Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-12 / 24. szám
to földműves 1955. június It. UMászATi szemű: A Sj£. VÁKIAI vadäszvédegyi etek országos szövetségének .fIVATAf OS VEI I EKl.ETE. ■tiiiiiiHHHitMiiniiHtiiHiiiMtiiimitiiKitMiiiiiiiiiniiimuniinintiiiiintiituiiiiiiitiiiiiiimiiiMiiiiiiiHiiiiuiiiiiiiiHii iiiiiiiiiiiMKiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiMiiniiiMiiiiiiiiiniii A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hirdetménye a vad vadászati idejéről i. § A' 1948. évi 225/1947. sz. vadászati törvény 24. §. '7. bek. alapján a vad vadászati idejét a következőképp módosítja: 1. § szarvasbika szarvastehén és borja dámvad (bika, tehén és borja) muflón (kos, juh és bárány) őzbak ...... özsuta és gidája . , . . vaddisznó (koca) mezei nyúl borz .... nyest és nyuszt medve . . , farkas . $ . hiúz . . s « vadmacska . . róka . . í i mókus .... túzok (kakas és tyúk) fácánkakas fácántyúk szeptember 1-től december 31-ig. szeptember 16-tól december 31-ig egész éven át védve egész éven át védve, június 1-től augusztus 31-ig október 1-től november 30-ig július 1-től január 16-ig november 1-től december 31-ig augusztus 1-től november 15-ig egész éven át védve 1956-ig egész éven át védve, egész éven át vadászható egész éven át vadászható október 1-töl február 28-ig egész éven át vadászható december 1-től január 31-ig egész éven át védve, december 1-től december 31-ig egész éven át védve — az öreg tyúkok lövését csak a hivatalosan elismert fácánosokban engedélyezik december 16-tól december 31-ig. fogoly siketfajd- és nyírfajd-kakas császármadár szalonka ..it. örvösgalamb . t . . vadlúd ..fit vadruca . ... i szárcsa és a bukdárok s szürkegém . . . ; fenyőmadár .... egerészölyv és gatyásölyv barna rétihéja . . « hamvas rétihéja г . vetési varjú augusztus 28-tól szeptember 12-ig április 1-től május 31-ig szeptember 1-től október 31-ig március 1-től április 30-ig augusztus 1-töl április 30-ig szeptember l-től március 31-ig augusztus l-től december 31-ig augusztus l-től január 31-lg augusztus l-től december 31-ig október l-től március 31-ig november l-től március 31-ig november l-től március 31-ig november l-től február végéig egész éven át védve 2. § Až árvízsújtotta vidékeken tilos a vadászat fogolyra, fácánra, mezei nyúlra és őzvadra 1955. december 51-ig. Azon területeket, melyekre ezen tilalom vonatkozik, az illetékes járási nemzeti bizottság földművelési szakosztálya jelöli ki a vadvédő egyesület véleménye alapján. 3. § Nyúlra, fácánra és fogolyra csak előre bejelentett társasvadászátokon szabad vadászni. Az úgynevezett konyhára való lövés, valamint a szólóvadászat tilos. 4. § Az egész évi tilalom alóli kivételt csak a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal adhatja meg. 5. § Ha a tilalmi idő első, vagy utolsó napja az egyes vadnemeknél ünnepre, vagy vasárnapra esik, akkor a tilalmi idő ezzel a nappal megrövidül. 6. § Ezen hirdetmény megszegését a 88/1950. sz. törvény 57. §-a szerint büntetik. 7. § Ezen hirdetmény kihirdetése napjával lép érvénybe. Fácántelepítés árterületen Szlovákia déli részein, különösen a Duna és a Vág folyók mentén nagyon sok vadászterület. beleesik az áradásba. Ezért itt rendszeres _ vadtelepítésről szó sem lehet. A vízivad mellett az átváltó csülkösvad képezi az értékesebb vadállományt. A rovarokban gazdag vizenyős területek azonban kedveznek a fácánnak is, mely elsősorban rovarokkal táplálkozik és sűrű bozótokban, magas füveken szeret fészkelni. A fácán ahol hozzászokott a rendszeres etetéshez, ott meg is marad. Ezt a jó tulajdonságát a vadászgazda ügyesen felhasználhatja olyan etetők felállításával, amelyeknek az árvíz sem árt. Erre a célra nagyon alkalmas a tutajszerű etető. A vadászgazda kötelessége baleset idején Országos Szövetségünk valamennyi tagja be van biztosítva a