Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-29 / 35. szám

1954. augusztus 29. 4 Földműves Dicsöséa és becsület az elesett hősöknek, akik a Szlovák Nemzeti Felkelésben V _ _ ' _____ _ — - — — — ^ ^ ^ EMLÉKEZZÜNK... Ilja Erenbuxg: A szlovák nővér A hős szlovák nép felkelésének 10. évfordulójára emlékezünk. Tíz év múlt el attól a naptól, hogy a szlovák nemzet fiai fegyverrel a kezükben harcba szálltak a fasisz­tákkal. A nép örökké emlékezetébe véste ezt a napot és sohasem feled­kezik meg a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről. * * * Egymásra nézve ülünk egy -paraszt_ család otthonában. Az asztal felett a 'álon fekete rámában Bojna tanító arcképe függ. A fehérhajú öreg bácsi szeretetteljesen ideadta az arcképét, amely fiát ábrázolta. Fiáról, a hős partizánról beszélget. A fasisztákkal körülvett partizán­­csoport Bojnát választotta vezetőiéül, akinek parancsnoksáífa alatt a parti­­zánszkei síkon derekas ellenállást fej­tettek ki. A tarlókon, amelyet még az árnyék sem vont be. ütötték, űzték a fasisztákat. ... Bojna. a partizánegység parancs­noka ráborult a szülőföldjére. Fa­siszta golyó fúródott a combjába, de mire észrevette volna, kemény csiz­májával nagyot rúgott az egyik SS- legénybe. Bojna hűséges revolvere na. gyot durrant. A német SS-legény el­terült a földön. Vele együtt a pa­rancsnok is lerogyott. Mindkét sérül­tet kórházba szállították. Bojnának igen keserű éjjele volt. Tudta, hogy agyonlövik. Jelsa. az egyik medikus barátja, aki a szünidő alatt kórházban végezte gyakorlatait, volt az utolsó reménye. Három nap azonban nem mutatta magát. A tanító nem tudta elképzelni, mi lett vele Az egyik éjjelen azonban az ápolónő egy kis cédulát nyomott Bojna tenye­rébe. „Éjfél után szolgálaton vagyok. A; út szabad. Eredj a populus tomentóza félé!” — olvasta a céduláról. Rendes és ügyes egy gyerek — vil­lant át a partizán agyán.' A fehér nyárfa ■— .,populus tomentóza” Jel­­sáék udvarában nőtt fel. Onnan is­merte. Ugyanez a fa a kórház kertjé­ben is magasra nőtt. Összeszorult ajkán a fájdalom egé­szen a kigyóqyítatlan lábáig vonaglott A partizán azonban így Js kúszva a kertbe igyekezett. A hold mintha csak Bojnával együtt érzett volna, elbújt a sílrű felhők mö­gé. A szél csöndesen fujdogált. A je­genyefák édes illata töltötte be a kór­ház területét. Az egyik árnyékban fi­gyelmesen állt a medikus. Fegyvert tartott a kezében. A vaskapu nyiko­rogva kinyílott és Bojna kiosont o.z utcára. „Állj! Ki vagy?" Kiáltott rá valaki németül. Itt az őrszem! „Ich bin es...” válaszolt Jelša Nem jött zavarba és cigarettával kí­nálta meg a német őrséget. Amikor az SS-katona a tárcából cigarettát húzott elő. észrevette a partizánt. De nem volt ideje megkérdezni, hogy ki az. A partizán barátja a pisztoly tu­sával ütést mért az SS-legényre, aki­nek azonban még maradt annyi ideje, hogy jelezze a veszélyt. „Jóska, fuss, ne törődj vélem!” '■— mondotta a medikus. A partizán megszökött. Á fehér nyárfák alatt beköszöntő hajnal haldokolva találta a medikust. A fasiszták megkínoztálc. A nyárfához kötötték, fízóta nevezik a kertben lévő nyárfát, „vörös nyárfának." A Gestapo nem talált Bojnára. Ami­kor a nap vérvörösen feljött a hegyek mögül, Bojna már a partizánok között volt. A színek pompájában úszó erdők sok harcot, véres küzdelmet láttak. — Aztán a hó fehérre takarta a hősök elcsevegett vérnyomait. Gyakorta ta­posták a rxirtizánok a fehér takarót. Tekintetük az alattuk lévő völgybe terelődött. — Itt uz alkalmas pillanat fiúk — jelentette ki Bojna. Itt az alkalom, hogy a horogkeresztesek fogait kiver­tük. Éjjel támadnunk kell. A hóval telt fák között megindult a partizánsereg s lépésről-lépésre ha­ladtak a falu felé. A partizánok úgy megkerülték a falut, hogy szinte észre sem vették őket. A házakban •tartóz­kodó német katonák azonban az abla­kokból és az udvarokból megkezdték a lövöldözést. Amikor a puskák dör­gése elhallgatott, a partizánok házról­­házra járva az ágyak alatt, kamrák­ban és a padlásokon kutattak az ellen­ség után. Sőt az egyik német katona a krumplis zsákba rejtőzött él. — Jó étel a sertések számára — ne­vette el magát az egyik partizán és hatalmasat rúgott a földön fekvő zsákba. Mielőtt még pirkadt volna, árulás következtében a német tankisták, mint fekete ördögök, rávetették ma­gukat a falura. Bojnának azonban már nem sikerült áttörni a páncélkocsik gyűrűiét. Megsebezték őt. Elszállítot­ták a városba és a Gestapo épületének pincéjébe vetették. Elkezdődtek a kínzás és a vallatás órái. Teste azonban nem érezte az üté­seket. a partizán testét elnyomorítot­ta a fasiszták bakancsa. Már virradni kezdett, amikor a partizánt fejjel le­felé a fehér nyárfára felakasztották Л vércsöppekkel együtt az élet is el­hagyta testét.. . A fiam meghalt, szép halállal múlt ki. Nem árulta el a nemzetet. Édes fiam, édes fiam — fejezte be, az ősz­hajú idős bácsi beszédét fiáról, aki fyetét áldozta a szabadságért és mind­nyájunk boldog jövőjéért. A nyugaton elért győzelmeket szov­jet vérpatakok tették lehetővé. Hogy Párizs fellázadt és forradalma sikerrel iárt, ezért volt lehetséges, mert Lenin­grad nem esett el. Hogy a szövetsége­sek néhány nepon belül megtették a Párizs és Loteringie közötti utat s be­törtek Belgiumba, azért történhetett,' mert Sztálingrádban hosszú hónapokon keresztül dühöngött a harc a Pavlov­­házért. A szeptemberi érett alma tom­pa eséssel hull e földre, de mielőtt be­leharapnátok, gondolkodjatok el afölött, mily soká fejlődött az almafa. A francia partizánok a szövetségesek segítségével befejezik Franciaország felszabadításét, a jugoszláv katonák, akik oly derekasan harcoltak sok szo­morú, éven keresztül, már hallják a kö­zelgő Szovjet Hadsereg dübörgését. Szlovákia, a békeszerető földművesek és pásztorok országa, leigázve és rab­­igában a német és magyar fasiszták árma alatt, augusztus 29-én fellázadt. A falvak és városok népe hűségeskűt tett a Csehszlovák Köztársaság mellett. Néhány helység kivételével egész Szlo­vák'], melyen végigfut a lelkesedés hutl'áma, a felszabadító hadsereg kezé­ben van. Hitler, akinek minden katoná­val kell számolni, Szlovákiára kénytelen hat hadosztály küldeni. Horthy fasisz­ta csapatai délről támadnak. Dühöng az erős harc. A szlovák nép jó, bátor és önfel­áldozó. Nővéretek, Szlovákia, vagy ahogy a szlovákok mondják a „Szlovák nővér" nem gazdag ország. Sok fia kénytelen volt a tengerentúlra kivándorolni, hogy megélhetést találjon, de nemes gondol­kodású ország. A szlovák nép már ré­gen vágyott az igazság és igazságosság után. Dalaiban megénekli a nagylelkű rablót, aki azért rabolt a gazdagtól, hogy a szegénynek adhassa. Nehéz leírni, hogyan szeretik a szlo­vákok Oroszországot. Gyakran látni utcákat elnevezve nagy orosz egyének­ről s mindenütt fellelhetjük az idősebb testvér iránti szeretet jeleit. Amikor Csehszlovákia önálló lett, Szlovákiában újból tanítási nyelv lett az orosz s az orosz írók műveit szlovákra fordítot­ták. Amikor a németek elfoglalták Szlo­vákiát, szeltében-hosszában kerestek egy hű alattvalót. Végire megtalálták. Ismerem őt, mint író majdnem isme­retlen volt, de mint részegesről min­denki tudott. Mikor arról kezdtek be­szélni, hogy a politikára adta magát, nagy vigalom lett belőle. Költeményt is szerkesztett, kívánta az emberektől, hogy válasszák őt, a cigányzenekarok­nak pedig dalait kellett énekelni" és ■játszani. Dehát nem segített semmi. Ezt az alakot helyezték a németek a propagendaminisztérium élére. Dehát nem a propaganda volt az, ami a né­meteket hatalmon tartotta, hanem a gépfegyverek. Hitlernek annyi mersze volt, hogy a szlovákokat Kubányba küldte, harcol­ni az oroszok ellen. Végül is csehszlo­vák katonai egység létesült a Szov­jetunió területén — tudniillik a szlo­vákok átpártoltak a Vörös Hadsereg­hez. A szlovák hegyekben nemsokára par­tizán egységek alakultak, a tilalom el­lenére újságokat adtak ki s felvették az összeköttetést Csehszlovákia kormá­nyával. Sok puskapor volt ott s majd egyszer a történelem megmondja, hon­nem pattant ki a szikre. Augusztus végén Szlovákia fellázadt. A szlovák hadtes­tek a partizánokhoz csatlakoztak, meg­alakult a Szlovák Nemzeti Tanács, hogy a felszabadított területeken képviselje e köztársaság kormányát. Jöttek a csehek a protektorátusból, hogy har­coljanak a szlovák csapatokban. Szlo­vákiában sok francia — hadifogoly és munkás — volt, akiket a németek Fran­ciaországból hurcoltak ide. Ezek segí­tenek most a szlovákoknak a némete­ket nyugtalanítani. Zsolna nem egyszer gazdát cserélt. A németek megpróbálták a szlovák ala­kulatokat tönkretenni az eperjesi kör­zetben. Északról és délről támadtak, de a német hadtestet, mely Kassa felől nyomult előre, a partizánok szétverték. Bratislaváben utcai harcok lángoltak fel. A hitleri hordák az asszonyokon, gyermekeken töltik ki bosszúvágyukat. Kínozzák a fiatal asszonyokat és agyon­ütik az öregeket. Éjjel, nappal bombáz­zák a szlovák városkákat. Besztercebá­nya szenved a legtöbbet. A németek tankokkal, tüzérséggel, automataágyúk­­kel, repülőgépekkel rendelkeznek, de a szlovákok tartják magukat. Mi is az, ami a szlovák földművesnek, tanítónak, bányásznak, pásztornak erőt ad vissza­verni a német gépesített katonai túl­erőt? Az elszántság, kitartás és a ke­leti világosságban való hit! Súlyos harcok dúlnak a Kárpátokban, Eperjes környékén, ahol sok orosz sir emlékeztet az első világháborúra. U- gyenezeken a helyeken már akkor ez oroszok leverték a német és magyar burzsoa elnyomókat. A háború sok változatosságot rejte­get. A győzelem útja nem könnyű, de Szlovákia tudja, hogy Oroszország se­gítségére siet — igen Oroszország jön! Hő st napok ént lék<’‘ re Elapadt már könnye özvegynek, árvának, hősöknek szíve hangosabban feldobog, ahogy visszanéznek tíz év távlatába ... Szemükben még ma is harcos tűz lobog! Rabigában sínylődött az ország, a nép. Fasiszta csizmák súlya, jaj nehéz — nyögte susogó fenyvesek egykor dalos népe. Szabadságot kívánt Vág, Garam vidéke. Az a fénylő szikra, melyet pártunk csiholt föld mélyéből győztesen tört a légbe dicsőséget hozva harcos testvéreknek, dicsőséget a Nemzeti Felkelésre. Tíz év távlatából tekintsünk ma vissza, dicső csatákra, hősökre, harcosokra, kik elestek azért, hogy szabadok legyünk, ma örök hálával róluk emlékezzünk. Köszönjük meg nékik a puha kenyeret, bányát gyárat, földet. Minden most a miénk. Iskolát üdülőt boldog életünkhöz testvéri népekkel közösen szerezték. FÖRDÖS KÁLMÁN, Perbete bbbbmbbbi '■■■■■■■■■■■■■■■■■■вввввввввввввавваввввввввававв*«1вврв»*«| Barátságunk harcokban született A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS­BEN a szovjet nép segítsége és rész­vétele nem véletlen. A szovjet állam megalakulása óta táma­szává vált a kis nemzeteknek .nemzeti és állami függetlenségi harcukban, élére állt azoknak a harcoknak, melyeket a kis nemzetek folytattak az imperialista leigázás ellen. Ebben a harcban, rhely a második vi­lágháborúban érte el tetőfokát, a Szov­jet Hadsereg, miután kiűzte az ellen­séget saját hazájából, a forradalmi fa­sisztaellenes erők segítségével megin­dította a felszabadító háborút azokban az országokban, melyeket a fasiszta hadsereg megszállva tartott. A német hadsereg felett kivívott harcai után el­hozta hazájából a szabadságot, a jogot a szabad életre és a békevágyat. Ebből táplálkozott a Szovjet Hadse­reg felszabadító ereje, itt vannak azok a források, melyekből táplálkozik a szovjet és csehszlovák nép barátsága. A NAGY HONVÉDŐ HÄBORÜ ELE­JÉN a szovjet állam néoünknek, mely szabadságáért harcolt, segítséget nyúj­tott abban, hogy államunkkal szerző­déseket és megállapodásokat kötött, melyek szerint pénzt és felszerelést bo­­csájt rendelkezésre, hogy katonai és partizánegységek alakulhassanak a Szovjetunió területén. Az 1941. július 28-i és 1942. január 22-i megállapodásokkal és az 1943. má­jus' 28-i, valamint az 1943. december 12—i barátsági és egymást-segítő, a háború utáni együttműködési szerző­déssel a barátság szilárd lehetőségei megmutatkoztak. Ezen megállapodások és szerződések alapján, a szovjet kormány segítségé­vel a Szovjetunió területén katonai e9.Vségek és partizáncsoportok szerve­ződtek, melyek a túzvonalban és a hát­országban ütötték, ritkították az ellen­séget, szervezték és vezették a népet nemzeti-felszabadító harcában, a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben. Ebben a harcban, melynek célja a hitleri megszállók elűzése és a fasiszta uralom eltávolítása volt, valamint a szocializmus építése alapjainak leraká­sa, nemcsak a szlo/ák nép harcolt, ha­nem a nemzeti szabadságáért küzdő szlovák partizánokkal vállvetve a szov­jet partizánok is. 1942. óta láthatjuk az első partizán­­csoportokat. Fejlődéséről, különösen reakciós elemek megjelenésekor, for­radalmi útjáról a partizánmozgalom le­tért. Ebben az időben a Kommunista Pártnak harcot hellett indítania a par­tizánmozgalom minősítéséért, valamint az ellenséges irányzat ellen. A párt harcában a szovjet nép nagy segítsé­get nyújt. KELET- ÉS KÔZÉP-SZLOVÄKIÄBAN a szovjet partizánok segítségével a fel­kelés kitörése előtt partizánalakulatok, csoportok képződnek, amelyek később a kijevi partizánvezérkar segítségével — ahonnan Szlovákiába jöttek Jegorov, Popov, Lach, Velička és sok más par­­tizánmozgalomszervező, — széleskörű harci tevékenységet fejtenek ki. Szovjet partizántisztek tanítják ka­tonáinkat, a felkelőket, átadják nekik harci tapasztalataikat, példát nyújtanak a merészségben és bátorságban. A felkefés kitörése után, amikor a papfasiszta szlovák állam Hitlerhez lordul segítségért, hogy leverje a fel­kelést és mikor ezen kérés alapján 7 elsőrendűen felszerelt gyaloghadosztály és két tankhadosztály érkezik, hogy leverje a szlovák nép felkelését, akkor, a felszerelésben és számban jóval na­gyobb túlerővel szemben büszkén harc­ra lépnek a partizánegységek, verik, ti­zedelik az ellenséget, félelmet keltve a megszállókban, megakadályozzák a to­vábbi katonai alakulatok feltöltését, sőt megállítják több katonai alakulat harci tevékenységét. Nyolcvanezer szlovák felkelő és partizán, sokszor elégtelenül felfegyverkezve, képes volt hatvan el­lenséges repülőgépet lelőni és körül­belül negyvenezer fasiszta tisztet és katonát ártalmatlanná tenni, tönkreten­ni 290 ellenséges szállítmányt, száz és száz szállítóeszközt, több fegyverrak­tárt és más katonai anyagot. Ezek a hiányos adatok is nyilván megmutatják a szlovák nép elszántsá­gát. A szovjet partizánok voltak azok, akik elvetették a bátorság és a harci szellem gondolatát, még a legnyomasz­­tóbh alkalmakkor is. Beszéltek parti­zánjainknak arról, hogyan él és dolgozik a szovjet polgár a Szovjetunióban. Min­dez a elkelőket bátorságra és elszánt­ságra vezette még akkor is, mi-kor a felkelés a hegvekbe kényszerült visz­­szavonulni. Még a legnehezebb percek­ben is, amikor éhesen kellett a magas hóban előretörni, meghalni az óriási fa­gyokban, védelem és fedezék nélkül, megmutatkozott az emberek emberfe­letti ereje. A MÁSODIK PARTIZÄNBRIGÄD TAGJAI jól emlékeznek még Glider, szovjet kapitány nevére. Glider kapi­tány a felkelés kényszervisszavonulása után nem egyszer visszatérhetett volna a Szovjetunióba, nem tette meg. A he­gyekben maradt a szlovák partizánok­kal. „Nem! Teljesítem feladatomat mindvégig, azt a feladatot, melyet ha­zám tőlem elvár”, mondta Glider ka­pitány a hívásra. Ismerték Glider ka­pitányt a szlovák partizánok, ismerték férfias bátorságát. Nem egyszer hal­lották, amint azoknak mondta, akik „zabba dobták a fegyvert” és elhatá­rozták, hogy nem vesznek részt a továb­bi harcokban: „aki nem akar harcolni, inkább menjen el. Nem titkolom, ke­mény harc lesz, de győzünk, velünk a nép és a Szovjet Hadsereg hozzánk csatlakozik”. A szovjet partizánok attól a pilla­nattól kezdve, hogy hozzánk jöttek, ki­terjesztették harci aktivitásukat az e­­gész vidékre és ebben kitartottak a Szovjet Hadsereg jöttéig. Nem volt olyan nagyobb harci akció, amelyben ne vettek volna részt a szovjet parti­zánok. Nem egyszer megtörtént, hogy az elesett szlovák felkelők mellett a szovjet parancsnok is meghalt. Több­ször előfordult, hogy a legnehezebb harcokban szovjet katona ment az élen. A sztrecsnói vár alatt halt meg Nastya mineres, Deborov altábornagy, Öturán maradt súlyosan sérülten Iván Vaszil­­jevics tábornok, aki a Rázus alakulat átkelésekor esett el, Szlovákiában halt hősi halált Popov főhadnagy, a bátor partizán és még sok-sok katona és tiszt áldozta fel életét a Szlovák Nem­zeti Felkelésben. NYOLCVANNÉGYEZER ELTEMETETT KATONA DUKLÄN érthető nyelven .ar­ról beszél mindenkinek, mily nagy volt a szovjet nép elhatározása, hősiessége és segítsége nemzeti szabadságunk el­érésében. Épp ilyen óriási volt .« fegyveres se­gítsége is: sok felkelő csoport lóerejé­nek negyven százalékát a szovjet gya­logosfegyverek képezték. A szovjet fegyvereket, lőszert és felszerelést a szovjet repülők a felkelők repülőtereire szállították, mint például a Három Tölgy, a Breznó melletti Rohozná, Veľ­ká Lűka-i és más repülőterekre, vagy­­pedig közvetlenül a felkelőalakulatok­nak dobták le az élelmet, gyógyszert, fegyvert és más segítséget. Barátságunk harcban született. A Szovjetunió nemcsak, hogy meg tudta törni az ellenség ellenállását, hanem be­bizonyította, hogy segít a nemzeteknek nemzeti felszabadulásuk harcában. A felszabadító harcokban és a Szovjetunió határtalan segítségében a Szlovák Nem­zeti Felkelés ideje alatt született meg a szlovák nemzet nagy hálája a Szov­jetunió iránt. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents