Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-16 / 3. szám

Féldismves 5 1955. január Тб. A garamsallói szövetkezetben nem tudják hogy; Az alapszabályok az EFSz sérthetetlen törvénye A garamsallói egységes földműves­szövetkezet megalapítása óta négy év telt el. A közös gazdaság 807 hektár­nyi területét 120 tag műveli. Azaz, hogy művelnék, ha az alapszabályzat szerint gazdálkodnának. A szövetke­zeti alapszabályzat harmadik cikkelye ígv hangzik „egyéni megművelés céljából ház­táji gazdaság marad, amelynek ki­terjedése legfeljebb fél hektár le­het, beleszámítva a kerteket, vagy gyümölcsösöket is“. Ügylátszik, hogy a garamsallói szövet­kezet tagjai és vezetői nem ismerik a? alapszabályzatot. Ezt bizonyítja az Is, hogy ha van is valamelyik tagnak fél hektárt kitevő kertje, szőlője ak­kor is megkapta a szövetkezetből a fél hektárt. Ennek aztán az lett az eredménye hogy kapáláskor meg szé­nagyűjtéskor csak néhány ember dol­gozott a közösben mintha az nem az ő feladatuk lett volna. A szövetkezet vezetősége a múlt év elején határozatot hozott amely sze­rint pontosan leellenőrzi a tagok föld­területeit. hogy senkinek se legyen fél hektárnál nagyobb kiterjedésű háztái: földje De a határozat határozat ma­radt. Ezt mutatja Fejes Gizella szö­vetkezeti tag esete is. aki még most is két hektár földet művel háztáji gazdaságában. E mellett elhanyagolja a szövetkezetben reáháruló közös munkát. Mészáros János szövetkezet' tagnak pedig a szövetkezetből kapott fél hektár háztáji földön kívül még ugyanannyi szőlője is van. Érthető hogy az ilyen ,ex“ tagoknak nem számít, dolgoznak-e a szövetkezetben vagy nem. Nekik mindegy mennyi a szövetkezetben a munkaegység érté­ke, lesz-e osztalék, vagy sem. Pedig tudniok kellene, • hogy jólétük csakis a közös gazdálkodásból eredhet. Az alapszabályok megszegése más szakaszon is megboszulta magát A munkaegység tervezett értéke az el­múlt évbei 15 korona volt. Ennek felét előlegben kapta a tagság egé­szen augusztus végéig. Akkor aztán megállt a tudomány. A hiányos mun­kaszervezés, amely együttjár az alao­­szabályok megszegésével, komoly pénzhiányban jutott kifejezésre. A szövetkezet folyószámláján nem -olt egy korona sem. Két hónapig nem is kaptak előleget a szövetkezet tagjai Októberben aztán ismét kaptak, de már csak 6 koronát munkaegységen­ként. Ha a szövetkezeti alapszabályzat könyvecskéje törvénykönyv lett volna a garamsallói EFSz tagjai számára akkor ezt elkerülhették volna A munkaegység értékének csökke­nésével a munkafegyelem is megla­zult. Ez különösen a terménybetaka­­rításnál mutatkozott meg. A szövet­kezetnek 17 hektáron rizstelepe van, melynek termését; kombájnnal akarták learatni. Csakhogy a lágy. süppedős talaj nem bírta meg a gépóriást Nem maradt más hátra, minthogy kézi ara­táshoz folyamodjanak. A rizsparcellák területéből minden tag egyenlő részt kapott. De az aratás sehogy sem ment. Még decemberben sem fejezték be a rizs aratását. A cséplésre is csak ebben a hónapban került sor. Itt is­mét rá kell mutatni az alapszabályok 20 cikkelyére, mely szerint „ ... ha a szövetkezeti tag elha­nyagolja a szövetkezeti munkát, a vezetőség a házi munkarend Mag­ján a taggyűlés színe előtt figyel­meztetésben, vagy dorgálásban ré­szesítheti, továbbá 1—5-ig terjedő munkaegység levonásával sújthat ja“. Az ilyen fegyelmi eljárásokról, nem is tudnak a garamsallói szövetkezetben A szövetkezet pénzügyi terve sem volt reális az elmúlt évben. Annyi sertéshúst és egyéb terményt tervez­tek beadásra, amit a szövetkezet kép­telen volt teljesíteni. Világos, hogy ennek a hiányosságnak a gyökere is az alapszabályok megszegésében van. A szövetkezeti alapszabályzat 5 cik­kelye