Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-22 / 34. szám
10 Földműves 1954. augusztus 22. Készüli fin к fel az őszi munkákra A nyári munkák befejezése után a növénytermelés legfontosabb feladata, a kapásnövények termésének betakarítása és az őszi vetés. Alapos, szervezett felkészülés szükséges a betakarítás idejekorán és legkisebb veszteségtörténő elvégzéséhez, valamint a jóminőségű őszi szántás-vetéshez. Emellett gondoskodni kell a nyárvégi, illetőleg őszi időszakban az Istálló- és műtrágya szakszerű felhasználásáról, a másodvetések termésének betakarításáról és a herefélék magvainak gyors elcsépléséré! és begyűjtéséről. BETAKARÍTÁS Tavasszal vetett kapás- és ipari növényeink egyrésze már augusztusban Az istáilótrágya mennyiségének növelése és minőségének javítása, valamint helyes felhasználása ez eredményes telajerőgazdálkodás szempontjából elsődleges feladat. Ennek érdekében e naponta termelt istállótrágya azonnali. folyamatos felhasználása mutatkozik a leghelyesebb módnak, mer*, így elmarad a tárolás, erjesztés és érlelés során előálló veszteség. Ez az eljárás azonban nem valósítható meg szántóföldi területeink rendszeres használata miatt. * Milyen növények alá adjunk istállótrágyát? Az őszi takarmánykeverékek, cukorrépa. burgonya, takarmányrépa, kender, kukorica, napraforgó alá 'kell az istállótrágyát alkalmazni. A kukorica e!á főként az esetben keli . istállótrágyát adni, ha utána őszi kalászos kerül elvetésre. A rendelkezésre álló trágyamennyiségekhez igazodva, nyári időszakban a szántóterület legalább 15 százalékának trágyázásáról gondoskodni keli. hogy a nyári ‘rágyázás előnyét kellően érvényesítsük. Milyen érettségi! trágyát alkalmazzunk? Az ősszel elvetésre kerülő növények alá érett istállótrágyát, a tavaszi vetések alá, nyár végén és ősz elején pedig elsősorban a friss istállótrágyát kell felhasználni. A friss istáilótrágya nyár végén és ősz elején eredményesen alkalmazható tavasszal elvetésre kerülő takarmányfélék, burgonya, kukorica — és napraforgó alá- A trágya alászántását követően ugyanis elegendő idő áll rendelkezésre a trágya megfelelő átalakulásához. A talajban levő parányi élőlények erőteljes elszaporodása útján nagy tömeg fehérje keletkezik és az elvetésre kerülő növények táplálkozá-A meinen lazított, de a vetés idejéig megülepedett talajban erélyes lesz a gyökerek fejlődése, a növények megerősödése. A mélyen való porhanyítás az őszszel vetett növényeknél pótolja az őszi mélyszántást. A fellazított talaj ösr. szegyüjti az őszi és téli csapadékot, megakadályozza az őszi vetések egyik nagy veszélyét a talajnak tavaszra való túlságos összeiömődését és szerkezetének leromlását. A felső talajrétegben meghúzódó gyommagvak mélyre kerülnek, ahonnan nem tudnak előtörni. Mélyszántás nélkül ezik a gyommagvak a kikelt vetés között törnének elő. Mély vetdszántással pusztítjuk a rovarokat. Az előhántós ekékkel az álcák, bábok nagy tömegét forgatjuk le a barázdák fenekére. Ha közvetlenül vetés előtt lekerülő kapásnörények után vetjük az őszieket, nincs minden esetben szükség a vetőszántás elvégzésére. Amikor a burgonya, a korai kukorica, cukorrépa stb., a talajt gyommentes és jól beérett állapotban hagyja vissza, helytelen volna a tápanyagokban gazdag felső talajréteg leforgatása. Mivel a vetés ilyenkor már sürgős, nincs idő vetésig a beérésre és ülepedésre. A friss szántásban pedig gyengébb lenne a növéfiyek kezdeti fejlődése. Ilyenkor sekélyen és csak közbeérik. Ezeknek a növényeknek a betakarítása (korai érésű burgonyafajták, a Gülbaba, korai rózsa, korai sárga stb., korán vetett és egyelt napraforgó, ricinus és egyes területeken a másodnövények) jóval megelőzi az őszi munkák során betakarításra kerülő egyes növényeket. TALAJELÖKÉSZÍTÉS Nagyobb magvú növények vetése esetén arra kell törekednünk, hogy a talaj felszínén aprómorzsás, jó takarórétegeket készítsünk. Ha a nyári mélyszántás és a vetési idő között a talaj esőtől összetömődött, kigyomosodott, tárcsával, kultivátorral — ha erre nincs szükség — fogassal. suk során ezt megfelelően hasznosítják. A friss istáilótrágya közvetlen vetéselőtti alkalmazásé azonban káros lehet a termésre. Az elszaporodó baktériumok ugyanis ez esetben a nitrogénszükségletüket abban az időben vonják el a talajból, amikor az a növények részére is szükséges volna. Ugyancsak helytelenül járunk el, ha rosszul kezelt, kiszáradt trágyát használunk vetés előtt. Szervezési munkálatok Az istállótrágya szántóföldi kihordását úgy szervezzük meg, hogy a trágya minél rövidebb idő alatt egyenletes elosztásban kerüljön a talajba. Ezen a téren követjük el a legtöbb mulasztást A kihordott istáilótrágya igen gyakran marad alászántetlanul a földeken. Ennek a következménye az, hogy a trágya pz esőtől kiiűgozódik, a nap és a szél kiszárítja, és az értékes táplá'óanyegoknak igen nagy részét elveszíti. Á trágyehordás idejére összpontosítani kell a fogat- és gépi erőket, valamint a kézimunkaerőt, hogy a munka folyamatosan, minél előbb befejeződjék. A területegységekre alkalmazandó istállótrágya mennyiségéhez, valamim a szállítóeszközökhöz igazodva, a trágyázásra kerülő területet fogásokra kell osztani és azokat kapavágásokká, célszerű megjelölni. A fogásoknak a trágyaalászántás arányával egyezőeknek kell Ierjniök. A kihordott trágya egyenletes elosztása érdekében, a szántóföldön kupacokba is rakható, ezt azonban nyomban követnie kell a trágya szétteregetésének a kijelölt parcellán belül. Az istállótrágya megfelelő_ munkaszervezéssel, előzetes kupacolás nélkül közvetlen szekérről is egyenletesen elteregethető. A nyári trágyázásnál a fogaterö jobb kihasználása és a meleg időjárás miatt az istállótrágya teregetése előtti kupacosa megokolt. N. J. vétlenül a vetés előtti porhanyítással készítsük elő a magágyat. Erre a Ilegjobb talajművelő eszköz a traktorral vontatott kidtivátor. Különösen rossz szerkezetű, vagy elgyomosodott talajokon a későbbi kapások után jó magágyat csak vetőszántással tudunk előállítani, ilyenkor a talaj elmaradt ülepedését hengerazéssel pótoljuk. A mély vetőszántás elvégzése után, közvetlenül a vetés előtt, boronával, vagy kultivátorral készítsük elő a talajt a vetés alá. A tárcsát lehetőleg mellőzzük, mert forgatásával szárítja a legfelsőbb talaj rétegét és rontja о talaj szerkezetét. A kultivátorozást sekélyen végezzük el. A mélységet mindig két körülmény szabja meg: az elvetendő mag, illetve a növény igénye és a talaj nedvességi állapota. A helyesen és időben elvégzett korábbi talajművelési munkák után. kultivátorral általában elő tudjuk állítani a nyirkos magágyat. -4 kultivátor azonban mélyebben ne jár. jón, mint ameddig a mag a vetéskor a talajba kerül. Közvetlenül a vetés előtt az apró magvaknál hengerezéssel tömörítsiik a talajt. Az ősziek időbeni és jó talajelőkészítésével, módszereinek alkalmazásával már most vessük meg alapjait őszi növényeink jövőévi bőséges termésé, nek. esetleg hengerrel készítsük el a magágyat. KORAI VETÉS A jól megválasztott vetési időpont éppen olyan fontos agrotechnikai követelmény, mint a helyes talajmüvelés, a trágyázás, a jó vetőmag, vágy a helyes tenyészterület. Amilyen helytelen a vetési időnek tájakra, vagy méginkább az egész országra való, egyöntetű naptári rögzítése, éppen olyan helytelen a legkisebb késlekedés. Legjobb, ha a növények körülbelül félhónapos határidőre megadott, ajánlatos idején belül — a tájadottságok szerint — minden agronómus, minden termelő maga választja meg a legmegfelelőbb vetési időpontot. Vetőszánfáshoz előhánfos ekét A jóminőségű vetőszántást előhántós ekével lehet végezni. Az előhántós eke a szovjet mezőgazdasági tudománynak óriási jelentőségű vívmánya. Viljemsz. a talajélet külső és belső megnyilvánulásainak kiváló ismerője így jellemezte ennek a fontosságát: „Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez előhántós ekével végzett szántás bevezetése mezőgazdaságunk egyik legfontosabb feladata.” A Szovjetunió kolhozaiban ma már kötelező az előhántós eke alkalmazása. Az előhántó apró kis ekét az ekefej elé szerelik fel. Az előhántó szántás közben, a talaj felső elporosodott, az elhullajtott magvakkal, rovarokkal, lárvákkal teli 10 centimétemyi rétegbe a barázda fenekére fordítja. Az előhántó után haladó ekefej erre nyomban rábuktatje a talaj alsó, jobb szerkezetté: bíró rétegét. Az előhántó eke egyenletes, jóminőségű, tökéletes szántást végez: biztosan elpusztítja a gyomot, a rovarkártevőket, megjavítja a talai szerkezetét s jóval, nagyobb termést biztosít számunkra. Vessünk fiszta vetőmagot a fő dbe A legnagyobb veszélyt a vetőmagban a gyommagvak jelentik. Ezek a vetésben kikelve elnyomják a kultúrnövényeket. A vetőmagban szemmel alig észrevehető és lényegtelennek látszó 1 százalékos gyommagtartalom is többezer gyömmagot jelent a vetőmag minden kilogrammjában. Ha meggondoljuk, hogy 1 kilogramm búzában 25.000 búzaszem van, a búzánál kisebbszemü konkolyból, szúlákból, acatból, szarkalábból, búzavirágból, vagy ősziek között sok egyéb magból. Egy százalékos fertőzést véve alapul, 6—10 ezer darab gyommag is lehet: rádöbbenünk arra á hatalmas veszélyre, amely az elvetett búzát érheti. Az ilyen tisztátalan vetőmag elvetése esetén a kikelő gyomok száma elérheti a búzanövények számának 30—50 százalékát is. Az ilyen vetőmag elvetése után csak rossz termés várható. Amíg egy búzanövényből legfeljebb 50—60 búzaszem várható, a szarkaláb 1.500 darab, a búzavirág 6.000 darab, egy acatnövény (mácsonya) pedig 30.000 magot termel. Tehát csak tisztított vetőmagot tegyünk a földbe, hogy megvédjük földjeinket az elgyomosodástói és ezáltal is magasabb hektárhozamokat érjünk el. «------------Műtrágyák kiválasztása őszi kalászosok alá A megfelelő műtrágyák kiválasztásához szükséges, hogy ismerjük a műtrágyázásra kerülő talajnak mindazokat a tulajdonságait, amelyek döntően befolyásolják az őszi kalászosok eredményes termelését. A növénytermelésben szerzett tapasztalatokból, a talaj egyes fontos tulajdonságait megállapíthatjuk. Így például: a búza részére rossz előveteményként ismert répafélék, kukorica és Szudán i fű után a nitrogén-műtrágya indokolt. Ahol a foszfor, esetleg káli-műtrágyák a pillangósok után a búza termését növelik, úgy mindhárom fajta műtrágya kedvezően alka'mazható. A nitrogén-tápanyaghiányt az jelzi, hogy a növény fejlődésben visszamarad, világos színeződésú. gyengén bokrosodó és elkeskenyedett levélzetű. A gyenge szemtermés (apró kalász) áltálában foszfor hiányát jelzi. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok tehát kellő támpontot nyújtanak az alkalmazandó műtrágyefélék kiválasztásához. A trágyázás időszerű kérdései A mély vetőszántás előnyei Készítsük el a rajokat a beteielésre Lassan vége a nyárnak s a hordás minden nap kevesebb és kevesebb lesz Már ilyenkor gondolni kell a beteielésre. Legelőször a rajokat vagy lerajzott családokat készítsük el, illetve erősítjük fel elegendő néppel és élelemmel a következőképpen: A gyenge rajokat vagy egymással egyesítjük, hogy boldoguljanak vagy más népesítésre szoruló családdal. Ha a családok számát fenn akarjuk tartani, felerősítést alkalmazunk. Nagy kaptároknál legalább öt-hat lépet, kisebbméretű kaptároknál hét-nyolc lépet takarjon a család. FELERŐSÍTÉS: A népesítésre szorult család egy heti időközökben két-három ízben, egy-egy keléshez közeli fiasításos lépet tart. Az elvett keret ne okozzon kárt a fiasítást adó, szép fejlődésnek induló családnak, a beadott fiasítás pedig ne terhelje meg a gyenge családot: Takargatni, melengetni tudja. Ha nincs olyan lép, melyben csupa keléshez közeli födött fiasftás volna, meg lehet elégedni azzal is, hogy a fiasítás nagyrésze födött legyen. Ha nem lehet bízni benne, hogy a gyenge család a fiasítást takarja, a lépet méhekkel együtt tesszük át. Mindkét családból való méhet megfüstöljük egy kicsit, hogy marakodás ne legyen. Egy családtól egy lépnél többet elvenni és е9У gyenge családnak egynél több fiasításos lépet adni egyszerre nem tanácsos. !\z erős család gyengítése a mézelés rovására megy a kezdőnek azonban nem a mézelés a fontos, hanem az eredeti létszám fenntartása. EGYESÍTÉS: Első pillanatra mesterséges, mert a családok száma megakad. Azonban mit érünk el gyönge rajokkal akkor, ha kitelelni nem tudna a kevés lép vagy kevés méh miatt, vagy tavasszal nem bír felerősödni, aminek következménye, hogy se méz se raj. Esetleg nagyobb gondot és több eleséget kíván a család fenntartása. Helytelen az is, hogy a méhész a rajnak egyszerre hét-nyolc keretet ad kiépíteni, amit mind megkezd, de egyet sem épít ki egészen, különösen, ha csak műlépcsíkokat raktunk a keretbe. Tehát ne gondoljuk, hogy hét kereten dolgoznak méheink, ha légeink nincsenek teljesen kiépítve. Ajánlatos, hogy gyengébb rajainkat egyesítsük. Egyesítéskor az egyik anyát el kell venni. Vigyázzunk, hogy mindig az öregebbet vagy a gyöngébben petéző anyát vegyük el és ha lehet, mindig a meganyátlanított családot vigyük az anyás családhoz. Sokféle egyesítési módszert ismerünk. Legjobb módja: rostaszövet között egyesíteni: fekvő kaptáraknál. A családot rostaszövettel választjuk el egymástól. Csak az anyás rész kijáróját hagyjuk nyitva. A méhek egy-két nap múlva egyszagpak. lesznek és a rostaszövetet ki lehet venni. Rakodó kaptáraknái a kaptár fedő deszkái helyett rostaszövetet teszünk. Az anyátlan család fészkét, mintha mézkamra lenne, ráállítjuk, a kijárót bezárjuk. Ha a fészek be van fenekelve, a kereteket a mézkamrába rakjuk át, úgy helyezzük az anyás család kaptárába. A felemagas mézkamrából kettőt keli egymásra helyezni, hogy a lépek beférjenek. Az egyesítésnek jól bevált módja az összerakás. Gyors! Az anyát biztonságból kirágós kalitkába rekesztjük. Mind a két család méheit a lépek klszedegetése után alaposan megfüstöljük és az anyás család kaptárába végleges sorrendjükbe összerakjuk. Alkalmazzunk nyárvégi serkentő etetést Jó hordású időszakban serkentésre nincsen szükség. Ha azonban a méhek nyár végén nem gyűjtenek, a fiasítás annyira csökken, vagy olyan korán megszűnik, hogy serkentéssel kell segíteni. Serkentéssel az anyát több pete lerakására kényszerítjük, amivel elérjük azt, hogy a raj jól felerősödik és sok fiatal méhhel megy a télnek. Ez pedig előfeltétele a jövőéví hordásnak. Tudnunk kell, hogy az augusztus és szeptemberben kikelt méhek válnak erős dolgozókká a kora tavaszi munkában. A serkentő etetést kezdhetjük augusztus elején és 3 hétig folytatjuk Ehhez azonban szükséges, hogy a családnál elegendő raktározott méz és virágpor legyen. Nem lenne helyes serkentő etetést alkalmazni akkor, ha családaink etetésre szorulnak. Több pete lerakása több mézet és virágport is kíván. Serkentésre 1 kilogramm cukor és 1 liter víz, vagy 1 kilogramm méz és fél liter víz ajánlható. A serkentés végéhez csatlakozhatik majd a téli eleség kiegészítése, néhány nagyobb és sűrűbb adaggal. Jó, ha tudják a méhészek A méhek lerázásának hatása a fiasításra (Deutsche Bienenwirtschaft, 1946. 6.) Akkor, amikor fiasításos lépröl nem söpréssel, hanem rázással távolítjuk el a méheket, a peték egyrésze leválik i sejt aljáról és oldalára jut. Schultz— [.anger szerint a peték 40—50 százalékának ez lehet a sorsa. Az elmozdult peték közül csak nagyon kevésből fejlődik méh. A méhek vagy mindjárt kihordják, 'vagy meghagyják ugyan az álcák kikeléséig, ďé csak azok az álcák fejlődhetne^ tovább, melyek a sejt aljának közelében vannak. 36 elmozdult petéből egy nap múlva csak 16 volt meg, két nap múlva csak 4, megint egy nap múlva pedig 3 álca kelt ki belőlük. Csak a két álca maradt meg, emely fejlődése során visszajutott э sejt aljára. A nem rázott lép petéiből és álcáiból is eltűnt, öe elenyészően kevés. A rázott lép elmozdult petéinek csak 4,8 százalékából lett méh, a nem rázott lép helyénmaradt petéinek ellenben 98,5 százalékából. Az elmozdult petéket anyátlan család sem használta főj anyanevelésre. Ha a méhek a sejt oldalára jutott petét nem helyezik viszsza ugyanannak a sejtnek az aljára, még kevésbbé lehet várni, hogy egyik Az Uzbég SzSzK-ban a méhek a forró napokon csak tizenegy óráig dolgoznak. Ekkor abbahagyják a munkát. Csak délután hat-hét óra között röpülnek ki újból ás alkonyaiig dolgoznak. A hőség mellett sok gondot okoz át méhészeknek a levegő alacsony páratartalma is. Az anyák a száraz levegő hatására beszüntetik a sejtből a másikba vigyék át. A méhek nem helyezik át a petét, bár sokan állítják ezt. Anyanevelés petéből (Leipziger Bienenzeitung 1954. 5.) Az anyátlan család petés munkássejtet nem alakít át anyabölcsővé. Vagy kiszórja a petét, vagy megvárja, míg álca lesz belőle s akkor alakítja át a sejtet. Ha tehát valaki abban a reményben ad a családnak petés lépet, hogy a méhek mindjárt kezdettől anyepempővel etessék a belőle kikelt álcát, csalódik. Heinecke kísérlete megerősíti ezt. Három anyátlan dajkacsaládnak kb. 150 petét adott. A peték 48—60 órásak voltak. Másnap reggelre a petéknek szinte 50 százaléka eltűnt. 40 fiatal álca már kikelt. A méhek még еЯУ sejtre sem építettek anyabölcsőt. A következő nap reggelére 20 álca körül anyabölcső volt. A méhek a több! álcát — talán a zavarás miatt — eltálították. Még 15 petéből kikelt az álca. Még mindig volt pete is. A negyedik reggel épültek az utolsó anyabölcsök, legalább 48-órás álcák köré. Pete már nem volt. A méhek tehát egyetlen petés sejtet sem alakítottak át anyabölcsővé. petézést. Emiatt a családok öreg méhekkel, gyengén mennek telelőbe, és tavasszal nincs elegendő gyűjtőméh a gyümölcsösök megporzására. A száraz levegő káros hatását a méhészek ügy mérsékelik, hogy a családokat híg eleséggel etetik, a kaptáreket csatornák fölé, földkunyhóba helyezik. Használnak agyagkeptárekat is (Pcselovodsztv*- 1953. 7.).
