Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-22 / 21. szám
10 Földműves 1955. május 21. VADÁSZATI SZEMLE A S X VAKIAI VADÄSZVÉDEGYI.ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK «LIVATAI OS MELLÉKLETE. ••••iiimnmiimHMtiiMMiiiiiiHmtiHiimniiiimHiminHiiiiimiHitnMiMnniiiiniiiniiiitiiiiiiHmiiiniMiitNi iiftiiiiiiiiiiuiiHiittiiMliiiiitifiHiitiiliftiiMiiiiHiliiiliHiniiiiiiuiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiMiiiiiHiiiiiiiMiiniin Küzdjünk a vadászat terén fennálló hibák ellen Gyakorlati tanácsok főhordás előtt A Vadvédő Egyesületek Országos Szövetségének javaslatára a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal tanácskozásra hivta össze minden kerület vadászelöadöját, hogy megvitassák a vadászatra vonatkozó időszerű kérdéseket. A tanácskozás április 14-én volt, melyen részt vett az eperjesi, kassai, besztercebányai kerület, valamint a bratislavai központi nemzeti bizottság küldötte. Az 1955. évi lövési tervnek alapos megvitatása után elhatározták, hogy ez éven a vaddisznót ne vegyék be a lelövési tervbe, még pótbeadásra se Javasolták, hogy a lelőtt vadat használja fel a közélelmezésre. A tanácskozás a vadászgazdák fegyelmezetlenségével és annak megszüntetésével is foglalkozott. A vadászgazdák elmulasztják a lövési terv idejében való kiállítását és beadását, valamint a statisztikai kimutatások felterjesztését. A tanácskozás határozata szerint mindazon vadászgazdáktól, akik ebbeli kötelességüket ismét elmulasztják, megvonják a vadászjegyet és kizárják a vadvédő egyesületből. A vadászgazdáknak végre meg kell érteniük, hogy a vadászat tervgazdaságunknak egyik igen fontos tényezője, s a vadászterületeknek ők a felelős tervezői. Végül megtárgyalták a járási nemzeti bizottságokon uralkodó állapotokat. Sok járási nemzeti bizottságon egyáltalán nem törődnek a vadászat ügyeivel. A vadászjegyek kiadásán kívül egyébbel nem is foglalkoznak (Ha Igen, akkor májusban, vagy júniusban, mint például Lőcsén is.) Nem törődik senki, mi történik a vadászterületeken, hogyan teljesítik a terveket, különösen a vadbeadás tervét Nagyon sok járási nemzeti bizottságon egyáltalán nem törődnek azzal hogy az egyes vadászterületekről sokezer kg vadhússal hozzájárulhatnak a lakosság élelmezéséhez. A kerületi konferenciákon ebben az ügyben sok panasz hangzott el. A hibákon azonban könnyen lehet segíteni. Meg kei' szervezni az egyes járásokban a vadászati-tanácsadó bizottságokat. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a kerületi nemzeti bizottságokhoz kiadott 47/25/54 számú körlevelében utasította minden kerületi és járási ^bizottságot, hogy a vadászati szakosztály keretében állítsák fel a vadászati-tanácsadó _ bizottságokat melynek két tagját až illetékes vadvédő egyesület, egyet-egyet pedig az állami erdők, valamint az állami gazdaságok járási gondnoksága küld ki. Až egyes vadvédő egyesületek jelentéséből azonban kitűnt, hogy a nemzeti bizottságoknak csak egy kis része teljesíti a járási nemzeti bizottságoknak ezt a kötelességét. Ezeken a helyeken a vadászat példás -endben van Erről tanúskodik a liptószentmiklósi járási nemzeti bizottság, ahol minden vadászgazda számára a járási vadászati szaktanács előre elkészíti a szükséges dolgokat s egy vadászgazda sem panaszkodhat, hogy egyes törvényekről, intézkedésekről nem tájékoztatják őket. Felhívjuk azért azokat az egyesületeket. amelyek eddig nem gondoskodtak az illetékes járási nemzeti bizottságnál, hogy állítsanak fel vadászati tanácsadót, hogy a járási állami erdőgondnokság, illetve állami gazdaságok bevonásával sürgessék ennek a tanácsadó szervnek minél előbbi megvalósítását. A tanács megszervezéséről azonnal jelentést kell tenni az illetékes kerületi nemzeti bizottságnak. Ha a járási bizottság vonakodik e szerv felállításától, azonnal jelentsék a kerületi nemzeti bizottságnak. A járási vadászati szaktanácsok megszervezésével megszűnhetnek a gyakori hibák, melyekről a konferencián a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal képviselője és a Vadvédő Egyesületek küldöttei beszéltek. G. K. A fogolycsibék elhelyezése A tojásokat okfír kdltögépekben, akár kottás alatt köttetjük, nem nehéz dolog, de annál nehezebb a kikelt csibéket a területeken elhelyezni. A csibék nevelésére, illetve a területeken való kibocsátásra háromféle módszert közlünk. Az első a legnehezebb, de egyben a legeredményesebb is. Mikor a kikelt fogolycsibék megszáradtak, flanellal bélelt kosárba rakjuk és szép meleg időben, leginkább reggel kivisszük a területre. Jól betanított vizsla segítségével megkeressük a kint legelésző családokat és a csibékből hozzájuk engedünk. Húsz csibéből álló fogolycsaládhoz kilenc, tíz darab csibét lehet hozzácsapni. Többet nem szabad, mert az anyafogoly nem bírná őket takarni. Ha a csibéket kibocsátottak, elkezdenek csipogni, A fogolyanya rögtön hozzájuk fut és sajáit csibéihez vezeti őket. A csibék elhelyezését így folytatjuk tovább, amíg van belőlük. Ha valamely fogoly nem fogadja el a csibéket, szedjük össze és másutt helyezzük el. Ha az időjárás hűvösre, vagy esőre fordul a csibéket mindjárt nem vihetjük ki, ezért otthon kell őket etetni. A kikelés után első nap nem adunk nekik semmit% Második nup már lehet tojásfehérjét nagyon apróra vágott salátával keverve. Később hangyatojást is adhatunk. A hangyatojás a csibék nélkülözhetetlen tápláléka. Azonban vörös és óriás hangyatojásokat ne etessünk, mert azok ártalmasak. Valamint az egy napnál idősebb hangyatojások is megártanak nekik. A csibéket melegen tartsuk és csak lassan szoktassuk a hideghez, hogy fokozatosan megedződjenek. A csibék felnevelésének másik módja a párja nélkül maradt fogolykakasokkal történik. Ilyen kakasokat a kamrázó központok is eladnak, vagy maguknak kell néhányat kiteleltetni. Ha a fogolykakas hosszabb ideig magára marad, nagyon kifejlődik benne a gondozási ösztön. Ezért a kakasokat egymástól külön zárkázzuk. A csibék elhelyezéséhez külön erre alkalmas ládikót kell használnunk. Legjobban bevált ládikó az, melynek hossza 80 cm, szélessége 40, magassága pedig 35 cm. A ládikó tetejét zsákkal kell bevonni, (a kemény tető nem alkalmas). A csibéket kétnapos korukban kell a kakashoz bebocsátani. A kakas hamar megbarátkozik vetük, egy két óra alatt szárnya alá veszi a csibéket. De előfordul az is, hogy a szoktatás egy, két napig is eltart, azonban mindig eredménnyel jár. Amikor a kakas már jól gondozza a csibéket, meleg, napos időben kivisszük a területre az egész családot, ládikóval együtt letesszük a kiszemelt helyre. Azután megvárjuk, amíg a kakas megnyugszik. A ládikó oldalát meszsziről zsinór segítségével kinyitjuk. A csibék először szétszaladnak, de a gondos kakas hívására csakhamar újra összejönnek s együtt marad az egész csapat. Ha már nincs rá más módunk, hagy a kikelt csibéket a területre telepítsük, akkor, — de csakis akkor — neveljük őket otthon, kotló segítségével. Erre a célra az apró liliputi fajta kotlákat szokták felhasználni. A csibék felnevelésének ez a módja nagyon körülményes és Sok veszteséggel jár. Megtörténik az is, hogy a csibékből egy sem marad. Amilyen szépen kelnek a fogolycsibék, éppen olyan nehéz őket odahaza nevelni. A fácáncsibéknél fordított a helyzet. Következő számunkban ezekről is közlünk részletesebb ismertetést. A nyitrai JNB gondoskodik a fészekaljak megmentéséről A nyitral járási nemzeti bizottság külön körlevelet bocsátót ki, melyben felhívja a traktorállomások, helyi nemzeti bizottságok, EFSZ-ek, állami gazdaságok dolgozóit, valamint a vadásztársaságok figyelmét, hogy védjék meg a szárnyasvadak fészkét a kikaszálástől. A körlevélhez csatolták a vadvédő egyesület körlevelét is. melyben a riasztókészülékről részletes leírást közölnek rajzzal együtt. Az, hogy a hivatalok megtették a szükséges intézkedést a földön fészkelő szárnyasvadak védelmére, nagy segítséget jelent. Eddig a kaszálás alkalmával évente körülbelül 200 ezer fogoly pusztult el, ami nagy nemzetgazdasági kár volt. A veszteségek csökkentésére és elkerülésére a nyitrai JNB a következő utasítást adta ki: í. A vadásztársaságok már most gondosan állapítsák meg, a szárnyasvad fészkelési helyét, amely kaszálás alá eső területeken van és azt jelöljék meg a megbeszélt jellel. A traktosorok a többi dolgozókkal együtt vezessék a fészek megmentésének munkálatait. A vadásztársaságok egyes tagjai tartsanak szolgálatot az olyan helyeken, ahol kaszálnak és gondoskodjanak a fészkelő vad felriasztásáről, '’alamint a tojások összeszedéséről és kikeltetéséről. Külön fordítsanak figyelmet arra is, hogy a fogoly a nagy takarmánytábláknak leginkább a szegélyem szokott fészkelni. Ezért gondoljanak arra, hogy a táblák szélén meg lehetne hagyni egy tíz méter szélességű sávot, melyet csak a csibék kikelése után kaszálnának le. 2. A brigádközpontok ismertessék až összes tagokat, elsősorban a traktorosokat ezen akcióról, hogy minden lehetőt megtehessenek a fészkelő szárnyasvadak és a kisnyúlak védelmére. A legjobb eredményt elért csoportokat a vadásztársaság, a helyi nemzeti tanács és a nyitrai vadvédő egyesület megjutalmazza. . A traktorosok, valamint az EFSZ- ek és az állami gazdaságok idejében értesítsék a vadásztársaságot a vadászás teréről és helyéről, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessék. A többi járások példája nyomán a nyitrai járásban is szereljenek riasztókészülékeket a traktorokra. A nyitrai JNB külön felhívja a chrenovcei gép- és traktorállomást, hogy ezt az akciót ismertesse a brigádközpontokkal. A helyi nemzeti tanácsoknak is utasítást adott, hogy ennek az akciónak a fontosságát a szokásos módon ismertessék a falu lakosságával. A nyitrai vadászok nagyon örülnek, hogy a JNB támogatja őket a vadak védelmében és különösen köszönik Rajosán elvtársnak a JNB földművelésügyi osztálya vezetőjének hogy lelkesen segíti őket a földönfészkelő szár- Hjögvadak védelmének akciójában. Létesítsünk csalitokat A vadászgazda egyéb tavaszi gondja mellett külön gondot fordítson a parlagon heverő haszontalannak látszó földdarabkákra, melyekbe kölest, vagy egyéb magot vethet, illetve akáccsemetét, vagy egyéb bokrokat ültethet. Ahol csak lehet, mindenütt létesítsünk kis csalitokat és csendereseket, hogy a vad télen ott megtalálhassa a védelmet és a szükséges élelmet. A só vételárának 75 százalékát megtéríti a Szövetség Országos Szövetségünk külön akció keretében támogatja azokat a vadásztársaságokat, melyek egész éven át rendben akarják tartani az összes sózókat. A só beszerzéséhez külön hathatós segítséget nyújt. Ha valamely vadásztársaság, vagy vadászklub a Szövetség támogatását kéri, a só megvétele után csatolja az illetékes vadvédő egyesület ajánlását. A sót a Solný priemysel v Olomouci címen, vagy az RSD (Földműves Raktárszövetkezet) valamely raktáránál kell megvenni és ennek számláját csatolni kell a kérvényhez. A sót előre ki kell fizetni s ezt a számlán igazolni kell. A Szövetség a só vételárának 75 százalékát megtéríti. A denaturált só kilója 80 fillér, ebből a Szövetség 60 f fillért megtérít. Most már igazán nem i lehet akadálya annak, hogy mindenüti ■ rendesen kezelt s állandóan feltöltött | sózok legyenek. Ha idáig minden feltételét biztosítottuk a családok zavartalan fejlődésének, akkor már megközelítjük azt a fejlettségi fokot, amelyet a jó családtól akácvirágzás előtt elvárunk. Az áprilisi hűvös idők, amelyek fagyban is éreztették hatásukat a családok fejlődésére rossz hatással voltak Azonban, akik jó melegen takarták méhcsaládjaikat most erós családokba gyönyörködve élvezhetik fáradságuk jutalmát. Az akác virágzása előreláthatólag e hónap utolján kezdődik. A főhordás minél jobb kihasználására tegyünk meg mindent. A főhordásig most már elég virágport találnak méheink. Legfőbb gondunk az élelem biztosítása legyen. Ahol erre szükség van etessünk, mert a fokozódó fiasítás meglepően sok mézfogyasztást von maga után. Az itatót ne hagyjuk víz nélkül egy napig sem. Hűvösebb napokon, amikor a méhek nem tudnak kirepülni öntsünk az etetőbe egy kevés langyos vizet. Az előző év eredménye és a telelés tapasztalata alapján válasszuk ki a legjobb családot. Ebből neveljünk anyát a többi család részére. Most van az Ideje, hogy tervet készítsünk. A családok helyzetét mérlegelve állapítsuk meg, hogy mennyi családdal szaporítsunk és mennyivel mézeltessünk. A szaporítást valamilyen mértékben még akkor is tervezzük be, ha állományunkat nem szándékozzuk növelni. A szaporulatot jó áron el lehet adni. Az egyéni méhészetek fejlődése mellett így a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságaink méhészeteinek az alapját segítjük lerakni. A mézelő családok, ha az utolsó keretet is ellepik haladéktalanul rakjuk fel a méztereket. Ennek halogatása nagy károkat okozhat. Ugyanis ha az erős családokat tétlenkedni hagyjuk, rajzásnak indulnak, ami azután a főhordás rovására megy. Az erős családokra, ha nagy hordásra van kilátás nem elég egy mézkamrát készíteni, mert azt 4—5 nap alatt „részben” meghordja s azután helyszűke miatt csökken a hordási ösztönük. Ugyanis a frissen begyűjtött nektárnak több helyre van szüksége és idő kell a víz elpárolgásának is. Ezért helytelen az a felfogás, amit több méhész mond, hogy: „minek a másik mézkamra hadd hordjon, egyet tele alaposan“. A méhek sohasem töltik meg egyszeribe a sejtett nektárral, hanem szétkenik, szétosszák, hogy a nektár víztartalma mielőbb elpárologjon. Hiába várunk a főhordásból 15 kg mézet családonként, ha nem adunk helyet annak elraktározására. Ezért okvetlen készítsünk méhcsaládjaink erősségének megfelelően több, kerettel ellátott mézkamrákat. A fejlődéskor megszűkített kijárót a termelés időszakában fokozatosan bővíteni kell. Az idő most már melegebb, a család több levegőt kíván a szűkített kijáró a gyűjtögető méhek közlekedését és az érő mézből kihajtott vízpára távozását gátolja. A tartalék lépekre is általában a vlasz-moly garázdálkodására ebben až időszakban kell legjobban ügyelni. A tartalék lépeket 10 naponként kénezzük. Főhordás előtt 10 nappal a kétanyás rendszerű kaptárakban a családokat egyesítsük. Hogy mikor virágzik kí az akác, azt arról tudjuk meg, ha az akácvlrág fürtje 3—4 cm hosszú, akkor rendes időjárás mellett 10—12 nap múlva virágzik. Készüljünk fel a vándorlásra. Rossz kaptárainkat javítsuk ki, mert az ilyen kaptárban szállított családdal útközben komoly kellemetlenségünk lehet. Menekülőhely és bőséges szellőzés nélkül ne induljunk hosszabb vándorútra. Minden fajta kaptárt alkalmassá lehet tenni vándorlásra egy kis ügyességgel. A vándorlással magasabb méztermést érünk el, tehát lehetőleg minden méhcsaládunkat vigyük legelőre. A vándorhely kiválasztásánál legyünk körültekintőek. Mivel rövidesen elérkezik az idő S bekövetkezik a föhordás, készüljünk fel úgy annak fogadására, mint a mezőgazdasági dolgozók az aratásra. Sándor Gábor A munkáslép építése műlép nélkül Műlépszükségletünk a kaptáros méhészkedés elterjedésével igen megnövekedett. A legtöbb méhész csak viaszt szeretne venni. Eladásra csak kasos- és néhány tapasztalt, jószívű, kaptáros méhész szánja el magát. A fejlődésben ma már odaértünk, hogy méhészeknek, magunknak kell a műlép előállításához szükséges viaszt termelni. Vagy pedig úgy kell irányítani méhállományunk egy részét, hogy az munkássejtet építsen. Munkáslépet leggyorsabban és legtöbbet a természetes raj épít. Ezért és természetes anyabölcsőkért egyes méhészek néhány családot engednek természetesen megrajzani. Mikor a raj a műlépkezdéses kereteket kiépítette, elveszik tőle és helyére Üres, (illetve műlépkezdéses) kereteket adnak. Ezzel az eljárással a raj még egyszer rajállapotba kerül. Az elszedett kereteket szétosztják más családok között, különösen ügyelve arra, hogy egy-egy családot fiasitással túl ne terheljenek. Az építményeitől megfosztott raj újból építkezésre kényszerül. Azonban, mikor másodszor is kiépítette a kereteket, annyira elszegényedik, hogy a maga erejéből már nem tud megélni. Az ilyen rajt más rajjal egyesítik, vagy több családból böngésznek hozzá mézet, APRÓ virágport és kelőben levő Hasítást. Ezzel az eljárással néhány természetes rajtól kevés műléppel, vagy teljesen műlép nélkül bőséges munkássejtet nyernek. Legtanácsosabb azonban (én is ezt alkalmazom), ha az ez évi kelésű fiatal anyás családokkal építettünk. A fiatal anyás család még akkor is munkássejtet épít, ha arra nincs is nagy szüksége. Még a zugépltményeket is munkássejtből húzza. Az öreganyás család pedig heresejtet épít. A természetes raj, ha hamar áttér a heresejt építésére, annak a jele, hogy az anya öreg. Ha az öreg anyát fiatal anyával kicseréljük, a család újból rátér a munkássejtek építésére. Nagy hordásra neveljünk minél több anyát, főleg anyanevelőkben, hogy az építkezésre berendezett családokat el tudjuk látni jól petéző a családot építkezésre serkentő fiatal anyával. Az anyaneveléshez szükséges anyabölcsőt, vagy petét mindig a legnagyobb mézhozamú családoktól válogassuk ki. Elegendő fiatal anyával, természetes rajjal, részben megoldhatjuk a műlép kérdését. Ezenkívül viasztermelő keretekből, fedelezésből nyerhetünk könnyen jó minőségű viaszt. Cs. J. HÍREK Ál-anyás családok kezelése éhežt etéssel (Pcselovodsžtvo, 1955. 1) — Tarabuchin B. A. az ál-anyás családokat a következőképpen anyásítja meg: A méheket rajládába söpri és pincébe viszi. Ott két napig éhezteti, azután kaptárba üti és meganyásítja. Az anyát zárkában adja be. Az éheztetés következtében az ál-anyák petefészkében megszűnik a peték fejlődése és a család az anyát elfogadja. A kétnapos éh-vtetést a méhek kibírják. Háromnapos éheztetés a méhek egy részének pusztulását okozta. * * * Az anya fejlődési ideje. Az anyaivaék a petelerakástól számított 16 nap alatt fejlődik ki, de csak akkor, ha fejlődésének minden feltétele állandóan biztosítva van. Kedvezőtlen viszonyok között (alacsonyabb hőmérséklet, gyengébb táplálás) a fejlődési idő elhúzódhat 18—20 napig is. Minél később kel ki az anya, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy az tökéletes lesz. Körösi Pál Zoltán szerint (méhek között 442. old.) a 17-jk чвдш tál kikelő ajgjját már eem tanácsos taautészt^re тедИадаш,
