Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-19 / 25. szám

4 földműves 1955. június 19. PUSZTÍTSD A GYOMOT — GAZDAG LESZ A TERMÉS f Harminc százalékkal kevesebb terem, ha gyomos a föld Rövid idő múlva itt az aratás. Előt­­t- azonban még igm nagy féladataink vannak. Ki kell használnunk most minden percet arra, hogy kíméletlenül folytassuk a harcot kuítúrnövényeink legveszedelmesebb kártevői, a gyomok ellen. Saját érdekünk ez, s erre kö­telez bennünket a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének nagy feladata, s ezt tűzte ki célul a X. pártkong­resszus határozata is. A gyomnövénvek óriási károkat okoznak. Kártételük nagyon sokféle, hasznos növényeinket elnyomja, el­vonja a tápláló anyagot, vizet, fényt, meleget... Közvetve, vagy közvetle­nül terjesztik a gombabetegségeket és veszedelmes rovarkártevőket. A tudományos kutatások megállapítot­ták, hogy a gyomok a felszabadulás előtt a dolgozó parasztok gazdaságai­ban 20—30 százalékra csökkentették a termést. Persze a kapitalista álla­mok nem törődnek vele, ha a paraszt termését a gyom eszi meg. Sőt örül­nek neki, mert ha a dolgozó paraszt­nak kevesebb terem, annál drágábban tudják a nagybirtokosok termésüket eladni s az éhező parasztok annál olcsóbban kényszerülnek elszegődni a nagybirtokra. Ma ez már máskép van. Mi a több­termelésre törekszünk. Ezért kormá­nyunk minden segítséget megad, mind a magángazdáiké dóknak, mind a szö­vetkezeteknek. Dolgozó parasztjaink ma már tudatában is vannak a gyom­irtás fontosságának. Azonban ez még nem kielégítő, mert a múlt év tapasz­talatai is bizonyítják, a szántóföld­jeinken levő gyom sok millió koro­nával károsította meg a dolgozó pa­rasztságot. Ha például a kukorica a hanyag munka következtében gyomosan ma­rad, 20—30 százalékkal kisebb lesz a termésünk. Ha hektáronként 25 mázsa morzsolt kukoricatermést érnénk el, tiszta állapotban, a gyomoktól szen­vedő kukorica 20 százalékkal, vagyis mázsával kevesebbet terem, öt mázsa kukoricával pedig egy 60 kilogram­mos süldőt 160 kilogrammra felhiz­lalhatunk. Ha ezt a mennyiséget nem egy, hanem 100 hektárra vesszük, 100 darab hízósertés, vagyis egy va­gon sertéshúst veszünk el a gyomok elöl magunk és dolgozóink számára. Mindez a gyomirtástól, vagyis a ka­pások tisztántartásától függ. Ezért állandó harcot kell folytatni a gyo­mok ellen, mert hiábavaló a jó trá­­gyázási és vetési munka, ha fejlődő növényeink védtelenül állanak a gyo-A gyomnövények elszívják a drága vizet a növény elöl. mok millióinak szívós támadása ide­jén. A gyomok elleni kíméletlen harc fontosságát bizonyítja a világ legfej­lettebb mezőgazdaságával rendelkező Szovjetunió példája, ahol rendkívüli súlyt fektetnek a gyomok elleni küz­delemre. A mezőgazdaság dolgozóinak egyik legfontosabb feladata a gyom­növényzet teljes kiirtása. Minden szövetkezet, állami gazda­ság és magángazdálkodó saját érdeke tehát, hogy minden percet felhasznál­jon a növényápolásra, а ддет elleni harcra. S. G. Gondosan készüljünk fel az aprómagvak aratására és cséplésérc Korai érésű kultúrnövényeink ara­tása közeledik. Időszerű, hogy néhány fontos növényünknél az aratás, csép­­lés és magkezelés nagyüzemi techni­kájának kérdésével foglalkozzunk. Egyik legfontosabb hüvelyes növé­nyünk a korai érésű borsófajtáink, mint az express, májusi sárga, kon­­zervgyöngye stb. érése június máso­dik felében kezdődik. A borsóaratás időpontja A borsó aratása kényes, nagy fi­gyelmet és gyakorlatot igénylő fela­dat. Az első kérdés, amely itt fel­merül, az aratás időpontjának meg­választása. Nem is olyan egyszerű kérdés ez, mert a legtöbb borsófajta — így a példaként felsoroltak is — nagyon egyenlőtlenül érnek. Ha meg­várjuk az összes hüvelyek elbamulá­­sát, akkor nagy lesz a szemveszteség, mert a bokor alsó részén levő hüve­lyek teljesen megérnek, száraz Idő­ben felpattannak és magjukat elper­getik. Ha meg akkor aratunk, amikor még csak a legalsó hüvelyek sárgul­tak meg és a magvak éppen, hogy nem puhák, csapadékosabb nyáron nem tudjuk a borsót időben cséplésre elő­készíteni. Ezért, ha csapadékos nyarunk van, ne hamarkodjuk el az aratást. Vár­juk meg azt az időpontot, amikor a bokor alsó hüvelyei egészen megbar­­nultak és a felső hüvelyek sem zöl­dek, hanem sárgás színűek. Biztos, hogy ebben a fejlődési állapotban az alsó hüvelyek az aratógép, vagy borsó-kasza ütésére 1—2 magot el­hullatnak. De ez lényegesen kisebb veszteség (2—3 száraz nap után ugyanis a csirkézett borsó csépelhe­tő), mintha hetekig forgatjuk, szárít­­gatjuk a zöld felső hüvelyekkel ara­tott borsót. Milyen gépekkel arassunk? Az aratás jó nagyüzemi gépe a ma­­rokrakó aratógép, vagy — különösen törpe borsóknál a megfelelően átala­kított fűkasza. A gépek kipróbálását és átalakítását jóval az aratás előtt, kint a borsőtábla szélén végezzük el. Az átalakításnál feltétlenül szükséges a vágószerkezet fésüfogaihoz emelő­ket (papucsot) és a fésűk keretéhez hajlított vaspálcákból gyűjtőt sze­relni. Célszerű a szállító ponyva mö­gé (mely a lekaszált borsót a gépke­ret mögé dobja) magfogó ponyvát is tenni. Az aratást hajnalban kezdjük, ami­kor az érett alsó hüvelyek kissé pu­­hultak s a gép ütésére nem, vagy alig nyílnak szét. Váltott munkaerő­vel, megállás nélkül, de csak addig folytassuk a munkát, míg a nappali felmelegedés miatt a pergés meg nem indul. A lencsét is szemveszteség nélkül arassuk Másik korán érő hüvelyes növé­nyünk a lencse. Különösen az apró magvú fajták érnek korán. A lencse aratási időpontjának meg­választása a minőség és a petgési veszteség szempontjából épp olyan fontos, mint ahogyan azt a borsónál láttuk. Túlkorai aratásnál, ráncos, tar­ka színű, gyenge minőségű magot kapunk. A késői aratás pedig nagy pergési veszteséggel jár. Ez a meg­állapítás különösen a nagy magvu tányérlencsére vonatkozik. Általában a lencsét akkor kell arat­ni, mikor a növény alsó hüvelyei bar­nák. Ilyenkor a felső hüvelyek még sárgászöldek, de kis petrencékben — száraz időben — 2—3 nap alatt csép­lésre érett állapotba kerülnek. Ara­tása — pergés szempontjából — még kényesebb munka, mint a borsóé. Ez­ért a borsónál elmondottak fokozott mértékben vonatkoznak a lencsére is, Kis, pár holdas táblát kézi kaszával, vigyázva arassunk, különösen, ha ér­tékes vetőmagról van szó. — Na­gyobb táblánál nem kerülhetjük el a gépi aratást, de a borsónál elmon­dottak fokozott szem előtt tartásával a pergési veszteséget alig észrevehető töredékszázalékra csökkenthetjük. A bíborhere betakarítása A korai hüvelyes növényeknél rendszerint még korában aratható, a magnak hagyott bíborhere. Magja na­gyon könnyen pereg. Azonnal aratni kell, tehát mihelyt a mag keményed­­ni kezd. Érés felé naponta több he­lyen meg kell vizsgálni a mag ke­­ményedését. Rendszerint június má­sodik felében érik. A növény érése felismerhető a következő jelekből: a szár és a levelek barnásak, a virágzat egészen barnaszínű, az alsó virágza­tokban a mag színes és kemény. Eb­ben az állapotban aratni kell. Az ara­tást fűkaszával végezzük, kora haj­naltól addig, míg a növényzet nem túl száraz. Aztán apró petrencékbe rakjuk. Csak favillával nyúljunk hoz­zá! Ha kellően megszáradt, ponyvás szekéren hordjuk a cséplőgépre. Tel­jesen szárazon csépeljük, mert ha kis­sé nedves, a cséplőgép a gubókból nem csépeli ki jól a magot. Cséplése legjobban herefejtővei felszerelt gépen végezhető. A gép lassan járjon, ne­hogy zúzza a magot, vagy külsőleg nehezen felismerhető sérülést okoz­zon rajta. Ilyen sérülés, illetve ütés a csírát eltörheti, anélkül, hogy a mag külsőleg hibás lenne. A repce és a mustár Olajtartalmú magjáért termelt nö­vényeink közül júniusban érik a repce és a mustár. A teljes érést nem le­het bevárni, mert a teljesen érett becők az aratógép ütésére azonnal felnyílik. Akor arassuk, ha a szalma már sárga, és a becők egyrésze bar­­nulni kezd. Az aratógép lassan járjon, lassabban, mint a lépésben haladó ló! Legjobb kévekötő aratógéppel vágni. Az ara­tást és a behordást is csak abban a napszakban végezzük, mikor a szal­ma kissé puhult. Tehát a déli órák­ban, hacsak eső nem fenyeget, ne nyúljunk a repcéhez. A bekötött rep­cét keresztekbe rakjuk, becös részé­vel befelé fordítva. Célszerű a keresz­tek alá száraz szalmát rakni. 8—10 nap múlva — bár a repce szára még nyirkos lehet — a mag utóérése be­fejeződik, fényes, fekete lesz és csé­pelhető. Száraz időjárásban lehet a repcét asztagolni is, legfeljebb 2 m széles és 3 m magas asztagba. Ez utóbbi eljárás előnye, hogy a madár­kár kisebb. De esős idő esetén nem alkalmazható ez az eljárás. A mustár — ha március végén, áp­rilisban vetettük — június végén a­­ratható. Nem pereg annyira, mint a repce, de azért a teljes érést bevárni nem szabad. Akkor kell aratni, mikor a fejlettebb becők magja már ke­mény, érett és fényesen színes. Túl korai aratása nagyon rontja a minő­ségét, mert az éretlen magban ke­vés a mustárolaj. A felsorolt korai érésű növények aratásával időben felszabadul e nö­vényeink tarlója, és a takarmányter­melés és az állattenyésztés szempont­jából igen fontos másodnövények rendelkezésére áll. Ismerjük meg a káliumot tartalmazó műtrágyákat A kálitrágyák fő táplálékanyaga a kálium. A kálitrágyákat mint ásványi sókat bányásszák és ezeket használ­­jk fel trágyázásra. Mesterséges úton, vagyis vegyipari hulladék formájában csak elvétve fordul elő. Vannak káli műtrágyák, melyeket csak őrölve hoznak forgalomba, ilye­nek az alacsony százalékú kálitrágyák (pl. kainit), vannak ellenben olyanok is, melyeket vegyi úton állítanak elő, kristályosítják, finomítják, ilyenek a koncentrált trágyák (pl. 40 százalékos kálisó). Szlovákia talajainak káli ellátása nem a legkedvezőbb. Legkevésbé jól vannak ellátva a podzolos talajok, jobban elátottak a rendzinás és barna talajok s legjobban ellátottak a fe­kete talajok. A hiányzó káliumot műtrágyákkal i kell pótolnunk. ! A kálium szerepe a növények éle­tében A kálium szükséges mindazon át­­hasonulási folyamatoknál, melyeknél keményítő és cukor képződik. Ezért különösen káli igényesek a burgonya és cukorrépák. Kálium igényes azon­ban a dohány és az olajos növények is.’ A kálium elősegíti a sörárpáknál a finom maghéj képződést is. A ga­bonáknál a kálium elősegíti a szalma szilárdságát és megakadályozza a ga­bona megdülését. Bujább fejlődés ese­tén a gombabetegségek elterjedését. A kálium a foszforral együtt fokoz­za az őszi gabonák fagyállőságát. Kérgesedésre hajló talajoknál azonban vigyázni kell a káliumtrágyázásra, mert a sok nátriumot tartalmazó ká­liumtrágyák előidézik a talajok kér­­gesedését. Vigyázni kell továbbá egyes káli­trágyáknál azok magas klór tartalma révén előidézett káros hatásokra is. Milyen kálitrágyákat ismerünk Legfontosabb kálitrágyáink két cso­portba oszthatók; az úgynevezett; 1. kloridos és 2. kénsavas kálitrágyákra. 1. Kloridos káliműtrágyák. A kloridos műtrágyák jobbára nát­riumot is tartalmaznak. Ezért a kér­gesedésre hajlamos agyagos talajokra ilyen kálium műtrágyákat ne hasz­náljunk. A kloridos műtrágyáknak legáltalánosabban ismert alakja a kai­­nit. Mintegy 14 százalék sósavhoz kö­tött káliumot tartalmaz. A kainit, szulvinit, vagy kiszerit só őrlésével állítják elő. Színe szürkéssárga, vagy rózsaszínű. Rendkívül nedvszívó, ez­ért száraz helyen raktározandó. Hát­ránya az, hogy sok klórt is tartalmaz. A benne levő klór hátrányosan hat a burgonya keményítő, értékére, a cu­korrépa cukortartalmára és a dohány minőségére (éghetöségére). Ezért e növények alá kainitot ne használjunk. Fiziológiai hatása savanyú, emiatt savanyú talajok trágyázására ne hasz­náljuk. Mésztartalmú talajok kálitrá­gyázására alkalmas trágya. Finoman őrölt változatát kiváló e­­redménnyel használják gyomok irtá­sánál. Olykor keverékben kénsavas amoniákkal, mésznitrogénnel, vagy mészamónniummal használjuk gyom­irtásra. Trágyázásra ősszel, vagy tavasszal vetés előtt 2 héttel szokták elvetni. 40 százalékos kálisó. A legáltaláno­sabban elterjedt és használt kálitrá­gya. Körülbelül 40 százalék káliumot tartalmaz. Magas százalékú kálisók őrlésével állítják elő. Fiziológiai kém­hatása savanyú, s ezért inkább sem­leges, vagy lúgos talajok trágyázására használjuk. Ha savanyú talajokat trá­gyázunk vele, egyidejűleg meszez­­nünk is kell. Klórtartalma kevesebb, mint a kainité s így azon növények trágyázására használható fel, me­lyeknél a klór káros (burgonya, cu­korrépa, dohány). Színe fehér, sárga rózsaszínes ár­nyalattal, Lényegében konyhasóval hí­gított káliumklorid. Erősen nedvszívó hatású műtrágya, ezért száraz helyen tartandó. Trágyázhatunk vele ősszel és ta­vasszal. Elszórható vetés előtt, de a vetéssel egy időben is. Homokos ta­lajon ősszel ne szórjuk el. Használ­hatjuk fejtrágyázásra is. Ilyenkor azonban mindig csakis száraz növény­re vessük, vagyis harmatfelszáradás után. Van 20 százalékos változata is, mely 20—22 százalékos sósavhoz kötött ká­liumot tartalmaz. Fizikailag savanyú kémhatású trágya. Szilvink ásvány őrlésével állítják elő. Színe fehér-pi­­ros-fekete, kristályos só. Káliumklorid. Igen koncentrált kálitrágya, káli­tartalma 57 százalék körül mozog. Előnye, hogy kevesebb konyhasót és klórt tartalmaz, mint a kálisók s így kérgesedésre hajlamos talajok trá­gyázására is felhasználható. Kénsavas kálitrágyák. Legismertebb és legáltalánosabban használt az ún. kénsavas kálium. Mintegy 30—52 százalék káliumot tar­talmaz. Igen koncentrált műtrágya, mely magas káliumtartalma mellett alig tartalmaz klórt. Klórtartalma mindössze 0,6—2,0 százalék. így klór­ra érzékeny növények (dohány, kom­ló) káliumtrágyázására alkalmas mű­trágya. Thomasz-salakkal a szőlőtő­kék chlórozásának megszüntetésére használják. Vetés előtt, vetéssel egyidejűleg, valamint fejtrágyaként egyaránt hasz­náljuk. Kénsavas magnézium. Kálium és magnéziumszulfát kettős sóje. Nevezik patentkálinak, vagy ká­liummagnéziumnak is. Káliumtartalma kb. 20 százalékos és magnéziumszul­­fát-tartalma 35—50 százalék. Klórra érzékeny növények trágyázására hasz­náljuk. Reformkáli. , Mintegy 26 százalék káliumszulfátot, ugyanannyi magnéziumszulfátot és 8 százalék mésszulfátot tartalmazó mű­trágya. Klórra érzékeny növények ká­litrágyázására alkalmas. Gyakorlati jelentőségénél fogva megemlítjük a fahamut, mely 5—10 százalék káliumot tartalmaz. Lúgos kémhatású trágya, mely főleg rétek, legelők trágyázásánál nyer felhasz­nálást. Ősszel szokták elszórni. Kis mennyiségénél fogva felhasználható komposzt készítésénél. Dr. Fridecký A. a nyitrai mezőgordss'g' f"-' ko­la tanára. A szőlő csonkázása A szőlő csonkázását akkor szabad végezni, mikor a hajtások alsó har­madukba már fásodni kezdenek. A csonkázást a kordon és a gyalogmű­velésű szőlők kivételével a föld fel­színétől 150—180 cm-re kell elvé­gezni. A szaporításra szánt szőlőtő­kéket nem kell csonkázni. Bizonyos idő után nemcsak a ter­­mtihajtásokat, hanem valamennyi hajtást, tehát az ugarhajtás felső ré­szét is eltávolítjuk, mert a hajtások visszametszés nélkül több méter hosszúra is megnőnének* A kővetke­ző évi metszéskor nekünk viszont csak néhány rügyre van szükségünk, ezeknek a rügyeknek jóltápláltaknak és fejlettnek kell lenniök. Ha ide­jében csonkázunk, a szőlőtőke azt az eríit, amit a hajtás továbbnövekedé­­sére fordítana, egyrészt a termések kifejlesztésére, másrészt pedig a megmaradó hajtások tökéletesebb be­­érésére fordítaná. A csonkázást korán is el lehet végezni. A korai csonkázásnak az a hátránya, hogy a hónaljképződés na­gyon erős és a hónalj haj tások gya­kori eltávolítására és a csonkázás megismétlésére van szükség. A ké­­sOi csonkázás viszont a fenti szem­pontokat ügyeimbe véve már ered­ménytelen. Leghelyesebb a szőlőket a növe­kedés befejezése előtt egy-ké,t hét­tel csonkázni. Ez az időpont nálunk normális időjárás mellett július vé­ge körül van. Ebben az időben a szőlő hajtásai aluVól már bámulni, fásodni kezdenek. Ilyenkor a hónalj­­kepzOdés alig, vagy egyáltalán nem lesz. Gyakorlatilag akkor szokott a csonkázásra sor kerülni, amikor a hajtások a karó magasságát 48 50 cm-rel túlha'adták. Ilyenkor a karó felett 20 cm-el az összes hajtásokat visszavágjuk. papai pal Szőlősbe,

Next

/
Thumbnails
Contents