Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-15 / 20. szám

10 Földműves 1955. május 15. VADÁSZATI SZEMLE A SI1 VÄKIA1 VADÁSZ VÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE. RiiiimiiitntHiiimtiiiiiiiiHiriHiiitinmsmiiHfiiniiuiHiiiiiiiiiniiiHiiiniiiHHtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniHiiiiiiitiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiMiHiiiiiHHiiiiiNiiiiiiiniH Változtatások a lelő vési tervben az állami erdők vadászterületein A méhek ellenségeiről XII. Varga Kálmán, nagymegyeri vadász­társunk azzal a kéréssel fordult szer­kesztőségünkhöz, hogy a Poľovnícky obzor április 24-i számában Dr. Hen­kel elvtárs tollából megjelent cikket magyar nyelven is közöljük, hogy minden vadásztársunk tudomást sze­rezzen róla. Dr. Henkel elvtárs, a Vadvédő Egyesületek Szövetsége jogi tanácso­sának cikkét az alábbiakban közöljük: Tekintettel arra, hogy a vaddisznó lelövési tervének bevonásával a bér­leti összeg kiszámítása nagyon kö­rülményes volt és sok nehézséget oko­zott, az Állami Erdők Központi Inté­­zősége Országos Szövetségünkkel e­­gyütt módosította a bérleti feltétele­ket. Eszerint 1955-től kezdve nem fogják követelni, hogy a terület bér­lője a vaddisznót is belevegye a le­lövési tervbe. Tehát nem kell bele­számítani a bérleti összeg kiszámí­tásánál a vaddisznó lelövésének ter­vét. Az év végén azonban ki kell számítani a lelőtt vaddisznó mennyi­sége szerint. Ezt az összeget 14 na­pon belül meg kell fizetni. Ez a változás nem érinti az 1954. évi 99. számú hirdetmény határoza­tait, azonkívül nem okoz pénzveszte- | séget a vadászgazdaságoknak és klu- | bóknak. Ha valamely vadásztársaság,! vagy klub nem vallaná be a lelőtt vaddisznók mennyiségét, ezt a bér­leti szerződés megszegésének fogják tekinteni. Hogy félreértésre ne kerüljön sor, a következőket közöljük: Az, hogy a vaddisznó nincs belevéve a lelövési tervbe, még nem jelenti, hogy ezt a vadat teljesen ki lehet pusztítani. A vadászgazda köteles az illetékes er­dőgondnoksággal együtt megállapíta­ni a lelőhető vaddisznó számát, te­kintettel az állományra, nehogy ez a vadászás által nagyon megcsappanjon. Erről azután a vadásztársaság, illetve klub minden tagját értesíteni kell. Nagyon téves lenne az a felfogás, hogy a vaddisznót egyszerűen úgy kell kezelni, mint bármely káros va­dat. Ha a vadásztársaság vaddisznót lőtt, azt a lelövés után egy napon belül köteles az erdőgondnokság közegénél (erdésznél, erdőőrnél), vagy az erdő­gondnokságon jelenteni. A lelövést be kell írni a vadászterület lelövési ki­mutatásába. A vaddisznó lelövésekor sem szabad |más töltényt használni, mint ami a j csülkösvadnál használható. A bérösszeget a 99/1954. sz. hir­detmény alapján számítják ki. A vad­disznót ügy fogják értékelni, hogy 40 kg-ban állapítják meg az átlagos súlyt és a vételár kilóját, ha 38/1955 sz. hirdetmény 41. § szerint 3 Kčs 40 fillérért számolják el. A kiszámí­tott értékösszeg a 99/1954. sz. hir­detmény alapján megállapított szá­zalékkal csökken. A bérösszeget az év végén az egész éven át lelőtt vad után számítják ki. Az összegnek befizetése 14 napon be­lül esedékes az illetékes erdőgondnok­ság felhívása alapján. A bérösszeg meg nem fizetése miatt a területen el lehet tiltani a vadászatot mind­addig, amíg a bérösszeg nincs befi­zetve. A bérösszeg bírósági úton is behajtható. Ha a vaddisznó lelövését a vadász­­társaság, illetve a klub eltagadná, vagy hamis adatokat adna be, ezt a bérleti szerződésből eredő kötelezett­ségek be nem tartásának fogják mi­nősíteni s ez feljogosítja a bérbeadót a szerződés azonnali felmondására minden kártérítés nélkül. A vadászgazda májusi gondja A csülkösvadas területeken május­ban nagy szerepe van a sózóknak. Ezért minden sózót töltsünk fel tisz­ta sóval, hacsak lehet gyógy sóval. A sózókat kivétel nélkül minden csül­­kösvad felkeresi. A sózok elhelyezé­se és rendben tartása különösen eb­ben az esztendőben fontos, mert a rendkívüli hideg április minden nö­vényt visszatartott a fejlődésben és igazán, csak most, májusban kezdtek növekedni. A vad mohón nekiesett a friss, tavaszi zöld legelőnek. A zsenge fű sokszor bélhurutot okoz, mely a vadat legyöngíti és a beteg­ségekre hajlamossá teszi. Ha vala­mely vad elhullott, nagyon fontos az eltakarítása, mert ellenkezű esetben a hulla sok bajnak lehet az okozó­ja. A vadat mélyen ássuk, vagy égessük el, hogy a fertőző betegsé­gek csírái ne terjedjenek tovább. Közeledik az őzvad-cserkészés ide­je. Ezért hozzuk helyre a cserkész­ösvényeket, magas leshelyeket, ne­hogy később a javítással és tisztoga­tással zavarjuk a vadat. A gumós növények kiültetésének is itt шп a legfőbb ideje. Nagyon fontos, hogy minél előbb egy-két nap alatt elültessük őket. Különö­sen a topinambumak kellene már a földben lennie. Májusban nagyon értékes takar­mányt lehet beszerezni, ha sok a cserebogár. Az összeszedett bogarakat száraz hűségbe pusztítsuk el, az­tán jó szellös helyen szárítsuk és ritkaszövésű zsákokban hüs, levegős helyen tároljuk. Megjegyezzük, hogy a forrázással elpusztított cserebogár nincs olyan jó, mert sok vitamint veszít a forrázás alatt. Hővel való pusztításra legalkalmasabb az elzár­ható bádogedény, melyet ha tűz fö­lött forgatunk a benne levő bogarak könnyen elpusztulnak. Ezt az ele­­séget minden vad szereti. Nagyon jo a fácánoknak, foglyoknak és a vad­disznó is kedveli. A fogoly- és fá­cáncsibéknek megdarálva adjuk. Egyes vadászok azt tartják, hogy a cserebogár a vaddisznó búgási haj­lamát is növeli. A cserebogár jó táp­lálék, érdemes vele egy kicsit fog­lalkozni, mert sok más eleséget pó­tol. Május vége felé megkezdődik az Ozvad ellesi időszaka. Ezért e terü­leten csendnek kell uralkodni. Első­sorban a kóborkutyák és macskák ir­tása legyen a legfőbb kötelességünk, nehogy az ellésben legyengült anya­vadat és a gyenge kis őzikét elpusz­títsák. Azután a gallyszedőket, gom­bát keresőket is figyelemmel kell kí­sérni, nehogy az őzikéket úgy párt­fogásukba vegyék, hogy azokat egy­szerűen ellopják. Ha valamely ház­nál szelíd őzike van, azonnal járjunk utána, hogy honnan szerezték, hol fogták és kitől vették. Az ilyen vad­nak a területen van a helye. Az ese­tet azonnal jelenteni kell az illetékes vadászati védegyesületnek, mely az­után megteszi a kellő intézkedést. Ebben a hónapban a fajdfélék is I fészkelnek. Ha cserkészés közben fé­­\ szekre akadunk, leplezzük azt né­hány odavetett gallyal s így nagyon egyszerű módon távol tartjuk szőr­més ragadozóinkat, elsősorban a ró­kát a földre rakott fészkektől. Csak egy-két üres, a lövéstől még szagos sörétes hüvelyt kell a fészek mellett eldobni, ha az nincs, jó egy darab újságpapír is, melynek szintén elég erős a szaga s távoltartja a pecse­nyére éhes rókákat. Már most meg kell vizsgálni, hol fészkel a fogoly, fürj és a fácán, hogy mielőtt a ka­szálás megkezdődik, már a legtöbb I fészekről jó előre tudjunk! TÖRVÉNYISMER TETÉS A 225/1947 sz. vadásztörvény 31. § az idegen vadászterületre átváltott, meglövöldözött vad kereséséről és el­szállításáról intézkedik. A § első pontja így szól: A meg­lövöldözött vagy más módon megse­besített vadat, ha az idegen terület­re váltott át, nem szabad üldözni az illető vadászterület gazdájának enge­délye nélkül. Azonban, ha ez az ül­dözés ellen van, akkor ő saját maga köteles a vadat tovább üldözni. 2. Ha a meglövöldözött csülkösvad a szomszédos vadászterületen a látó­körön belül dermed, akkor aki a va­dat megsebesítette, köteles (ha a va­dászaton többen vettek részt, a vadá­szat vezetője) a vadat kizsigerelni és elrejteni. Fegyverét azonban nem szabad a szomszédos területre ma­gával vinni, sem pedig a vadat a saját területére átvinni. Az esetet azonban köteles minél előbb jelenteni az illető vadászterület vadászgazdá­jánál, ahol a vad megdermedt. Ha a vad a látókörön kívül ment. akkor ezt jelenteni kell az illető terület vadászgazdájának és meg kell ponto­san jelölni a rálövésnek és a vad átváltásának helyét és irányát. Ha nincs előzőleg megállapodás, akkor a vad trófeája azé, aki a vadat elejtet­­letve ahhoz a területhez tartozik, letve ahhoz a területhez tartozik ahol a vad megdermedt. Ha trőfeás vadról van szó, a vad elejtését annak a területnek a rovására kell beírni, elynek a vadásza a vadat lelőtte, pedig a vadnak ttsófeája nincs, akkor annak a területnek a tervébe kell belrrii a lelövést, ahol a hús ma­rad. (ahol a vad megdermedt.) A 3. pont szerint a nem vadászte­rületeken dermedt vad azé a vadász­­gazdáé (illetve társaságé), amelynek területén fekszik a vadászatilag tilos terület. ♦ Eddig szól a törvénycikk. Mit ho­zott a gyakorlat? Nagyon sok esetben csalódást, kárt, bosszúságot. Erről a dologról vitatkoztunk néhányan s el­hangzott sok olyan kijelentés, hogy jobb ma egy sovány jóakaratú meg­egyezés, mint holnap egy kiadós, kö­vér, de drága veszekedés, esetleg fölösleges kár. Ha a vad a szomszéd területre át­váltva, látókörön belül dermed, ak­kor a vadász utána mehet — persze puska nélkül — s ott azonnal ki kell zsigerelnie a vadat, azt el kell jól rejtenie, hogy senki meg ne találja" és el kell menni gyorsan a vadász­gazdához s neki jelenteni a dolgot. Hát amint tudjuk, a vad nem a falu végén szokott tanyázni, hanem ren­desen jó pár őrá járásra a falutól s ezért az ilyen jelentés rendesen 3—4 óra időt jelent. Közben persze besötétedik s a vad beszállítása hol­napra marad. A vad kint van, szépen kizsigerelték, s a szaga a rókákat, sőt a vaddisznókat is odacsalja, nem utolsósorban a kóborkutyákat s mire kimennek a vadért, mér ki van kezd­ve, esetleg jó darab hiányzik belőle. Ez még a jobbik eset. Az egyik fel­szólaló, aki szarvastehenet lőtt, csak két őrára távozott el s mikor a va­dászgazdával visszament, a dermedt vadnak már ki volt kezdve az egyik hátulsó combja. Egy másik is bele­szólt a vitába, az ő meglepetése még nagyobb volt. Mire visszamentek a vadért, másnap reggel, csak a bűze maradt meg. Valaki arra ment kutyá­val s a kutya a vadat szimatra vette, a gazdáját rávezette, aki persze — pecsenyeéhes vággyal a vadat jelen­tés nélkül szép csendben elszállította. A harmadik esetben a vad körül fel volt túrva, s a vadból hiányzott. A marcangolásból s a hulladékból meg­állapították, hogy a kárt a vaddisz­nók okozták. A gyakorlat tehát meg­mutatta, hogy a magános vadászatnál ilyen esetben csak a kölcsönös jó­indulatú megegyezés a helyénvaló. A rendelet az első pontban kiköti, hogy a vadászgazda engedélye nélkül nem szabad a meglövöldözött vadat ül­dözni stb. Tehát ha megvan hozzá az engedély, akkor a dermedt vadat azonnal el lehet szállítani a szom­szédnak. akivel megvan a baráti meg­egyezés, a dolgot azonnal jelenteni :ell s ilyenkor azé a trófea, aki a vadai lőtte. Tervben az ő terhére lesz be­írva a lelövés, ha pedig nem trőfeás a vad, akkor annak a területnek a rovására írják a lelövést, amely a húst kpja. Tehát egyezzenek meg jő előre, hogy esetleg ne a harmadik «nevessen а ШЛ veszekedő között. A méheknek nagyon sok az ellen­ségük, melyek nagy károkat okoz­hatnak az állományban. Minden mé­hésznek fontos feladata, hogy idejé­ben védekezzék ellenük mind saját, mind a méhésztársadalom érdekében. A viaszmolyok közül a leggyakoribb és a legtöbb kárt a nagyviaszmoly okozza. Szárnya szegletes, külső sze­gélye kicsépett, a feje szőrös, szürke. Hernyójának teste a közepén vasta­gabb. A kisviaszmolyok a kaptár alján szeretnek tanyázni. Itt bábozódik be a pókhálószerű szálból szőtt csövek­be, amelyet szeméttel ragasztanak le. Lepkéjének a mellső szárnya keskeny, a külső szegélye kerekített. Hátsó szárnya hosszú, pillás. Homlokán sár­ga folt van. Hernyója hengeres, de nem hasas. Mindkét faj az éjjeli lep­kék közé tartozik. Alkonyaikor kez­denek röpködni és a méheket főként éjjel zavarják. Nappal ritkán látni őket, mert a világosságot kerülik. A tiszta viaszt, szűzépftményt nem sze­retik, de a barna, fekete, főleg a virágporos lépeket keresik fel és azo­kat gyorsan tönkreteszik. A gyönge családoknál annyira elszaporodhatnak, hogy a méhek kénytelenek otthagyni a lakásukat. Ebből a szempontból is fontos azt a szabályt betartani, hogy csak annyi, lépet tartsunk a lakásban, amennyit a méhek jól takarnak. A viaszmoly ellen a kipergetett, Il­letve tartalék lépeket 10—14 napon­ként szokták lépszekrényben, vagy egymásra állított mézterekben kénez­ni. A kénnél azonban jobban bevált az „Apiform”, mely a viaszmoly pe­téit is elpusztítja. A hangyák is méhelleitségek. A han­gyafajoknak egyrésze csak mézet lop és a kaptár szemetében található táp­lálékból él, de némely hangyafaj a méheket is megtámadja. A hangyák izgatásától a méhek ingerlékenyekké válnak. A hangyák, ha nagyon elsza­porodnak, a kisebb családok miattuk el Is menekülnek a lakásból. Legjobb védekezés ellenük, ha a méhek la­kását tisztán tartjuk. Ha a hangya­bolyt megtaláljuk, petróleummal, vagy forró marószódás oldattal öntözzük meg. A kaptárokban járó hangyákat legkönnyebb szivacs segítségével ki­fogni. A szivacsot meleg vízbe áz­tatjuk, majd kicsavarjuk és porcu­korral meghintjük. A szivacsot a han­gyák tartózkodási helyének közelébe tesszük. Azok hamar felkeresik ezt, s mikor jól ellepték, forró vízzel el­pusztítjuk őket. Legújabban DDT (Ge­­sarol) porral is meg szokták hinteni a hangyabolyokat. A lódarázs a méheket fogdossa a méhes körül. Leginkább nyárutóján látni. Ha elszaporodik, nagyon sok kárt okoz. Lepkehálóval meg lehet fogni, vagy üvegbe sört teszünk és abba fulladnak. A méhfarkas, szintén a méheket fogdossa és nagy kárt okoz, ha el­szaporodik. A védekezés hasonló, mint a méhdarázsnál. A halálíejes lepke sok mézet tud elrabolni és ezenkívül esténként a méheket erősen izgatja. 7 mm-es szükítökkel meg lehet gátolni, hogy a kaptárba jussanak. A rovarokkal táplálkozó madarak nagyrésze a méheket is pusztítja, pél­dául fecske, veréb, cinke, harkály, gyurgyalag, lappantyú, rigó, vörös­begy, gébics <tb. A madarak közül a cinke és a harkály abból a szem­pontból a legveszélyesebb, hogy télen a nyugvó méheket izgatják. A cin­kék ellen úgy védekezünk, hogy a méhektől távol tökmaggal és napra­forgóval etetjük. Az egerek is veszedelmes ellensé­gek, főképpen télen. Az egerek meg­rágják a lépet, fölfalják a lépesmézet, ér ami a legnagyobb, állandóan izga­lomban tartják a méheket. 7—8 mm­­es szükítökkel védekezzünk ellenük. Már ősszel a betelelésnél alaposan vizsgáljuk meg a kaptárokat, nem ju­tottak-e be egerek, vagy cickányok és csak azután szűkítsük le a kijáró­nyílást. A mezűr megnyitásának ideje Bármilyen nagy gonddal és szere­tettel méhészkedünk is, méhcsalá­­daink minden évben egymástól kü­lönbözően fejlődnek. Ezért még az azonos legelőkön belül sem lehet min­den családnál egyszerre megnyitni a mézűrt. Ez éven különösen Szlovákia mele­gebb részein már megnyitották a mézűreket, másutt viszont csak ké­sőbb, föhordás előtt 8—10 nappal a­­karják megnyitni. Ezzel kapcsolatban nem minden méhésznek egyforma a nézete. Melyik a helyes eljárás, az vita tárgyát képezheti, de legtöbb a ■ legelőtől, és a főhordás idejétől függ. Célunk az, hogy méheink a főhordás idejére népesedjenek fel annyira, hogy az egyes családok népben és a méhek természetében legalkalmasab­bak legyenek a mézhordásra. Ha gyöngék a családok, az is baj. Ha túl erősek, az is káros lehet. Méheink jóval főhordás előtt erősödnek meg és ha sorsukra bízzuk őket, felébred bennük a rajzásl ösztön még akkor is, ha a mézűrt megnyitottuk. Leg­jobb úgy irányítani a családokat, hogy azok a nagy hordás előtti héten le­jek el a költőtér legszélső keretét. Tehát nagyhordásig erősítsük fel ilyen erőssé a gyönge családokat, és az erős családokat pedig egy-egy fiasí­­tásos lép elvevésével ilyen állapotra gyöngítsük. Ellenkező esetben sem a gyönge, sem a túl erős család nem hoz elegendő fölösleget még jó hor­dáskor sem. Tiz költőtér keretet befogadó kap­­bátran, ha a család csak öt keretet takar és rátesszük a mézűrt, a mé­hek nem azt a sorrendet, tartják be, hogy az ötödik keret után benépesí­tik a szomszédságban levő hatodikat, hanem fölfelé, a mézfirben igyekez­nek tért hódítani. Ilyenkor az épít­mények fele mind a költőtérben, mind a mézűrben üresen marad. A méhek később sem foglalják el, mert már akkorra a viaszmolyok megfertőzték, tönkretették « (gpekdt Ha a főhordás közepes, vagy a kö­zepesnél valamivel gyöngébb, a túl­népesedett családok leggyakrabban kirajoznak. Ha pedig nagyon jó a mézhordás, a mézelést akkor is ké­sőn kezdik meg, sokszor egy hétig is tétlenkednek, mert bennük van a rajzási ösztön. Más családok akkorra már bőséges mézet hordanak a méz­­űrbe. A méhek fejlődésének Irányítására I sokféle módot ismerünk. Az erős esa­­! ládoktól elvehetünk egy-egy fiasítá­­sos lépet és a gyöngéket segíthetjük , az ilyen keretekkel. Helyette üres, vagy műlépes keretet adunk az erős családnak. A fiatal, jól petéző anyát nem szabad kicserélni öreggel, mert ezáltal gyöngítjük a túlnépes csalá­dot. Ügyszintén az öreg anyás csa­ládot sem szabad csupán fiasításos kerettel annyira segíteni, hogy az csak ily módon legyen képes a mézür benépesítésére. Az öreg anyás család­nál az egyedüli megoldás, ha az anyát feltétlen kicseréljük. Nagyon jó, ha kölyök családokból anyaneve­lőkből új anyát adhatunk az Öreg helyére, de ha ez nem áll módunk­ban, még akkor is érdemes az öreg anyát kiselejtezni. Ilyenkor anyaböl­csővel, vagy jófajta idegen család friss petéjével (frisspetés kerettel) segítsük • családot. A GYÜMÖLCS ÉS AKÄCVIRÄGZÄS közötti időszak a legkényesebb a mé­hészeti esztendőben. Sokszor ettől függ az egész évi eredmény. Gyü­mölcsvirágzáskor, ha jó volt is a hordás, ilyenkorra az élelem annyira elfogy, hogy rendszerint a legerő­sebb családok kezdik a heréket meg­ölni. Ha nem etetjük sürgősen őket, még a fiasítást Is kiszórják (először a here-, később a munkás fiasítást). Ezt a veszélyt etetéssel feltétlen meg kell akadályozni, mert ha a hordás bekövetkezik, a méhek úgy is nevel­nek új heréket, ami sok ménbe é|

Next

/
Thumbnails
Contents