Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-08 / 19. szám
8 Földműves 1Й55. május 8, A mezőgazdasági tudomány és kutatás dolgozói! Agronómusok, zootechnikusok és állatorvosok! A mezőgazdaság gyakorlatában széleskörű együttműködésben igyekezzetek növelni földjeink termőképességét, állatállományunk hasznosságát! Tudományos ismereteiteket állítsátok teljes mértékben a termelőmunka szolgálatába, emeljétek magas színvonalra a mezőgazdasági termelést! A tavaszi munkák második szakaszánál tartanak a királyhelmeci traktorosok Emelni a hektárhozamokat, évrőlévre több mezőgazdasági terményt juttatni a piacra, csökkenteni a termelés önköltségeit — ez legtöbb célkitűzésünk. MegvalósitáLsuk nagy feladatokat hárít minden egyes földművesre. A jobb munkaszervezés, a haladó módszerek alkalmazása, a mezőgazdasági gépek jobb kihasználása, stb. ezek mind szerves részei nagy feladataink végrehajtásának. Ennek tudatában kezdték meg ez. évi munkájukat a királyhelmeci gépállomás dolgozói is. Nem számított nekik a tél hidege, sem a vasárnap, mert időben akarták befejezni a gépek javítását. Szorgalmas munkájuk eredménye nem is váratott sokáig magára. A traktorállomás kerek egy hónappal a megszabott határidő előtt befejezte a téli gépjavítási tervét, tehát első lett a kassai kerületben. A gondosan és nagy szaktudással kijavított gépek a traktorosokkal együtt türelmetlenül várták a tavasz érkezését. De az valahogy nem akart megérkezni, s még március utolsó hetében is sok helyütt hó borította a mezőket. Amikor aztán március utolsó napjaiban megszikkadtak a földek, olyanná vált a traktoráUomás, mint a megbolygatott méhkas Búgtak a traktorok, vontatták a tárcsákat, boronákat és a vetögépeket az ébredő határba, hogy az új élet magvát elvessék a magraváró földekbe. Megindult a királyhelmeci traktorosok harca a nagyobb darab kenyérért. Ami késik, az nem múlik A tavaszi munkák megkezdését március 15-re tervezték. Kacsmarik elvtárs, a gépállomás agronómusa úgy tervezte, hogy a 3200 hektár tavaszi kalászost idejében el tudják vetni. Bízott a jól kijavított gépekben, a jó munkaszervezésben, no meg nem utolsó sorban az emberekben. Ismert őket, tudja mindegyikről, mire képes. De sajnos az időjárás kiismerhetetlen. A szeszélyes, későn érkező tavasz áthúzta Kacsmarik elvtárs számításait. Legalábbis sokan azt gondolták, hogy a tavasz okozta késést lehetetlen behozni. De az ilyen „kishítűek" nagyon tévedtek. A jó munkaszervezés, irányítás és a traktorosok szilárd elhatározása győzedelmeskedett a kedvezőtlen időjárás felett. Bár a tavalyihoz viszonyítva későn kezdték meg a vetést, mégis előbb befejezték. Pedig 3200 hektár nagyon sok föld ám! Az emberi akarat és leleményesség azonban nem ismer határt, ha céljai elérésére törekszik. Április közepén már alig volt bevetetlen a 3200 hektárból, pedig a Tátra felöl süvöltő éles szél még április elején is havat kavart. A traktorosok minden órát, minden percet kihasználva törtek céljuk felé. A dicső kenyérharc első szakasza eldőlt, győzedelmesen végződött az akadályokat nem ismerő királyhelmeci traktorosok részéről. A munka harcterén új hősök születtek. Varanai Béla traktoros munkaversennyel érte el tavaly legjobb eredményeit. Az idén is versenyben áll a gépállomás valamennyi traktorosával — és vezet. Tavaszi munkatervét 150 százalékra teljesítette. Elégedett, büszke elsőségére, melyet meg is akar tartani. A kétváltásos műszak előnye. A tavaszi munkák első szakaszában a kistárkányi brigádközpont bizonyult legjobbnak. A királyhelmeci járásban elsőként fejezte be a kalászosok vetését. Nem is csoda, hiszen Jabrik József, Petrik Sándor, és Báni Sándor traktorosok szemében szinte csillog a munkavágy, a tettrekészség. No, meg a „ki jobb nálam’’ is serkenti őket amúgyis szorgalmas munkájukban. Amikor az időjárás megengedte, nem elégedtek meg csupán a nappali munkával. — Be kell hßznunk a lemaradást — mondották, s éjjeli műszakban is dolgoztak. A kétváltásos műszak előnye a csúcsteljesítményekben jutott kifejezésre. Amikor a nappali munkát abbahagyták, alaposan átvizsgálták a gépeket. Az esetleges kisebb hibákat kijavították és a mezőn adták át egymásnak a gépeket, üzemképes állapotban. Ezzel sok értékes időt takarítottak meg. A három éltraktoros közül Jabrik József lett a győztes. Hármas vetőgép csoportot vontatott DK-35-ös traktorával és naponta 30 hektáron végezte el a vetést. Ez bizony nem megvetendő teljesítmény! A versenyben Petrik Sándor sem vallott szégyent. Skoda 35-ös traktorával naponta 20 hektár földön vetette el a jövő kenyerét. Hasonlóan szép eredményeket ért el Hani Sándor is. A nappali munkán kívül az éjjeli műszakban előkészítették a talajt, hogy másnap akadálytalanul vethessenek. A kistárkányi brigádközpont sokai köszönhet ezeknek a traktorosoknak, természetes a többieknek is. Egy traktoros heti teljesítménye A bácskai brigádközpontban dolgozik Szalko Béla traktoros. Amilyen egyszerű kinézésű ember, oly naggyá teszi őt munkája. DT-54-es traktorát szinte dédelgeti. Ha idegen kézbe kerül, minden karcolást észrevesz rajta. Szereti hatalmas „vasparipáját" hiszen neki köszönheti kimagasló eredményeit. Szalko Béla' 264 hektár föld vetés alá való előkészítését kapta egyheti feladatul. Tudta, hogy sok a 264 hektár és bizony igyekeznie kell, ha nem akar szégyent vallani. Traktora után 3 tárcsából és 4 boronából álló gépcsoportot szerelt. А 10 méter széles gépcsoporttal jól haladt a munka. Leleményessége és szorgalma eredményét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy hét alatt 313 hektárnyi területet előkészített a vetésre. Szép eredmény ez, büszke lehetne rá bármelyik traktoros, a Szalkó Bélához hasonló legényre pedig minden gépállomás. A perbenyíki brigádközpont is kitett magáért. Tavaszi vetésterve 240 hektár volt, de a kifagyott őszirepce helyét is be kellett vetni. így tehát a tervezett 240 hektárral szemben 272 hektáron végezték el a vetést a perbenyíki traktorosok. A munkaversenyben Fetyko János lett az első. Tavaszi munkatervét 100 százaikra teljesítette. Jól dolgozott a Szabó— Tóth kettős is, akik ugyancsak közel áünak a 100 százalékhoz. Felkészültek a növényápolásra A kalászosok elvetésével nem fejezte be harcát a királyhelmeci gépállomás. Most folyik a kukorica és a burgonya ültetése. A határban eddig ismeretlen, gépeket fát az ember: a négyzetes-fészkes kukorica vetögépeket. Az egyes munkahelyeken gyakran megjelenik a mozgóműhely: az üzemzavarokat helyszínen javítják, hogy tninél kevesebb időt pazaroljanak az ide-oda járkálással. Néhány nap csupán, és megkezdődik a tavaszi munkák 11. szakasza. A cukorrépa zsenge hajtásai már soritanak a végtelen táblákon. Nagy feladat vár a királyhelmeci gépállomásra, hiszen 3400 hektár sorközi megművelésre kötött szerződést. De a traktorosok nem ijednek meg a munkától.. Felelősségük teljes tudatában készültek fel a növényápolásra. Nem kevesebb, mint 33 sorközi kapálógépet készítettek elő e fontos feladat elvégzésére. A növényápolás terén jó tapasztalataik vannak a múlt évből. Legjobb segítőtársukat a munkaversenyben látják. A gépállomás udvarán felállított versenytáblán minden nap új nevek, új számok vannak. Bontó, Fjrős, Hajdú, Petrik és a többiek, akik minden reggel sietnek megnézni, rajon hányadik helyre kerültek. így megy, így halad a munka a királyhelmeci gépállomáson. Minden traktoros szivaréi-lélekkel dolgozik, kiveszi részét a nagy harcból életszínvonalunk emeléséért. f—у Neveljünk legelőn fiala! állatokat A dunaszerdahelyi ÄG továbbra is vezet A dunaszerdahelyi állami gazdaság dolgozói a tavaszi munkák második szakaszát is sikerrel végzik. A múlt hét középén megkezdték a cukorrépa darabolását. A várkonyi szakaszon, ahol április elején tavasziasított cukorrépa-magot vetettek, Csóka József csoportja két nap alatt 20 hektárt kapált meg. A vásárúti szakaszon ugyancsak két nap alatt 4 sarabolóval 25 hektár cukorrépát megsaraboltak. A pozsonyi kerületben a többi munkálatokban is a dunaszerdahelyiek vezetnek. A vásárúti részlegen Hajtman István munkacsoportja 4 hektáron befejezte a dohányültetést és ezzel teljesítette május X-i vállalását. Az állami gazdaság dolgozói egyébként teljesítették azt a vállalásukat is, mely szerint május 1-lg minden kukoricájukat négyzetes-fészkesen ültetnek. Egy nap alatt 25 hektár négyzetes-fészkes ültetés A szered! traktorosok a Munka ünnepének előestjén a kukorica négyzetes-fészkes ültetésének tervét 132 százalékra teljesítették. Ezt az új munkamödszert összesen 264 hektáron alkalmazták. A kukorica négyzetes vetéséhez 8 vetőgépet alakítottak át. Hogy az erőgépeket, s magát az időt minél jobban kihasználhassák, 3 vetőgépből állő 2 gépcsoportot alkalmaztak. Az egyik ilyen gépcsoportot Královics traktoros vontatta, aki az ábrahámi szövetkezti dűlőkön egy nap alatt 25 hektáron végezte el az ültetést. Már most gondolnak a len aratására A Karlove Vary-i kerület gépesítőinek egyik nagy feladatát képezi annak a néhány száz hektár lennek a learatása, amelyet az idén kell elvégezniök. Štefan Salva, a chebi gépállomás traktorosa vállalásában 130 hektár len learatására kötelezte magát. Feladatát csehszlovák gyártmányú géppel végzi, amellyel 2 százalékos üzemanyagtakarékosságot ér el. A gépállomás vezetőségével megegyezés jött létre, mely szerint a len aratására , traktoroscsoportot alakítanak, amelyet más munkákra nem alkalmaznak és kizárólag csak a len betakarítására szorítkoznak. A legolcsóbb takarmányozás a legeltetés. A legelő gyepe változatos és a különféle táplálóanyagokat eltérő összetételiben tartalmazza. Magas vitamin tartalmával és ásványi tartalmú táplálékaival kitűnő eledelként szolgál az állatállománynak. A legelőntartás jelentősége azonban még ennél is nagyobb. Nem csupán jó takarmányt jelent a fiatal állat számára, hanem friss levegőt, napfényt és szabad mozgást is. A levegün megerősödik csontjuk, izomzatúk, szívük, tüdejük. Az istállóban tartott jószág ellenállóképessége sohasem veheti fel a versenyt a szabadban nevelt jószágéval. Ezért az irányított állatnevelés egyik elengedhetetlen kelléke a jó levegő. Azt szokták mondani: „Az állattartás levegO nélkül, olyan mint halgazdaság viz nélkül”. Ez a hasonlat nagyon köze] áll az igazsághoz. Bátran állíthatjuk, hogy a növendékállatok nevelése nagy mértékben függ attól, hogy milyen környezetben nevelkedik fel. A célszerűen legeltetett növendékállat jól fejlődik, és súlygyarapodása is nagy. Ez természetes is, hiszen az édes fűfélék és a herefélék száranyagában annyi a fehérje, akárcsak az abrakban. A táplálóanyagokat és a vitaminokat akkor hasznosítja a legjobban az állat, ha legeli a növényeket. A lekaszált fű már koránt sem ilyen értékes. A lekaszált fű a táplálóanyagok egy részét elveszíti. Ily módon a jószág egyenlő területrészről, mennyiségben azonos, de minőségben annál kisebb értékű tápanyagot kap. Nem beszélve arról, hogy a kaszálás és a betakarítás költségei Is növelik a nevelés önköltségét. De vajon elegendő-e növendékállataink számára a legelőn szerzett táplá'ék? A tapasztalat és a számos kísérlet eredménye azt mutatja, hogy a jó legelőn a hathónaposnál idősebb nővendékmarhák pótabrak etetése nélkül is elérték a napi 600 grammos átlagos súlygyarapodást. Ilyen korú állatok már megfelelő mennyiségű füvet legelnek, ahhoz hogy kellő mennyiségű táplálékhoz jussanak. Nem ígv a fiatalabbak, azok a legdúsabb legelőn sem tudnak még annyi füvet sem ©'fogyasztani, amennyi magában foglalná az életük fenntartására és kellő súlygyarapodásukra szükséges táplálóanyag menynyiséget. A hat hónaposnál fiatalabb borjak legfeljebb 300 gramm napi súlygyarapodást érhetnek éli, még a I legkövérebb legelőn is, ha nem kapnak póttakarmanyt. De milyen legyen aj póttakarmány? Minél fiatalabb a borjú, annál nagyobb arányban kell pótlást adnunk; a közel hathónaposnak, s az idősebbeknek kiegészítő takarmánya lehetőség szerint változatos, táplálóanyagokban jó összetételű zöldeleség legyen, vagy jó minőségű széna. Célunk mindig az, hogy a fiatal állatokat — hacsak nem hízásra szántuk — ne zsirosítsuk, hanem célszerűen tápláljuk. A legelő megválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy a juh és a szarvasmarha részére megfelelő a nem vizenyős, de lágvabb talajú terület. A lovak számára inkább a kemény talaj felel meg. Ezek fűfélékben is a keményebb szárú, ropogósabb növényeket” részesítik előnyben. A bárányok és a borjak a finom szálú füveket szeretik inkább. De míg a bárányok az alacsonynövésű fajtákat is le tudják rágni, addig a borjak, mert nyelvükkel kanyarítják, csak a magasabb növényekét legelhetik. Azt se feledjük, hogy míg a bárányoknál és borjúknál a fehérjedús növények legeltetésekor semmi károsat nem tapasztaltak, addig a csikóknál megfigyelték, hogy a fehérjében gazdag legelőkön, azok csontozata bizonyos mértékig nem kívánatos módon alakul. Meg kell jegyeznünk, hogy a legeltetést mindig tervszerűen végezzük. Olyan területen kezdjük meg, például partos részeken, ahol a növényzet korábban sarjad. Ha nem legeltetjük le, hamarább elvénül, mint más részek növényei. Az elvénült gyepre ne hajtsunk fiatal állatokat. Az elvénült gyepet csak letapossák, de nem legelik a jószágok. Az ilyen gyepet inkább kaszáljuk le és tegyük silóba. Fokozatosan ügyeljünk arra, hogy a növendékek legelője ne essék meszsze a gazdaságoktól. A nagy távolságot a fiatal állatok nehezen bírják, túlságosan elfáradnak, és az elfogyasztott táplálék nagy részét mozgási energiára használják, „lejárják”. Igyekezzünk tehát a legelőket szakaszosan legeltetni, mellyel állandó jó 'egeltetési területeket tudunk biztosítani jószágaink számára. A szakaszos legeltetés problémájával a jövőben fogunk foglalkozni és szintén ismertetjük majd az új rendszerű elektromos-szakaszos legeltetési berendezéseket is, melyeket kis technikai felkészültséggel magunk is elkészíthetünk. F. L. A Kutató Intézetek segítsége EFSz-einknek a magas hozamok elérésében A Mezőgazdasági Kutató Intézetek bekapcsolódása a termelés fokozásába újabb lendületet adott a magasabb hektárhozamok eléréséhez. A Kutató Intézetek dolgozói hosszas kísérleteik, szorgos kutatásaik és gazdag tapasztalataik segítségével nagy szolgálatot tehetnek szövetkezeteinknek