értelmében „ . egy szövetke­zeti család egy tehenet tarthat”. Ga­­ramsallón több szövetkezeti családnál viszont a megengedettnél jóval több állatot tartanak Azért tartozik a szö­vetkezet 155 mázsa sertéshússal, 20 százalék marhahússal és 50 százalék tejjel a közellátásnak Ha ezen termé­kek pénzértékét kiszámítjuk világos­sá válik hogy miért csökkent a mun­kaegység értéke és miért nincs ténze a szövetkezetnek A gabona beadását 112 százalékra teljesítették, ezt viszont a tagság sínylette meg A kötelező beadás után megmaradt ugyan a tervezett termé­szetbeni járandóság de nem kerülhe­tett a tagok kamrájába Az augusz tusig ledolgozott munkaegységekre megkapták ugyan a tervezett gabona­­mennyiséget de a többit kénytelenek voltak eladni hogy legyen miből fi­zetni legalább a 6 korona előleget Ezzel a utolsó pénzforrásuk is kime­rült Igen rosszul állt a szövetkezet „szénája”, amikor újabb 100 ezer ko­ronával terhelték meg a gazriasagilag gyönge alapon nyugvó szövetkezetei Szarvasmarhákat vásároltak. mivel nem volt meg a tervezett állatállo­mány A kölcsön útján vásárolt tehe­nek többsége alig 1—2 liter tejet ad naponta. A vásárlást a szövetkezet elnöke és a járási zooteehnikus haj­totta végre. Egyéni vállalkozás voh ez. a közösség rovásara Ez pedig nem más. mint a szövetkezeti demokrácia durva m»gsértése A növénytermesztésben három cso­port dolgozik a csoportvezetők azon­ban nem járnak elől jő példával és így nem tudják megkö"etelni a tag­ságtól a munkafegyelmet A tagság a vezetők a vezetők pedig a tagság „fekete" pontjait takarják Közös, de megvetendő megállapodás ez a becsü­letes szövetkezeti tagok rovására. A csoportvezetőknek példaképpen szol­gálhat Bálint János, aki egyben a szö­vetkezet agronőmusa is. A növényter­mesztőben elért eredmények nagyban neki is köszönhetők. 1951-ben 36, ta­valy pedig már 55 vagon gabonája termett a szövetkezetnek Garamsallő határában nincsenek elsőrendű földek de azért a múlt évben a szövetkezet földjein már 19 mázsa búza termett hektáronként. A hároméves fejlődés, terv szerint, — amelyet a múlt héten hagyott jővá a járási nemzeti bizott­ság — 1957-ben 24 mázsa lesz a búza hektárhozama. Ennek elérésére meg is'van minden lehetőség. Tavaly ősz­szel sűrűsorosan vetették el a gabo­­naneműeket. Ezzel hozzájárultak a bő termés egyik feltételének biztosításá­hoz. Ha tehát a növénytermesztésben lehet eredményeket elérni, akkor le­het az állattenyésztésben is. Ahhoz csak az kellene, hogy olyan, emberek vegyék át a vezetést, akik a szövet­kezet legjobb dolgozói akiknek szív­ügye a közös gazdálkodás és a szö­vetkezeti gazdaságban látják boldogu­lásuk egyedüli útját. Ha a szövetkezetben előforduló hiá­nyosságokat közös nevezőre hoznánk ez jönne ki: nincsenek betartva az alapszabályok Nincs önkéntes fegye­lem a szövetkezeti tagok között Min­denki saját kénye-kedve szerint cse­lekszik Nincs, aki felelősségre vonná az alapszabály ellen vétőket Továbbá nagy hiba az, hogy uralkodik az egyenlösdi Formailag létezik ugyan termelékenység szerinti jutalmazás de valóságban nincs Van ellenőrző ! bizottság is. de annak elnöke — Ki I rsindi Lajos mindenhol dolgozik csaá ] éppen a szövetkezetben nem. Tavaly télen alig dolgozott le egy-két mun­kaegységet. mert falusi disznótorok idején igen szívesen végzi a házi­hentes írigylésreméltó teendőit Sze­rinte ez sokkal többet hoz a konyhá­ra A gabonát és a fél hektárt viszonl úgy megkapja mint a föbbi tagok. Ez úgy a vezetőség mint a tagság hibá­ja. hogv az ilyen komoly hiányosságok felett egyszerűen szemethunvnak A garamsallói szövetkezet jő ered­ményei eltörpülnek a hiányosságok mellett Az alapszabályzat minden egyes pontjának betartására kel! ne­velni a szövetkezeti tagokat A tervek kidolgozásánál pedig figyelembe kel1 venni, hogy mire képes a szövetkezei és mire nem. Szükséges hogy a pénz­ügyi terv termékekkel, a munkaegy­ség értéke pedig jólvégzett munkával legyen alátámasztva Sérthetetlen tör­vénynek keli tekinteni az .alapszabály­zat minden egyes pontját. Mert a szövetkezetben előforduló hibákért nemcsak a vezetőség, hanem a tagság j is felelős. A szövetkezet tagjai készülnek az évzáró gyűlésre, amelyet az elkövet­kező hetekben tartanak meg. Az eh­hez tartozó örömök viszont elmarad­nak. mert ez lesz a negyedik- zárszá­madás, amikor nem osztanak semmit Ez legjobban érinti Facona Lajost Erdős Józsefet és a többi becsületre szövetkezeti dolgozót, akik szívvel lélekkel végzik feladataikat és a szö­vetkezeti javakból élnek. Ha a veze­tőség a tagsággal karöltve eltávolítja a hiányosságokat és helyes mederbe tereli a szövetkezeti gazdálkodás me­netét, akkor ez az év biztosan kedve­zőbb zárszámadással végződik Tamás V. ★ ★ ★ Nádszeg kultúrmunkásai! Tovább a megtalált helyes úton ÉV UTOLSÓ ESTJE, zimankós, holdvilágos Szilveszter-est volt. Az „EGYETÉRTÉS” mozi terme szokatlanul gyorsan, szinte percek alatt megtelt közönséggel. A sok ki­váncsi nézi! ezúttal nem filmet, ha­nem színelőadást akart látni. Mert bizony e nagy községben szinte cse­megének számít a színdarab. Ezért van hát e nagy érdeklődés? Az okát kutatva rájöttünk, hogy a község lakossága — kivéve a film­éi «adásokat — ritkán olthatja kul­­túrszomját. Megnövekedett kultúrigé­­nye távolról sincs kielégítve. A község tanítóinak egy része, to­vábbá a HNB mellett működő n’ibi­­zottság és az ifjúsági szervezet veze­tni végre felismerték e nagv hiányos­ságot. Meghánvták-vetették a dol­got. . . Az eredmény az lett, hogy nemcsak határozatot hoztak, hanem nyomban hozzáláttak a szervező mun­kához. Kisebb-nagyobb nehézségekkel megküzdve szereplőket toboroztak az ifjúság és az idősebbek soraiból. Utá­na hozzáláttak Ján Hollý, neves szlo­vák színműíró „Kubo” című darab­jának betanulásához. . ... AZ ELŐADÁS KEZDETÉT sürgető második taps után szétnyílt a bordó-piros színű függöny. Kelle­mes benyomást keltő kép tárult sze­münk elé: falusi fonóház. Öt fonó­­lánv víg tere-fere mellett fonogatott majd nótába kezdett­„Erdő. erdő. erdő. marosszéki kerek erdő Madár lakik benne, madár lakja tizenkettő. . . ” Az éneklésbe, s a fonásba elmé­lyedt lányokhoz besomfordált öt pa­rasztfiú. A fiatalok incsei kedését, cí­­vódását Dóra cigányasszony zavarta meg. A fonó egyik sarkába húzódva jósló kártyáit szedegette elő. A ci­gányasszony szerepét mindvégig szel­lemesen. jól alakította Sághy Erzsé­bet elárusítónö. Alakító képességéről már több ízben meggyőződhetett a nézőközönség. Ezúttal sem okozott csalódást. Bebizonyított^, hogy nem­csak jó családanya, hanem jó kultúr­­munkás is. A gazdag özvegy szerepében Győry Emma nyújtott hivatásos színészhez hasonló, szép teljesítményt. Ez a megérdemelt siket ösztönözze további jó kultúrmunkára. Tapasztalatait ad­ja át a fiatalabb szereplőknek ts. Különösen a sallagoktól mentes iga­zi szerepátélésre és alakításra buz­dítsa őket. JÓL MEGÁLLTA HELYÉT Palkó Annus menyasszony szerepében Po­gány Irén tanítónő. Nem mondhatjuk el ugyanazt a vőlegényről, akit Nagy Feri mintázott meg. Nagy Fen sze­replésében a hiba ott csúszott be á szerepkiosztásnál. Nagy Feriben meg vannak a képességek — ez vitán felül álló — de az élethíí ábrázoláshoz még messze áll. Több “letérőt, na­gyobb bátorságot kellett volna bele vinnie játékába. Más szerep alakítá­sában többet nyújtott volna. Egy-két hamis póztol eltekintve Nyilfa Lajos nyújtotta a fiúk közül a legtöbbet. A minden hájjal meg­kent Lovecký alattomosságát, szeszé­lyeit, öntetszelgését jól megrajzolta. Sárkány Lőrinc „Kubo” alakításá­val tehetséget árult el. Ezt azonban tovább kell csiszolnia, hogy színi játékával még jóizűbb mosolyt va­rázsoljon a nézők arcára, mulattassa, nevelje éppen a kultúrán keresztül dolgozó társait. A többi szereplő is tudásához, rá­termettségéhez képest hozzájárult a darab sikeréhez. A további fellépé­seknél arra törekedjenek, hogy még­­iobb alakítást nyújtsanak. Ha ma­gukkal szemben ilyen követeléseket támasztanak, az eredmény nem ma­rad el. Az igazi, művészi ábrázolás elsajátítása nem könnyű feladat. Eh­hez állhatatos tanulásra van szükség. DICSÉRET ILLETI a szerepeket betanító Kertész Edit tanítónő és Szépe Mária rendező, időt, fáradsá­got nem ismerő, türelmes munkáját Egyet azonban , meg kell monda­nunk: a női szereplők ruháinak vá­sárlásánál mellé fogtak a dolognak. Az ilyen ügyben bátran fordulja­nak tanácséit a CSEMADOK köz-, ponti titkárságának népművészeti osz­tályához. Készséggel nyújt felvilágo­sítást. így elkerülhetik a felesleges pénzkiadót. Ci/Wi/WWVWN/VA/MVWWWWNA/VVWVWWW^TWWVVWWWVWVVV/VW-(E)édapj a sátorban lakott.., Dédapja még sátorban lakott, Pogánvként köszöntvp a .napot. Éhezett sokszor, a könnye gyűlt. Száraz fáján búsan hegedült. Jó falatot nagyritkán evett, Faiuvégén vályogot vetett. Néha talán lovat is kötött. Lopott tanyán ... két falu között. S azután jött csendőr és deres, Siralomházban utolsó leves ... Városokban rikkancs kiabált: — Felhúzták a lókötő cigányt! De nézzük most a dédunokát. Az izmos, szép, kiművelt cigányt. Cukorgyárban dolgozik velem, Cstidanagy géppel. Diószegen. A gépet, könyvet megszerette Nagyot változott az élete ... Nevet, villog hófehér foga, Ilyen boldog nem volt még soha. Tóth Gyula, Vágfarkasd. Maratos bácsi, meg a pálinka KOVÁCS ISTVÁN A lig negyven éve élt falunkban * Marajos bácsi, aki nagyon, de nagyon szeretett a kocsmába járni. Szegény felesége sokszor panaszolta sírva a szomszédoknak, hogy az ura mindenüket elissza. Sokszor nem ma­rad a. háznál egy krajcáruk sem, s ha ez így megy tovább, nem is tud­ja mi lesz velük. Fülébe jutott ez a hír Marajos bá­csi közeli rokonának. Mecz Pistának, aki serdülő fiú létére sok komédiás viccet vitt véghez barátjával, Kazimír Pistával. Egy este a két Pistának beszélge­tés közben különös ötlete támadt. — Mit szólnál hozzá koma. — csen­dül fel Mecz Pista érces hangja — ha megviccelnénk az öreg Marajost. — Igen ám. de hogyan, mikor most is a kocsmába kornyadózik? — Annál könnyebben. Várj csak, maid megutálja az öreg a pálinkát. Ezzel Mecz Pista kifordult a szo­bából. bement a kamrába, amikor visszatért barátjának szeme-szája tátva maradt. A fehér lepedőt még­­csak megértette volna De vajon mit akar barátja a disznóhólyagqall — Hallod-e, minek az az izé? — Sohse törődj vele. maid meglá­tod. Ezzel egypár kukoricaszemet csúsz­tatott az üres hólyagba s azt Kazimir kezébe nyomta. — A te feladatod csak az lesz, hogy rázzad a hólyagot hogy még a kutyák is szűküljenek zajától. No, de gyerünk. Míg itt vitázunk, az öreg hazakotródhat s vége a móká­nak. Aí idő már este felé járt fisz kö­­герщ lévén, sötétség borult a falura. Az eső már negyedik napja szemer­kélt. Az utcákat pedig térdigérö sár borította. Ha a járókelfl azt akarta, hog-'< cipőjébe ne felülről csurogjon a víz. az út oldalán a drótkerítésbe kellett kapaszkodnia. arajos bácsi már kitudja há­nyadik decit húzta magába s csak nehezen szánta rá magát a ha­zamenésre. A két barát türelmetle­nül várta a templom kerítéséhez la­pulva az öreg hazatértét. Egyszerre csak messziről észrevették, hogy bi­zony Marajos az út mindkét oldalán jön hazafelé. Nagy hangon nótázott. hogy „Piros bort ittam az este” — befejezni azonban nem tudta, mert ahogy odajutott, hogy „a lábamon alig alig állok” olyat látott kibújni a templomkerítés mögül, amitől tor­kára fagyott a hang. Csak állt és bámult nyilván azt hitte, hogy kép­zelődik. De mikor a fehér szörny le­iéje közeledett és hallotta a csontjait is zörögni (a hólyagban zörgő kuko­­rícaszemek), hát bizony inába szállt a bátorsága s futásnak eredt. Nem Ml nézett sarat, pocsolyát, amerre a leg­rövidebb volt, arra szaladt. Pár lé­pés után visszatekintett s mikor lát­ta, hogy nem jön utána senki, lép­teit leiassította. Morfondírozni kez­dett magában: Soha többé nem jövök a kocsmából ilyen későn haza, nem bizony. Most megint egy kissé gyengének érezte magát s azért a kerítéshez lé­pett hogy abba belekapaszkodva ha­zaballag. Az öreg Korcsmáros Kala­pos Józsi bácsi fahídján kocogott ép­pen keresztül, amikor a kabátja be­leakadt valamibe. Nagy lendítéssel akart megszabadulni a kényszerhely­zetből. de sehogysem sikerült. Ekkor hátranéz s uramfi a „hálál” állt me­gint mellette s azt is érezte, hogy a kabátját . is egyre csak húzza maga leié. Valóban úgy is volt, ahogy az öreg látta, mert a két jó cimbora megkerülve az utat, elébejutott a hídnak s ott várta be Marajost. — Koma! Koma! Ha Istent ismersz gyere! — kiáltotta, s mivel lábai elvesztették a talajt, elvágódott a la­tyakban. egyre a Józsi komát hívo­gatva. Egyszerre csak megszólal a „szörny”: — Fogsz még pálinkát inni... no meg verni a feleségedet? — Az öreg csak hebegett majd dadogva csak ennyit tudott mondani: t-ö-b-b-e-t s-o-h-a. Ekkor azt érezte, hogy a kabátja megszabadul a vasmarokból, nem sokat teketóriázott, hanem us­­gyi neki hazafutott. . . /I/J ultak az évek. Marajos bácsi­lV1 bál higgadt ember lett. A kocs­ma felé még csak nem is nézett. Ha arra vezetett az útja, még a fejét is elfordította. A feleségét sem ütötte meg többé, szép egyetértésben élték le öreg napjaikat. Egy napon — vagy tízévre az emlékezetes esti találko­zásra — megbetegedett Marajos bá­csi. Súlyossá vált az eset, bizony már a haláláról beszélgettek. A két Pis­tának sehogysem tért a lelkiismere­tébe hogy az öreg úgy költözzön el az árny ék vü ágból, haqy meg ne tud­ja a nagy titok mióságát. El is láto­gattak. elbeszélgettek az öreggel s egyszerre csak kirukkoltak azzal, hogy a fehér szörny senki más nem volt, mint a Mecz Pista, meg a ba­rátja. Az öreg felült az ágyban és hosz­­szan elgondolkozott. Egyszercsak vil­lámgyorsan felkapta az ágya mellett levő patkóscsizmáját és oly erővel dobta a két jóbarát felé, hogy ha azok nem kapják válluk közé fejüket., bizony még súlyosabb bántódásuk is esik. Ez volt az öreg Marajos bácsi éle­tének utolsó érdekessége, mert utána nemsokára meghalt. KALAPOS JÓZSEF Falu a városért A karácsonvelőtti napokban teher­gépkocsi állt meg az építésügyi megbi­­zotti hivatal épülete előtt. Az autó­ról nehéz, telt zsákokat cipeltek az épületbe. A csilizradványi EFSZ rizst hozott védnökségi üzemük dolgozói­nak. amit jutányos áron eladtak ne­kik. Segítenek egymáson ahogy tud­nak. s ezzel is egybeforr, megszilár­dul a város és a falu dolgozóinak kapcsolata. A csilizradványiak 20 hektáron ter­meltek rizst. Király István és Király Antal rizskezelők becsületes munká­ja nyomán 42 métermázsa rizst ta­karítottak be hektáronként. A bea­dás teljesítése után a felesleget sza­bad áron értékesítették. Ez jól jött a szövetkezetnek, mert az árvíz kö­vetkeztében keletkezett károkat a gazdag rizstermés némileg kárpótolta. Ez évben még nagyobb gondot for­dítanak a rizstermelésre, mert ahogy bebizonyosodott, nagyon megéri.:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents