Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-27 / 9. szám

1955. feteüiF it fSÍOmüvp-i Az egészséges verseny a szövetkezeti gazdálkodás mozgató ereje N. V. Cicin akadémikus beszéde a II. kongresszuson ELMONDOTTA KAPLANA ELVIÄRS, A HORNI LIBCHAVY-I EFSZ KÜLDÖTTE Mint községünk szövetkezetének él­űiké néhány szóval megemlékezem a szocialista munkaversenyről. Valóban hatalmas segítség ez, ahol helyesen alkalmazzak. Nálunk, amikor megszer­veztük a közös gazdálkodást, igen sok hiányosság volt. Állandóan kutattuk, kerestük, azokat a módozatokat, ame­lyek megmutatták a kivezető utat és segítettek a munkánkban előforduló fogyatékosságok eltávolításánál. Rá­jöttünk, hogy csakis a szocialista munkaverseny elmélyítésével lehet az akadályokat leküzdeni. Elkezdtük a versenyt, először azo­kon a munkaszakaszokon, ahol erre a legnagyobb szükség mutatkozott. Szö­vetkezetünk egyes tagjai egyéni kö­telezettségvállalásokat tettek a havi taggyűléseken. Mint a növényi ter­melésben, úgy az állattenyésztésben egészséges verseny fejlődött ki. Ért­hető, hogy az egyesek kötelezettség­vállalásait a szövetkezeten belül fel­karoltuk és ezeket a fali újságon kö­zöltük. Az újságot a legforgalmasabb helyen helyeztük el. A szövetkezeten belül folyó versenyt a határi munkák során figyelemmel kísérjük és az eredményeket, vala­mint egyesek eredményeit közzétesz­­szük. Ezzel megteremtettük a ver­seny további fejlődésének előfeltéte­leit és a munkafegyelem megszilár­dulását. Így senki sem akart utolsó lenni. A növénytermelésben elindított ver­seny követőkre talált az állattenyész­tésben is. Az első számú tehénistálló munkacsoportja nagyobb tejhozamokat biztosított. Ez serkentőleg hatott a második számú istálló dolgozóira is, akik keresték az eszközöket, ame­lyekkel az első számú istálló ered­ményeit megközelíthetnék és túl is szárnyalhatnák. Körültekintőbben fog­tak hozzá a fejőstehenek ápolásához, betartották a pontos etetést és a fe­­jést, nem utolsó socban pedig ízesí­tették a takarmányokat. Ennek az e­­redménye az lett, hogy a két istálló tejhozama kiegyenlítődött. Ugyanígy volt ez a sertéseknél és a tyúkfar­mon is. A versenynek nagy pontosságot tu­lajdonítottunk. Folyamatosan szem­mel kísértük az eredményeket és a hónap végén kiértékeltük. Szövetke­zetünk legeredményesebb tagjait tag­gyűléseken megjutalmaztuk. Bár ezek a jutalmak nem voltak a legmagasab­bak, mégis sokat segítettek abban, hogy a versenybe valamennyi tagunk bekapcsolódott. Az évzáró közgyűlésünk alkalmával értékeltük az egyesek versenyben el­ért eredményeit, akik elosztva, három munkacsoportban dolgoztak. Minde­gyik csoportból három szövetkezeti tagot jutalmaztunk meg, éspedig úgy, hogy a verseny első győztese 10 ki­logramm sertéshúst, a második he­lyezett 7 kilogramm, és a harmadik 5 kilogramm húst kapott. Ebben az évben a munkaversenyre még jobban felkészülünk. Annál is inkább, mert a szomszéd község szö­vetkezete versenyre hívott ki ben­nünket. Természetes, taggyűlésünkön elfogadtuk a szomszéd község kihívá­sát és lefektettük a verseny pont­jait. Minden 14 napban kölcsönösen meglátogatjuk a szövetkezet gazda­ságát. Annak ellenére, hogy ez a lá­togatás minden 14 napban esedékes volna. Szilárd meggyőződésünk, hogy így az eredményeket még pontosab­ban tudjuk követni. Felismerték a pótjufaíom bevezetésének fontosságát Elmondotta, Muk J., az A gépesítésben észlelt hiányossá- . gok főleg a nyári gabonabetakarítás idején mutatkoznak. Természetesen j sokat segítenének a silózó-kombájnok is. Ezenkívül nagy hiányosságunk van a kukorica-betakarítását szolgáló gé­pekből is. Ezek a fogyatékosságok a­­zokban a szövetkezetekben észlelhe­tők, amelyek nagykiterjedésű földeken gazdálkodnak. Az ilyen szövetkezetek további hiánya az is, hogy nincs elég képzett szakemberük. Éppen ezért a­­jánlatos lenne elgondolkozni afelől, hogy az 1000 hektárnál nagyobb ki­terjedésű szövetkezetekben az agro­­nómusok, zootechnikusok főiskolai végzettséggel rendelkezzenek. Nagyon jól tudjuk, mily nagyok feladataink a mezőgazdasági termelés emelésében. Viszont fennáll az a kér­dés, hogyan hozzákezdeni. Mindnyá­jan jól tudjuk, hiábavaló lenne min­den anyagi eszköz, ha nem tudnánk érdekeltté tenni szövetkezeteink tag­jait, akiknek a feladatokat teljesíte­­niök kell. Elmondom a nagykiterjedé­sű szövetkezetünkben, hogyan jöttünk rá arra, hogy saját erőnkkel el tudjuk végezni a kapás- és ipari növények ápolását. Mondottuk: „A cukorrépa területeket szétosztjuk a szövetkeze! egyes tagjai között és bevezetjük a pótjutalmazást.” Nem ment ez köny­udvardi EFSz küldötte. nyen. Sok türelem és meggyőző mun­kát kellett kifejtenünk, míg a tagság többségét erről meggyőzhettük Ami­kor keresztülvihettük elgondolásain­kat, a terméseredmények is lényege­sen megnövekedtek: A cukorrépánál például az 1955-as évvel szemben 100 százalékkal, a takarmányrépánál 150, míg a kukoricánál 50 százalékkal növeltük a hozamokat Ezekután az eredmények után tagjaink megkapták méltó jutalmukat, pótjutalomként 80 ezer koronát és fél vagon cukrot osz­tottunk szét. Hasonlóképpen jártunk el a takarmányrépa és a kukorica ter­melésénél is. Azok a tagjaink, akik megértették ennek az intézkedésnek a jelentőségét, szép természetbeni pótjutalomban részesültek. Ami a legfőbb, ezzel az eljárással elértük azt, hogy tagjaink ezen a munkaszervezésen keresztül megsze­rették munkájukat és ebben az esz­tendőben már valamennyien úgy dön­töttek, hogy az ipari növények, a cu­korrépa, kukorica művelését, a terü­leteket szétosztva egyénenként végzik el. Ebből láthatjuk tehát, hogy a pótjutalmazás bevezetése egyike azok­nak az eszközöknek, amelyekkel szö­vetkezeteink eredményesen vehetik fel a harcot a hiányosságok leküzdé­sére. Eredményesen alkalmazzuk Surikov módszerét Elmondotta: Pavlatová elvtársnő, a klapy-i EFSz küldötte. Az emberek szívesen beszélnek munkájukban elért eredményeik­­•i öl. Ezt teszem én is, amikor a Surikov-módszer gyakorlati alkal­mazásának jelentőségéről egy né­hány szóval megemlékezem. A múlt év februárjában a kerületi nemzeti bizottságról Stádnik elv­társ zootechnikus járt szövetkeze­tünkben. Ajánlotta, hogy vezes­sük be sertéstenyésztésünkbe az említett eljárást. Természetesen mi a jó tanácsot elfogadtuk. A szövetkezet tagjai részéről azon­ban nem találkoztunk kellő meg­értésre. Váltig hangoztatták, hogy ennek az eljárásnak a be­vezetése és az alkalmazása jelen­tős anyagi befektetésekkel jár. Ezenkívül szemestakarmányból is igen szűkén álltunk. Közben ismét ! eljött a zootechnikus. Elmondot­tuk panaszainkat, kihangsúlyoz­tuk a szemestakarmányhiányt. Ezúton mondunk köszönetét a kerületi kiküldött elvtársnak, aki nyomban intézkedett, és szövet­kezetünk 30 mázsa szemestakar­mányt kapott. De még más nehézségekkel is találkoztunk. A hízóknak szánt kenyeret, szövetkezetünktől elég távolesö községben kellett süt-tet­­nünk. Ma már ezt a folyamatot ir, odahaza végezzük. Surikov módszerének érvénye­sítését kezdetben 5 darab hízónál kezdtük el. Aggodalommal vártuk a hónap végét, vajon az új mód­szer milyen eredményeket hoz. Amikor a hízókat lemértük, a kö­zönséges eljárással gondozott sül­dők napi súlygyarapodása csupán 66 dekagrammot, míg az ú>j mód­szer alkalmazásával 1.5 kg súly­szaporulatot könyvelhettünk el. Sokan talán úgy gondolják, hogy Surikov módszere csupán a mala­cok kenyérrel való etetésén alap­szik. Valóban igaz, hogy ennek az eljárásnak ez a súlypontja, de emellett ügyelnünk kell arra is, hogy a takarmányozást minél változatosabbá tegyük. Az első í nap a hízókat 40 kilogrammos súlyátlagtól felfelé a következő­képpen takarmányoztuk: 4 kilo­gramm burgonya, 1 kilogramm kenyér, takarmányrépa, valamint száraz szemestakarmány leöntve forrázott lucernával. A második nap pedig ellenkezőleg etettünk: ásványtartalmú keverék, száraz luccerna, két deka só, stb. Sok ! esetben a takarmányokat ízesít jük, aminek eredményeképp?!; némely példányoknál 1.8 kg súly­­gyarapodást. Nem idegeiike<lünk az új módszerektől Elmondotta: Stromp József nemzetgyűlési képviselő, a jánoki EFSz küldötte. Szövetkezetünk 'íz utóbbi eved­ben mind kerületi, mind országi? viszonylatban is több ízben kitün­tette magát. Távul//, a tavaszi munkál; értékelése során országos méretben a negyedik, mig szlová kiai viszonylatban a második he­lyet foglaltuk el. Szövetkezetünk 1500 hektár me­zőgazdasági területtel rendelkezik. Három, Bllandó munkacsoportunk van, melyek között a vetésforgó szerint szétosztottuk a területeket. A munkacsoportjainkban állandóan fejlesztjük a versenyt. Nem ide­genkedünk az új módszerektől, se­gítségükkel inkább igyekszünk a termelést (okozni. Bizonyságul szolgáljon tagtársam Tobák elvtárs elért eredménye, aki ezen a kon­gresszuson mint kiváló dolgozót tüntettek ki. ÁHatál lományiinkal föl yamabr­san fejlesztjük. /1 munkaegység értékének emelésében nagy ne­hézségekkel találkozunk, főleg azért, mert 200 hektár kiterjedésű rétünk igen alacsony termést nyújt- Egyébként körzetünkben gyenge képességű földterületek vannak. A közeljövőben megte­szünk mindent, hogy réteinket lecsapoljuk. A parlagon heverő löidek megművelése mindnyá­junk ügye Elmondotta: J. Nymsy, a Richnovek-i EFSz küldötte Mezőgazdaságunk egyik fontos kér­dése az eddig elhagyatott és parla­gon heverő földek termövététele. Min­denekelőtt mezőgazdaságunk dolgozói tettrekész munkájától függ, hogy ez eddigi gazdátlan és elhagyatott, va­lamint parlagon heverő földek ter­mést adjanak. Következetes munkára van tehát szükség, hogy országos vi­szonylatban végleg rendeződjék az említett földek megművelése. A szov­jet mezőgazdaság dolgozóitól ezen a téren sok hasznos tapasztalatot sze­rezhetünk. A szovjet emberek min­den akadályt leküzdve millió hektár­nyi területeket tesznek termővé. Országunk népességének szemszö­géből ítélve, minden talpalatnyi föld kihasználása és helyes megművelése biztosítható. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy sok ezer hektár elha­gyatott föld, kihasználatlan terület létezik köztársaságunkban. Mit tehet­nek szövetkezeteink, hogy ezt az or­szágos kérdést végleg rendezhessék? Elmondhatom, hogy járásunk EFSz-ei mindent elkövetnek, hogy a parlagon heverő földek művelését biztosítsák, sőt arra is gondolnak, hogy a szántó­­területeket kiszélesítsék. Ezzel kapcsolatban még megjegyez­ni kívánom, hogy a szántóterületek kiszélesítése minden község első fel­adata. A közeljövőben főleg a délen fekvő járásainkban földhiány lesz ta­pasztalható. Mezőgazdaságunkat ovábbi munka­erőkkel kell bővíteni. Üzemeink dolgo­zói segítökezet nyújtanak földműve­seinknek és egyre több azoknak a szakembereknek száma, akik az ipar­ból a mezőgazdaságba térnek vissza Fz a biztosítéka annak hogy hazánk területén minden föld megművelését biztosítani tudjuk. A kolhozparasztság, a Szovjetunió földművelésügyi minisztériuma és a szovjet mezőgazdasági tudományos dolgozók nevében a szovjet küldött­ség melegen üdvözli a Csehszlovák Köztársaság egységes földművesszö­vetkezeteinek jelenlevő elnökeit és tagjait és szívből nagy sikereket kí­ván az egységes földmüvesszövetke­­zetek közös gazdálkodása további fej­lesztésében és megszilárdításában. A földművesszövetkezetek szerve­zési és gazdasági megszilárdításának határtalan jelentősége van a Cseh­szlovák Köztársaság mezőgazdasága további fejlődésére. Az önök sikereit figyelemmel kísérik köztársaságuk mezőgazdasági dolgozói és minél na­gyobbak lesznek a szövetkezetek termelési sikerei, annál nagyobb ha­tással lesznek a szövetkezeti formák további fejlődésére a csehszlovák me­zőgazdaságban. Nincs kétség afelöl, hogy még nagyon sokat kell tenniök azért, hogy a földművesszövetkeze­tek példásak legyenek és hogy a töb­bi földműves gazdaságok mintaképé­vé váljanak. Az önök kongresszusának az a fel­adata, hogy értékelje az egységes földmüvesszövetkezeteknek az elmúlt időszak folyamán elért termelési eredményeit és hogy kölcsönösen ki­cseréljék munkatapasztalataikat. A kongresszusi tárgyalások kétségtele­nül hozzájárulnak a szövetkezetek kö­zös gazdálkodásának további megszi­­' lárdításához, valamint szervezési mun­kájuk és termelésük színvonalának ; emeléséhez. A szövetkezetek tevékenységében a sikerek növelésének szakaszán nagy jelentőségük lesz a gép- és traktor­állomásoknak, Amint a kolhozépítés tapasztalatai mutatják a Szovjetunió­ban. a gép- és traktorállomások je­­; lentősége és szerepe a mezőgazdaság ; szocialista átépítésében és a kolhoz­­! munka termelékenységének növelésé­iben határtalan. A Szovjetunióban a ; gép- és traktorállomások at állam ! részéről a nagy kollektív földműves- I gazdaságoknak munkájuk irányításé­iban nyújtott szervezési és technikai ; segítség legjobb formái. Az összes I mezőgazdasági munkák magas színvo- I nalú gépesítésének alapján, a modern I géptechnika és a matjasfokú kultúra I alapján történik ež. Országunkban év- I ről évre szaporodik a traktorok és I a legkülönbözőbb gépek száma a ycp- és traktorállomásokon és növekszik a gép- és traktorállomások feladata és jelentősége is a kolhoztermelés fej­lesztésének és további fellendítésének szakaszán. A Csehszlovák Köztársaságban már jelentős számú gép- és traktorállo­­más van. Ezeken az állomásokon év­ről évre több a traktor és a mező­­gazdasági gép. Ezek az állomások a kezdő szövetkezeteknek nagy segítsé­get nyújtanak. Magától értetődő, hogy a földmü­­vesszövetkezetek munkája megjavítá­sára irányuló halaszthatatlan felada­tok között jelentős helyet foglalnak el ч gép- és traktorállomások azon in­tézkedései, amelyek az egységes föld­­müvesszövetkezetek szükségleteinek jobb kielégítésére, a szövetkezeti me­zőkön a gép- és traktorállomások munkájának idejében történő és jo mi­nőségű teljesítésére irányulnak. A Szovjetunió mezőgazdasaga már régen befejezte a földműves gazdasa­gok kollektivizálásának időszakát. A gazdálkodás kollektív formáinak tö­meges megszervezést időszaka dia a Szovjetunióban már több mint húsz év telt el. Ez idő alatt a szovjet nép országát elmaradt agrárállamból, erős ipari-kolhoz nagyhatalommá változtat­ta. ezen idő alatt a Szovjetunió kol­hozai jelentős tapasztalatokra tettek szert a nagyüzemi szocialista mező­gazdaság irányításában. A Szovjetunió mezőgazdaságában dolgozó élenjáró kolhoztagok, termelő brigádok, kolhoz­farmok, a legjobb dolgozók és újítók tapasztalatait , részletesen elénk tárja az össz-szövetségi mezőgazdasági ki­állítás. amely 1954. augusztus 1-én nyílt meg és november közepéig tar­tott és tevékenységét ez év tavaszán újból folytatja. A számos külföldi vendég között az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállí­tást a Csehszlovák Köztársaságból is több küldöttség tekintette meg. Köz­tük nem kevés szövetkezeti elnök és dolgozó volt. Bizonyosan a kongresz­­szus részvevői között is vannak olyan elvtársak, akik az össz-szövetségi me­zőgazdasági kiállítást Moszkvában meg­tekintették. Nagyon örülnénk, ha munkájukban felhasználnák az élenjáró kolhozok és a legjobb szovjet mezőgazdasági dol­gozók tapasztalatait, azokat a tapasz­talatokat, amelyeket ezen a kiállításon észleltek. Ez hozzásegíti önöket a munka jobb szervezéséhez és a, szö­vetkezetek közös gazdálkodásának jobb irányításához, ahhoz, hogy a mező­­gazdasági terményeknél még nagyobb hozamokat, az állattenyésztési terme­lésben pedig még magasabb termelé­kenységet érjenek el. Mindig készek vagyunk megosztani önökkel tapasztalatainkat és szívesen felhasználjuk az önök mezőgazdasági tapasztalatait. A Csehszlovák Köztár­saság mezőgazdasága több olyan sikert ért el, a’melyek érdeklik a szovjet mezőgazdákat. A szovjet kolhoztagok és a csehszlovákiai egységes földmű­vesszövetkezetek közötti állandó ta­pasztalatcsere és az egyre szorosabb kapcsolatok és kölcsönös együttműkö­dés következtében további tartaléko­kat tárhatunk fel és űjabb lehetősé­geink nyílhatnak országaink mezőgaz­dasága fejlesztésére és további fel­lendítésére. Az ilyen tapasztalatcsere és kölcsönös baráti segítség lehetővé teszi a mezögazdasagi termelés foko­zását, valamint á Csehszlovák Köz­társaság és a Szovjetunió nemzetei jólétének emelését. Kolhozparasztságunk őszinte szívből kíván a szövetkezeti parasztságnak és a Csehszlovák Köztársaság egész dol­gozó népének nagy sikereket a köz­társaság népgazdaságának fejlesztésé­ben, az egységes földmüvesszövetke­­zetek közös gazdálkodásának további megszilárdításában és a szövetkezeti tagok, valamint a csehszlovákiai többi mezőgazdasági dolgozók anyagi és kul­turális színvonala emelésében. Éljen a Csehszlovák Köztársaságé Virágozzék és szilárduljon a szovjet és csehszlovák nép közötti szoros együttműködés és baiatság! Prágai élményeim A Prága felé robogó vonatok rend­szerint zsúfoltak. Minden nap sokan utaznak hazánk fővárosába. A II. országos szövetkezeti kon­gresszus előtti napon is számos kül­dött töltötte meg a szerelvényeket. A jól fűtött vonatokban vidámarcú em­berek foglaltak helyet. A kongreszus­­ról és történelmi nevezetességű fővá­rosunk szépségeiről beszélgettek. Soóky Júlia, a kamocsai szövetkezel egyik kiváló dolgozója foglalt helyet mellettem. Még sohasem volt Prágá­ban. Nagy kitüntetésnek veszi tehát hogy a járási konferencián Ot jelöltéh и kongresszusra. Ugyancsak velünk utazott Dohány:< János Andódról. Vidám, eszmecsere in dúlt köztünk. Velünk volt Zsolna 1 Mihály is, az alsójatói szövetkezet pél 1 dás állatgondozója. A kongresszuson jó munkájáért elismerésképpen ki­tüntetésben részesült. Smida földmű­velésügyi miniszter díszes oklevelet nyújtott át neki és csillogó jelvényt tűzött a mellére. A kongresszus be­fejeztével még egy hétig maradt Prágában, üdülésen. A küldöttek figyelmesen hallgat­ták végig a beszámolókat és, a gaz­dag vitafelszólalásokat. Elmondha­tom. hogy életein egyik legnagyobb élménye,, volt ez a kongresszus, mely szövetkezeti mozgalmunk fej­lődésére nagy hatással lesz. Zápotocký elvtárs, köztársasági el­nökünk üdvözlő beszéde mélyen ha­tott rám és valamennyi jelenlevőre. A háromnapos prágai tartózkodá­sunk hozzájárult ahhoz, hogy a 'id­ős gazdálkodásban eddig elkövetett libákat kiküszöböljük és fokozzuk 1 eredményeinket, hogy ez év még több őrömet hozzon minden egyes szövetkezeti tag életébe. PAPP JOLÁN, Csúz. V i и и .....iiiímé—i > . У ёШаШМШШша*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents