Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-22 / 34. szám
12 Földműves 1954. augusztus 22. „Riadó! Az ,európai védelmi közösségnek' nem szabad megvalósulnia !“ A Francia Kommunista Párt politikai bizottságának felhívásából A Francia Konimnista Párt politikai bizottsága vasárnap, augusztus 15-én, a következő felhívást tette közzé: „Riadó! Az .európai védelmi közösségnek” nem szabad megvalósulnia!” Ugyanakkor, amikor népünk lelkesedéssel ünnepli a nemzeti felkelés, a hitlerista megszáiiók felett aratott győzelem 10. évfordulóját, a nemzetgyűlési képviselőket arra hívják fel, hogy ratifikálják a Wehrmacht feltámasztását, a revansvágyó németek újbóli felfegyverezését. Augusztus 28-ra tűzték a nemzetgyűlés napirendjére azon szerződés vitájának kezdetét, amely az „európai védelmi közösséget" hivatott létrehozni. E szerződés ratifikálását' követelik az amerikai uralkodó körök, még mielőtt a nemzetgyűlés megkezdené nyári szünetét. A Franciaországra nehezedő halálos veszély most sokkal szorongatóbb, mint volt bármikor ezelőtt. Ebben a súlyos órában a francia kommunista párt azzal a felhívással fordul minden francia férfihoz és nőköz, fogjanak össze és cselekedjenek, hogy ilymódon elhárítsák a veszélyt, amely a hazát és a békét fenyegeti. m Az „európai védelmi közösség” Németország és Európa hosszú időre szóló megosztását jelentené, egy olyan katonai blokk létrehozását, amelyet azok a németek vezetnének, akik nem fogadják el a Hitler-ellenes háború győzői által Potsdamban megszabott határokat. Azt jelentené, hogy irányi vesznek egy új világháborúra, a német revansvágyók érdekeinek szolgálatában Az „európai védelmi közösség” újabb döntő támadást jelentene Franciaország függetlensége ellen. Jelentené továbbá a Kruppok által vezetett németek gazdasági, katonai és politikai hegemóniáját egy reakciós és a Vatikán befolyása alatt álló „kis-Európában”, amelyben Franciaország még nemzeti létét is elvesztené. Az „európai védelmi közösség” azt jelentené, hogy nem lehet elérni a német probléma és az európai kollektív biztonság kérdésének békés rendezését. Annak a nemzetközi enyhülésnek brutális végét jelentené, amely annyi reményt keltett a népek körében, végül annak a hidegháborúnak és fegyverkezési hajszának újrakezdését jelentené, amely eredendő oka Franciaország romlásának és a franciák nyomorúságának A kormány és a németek újrafelfegyverzése elkerülhetetlen. Ennek éppen az ellenkezője az igaz1 Ha Franciaország nemet mondt. lehetetlenné válik a német revansvágyók úirafelfegyverzése. Különben is, a Szovjetunió javaslatai úi.ibt négyhatalmi értekezlet egybehívására lehetővé teszik a békés megoldás megtalálását, amely kizárná Németország újrafelfegyverzését, tiszteletben tartaná Franciaország nemzeti érdeke!t, és megteremtené a francia és német nép közötti tartós közeledés feltételeit, egyben pedig megfelelne Európa valamennyi országa biztonsága érdekeinek. A francia nép óriási többsége visszautasítja a bonni különegyezményeket és a párizsi szerződést. A francia nép valamennyi rétegében, minden társadalmi osztályban és min-Az Egyesült Nemzetek Szervezetének gazdasági bizottsága a napokbm jelentést tett közzé a nyugateurópai mezőgazdasági helyzetről. Ebből kitűnik, hogy különösen Franciaország bir. kózik súlyos nehézségekkel. „A francia gabonagazdaság helyzetjf — olvashatjuk — nem felel meg a követelményeknek. A bevételek aránylag csekélyek és a termelés a kisüzemei? széttagoltsága miatt elégtelen.’’ Hogyan akarnak ezeg segíteni a franciák? Fame pénzügyminiszter be. jelentette, hogy megindul Franciaor. szag úgynevezett „zöM terjeszkedése” azaz négyéves tervet dolgoztak Idáméig előírja a mezőgazdasági termelés 20 százalékos emelkedését. „Mindez ttagyon szénen hangzik — írja ezzel kapcsolatban a „Die Tat" cinül svájci újság. — Tudni kell azonban. hogy már az előző terv is a mezőgazdasági termelés fokozását tűz tiki célul, de ez teljes egészében elma. radt.” Pedig nagy szükség lenne rá! Franciaorszáahan állandóan emelkedik a den politikai pártban éppúgy, mint a nemzetgyűlésben, a hazafiak sorompóba lépnek Franciaország függetlenségének védelmére, és a béke létrehozására tárgyalások útján. Azonban az álcázásnak Mendes-France minisztere’nök által megindított mesterkedéseivel szemben újabb erőfeszítésekre van szükség, hogy vereséget lehessen mérni az „európai védelmi közösségre” a nemzetgyűlésben éppúgy, mint ahoay az már megtörtént az egész országban. A francia kommunisták az első naptól kezdve sorompóba léptek, hog> megbélyegezzék az „európai védelmi közösség” agresszív és nemzetellenes jellegét. A francia komunisták mindig tisztán látták és világosan megmagyarázták a veszélyt, álhatatosan tevékenykedtek, hogy tömörítsék a bármiféle irányzathoz tartozó franciák sorait az „európai védelmi közösség” vagy a német militarizmus újjáélesztésének bármilyen más formája ellen A hatalmas küzdelemben, amelyet bizakodással kell megvívni, a munkásosztály akcióegysége döntő jelentőségű kenyér ára és — mint a lapok írják — „sok a rosszul táplált ember”. - - Ezeknek főbb kenyérre lenne szüksé. gük. A francia kormány azonban inkább azon töri a fejét — ez a „zöld terjeszkedés" alapelve is — hogyan helyezze el külföldön a francia búzát. Nem könnyű dolog ez, mert i külföldi értékesítési lehetőségeket elorozza előle az USA és Kanada. Tavaly példáid a francia mezőgazdasági szervek csupán Angliába tudtak búzát exportálni még hozzá úgy. hogy mázsánként két fonttal olcsóbban adták, mint amennyiért az amerikaiak a kukoricát. A francia gabonát ezután Angliában a tehenekkel etették meg, mint „olcsó takarmányt.” Faure „zöld terjeszkedése" tehát csak újabb veszedelmeket tartogat Franciaország számára. A francia népen. amely éppen eleget nélkülöz, sokkal inkább az segítene, ha a kormány nem az angol teheneket etetné olcsó áron, hanem árcsökkentéssel lehetővé tenné, hogy a francia fogyasztók több kenyérhez jussanak. Faure „zöld terjeszkedése“ és az angol tehenek Vallásszabadság - titkos rendőri felügyelet alatt A „The New York Times" beszámol arról, hogy az amerikai kormány Péter János magyar református püspököt és Hromadka csehszlovákiai püspököt, az Egyházak Világtanácsának evanstoni nagygyűlésen részvevő küldötteit „titkos rendőri ellenőrzés alá veti". A két püspök egy lépést sem tehet titkosrendőrök kísérete nélkül, szállásukról sehová máshová nem mehetnek, mint a konferencia termébe és onnan vissza — a konferencia után pedig „egyenesen haza”. Ismeretes, hogy az amerikai hatóságok néhány héttel ezelőtt nem adtak beutazási engedélyt Péter püspöknek a Presbiteri Világszövetség princetoni nagygyűlésére, s az evanstoni konferencia is csak azzal a feltétellel engedték be, hogy nem prédikálhat az amerikai gyülekezetekben. Most tehát már nemcsak prédikálnia nem szabad, hanem szabadon közlekednie sem. Amerika a félelem hazája, igazi farizeus módjára félnek püspöki beutazási engedély megadásától, mert félnek bevallani, hogy a főpapnak járó tisztelet addig - tart, amíg népellenek érdekeik diktálják. Félnek az igaz szótól, félnek a szabad országok minden polgárától. ha püspök, ha más. Milyen ékesszólóan tudnak újra és újra a demokráciáról, a békéről és a vallásszabdságról prédikálni az „Amerika Hangja” hullámain. ' milyen vaskövetkezetességgel leplezik le saját magukat újra és újra. Demokrácia? A dollárok arányában. Béke? A rabságba kényszerített népek temetői békéje, tajvani és guatemalai módra. Vallás-szabadság? Az amerikai titkosrendőrség ügynökeinek csöppet sem krisztusi kegyelméből. S mi lesz a sokat emlegetett vallásszabadsággal, a főpapot megillető tisztelettel? Üsse kő, akinek nem tetszik hallgassa inkább a népek elleni irtóháború eszméjének bíborosát. S p e Ima nt: neki megengedték a titkosok a prédikálást. A washingtoni kormány nemrégiben „istenben bízunk” feliratú bélyegeket adott ki. De urak, mire való ez a képmutatás? Nem lenne helyesebb új feliratot nyomni ezekre a bélyegekre a kővetkező, kicsit hosszabb, de sokkal igazabb mondattal: „A dollárban, az atom. bombában és az FBI — titkos szolgálatban bízunk!” Az amerikai katonai hatóságok és liszinmanista lakájaik új, veszélyes provokációk sorozatába kezdtek a koreai fegyverszünet ellen. Lj Szín Man rendőrfőnöke letartóztatással fenyegeti a semleges ellenőrzöbizottság csehszlovák és lengyel tagjait, sőt a délkoreai titkosrendőrség merényletet is szervezett ellenük. A provokáció nyomán a fegyverszüneti semleges ellenőrző bizottság munkája szinte lehetetlenné vált. ♦ Kötele vela, Ceylon miniszterelnöke közölte a képviselőházzal: meg akarja teremteni a diplomáciai kapcsolatokat a népi Kínával. ♦ Japánban százezrek tiltakoznak az amerikaiak hidrogénbomfce kísérletei ellen, amelyek súlyos károkat okoztak eddig a lakosságnak. Az Egyesült Államok tokiói nagykövete, Allison a napokban mégis kijelentette, hogy ez Egyesült Államok továbbra is folytatni fogja ezeket a kísérleteket. Vájjon Allison úr azt képzeli, hogy az egész Csendes-Öceán kizárólag Amerika tulajdona? ♦ Hétfőn elindult Londonból a Kínai Népköztársaságba az angol munkáspárt küldöttsége. A küldöttséget Attlee vezeti, tagjai közöt pedig szerepel Beven, a munkáspárt úgynevezett balszámyánek vezetője Ss Morgan Philipps, a Munkáspárt titkára. A küldöttség — amely a Kínai Népköztársaság kormányának meghívására utazik Pekingbe — rövid moszkvai tartózkodással is megszakította útját фа már megérkezett Kínában. ♦ Japán elutasította azt az Egyesült Államok által szorgalmazott tervet, hogy „biztonsági szerződéssel” kapcsolják egybe Japánt, Dél-Koreát és Tajvant. Amerikai tervek és amerikai kudarcok Délkelet-Ázsiában ELNÉMULT AZ AGYŰDÖREJ Indokínában, de továbbra is fegvvercsörtetés hallatszik Délkelet-Ázsia felül. Nem törik a békét a háború haszonélvezői, nem bírják elviselni, hogy a monopolista hadiipar részvényeinek az árfolyama az utóbbi időben oly nagyot zuhant. Üjabb háborút Ázsiában — ez a ielszó sarkalja az amerikai diplomatákat és stratégákat most a legkülönfélébb sakkhúzásokra a Távol-Keleten. Csang Kaj-sek, Li Szín Man és Bao Dal régi. kipróbált lakájok. de minél nagyobb a szolgaszemélyzet. annál nagyobb a gazda tekintélye és annál nagvobb esélyei vannak a további harácsolásra — így gondolkodik a Fehér Ház. Ü.i „szövetségeseket” kell hát toborozni — és a washingtoni diplomácia kihajította pánvváját Déleket.Ázsia országai felé. A vadnyugati prérin lovagló tehenészleuénvtől megszokta a moziba járó közönség, hogv játszi könnyedséggel kapja el lasszóiával a ficánkoló csikót. Elkada-e ugyanilyen könynvedségeel. az ugyancsak texasi erkölcsű amerikai diplomácia pányvája a kiszemelt áldozatokat? A közeljövő ad'a meg erre a feleletet, de addig is sok tanulságos fordulattal szolgálnak a fei emények. Tanulsággal mindenekelőtt a háborút szító imperialisták számára, akik még mindig nem veszik tudomásul, hogv Ázsia népei ma már maguk akarnak dönteni sorsuk, jövőjük felől. » AZ ÚGYNEVEZETT „ttélkeletázsiai védelmi paktum” megkötése szolgálna keretül ahhoz, hogv az Egyesült Államok haditámaszpontjává változtassa Délkelet-Ázsia országait: Indiát. Ceylont. Tájföldet. Malájföldet. Indokína francia érdekterületeit: Burmát, Pakisztánt, Indonéziát, a Fülöp.szigeteket. valamint Újzélandot és Ausztráliát. A paktum megkötésének a terve már nagyon régi keletű, de pár hónappal ezelőtt, az indokínai béke helyreállításának „veszélye” arra késztette az amerikaiakat, hogy meggyorsítsák összetákolásának ütemét. Míg Genfben — az egész emberiség leg: nagyobb megelégedésére — a távolkeleti béke helyreállításáért folytak a megbeszélések, Washingtonban amerikai-angol tárgyalásokat tartottak, éppen a délkeletázsiai agresszív szó. vétség megalakításának kérdésében. A tárgyalások még inkább kiélezték az angol—amerikai imperialista érdekellentéteket a Távol-Keleten és nem vezettek sok eredményre, de annál ösztönzőbben hatottak a Fehér Házra, amely kénvte'en volt rádöbbeni arra, hogy ázsiai terveinek a keresztülvitele nem Ls olyan könnyű. A genfi értekezlet határozatai nem gátolták az Egyesült Államokat abban, hogy tovább folytassa aknamunkáját Ázsiában. Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa továbbra is úgy szerepelnek az amerikai tervekben, mint a délkeletázsiai paktum jövendő tagállamai. Az amerikaiak nem mondtak' le arról, hogy haditámaszpontokat építsenek e három országban és felfégyverezzék azokat, holott a fegyverszüneti egyezmény ezt kategorikusan me.gtilt.ia. Úgv látszik, az amerikai kormány, azzal, hogy elvben nem járult hozzá a fegyverszüneti egyezmény előírásaihoz, feljogosítva érzi magát a határozatok semmibevevésére Minél több támaszpontot kiépíteni a Kínai Népköztársaság körül egy háború megindítása érdekében, s nem számít, ha akár áárbatiprott nemzetközi egyezmények okmányán keresztül is vezet ide az út — így gondolkodik az amerikai diplomácia. A HAD1TERVEK MELLETT közvetlen gazdasági érdekek is közrejátszanak abban, hogv az Egyesült Államok rá akarja tenni kezét Délkelet- Azsiára. Hátsó-India és a csendesóceáni szigetvilág rendkívül gazdag ipari nyersanyagokban és mezőgazdasági termékekben. A világ nyersgumitermelésének 96 százalékát, a rizs 55, a cink 58, a tea 31, a pálmaolaj 30, a wolfram 15 és a króm termelésének 13 százalékát Délkelet-Ázsia országai adják. Abban az esetben, ha sikerülne tető alá hozni a délkeletázsiai paktumot, nemcsak az amerikai katonai egyenruha tűnne fel Délkelet-Ázsia országaiban, hanem az amerikai érdekképviseletek is gombamódra elszaporodnának. Ez azonban nyilvánvalóan nem folyhatna le zökkenésmentesen. hiszen a Távol-Keletnek ez a része az angol és a francia imperializmus érdekterületeihez tartozik. És éppen az e kérdésben fennálló érdekellentétek jelentik az egyik nagy akadályt a délkeletázsiai paktum megteremtését célzó amerikai tervek útjában. A legnagyobb akadály a délkeletázsiai paktum megkötésének útjában az a határozott ellenállás, amelyet | több ázsiai ország tanúsít az amerikai j tervekkel szemben. Ha a Wall Street I a gyarmati és félgyarmati népek iránti lebecsülésében azt hitte, hogv azok nem láthatnak bele az imperialista hódítanivágyás kusza terveibe, akkor most keserű csalódás éri. A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas ereje kihat az ázsiai kapitalista országok politikai vezetésére is és szembefordítja az idegen érdekekkel. A báránybőrbe bújt éhes imperialista farkas örök dajkameséje — az, hogy meg akarja menteni a Távol-Keletet és a világot a „kommunista veszélytől” — immár hitelét vesztette Délkelet- Áz-siában is. S hogy ez mennyire így van. azt meggyőzően bizonyítják az elmúlt hetek, hónapok eseményei. A NYUGATI BURZSOÁ LAPOK csöppet sem leplezett aggodalommal kommentálták Csou En-laj kínai miniszterelnök és külügyminiszter Indiában és Burmában tett múltkori látogatását. Aggodalmuk valóban indokolt volt, hiszen a látogatás nyomán még erőteljesebben megmutatkozott az, hogyan látják Ázsia és a saját helyzetüket a jelenlegi nemzetközi körülmények közepette India és Burma. és mii ven álláspontot akarnak elfoglalni a továbbiak során. Ez az állásfoglalás pedig csöppet sem kedvez a távolkeleti amerikai agressziós terveknek. Dzsawaharlal Nfehru, indiai és U Nu burmai miniszterelnökök egyöntetűen kijelentették, hogy békében kívánnak élni a nagy Kínával. Kormányaik nevében kifejtették azt, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése mellett törnek lándzsát, s külpolitikai irányelvük az, hogv a háború elkerülhető, ha a különböző államok tiszteletben tartják egymás szuverénítását és nem avatkoznak bele egymás belügyeibe. — Ugyanakkor pedig kijelentették, hogy barátsági és együttműködési kapcsolatokat kívánnak fenntartani a Kínai Népköztársasággal. Nyilvánvaló, hogv ezzel a két ázsiai vezető politikus — bár nyilatkozataikat Csou En-lajhoz intézték — az Egyesült Államoknak is burkoltan tudtára adták; nem óhajtanak résztvenni a délkeletázsiai paktumban. AZ ELMÚLT NAPOKBAN alkalom nyílott arra, hogv az Egyesült Államok szembenézzen az ázsiai valósággal és a legilletékesebb körökből közvetlenül vegyen tudomást több délkeletázsiai országnak a háború és béke kérdésében elfoglalt álláspontjáról. Az Egyesült Államok és Anglia konferenciát-hívnak össze szeptemberre Singapooreban a délkeletázsiai paktum meg. kötésének ügyében. A diplomáciai etikett szabályai szerint szétküldték a meghívókat, s ugyancsak a diplomáciai udvariassági formák betartásával az a válasz érkezett India, Indonézia és Ceylon kormányaitól, hogy — nem fogadják el a meghívást. Arcára fan gyott a diplomata mosoly a nyugati államférfiaknak a kínos meglepetéstől. Kudarcuk még tetéződött. — A FRANCE PRESSE hírügynökség bejelentette: Ceylon miniszterelnöke közös megbeszélésre hívta össze a kolombói értekezleten részt vett országok kormányait a délkeletázsiai paktum megkötését célzó amerikai tervekkel kapcsolatban. Nagyon könnyen lehetséges, hogy ez az értekezlet fullasztja majd kudarcba a tervezett singapoori konferenciát. ÍGY ÁLL TEHÁT JELENLEG a Délkelet-Ázsiával kapcsolatos amerikai tervek és amerikai kudarcok mérlege. Hogy merre billen végül is a serpenyő — ez még a jövő titka. Az utóbbi évek ázsiai ■ eseményeinek azonban az a tanulsága, hogy a népek akarata, nemzeti felszabadító és békeharca legyűri az agresszió erőit. —Ко—Ju—In—gá— Szabad Földműves, a Földrnűvelésiigy Megbízott) Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal. Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 -— Szerkesztőség, Bratislava, Krížková 7. — Telef Z43 -16 — FÖszerke.sztó Major Sándor. — Kiadja: az ..Stát. pfldohnsp nakladateľstvo" n. p., závod Bratislava Krlžková 7. — — Nyomja: Merkantüné tlačiarne, n. p. zz.. Bratislava. Ul. Nár Povstania 41. m. Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi ^tSfízetés Kčs 20.80. félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén akt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-52741
