Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-08 / 19. szám

1955. május 8. Földműves 5 míZ SZABAD EVÜN SZÁZ RÉGINÉL TÖBBET ER Egy évtized pergett le a történelem vasorsóján a felszabadulás óta, mely bővelkedik dolgozó népünk or­szágépítő sikereiben. Ezt az elsuhant hasznos tíz évet csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha bele nézünk a múlt tükrébe, s összehasonlítjuk a vetített képet a jelen ábrázatával. így tűnik ki, hogy milyen drága, megszen­telt az a vér, amely népünk szabadságáért, a fasiszta járom alól való felszabadulásért, boldog életünk alapkö­vének letételéért folyt. Nagyon drága volt ez a vér: a testvéri szovjet nép és a mi hazánk legjobbjai estek el a hitler-fasizmus hor­dáival szemben vívott győzedelmes harcban. De ez a vér nem hullott hiába. Élni tudtunk a kiharcolt szabad­ság nyújtotta lehetőségekkel. Ezt bizonyítja a dicső Februári Győzelem, amikor a felejthetetlen Gottwald elvtársunk vezetésével a benesi-politika szekerét toló minisztereket sikerült végérvényesen kiebrudalni a kor­mányból. Pártunk éberségének köszönhetjük, hogy a Slánsky­­bandát sikerült leleplezni, ártalmatlanná tenni. Ezzel a Párt nemzeti katasztrófától mentette meg népünket. Az utána eltelt évek eredményei bizonyítják, hogy nagy lépést tettünk előre az ipar és kereskedelem tár­sadalmi tulajdonba vétele után a mezőgazdaság szocia­lista alapokra való helyezése terén is. Kézzelfoghatóan bizonyítja ezt például az is, hogy a mezőgazdasági föld­terület csaknem fele szocialista szektorhoz tartozik. Munkásosztályunk évről évre nagyszámú traktort, mezőgazdasági gépe\ nyújt földműveseink munkájának megkönnyítésére. A gépek áldásos előnyeit nemcsak EFSZ-eink, hanem egyéni gazdálkodóink is élvezhetik. A népi demokratikus rendszerünk által nyújtott ezen lehetőségekkel él is dolgozó parasztságunk, amit a gép­állomásokkal kötött szerződések nagy száma is igazol. Uj élet a régi helyén A galántai járásban Kosúti község mellett Alsószeli az, amely büzske lehet történelmi hagyományaira. E község dolgozói a letűnt kapitalista rendszer idején megalkuvás nélküli, bátor harcot vívtak a kizsákmányo­­lókkal szemben. Kemény helytállásuk, sok sikeres sztrájkharcuk hatott a járás többi földmunkásaira is, akik csatlakoztak az egyes akciókhoz. Alsószeliben gyűltek össze május elsején a járás földmunkásai évről évre, hogy nyilvánosan hangot adja­nak követeléseiknek, megmutassák harci elszántságukat, törhetetlen egy­ségüket. Csendörsztyony csillogott az ünnepi előadó háta mögött, mégis kimondta a munkásság akaratát, to­vábbi harcra buzdított. A FELSZABADULÁS UTÁN IS példát mutatott Alsószeli dolgos né­pe. Elsők között választotta a szocia­lista, szövetkezeti gazdálkodás útját. 1949-ben nyolcvannégy volt napszá­mos, cseléd kezdett gyökeresen meg­változott, új életet azon a a 240 ha­­os Kajos—Szolt-féle nagybirtokon, amelyen látástól, vakulásig robotolt éhbérért. Hat pár lóval, mintegy 50— 60 darab tehénnel kezdték. Sertésük egy faroknyi sem volt. Ma tízszeresére növekedett a föld­területük, szarvasmarha-állományuk, lóállományuk. Van 1420 sertésük, ezernégyszázhatvan birkájuk, 3700 baromfijuk, 71 család méhük. A község hengermalma, — mely azelőtt kulákok birtokát képezte — most az EFSZ-nek nyújt hasznot. ötven vagon gabonát befogadó két új magtárt építenek. Az ötven vagon űrtartalmút gépesítik; elektromos fel­vonó szállítja majd a gabonát rendel­tetési helyére. Ezenkívül sok egyéb gazdasági épület készült el. Sok hasz­not hozó két nagy üvegházuk is van, mely egyenként 30 ár terjedelmű. TÍZ ÉV ALATT A KÖZSÉGBEN egyéb mélyreható változások is tör­téntek. Megváltozott az emberek élet­módja, de a falu arculata is. A múltban mintegy 500 napszámost, leg­alább 30 cselédet és a szolgák egész hadát ontó községben ma nincs nyo­morgó, munkanélküli. Dolgos, öntuda­tos, felszabadult nép lakja, mely szorgalmasan végzi feladatát. Sok jó funkcionárius került ki ebből a köz ség bői a tíz év folyamán: HNB-tit­­károk, gazdaság-vezető, rendőr, Cse­­madok járási titkár, járási pártfunk­cionáriusok, tanítók, stb. Számuk túl­haladja a húszat. A szövetkezet 2 tag­ja földművesiskolán tanul, hogy ma gas szakképzettséget nyerve segítse előbbre lendíteni a szépen fejlődő kö-Tengődés babon „Egy rimaszombati aratómunkás a következőket jelenti: „Hosszú hóna pok óta munka nélkül vártam az ara­tás idejét, mint egyedüli megmentő­­met. El is jött és én leszerződtem Szalvendi és Lusztig gazdag gijmöri földbirtokosokhoz 17-ed magammal. Az urak heti 2 kiló szalonnát Ígér­tek, de az első heti szalonna elfo­gyott s újabbat adni nem akarnak, így azon a 120 kiló babon élünk, amit az urak voltak kegyesek részünkre ki­utalni. Most reggeli bab, ebéd bab, vacsora bab. E mellett vagyunk kény­telenek dolgozni, mint a barom, a rettenetes forró nyári napon, csak azért, hogy a nyomortól elcsigázott testünket az összeroppanástól meg­mentsük ...” „Munkás” 1934. júl. 22. zös gazdaságukat. Egy tanuló pedig elektromérnöknek készül — szülei a helyi EFSZ-ben dolgoznak. A községnek állami filmszínháza, napközi otthona, szövetkezeti áruhá­za, elsősegély-helye, művelődés-háza, szülők tanácsadója, szövetkezeti mun­kaiskolája, könyvtára van. A lakosok mintegy 90 százalékának van rádió­ja. A múltban csak a jegyzőnek, pap­nak és a kulákoknak volt rádiójuk. A vadászati jog is őket illette. Ma nagyszámú, — régen elnyomott, ki­semmizett — dolgozó élvezi a vadá­szat örömeit. ÍGY FEJLŐDIK, VÁLTOZIK Alsószeli és benne az emberek. A felszabadulás 10. évfordulója tisztele­tére a község földművesei, szövetke­zeti tagok több, mint 300 kötelezett­ségvállalást tettek, amit már sokan teljesítettek is. így fejezik ki a fel­­j szabadító Szovjetunió és népi demok­ratikus rendszerünk iránti szeretetü­­ket. к. I. „Királyrév szomszédságában, van a tallósi uradalomhoz tartozó porbokai puszta, amely felosztásra került. A Csánki-huszárok közhírré tették, hogy aki belép a Csánki-pártba, az kap a porbokai pusztán Csánkiék kihnsltott 75 holdból örök áron 5 ezer koroná­ért. Ebből előlegképpen 1500 koronát kell lefizetni. Volt nagy öröm a fa­luban. Futottak Galántára az ügy­védhez és a bankban vették fel a pénzt. A megjelölt napon kijött vala­mi Csánki-titkár összeszedni a pénzt. 165 tagtól be is szedték a pénzt. Egyesek rögtön látták, hogy nem lesz jó vége annak, ha az agrárok annyi pénzt összeharácsolnak és ezért rög­tön visszakérték a pénzt, de csak kettőnek sikerült, visszakapni, mert a vezetők látva a veszélyt felkapták az asztalon heverő pénzt, és-utcu-neki — megszöktek. A tagok még máig sem kapták vissza a pénzt, de földet sem láttak. Azt sem tudják, ki volt о pénzbeszedő agrár! Ez a bitang ag­rárcsalás még azokat is tönkretette, akiknek volt egy kis földjük, vagy házuk. Eladósodtak és most már se ház, se pénz, se föld. A földhivatal azt állítja, hogy a földet eladni nem lehet. Csak az kav földet, akinek van 300 koronája és a haszonbért előre le tudja fizetni. Ilyen kálvária után nyílt fel Királyrév földműveseinek a szeme, úgyhogy az agrárpárti 165 tag­ból csak Bakó fogtechnikus úr a had­vezér maradt meg " „Munkás” 1931. május 1. A felszabadulás Királyrév dolgozói számára is lehetővé tette ' a szebb, örömtelibb életet. Ma már nincs kés­hegyig menü harc a földért. A jogos juss — a föld — azok tulajdonában van, akik azt megművelik. A Csánki­­huszárokat, az agrárcsalókat is elfúj­ta a történelem vihara. Csaknem az egész falu parasztsága rátért a szocia­lizmus útjára; a szövetkezeti gazdál­kodást választotta, hogy könnyebben, gondtalanabbul éljen. Zvodár Mihály két élete Zvodár Mihály, pálini lakos felett már eljárt az idő Most 62 éves. A felszabadulás előtt mindig másnak dolgozott, de hasznát sohasem látta. A kegyetlen kapitalista múlt kiszívta életerejét — meg is öregedett. — Úgy tűnik ma számomra a múlt — mondotta Zvodár bácsi — mintha valami rossz álom lett volna. Múlt A szövetkezet egyik legjobb dol­gozója ez a külsőleg óreg de fék­ben, gondolkodásmódban Hatal em­ber. Új családi otthonában — ame­lyet 1953-ban épített — esténként. Jelen a munkaidő után újságot olvas, rá­diót hallgat Egyik fia a „HENKO­ST A4"-nál műhelyvezető, a másik rendOr. A fáluszépítési hazafias mozgalom­ból a nagykaposiak igazán szépen kivették részüket. A képen a nagy­­kaposi J. Fučík utca útburkolatának javítását — társadalmi munka kere­tében — végző dolgozókat láthatjuk, az új emeletes házak előtt. Száraz gallyért halállal fenyegették .. . Ez nem а XV. században történt, hanem 1930-ban, mégpedig az Öfácá­­nyos nevű községi erdőben. Fülöp Júlia elment az erdőbe, hogy néhány gyöngyvirágot szedjen. Ha már oly messzire ment — gondolta magában — szed egy kis száraz gallyat is, le­galább lesz egy kis fája, amivel majd A munkásosztály ajándéka Ipolypásztónak. NEMRÉG EGY RÖVIDKE HlR jelent meg a sajtóban arról, hogy nemsokára kigyúl a villanyfény Ipolypásztón. Valóban nem sokat kellett várnia a község lakosai­nak. Az érsekújvári ENERGO­­TRUST üzem dolgozói a rossz időjárás ellenére is folytatták a munkát. Felállították az oszlopo­kat, kihúzták a drótokat és csak­nem minden házba bevezették a mllariyvezetéket. Valamennyi lakos feszült ér­deklődéssel várta a villany be­kapcsolásának napját. Ez a nap is elérkezett. Április 23-án a falu népe már a déli óráktól kezdve ünnepi hangulatban volt. Üj ru­hába öltözött fiatalok, idősebbek áradata indult el az ünnepség színhelye felé... A szél nem ha­gyott alább. Mindez azonban nem tudta az ünneplő tömeg lelkese­dését megakasztani. A nyitrai KNB nevében Čereš­­ník elvtárs mondott tartalmas ünnepi beszédet, magyar nyelven Sebők Dezső, ugyancsak a KNB dolgozója beszélt. Mindkét beszéd­ben a villany áldásos használ méltatták a falu dolgozói szem­pontjából. NÉMET VENDEL, A HELYI EFSZ elnöke meg is jegyezte: — Rég óhajtott vágyunk telje­sült. A villany közös gazdaságunk fejlesztésében, a munka meg­könnyítésében igen nagy segítsé­get jelent. Darálót, szecskavágót és egyéb gépet állíthatunk be, amit eddig csak alkalmi erőgéppel tudtunk hajtani. Egyszóval gépe­síthetjük az állattenyésztést. Nemcsak a szövetkezet elnöke nyilatkozott így, hanem sokan mások is. A falu orvosi rendelőt is kapott. Dr. Angyalasi Ernő, körorvos — aki a körzetében tartozó 8 község lakóinak egészségére vigyáz — kijelentette, hogy a villany lehe­­. tövé teszi számára munkamódsze­reinek tökéletesítését, s így hatá­sosabb munkát fejthet ki az egészségvédelem terén. Mint ismeretes, Ipolypásztón épül hazánk egyik leghatalmasabb téglagyára, ahől igen nagy szük­ség lesz a korszerűen berendezett orvosi rendelőre. ÚGY IS MONDHATNÁNK a villanyáram bekapcsolását, hogy _a mezőgazdádig és a kultúra felvi­rágzásának történelmi napja a község életében. A felszabadulás után sok új lakóház, gazdasági épület épült fel. Elkészült a község Művelő­désháza is. Amikor a Művelődésházban összejött a falu népe, már nem a petróleumlámpa sárga fénye, ha­nem a villany vüágossága áradt szét a teremben, ülte meg az örömteli parasztarcokat. Az ün­nepségre előadott kultúrbemutató is szebb, élethűbb volt, mint bár­mikor azelőtt. Zalabai Lajos, a Csemadok h.dyicsoportjártak elnö­ke a műsor befejeztével fogadal­mat tett: — A falu valamennyi dolgozó­ja nevében köszönetét mondok pártunknak és kormányunknak ezért a nagy segítségért. Egyben ígéretet teszünk, hogy ezentúl kötelességeinket még odaadóbban fogjuk teljesíteni. A villanyára­mot több hússal és egyéb mező­gazdasági terménnyel viszonozzuk munkásosztályunknak. SZOMBATH AMBRUS, a nyitrai KNB sajtóosz­tályának dolgozója. megfőzheti a gyermekeknek a reggeli kávét. Meglátta ezt a kuláknak feles­küdött nemzetes Csukász Mihály csősz úr és nagy gőggel megkérdezte az asszonyt: — Ez gyöngyvirág ? — és a fára mutatott. A szegény asszony rámutatott a sz-dett gyöngyvirággyökérre: — Itt van, amit szedtem! — — De a fát nem engedtem — mondja erre a csősz és kezdi bűzni az asszony nyakáról a kendőt. Az asszony nem engedte, mire a csősz előrántotta revolverét és a nő mellé­nek szegezte és ordítani kezdett: „Itt kell megdögölnöd disznó'" Megjegyezzük, hogy az asszony je­lentette az esetet a csendőrségen, ahol azt a választ kapta: „Bizonyára részeg volt!“ No, látjátok. Revolverrel támadnak egy proletár asszonyra, aki nem tett mást, mint néhány száraz ágat sze­dett, hogy legyen mivel megfőzni a reggeli kávét. A csőszök még meg is ölnék a védtelen asszonyt. Mi mun­kások tudjuk, hogy ez csak addig lesz így, míg a mai társadalom he­lyébe nem építjük fel a szocialista társadalmat, ahol már nem kell azzal törődni, hogy nincs mivel a kávét megfőzni. Cseklészi munkáslevelezőnktől „Munkás” 1930. Május 1. * A „Munkás” cseklészi munkásleve­lezőjének előrelátó szavai beteljesed­tek. Ehhez még 15 évnek kellett el­telnie, amikor a dicsőséges szovjet hadsereg bátor, hőslelkű katonái ha­zánk területéről kiűzték a fasiszta hordákat. Ennek 10. évfordulóját ün­nepli hazánk dolgozó népe. Se pénz, se posztó, elvitte a földosztó

Next

/
Thumbnails
Contents