vadaszat közben történt balesetek ellen. A szavatosság a vadászat idején a lőfegyverrel okozott károkra is vonatkozik. Ha vadászat közben baleset, vagy kár történik, a vadászgazda köteles az esetről azonnal írásbeli jelentést tenni az illetékes vadvédő egyesületnek, ezenkívül az Országos Szövetségnek is, Sväz poľovníckych ochranných združení na Slovensku, Bratislava, Jiráskova 3., címre. Előfordult az is, hogy a vadvédő egyesület megkapta a vadászgazda jelentését, azonban valami akadály miatt ez nem jelentette tovább a dolgot, és így nem történt semmi intézkedés. Még akkor is szükséges minden esetet jelenteni az Országos Szövetségnek, ha a likvidálás járásonként történik, mert az Országos Szövetség hosszú évek tapasztalatai alapján hathatósabban tudja az ilyen ügyet elintézni. Most, amikor megkezdődött az őzbak vadászata, vigyáznunk kell, nehogy valami kárt tegyünk emberben, vagy állatban, mert ha a kár pénzértékben meg is térül, senki egészségét, esetleg életét többé visszaadni nem lehet. Mivel a biztosítási feltételeket legközelebb módosítják, ezekről csak később fogunk ismertető cikket közölni. Az újjbnnvai Vad Védő Egyesület versenvíelhívása A jó példák újabb és újabb egyesületet és társaságot serkent a szocialista versenyre. Ez késztette az újbányaiakat is, hogy versenyezzenek egymással. Az idei évzáró közgyűlésen az újbányái vadvédő egyesület felhívta minden vadásztársaság és klub figyelmét — amelyek hozzá tartoznak — hogy ez évben a következő akciókban versenyeznek egymással. 1. A vadásztársaságok és klubok tagjainak politikai szakoktatása. 2. A vadbeadás idejében való teljesítése. 3. A károsvad pusztítása. 4. A vadgereznák és bőröknek a felvásárló üzemhez való beszolgáltatása. A verseny értékelésére 1956. január elején kerül sor. A legjobb vadásztársaságokat, illetve klubokat megjutalmazzák. A versenyt felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére hirdették. Az 1955. évi kinoiógiai versenyek határideje A bratislavai kerületben: Június 12-én Szakolcán tanfolyam a vizsla oktatásáról és vezetéséről. Június 19-én Bazinban tanfolyam a vizsla oktatásáról és vezetéséről. Augusztus 21-én Malackán őszi vizslaverseny. Pozsonyban az összes ebfajták kerületi szemléje, Galántán őszi vizslaverseny. Szeptember 10. és 11-én Pöstyénben minősítési általános vizsgaversenyek. A besztercebányai kerületben: Június 5-én Ipolyságon tanfolyam a vizsla oktatásáról és vezetéséről. Június 5-én Brusznó-fürdőn tanfolyam a véreb oktatásáról és vezetéséről. Augusztus 7-én Besztercebányán az összes ebfajták szemléje. Augusztus 21-én Rimaszombatban őszi vizslaverseny. A kassai kerületben: Szeptember 4-én Kassán őszi vizslaverseny. Szeptember 18-án az összes ebfajták kerületi szemléje. A nyitrai kerületben: Június 12-én Kistapolcsányban tanfolyam a vérebek oktatásáról és vezetéséről. Szeptember 4-én Nyitrán az összes ebfajták kerületi szemléje. Szeptember 18-án Léván őszi vizsaverseny. Az eperjesi kerületben: Június Í2-én Eperjesen tanfolyam a vérebek oktatásáról és vezetéséről. Augusztus 21-én Eperjesen az öszszes ebfajták szemléje. Szeptember 25-én Nagymihályon őszi vizslaverseny. A tutajszerű etetőt rendszerint 20- cm átmérőjű fenyőgömbfából kéítik, melyre azután 15—20 cm vasg keresztgerendákra szerelik a felődeszkát, a tulajdonképpeni etetőt. !t azután beszórják földdel, avarl, hogy a fácán az eíeséget bátran fogyassza. Az etető azért készül tsor gömbfából és egy sor deszkáil, hogy míg az alsó rész a vízben kszik, addig a teteje, ahová az ďmet szórják, szárazon maradjon. fedődeszka helyett sűrű nádfonat, vagy gallyfa kévéket is alkalazhatunk. Az etetőt külön a földbe •rt négy, esetleg hat lábra kell ktetni 35—40 cm magasan, hogy károsvad ne találjon alatta búvó•lyet. Az ilyen lábakon álló etető ;m korhad el, mert elég szellős. A tutaj csak akkor sodródik tova, nikor a vízáradat a 35—40 cm maisságot eléri. Természetes az étéit ott helyezik el, ahol az áradat 3m erős és az etetőt erős dróttal, így drótkötéllel oda kötik a közeli ihoz úgy, hogy az ár mindig a fáit távolabbra sodorja. A kötél hosz:a lehet 10—12 méter, aszerint, miien magas szokott lenni a víz emeledése. A kötél, az etetőt távolodni és emelkedni engedi, ahogy az ár apad, vagy dagad. Sokan az első pillanatban megijednek az etető építésének költségétől, pedig ez elég olcsó, mert az ilyen helyeken a faanyag majdnem ingyen van. Azt a kis munkát, amivel az etető megépítése jár, néhány szorgalmas vadász, vagy vadászbarát brigádmunkával elvégezheti. Az etetés nagyön egyszerű. Elegendő hetenként kétszer megszórni eleséggel az etetőket. A fácánok, ha rászoknak, mindig kivárják a legközelebbi etetést. Az etetést nem szabad elhanyagolni еду-két hétig, mert akkor a vad más területre vándorol élelem után. Ha alkalmas helyen több tutajszeri'. etetőt létesítünk, a fácánok még áradások idején sem luigyják el a területet, mert az etetőkön élelmet, a fák ágain pedig védelmet találnak. Nagyobb veszély fenyegeti a fészekaljakat. Ezekkei bizony több munka mn. A tojásokat össze kell szedni és mesterségesen kiköltetni. Ezt a munkát azonban minden tavaszon tanácsos elvégezni, mert nagyon ritka év, amikor az ilyen területet nem önti el az ár. MÉHÉSZET A rajok befogása A rajok befogásánál vegyük figyelembe a következőket: 1. A rajnak, ha nagyobb fajta a kaptár, azt csak részben bocsássuk rendelkezésére. A kijárónyílást is megfelelően szűkítsük. 2. A raj befogására könnyű, fonott kast használjunk. A raj befogása után támasszuk fel az egyik oldalon, hogy a rajhoz tartozó szállongó méhek abba bejuthassanak. 3. A nap heve által felmelegedett kaptárban nem marad meg a raj; céltalan volna tehát ilyenbe telepíteni. De ha nem volna is felmelegedett a kaptár, illetve a kas, állítsuk fel úgy, hogy a nap bele ne süthessen, mert különben nem marad meg benne a raj. 4. Addig várjunk a raj befogásával, míg az lecsillapszik és szorosabb fürtbe húzódik; ekkor már bizonyosan köztük van az anya. 5. Sokáig ne késsünk a raj befogásával, mert ha kipihente magát és ráadásul még a nap is erősen melegíti: gyakran felkerekedik és megszökik. 6. A raj befogását kíméletesen végezzük. 7. Ha több rajt kell befognunk, azokkal kezdjük a dolgot, amelyekkel hamarabb végezhetünk. S hogy a későbbre hagyottak meg ne szökjenek; permetezzük meg őket vízzel. A napos helyen megszállottakat pedig árnyékoljuk be zöld ágakkal, vagy lepedőkkel. 8. Permetező esőben befoghatjuk a rajt; nagyobb eső, vagy zápor esetén azonban ne hirtelenkedjünk a dologgal; hanem takarjuk be kassal, vagy lepedővel, s esőt után nyugodtan befoghatjuk. 9. A rajnak azt a részét igyekezzünk befogni, ahol tömegesebben vannak és legcsendesebben viselkednek a méhek; mert az anya rendszerint ott van. A szétmaradozottak majd felkeresik, feltéve, hogy a kast a megtelepedő hely közelébe állítjuk. 10. Ha a raj befogása huzamosabb ideig tartana, hacsak lehetséges, fogjuk el és rekesszük be az anyát, nehogy elrepüljön; ha pedig nem találnánk az anyát, illetve, ha a raj igen nyudtalan volna, befogás előtt vízzel fecskendezzük meg. 11. A raj befogásához kefeseprú, füst és víz rendszerint elegendő. A magasan megszállott rajt némely esetben csigás pózna és horog segítségével könnyebb lesz befogni. 12. Csak addig hagyjuk a befogott rajt a megszállás közelében a rajfogókasban, amíg a szállongó méhek jobbára betakaródnak és nem hagyjuk ott estig, hogy ott megtálaljon s oda napokig visszajárjon, hanem azonnal elvisszük végleges helyére. Ha azonban az anya gyenge, öreg volna, fogjuk ki és a méheket üssük az anyakaptár elé és várjuk be a másodrajt. Ha a fa ágára települt a raj és elérhetjük, egyszerűen belerázzuk a rajfogó kasba. Ha magasabban és a külső ágon szállott meg, csigás póznát és horgot használjunk erre a célra. *■- ■ ‘ Ha a fa koronájának közepébe rakódott, létrával igyekezzünk hozzáférni. Ha a fa törzsére telpült, kössük föiéje a rajfogó-kast és alulról füstölve, hajtsuk fel a kasba, vagy alája kötött kendőbe, lepedőbe seperjük azt; de a seprést alulról felfelé való irányítással mintegy kanalazva végezzük. Ha sűrű bokorba, vagy tüskés kerítésba települt a raj, egy oldalon — megfelelő magasságban — nyitott aljával a méhcsomó felé fordítva, odaállítjuk a rajfogő-kast; az ellenkező oldalról pedig kíméletesen és parányi szünetekkel addig füstöljük, míg bevonul a kasba. Ha helyzeténél fogva semmiképpen sem sikerülne a raj befogása, keressünk ki valamelyik kaptárból egy nyílt fiaskeretet, lehetőleg olyat, mely egészen beépült és már megbámult, vagy megfeketedett a többszörös Hasítástól. Ezt az erős lépü fiaskeretet kössük fel egy póznára és nyújtsuk fel a már megtelepült raj közvetlen közelébe. A keret kiválasztásánál ne azt tekintsük, hogy mézes legyen, mert a tele gyomorral kiszállt méheket ilyenkor nem vonzza a méz, hanem annál inkább a nyílt fiasítás. Erre csakhamar áttelepül a raj; a póznával leeresztjük és befoghatjuk. Fekete Jenő, vásárúti méhész megállapítja, hogy mióta meleg e fordult az idő, a méhek szépen gyűjtenek. Az anya többszöri párzása (Zeitschrift für Bienenforschung 1955. 1.) Általános tanítás szerint az anya csak egyszer párzik. Az ondó a „magtarisznyában” gyűlik össze. Egyszeri párzás elég megtöltésére. Jó néhány megfigyelés volt ugyan többszöri párzásról is, de ezt kivételesnek tekintették. Az Amerikai Egyesült Államokban Roberts 12 évvel ezelőtt nagyarányú, sok anyára kiterjedő megfigyelése azt állapította meg, hogy az anyák többszöri párzása a petézés megkezdése előtt gyakori. A kaptárak kijáróját anyaráccsal védte, hogy az anya megfigyelés nélkül ne távozhassék. A rácsot csak a megfigyelő elhelyezkedése után távolították el. Az anya kiszállása után újra fölrakták, tehát az anya a figyelmet nem kerülhette el hazatél tekor. A párzást a potroh végéből kiálló kiszakadt pérzószerv bizonyítja. Az anyák nagyobb része kétszer párzott. Nemrég Alber, Jordan és Ruttner újra megvizsgálta ezt a kérdést egy Szicília közelében fekvő szigeten, Volcanon. Sem ott, sem a környéken nem volt más család a kísérleteiken kívül. A kísérlet azért fontos, mert több méhfajtára is kiterjedt. Arra lehet ugyanis gondolni, hogy az anyák viselkedése fajták szerint különféle. A Volcanon megfigyelt fajták: északi, krajnai és ciprusi. A módszer lényegében az amerikaival egyezett. 140 anyáEa terjeszkedtek ki. A meglepő eredmény szerint alkalmas meleg időben szinte minden anya hajlamos többszörös párzásra. Leggyakoribb a kétszeri párzás, de háromszori, négyszeri, sőt egy ízben ötszöri párzást is észleltek, mindig csak a petézés megkezdése előtt. Ha az időjárás az első párzás után kedvezőtlen, vagy nincs elég here, az anya átrepülései sikertelenek, az anyáknak kb. fele rövidebb-hosszabb várakozás után petézni kezd. Az anyák nagy része hoszszú várakozás után is folytatja az átrepfjéseket, két párzás közt 24 napot is megfigyeltek. A többször párzott anyák igen hamar petézni kezdtek, átlag 14 órával az utolsó párzástől, vagy utolsó kirepüléstöl. Mind a három méh fajta hajlamos volt a többszöri párzásra. Arra lehetne gondolni, hogy az első párzás nem hatásos, azért ismétlődik. A kísérletezők megcáfolták ezt. A különféle fajtájú heréket nem ugyanazon a napon bocsátották ki a kaptárból, Az anyák tehát naponként más-más fajú herékkel találkoztak. Az utódok elárulták, hogy a többször párzott anyák ivadéka valamennyi here bélyegét magán viseli. Különösen feltűnő volt ez egy kétszer párzott krajnai anya utódain: egy részük krajnai, más részük krajnaival kevert ciprusi volt, a heréknek megfelelően.
