Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-13 / 11. szám

1955. március J3. Földműves 7 Gottwald eivtárs utolsó fényképe. Képünkön Gottwald elvtárs J. V.Sztálin temetéséről érkezik. A pálya­udvaron hűséges munkatársai, Zápotocký és Široký elvtársak fogadják, ★ ★ ★ M. KRATOCHVILOVÄ 4 GOTTWALD ELVTÁRS Szeretetünk körülölelte S így gazdagabb volt Mint királyok leggazdagabbja. Értünk élt, dolgozott, harcolt, Szeretetét népének adta. Igaz hálánkról énekeljek? Már zengett nem egy hálaének, Hogy elűzte a sötétséget S a munkás végre Alkotónak előlépett. Földünk még nem volt sohasem Annyira mienk, miként most, Ö volt, aki hazánkká tette, Hol megvalósultak az álmok. Mely szabad, boldog, igazságos. Ő adta nékünk hazánk vissza, Ö vezetett a helyes útra. Szeretetünk ezért oly tiszta, Hálánk jele ezért a munka. A legszebb szónál sokkal szebb A munka, amely alkot, épít. Mutassuk ki most is, mindvégig így hálánkat, szeretetünket. Fordította: FÜGÉDY ELEK Uj lépések A bratislavai nagyállomás környé­két vidám diáksereg szállja meg. Két­száz bratislavai tanítójelölt készül a Magas-Tátrába a „Gyermekparadi­csomba” téli üdülésre. Türelmetlenül topognak ide-oda, alig várják, hogy a vonat repítse Okét a boldog napok felé. A vonat kényelmes ülésein egyha­mar otthonosan érzik magukat s szebbnél szebb szlovák és magyar népdalok csendülnek fel a fiatalok ajkán. — Mifelénk nagyon haragszanak a szélkabátos, sínadrágos sportolókra. A mi öregeink még mindig azt hi­szik, hogy csak az urak járnak a Tátrába pihenni — szólal meg az egyik szőke fiú. — Az apám ingyen­­élőknek hívja őket. — Ne csodálkozz rajta, barátom — felel a másik. — Lásd be. hogy a mi szüléink a felszabadulásig nem sok jót kaptak, s idObe fog telleni, amíg magukévá teszik azt a gondo­latot, hogy mi, falusi dolgozók gyer­mekei is pihenni és síelni járunk a hegyek közé. De ez is megjön egy­hamar. Inkább nézzétek, mily szépen csillog a vörös csillag a trencséni vár felett. * * * Este lett. mire a „Gyermek-para­dicsomba” értünk. Rendezgetés után ágyba bújtunk, hogy másnap friss erővel lássunk hozzá a síelésnek... Az első lépések bizony sehogy sem mentek. Gyermekmódra kellett meg­tanulnunk a járást a sítalpakon. Bizony új lépések voltak ezek, a boldogabb, szebb élet lépései, mely­re majd mi is megtanítunk minden fiatalt. Ez a szép érzés járta át min­den tanítójelölt szívét mikor először ei eszkedett le félve a lejtőkön. S ahogy a síelés nehézségeit akarattal leküzdöttük, úgy lekiizdünk a jövő­ben nagyobb nehézségeket is csak azért, hogy a következő fiatalság már járt úton járjon s ne kelljen meg­tennie az első lépéseket. SZENK SÁNDOR Bébe-aláírás gyűjtők Hazánk egész területén nagy len­dülettel folyik a békeívek aláírása az atomháború veszélye ellen. Ajnácskán, Várgedén, Balogfalván és még több más községben a Cse­­madok zene. ének és táncegyüttesei béke-kul túr estéket rendeztek. A műsoros estek alkalmával a dolgozók százai írták alá a békeívet, hogy ezzel keresztülhúzzák az atomőrültek né­pek életére törd aljas terveit. Március - a könyv hónapja Márciusban különös gondot fordí­tanak a könyvkiadók, könyvterjesztők, kultúregyesületek arra, hogy a könyv ünnepi hónapjában minden polgárunk i..eríthessen az irodalom gazdag kin­csestárából. Könyvesboltjaink bő vá­lasztékkal állanak az olvasó rendelke­zésére. A sok szép könyv közül csak egy­néhányat említünk. Mindjárt elsőnek Pujmanová gyönyörű könyvére hívjuk fel az olvasó figyelmét, mely magyar fordításban a „Győz az élet“ címet kapta. A kiváló cseh írónő ebben a könyvében olyan magával ragadó erő­vel és művészien érzékelteti az em­berek élniakarásának győzelmét, hogy nincs olvasó, aki a regény hatása alól kivonhatná magát. A fasiszta elnyo­más alatt nyögő nép rettenetes szen­vedéseiről rajzol élettel teli, hű képet a szerző. Móricz Zsigmondnak, a nagy magyar realista írónak nemrégiben jelent meg egyik legnépszerűbb regénye: a Betyár, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában. Móricz e mű­vében lebilincselő történet keretében tárja elénk a múlt századvég feudá­lis Magyarországának sebeit. A könyv felejthetetlen élménnyel gazdagítja az olvasót. Nem mehetünk el szó nélkül Dr. Sass Andor által összeválogatott és a CSMK kiadásában megjelent „Magyar humoristák" című könyv mellett sem. Ez a könyv a kiváló magyar humoris­ták egy-egy írását tartalmazza. A kö­tet előszavául Sas» Andor figyelem­reméltó, humorról szóló tanulmánya szolgál. A könyv csupa derű; a sza­tíra, humor gazdagon árad a sorok­ból. Az olvasók arcára, szívébe mo­solyt csal, mely az emberi lélek leg­kedvesebb külső megnyilvánulása. Megtaláljuk könyvesboltjainkban Jó­kai, Mikszáth, Nagy Lajos, Egri Vik­tor, Urbán Ernő, Veres Péter, Tamási Áron, Illés Béla jelentős munkáit is, valamint a világirodalom nagyjait: Erenburgot, Solochovot, Thomas Mannt, Fastot, Stendhalt, Balzacot. S ki győzné felsorolni a sok-sok ki­váló, haladó szellemű író neveit, kik­nek nagyszerű munkái várják az ol­vasót. 0. K. MEGSEMMISÍTJÜK TERVÜKET Ezekben a napokban írta alá hazánk minden békeszeretö polgára a Béke-Világtanács felhívását az atomfegyver gyilkoló használatának betil­tására. E békeharcosok soraiba büszkén állnak kis- és középparasztjaink — Aláírom, mert békét akarok! — mondja Ihnát Mihály, zempléni középparaszt. — Tudom, hogy ez is egy csapás az imperialistákra. Mi azonban* nemcsak aláírásainkkal harcolunk a háborús űszítók tervei ellen, hanem jó munkánkkal is. Ihnát Mihály kötelezettséget vállalt, hogy jó munkájával odahat, hogy túllépje a tervezett hektárhozamokat. A terven felül kitermelt ta­karmányon pedig több állatot nevel, és így szerződést kötött 400 kilo4- gramm marhahús, 400 kilogramm sertéshús és 1500 darab tojás terven fe­lüli beadásra. — Ezt azért teszem, hogy még jobb legyen életünk, erős és le­győzhetetlen legyen hazánk. M. P. Egyre feljebb a szocialista kultúra aranylétráján Prandorfi Piroska egyszerű falusi tanítónő, Nevelői tevékenysége azon­ban nem reked meg az iskola padjai közt. Szakít időt az iskolán kívüli nevelésre is. Deménd község egyik legtevékenyebb kultúrmunkása — a szocialista kultúra terjesztője. Már eddig is nagy munkát végzett; fel­kutatta Deménden és környékén a már-már feledésbe merülő népi tán­cokat, népviseletet, népszokásokat. Megszervezett egy népi együttest is. E lelkes együttes tagjai vidámabban ropják a „Tapsikolóst“, a „Kendő­táncot”, a „Padegattát”, mint nagy­apáik, nagyanyáik. A tánccsoport e táncokat tűzte műsorra, s kibővíti még az „Uveges-tánc”-cal. Amikor Prandorfi tanítónő meglá­togatta a falvak öregeit, azok öröm­mel mutatták be tánc-tudományukat. Mind-mind emlékezett valamire, amit oly titkon őrzött addig... se régi táncok a ma színpadán új tartalom­mal telítődnek. A tíz éve felszaba­dult Deménd fiai. lányai arcukon a szabadság üde oírjavai, szívükben 'ö­zelő tettvággyal ropják a táncokat, szórakoztatják a dolgozókat. A deméndi tanítók egy pillanatra sem szakadnak el a falu dolgozóitól. Kölcsönös bizalom van a tanítók és a falu dolgozói között. A szoros e­­gyüttműködésnek köszönhető, hogy Deménd egyre feljebb jut a kultúra aranylétráján. Már két irodalmi vitaestet tartot­tak Deménden, s nagyban készülnek a március 13-án Ipolyságon rende­zendő járási irodalmi vitára. Egri Vik­tor, államdíjas író: Márton elinduj. Ártatlanok igazsága és a Közös út című három műve kerül megvitatás­ra, amelyen a szerző személyesen részt vesz. A deméndiek boldogan kiáltják szé­les e hazába zalabai Csontos Vilmos, egyszerű asztalos költői szavait: .....Ha ezt a holnapot akarod, mely napfényes életbe vezet: Merészen lépj, indulj velünk, sokan együtt csodákat művelünk1“ Henczy Béla iDolyság Igen tisztelt, kedves Nikolaj Gera­­szimovics, a járási nemzeti bizottság titkára! Ezt a levelet Jelizaveta Krupicina, az az öreg asz­­szony írja neked, akinél tavaly aludt­tejet ittál, akkor, mikor erre •jártál a kolhozelnökünkkel. Csak, az egekre kérlek, ne gondold, hogy dicsekedni akarok, azért, mert megvendégelte­lek! Nem bizony, csak emlékeztetni akarlak. Ezennel panaszt nyújtok be a sajat unokámra, Nasztya Krupicinára, aki a munka hőse. Öreg napjaimra nincs miatta nyugtom. Nem fér az eszembe kire ütött ez a leány. Mi sem vol­tunk éppen gyávák, de amit ez a leány művel, az már mégis sok. — igénytelenségre és jómodorra tanítot­tam s lásd, mi lett belőle. Az én kínszenvedésem akkor kez­dődött, amikor Nasztya, az ifjúsági munkabrigád vezetője lett. Kedve tá­madt arra, hogy olyan burgonyater­mést takarítsanak be, amilyet még soha azelőtt: 500 métermázsát egy hektárról. A kolhozgyűlésen a kenn­­szomolisták bejelentették kötelezett­ségvállalásukat és még az újságban is megjelent erről a hír. Ez pedig azt jelentette, hogy még csak meg sem gondolhatták a dolgot. Be kell valla­nom. ekkor nagyon megijedtem. Fél­tem. attól, hogy Nasztya szégyent hoz a fejünkre. Mert emlékezetem sze­rint soha nálunk ilyen eredményt nem ért el senki. Az ifjúsági brigád egész télen át gyűjtötte és kutatta a hamut. Ök kutatták a hamut és rám szóródott ki. Megindult hozzám a búcsújárás. A gazdasszonyok jöttek és kértek, rójam meg Nasztyát. mert megbolondítja az ifjúságot. Minden fiúnak és leánynak csak hamu kell. Megindult faluhosszat a fűtés. A kályhában még vígan lobog a tűz. ’>k BORISZ BEDNIJ: 0 0 már a hamut kaparják, hogy senki meg ne előzze őket. És fütenek, még hozzá milyen vadul. Alig, hogy a háziasszony megfordul a sarkán, már tömködik a kályhát, hogy elsők le­gyenek a hamugyűjtésben. A házak­ban egész télen oly meleg volt, mint a pokolban. A százéves apókák és anyókák boldogan melengették öreg csontjaikat a kemencepadkán, jósol­gatva. sikerül-e Nasztyának a terve A faluban olyan szaladgálás támadt, mint mikor a vándormozi látogat meg minket. Ha már erről beszélek, az a vándormozi is csak egyszer jön egy évben és a filmkezelő is úgy ját­­sza le a darabot, mintha az ég zen­gene, nem lehet ott semmit sem megérteni. Fedd meg őt érte Nyiko­laj Geraszimovics! Amint a tavasz megjött, újabb kín­­szenvedés szakadt rám. Másfél hó­nappal a burgonyaültetés e'ött az if­júsági brigád elkezdte a jarovizálást. Nasztya az egész házban szétrakta az ültetésre szánt gumókat, járkált kö­zöttük, forgatta azokat, hogy minden oldalról egyformán csírázzanak. Saját házamban úgy éreztem magam, mint a vendég, egész nap csak a kemen­cén ültem, ha pedig valamire szük­ségem volt a ládából, — nem me­hettem érte a burgnnvn miatt. Igazán nem akarom az unokámat megszólni, de hála az égnek, nyáron egy kissé megpihen­tem. Nasztya éjjel-nappal a íö'deken volt, kapált és trágyázott. Ősszel az­tán meglett kínszenvedéseim eredme nye. Nasztya csoportja 540 már-a burgonyát takarított be egy hektár­ról. S az én kis unokám arany csil­lagot kapott — a munka hőse lett. Most már nyugtom lehetne, ha me­gint nem jött volna közbe iralami. Már régen észrevettem, hogy a ta­nítónk beleszeretett Nasztyába. Jó ember az, érti a munkáját, nem iszik, de „uram bocsáss”, olyan bátortalan és olyan türelmes. Más már régen magához édesgette volna Nasztyát. de ő csak kering körülötte, mint az árnyék és hallgat. Előbb még itt-ott szólt hozzá, de mióta híressé lett. el­vesztette a merszét egészen. Nasztyán kívül másokkal aztán tud bánni akkurátusán. A falusi szovje­tünk elnöke egész nyáron futott elő­le. mert azt követelte, hogy javíttassa meg. az iskolát. Az elnök meg is bosszulta magát ezért az akaratosság­ért: oly szomorú színre festette ki az iskolát, hogy bizony az ember kezdi sajnálni azokat a gyerekeket. Ha majd egyszer erre jársz, beszélt az elnök fejével, ahogy megérdemli, kö­veteld, hogy festesse át az iskolái rendje és módja szerint. A mi gyer­mekeink előtt még egy hosszú és örömteli élet áll, minek azt a kezde­tén ilyesmivel elszomorítani. — No — és hogy folytassam — Nasztya mintha nem látná hogy sa­ját boldogságán tapos, rettenetesen kínozza azt a szegény tanítót. Minden ‘loadáson, amit a tanító tart. megje­­cnik A legszebb ruháját húzza ma­gára, feltűzi rá az arany csillagot hogy a tanító ne feledje, hogy kivel is van dolga l.eül az első nadba -s a leglehetetlenebb kérdéseket teszi e’ a tanítónak Vagy nedio egyszerre rsak kijelenti, hogy plrneov a rá-nsna és beiratkozik a szakiskolára. Azóta a tanító úgy lézeng ide-oda, mint egy ázott tyúk, mert attól fél. hogy el­keli válnia Nasztyától. Az unokám következetesen visszautasítja a vele való táncolást. Még hozzá azzal érvel, hogy letapossa a lábát. Készakarva megkérdeztem Nasztya barátnőit igaz­­с. s mind egy szálig azt állítják, hogy a tanító a falu legjobb táncosa. De mindezek ellenére úgy tűnik nekem, hogy Nasztyának tetszik a ta­nító, de még magának sem akarja bevallani. Men ha elmegy a városba tankönyvekért vagy a tanítói össze­­jövete’ekre. Nasztya mindjárt megsze­lídül s mintha bánná, hogy oly büsz­ke volt. De amint a tanító megérke­zik, újra megkezdi a csibészkedést. Gyakran olyan kedvem kerekedik becsületesen megszidni őt. — hisz a nagyanyja vagyok és én neveltem. De ha arra gondolok, hogy nem csak az én unokám, hanem eqy személy­ben a munka hőse és a helyi szőr­iét képviselője, hogy magam is öt választottam, úgy megáll bennem minden tudomány. Néha, hidd el, nem is örülök neki. hogy ily hires ember az unokám. És ezért kérlek Nyikolaj Geraszimovics, vedd ezt az ügyet a kezedbe. Hívd be Nasztyát a járási bizottság elé, s vallja be. ho­gyan is él a magánéletében. Ő be­csül téged, s tudom, szót is fogad majd! Mindenképen jobb lesz, ha te beszélsz vele. mintha én szólnék ne­ki. Hősök és képviselők számodra nem jelentenek újságot, míg nzkert, semmiféle tapasztalatom ez irányban roncsén. Magam részéről, hajlandó vagyok jüteni halálomig a szobámban. No, és azt a jarovizációl is kibírnám, ha már másként nem megy. Egy a fon­tos. hagyjon fel már Nasztya a. tanító kínzásával. Ezt nem engedik meg ná­lunk senkinek, meg a munka hő­seinek sem — legalább is én úgy tudom. Ha falunkban jársz, látogass el hozzánk. Megemlítem még a címe­met is, hogy el ne felejtsd: Naffy­­mákony, a negyedik ház a falu vé­gén. mindjárt a gödör után — amit ■zintén jo tenne betömni, meu ren­geteg ott a sár. A sertések számár”­­leh-t, hogy ez mennyország, de “zt a ienyűzén nem engedhetjük m-g nekik. Rendeld el az útmesternek, töltse be azt a gödröt, mert *igóf? várunk rá. Meglátod, megírom az új­ságnak is! Hisz a szerkesztősén e me ott van a lap hátsó oldalán. !óöm van elég, látod neked is írok. S egy levél megírásához annyi idő sem kell, mini egy meddő tehénből a bor­jút kihúzni. Kedves Nyikolaj Geraszimovics! Kívánok neked tar­tós egészséget. S jelentem, hogy gyakran fáj a derekam. Éjszakán­ként csak úgy nvilalík belé. Üdvöz­lőm az egész családodat. — Maradok tisztelettel, a te ismerősöd: Jelizaveta Krupicina, nyugdíjas.

Next

/
Thumbnails
Contents