feladataik teljesítésében. A nyárasdi Kutató Intézet az ottani EFSz-szel a kukorica magas hektérhozamának 110 hektár területen való bebiztosítása érdekében szerződést kötött. A cél az, hogy a szövetkezet az agrotechnikai időpont és a növénygondozás terén példaként álljon a földműves szövetkezetek és állami gazdaságok előtt. A nyárasdi Kutató Intézet dolgozói vállalják: A talajvizsgálat elvégzését, a szükséges műtrágya mennyiségének megállapítását. Az EFSz és a traktorosbrigád vezetőségével megbeszélik a tavaszi munkálatokra való előkészületet, megállapítják az egyes időpontokat, a vetés előtti előmunkálatok, valamint a vetés menetét illetően. Ügyszintén megtárgyaljak a további agrotechnikai teendőket a növényzet fejlődése alatti műtrágyázást. Meggyőződnek a magkukorica csírázóképességéről, amelyet kisebb területekre vetnek. Rendkívüli figyelmet szentelnek arra a területre, amelyen a hete"ózis vetőkukoricát termelik, súlyt fektetnek a sortávolság helyes betartására. A kukorica betakarítása után az EFSz vezetőségével értékelik a termést és megállapítják, mennyit jövedelmezett az új módszer szerint elvetett kukorica. A növény fejlődése alatt figyelemmel kísérik a kártékony rovarokat és az előforduló növénybetegségeket időben meggátolják, tanácsot adnak az ellenük való védekezésre, védőszereket ajánlanak a kukoricamoly eredményes irtására. A silótakarmány termelését irányítani fogják, hogy az EFSz a betakarításnál kellő mennyiségű zöld tejeskukoricát nyerjen silózás céljaira, szorgalmazni fogják az időbeni elvetést, ajánlják a vetés mennyiségének emelését és a növényzet ápolását a fejlődési időszak alatt. Megszabják a legalkalmasabb időt a kukorica silózására. Az egyes agrotechnikai munkák idejének megbeszélését tájékoztató formában végzik. A megbeszélésen megjelennek a nyárasdi EFSz mellett működő szövetkezeti iskola résztvevői. A Mezőgazdasági Kutató Intézet részéről a felelősséget Fojtík mérnök és csoportja vállalja. Ezzel szemben az EFSz vezetősége kötelezi magát: Mindenben követik a Kutató Intézet dolgozóinak tanácsát, betartják az agrotechnikai időpontokat és minden munkát az ő irányításuk szerint égeznek. Az EFSz tagjait rávezetik, hogy személyes felelősséget érezzenek a szövetkezeti munkák elvégzésében. Amennyiben megfelelő eszközök állnak majd rendelkezésükre, az EFSz tagjai 20 hektár területen elvégzik a kukorica trágyalével való megöntözését. A szövetkezet vezetősége a növényzet fejlődése idején kéthetenként értékeli a csoportok és az egyének közötti versenyt. Céljuk, hogy emeljék a dolgozók érdekeltségét és fokozzák kezdeményezésüket. Különös figyelmet szentel az EFSz vezetősége a kukorica betakarítására és a terméseredmények értékelésére. A fenti megállapodás teljesítéséért a szövetkezet vezetősége vállal felelősséget. A nyárasdi EFSz tagjai a Kutató Intézet segítsége folytán versenyre hívták a pálóci EFSz tagjait. A pálőciak a verseny feltételeit megvitatták és elfogadták. A versenyben főképpen a kukorica négyzetes-fészkes ültetéséről esik szó. A szövetkezet tagjai már a múlt évben meggyőződtek a négyzetes-fészkes ültetési módszer előnyéről. A nyárasdiak felhívásuk alapján hektárhozamonként 58 mázsa szemtermést érnek el az idén kukoricából. A pálóciak azt ígérik, hogy ezt a mennyiséget túllépik. A múlt évben már 37 hektáron termeltek négyzetes-fészkes módszerrel ültetett kukoricát és átlag 52,5 mázsás hektárhozamot értek el. Ezt a mennyiséget morzsolt állapotban kell érteni. A pálóciak ebben az évben is el akarják érni ezt a mennyiséget.
