ellenére is mohón nyeli el a vízpárákat, ezek azután a mézet egy-két centiméter mélyen meghigítják. Ebben az esetben tehát — ha a mézet értékesíteni, vagy fogyasztani akarjuk — ie kell fölöznünk annyira, hogy a felszínén híg rész ne maradjon. Ezt a lefölözött, meghígult mézet hideg helyen tartjuk mindaddig, míg megetethetjük a méhekkel, mert meleg helyen tartva ecetes erjedésnek indul, később teljesen megsavanyodik. Anvanevelés anvás családdal Az anyátlanított dajkacsalád elnéptelenedik. Ezért kisebb méhészetben ajánlatos helyette anyás családdal neveltetni anyát. Kiválasztunk egy erős családot, melynek mézkamrájában a méhek sűrűn vannak. A mézkamrát rostaszövetes szellőzővel ellátva, sötét helyre állítjuk külön aljdeszkára, vagy olyan deszkára, amely alulról tökéletesen zárja. A mézkamra méhei így zárva vannak, anyátlanok és nincs Hasításuk. Egy-két óra múlva megérzik ezt és erősen zúgnak. Ekkor a legjobb tenyészcsaládtól, amelytől szaporítani akarunk, elveszünk egy olyan keretet, melynek az alsó részén friss peték vannak. A lép alsó részét kissé visszavágjuk, hogy elég hely legyen az anyabölcsők számára. A rajta levő méhekkel együtt, anya nélkül beakasztjuk a mézkamra közepébe. A tenyészanyagot (petét) más ismert módon is beadhatjuk. A család hamarosan elcsendesül. Melegen letakarjuk. Másnapra már számos anyabölcsőkezdést épít a peték körül. Ha erről meggyőződtünk a mézkamrát visszavisszük az anyacsaládhoz, anyarácsot teszünk a fészekre és erre ráállítjuk a mézkamrát. Ez az anyás, rajzásra érett család dajkálja a mézkamarában az anyabölcsőket az elképzelhető legtökéletesebben. Az öreg anya pedig a fészekben tovább petézik. A család állapota hasonló a rajzásra készülő családéhoz. Igen tanácsos mindaddig, míg az anyabölcsők nincsenek befedve, esténként egy kis meleg mézoldattal etetni. Ha azonban az anyaneveiés ideje alatt nincs hordás, minden este erősen kell etetni mindaddig, míg az anyabölcsők érettek nem lesznek, mert különben előfordulhat, hogy a hordástalanság következtében a méhek a bölcsöket lerombolják. Az érett bölcsőket 11 nap múlva óvatosan kivágjuk és néhány keretes kiskaptárba egy keretbe odaerősítjük. A bölcsöket meleg időben, gyorsan kell áthelyezni. A kiskaptárba azután több családtól fiatal méheket seprűnk, elegendő élelmet adunk és szellőztetésről gondoskodva sötét, hűvös helyiségbe visszük. Az anya kikelése után meggyőződünk épségéről, a fiatal anyát torán megfestjük és híg mézzel jól megpermetezve besétáltatjuk annak a kaptárnak kijáróján, amelyből az előző napon az öreg anyát kicserélés végett eltávolítottuk. Ez a gyors anyabeadás kitűnő. Sok száz közül alig fordult elő egyszerkétszer, hogy nem fogadták el az anyát. A kipergetett lépek Ha a hordás meg is szűnik, a kereteket vissza kell adnunk a családoknak, mert azokban még méztartalom van, A közepes erősségű családok leggyorsabban megtisztítják és a talált mézet lehordják a fészekbe. A gyenge családok sokáig tisztogatják, az erős családok pedig a méztér egyes kereteibe hordják össze. Ezt az eljárást éppen olyan óvatossággal végezzük, mintha etetnénk a méhekét. Hiszen az etetés is, csaknem szükségbeli és talán nem is időszerű, de mivel a művelet kényszerült, vagyis azzal nem várhatunk, mert a Jepekben maradt méz megsavanyodhat. Hordástalan időben a lépeket csak estére adjuk a családoknak, mert máskülönben könnyen kitörik a rab-I lás. A rablás megszüntetése A rablást leggyorsabban víz fecskendezésével szüntetjük meg. A hideg víz téríti észre leggyorsabban és leghatásosabban a tilosba tévedt méheket, abban a hitben, hogy eső szakadt rájuk. Az első napon kitartó szorgalommal fogadtuk az újból kutatókat, fecskendezéssel a rablás megszűnik és helyre áll a nyugalom. Azután azonban távolítsuk el azokat az okokat, amelyek a rablást előidézték. Két, három napig még éjszaka sem etethetjük a méheket, sem keretekből, sem balonokból. Napviasz olvasztó A legolcsóbb viaszolvasztó, és ebben az időszakban kitűnően működik. A jól elkészített napviaszolvasztó a sonkolyból az utolsó csepp viaszt ’ is kiolvasztja. A viasztörmelék, léphulladék, mézfedelezés a méhesben szétdobálva csak a molyok martaléka lenne, az a napviaszolvasztóban, minden egyéb munkák nélkül, aranysárga viaszkot csepegtet az alsó tálcába. Minél vastagabb üveget alkalmazunk a készülék beborítására, annál gyorsabban olvad a viasz, mert a vastag üvegnek nagyobb a sugártörése él ezzel nagyobb a hevítő képessége is. A napviaszolvasztóra napos, meleg időben leginkább délelőtt tíz órától, délután három óráig ügyeljünk, hogy újabb és újabb sonkoly belehelyezésével kihasználjuk az alkalmas időt; valamint, hogy legalább félórái időközökben lejtős felével a Nap felé fordítsuk. Ha a napviaszolvasztó felső rostájából déltájban, a legerősebb napsütéskor sem csepeg a viasz, elérkezett az ideje, hogy kitakarítsuk a sonkolyt. Ha égető; forró az üveglap és a bádogrosta, árnyékba helyezzük a napviaszolvasztót. Néhány perc múlva, ha a kezünk már kiállja a meleget, akkor kitakarítjuk a felső rostát s olvasztásra szánt lépet vagy egyéb viasztörmeléket teszünk beje. A felsó kijáró és a Sokszor halljuk, hogy a felső kijáró azért nem jó, mert ? családok nem képesek a kaptár fenekét tisztán tartani és azt állandóan a méhésznek kell takarítani. Tudjuk, hogy ez nem egészen így van. A feneket tavasszal szoktuk kitisztítani, azután a családok rendszerint már maguk is tisztán tartják. Az idén az első vizsgálatra csak néhány napos jó kírepülés után kerülhetett sü& A fenék már fenék tisztántartása a családok zöménél teljesen tiszta volt. Különösen ‘ vonatkozik ez a szűkített fészkekben telelt családokra. A jó családok fészküket segítség nélkül is kitakarították, sőt a kaptár elrekesztett részéből is hordták ki a hulladékot. Népességéhez méretezett fészket a méhcsalád felső kijárós kaptárban is képes tisztán tartani.
