Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-09 / 2. szám

s földműves 1955. január 9. „Amit megspórol a réven, elveszti a vámon Nagyobb gondot fordítsunk a gördülő csapágyak átvizsgálására ti Egyes gépállomásokon, hogy az önköltségeket csökkentsék, vagy hogy az anyagbeszerzés ne okozzon gondot, 40—50 százalék használhatóságú csap­ágyakat is visszaszereltek a kijavított gépekbe. A csapágyak szerelés közben helytelen ütögetésektől is veszítenek erejükből. Az ilyen takarékosságra a régi közmondás megmondta a kriti­kát: „Amit megspórol a réven, el­veszti a vámon.” A köbölkúti gépállomáson ennek az ellenkezőjét látjuk, ősszüzemi gyűlé­­sep anyagbeszerzők és javítók vitat­koztak a gördülő csapágyak kérdésé­ben A traktorosok is közbeszóltak míg végül is abban állapodtak meg. hogy a 60—?0 százalékos gördülő csapágyakat kicserélik. Mezőgazdasági gépeknél nagy szám­ban (traktor, kombájn stb.) kerülnek alkalmazásra a gördülő csapágyak. A gépek üzemeltetés közben előforduló hibáinak jelentős része csapágytöré­sekből ered, ezért a javítások alkal­mával nagyobb gondot fordítunk a gördülő csapágyak átvizsgálására. A csapágyak megrongálódásának leg­gyakoribb okai: 1 kifáradás: A csapágy futópályáin hámlás és kigödrösödés jelei láthatók Ha ilyen­kor nem cserélik ki a csapágyat ak­kor a kigödrösödés üteme fokozódik, ami a csapágy hirtelen tönkremenete­lét eredményezi. 2. Szennyeződés okozta kopás A kopásnak ez a fajtája a mező­gazdasági gépeknél nagyon gyakori Ezt elsősorban az idegen anyagoknak (homok, por, piszok) csapágyba jutása idézi elő. Az idegen anyagok bejutását a rossz tömítés, vagy a szennyezett kenőanyag okozhatja. Az ilyen csap­ágyakat a gyűrű és a gördülő test kö­zött lévő hézag hirtelen növekedése és a futópályák elfénytelenedése jel­lemzi. 3. Kenőanyaghiány A csapágy üzemeltetése során fejlő­dő hőt ez esetben a kenőanyag nem tudja elvezetni, a csapágy felhevü! elveszti eredeti keménységét, kilágyu1 Az ilyen csapágyak elalaktalanr dnak, a gyűrűk és golyók elvesztik eredeti alakjukat. 4 Helytelen szerelés A csapágyak gondatlan szerelése szintén a csapágy gyors elhasználó­dásához vezet. Az olyan csapágyaknál, ahol a gyűrűk külön szerelhetők, fi­gyeljünk arra, hogy a gyűrűk, futó­pályák külön meg ne sérüljenek. Erős ütésekkel, vagy túlzott feszítéssel vég­zett szerelés a csapágy v deformálö­­dásához, esetleg gyűrűrepedéshez ve­zethet. A téli gépjavítások alkalmával a mezőgazdasági gépek gördülő csapá­gyainak átvizsgálásához nagyszámú csapágy ki- és beszerelésére van szükség, célszerű tehát a csapágy sze­relés kérdésével bővebben foglalkoz­ni A csapágy helyes szerelése előfel­tétele a csapágy megbízható működé­sének. Ügyeljünk arra, hogy szerelés közben magát a csapágyat ne üssük, mert az ütések következtében a gyű- i rűkön repedések keletkezhetnek Az ütéseket .feltétlenül réz- vagy ólom­alátét közvetítésével alkalmazzuk. A gördülő csapágyak kiszereléséhez különböző lehúzó készülékek szüksége­sek. Ilyen lehúzó készülék akkor hasz­nálható célszerűen, ha a csapágy mel­lett a belső gyűrűvel érintkező el­mozdítható alkatrész van (pl. fogas­kerék). 'yen esetben a csapágy csak a vele szomszédos alkatrésszel együtt húzható le. A készülék házilag is könnyen elkészíthető. Tengelyre szerelt csapágyat lehető­leg mindig a belső gyűrű közvetíté­sével húzzuk le. A külső gyűrűre ki­fejtett erővel csak olyan kivételes e­­setekben huzunk le csapágyakat, ha az ágyazás lehetetlenné teszi a csap­ágy belső gyűrűjére kifejtett erővel történő leszerelést. A külső gyűrű segítségével történő csapágylehúzás különös óvatosságot •igényel A lehúzó erőt a külső gyűrű homlokfalára, egyenletesen és ponto­san merőlegesen fejtsük ki. Csak en­nek a feltételnek pontos megtartásá­val érhetjük el. hogy a futópályán ne maradjanak''golyónyomok. Nagyobbméretű csapágyak leszere­lésénél célszerű a csapágy belső gyű­rűiét 90—100 fokos kenőolajjal fel­melegíteni. Ilyenkor a lehúzó szerszá­mot előre felhelyezzük a csapágyra és kissé meghúzzuk. Amikor a belső gyű­rű kellőképpen átmelegedett és kitá­gult. a lehúzó feszítése közben el­mozdul a helyéről, azután a lehúzóval könnyen eltávolítjuk. A csapágy-gyű­rű és a tengely közötti hőmérséklet­­különbség biztosítása érdekében a tengelyt takarjuk le azbeszttel, ké­regpapírral, hogy arra forró olaj ne juthasson. A csapágy tengelyreillesztéséhez használt legegyszerűbb szerszám a rézből vagy egyéb lágy fémből készült tuskó és kalapács. A csapágy tengelyreillesztése köny­­nyebb a háziag készíthető szerelő­csővel. A cső lágy' fémből készül és a belső átmérője valamivel nagyobb a csapágy-fúrat átmérőjénél. Falvas­­tagsága pedig valamivel kisebb, mint a belső gyűrűk falvastagsága. A csőrc­­hegesztett karima megakadályozza a szennyeződések bejutását a csapágy­ba. A cső felső végébe helyezett dugó feladata, hogy a kalapácsütéseket e­­gyenletesen eloszlassa a csapágygyű­­rün. A szerelőcső és tárcsa segítségével egyszerre illeszthető a csapágy a ten­gelyre és a fészekbe. A tárcsa gyűrű­­alakú kiálló részeit pontosan mun­káljuk meg, úgy, hogy azok egy sík­ban feküdjenek, hogy mindkét csap­ágy-gyűrűre egyenletesen vigyék át az erőt. A nagyobb méretű csapágyakat sze­relés előtt célszerű olajban 60—80 fokra melegíteni. A melegítésre szol­gáló edényben, az edény aljától 50 - 70 mm-re rostélyt helyezünk és erre helyezzük a felmelegítendő csapágya­kat. A rostély azért szükséges, mert az olajból szennyező anyagok rakód­hatnak az edény aljára, s a lánggal közvetlenül érintkező felület hőmér­séklete magasabb, mint az olajé. Eredményes ezenkívül a csapágyfé­szek felmelegítése is. A gördülő csapágyak szerelésénél szem előtt tartott felsorolt szempon­tok lehetővé teszik a gépek üzemel­tetés közben előforduló hibáinak je­lentős csökkentését. Milyen legyen a kismalacok téli szállása? Minden falusi gazdasági udvar nél­külözhetetlen tartozéka a sertésól Téli időben nagyrészt ezeknek a ser­tésólaknak állapotától, tisztaságától, hőmérsékletétől függ, hogy a benne tartott jószágok milyen egészségesek, milyen gyorsan nőnek és híznak. Gyakran tapasztalható, hogy ősszel az idő hidegebbrefordultával a sertés­ólakat szalmás trágyával rakják körül a gazdák. Ez különösen ott fordul elő, ahol kismalacok vannak. Azt mondják, a szalmás trágya azért szükséges, mert meleget tart, megóvja a jószá­gokat a hidegtől. Az is megtörténik, hogy a trágyát nem szedik ki napon­ta a sertésólból, hanem csak rászal­­máznak. így aztán a trágya addig gyűlik, míg néha a fél méter vastag­ságot is eléri... Vajon helyesen cselekednek-e azok a gazdák, akik ilyen módon óvják ál­lataik egészségét? Nincs igazuk, sőt az esetek többségében nagy kárt tesz­nek önmaguknak is, meg a köznek is. Az állati szervezetet többi között a napfény, mozgás erősíti és fejleszti. Az ól köré rakott, vagy a malacok alatt hagyott trágya viszont nagyon is megrontja a levegőt. Az igaz, hogy meleget ad, ugyanakkor azonban nyir­kosán, párásán tartja a levegőt. Az ilyen ólakban tartott kismalacok sző­re, bőre állandóan nedves. Ha kinyit­juk rájuk az ajtót és megcsapja őket a hideg, azonnal megfáznak, tüdőgyul­ladást kapnak, köhögnek, belázasod­­nak, étvágytalanok lesznek és néhány nap alatt el is pusztulnak. De még ha átvészelik is a betegséget, meg­állnak a fejlődésben és sohasem le­het őket gazdaságosan tartani. A gazdaságos sertésnevelés, a télen is erős és egészséges malac száraz, huzatmentes szállást kíván. Erre nagyon jól megfelel a deszkaól, amelyet szi­gorú tél esetén leveles kukoricaszár­ral vagy szalmafonattal vehetünk kö­rül. Tetejére nádat vagy szalmát te­gyünk vigyázva arra, hogy be ne áz­zon. Még a téglából készült sertés­ólat is lehetőleg náddal fedjük be, mert az jól szigetel, ugyanakkor a páramentességet is biztosítja, a leg­tökéletesebb szellőztető. A malacok alomszalmáját naponta cseréljük, de a többi sertését is fris­sítsük legalább hetenként kétszer. A száraz, huzatmentes helyen tar­tott és jól takarmányozott malac megedződik és a leghidegebb időben sem történik semmi baja. Ezzel az egyszerű és mindenütt megvalósítható gondossággal, jóformán teljesen meg­akadályozhatjuk a malacelhullást P. J. Egy aratógép sóhaja ... Egész nyáron mezön háltam, Sok gabonát lekaszáltam. Lekaszáltqm. fel is köttem. Boldog voltam munka közben. Ügy örültem, úgy nevettem, Aranykalász dalolt bennem... De vége lett a munkámnak, A nyárnak, az aratásnak. Rám se néztek jó sokáig. Azt hittem, hogy jövö nyárig.. Kórót vágni felkerestek. Ez adott még egy kis kedvet. De azóta, ahogy tél lett, Az emberek rám se néznek. Rozsdásodom összefagyva, Igolybéli mezön hagyva. Jobb lenne már a műhelyben. Brigádom, ha szánna engem; Hazavinne megzsírozna, Aratásig rendbehozna,. OSURILLA JÓZSEF A gépek téli karbantartása A Moszkva területén lévő zvenigo­­ródi GTÁ-nak 75 traktora, 12 kom­bájnja és sok egyéb mezőgazdasági gépe és eszköze van. A gépek oktő - bér végén vonulnak be tárolóhelyükre, a központi majorba. A gépészek meg­tisztítva, lemosva, olajozva adják át a gépeket a GTÄ főmérnökének. A gé­pet átvizsgálják, megállapítják, hogy milyen javításra szorul, milyen álla­potban van és minden gépet kísérő­­jeggyel látnak el, amely feltünteti a téli javítás előírásait. Ezzel a kísérő­jeggyel kerül a gép téli tárolóhelyé­­re. 0 A traktorokat 15-ször 80 m nagy­ságú, három oldalon zárt, fedett szín­ben helyezik el. A színben kétsorosán állnak a traktorok, a két sor között 4 méter közlekedő út van, a trakto­rok kivontatására. A vontatást egy, a, javítóműhelynél szolgálatot teljesítő DT-54 típusú traktor végzi. A gépészek gondosan előkészítik traktoraikat a téli tárolásra. Nemcsak alaposan lemossák a gépeket, hanem a fémes felületeket zsírral kenik be, az üzemanyagot és a kenőolajat min­den tartályból kiszivatják, a motor­hengerekbe pedig a gyújtógyertyák nyílásán át hengerenként 20 gramm különleges olajat töltenek. A levehető részegységekre, mint pl. karburátorra, mágnesre, üzemanyagszivattyúra stb. címkéket tesznek, amely a traktor számát és a traktoros nevét tünteti fel. Télen a gépészek havonta kétszer átvizsgálják a traktorokat és körül­forgatják a forgattyústengelyt. A ke­rekek alá 40—50 cm-es bakokat tesz­nek. A kombájnokat 15—60 m-es olyan színben tartják, amelynek mind a négy oldala zárt. A gépek keresztben állnak a színben, úgy, hogy hozzájuk lehessen férni. Mit kell tudnunk a főjavításokról? A traktor főjavítása a gép teljes szétszereléséből, kijavításából, össze­szereléséből áll. A motort és a trak­tor összes megkopott szerkezeti ré­szeit, alkatelemeit kicserélik, az el­kopott részeket esetleg kijavítjuk. A főjavításkor a traktoron elvégezzük a hengerfú­rást, új dugattyút készítünk és fő­tengelycsiszolást végzünk. A henger­fúrásra és főtengely-csiszolásra szoruló traktoroknál vizsgáljuk át és javítsuk ki valamennyi szerkezeti részt. Külö­nösen nagy gonddal ellenőrizzük a főtengely forgattyú csapját, nehogy kisebb legyen a megengedett méret­nél. A főjavításra kerülő gépeknél el­sősorban a hengerkopást és a henger ovalitását vizsgáljuk meg. A henger­­fúrást, dugattyúkészítést 2-ütem.ű és izzófejes motoroknál akkor végezzük, ha a henger 0,8—1 rnm-es ovalitást ért el. Ilyenkor vizsgáljuk meg a fő­tengely oválissá válását' is és ha az több, mint 0,15 mm, akkor köszörül­jük meg. Négyütemű motoroknál feltétlenül hengerfúrásra van szük­ség, amennyiben a hengerkopás meg­haladja a 0,5—0,6 mm-t. Ilyenkor a motort szereljük szét és összes al­katrészeit vizsgáljuk meg. Szereljük szét a hűtőberendezést, az izzókúpot, hengerfejet, dugattyút, hajtórúdat, fő­tengelyt, tengelykapcsolót, légszűrőt, adagolószivattyút, központi olajozót, víz-szivattyút és üzemanyag-tartályt. Vizsgáljuk meg és szereljük szét a traktor járószerkezetét és erőátviteli szerkezetét is. Az alkatrészeket íe kell mosni, de vigyázzunk, hogy méré­süknél a mosás ne akadályozza a mé­rés pontosságát és az alkatrészeken ne legyen' szennyeződés. A tagság bevonásával dolgozzuk ki a EFSz évi termelési tervét Az EFSz egészévi tervének alapját azok a feladatok képezik, amelyeket a nemzetgazdasági tervbe foglaltak. A legutóbbi párt- és kormányhatáro­zatok olyan irányvonalat tartalmaz­nak, melynek célja a hektárhozam e­­melése és a • takarmányalap kiszélesí­tése, valamint az állatállomány meny­­nyiségének és hasznosságának foko­zása. Ezek tehát azok a központi kér­dések, melyek figyelembevételével ál­lítsuk össze az egészévi termelési ter­vet. Az egészévi termelési terv fel­állításánál főként arra ügyelünk, hogy az EFSz termelési képességeit helye­sen értékeljük, tehát reálisan kell felállítanunk, a lehetőségeken belül, de figyelembe kell venni a szocialis­ta munkaversenyt és a szövetkezet' dolgozók alkotóképességét, valamint a gazdag szovjet tapasztalatokat. Az egészévi terv felállítását előké­szítő munka előzi meg, melynél a következőket kell figyelembevenni. 1. Értékelni keli az összes teljesít­ményi normákat, úgy az állattenyész­tésnél, mint a növénytermesztésnél, i felülvizsgált normákat pedig a tag­gyűlés elé kell terjeszteni jóváhagyás végett. 2. Felül kell vizsgálni a munka meg­szervezését a munkacsoportoknál az előző évi tapasztalatok alapján, meg kell vizsgálni, ' hogyan voltak a szö­vetkezeti dolgozók anyagilag érdekelt­té téve a termelésben. 3. Az ellenörzőbizottság végrehajtja a szövetkezet gazdálkodásának felül­vizsgálását, számbaveszi a szövetkeze' leltárát az évvégi állomány szerint Itt figyelembe kell venni az épületek és gépek állapotát, hogyan használták ki őket és milyen állapotban vannak. Felülvizsgálja a készleteket, különösen a vetőmag, takarmány- és tartalék­­készleteket. 4. Utánanéznek az EFSz pénzügyi gazdálkodásának, ellenőrzik az állami banknál folyószámlán lévő pénzkész­letet, mert ezen keresztül kell, hogy a szövetkezeti dolgozók előtt világo­san álljon, milyen pénzügyi eszközök­kel lépnek az új gazdasági évbe Ezenkívül felülvizsgálják, hogyan teljesítették az egészévi termelési tervet a múlt év folyamán. Ha nem teljesítették, miért nem. Különösen a növénytermelés és az állattenyésztés tervét vizsgálják felül, mennyiségi és minőségi szempontból. Felülvizsgálják, hogy az elmúlt gazdasági évben be­tartották-e a vetésterület tervét és a hektárhozamtervet, valamint az agro­technikai és zootechnikai intézkedések tervét. Ezután sor kerül a terv ki­dolgozására, melyet javaslat formá­jában a taggyűlés elé terjesztenek s mely elfogadása után pedig törvénnyé válik az EFSz számára. Az egészévi termelési terv két részből áll: A. A növénytermesztés és az állat­­tenyésztési terv. B. Az állandó munkacsoportok és pénzügyi terv. A növénytermesztés tervének fel­állításánál az EFSz mindenekelőtt az állam által megállapított tervből indul ki. Ennek teljesítése érdekében nagy figyelmet szentel a vetési terv betar­tásának, valamint az. agrotechnikai in­tézkedések végrehajtásának. A föld gazdaságos kihasználását, a takar­mányalap és a szövetkezeti alap ki­­szélesítését, a munkaegységekért járó természetbeni járandóság biztosítását is szem előtt tartja. A vetési eljárás tervében megszab­ja az egyes növények vetési terüle tét, ennek kijelölésénél figyelembe veszi a növény igényeit, melyek dön­tő fontosságúak a hektárhozam eme­lésénél. A vetési terület elosztásáról szóló határozatokat a legrövidebb időn belül közük a munkacsoportokkal. Az állandó munkacsoportok között a ve­tésterületet úgy kell felosztania, hogy minden csoportot egyformán terhel­jünk meg. A vetési eljárás terve ki­egészül a trágyázásnak és magának a vetésnek tervével. A trágyázás és a vetés terve pontos normamegállapí tás szerint történik, mégpedig .íz előző évi tapasztalatok alapján. Ennek megállapítása a föld minősége, nagy­sága, valamint a vetés módja szerint történik. További fontos kiegészítő terv a hektárhozam terve, melynél az EFSz az állam által megállapított átlagos hektárhozamból indul ki Fi­­! gyelembe kell venni a múltévi ered­ményeket és azokat a lehetőségeket, amelyeket az agrotechnikai intézkedé- I sek és a szövetkezeti tagok jó mun­­' kájával el lehet érni. A hektárhozamok nagyságát a mun­kacsoportoknál egyformán kell meg - állapítani, ha azonos minőségű földe­ken dolgozunk. A munkacsoportok teljesítményének fokozásánál nagy szerepet játszik a pótjutalmak helyes elosztása, melyet a terv túlteljesíté­sénél adunk. A növényi termesztés tervét ki keil egészíteni az agrotechnikai idő ter­vével, melynek betartásától nagyban függ a hektárhozam nagysága is. Az állattenyésztés tervével egyben­­jár az állatállomány növelésének ma­ximális nagysága, mely megfelel az állattenyésztés további fejlődésének. Ugyancsak beterveztük az állatok hasznosságának fokozását. Ez nagyban függ a takarmányalaptól. Pártunk és kormányunk határozatai arra figyel­meztetnek bennünket, hogy az állat­­tenyésztés lemaradásának legfőbb oka a takarmányalap elégtelensége. Ezért az állattenyésztés tervébe beletartozik a takarmánytermesztés terve is Eb­ben a tervben megszabjuk a takar­mány mennyiségét és fajtáit, melyre szükség van a tervezett időszak alatt. A takarmánytermelés tervében megál­lapítjuk, mennyi a közvetlen takar­mány és tartalékszükséglet. Különö sen nagy figyelmet szentelünk a zöld­­takarmány tervezésének. Minden szö­vetkezet úgynevezett zöld futószala­got készít, ami gyakorlatban azt je­lenti, hogy ■ tavasztól őszig a zöldta­karmány különböző fajtáival etetik az állatokat. Ahhoz, hogy a takarmány ne pocsékolódjék, pontosan megálla­pítják az egyes állatok takarmány­normáit egy napra, melyeket a zoo­technikai terv alapján számítanak ki. Az egészévi termelési terv második B. részében megvan az állandó mun­kacsoportok terve és a pénzügyi terv. A munkacsoportok terve arra irányul, hogy időben és minőségileg végez­zünk el minden mezőgazdasági mun­kát. Ezt úgy étjük el, hogy a cso­portok feladatát pontosan megszabjuk (a munkacsoport egy bizonyos dőre megkapja a földet vetésforgóra). A munkacsoportok tervét a vetési fo­kozatok szerint dolgozzák ki. Meg ke'! állapítani a hektárhozamokat, az agro­technikai időpontokat, valamint • л munkacsoportok megkapják a gazda­sági állatokat, szerszámokat, fogato­kat. A tervet szétdolgozzuk brigádok­ra, sőt egyes személyekre is. A mun­kacsoportok terve megszabja a fela­datokat és a jutalmazást is. A mun­kacsoport tervét az egészévi termelési terv alapján dolgozzuk ki. A termelési értekezleten az elnök, agronómus és a csoportvezetők a csoportok legjobb dolgozóival kidolgozzák a csoportok termelési tervének javaslatát. A ter­vet azután megvitatják a csoport gyű­lésén, majd a taggyűlés elé terjesz­­tk jóváhagyásra. A csoportok tervé­nek teljesítése érdekében megszerve­zik a brigádok, valamint az egyes cso­portok közötti munkaversenyt. Fele­lősségteljes feladat hárul itt a cso­portvezetőkre, mert az ő kezdeménye­zésüktől és példás munkájuktól függ (Folytatás a 9. oldalon.'.

Next

/
Thumbnails
Contents