Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-22 / 21. szám

12 földműves Í955. május 2*. A Szovjetunió tevékenyen harcol a béke megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért A varsói értekezlet záróközleményéről . . . ★ тАг ★ 1955. május 11-től 14-ig tartották meg Varsóban až európai államoknak — az Albán Népköztársaságnak, a Bolgár Népköztársaságnak, a Csehszlovák Köztársa­ságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Magyar Nép­­köztársaságnak, a Német Demokratikus Köztársaság­nak, a Román Népköztársaságnak és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségének — az európai béke és biztonság , biztosítása érdekében összehívott máso­dik értekezletét. Az értekezleten megfigyelőként részt vett a Kínai Népköztársaság képviselője is. A varsói értekezlet részvevői mindenre kiterjedően megtárgyalták a nemzetközi helyzetben a párizsi há­borús egyezmények ratifikálásával előállott változáso­kat és megállapították, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása növeli az új háború veszélyét és fenyegeti a békeszerető államok nemzeti biztonságát, mert ezek az egyezmények a Nyugateurópai Unió képében az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével új katonai csoportosulást alakítanak és előírják Nyu­gat-Németország felvételét az északatlanti tömbbe. Az értekezleten részvevő államok elhatározták, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket biztonsá­guk biztosítására és az európai béke fenntartására. Evégett a varsói értekezleten részvevő államok megkötötték a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az értekezleten határozatot fogadtak el arról, hogy a szerződést aláíró államok megalakítják fegyveres erőiknek közös parancsnokságát. Az értekezlet a béke, a demokrácia és a szocia­lizmus táborához tartozó testvéri népek szívélyes ba­rátságát és együttműködését kifejező teljes egyetértés légkörében folyt le. A tanácskozáson nyilatkozatot tett Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet kül­döttség vezetője. '* ★ ★ IV. A. Bulganyin nyilatkozata az európai béke biztosításáról — Ä szovjet külpolitika változatlan elve — mondotta Bulganyin — a kü­lönböző társadalmi rendszerek egy­más mellett élésének lenini elve. A szovjet kormány védelmezi ezt až el­vet, hogy až emberiséget megmentse a háború borzalmaitól és csapásaitól, s a népeknek biztosítsa a békét és a nyugalmat. A Szovjetunió tevékenyen harcol a béke megszilárdításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért, s helyesli más országok kormányai­nak minden ez irányú lépését. Számolnunk kell azzal a ténnyel — folytatta Bulganyin —, hogy a párizsi egyezményeket ratifikálták, s ezek az egyezmények érvénybe lépnek. A ra­tifikálás eredményeképpen a nyugat­német militaristák és revanzsiszták lehetőséget kaptak, hogy hozzálássa­nak egy állandó hadsereg nyílt meg­alakításához, s ellássák ezt a hadse­reget minden modern fegyverfajtával, még atom-, vegyi- és baktériumfegy­verrel is. — A Szovjetunió — folytatta Bul­ganyin — határozottan és következe­tesen ellenezte és ellenzi Nyugat- Németország újrafelfegyverzését. Ami­kor a párizsi egyeimények ratifikálá­sa ellen harcoltunk, úgy véltük, mint ahogy most is úgy véljük, hogy Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzése és a nyugatnémet államnak az Észak­atlanti Szövetségbe való felvétele a legfőbb akadálya, hogy békés és de­mokratikus alapokon helyreálljon Né­metország nemzeti egysége. Hívei voltunk és hívei leszünk annak, hogy až egységes Németország szabad, bé­keszerető és demokratikus államként újjászülessen. A Szovjetuniónak a né­met kérdésben folytatott politikája ezután is ezekből az alapelvekbő! fog kiindulni. A Szovjetunió kormánya rendület­lenül törekszik a béke megszilárdítá­sára és a nemzetközi feszültség eny­hítésére, s ezentúl is mindent meg­tesz, hogy megegyezést érjen el az atomfegyver eltiltásának a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének és az új háborús veszedelem elhárí­tásának kérdésében. Valamennyien megegyeztünk abban — folytatta Bulganyin —, hogy az államaink biztonságát a nyugati ha­talmak támadó cselekedetei következ­tében fokozatosan fenyegető veszede­lem megköveteli, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket, s további, intézke­déseket tegyünk békeszerető orszá­gaink védelmi képességének megszi­lárdítása végett. Ezeket a célokat kell szolgálnia a barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segélynyújtási szer­ződésnek is, amelyek megkötésére itt összegyűltünk. Bulganyin kijelentette, hogy a nyolc állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésé­nek megkötése a készülő támadás visszaverése, az európai béke és biz­tonság megóvása céljából megteremti a békeszerető államok egyesült ak­cióinak megingathatatlan alapját. A Szovjetunió kormányának szilárd meggyőződése hogy ennek a tanács­kozásnak a határozatai megteremtik a béke, a demokrácia és a szocializ­mus táborához tartozó összes orszá­gok biztonságának biztos alapját. Ta­nácskozásunk egyszersmind mind Eu­rópa, mind a világ békéje és bizton­sága megszilárdításával kapcsolatos feladatok megoldásának fontos állo­mása. + ★ * I. SZ. KONYEV marsall a varsói értekezleten részt vett államok közös fegyveres erőinek főparancsnoka. Közlemény a közös parancsnokság megteremtéséről Az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés értelmé­ben a szerződésben részvevői államok határozatot hoztak a fegyveres erők közös parancsnokságának megterem­téséről. A határozat előírja, hogy a szerző­désben részvevő államok védelmi ké­pességének megszilárdítására és közös fegyveres erőinek megszervezésére vonatkozó általános kérdések megvi­tatására a politikai tanácskozó bi­zottság illetékes, amely megfelelő ha­tározatokat hoz majd. A szerződést aláíró államok által kiállított közös fegyveres erők főpa­rancsnokává I. Sz. Konyevet, a Szov­jetunió marsallját nevezték ki. A közös fegyveres erők főparancs­nokának helyetteseivé a szerződésben részvevő államok honvédelmi minisz­tereit, vagy más katonai vezetőit ne­vezik ki, akiket megbíznak a szerző­désben részvevő egyes államok által a közös fegyveres erők rendelkezésé­re bocsátott fegyveres erők parancs­nokságával. A Német Demokratikus Köztársaság részvételét a közös parancsnokság fegyveres erőire vonatkozó intézke­désekben később tárgyalják meg. A közös fegyveres erők főparancs­noka mellett felállítják a szerződésben részvevő államok közös fegyveres erőinek törzskarát, amely magában foglalja a szerződésben részvevő ál­lamok vezérkarának állandó képvise­lőit. A parancsnokság székhelye Moszk­va. A közös fegyveres erők elhelyezése a szerződésben részvevő államok te­rületén, az említett államok közötti megegyezés szerint, a kölcsönös vé­delem szükségleteinek megfelelően történik majd. Három világra szóló szovjet kezdeményezés Ha a közelmúlt napok nemzetközi eseményeit vesszük figyelembe, három sarkpontja volt: a varsói értekezlet, a bécsi megállapodás és a leszerelési javaslat. E három esemény különböző meg­jelenési formája a békés együttélés lenini politikájának. A maga helyén mindegyiknek megvannak a maga sa­játos céljai, feladatai, de ezen túl­menően mély, közös kapcsolat fűzi őket egybe. A legközvetlenebb ilyen közös kapcsolat: a kollektív biztonság nagy eszméje! Hogyan szolgálta a kollektív biztonság eszméjét a varsói szerződés ? Mindenekelőtt úgy, hogy a Szovjet­unióval az élen Európa 8 békeszerető országának kézfogásával barátsági együttműködési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződéseinek megkötésével közös katonai parancsnokságuk meg­alakításával gátat emelt a legsúlyo­sabb veszély ellen, mely Európa né­pének békéjét, biztonságát fenyegeti. Ebben a helyzetben a béketábor országai nem engedhették meg, hogy az események menete váratlanul érje őket. A varsói értekezleten megkötött egyezmények — amelyek mellett tel­jes súlyával ott áll a hatalmas Kínai Népköztársaság is — megvédelmezik a szocializmus és demokrácia orszá­gainak biztonságát, jövőjét és békés munkáját. Még szorosabb testvéri szövetségbe tömörítik „a háborút egyformán gyűlölő és a békét egy­formán értékelő” államokat. Többszö­rösen növelik a béketábor országainak védelmi képességét, megteremtik a legkedvezőbb védelmi feltételeket a támadásra feltüzelt Wehrmacht eset­leges rohamával szemben. A Varsóban megkötött egyezmé­nyek a legteljesebb mértékben meg­• felelnek népünk érdekeinek. A varsói tanácskozáson való részvételünkkel is bizonyságot tettünk amellett, hogy az emberi haladás élcsapatában menete­lünk, s ismerjük felelősségünket Eu­rópa és saját országunk sorsának irá­nyításában. A varsói tanácskozás nemcsak le­zárt egy szakaszt a nemzetközi po­litikában, de emellett kezdete is a küzdelem egy új szakaszának. S en­nek az új szakasznak a feladata már nemcsak a mi biztonságunk — ha­nem az összes európai népek bizton­ságának kiharcolása. Ennek a politi­kai célkitűzésnek gyakorlati megva­lósítását nyújtotta Varsó akkor, ami­kor az ott megkötött szerződéseket alárendelte az európai kollektív biz­tonság gondolatának: amikor kijelen­tette, hogy a varsói szerződésekhez bármely más állam csatlakozhat, s hogy a nyolc állam szerződése egy összeurópai kollektív biztonsági szer­ződés érvénybelépésének pillanatában elveszti hatályát. Az osztrák államszerződés megkötése új lehetőségeket teremt Az osztrák államszerződés megkö­tése, — mely május 15-én Becsben megtörtént — fájdalmas vereséget jelent az új háború szítóinak, s ugyanakkor világraszóló sikere a Szov­jetunió békepolitikájának és diplo­máciájának. A Szovjetunió az európai feszültség jelenlegi állapotában is ki tudta dolgozni és diadalra tudta vinni a szerződés megkötésének módoza­tait. Az erőpolitika híveinek — a háborús uszítóknak — olyan Ausztria kellett volna, amelynek nyugati része felvo­nulási terület és „alpesi erődítmény" az Atlanti Szövetség háborús rend­szerében. Ez a terv meghiúsult, s a független, semleges Ausztria feltáma­dása önmagában , véve is hozzájárul az európai béke megszilárdításához. Az osztrák államszerződés megkö­tése azonban olyan esemény, amelyet nem lehet „önmagában" nézni: íz is a legszorosabb kapcsolatban van a kollektív biztonság eszméjével. Erre utalt Bulganyin elvtárs, amikor Auszt­riáról beszélve azt mondotta, hogy a független, semleges Ausztria megszü­letése jelzi: „nagy lehetőségei vannak az államok közötti együttműködés fejlesztésének, függetlenül társadalmi rendjüktől. Arról van szó, hogy a je­lenlegi európai helyzetben minden olyan lépés amely távolodik a támadó tömböktől — egyben közeledés a kol­lektív biztonsági rendszer elveinek irányába! A leszerelési javaslat az összes nem­zetközi kérdések megoldásának fő akadályához nyúl Közvetlenül a varsói értekezlet megnyitása előtt a szovjet kormány javaslatot terjesztett az ENSZ le­szerelési albizottsága elé a fegyver­zet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról, az új háború veszélyének elhárításáról Részleteiben is új és nagyszerű kezdeményezéseket tár ez a javaslat a világ színe elé. Hiszen lépésről lépésre, szinte felrajzolja, hogyan lehet 1957 végéig, tehát alig két és fél év alatt széleskörű lesze­relési programot végrehajtani, elosz­latni a népek feje felől az atomhábo­rú fenyegetését. Ebben az új, szovjet kezdeményezésben az a különösen nagyszerű és felemelő, hogy az ösz­­szes nemzetközi kérdések megoldásá­nak fő akadályához nyúl. s ezt akar­ja kimozdítani az útból: „A megol­datlan európai, valamint ázsiai kér­dések rendezését gátló fő ok az ál­lamok közötti szükséges bizalom hiá­nya. Ez vonatkozik mindenekelőtt a nagyhatalmak kölcsönös viszonyára. A nagyhatalmakra hárul a fő felelősség az egyetemes béke és a népek biz­tonsága fenntartásáért.” A szovjet ja­vaslat ezért a nemzetek — mindenek­előtt a nagyhatalmak — közötti köl­csönös bizalom helyreállítását köve­teli és pontról pontra megmondja: mit kell tenni, hogy ez a bizalom helyreálljon. A szovjet-osztrák megbeszélések sikere politikai erjedést váltott ki Nyugat-Németországban Azt mondják, amikor Dulles ame­rikai külügyminiszter értesült az Ausztriára vonatkozó szovjet javasla­tokról így kiáltott fel: ,,Ez időzített bomba a párizsi szerződések alapjai­nak felrobbantására.“ Valóban köz­ismert dolog, és természetes is, hogy a szovjet-osztrák megbeszélések si­kere óta politikai erjedés indult meg Nyugat-Németországban. Óriási társa­dalmi erők követelik, hogy a bonni kormány vonja le a tanulságot a szovjet-osztrák tárgyalások eredmé­nyéből és ne a párizsi szerződések útján, hanem „az osztrák példán” okulva keresse a német kérdés meg­oldását. Ebben. a légkörben rémület­tel tölti el az amerikai külügyminisz­tériumot és bonni fiókintézetét min­den olyan mozdulat, javaslat, amely újabb tápot adhat a közvélemény nyomásának, megerősítheti a békehar­cos tömegeket. És éppen ilyen javaslat a Szovjetunió leszerelési indítványá­nak egyik bevezető pontja, amely a németországi megszálló csapatok tel­jes visszavonása előtt a megszálló csapatok túlnyomó többségének ki­vonását indítványozza. *** A három nagyszerű kezdeményezés így egészében és részleteiben is egy­ségbe fonódik. Része annak a nagy küzdelemnek, amely az emberiség megmentéséért, az új háború veszé­lyének elhárításáért, a békéért fo­lyik. Bizonyos, hogy ez a küzdelem nem lesz oly könnyű. Minden lépésért — s a továbbiakért talán még inkább — kemény harcra lesz szükség. Ez a hét azonban egyik eleven bizonyítéka volt annak, hogy az események me­nete meggyorsult — s annak is, hogy a Szovjetunió ereje, a béke nemzet­közi erői gyorsították meg. Ez a történelmi jelentőségű hét a maga eseményeinek hallatlan tömör­ségében megmutatta, hogyan alkal­mazza a szovjet politika a nemzetközi élet bonyolult küzdelmeinek forgata­gában a békés együttélés lenini poli­tikájának nagy igazságát. Ennek a politikának egyik okmányán, a varsói szerződésen, ott van a mi kézjegyünk, a mi népünk küldöttének aláírása is. Megtiszteltetés, és büszkeség szá­munkra, hogy vállalhatjuk a magunk részét az áldozatokból és a jő ügy­ért vívott küzdelem öröméből. A küz­delemből, amely a világ javáért, s benne a mi népünk boldogságáért is f lyik. Szabad Földműves a Földmüvelésügvi Megbízotti Hivatal hetilapia. — Kiad hivatal Bratislava Knz.ková 7. — Telefon 332--99 — Szerkesztőség: Bratislava. Krt/ková 7 - Tele­fon 243 46 — FOszerkesztO: Major Sándor. — Kiadja az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat, n v., Bratislava Križková 7. — Nvomja: Merkantilné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava, UL Kér Povstania 41» 5 ÍM elóüzgtés Kis 20.80. félévre Kčs 10.40» => .Terjeszti a Posta ffirlap szolgálata, s Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél.. A-68440

Next

/
Thumbnails
Contents