Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-12 / 24. szám
12 földműves ЮЗЗ. jgfiltís Ä Aláírták Belgrádban a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányának közös nyilatkozatát Belgrád, június 2. Csütörtök este belgrádi idd szerint 19,25 órakor a Gárda Házában aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozatát. A nyilatkozat szövegét orosz és szerb—horvát nyelven a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya nevében N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nevében pedig J. Broz-Xito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke írta alá. A nyilatkozat aláírása után N. A. Bulganyin és J. Broz- Xito szívélyesen kezet szorított egymással. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormányküldöttség vezetője és J. Broz-Xito, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője, majd a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség valamennyi tagja szorított kezet. A nyilatkozat aláírásánál több mint 150 külföldi és jugoszláv tudósító volt jelen. es A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata Belgrad, június 2. (TASSZ) A Szovjetunió kormányküldöttsége — amelynek tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, А. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, P. N. Kutnikin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese — és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttség- —, amelynek tagjai: Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovlcs-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, M. Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, K. Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminiszterhelyettese — 1955. május 27-től június 2-ig Belgrádban és Brioni szigetén tárgyalásokat folytatott egymással. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. A tárgyalások során eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság érdekeit érintő nemzetközi kérdésekről, minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit is. I. A megbeszélések lyndulópontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a népek és az államok együttműködésének megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkalmazzák. A két ország népei és fegyveres erői különösen kifejlesztették barátságukat és harci együttműködésüket a háború éveiben, amikor más békeszerető népekkel közösen küzdöttek a fasiszta hódítók ellen. A két kormány megegyezett, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezésére, és a két ország együttműködésének fejlesztésére, mivel meggyőződése, hogy ez mindkét ország népeinek érdekeit szolgálja és elősegíti a feszültség enyhítését, valamint a világ békéjének megszilárdítását. A tárgyalások során megmutatkozott mindkét ország kormányának az az őszinte törekvése, hogy tovább fejlessze a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság minden oldalú együttműködését, mert az teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek, valamint a béke és a szocializmus érdekeinek, s erre ma megvannak az objektív feltételek. Azoknak a kérdéseknek megvizsgálásánál, amelyekről a tárgyalások folytak, s a népek közti bizalom és együttműködés megszilárdítása végett mindkét kormány a következő alapelvekből indul ki: a béke oszthatatlansága — egyesegycdül ezen alapulhat a kollektív biztonság; a szuverenitás, a függetlenség, a területi sérthetelenség és az egyenjogúság tiszteletben tartása az államok kölcsönös kapcsolataiban és a más államokkal való kapcsolatokban; a népek közötti békés egymás mellett élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbségére. Ezen minden allam együttműködése értendő, általában a nemzetközi viszonyok s különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok területén; a kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása legyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jellegű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadalmi rendszerek különbözőségének és a szocializmus konkrét fejlődési formái különbözőségének kérdései kizárólag az illető országok népeire tartoznak. kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a kiküszöbölése, amelyek megnehezítik az árucserét és gátolják a termelőerők fejlődését, világviszonylatban és az egyes országok gazdaságának keretei között; segítségnyújtás az ENSZ megfelelő szervei útján, valamint más, az ENSZ alapelveinek megfelelő módon, mind az egyes országok gazdasága, mind pedig a gazdaságilag elmaradott területek számára, e területek népeinek érdekében és a világgazdaság fejlesztése végett; a propaganda és a helytelen tájékoztatás minden formájának, valamint minden egyéb olyan cselekménynek megszüntetése, amely bizalmatlanságot kelt és bármiképpen is nehezíti a konstruktív nemzetközi együttműködéshez és a népek békés egymás mellett éléséhez szükséges légkör megteremtését; mindennemű agresszió és minden olyan kísérlet elítélése, amelynek célja politikai és gazdasági uralom megteremtése más országok fölött; annak elismerése, hogy a katonai í tömbök politikája fokozza a nemzet- 1 közi feszültséget, aláássa a bizalmat a népek között és növeli a háborús veszélyt. II. A két kormány politikája azokból az elvekből indul ki, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában jutottak kifejezésre, és egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekintélyének növelésére. Ezt leginkább megerősítené, ha a Kínai Népköztársaság megkapná törvényes helyét az ENSZ-ben. Jelentőséggel bírna az is, ha ebbe a szervezetbe felvennék tagnak mindazokat az országokat, amelyek megfelelnek az ENSZ alapokmánya követelményeinek. A két kormány egyetért, hogy valamennyi népnek újabb erőfeszítéseket kell tennie, hogy pozitív eredményekkel és megegyezésekkel végződjenek a tárgyalások a világbéke lé- I nyegbe vágó kérdéseiben, mint pél-, dául a fegyverzetek csökkentésének és korlátozásának, valamint az atomfegyver eltiltásának kérdése, az általános kollektív biztonság megteremtésének kérdése, ezen belül szerződésen alapuló európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, s az atomenergia békés célú felhasználásának kérdése. Ilyen erőfeszítések eredményeként olyan légkör alakulna ki, amely egyúttal lehetővé tenné olyan elsőrendű fontosságú és égető nemzetközi problémák békés úton történő megoldását, amilyen például a német kérdés demokratikus alapon, s a német nép óhajának és érdekeinek, valamint az általános biztonság érdekeinek megfelelően történő megegyezéses megoldása a Kínai Népköztársaság Tajvannal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítése. A két kormány üdvözli a bandungi értekezlet eredményeit, amelyek jelentősen előmozdították a nemzetközi együttműködés gondolatát, s támogatták Ázsia és Afrika népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. A két kormány úgy véli, hogy mindez hozzájárul a világ békéjének megszilárdításához. Ili. Nagy figyelmet fordítottak a két ország eddigi kapcsolatainak elemzésére és e kapcsolatok további fejlődésének perspektíváira. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi NépVilágvisszhang a belgrádi tárgyalásokról köztársaság kormánya — tekintetbe véve, hogy az utóbbi években e kapcsolatokban jelentős zavarok következtek be, ami kárára volt mindkét érdekelt félnek és a nemzetközi együttműködésnek is — kifejezésre juttatja azt az elhatározást, hogy a jövőben kapcsolatait a baráti együttműködés szellemében fejleszti és e nyilatkozatban lefektetett alapelvekre támaszkodik. Ennek alapján a két kormány a következőkben egyezett meg: 1. Minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy megteremtsék a normális szerződéses helyzetet, amelynek alapján rendezni és biztosítani fogják kapcsolataik normális fejlődését a két ország közti együttműködés kiszélesítése céljából minden olyan területen, amelyhez mindkét kormánynak érdekei fűződnek. 2. Meg kell erősíteni a két ország gazdasági kapcsolatait, és ki kell terjeszteni gazdasági együttműködését. Evégett a két kormány megegyezett abban, hogy megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek megszüntetnék a két ország gazdasági kapcsolatai normális, szerződésen alapuló viszonyának megbomlása miatt támadt következményeket. Megállapodtak abban is, hogy megkötik a szükséges szerződéseket, amelyek szabályozzák és megkönnyítik majd a gazdasági kapcsolatoknak a fent említett irányban való fejlesztését. 3. A kulturális kapcsolatok fejlesztése céljából a két kormány kifejezte készségét kulturális együttműködési egyezmény megkötésére. 4. A két kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a népek közötti baráti együttműködés fejlesztése céljából tájékoztassák a közvéleményt, és kívánatosnak tartja a közvélemény pontos és tárgyilagos tájékoztatását. Ezért a két kormány megegyezett, hogy szükséges egyezményt kötni a tájékoztatási szolgálatokat illetően az ENSZ határozatainak szellemében és a kölcsönösség alapján, abból a szempontból, hogy e szolgálatok szerveinek milyen helyzete és milyen előjogai legyenek a szerződő felek területén. 5. A két kormány támogatja az ENSZ-nek arra vonatkozó javaslatát, amelynek értelmében fejleszteni kell minden ország együttműködését az atomenergia békés felhasználása céljából, ami döntő fontosságú a béke megszilárdítása és a világ haladása szempontjából, s ezért a két kormány megegyezett, hogy együttműködést létesít ezen a téren. 6. A két kormány megegyezett, hogy intézkedéseket tesz olyan szerződések megkötése végett, amelyek megoldják az állampolgárság, illetve hazatelepítés kérdését a Szerződő felek valamelyikének olyan állampolgáraira vonatkozóan, akik a másik fél területén laknak. Mind a két kormány egyetért azzal, hogy e szerződéseknek az emberiesség elveinek tiszteletben tartásán, valamint a szóban forgó személyek önkéntességének általánosan elfogadott elvein kell alapulniok. A két kormány megállapodott abban is, hogy jogvédelmet biztosít saját területén a másik fél állampolgárai számára, ideértve azt is, hogy az állampolgároknak jogukban áll megtartani azt az állampolgárságot, amellyel a másik szerződő fél területére érkezésük előtt rendelkeztek. 7. A két kormány a jelen nyilatkozatban kifejtett békeszerető elvek szelemében, valamint avégett, hogy országaik népei kölcsönösen jobban megismerjék és megértsék egymást, megegyezett, hogy támogatja és megkönnyíti a két ország társadalmi szervezeteinek együttműködését, a kapcsolatok megteremtése, a szocialista tapasztalatok kicserélése és a szabad eszmecsere útján. 8. A két kormány megegyezett, hogy a lehető legnagyobb erőfeszítésekkel igyekszik végrehajtani a jelen A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányának belgrádi tárgyalása világszerte élénk visszhangot keltett. Természetes, hogy a különböző kormánykörök más, más szempontból értékelik a szovjet-jugoszláv kormánynyilatkozatot, de egyben a vélemények mégis megegyeznek. Mégpedig abban, hogy a belgrádi tárgyalások nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia szempontjából jelentősek, hanem komoly nemzetközi szerepük is van. A népi demokratikus országok kormányai és népei úgy fogadták a szovjet-jugoszláv kormánynyilatkozatot, mint a nemzetközi feszültség békés tárgyalások útján való rendezésének újabb bizonyítékát. Ezért őszinte örömmel üdvözölték a tárgyalások etedményeit és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a Belgrádban létrejött megegyezés kedvező hatással lesz a népi demokratikus országok és Jugoszlávia közötti viszony további javulására, valamint alapul szolgálhat arra, hogy a nyugati nagyhatalmak végre belássák, hogy lehetséges a nemzetközi feszültség enyhítése békés tárgyalások útján, ha minden állam elismeri és alkalmazza azokat az elveket, amelyeket a szovjet-jugoszláv kormánynyilatkozatban lefektettek. Hasonló lelkesedéssel üdvözlik a belgrádi tárgyalásokat a kapitalista országok munkásai is, mert úgy tekintik azt, mint a nemzetek közötti békés viszony rendezésének eszközét. A nyugati nagyhatalmak kormányai azonban nem ilyen derűlátóan fogadták a belgrádi tárgyalások eredményeit, mert mint a burzsoá sajtókommentárokban visszatükröződik, már az is elégedetlenséget keltett köreikben, hogy a tárgyalások létrejöttek, mert veszélyeztetve látják azt a céljukat, hogy Jugoszláviát a Balkánon puskaporos hordóvá változtassák. Wiliam Ryan, az Associated Press szemleírója rossz néven veszi, hogy a nyilatkozat támogatja a szovjet kommunistáknak és az egész világ kommunistáinak mind a Németország, mind a kínai kérdésben elfoglalt álláspontját. Egyes újságok pedig rosszul leplezett fenyegetéseket közölnek Jugoszlávia ellen és arról is írnak, hogy lehetséges majd az is, hogy az USA gazdasági megtorló intézkedéseket foganatosít. Közismert dolog, hogy az ellenséges erők ki akarták használni a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti jó viszony megromlását. A béke ellenségei a munkásosztály ellenségei nem csekély politikai tőkét szándékoztak kovácsolni ebből a civódásból és természetes, hogy a nyilvánosságra hozott nyilatkozat e reményeik összeomlását jelenti. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai reakciós sajtó már most dühödt lármát csap a szovjet-jugoszláv tárgyalások eredményei körül. Az imperialisták és ügynökeik látják, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátsága és együttműködése az ő mesterkedéseik ellenére erősödni és fejlődni fog. A jugoszláv nemzetgyűlés elfogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívását és rövidesen parlamenti küldöttséget indít útnak a Szovjetunióba. Nehru, indiai miniszterelnök június 4-én reggel repülőgépen elindult Új- Delhiből szovjetunióbeli látogatáséra. Az indiai miniszterelnök kb. 16 napot szándékozik a Szovjetunióban tölteni. Hazatérőben látogatást tesz Lengyelországban, Ausztriában, Jugoszláviában, Olaszországban és Egyiptomban. Második hetébe lépett a 70 ezer angol mozdonyvezető és fűtő sztrájkja, amelyhez szolidaritásból csatlakoztak a vasutasok nemzeti szövetségének tagjai is. Már tíz napja tart a kikötőmunkások sztrájkja is és folytonosan terjed. Pekingben június 3-án ünnepi ülésen megalakították a Kínai-Indonéz Baráti Társaságot. Június 3-án a Szovjetunió londoni nagykövetségén megkezdődtek' a tárgyalások a Szovjetunió és Japán viszonyának rendezéséről. Schiller életéről filmet készítenek a Német Demokratikus Köztársaságban. Burma népe ellenzi Taylor amerikai tábornok tervbevett útját, mert mint a miniszterelnökhöz intézett levélben írják, nem tudják megérteni, hogy mi célja lehet ennek az útnak, amikor Burmában nincsenek amerikai katonák és támaszpontok és ez az út ellenkezik Burma népének békeszerető törekvésével. Gerencsér Miklós, fiatal magyar író „Őrhalom" c. elbeszélését közölte a Moszkovszkája Pravda. Harminc atomtudós ült össze Tokióban az atomsugárzások hatásának tanulmányozására. Az értekezletén részt vettek a szovjet és kínai tudósok is, de az amerikaiak nem. Adenauer nyugatnémet kancellár június 13-án az Egyesült Államokba utazik. Chiliében Ibanez elnök kormányzásának két és fél éve alatt már tizedszer szervezik át a kormányt. Argentínában „a kommunista sajti hetében” a pártsajtó példányszáma X ezerrel gyarapodott. A Jugoszláviából hazatérő szovjet küldöttség Bukarestbe érkezése alkalmából Bukarestben a Győzelem terén nagygyűlést tartottak. Helyreigazítás Lapunk 22. számában az első oldalon a „A HÉTEN BEFEJEZZÜK A KUKORICA KAPÁLÁSÁT című cikkbe hiba csúszott. Ugyanis nem a marcelházi, hanem az izsai szövetkezetről van szó. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikk tartalmát e szerint értelmezzék. céljából, a nemzetközi együttműködés és a világ békéjének megszilárdításáért. nyilatkozatban megjelölt feladatokat és határozatokat, a két ország kölcsönös kapcsolatai további fejlesztése Belgrád, 1955. június 2. * A Szovjet Szocialista Köztársaságok A Jugoszláv Szövetségi Népköztár- Szövetségének kormánya nevében: saság kormánya nevében: N. A. BULGANYIN J. BROZ-TITO a Szovjet Szocialista Köztársaságok a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetsége Minisztertanácsának elnöke elnöke Szabad Földműves — a FöIdnimHésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava, Križková 7. — Telefon 332-99 — Szerkesztőség Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 243—46 — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat n. v., Bratislava Križková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne, n. p. z. z., Bratislava Ul. Nár. Povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40. — Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. ” D-52865
