Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-02 / 1. szám
1955. január 2. 11 F&ídimives Párizs ismét nemet mondott A francia nemzetgyűlés dec. 24-én hajnalban négy napon át folytatott drámai vita után megtagadta a hozzájárulást Nyugat-Németország felfegyverzéséhez. E döntés történelmi jelentőségét alig lehet felmérni. Mendes-France azt kérte a képviselőktől' járuljanak hozzá az új Wehrmacht feltí masztásához, tegyék lehetővé hí , / Hitler volt tábornokai atomfegyvert kaphassanak a kezükbe. S a francia nemzetgyűlés nemet mondott, négy hónapon belül immár másodszor. Igaz, a döntés még nem végleges. Mendes-France bejelentette, hogy az elvetett egyezményt ismét a nemzetgyűlés elé terjeszti, s összeköti a bizalmi kérdés felvetésével. Dec 28- án tehát újabb szavazásra kerül sor, s bizonyos, hogy közben a háború erői mindent elkövetnek egyes képviselők „megdolgozására”. De azon már semmiféle mesterkedés sem változtathat, hogy a francia parlament ismét nemet mondott a német újrafelfegyverzés amerikai ratifikálására és' hogy ez a néma francia nép szívéből szólt és igazi nemzeti érdekeit fejezte ki. Ezt az Ítéletet az „erőpolitika" felett meg nem történtté tenni többé nem lehet s mivel Franciaország nagyhatalom, s ezen kívül Ny ugat-Németországot megszálló hatalom is, a péntek hajnali döntés elkerülhetetlenül éreztet ni fogja hatását a világpolitikában. A nyugatnémet felfegyverzés elvetése győzelme a népnek, győzelme Európa békére vágyó nemzeteinek és nagy győzelme a Szovjetunió' vezette béketábor következetes állhatatos politikájának. Nem túlzás ezt mondani, hiszen a szavazás a békét legközvetlenebbül és legsúlyosabban fenyegető tervnek, Nyugat-Németország újrafel - fegyverzésének állít akadályt. Látnunk kell a győzelem nagyságát és fontosságát, de látnunk kell azt is, hogy ez csupán állomása egy útnak. A ratifikálásnak ez az elutasítása a világméretekben megváltozott erőviszonyok mutatója s egyben kétségbevonhatatlan igazolása annak, hogy a népek, az egyszerű emberek igazi érdekeit képviselő békemozgalom — legyőzhetetlen. Pedig ezúttal az agresszió erői mindent bevetettek a küzdelembe. Soha még ilyen hatalmas felkészültséggel, az összes lehető eszközök felhasználásával nem dolgoztak terv végrehajtásán úgy, mint most a párizsi egyezmények keresztülhajszolásán. A brit kormány ígéretet tett, hogy (., ,54 éven át csapatokat tart Nyugat- Éurőpában. Olyan kötelezettség ez — írták a nyugati lapok — amilyet még egyetlen angol kormány sem vállalt. A francia nép most már biztos lehet afelől, hogy nem lesz német túlsúly a Nyugateurópai Unióban — visszhangozták Mendes-France propagandistái. Nyugat-Németország úgyis felfegyverkezik — ismételgették más agitátorok — sokkal jobb, ha az a mi ellenőrzésünk alatt történik. Churchiil Woodfordban kijelentette, hogy ő már 1945-ben is a német fegyvereket tartotta az egyetlen hatásos eszköznek a „szovjet előnyomulás” megakadályozására. „A Szovjetunió döntő katonai 1 túlsúllyal rendelkezik“ — ijesztgették olvasóikat az amerikai folyóiratok, s a fenyegető veszedelem „hiteles tényeit“ tárták hétről-hétre a közvélemény elé. Egyidejűleg arra akarták kényszeríteni a nyugateurópai közvéleményt törődjék bele ebba a gondolatba hogy az atomháború elkerülhetetlen. Ugyanakkor, amikor az atomháború nyílt fenyegetésével ijesztgették az emberiséget, Dulles, Eden, Mendes-France, Adenauer és a többiek szünet nélkül azt hangoztatták, hogy „nem állnak útjában a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásoknak”. Azt akarták elhitetni a világ tékeszerető embereivel és elsősorban Franciaországgal, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése a tárgyalások útját „egyengeti“. Az emberek azonban fokról-fokra felismerték a valóságot. A szovjet diplomácia rendkívüli erővel leplezte le az egyik imperialista hazugságot a másik után és oszlatta szét ,a ködfüggönyt. Hiába próbálta a reakciós sajtó kétségbevonni, vagy legalább is kisebbíteni a moszkvai értekezlet jelentőségét, a béketábor deklarációjának komoly figyelmeztető szavai áttörtek az imperialisták keltette hangzavaron. S amikor Molotov elvtárs bejelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után nem lehet többé tárgyalni a német kérdésről, rna.d a szovjet kormány jegyzékei rámutattak, hogy a ratifikálás hatálytalanítaná a francia-szovjet és az angolszovjet szerződést — Nyugat-Európa minden országában még inkább kinyíltak a szemek. Az egyszerű emberek rádöbbentek arra, hogy Nyugat- Németország felfegyverzésének szentesítése feltartóztathatatlanul szakadékba rántaná országukat. Es ez a felismerés nem maradhatott hatás nélkül a francia képviselőkre sem. Abban, hogy a francia parlament a nyugatnémet felfegyverzés ellen szavazott, elsősorban igen nagy része volt a francia nép napról-napra fokozódó ellenállásának, a hatalmas méretekben kibontakozó tömegmozgalomnak. Úgyszólván napok alatt 5 és félmillió aláírást gyűjtöttek a békeharcosok, a küldöttségek ezrei, amelyek Franciaország minden részéről a fővárosba utaztak és felszólították a képviselőket: szavazzanak a ratifikálás ellen. Az a tény, hogy a francia nép szilárd egységben sorakozik fel a létét fenyegető veszedelem ellen, — sok ingadozó képviselőt állított a ratifikálást ellenzők oldalára. De nem kisebb súllyal estek latba a szovjet diplomácia határozott, a béke megszilárdításának érdekeit mindenekelőtt szem előtt tartó lépései. S a népek sohasem lehetnek elég hálásak a szovjet külpolitikának, amely céltudatos, kitartó fáradozásaival ismét oly döntő mértékben járult hozzá az emberiséget fenyegető viharfelhők eloszlatásához. Mindennél nagyobb hatást gyakorolt a szavazás kimenetelére a béketábor mérhetetlen erejének és rendíthetetlen 'elszántságának megnyilvánulása Hiába igyekeztek Mendes-France és segítőtársai bizonygatni, hogy a moszkvai deklarációnak az a része, amely ratifikálás esetére a béketábor védelmi erejének fokozásáról intézkedik — nem jelent „újat“ a nemzetközi politikában. Ez az „érvelés” nem hatott; az emberek nem felejtették el. ‘milyen győzhetetlen erőt képvisel) a Szovjet Hadsereg a második világháborúban és tudják, mennyire megnövekedett a Szovjetunió ereje a második világháború óta. Ezek a közvetlen okok vezettek arra, hogy a ratifikációs vitában nemcsak Jacques Duclos, s még csak nem is csupán Herriot és Daladier bélycgezte meg éles szavakkal a párizsi egyezményeket, hanem a gaulleista Soustelle és sok más polgári képviselő is. S ezek az okok vezettek arra. hogy a kommunista képviselőkön kívül mintegy 180 polgári képviselő is a nyugatnémet felfegyverzés ellen szavazott. A párizsi szavazás eredménye nagy örömet kelt világszerte a békeszeretö emberek körében s így természetesen hazánkban is. Ez az öröm teljesen jogos. De végzetes hiba volna most már lebecsülni a háború erőit, s a/t hinni, hogy a béke erői végleg megfutamították az agresszorokat. Égé szén bizonyos, hogy Nyugat-Németorszag felfegyverzésének szervezői nem adják fel a harcot, sőt a vereség után még fokozzák erőfeszítéseiket. Ezút tál elkeseredett provokációkat, még veszélyesebb mesterkedéseket várhatunk tőlük, mint az „európai védelmi közösség” bukása után. S ebből következnek a ratifikációd szavazás fontos tanulságai, amelyek)' okvetlenül le kell vonnunk. Az első tanulság: állandóan fokoznunk ке11 a békeharcot, mert minél szélesebb frohton. minél nagyobb erővel vívjuk a harcot, annál biztosabb a győzelem S ami a nyugatnémet felfegyverzést illeti: azon az„.arcvonalon, amelyet t í súlyos veszedelem ellen állítunk fel. Franciaország és minden európai ország nemzeti érdekei teljesen azonoj sak A második tanulság tehát az, hogy a békemozgalom nem ismer határokat A mi egységes tiltakozásunk az új Wehrmacht létrehozása ellen a mi gazdasági és védelmi erőnk állandó növelése, éppenúgy segíti a francia hazafiak küzdelmét, mint ahogyan a párizsi egyezmények Franciaországi elutasítása megszilárdítja a mi biztonságunkat. Igaz ügyért harcolunk, olyan ügyért, amely fokról-fokra meflénk állít minden becsületes embert, a közömböseket és a félrevezetetteket is. S az ügy igazsága, amely ily lebírhatatlan erővel és elszántsággal párosul, a további nehéz harcok árán is, de feltétlenül biztosítja a végső győzelmet. Ez a párizsi Bourbon-palotában megvívott ütközet legfontosabb tanulsága. A terezíni gyerekek ÜGY EMLÉKSZEM, 1943 elején hoztak Terezínbül mintegy 120 családot Auschwitzba!. Pontosabban: az auschwitzi borzalus táborkombináthoz tartozó birkenaui haláltáborba. Mindennapos eset volt: befutottak a zárt ‘eherkocsik. a foglyokat a táborba hajtották, poggyászaiktól megfosztották, a foglyokkal érkezü aktacsomó a tábori irodába került. Az iratcsomón két ismert megszokott betű volt: SB. — a Sonderbehandlungnak, különleges elbánásnak rövidítése. így lelezték a Gestapónál és a halál - táborban a gázhalált, azt, hogy az érkezőkről le kell rántani minden ruhadaratjot, kiverni aranyfogaikat, 'enyírni az asszonyok, lányok haját (hiszen az emberi haj értékes nyersanyag) s aztán betuszkolni őket a haíálkamrába, válogatás nélkül, ruhátlan időseket és fiatalokat, gyerekeket. asszonyokat és férfiakat minél szorosabbra, minél többet, hogy minél kevesebb tér, levegő maradjon, hogy aztán minél biztosabban öljön az I. G. Farbenindustrie „Cyklón В” elzésű gázbombája. A tábori irodában dolgozó rabok •supán legyintettek, amikor a terelni aktacsomón meglátták a két végzetes betűt. Itt már semmin sem iöhbentek meg. A régi rabok szivében oly mély gyűlöletet ültettek el V/ évek. hogy annak gyökere mévebbre már nem is hatolhatott. De kkor váratlan dolog történt. A te- színieket nem a megszokott útra vitte az auschwitzi gépezet. Nem a 'ázkamrákhoz. hanem külön táborészként elkerített barakkokba kerültek. És együtt maradtak. Élve. AZ EGÉSZ TÁBORBAN felmorajlőtt a csodálkozás. De hetek múltával a birkenaui rabok megszokták a rendkívülit is. A ■-rezíni táborhoz — így nevezték az 3 különített területet — annak drótkerítéséhez e!-ellátogatott Birkenau ,öbbi rabja egy-egy darabka kenyérért, egy-egy otthoni hírért. A terezíniek is berendezkedtek vaahogy, igyekeztek valamiféle csaádi fészket teremteni a közös ba■akkokban. Egy fiatal tanító volt közöttük. 0 a kisgyerekeket vette rondjába. Amolyan ovódát szervezett s nemsokára a gyerekcsapat csodáéra járt egész Birkenau. Ebben a világban, ahol 15 éves fiúkból és eánykákból hetek alatt aszott arcú aggokat csinált a kegyetlen rabmunka és bánásmód, az örök phség és fagyoskodás — ezek a gyerekek kerekarcúak. csinosak, kedvesek maradtak. Dalokat tanultak, játékokat s megtanulták csapatosan, illedelmesen köszönteni az arrahaladó SS-tiszteket. A DRÓTKERÍTÉSNÉL esténként ott tolongtak a holtfáradt birkenauiak. Feláldoztak egy negyedórát rövid pihenőjükből, hogy gyerekarcot lássanak, gyerekbeszédet halljanalj. hogy valami kis fényt lopjanak fekete életükbe. A gyerekeket megnézte Aumayer is Auschwitz SS parancsnoka. Megdicsér-Viharos ülés a párizsi Bourbon-palotában A december 24-i elutasító szavazás óta az angol és amerikai agresszív erők, továbbá franciaországi támogatói a durva nyomás és megfélemlítés minden eszközét felvonultatták, hogy a francia nemzetgyűlésben biztosítsák az amerikai politika számára azt a kritikus, mintegy 20 szavazatot, amelyről úgy vélik, hogy elegendő a párizsi szerződések elfogadásához és Mendes France kormányon maradásához. Mendes France vasárnap két minisztertanácsot is tartott. A karácsonyi ünnepek alatt fokozódott a diplomáciai élénkség a többi nyugati fővárosban is. Dulles szinte állandó távbeszélő összeköttetést tartott fenn a Virginia államban pihenő Eisenhower elnökkel. Vasárnap a Fehér Ház közleményben bejelentette: Lehetséges, hogy Eisenhower megszakítja üdülését és Washingtonba utazik, „amennyiben ezt szükségessé teszi a francia nemzetgyűlés hétfői szavazásának eredménye, vagyis, ha a nemzetgyűlésben ismét többség alakul ki Mendes France ellen.” A francia nemzetgyűlés december 27-i ülése December 27-én helyi időszámítás szerint 15 órakor megkezdődött a francia nemzetgyűlés ülése. A Bourbor.-palota termében megjelentek az összes képviselők, a sajtó képviselői, a vendégek és a közönség páholyai zsúfolásig megteltek. Az ülés napirendjén a bizalmi kérdés megszavazása szerepelt, amelyet Mendes France miniszterelnök vetett fel. E bizalmi kérdések felvetése egyenes következménye annak, hogy a nemzetgyűlés elutasította a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslat 1. cikkelyét, amely a felfegyverzett Nyugat-Németországnak a „nyugat-európai unióba” való bekacsolására vonatkozik. A képviselők többsége azzal, hogy elutasította ezt a cikkelyt, bebizonyította, hogy teljesen elutasító álláspontot foglal el a német militarizmus felújítására irányuló tervekkel szemben. Mendes France, aki súlyos vereséget szenvedett, kísérletet tett a párizsi egyezmények megmentésére azzal, hogy felvetette a bizalmi kérdést, ami tulajdonképpen nem más, mint a képviselőkre gyakorolt nyomás egyik formája. Mendes France felvetette a bizalmi kérdést a következő pontokkal kapcsolatban : az említett törvényjavaslat 2. cikkelyének (vagyis Nyugat-Németországnak az északatlanti unióba való bekapcsolásáról szóló cikkely) elfogadásával kapcsolatban; a 3. cikkelynek (a nyugat-németországi „megszállási statútum” megszüntetéséről szóló cikkely) elfogadásával kapcsolatban; Palewski képviselő kiegészítő javaslatinak elfogadásával kapcsolatban, amely szerint egyidejűleg rati • fikálnák az összes párizsi egyezményeket, beleszámítva a Saar-vidékrö! szóló francia—német egyezményt <s. Mendes France továbbá felvetette a bizalmi kérdést Palewski második kiegészítő javaslatának elfogadásával kapcsolatban, amely szerint a ratifikált párizsi egyezmények csupán 1955 december 1-én, az általános leszerelésről és a német kérdés megoldásáról szóló négyhatalmi tárgyalások után lépnének életbe; továbbá Loustaunau- Lacau képviselő kiegészítő javaslatának elfogadásával kapcsolatban, amely szerint a párizsi egyezmények akkor lépnének életbe, ha az összes szerződó felek aláírják az új jegyzőkönyvet, amely meghatározza a párizsi egyezmények megvalósításának módiát. Az ülésen elsőnek Vallon képviselő szólalt fel, aki felhívta a figyelmet Nyugat-Németország felfegyverzésének I veszélyére. Hangsúlyozta, hogy számos képviselő különös félelmének ad kifejezést Nyugat-Németországnak az északatlanti tömbbe való bekapcso! lása javaslata miatt. Vallon felhívta a képviselőket, szavazzanak a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslat 2. és 3. cikkelyének elfogadása ellen és ne szavazzanak bizalmat a kormánynak. Garet „független republikánus” képviselő kijelentette, hogy az ő vezetése alatt álló parlamenti csoport a párzisi egyezményekkel kapcsolatos állásfoglalása kérdésében ketté szakadt. Kijelentette, hogy a francia képviselőknek nem szabad elfelejteniük, hogy a németek három ízben törtek be Franciaországba nem egészen egy évszázad alatt. Garet azonban kijelentette, hogy hívei aszerint fognak végleges álláspontot elfoglalni, mit mond Mendes France a Kelettel való tárgyalások kérdéséről és Németország felfegyverzésének következményeiről. D’Astier de la Vigérie élesen bírálta a párizsi egyezményeket és jellemezte azt a veszélyt, amelyet Franciaországra és Európa békéjére jelentenek. A vitában ezután még több képviselő vett részt. Bourges—Maunoury radikális-párti képviselő felszólalásában kijelentette, hogy a múlt év nyarán azért lépett ki a kormányból, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia azért a politikáért, amely a párizsi egyezményekhez vezetett. A külügyi bizottság elvetette a Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó törvényjavaslat első cikkelyének újabb tárgyalását A sikertelenség miatt Mendes-France az első cikkely második olvasásánál fel akarja vetni a bizalmi kérdést, hogy a képviselőkre gyakorolt fokozott nyomással és a kormány lemondásának fenyegetésével a Franciaország nemzeti érdekeinek megfelelő előző határozat megváltoztatására I kényszerítse a képviselőket. Paria- j j menti előírás szerint az ülést egy j I órára megszakították, hogy lehetővé tegyék a külügyi bizottságnak, hogy véleményét nyilvánítsa a törvényjavaslat első szakaszának kérdésében annak újólagos megtárgyalásával öszszefüggésben. A külügyi bizottság húsz szavazattal tizenkilenc ellenében és négy tag távollétében elvetette a Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó törvényjavaslat első cikkelyének újabb tárgyalását. Mendes-France, tekintettel a külügyi bizottság ránézve nágyon kedvezőtlen határozatára, az ülés újból megkezdése után kijelentette, 1 ogy felveti a bizalmi kérdést a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó egész törvényjavaslathoz, kivéve az első cikkelyt, mert ez a cikkelyt a nemzetgyűlés és a külügyi bizottság már visszautasította. A bizalmi kérdésről az egész törvényjavaslattal kapcsolatban — kivéve az első cikkelyt — a nemzetgyűlés december 29-én, párizsi időszámítás szerinti 16 órakor ejti meg a szavazást. Ami a törvényjavaslat első cikkelyének további sorsát illeti, — ainely a nemzetgyűlés oly határozott ellenállását váltotta ki, — ez a kérdés az esti ülésen olyan körülményes vitára adott alkalmat, hogy az még reggel 5 órakor is folytatódott. te a tanítót, rámosolygott a gyerekekre: Ez helyes! Csak így tovább! Nem csoda, ha a terezíniek barakkjaiban arról kezdtek suttogni, hogy ez az Aumayer nem is a legrosszabb, meg arról, hogy Okét, terezínieket valamilyen oknál fogva nem is érheti bántódás. Néhányan még azt is tudni vélték, hogy az angolok német túszokat tartanak fogva velük akarják azokat kicserélni. Néhány hónapja éltek már a rab terezíniek a birkenaui barakkokban, amikor egy reggel a felügyeletükre kijelölt SS-altiszt levelezőlapokkal a hóna alatt jött el hozzájuk. — Mindenkinek írnia kell egy üdvözlőlapot! — mondta. — Haza. Rokonoknak, vagy ismerősöknek. Micsoda öröm és izgalom támadt, írni! Terezínbe, Brünnbe. vagy Prágába. Hiszen ez olyan, mintha kissé kinyílna a drótkerítés kapuja! Hiszen ez olyan, mint egv lépés a szabadulás felé. De az SS-pranesnokságnak még volt más közölnivalója is. — Nem a mai dátumot kell a lapokra írni, hanem 1943 októbert! Ez júniusban volt. EZT A PARANCSOT mindenki megértette. Egy pillanat alatt szeitefoszlott minden illúzió, minden reménykedés. Mindnyájan megértették, hogy itt az utolsó óra: hogy hazug az a híradás, amit hazaküldenek. Egyszerre világossá vált a terezíni tábor célja. Ezek az üdvözlőlapok a terezíniek meggyilkoltatásának hírét fogják cáfolni. Cáfolni fogják egész Auschwitzot, a gázkamrát. Akkor kapják kézhez a hozzátartozók, amikor Szeretteik halálának híre rejtett utakon már kiszivárgott, elérkezett haza. S'akik kézhez kapják, lobogtatni fogják: semmi sem igaz, élnek, nem kell nekünk sem elbújni, erdőbe menni, fegyvert fogni. A gyilkosok, milliók gyilkosai, hidegen, kiszámítva tervezték meg hónapokkal ezelőtt a gyilkosságokhoz az a’ibü. * # A táborparancsnok még magához hivatta a tanítót. — Ha akarja — mondta neki — magával kivételt teszek. Áthelyezzük a nagytáborba. A tanító nemet mondott. A gyerekekkel akar maradni. Végig. Mindenben. Este, miután az SS-legények átvették a megírt lapokat s gondosan ellenőrizték. hogy minden felnőtt írt-e, felsorakoztatták a terezínieket. A krematórium már vastag füstöt eresztett kéményéből. Várta őket. DE A TANÍTÓ MÉGSEM volt a sorakozók között. Egy sarokban találták meg átvágott erekkel, holtan. Mellette búcsúlevél: „Bocsássatok meg. de nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy végig kelljen néznem gyermekeink halálvergüdését.” * * * Nemrégiben lengyel elvtársak elvittek Auschwitzba, négymillió európai sírjához. A múzeumban a látogatók megrendeltün álltak meg egy hatalmas halom gyerekcipő előtt. De én úgy éreztem, hogy ezek a porlepte cipők mégsem mondanak eleget. — Bennem sokkal elevenebben élt a terezíni gyerekek cipőinek emléke. Kis, kopott barna cipOcskéket viselt legtöbbjük. Olyanokat, mint az én gyerekeim viselnek, vagy azok, akik reggelenként az ablakom alatt mennek a közeli ovódába. Nem, nem lehet annak hite, becsülete, emberi szíve, aki nem küíd minden képességével és szenvedélyével a német müitarizmus újjáteremtése ellen. BETHLEN OSZKÁR Az Egyesült Államok államcsínyt készít elő Szíriában Az A1 Ittihad al Lygnani című libanoni lap párizsi tudósítójának közlése szerint megkísérlik, hogy az ez év februárjában elűzött Sisakli amerikai bérenc diktatúráját visszaállítsák Szíriában. Párizsban azt mondják — irja a tudósító, — hogy Sisakli, miután októberben találkozott az egyik külföldi állam kormányfőjével, aktív tevékenységbe kezdett. Néhány Szíriái politikus ápolja a kapcsolatokat a francia fővárosban élű Sisaklival. Arról beszélnek, hogy Sisakli találkozott az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselőjével. E találkozás során megvitatták Szíria részvételét a török-pakisztáni egyezményben és Szíria és a Nyugat-közötti szerződés megkötését. „Nem árulok el titkot — mondja a tudósító — ha elmondom, hogy az amerikai nagykövetség párizsi épületét gyakran keresik fel Szíriái személyiségek — Sisakli hívei — akik igyekeznek megegyezésre jutni Sisakli szíriai híveinek fegyverrel való ellátása kérdésében (i török határon keresztül.” Egyes lapjelentések szerint Sisakli fia nemrégen különleges megbízatással Szíriába érkezett. 3
