Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-19 / 25. szám
6 földműves 1955 június Í3. ' <4J-raniisek ötven évvel ezelőtt született a mai szlovák irodalom egyik legkimagaslóbb képviselője, František Hečko. Földműves családból származik a nagyszombati járás Szárazpatak nevű községéből. A felszabadulás előtt többféle foglalkozása volt: segédhivatalnok, könyvelő, szövetkezeti ellenőr, középiskolai tanár, újságíró. A fetaabadulás óta a Matica Slovenská előadója Martinban, és jelenleg a Szlovák írószövetség elnöke. Hečko a jelenkori szlovák irodalom sajátságos kiemelkedő egyénisége. Húsz évig tartó költői működés után tért át a prózaírásra és „A falu a hegyek közt” című művével az új írók Jeözül elsőként alkotott szocialista regényt Jilemnicky és Fraňo Král után. Első verskötete a „Kivándorlók” 1931-ben jelent meg, amelyben erős költői érzékkel látja meg a szociális ellentéteket és azok következményeit; a világgazdasági válságot, az éhséget, munkanélküliséget, és ami Hečkónak legjobban fájt. a kivándorlást. Megrendítő hűséggel ábrázolja a kivándorolni kényszerülő szlovák dolgozók sorsát, de a költő maga sem lát reményt, kivezető utat ebből az állapotból: . Szegény szlovák sorsunk be zord be fojtó ... Van-e ének a miénkhez hasonló ? 1946-ban adta ki utolsó versgyűjteményét „Szláv versek” címen, ebben himnuszokat énekel arról, hogy a hős szovjet hadsereg végre minden szláv népet felszabadított az idegen elnyomás alól. Visszaemlékezésében Hečko költői tevékenységét csupán előkészületnek tekinti prózaírói pályájához. Később úgv látta, hogy gazdag élettapasztalatai és nézetei nem férnek el a rövid verssorokban. Első prózai műve a „Vörös bor” című három kötetes regény (1948). Ebben a könyvében néhány család életét írja le az 1905 és az 1925-ös évek között, a műben sok életrajzi vonás és személyes tapasztalat is van. Következő regénye Hečko kiváló, államdíjas alkotása „Falu a hegyek közt” (Drevená dedina) egv szlovák falu fejlődését ábrázolja 1945-től a munkásosztály teljes győzelméig, 1948-ig. Maga az író ígv beszél errő a művéről: „Irodalmi alkotásaimban, melvek 1945-ig teljesen alkalomszerűen jelentek meg, bizonvos mértékig anarchista voltam, semmiben sem hittem. A marxizmus tanulmányozása közben fejlődtem odáig hogy megismerjem az emberbe vetett igazi hitet, mely nélkül nem lehet írni olyan új irodalmi művet, mint a „Falu a hegyek közt”. A nyitraegerszegi énekkarról: Beszélgetés Balkó Istvánnal A CSEMADOK nyitrai kerületi titkársága nemrég Tarka-estet rendezett Nyitrán a KNV nagytermében. Az» est keretében többek között fellépett a nyitraegerszegi énekkar is, mely a sok szép fellépés közül a legnagyobb sikert aratta. Az előadás után elbeszélgettünk Balkó Istvánnal, az egerszegi énekkar vezetőjével, aki 15 éve mír a nyitrai villanytelepen dolgozik. Önerejéből — szakirányítás mellett — kepezte magát Szlovákia egyik legjobb magyar énekkarának vezetője: ve. — Egyszer volt már énekkar Égerszegen — kezdte- beszédét Balkó István. — Jelentős sikereket mutatott fel több ízben, de a háború közbeszólt — az énekkar felbomlott. Az új énekkart mikor szerveztük? Három évvel ezelőtt kezdtünk hozzá A szakirányításban nagy segítségünkre volt Szőke József, a régi híres nyitrai énekkar karnagya. Balkó énekkarvezető elmondotta, hagy az énekkar megalakítása, után a közönség nagy érdeklődést tanúsított fellépéseik iránt. — S Egerszegen kívül is felléptek? — Igen! Ellátogattunk Zoboralja több magyar községébe is, ahol szeretettel fogadtak bennünket a falvak dolgozói. A távlati tervünk az, hogy még sok magyar községet akarunk meglátogatni. — Műsorukba milyen népdalokat kívánnak beiktatni? — Az a célunk, hogy a Kodály híres magyar zeneszerző által gyűjtött zoboráljai magyar népdalokat — amelyek oly híressé váltak, s még a szomszédos községekben ma is élnek — közkinccsé tegyük. A NYITRAEGERSZEGI ÉNEKKAR nemcsak falvakon ért el sikereket, hanem a hivatalos kultúrszemléken is. Ezt aláhúzza az a tény is, hogy a nyitrai járási népművészeti versenyen első díjat nyertek, ugyanakkor a kerületi versenyen is szép helyezést értek el. Az énekkar már túl van a kezdeti nehézségeken. Egyetlen fogyatékossága — mint ahogy Balkó István mondotta — hiányzanak . belőle az egerszegi legények. Példát vehetnének a 60 éves Ördög Vendel bácsitól, aki idős kora ellenére is szívesen jár a próbákra, vesz részt a fellépéseken. M. L. A fanul lak alapján dolgozunk majd A közelmú'tban mi, a bősi mezőgazdasági mesteriskola hallgatói tanulmányúton voltunk a szomszédos állami gazdaságokban. Első utunk Vásárútra vezetett, ahol sok hasznos dologgal ismerkedtünk meg. Tanáraink értékes előadást tartottak a borjak hideg neveléséről és a tej hűtésével és tárolásával kapcsolatban Tanulmányoztuk az állatok korát, faját és az egészségi állapotát. Méry Imre, iskolánk igazgatója a legjobb tudása szerint iparkodott magyarázni és válaszolni a felvetődő kérdésekre. Külön ismertette a zöldtakarmányok silózásának fontosságát. Rámutatott mennyivel értékesebb silótakarmányt kapunk, ha addig silózunk, amíg a vitaminok és a fehérjék a növényben vannak. Még több állami gazdaságot és kísérleti állomást látogattunk meg tanulmányutunk alkalmával, s valamennyien megfogadtuk, hogy ezután még jobban fogunk tanulni s a tanultakat, kikerülve az életbe bátran és merésszen fogjuk alkalmazni. GÁL ISTVÁN Mezőgazdasági Mesteriskola, Bős. Német vendégeink Bratislavában többek között meglát ugatták a Klement Gottwald Pionir-palotát, megtekintették berendezéseit és elbeszélgettek a pionírokkal. EMIL VERHAEREN: /3 teliénőtző lány Kis kendővel nyakán, magasra tűrt szoknyában napkeltekor a legelőre ment, hogy elnyújtózzék még egyszer az árnyban, dús fák alatt, a kies völgyben lent. Most alszik, szundít, jobbra lendült fejjel, füágyát dús dudva veszi körül, keze lebágyad és a legyek sereggel szállnak le köré messziről. S hogy elborítsák a napfényes rétet, félhődznek már sűrűn a muslicák s a kövér dongók zümmögve zenélnek fülébe altató melódiát. Ha néha odakap a levegőbe, a féregraj lázongva szétriad s ő csukott szemmel más oldalra dűlve tárja tovább az álomhidakat. A barmok gőze, fölszálló párája a rétek illatával elvegyül s a sűrű és kábító lég hulláma a lány csukott szemére ül. ' Alakja telt, akár a tölgy sudára, melyben friss élet duzzad és lobog — a haja szőke, mint a rozs kalásza s fénylő, mint a szikrázó homok. Keze piros és érdes, napsütötte testét átfutja hullámzó vérlüktetés, kis melle tágul, emelkedik, reszket, mint a rengő-ringó vetés. A déli nap meg csak zúdul le rája, arcára veti izzó sugarát s egy töpe fának lehajtó zöld ága becézi és csókolja a haját... PETERDI ANDOR fordítása Száz évvel ezelőtt született Emilé Verhaeren, a nagy f’amand költő. (Folytatás az előző számból) 5 = SZÓVAL A DUPLÁJÁÉRT adná a magot — mondotta Báli, de csak megállapítás volt a hangjában, mert érdekelte a dolog, de még nem alkuszik. — Duplájáért — így a majoros. Tudta a majoros, hogy azért mondja a falubéli embernek, amit mondott, hogy *a faluban széjjelmenjen annak a híre, hogy nem kell egészen kétségbeesni az embereknek, vannak még emberek, akik a nyomorúságból is le akarják fölözni a hasznot. De amikor az emberek megnézték és látták, hogy a majoros búzája is csak olyan silány ocsú, mint akár az ő termésük is, bizony nem voltak hajlandók érte duplát ígérni jövőre. És amikor az ékesebbek, akiknek nem is magnak, hanem éppen kenyérnek kellett volna a majoros termésfölöslege, alkudozni kezdettek vele, csak ugyanannyit ígértek neki érte, amennyit -ő is ad, csak éppen pár kiló kamattal. Mondották az emberek: — Csak olyanja termett a. majorosnak is, mint minekünk. De többje termett, mert rengeteg sok a földje, hát fölöslegje is van. — Olyan ember a majoros, hogy a mi nyomorúságos életünkből akarja, hogy egyszerakkora legyen az idei termése. Káromkodtak az emberek. És ugyanazokon a napokon annak is híre kelt, hogy az állam fog kötcsönmagot adni a kárvallott falvak lakóinak. Hát a parasztemberek csak nekigyürkőztek a földnek, a megfelelőt vetéságynak készítgették és várták az idők beteljesedését. Hogy történjen valami, ami majd megmutatja, hogy érdemes-e élni, avagy fölösleges. V, AZTÁN MEGTÖRTÉNT AZ egyik délelöttön, hogy a kisbíró faluhoszszat kidobolta a megkönnyebbítO híradást, hogy az állám gazdasági szervei három vagon búzamagot adnak kölcsön a falunak. Aki igényelni akar belőle a' maga vetőjének, az még ugyanazon a napon jelentkezzék a községházán. A dobszó híradása valami bíztatás volt a dermedtkedvü falu táján, hogy az emberekben meglobogjon valami, ami ingó-bingó, de mégis létek. És elindultak egyenkint és csoportokba vérődve a községháza felé. Egyesek beszélgető szavakat ejtettek el az utca során. — Mégis csak gondol ránk valamit az állam, mégiscsak a polgárainak tart'. — — Hát, hogy gondol. Hogyan is volna, hogy ne gondolna. Tudják jól a városok táján, hogy nem wlt termésünk. Tudják az urak is, hogyha nem fogunk vetni akkor jövőre nem lesz aratás. Hogyha meg jövőre sem lesz aratás, az úgyis felborítja az ő rendjüket, mert külföldről drágábba kerül az élelem, mint belföldről. — Gyomot, azt arathatnánk vetetten földről is, de termést nem. — — De gyomaratásból az Isten se tudná megfizetni az adót. — — Amint mondtam, a külföldi élelem drágábba kerül, mint a bellöldi. Mert nem olyan összetartozó banda az úri rend sem, hogyha itt az országban megszorul, akkor a külföldi úriság ingyen ad nekik kenyeret. Hát azért törődik véle az állam, hogy vethessünk búzát, hogy jövőre is teremjen a föld. — — A MAJOROS IS TÖRŐDNI kezdett velünk, lehet hogy. amiatt is, nehogy megegyenesedjünk, kimondjuk jelszónak, hogy ott veszünk, ahol van, aztán fölkerekedtünk volna és ingyen vittük volna a raktárjából akármennyit. — Kölcsön adja az állam. — — Hát hiszen azt ne is gondold, hogy csak úgy alamizsnaképpen. Olyanra már nem számíthatsz, hogy most nem volt termésed, hát az állam nagylelkű lesz és adót se kér ebben az esztendőben, de még ingr n magot is ad, hogy jövőre is élhess. Annyira fontos nem vagy az államnak. És arra az állam nincsen berendezkedve. Arra sincsen berendezkedve, hogy ha egyetlen esztendőn minden egyes parasztja termés nélkül maradna, akkor még megtartsa magát. — Olyan az állam, hogyha egyszer minden parasztjának vége volna, magának az államnak is vége volna. — Azért mégiscsak ‘mellékesen tekintik emberségnek a parasztnép emberségét. — Ilyen szavakat mondottak a falubéliek a községháza udvarán is, egymás között. Mert várniok kellett a községháza udvarán. A kisbíró szólott ott az embereknek. — Hogyha már az egész falu itt lesz, akkor én bemegyek és szólok a jegyző úrnak, az kijön és megmagyarázza a maguk dolgát. Addig egyenkint senki se bolygassa a jegyző urat, ilyen parancsot mondottá Dél is volt már, amikorra annyim egybegyülekeztek a falubéliek, hogy voltak vagy száznyolcvanán. Akkor a kisbíró bement jelentést tenni és a jegyző kijött a községháza tornácára. ODAÁLLOTT A JEGYZŐ az emberek elé és hosszú mondókában fecsegte el a dolgokat, ahogyan arra felsőbb helyről utasítva volt. Elbeszélte, hogy tekintettel az idei termésre, az állam vezető emberei, a polgáraikért dobogó szívük sugallatára elhatározták, hogy ezen a reménytelen őszön megsegítik a bajba jutott parasztgazdákat. Megállítják a parasztokat abban, hogy a bankok felé meneteljenek és hétfejű szörnyeteggel is fölérő kölcsönöket tábláztassanak a birtokaikra. Az állam felelős tényezői meg akarják állítani azt a folyamatot, hogy a barázdás földek kicsússzanak a parasztemberek lábai alól és a bankok a hónuk alá csaphassák őket, akár valami képeskönyvet, amelyből kiestek a színes képek, kiestek a parasztemberek, akik éppen adófizető polgárt és katonáskodó államvédelmet is jelentenek. Azért van az, hogy a község három vagón búzát kap kölcsön őszi vetőmagnak. Az igénylők Írassák össze neveiket a segédjegyzőnél. Diktálják be nekik azt is, hogy mennyi földjük van, azt is, hogy vetésre mennyi magot igényelnek. A továbbiakra nézve majd 0 dönteni fog. Még ama nevezetes állami vetőmagkölcsön külön feltéleteit is megmagyarázta, hogy két esztendőre kamatmentes a kölcsön, két esztendő múlva a börzei ár szerint kell majd megfizetni. Aztán a jegyző elveszett. A segédjegyzőre hagyta az igénylők összeírását. AKKOR A SEGÉDJEGYZÖ asztalt hozatott ki magának az udvarra, széket, odatelepedett az enyhe napra es irdogált. A parasztemberek egymásután lépegettek az asztalhoz és bediktálták neki az életük idevaló jegyeit. — Keszeg Béla, házszám száztíz. — Mennyit igényel? — » — Három mázsát. — — Hány hold földet művel? — — Kilencet. — — Kilenc holdnak egyharmadát szokás búzával bevetni. Három holdba magnak elég kétszáznegyven kiló. Én magának csak 250 kilót irok be, másképpen azt nem lehet kikerekíteni. — Kapált földjeim vannak, félholddal többet vetnék az idén. — — Úgy vessen, ahogyan másképpen szokott. — — Akkor is jó volna, ha kenyérnek is maradna va'amicske. — — De az állam vetőmagnak adja azt a gabonát, nem kenyérnek. — Akkor a paraszt csöndesen elvonult. A segédjegyző úgy tett, mintha megvigyázná a rendet és az igazságot. De amikor már vagy harminc ember igénylését fölírta a papírjaira, akkor összecsapta az ívét és fölkelt az asztaltól. — Talán szükségre megy — gondolták az emberek. De ő szólt: — No elég is. A FALUBELIEK, AKIKBEN mostanáig reménykedések gyulladoztak, meglepetten pislogtak, és , nem értettek semmit. Kaszás Gergely, aki éppen következőnek került volna sorra, előbb csak tátogott, de azán ijedt szót mondott a beálló csöndbe: — Mit jelent ez jegyző úr? Hát a három vagon búzához nem férhet több ember? A jegyzőbojtár kihívó, duhaj hangsúlyozással kérdezte: — Kíváncsi rá? Gergely megbátorodott. — Persze hogy kíváncsi vagyok. A mostanig beírt 30 ember között egy vagón sem fogyhatott el, nemhogy három. Hiszen egynek sem írt be négy mázsánál többet. — Honnan tudja, hogy éppen harmincon voltak? — kérdezte a bojtár, mintha valamelyik menyecskével játszadozna. — Olvastam őket. Harminc volt, — így a megkínzott paraszt. — Hát rosszul olvashatta. — Lehetett harmincegy is. —■ De nem annyi. — Hát mennyi? — kérdezték hatan is egyszerre azok közül, akiket eppenúgy megütött a bojtár játszódása, akár Gergelyt. — Huszonkilenc. De az embereknek nem volt kedvük nevetgélni. — Az igénylésük nem lehet több egy vagonnál. — — Nem is. — — No és a többi? — — Két vagont a bíró igényel. — Hát az meg mi?! — — Milyen jusson?! — . — Két vagont a bíró? — bojtár megismételte a kijelentést: — Két vagont a bíró igényel. — — A bíró! — t (Folytatjuk.)